Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-27 / 57. szám, kedd

A

csehszlovák útfevélkezelés és vámvizsgálat pontosan másfél percet vesz Igénybe. A vámosok még szerencsés utat kívánnak, és máris felemelkedik a határsorompó. Kétszáz méternyi út dombnak fel a „senki földjén", és a dombról gépkocsim a szovjet sorompó elé gördül. Innen már lelátni a városra — Ungvárra (Uzshorod J. Itt kezdődik a végtelen kiterjedésű szovjethon. Földünk legnagyobb országa. Ebben az országban több mint száz nemzet, nemzetiség él. S ebben a legnyugatibb csücsökben, a Tisza festői völgyében, a Kárpátok égbe nyúló bérceitől övezett szépséges tájon, a szovjet népek nagy családjában él százötvenezennyi magyar. Igy is, úgy is A szovjet határállomáson az első kérdés: vajon vendégként vagy kiküldetésben érkeztem-e. Első zavarom szovjet földön ... Az igazság az, hogy szolgálati útra érkeztem, de vendéglátóm az Ungváron megjelenő Kárpáti Igaz Szó című magyar napilap szerkesztősége. — Így ls, úgy Is — válaszolom, mire a határőrök értetlenül rázzák a fejüket, de tovább nem faggatnak. Ez az „így ls, úgy is" azután egész utamon végigkísért. így például mindjárt az utcaneveknél. Az utca nevét feltüntető táblákon ciril és latinbetűs felirat olvasható. Ha a pontos idő felől érdeklődöm, a következő választ kapom. — Moszkva szerint három, ml szerintünk egy. S bár Közép-Európát még a „mi szerintünk" idő is jelképezi, már határozottan Keleten vagyunk. Erről győződöm meg a városi képtárban, ahol az egyik teremben a nyugati festők között találom Munkácsy Mihályt és Rudnay Gyulát... Amikor a képtár dolgozójánál effelöl tudakozódom, mosolyogva válaszolja, hogy tőlük Magyarország nyugatra esik ... Hát igen. így van ez a közigazgatási fogalmakkal ls. A kárpát-ukrajnai részt a Kárpátontúll terület. Ezt is meg kell szokni, mert a Nyugatról érkező számára ez a vidék a Kárpátokon Innen esik. Olyan nyelven beszél... Meg kell szokni azt is, hogy olyan országba érkeztem, ahol a hemzetek és nemzetiségi csoportok száma csak háromjegyű számmal fejezhető ki. Csupán Kárpátalján húsznál több nemzetiség él. A területi párttitkárság ideológiai osztályán Vaszil Mihajlovics Lengyel elvtárssal oroszul kezdődik a beszélgetés. 'Oi ö ä I KÁRPÁTI UKRAJNAI 1. A nagy előszoba Közben cseng a telefon és ő ukránul társalog. Nyomban utána nekem szegezi a kérdést szlovákul: — Maga bratislavai? Akkor tud szlovákul is? — Ez természetes, de hol tanult meg ón ilyen szépen szlovákul? — Az ember olyan nyelven beszél, amilyen emberek között dolgozik ... Különben a moszkvai főiskolán együtt tanultam egy brat Isi avalval... Bár mindenki és mindenütt így értelmezné a kétnyelvűség és a többnyelvűség problémáját! — Tudja, kicsi a világ — teszi hozzá mosolyogva hibátlan magyar kiejtéssel, és már így folytatjuk a beszélgetést. A világ se tűnik nagynak Ez a „kicsi világ" furcsán hangzik a világ legnagyobb országában, amelynek határai a Tiszától a Csendes-óceánig, a Fekete-tengertől a Jeges-tengerig húzódnak. Vagy talán Ilyen országból nézve már a világ se tűnik nagynak? Mindenesetre ez is szokás dolga. Bizony elég furcsán hangzik, amikor vendéglátóim kijelentik, hogy Moszkva ide „mindössze" ezerhétszáz kilométer. De ez a távolság valóban eltörpül, ha arra a beszélgetésre gondolok, amelyet egy szabadtéri előadás nézőterén Beregszászon folytattam alkalmi szomszédommal. Hatalmas termet, sötétbarnára cserzett bőr, fe-kete bajusz iés ferdén metszett szem. — A szabadságom töltöm Itt — válaszolt kérdésemre. — Hová való? — A családom itt él. — S ön? — A Góbi-sivatagban dolgozom. Évente kétszer járok haza. A távolság iránt érdeklődöm. — Hat és fél ezer kilométer... Ehhez képest a világ se tűnik nagynak! Az ember Kárpátalján valóban úgy érzi magát, mintha Közép-Európából egy előszobába lépett