Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)
1968-02-29 / 59. szám, csütörtök
FEBRUÁR 1. ® Genfben a szovjet delegátus követelte az atombombát hordozó repülőgépek őrjáratainak betiltását. FEBRUÁR 2. ® Saigonban és Huéban már harmadik napja tartanak a dél-vietnami partizánok offenzíváját követő elkeseredett harcok ® Csehszlovák—szovjet tudományos és kulturális együttműködési tervet írtak alá Moszkvában. FEBRUÁR 3. ® Az NSZK ban Befejeződött a demokratikus baloldal' értekezlete, amelyen kísérletet tettek kormányellenzők kialakítatására ® A havannai forradalmi bíróság elítélte Anniba! Escalante csoportját. FEBRUÁR 4. ® Utcai harcok Huéban ® Jarring ENSZ-megBlzott negyedszer tárgyalt Ammanban a Jordániai vezetőkkel. FEBRUÁR 5. ® Delhiben megnyílt az ENSZ második kereskedelmi és fejlesztési értekezlete. FEBRUÁR 7. ® Megnyílt az Indiai Kommunista Párt VIII. kongreszszusa. FEBRUÁR 8. ® Wilson—Johnson találkozó Washingtonban 0 A dél-vietnami hazafiak offenzívája Khe Sanh ellen. FEBRUÁR 10. 9 Heves harcok a biafrai Nsukka közelében ® A Brit Nemzetközösség segítséget ígért Nigériának a béke helyreállításában. FEBRUÁR 11. ® U Thant moszkvai látogatása. FEBRUÁR 14. © A kereskedelmi képviseletek kölcsönösen megkezdték tevékenységüket Csehszlovákiában és az NSZK-ban. FEBRUÁR IS. © De Gaulle Párizsban fogadta Kieslnger kancellárt. FEBRUÁR 17. 0 Rendőrségi házkutatás nyugatnémet lapszerkesztőségekben, az NKP programtervezetének elkobzása. FEBRUÁR 18. ® Hatalmas tüntetés Nyugat Berlinben az amerikalak vietnami háborúja ellen. FEBRUÁR 20. ® Az amerikai— észak-koreai találkoző Panmlndzsonban ® A Perzsa-öbölben a szerződéses Omán két sejksége Abu D habi és Dibai ú] államszövetséget létesített. FEBRUÁR 21. ® Szovjet tiltakozás a washingtoni szovjet nagykövetség épülete előtt történt robbanás miatt. FEBRUÁR 24. ® U Thant beszámolója az ENSZ New York-i székházában a vietnami háború békés megoldásának lehetőségeiről Üj-Delhiben, Moszkvában, Londonban, Párizsban és Washingtonban folytatott tanácskozásairól. FEBRUÁR 25. ® Makarlosz érseket újraválasztották a Ciprusi Köztársaság elnökévé. FEBRUÁR 28. ® Budapesten megkezdődött a kommunista és munkáspártok konzultatív találkozója. F ebruár óta a 26-a magyar főváros fontos nemzetközi tanácskozás színhelye. Hatvannégy kommunista és munkáspárt konzultatív találkozóján a nemzetközi munkásmozgalom legEgységben a világimperialízmus ellen időszerűbb kérdéséről, a mozgalom egységének helyreállításáról és erősítéséről tárgyal. Az 1960-as moszkvai találkozó óta ezt tartják a legnagyobb nemzetközi kommunista fórumnak, mely sokkal szélesebb alapon álló kommunista világösszejövetel előkészítésére hivatott. A budapesti konzultatív találkozó az „imperializmus elleni akcióegység" jegyében ült össze. Fő célja, hogy koordinálja egyes pártok taktikai és stratégiai törekvéseit a nemzetközi élet Jelenlegi veszélyes gócainak felszámolásában. Főként a vietnami háború igazságos befejezéséről, a közelkeleti válsággóc eltávolításáról és az NSZK-ban csápjaikat öltögető nyugatnémet nácik felülkerekedésének megakadályozásáról van szó. Ehhez szükséges megközelítőleg egységes álláspontot elfoglalni. Az említett problémákból is kitűnik a budapesti találkoző jelentősége. Nem becsüli le az ellenséges propaganda sem, amely a találkozó előtti hetekben teljes arzenáljával össztüzet zúdított a nagyközönségre, s mindenképpen azt akarta bizonyítani, hogy a kommunista pártok egysége lehetetlen, hogy a budapesti eleve kudarcra van ítélve. Igaz, az utóbbi években nagyon sok szó esett a komunista világmozgalom egységéről, s különféle törekvések mutatkoztak az egység helyreállítására, amelyet a kínai vezetők politikája megbontott. Az a légkör, amelyben ma 64 párt képviselői tanácskoznak, ugyanakkor vitathatatlanul tükrözi a világhelyzetben végbement változásokat. Kétségtelen, hogy egyenrangú, szuverén partnerek ültek össze tárgyalni közös akciókról, taktikájuk és stratégiájuk egybehangolásáról bizonyos kérdésekben. Ügy is mondhatnánk, a testvérpártok ma már felnőttek, megizmosodtak, mindegyik a maga országában függetlenül, szuverénen, a sajátos viszonyok tekintetbe vételével alkalmazza a