Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-29 / 59. szám, csütörtök

S Z ÜLÖK, NEVELŐK F Ó R U M A TANÁCSKOZTAK A KOMMUNISTA HAJÓÉPÍTŐK Következetesen, felelősséggel... A komáromi hajógyárban megtartott üzemi pártkonferencián tSbb mint 700 kommunistát képviseltek a küldöttek. Részt vett a tanácskozáson Herbert Durkovič mérnök, az SZLKP Központi Bizottságának tagja, a martini nehézipari tröszt vezérigazgatója, valamint Kosztanko Antal, a járási pártbizottság vezető titkára. Egy év mérlege A múlt év elsó negyedében kiváló eredményt értek el a hajóépítők. A bruttó termelés évi tervének 24 százalékát teljesítették. Ez a jó Indulási Iram évközben — nemcsak az üzem hibájából — igen lelassult. A dolgozóknak nagy erőfeszítésükbe került, hogy vállalásukat — egy motoros teherszállító hajó elkészítését terven felül — az év végéig teljesítették. A hajó elkészült, s nem rajtuk múlott, hogy a múlt évben mégsem adhatták át a megrendelőnek. A dolgozók látják, hogy több, évek óta bírált fogyatékosság gyakorta ismétlődik. Ennek kedvezőtlen hatását érezni az üzem életében ls. Pozitív vonása volt a konferenciának, hogy nem az eredményeket hangsúlyozta elsősorban, hanem a gondot okozó problémákat boncolgatta. Ezek két nagy csoportba oszthatók. Egy részük üzemen belüli okokból ered, ezek megoldásáért a pártszervezet és az üzem vezetősége viseli a felelősséget. Bár a problémákat nem lehet mérlegre rakni, de a felszólalókat hallgatva úgy éreztem, hogy a másik problémacsoport, amelynek megoldása az irányító szervek hatáskörébe tartozik, lényegesen súlyosabb az elsőnél. Több jelenség olyan benyomást kelt a dolgozókban, hogy az irányító szervek még mindig csak a helyzetfelmérés tudomásulvételénél tartanak. Ismerik ugyan a problémákat, de megoldásukért keveset tesznek, legalábbis ezt bizonyítja a gyakorlati élet. A hajóépítőknek az üzem felépítése óta a hajómotorok, a fedélzeti mechanizmus és a központi irányítóberendezés készítői okozzák a legtöbb gondot. Egy évtized telt el, míg a felsőbb szervek „elhitték", hogy a hajógyár képes központi irányítóberendezést gyártani, méghozzá jobb minőségben, és olcsóbban, mint az előző üzem. A fedélzeti mechanizmus „sorsa" másként alakult. Előbb a piesoki gépgyárban gyártották, majd 1965-ben a pferovi gépgyárat bízták meg a termékek készítésével. A hajógyár néhány ezer dolgozója már akkor is erősen kételkedett, hogy ez a megoldás a társadalmi érdekek érvényesülését szolgálja. Még „szerencséjük" volt a pŕeroviaknak, hogy az árvízkatasztrófa megszakította a hajógyárban a termelési folyamatot, így fél év alatt felkészülhettek az új termék gyártására. A fedélzeti mechanizmus minősége és a szállítás határidejének kitolása ma ls állandó bírálat tárgya. A hajógyárlak azt kérdezik, hogy mikor kap végre az üzem — mint a legilletékesebb — jogot és lehetőséget e termékek gyártására? Több felszólaló foglalkozott a Hradec Královén gyártott hajómotorokkal. Véleményük szerint az említett gépgyár még a kormány rendeletét sem teljesíti. így könnyen megtörténhet, hogy a csehszlovák hajóipar kialakuló jó hírnevén olyan csorbát ejtenek a hajómotorok, amit nehéz lesz kiköszörülni. A csehszlovák hajógyártás fejlődése lényegesen függ attól, hogy miként tudják csökkenteni a kooperáló üzemek számét. Reális számítások szerint a hajógyár képes volna aránylag rövid Idő alatt — bizonyos beruházások engedélyezésével — az alszállltóktól kapott termékek 40 százalékát saját maga elkészíteni. A hajóépítéshez rengeteg olyan termék kell, aminek gyártása az üzemeknek nem kifizetődő. Éppen ezek a megrendelések érkeznek késve a hajógyárba, s így felborítják a szerelési tervet. A késésért felszámítható bírság összege távolról sem fedezi a szerelés többletkiadásait. Nem