volna, és a következő ajtón túl már Kelet következik. Aligha akad kontinensünkön még olyan csücsök, ahol a népeket a történelem és az élet úgy összekeverte volna. Sorsuk hol összeforrott, hol szemben álltak egymással. Az Ung partján Kísérőm, Szántó Károly, az ungvári magyar napilap munkatársa. íme egy kárpátaljai tarka sors: Kassán végezte iskoláit az első köztársaság idején. A megszállás alatt a magyar hadseregben szolgált. A háború végén azonban már szovjet tisztként, a felszabadító egységekkel érkezett Ungvárra. Vele sétálgatunk az Ung partján, ahol zsákmányra leső horgászok szorongatják botju kat. Hirtelen az egyik saroképületre mutat: — Ez Itt az orvosi kar. Az első Csehszlovák Köztársaság idején csendőriskola volt, a magyar megszállás alatt csendőrlaktanya, a felszabadulás után pedig párttitkárság. Szinte hallom az elvonuló történelem lépteit... És az épületből kiözönlő orvostanhallgatók vidám csevegését... A várost a köztudat — legalábbis a középnemzedéktől felfelé — két részre osztja. Az ún. cseh városrészt alkotják az első köztársaság idején emelt közigazgatási épületek. Ungvár közigazgatási központ volt, és a közigazgatást jobbára az Ide települt cseh hivatalnokok szállták meg. Hozzávetőleges adatok szerint számuk elérte a harmincötezret. A másik városrészt „szovjet" Jelzővel illetik. Ez már 1945 után, a szovjet rendszerben épült. KÖVETKEZIK: A kolhoz elnökének meghívása. Újabb lépés előre ZARSZAMADAS A BEJEI EFSZ-BEN A Bejei EFSZ fennállása óta már 15-ször tartott évzáró taggyűlést. A 15 esztendő alatt az idén érték el a legjobb gazdasági eredményeket. De bizonyítson néhány számadat Tamás Lászlónak, a szövetkezet elnökének beszámolójából: A szövetkezet a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt túlteljesítette a tervezett termelési feladatokat. 180 hektárnyi vetésterületről összesen 3930 mázsa gabonafélét takarítottak be, lóheréből 40, lucernából 62, füves keverékből 38, réti takarmányokból pedig 30 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. A kertészet tervezett bevételét is túlteljesítették. A zöldféleségekből 327 000 korona folyt be a közös kasszába. Az állattenyésztés sem maradt el a növénytermesztéstől. 116 tehéntől évi 2320 literes fejtési átlagot értek el a tervezett 2200 literrel szemben. Ugyancsak elismerést érdemel, hogy az év folyamán minimumra csökkent a borjak elhullása. A szövetkezet 105 mázsa sertéshúst adott a közellátásnak. Az állattenyésztésben járási méretben is kiemelkedő eredménynek számít, hogy a szövetkezet egy tyúktól a tervezett 130 helyett 177 tojást adott el. A termelési terv túlteljesítése természetesen a pénzügyi tervben is visszatükröződött. A szövetkezet 1967-ben a tervezett 3 430 000 koronával szemben 4 169 861 korona bevételt ért el. Így a tagok a tervezett 24 korona helyett 27 koronát kaptak, minden ledolgozott munkaegységre. Ezenkívül az év folyamán 54 000 korona prémiumot osztottak ki a tagoknak, és 117 ezer koronát fordítottak a fizetett szabadságokra. A szövetkezetben ugyanis már három éve bevezették a fizetett szabadságot. A Bejei EFSZ tagjai becsületes, kitartó munkájukért az anyagiakon kívül erkölcsi elismerésben is részesültek. Az SZNT Földművelés- és Élelmezésügyi Megbízotti Hivatala elismerő oklevéllel jutalmazta a szövetkezetet, oklevelet kapott az említett hivataltól Tamás László ls, aki már 12 esztendeje áll a szövetkezet élén. KOVÁCS ZOLTÁN Miért fáztak az izsapiak? „A Jednota dnnaszerdahelyi járási igazgatóságának gazdasági osztálya nem hajlandó nekünk (az izsapi élelmiszerboltnak és vendéglőnek) tüzelőt kiutalni. Azzal utasítják el kérésünket, hogy a múlt évben többet tüzletünk el az előírt 15 métermázsánál. Ilyen feltételek mellett nem tudjuk feladatunkat ellátni, hiszen nemcsak a saját, hanem vendégeink egészségét