marxizmus—leninizmus politikai tételeit, nem igényel „súgást", viszont a nemzetközi munkásmozgalom feladhatatlan elve, a proletár nemzetköziség szellemében tanácskoznak egymással, hogy megbeszéljék a közös teendőket, mert csak együttes erővel védekezhetnek a világimperialízmus, ma elsősorban az amerikai Imperializmus ellen. Nem véletlen, hogy a burzsoá sajtó ellenséges kampányában „Moszkva vereségeként" emlegette azt, hogy győzött a policentrizmus elve, miután Brezsnyev elvtárs nemrégen tett nyilatkozatában szintén hangoztatta, hogy napjainkban nincs egy központból irányított kommunista világmozgalom. Menynyire tévednek a kommunizmus ellenségeil Az, hogy napjainkban mindinkább érvényesül a gyakorlatban az egyes testvérpártok önállósága, az a természetes fejlődés, erősödés eredménye, mint ahogy ez tette szükségtelenné a Kommunista Internacionálé, majd a Tájékoztató Iroda fennállását is. Az a lényeges, hogy a testvérpártokat a szocialista internacionalizmus erős kötelékei fűzik össze, s ez a hangzatos szavaknál is erősebb összefogó valami. Igaz, az ellen ség sem ilyen ostoba, hogy lebecsülje ennek erejét. Ezért próbál különféle soviniszta-nacionalista irányzatok felszításával viszályt támasztani a munkásmozgalomban, hogy megbénítsa egységét. A budapesti találkozó, reméljük, lehűti a burzsoá propaganda botcsinálta prófétáinak vérmes reményeit. LÖRINCZ LASZLO C ebruár a legrövidebb r hónap az évben, mégis a iegdicsőbb haditettek korszakaként kerül be a vietnami nép szabadságharcának történetébe. A dzsungelek útvesztőjében szokásos partizánrajtaütéseket, fergeteges meglepetésszerű általános offenzíva váltotta fel, félszáznyi dél-vietnami városban jelentek meg a hazafiak és tudtára adták az agresszoroknak, hogy legyőzhetetlen erőként folytatfák a harcot a betolakódok és kiszolgálóik ellen. Amiikor a közvéleményt félrevezető amerikai tábornokok és politikusok arról szónokoltak, hogy a partizánok ereje kimerülőben van, kevés a katonájuk, nincs utánpótlásuk és a lakosság is hátat fordít nekik — akkor jön mesterien összehangolt támadásuk, amely összezúzta az amerikai propaganda szépen kiagyalt érveit. A délvietnami események az amerikai néppel is megértették, hogy csúnyán félrevezetik, elbolondítják. Sokam azt hitték, hogy a Johnsonkormány is rádöbben arra, hogy a katonai győzelem elérhetetlen, semmiféle makacssággal nem lehet kicsikarni és ezért politikai megoldásra, tárgyalásokra kell törekedni. Sajnos nem ez történt. A n a g y offenzíva hónapja Johnson és miniszterei igyekeznek elbagatellizálni a legutóbbi offenzívában elszenvedett erkölcsi, katonai meg az újságokban e bölcs nyilatkozatok, a hazafiak több tucat újabb fontos támaszpont ellen intéztek öszszehangolt rakéta- és tüzérségi támadást. A washingtoni optimista nyilatkozatokat azonban lázas katonai intézkedések követik. Johnson meglátogatott egy sor katonai támaszpontot, s lelkes szavakkal búcsúztatta az értelmetlen háborúba induló fiatalokat, közben újabb 50 000 katonát hívnak be, de ez sem elég. Wheeler tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke Saigonban járt és onnan ESZKALÁCIÓ. és politikai vereséget. Sőt, akadnak olyan meggondolatlan kijelentések is, miszerint a partizánok utolsó elkeseredett kísérlete volt a támadás. Azonban alig jelentek (A Trybuna Ladu karikatúrája). Westmoreland tábornok százezres követelésével tért viszsza. Johnson azonban „kincstári derűlátással" ítéli meg a hadihelyzetet és csökönyösen kitart a háború folytatása mellett. Pedig U Thant ENSZfőtitkár európai tárgyalásairól visszatérve személyesen figyelmeztette, hogyha feltétel nélkül beszünteti a VDK bombázását, megnyílnak a tárgyalások lehetőségei. Ha ezt az alkalmat is elszalasztja, tovább folyik ez az embertelen vérengzés, és az eszkaláció ki tudja hová vezet. Washingtoni jelentés szerint Johnson újra nemet mondott, mivel olyan biztosítékokat kíván a jogtalan bombázások beszüntetésének ellenszolgáltatásaként, amelyeikről majd csak a béketárgyalásokon lehetne dönteni. Így az ENSZfőtitkár kezdeményezése újra hiábavalónak bizonyult, mert Johnson már újabb eszkalációs lépéseket tesz. Pedig épp a legutóbbi napokban derült ki az amerikai szenátus külügyi