is szólva arról, hogy a monopolhelyzetet élvező üzemek nem veszik figyelembe a megrendelők kívánságát. Felelősség — felelősségre vonás Ezt a két szót említették a leggyakrabban a konferencián. A pártbizottság beszámolójában reális keresztmetszetét adta a pártszervezet tevékenységének. Elsősorban arra a kérdésre kívánt választ adni, miként érvényesítik a hajógyárban dolgozó kommunisták a párt politikáját. Ezzel kapcsolatban sürgették a felelősség pontos meghatározását, ami feltétele a felelősségre vonásnak. Elsősorban az üzemen belül is megoldható problémákkal foglalkoztak. Megállapították, hogy az új gazdaságirányítás bevezetésével, a gazdasági vezetők jogkörének bővülésével, nem csökkent az üzemben a párt vezető szerepe, mint ahogyan azt néhányan feltételezték. Az üzemi pártbizottság csak lényeges kérdésekkel foglalkozik, nem helyettesíti a gazdasági vezetést, de minden segítséget megad a gazdasági vezetőknek, hogy feladataikat teljesíthessék. A kommunista gazdasági vezetők konkrét pártfeladatokat kapnak, de a feladatok teljesítését nem minden alapszervezet ellenőrzi következetesen. Herbert Durkovič mérnök, a tröszt vezérigazgatója, azt is kifogásolta, hogy az üzem vezetősége a múlt évben nem használta ki kellően a meglevő tartalékokat. Nem csökkentették megfelelő ütemben az önköltséget, lassan nő a munkatermelékenység, több gondot kellene fordítani a gazdaságosságra, a minőség javítására. Igaz ugyan, hogy tavaly 1794 korona volt az átlagkereset — ez 58 koronával több, mint az előző évben —, de a gazdasági vezetők nem használják ki kellően a bérpolitikát az anyagi érdekeltség serkentésére. Mintha nem volna elég bátorságuk ahhoz, hogy az egyes bércsoportokban megkülönböztessék a kiváló dolgozókat az átlagos és az átlagon aluli dolgozóktól. A vezetők határozatlanságukkal nemcsak a legjobb dolgozók bizalmát veszíthetik el, hanem a kezdeményezést, a versenyszellemet is bénítják. A vezetői tisztség — minden szinten — bizonyos bizalom kifejezése. Nem való vezetőnek az olyan egyén, aki nem tudja felmérni intézkedéseinek politikai hatását. A gazdasági vezetők — párttagok és pártonkívüliek — a párt gazdasági politikájának célkitűzéseit valósítják meg munkahelvükön. Márpedig ennek a politikának középpontjában a dolgozó ember áll. S hogy a hajógyárban nem minden vezető cselekszik e politika szellemében, az közvetve klérződött Jozef Relnoch igazgató szavaiból is: „Inkább teljesítsük a tervet egy százalékkal alacsonyabban, de a dolgozók egészségvédelméről, kulturális és szociális igényeinek kielégítéséről megfelelően kell gondoskodnunk." Ezt a megállapítást úgy értelmezték a jelenlevők, mint a mulasztások pótlására tett ígéretet. A hajógyár kommunistái már nemegyszer bebizonyították, hogy képesek a legnehezebb helyzetekből is kivezető utat találni. Igaz, aligha gondolhatták, hogy éppen 1968-ban, az új gazdaságirányítás bevezetése után — bizonyos mértékben a saját hibájukon kívül — újból nehéz helyzetbe kerül a gyár kollektívája. Nemcsak a napi problémákat kell megoldaniuk, hanem tisztázni kell a távlati termelési tervet is. A konferencia határozata világosan kijelölte a problémák megoldásának sorrendjét. Csüggedésre nincsen ok. De természetes, hogy mindenkinek először a saját portáján kell söpörnie, rendet teremtenie. Ezért —. a Központi Bizottság januári ülésének szellemében, ahogy azt a felszólalók is hangsúlyozták — az új pártbízottságnak pontosabban kell ellenőriznie a feladatok teljesítését és a felelősségre vonás jogát — valamenynyi vezetői szinten és munkahelyen — következetesebben kell érvényesítenie. CSETO JÁNOS A serdülőkar problémai, lelki megrázkódtatásai AZ ÉLETBEN ELŐFORDULÓ összeütközések és lelki megrázkódtatások elkerülhetők, ha