is veszélyeztetjük." Ezeket a sorokat „Furcsa álláspont" című cikkünkből idézzük, amelyet lapunk január 19-i számában közöltünk. A cikket ÁBRAHÁM GIZELLA, az izsapi vendéglő és StlKE MAGDOLNA, az izsapi élelmiszerbolt vezetője írta. A Jednota dnnaszerdahelyi járási igazgatósága válaszolt a bírálatra. A válaszból kiderül, hogy a panasz indokolatlan. Ugyanis a jednota gondoskodott a»- izsapi vendéglő és élelmiszerbolt tüzelőanyag ellátásáról. Ezt az odaszállított tüzelőanyagról szóló számlákkal bizonyítani ls tudja. Ennek ellenére utólag újabb szénszállítmányt küldött a faluba. Hogy mégis fázniuk kellett az izsapi vásárlóknak és vendégeknek, ennek két oka lehet: az üzlet, illetve a vendéglő vezetője vagy rosszul gazdálkodott a tüzelővel, vagy pedig a tüzelőanyag átvételekor felületesen járt el. Minden bizonnyal az utóbbi feltételezés a valószínű, hiszen az átvett tüzelőanyag mennyiségét nem ellenőrizték szállítólevél szerint, a széntelep gépkocsijának vezetője azt át sem adta. A hibát tehát nem a Jednota dunaszerdahelyi igazgatósága, hanem maguk a panaszosok követték el. Ezt utólagosan mindketten be is ismerték. Kár, hogy csak utólag. —tű — Lesz mérleg „Kell a mérleg" volt a elme annak a bíráló cikknek, amelyet Molnár János Irt lapunk február 2-1 számába. Olvasónk a klrályhelmecl Mototechna üzletében möanyagcsüvet vásárolt, amit súlyra mérnek. Az üzletben azonban nem volt mérleg, ezért a kiszolgáló szemmérték szerint állapította meg az áru árát. Olvasónk utólagos méréssel megállapította, hogy becsapódott: 74 fillér helyett 3 koronát fizetett. A Mototechna prešovi igazgatósága a panaszt jogosnak találta és utasította a királyhelmecl üzlet vezetőjét a mérleghasználatra. nonofzlóyDezíő: 15 Egy apró kockás papírra piros ceruzával vonalakat rajzolt és kiment a szobából. Az üresen maradt székre bámultam. Az előbb azt mondta, mindig ül itt valaki, mégis egyedül hagytak. Lehet, hogy teljesen ittfelejtenek ezzel az ellenszenves üvegcsővel, amivel biztosan kellene valamit csinálni, de senki se tud róla. A spanyolfal mögül újból hörgés és jajgatás hallatszott. — Ki az? — Nővérkéül Ogy látszik nekem is kiabálnom kellene, de az erőlködéstől összeszűkült a torkom, és nevetséges vékony hangon csuklani kezdtem. — Nővérke - hörögte az előbbi hang a spanyolfal túloldaláról. Nagy sokára becsoszogott, valaki a szobába. Egy másik ápolónő volt. Előbb a többi beteggel foglalatoskodott, de aztán hozzám is odajött s az ágyam mellett megállt. — Meg sem ismer ugye? — Nem. — Pedig én voltam maga mellett az első éjjel. Én vigyáztam arra, hogy le ne nyelje a nyelvét. Szerettem volna válaszolni, de elfogott a csuklás. — Csuklunk? Beleegyezően bólogattam. — Látja ez nem szép magától. Csuklik, pedig látogatója van. — Látogatóm? — Bizony. Kint vár, de csak akkor engedem be, ha abbahagyja ezt a ronda csuklóst Még megijedne. Elhatároztam, hogy feltápászkodom a párnákról, de visszahanyatlott a fejem. — Maradjon csak nyugodtan. Beküldőm. Tehetetlen kíváncsisággal néztem utána. Vártam, hogy újból rebbenjen a spanyolfal fehér lepedője. De azt, aki óvatosan és szerényen megjelent a fehér vászonfal előtt, egyáltalán nem vártam. Rézkobak volt. Valami természetellenes gyengédség vibrált az arcán, s ez egyáltalán nem illett hozzá. Kezében ormótlan papírzacskót szorongatott, és sokáig köszörülte a torkát. — Édes fiam hoztam egy kis almát — kezdte és zavartan körbepislogott, nem tudta hová tegye a zacskót. Közelebb jött hozzám, bagó és fokhagymaszag áradt belőle, örültem, hogy csuklóm és nem kell válaszolnom. Rézkobak közelsége az ágyból egyenesen a gyakorlótérre dobott. A lövéseket is hallottam. Heves nyilalást éreztem a hasamban. — Derék dolog volt - motyogta Rézkobak és még mindig a kezében szorongatta a zacskót... Igen derék dolog volt, és mi