bizottságában McNamara volt hadügyminiszter kihallgatása során, hogy a Tonklni-öbölben amerikai hajók ellen elkövetett emlékezetes 1964-es, állítólagos VDK-provokáció tiszta hazugság, mert éppen az amerikai hadihajók provokálták a Vietnami Demokratikus Köztársaság partvédelmét. Erre a hazugságra épült az a szenátusi felhatalmazás, amely alapján Johnson elrendelte a VDK bombázását. Ez a leleplezés még világosabban megmutatja, mire épül a Johnson-féle „szabad világ védelme" DélkeletÁzsiában. Kérdés, az amerikai közvélemény meddig engedi meg elnökének ezt a súlyos hazárdjátékot? SZŰCS BÉLA Mint ismeretes, az ENSZ-közgyűlés 1966. évi ülésszaka csaknem egyhangúlag megszavazta azt a szovjet határozati javaslatot, amely nemzetközileg érvényes szerződés kidolgozását és aláírását indítványozta az atomfegyverek gyártásának és használatának megakadályozására. A közgyűlés politikai bizottsága rögtön utasította a genfi 18-hatalmi leszerelési bizottságot, hogy dolgozza ki a szerződés szövegét. A tárgyalások egy évvel ezelőtt, tavaly februárban kezdődtek és azóta — kisebb nagyobb megszakítással — ma ls folytatódnak. Az atomstop-egyezmény megkötéséhez vezető út egyik jelentős állomása volt tavaly augusztusa, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok szinte teljesen azonos szövegű javaslatot terjesztett elő. A szovjet—amerikai javaslat külön-külön rögzíti az atomhatalmak és az atomfegyverrel nem rendelkező országok kötelességeit. Az előbbiek köteleznék magukat, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem adnak át nukleáris fegyvereket, vagy nukleáris gyújtófefü robbanóeszközöket, s e fegyverekkel való rendelkezés jogát nem ruházzák rá más államokra. A másik csoportba tartozó, nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok az egyezmény-tervezet értelmében köteleznék magukat, hogy nem gyártanak és más módon sem vesznek birtokukba, illetve nem fogadnak el senkitől sem tömegpusztító fegyvereket. A nagyhatalmaknak és a leszerelésért küzdő több más országnak ezt az elhatározását főleg az indokolja, hogy ilyen egyezmény nélkül a nukleáris hatalmak Gátat vetünk az atomfegyverkezésnek ? száma a jelenlegi ötről (Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Kínai Népköztársaság J hamarosan a kétszeresére emelkedhet és az „atomklub" további bővülése már altgha tudná megfékezni a vestélyes atomfegyverkezést. A tárgyalások során csupán egy pontban nem született végleges megegyezés, de az idei első munkaértekezleten, februárban a genfi 18-hatalmi értekezlet résztvevői további erőfeszítéseket tettek a szerződés harmadik cikkelyének, vagyis az ellenőrzés kérdésének megoldására. A közelmúltban elfogadott egyezmény értelmében a Bécsben székelő Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség kulcsszerepet kap az ellenőrzésben. A harmadik cikkely egyik különkitétele biztosítja, hogy a szerződést aláíró valamennyi állam békés célokra korlátozás nélkül felhasználhatta a nukleáris energiát. A módosítások során messzemenően figyelembe vették a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok észrevételeit, Javaslatait. Ennek megfelelően több ilyen állam — például Olaszország — vezetői máris nyilatkoztak és üdvözölték a tervezetet. Egészen más visszhangot váltott ki a szerződés közelgő megvalósulásának híre a nyugatnémet fővárosban, ahol nemcsak ingerülten és elutasító hangnemben nyilatkoztak a genfi tárgyalások sikeres előrehaladásáról, hanem közölték, hogy Bonn nem tartfa majd kötelezőnek magára nézve az esetleges nemzetközi atomstop-szerződést. Álláspontjukat azonban több más országra is rá szeretnék kényszeríteni és igyekeznek aknamunkát kifejteni még az olyan országok körében ls, amelyek eddig hajlottak az atomszerződés megkötésére. összegezésül azonban elmondhatjuk, hogy az értekezlet munkája fól halad, hiszen február folyamán sikerült az egyetlen függőben maradt kérdés, az ellenőrzés cikkelyének nagy általánosságban való kidolgozása. Igy most már az ENSZ által megjelölt időben — ez év március 15-én — a világszervezet elé kerülhet egy olyan szerződés-tervezet, amelynek elfogadása mérföldes lépést jelentene az általános és teljes leszerelés megvalósítása felé. TÓTH GÉZA