az egyén helyesen reagál környezete hatásaira. A gyermek személyiségének formálódását az öröklődés, a biológiai adottságok és a környezet befolyásolja. A megfelelő környezet kialakítja a gyermek erkölcsi tulajdonságait, fejleszti pozitív vonásait, ösztönzi nemes érdekeit, helyesen irányítja a munkához való viszonyát és értelmét, formálja esztétikai érzékét, tanítja, hogy alkalmozkodhasson a környezet feltételeihez, s elkerülhesse a konfliktusokat. A gyermek a legtöbb lelki megrázkódtatáson a serdülőkorban megy keresztül. Fejlődése gyors ütemű, kifejlődnek nemi sajátosságai, izmosodik, felnőtté válik. Magatartását az önállóságra és az érvénysülésre való törekvés jellemzi. Szilárdul öntudata, azonban hiányzik a kellő tapasztalata, a dolgok helyes és tárgyilagos megítélésének készsége. Hátat fordít a külvilágnak, többet foglalkozik önmagával, Igyekszik tekintélyt szerezni magának. Elmélyül ingadozó, bizonytalan érzelmi világa, hangulata csapongó, a vidámságot szomorúság, a lelkesedést depresszió váltja fel. A serdülőkorban a gyermek agykérgét a szervezetből és a külvilágból számos Inger éri, s ezért a fejlődésnek ez a szakasza válságos. A pubertáskorban felszínre kerülnek a nevelés során elkövetett hibák, a válság tehát többnyire a nevelés terén az előző években elkövetett bűnök következménye. A SERDÜLŐ FIATAL bíráló álláspontra helyezkedik, az embereket „minőségileg" különbözteti meg, egyesekkel azonosul, ezeket tiszteli, példaképet lát bennük. Nagyon lényeges, hogy ebben a korban a környezet pozitívan befolyásolja a gyermek érzelmi világát, serkentse, bátorítsa őt, megértő és elnéző legyen vele szemben. A parancsot és a tilalmat szeretetnek és baráti magyarázatnak kell felváltania. A nevelő csak Jó példával tarthatja meg tekintélyét. A gyermek saját meglátása alapján értékeli a nevelő képességeit, tulajdonságait, jellemét, érdeklődését stb. A fiúk a serdülőkori bizonytalanságot, tapasztalatlanságot és tanácstalanságot játékos cinikussággal, erejük fitogtatásával leplezik, a lányok viszont érzelgősségre és álmodozásra hajlamosak. Ha a fiatal észreveszi, hogy a szülő, vagy a pedagógus nézetei és cselekedetei ellentmondók, csalódik bennük. A serdülőkorú a felnőtteket ugyanis idealizálja, s ha fogyatékosságot, hibát észlel náluk, véleménye szerint nem teljesítették, amit várt volna tőlük. A csalódás lelki megrázkódtatáshoz vezet, s az elhagyatottság, az egyedüllét és a depreszFEBRUARl HONFOGLALAS. IBakonyt jelőétele.) HkMoUGs

Mfíqijelenú • MI A VÁLASZTASI CENZUS? — Elsősorban a polgári társadalmakban ilyen vagy amolyan mértékben bizonyos feltételekhez kötik a választójog gyakorlását és a választhatóságot. Ezt nevezik cenzusnak. Más szóval, csak az vehet részt aktívan, választópolgárként, Illetve passzívan, képviselőjelöltként a választásban, aki az Ilyen feltételeknek eleget tesz. Különféle korlátozásokat Ismerünk. Például Svájcban nem választhatnak a nők. Az USA egyes államaiban műveltségi követelményekkel (írniés olvasnitudás, iskolai végzettség, a törvények és az alkotmány Ismerete) teszik lehetetlenné számottevő néger rétegeknek és a legszegényebb embereknek választójoguk gyakorlását. Sok országban kizárják ff választásokból a hadsereg tagjait. Másutt a választhatóság feltétele bizonyos vagyoni helyzet. Megint másutt megkövetelik az állandó lakóhelyet, vagy magas korhatárhoz kötik a választhatóságot stb. Ezek a választási cenzusok — bármilyen formában ls Jelentkeznek, — egy célt követnek: kirekeszteni a választásokból azokat az elemeket, rétegeket, amelyek veszélyeztethetnék az uralkodó osztályok közös érdekeit. Arról már nem is beszélünk, hogy szépszerével akadnak még olyan országok, amelyek ugyan civilizáltaknak és kulturáltaknak mondják