föl is terjesztettük magát a bátorság emlékéremre, a közeli napokban meg is kapja, nem tudom hová tegyem ezt a kis almát, persze... — Látta, hogy nem tudok válaszolni, a zacskót az ágyam alá dugta. De hiszen ez azt gondolja, hogy érte, miatta . .. Most a térdem kezdett el égni. Hirtelen Gajdos sápadt arca jelent meg előttem. Mi lett Gajdossal? — ezt akartam mondani, de nem mertem megkérdezni. Az undor egyre jobban belém fészkelődött, úgy éreztem, nyálkás békát tartok a számban, ki akartam köpni, de csak egyre hevesebben csuklottam. Rézkobak alázatosan tördelte a kezét, megöregedettnek és megviseltnek látszott, a szavakból is kifogyott, alighanem az eltávozás módján törte a fejét. Magamban én Is biztattam, féltem, ha tovább ittmarad a bagó és hagymaszagtól hányni fogok, de nincs mit kihányjak, legföljebb a tüdőmet, a beleimet... Lehunytam a szemem, de most meg a beígért érem himbálózott az orrom előtt, néha nekiütődött és a csiklandó érintés tüsszentésre ingerelt. - Légy - mormogta Rézkobak - disznóság, hogy itt legyek vannak - el akarta kapni, de nem sikerült, végülis a saját ügyetlenségébe kapaszkodott. — Hát akkor szólok az ápolónőnek ... A legyek miatt... Isten áldja. Szédültem és összekoccant a fogam, hol melegem volt, hol a hideg rázott. Észre se vettem, hogy egy ideje az előbbi ápolónővér motoszkál körülöttem. - Nem fáradt? Megadóan nyitottam rá a szememet. - Még egy látogatója van. Nem válaszoltam, kissé megnyugtatott, hogy már nem csuklóm. Kőrös állt Rézkobak helyére. Vártam, hogy felsorakozik mögötte az egész szakasz, Bagi, Gajdos ... De ő csak állt ott, és nem volt a tekintetében semmi barátságos. - Mi lett Gajdossal? Kőrös hűvösen és tárgyilagosan nézett rám, úgy tett, mint aki éppen erre a kérdésre várt. - Kivégezték. - Mikor? - Tegnap. Megint összekoccantak a fogaim, segélykérően meredtem Kőrösre. - Te is azt hiszed ... - Nem hiszek semmit. Azt akartam elmagyarázni, hogy nem Gajdost, engem végeztek ki, szerettem volna lerántani magamról a takarót, megmutatni a sebeimet, hogy sajnáljon egy kicsit, de 5 szinte részvétlenül méregetett. - Elhoztam a könyvedet. Észrevette, nem értem miről van szó. -... Hát azt a tatárjárást, kissé öszszevérződött... Én húztam le a zubbonyodat ... Benne van a névjegy is. Most Is olyan szenvtelenül beszélt, 16 mint a nyilvánosházról, de akkor nem rólam volt szó... Valaki elvégre engem is sajnálhatna... Mit tehetek én arról a szörnyűségről .. . Lehetetlen, hogy ez történjen az emberrel, hogy ártatlanul ... - Te megúsztad - mondta később ... Ha felépülsz, leszerelnek, még valami rokkantsági segélyt is kapsz. - Rokkantsági segélyt — riadtan nyúltam a lábam felé, ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy nincs lábam, de nem tudtam elérni odáig. - Igen rokkantsági segélyt - Rézkobak mondta. - Itt volt — dadogtam, mintha valami szörnyű és aljas dologról kellett volna vallanom. - Tudom, találkoztam vele o kórházbejáratnál ... Hát akkor... Láttam, hogy itt akar hagyni, hogy elmegy és már többet nem is jön vissza, kétségbeesett mozdulattal nyúltam a keze után. Ö azt hitte, a könyvet akarom elvenni, s odatette a párnám mellé, már félig hátat is fordított .. Ha elmegy teljesen egyedül maradok ... - Megkérhetlek valamire ... Készségesen megfordult. - Tessék. A tatárjárásra mutattam. - Irj arra a címre. - Mit írjak? - Hogy itt vagyok, és hogy.. • - Jó. - És te?... - Én már nem tudlak meglátogatni.;: Hamarosan megyünk a frontra... Az egész szakasz ... Ebből a mondatóból is mintha szemrehányás áradt volna felém. Pedig neki kellene elnézőnek és gyöngédnek lennie velem, és mégis... Nem akartam a búcsú perceit elrontani, megpróbáltam Kőrös csillagaiba kapaszkodni. - A fronton is vannak csillagok ... - Lehet - ez volt az utolsó szava, megfordult és elment. (Folytatjuk.)