magukat, de a választási demokráciának se híre se hamva. Ide sorolhatjuk például a Dél-afrikai Köztársaságot, Spanyolországot és Portugáliát, számos dél- és közép-amerikai államot és természetesen az ázsiai földrész nem egy sötét foltját ls. (g. I.) szió érzését váltja ki. E miatt a fiatal életében súrlódásokra kerül sor. Mi a konfliktus? Két eltérő érdeklődés és célzat találkozása. A gyermek nézetei és erkölcsi értékelése alapján mást akar, mint a környezete. Ilyen összeütközés jön létre a szülőknél, az Iskolában a tanítási folyamat során, a társadalomba történő bekapcsolódásnál, a tudatos szexualitás és az erotikái kapcsolatok terén. A nemi érés és a megnövekedett szexuális feszültség nem kívánatos jelenséget, az onánlát (önkielégítés) vonja maga után. Számos leinti megrázkódtatás az iskolában jön létre. A serdülőkorú tanuló érdeklődése sokoldalú, a tanulást is érdeklődése töredékrészének tekinti. A gyermek ezáltal nem teljesíti a vele szemben támasztott követelményeket, lusta, játékos,' szeszélyes, következetlen lesz. Ez gyakran a helytelen nevelés, a rossz környezet eredménye. A kutatások Igazolják, hogy hosszan tartó családi viták következtében a gyermek a tanulás terén „csődöt mond". Elveszti érdeklődését egyes tantárgyak Iránt, a tanulás teher lesz számára. A gyakori sikertelenség következménye, hogy a bátorságától megfosztott gyermek lebecsüli önmagát, iskolakerülő lesz, s lelki megrázkódtatások érik. A „ZÁTONYRA FUTOTT" gyermek mélyen átéli ezeket a megrázkódtatásokat. A gyermek konfliktusai a nevelők szakszerűtlen beavatkozása következtében még jobban fokozódnak. A szülők szidalmazzák, intik, sőt gyakran testileg is bántalmazzák a gyermeket, megfenyítik, hogy jobb eredményeket érjen el. A pedagógusok szigorúan megkövetelik a kötelesség teljesítését, a gyermeket gyakran megsértik éa nevetségessé teszik. A klgúnyolás, a sértés és a sérelem a serdülőkorban vonja a legtöbb bajt maga után. Amikor a gyermek lelki megrázkódtatásokon megy keresztül, neim hagyhatjuk őt magára, segítő kezet kell neki nyújtanunk. A szülőnek elemeznie kell a helyzetet, szeretetteljes beavatkozással meg kell állapítania a konfliktus okát és segítenie kell, hogy a gyermek áthidalja a válságos időszakot. A gyermeknek meg kell magyaráznia, hogy a lelki megrázkódtatást a külső hatások helytelen értékelése okozta, melyekhez nem alkalmazkodott kellőképpen. Bátorítani és lelkesíteni kell őt, meg kell nyugtatni, hogy a válság leküzdhető, s eleget tehet a társadalom támasztotta követelményeknek. Éreznie kell, hogy a szülő megértő, védelmezi őt és Jót akar neki. A pedagógusoknak — elfoglaltságuk mellett is — az ilyen tanulókkal külön kellene foglalkozniuk, rá kellene mutatniuk az igazságra és tárgyilagosságra, s a gyermeknek segítőkezet kellene nyújtaniuk, hogy a tanítóban olyan tekintélyt lássanak, akire bármikor támaszkodhatnak. Ha a gyermeket a válságos helyzetben magára hagyjuk, a súrlódásokat önállóan, a maga módján oldja meg. Ha egészséges az idegrendszere és helyes nevelésben részesült, a lelki megrázkódtatásokat zökkenőmentesen áthidalja. A rosszul nevelt, ideges gyermekek sorsa tragikus lehet, öngyilkossággal végződhet. A gyermek a visszás helyzetekben menekülést keres, a játékhoz folyamodik, viselkedése megbotránkoztató, szemtelen, durva, verekedős és a szülőkkel szemben bosszúálló lesz. A kisebbrendűség érzése feszültségben, gátlásokban, határozatlanságban, az egyéni képzeletvilág torz kialakításában, bizalmatlanságban és helytelen cselekedetben nyilvánul meg. EZEKET A TÉNYEKET mind a szülőknek, mind pedig a nevelőknek és pedagógusoknak tudatosítaniuk kellene, hogy megakadályozzák a tragédiát és a társadalom számára értékes egyént neveljenek. Dr. ĽUDOVÍT REPAS