Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-27 / 57. szám, kedd

TERKFERE £eué£ JCamacááta Elmehettem volna személyesen, bizonyára megtaláltam volna az illetőt, aki december 12 én a MATESZ „őzikék és farkasok" előadása előtt, melyet főleg gyermekek részére kívántak megtartani, „vulgárisan, sértőn, szinte rikácsolva lehordta a Magyar Területi Színház nőtagjait, mert nem voltak hajlandók a 3 jókra „bejutott" színházteremben jel­lépni és az ennél is hidegebb öltözőben átöltözködni, ezál­tal saját magunkat és mintegy 150 iskolás gyereket kitenni a hűtéssel járó megbetegedés veszélyeinek." Megtaláltam volna annak ellenére, hogy „ügyelői felszólításra sem volt hajlandó megmondani a nevét". (Az idézőjelbe foglalt meg­jegyzések a MATESZ ügyelői jegyzőkönyvéből származnak.) Ismétlem, elmehettem volna, felismertem volna a névte­lenség védőbástyája mögül pocskondiázót, ha másról nem, arca pirulása árulta volna el bűntudatát. Nem mentemi El­sősorban azért, mert nem kívánok vele megismerkedni. To­vábbá azért sem, mert szókimondó természet lévén esetleg olyat mondanék, amit később megbánnék. És azért sem mentem, mert feltételeztem, hogy minősíthetetlen viselke­dése hiányos helyzetismeretéből ered, vagyis abból, hogy nem ismeri színészeink magánéletét. Nos hát én most leszek bátor ezt a mulasztást pótolni. Megtehetem ezt azért, mert éltem a színészek között, dol­goztam velük, ismerem problémáikat, gondjaikat és örömei­ket... Tudatosítania kell mindenkinek, hogy a magyar színház­kultúra terjesztése hazánkban éppen olyan fontos feladat, mint pedagógusként építeni a szocializmust. Azzal a különb­séggel, hogy ez a pálya, ha lehet még több vesződséggel jár, nagyobb felelőséget igényel, és sokkal kevesebb elismerést, látható eredményt, vagy kényelmet biztosít. No és — egy pedagógussal szemben senki sem merne olyan hangot hasz­nálni, amilyent Kamocsán engedett meg magának valaki a MATESZ nőtagjaival szemben. Színészként, falujáróként élni, színházkultúrával megszol­gálni a mindennapi kenyeret igen nagy, igen tiszteletre mél­tó feladat. Mondhatnám szinte — küldetés. Ezen a pá­lyán, akár a pedagógusi pályán, nem elég a kitartás és a szorgalom, elhivatottság szükséges ide. És hit, ember fe­letti hit a szó erejében. Képzeljék el továbbá, hogy amikor Kamocsán, vagy máshol éjszakai nyugovóra térnek mindazok, akiket pár óra hosszat mulattattak és neveltek — színészeink beülnek az autó­buszba és két, három, esetleg négy óra hosszat kocsikáznak, kemény fagyban vagy tikkasztó nyári hőségben, és akkor kerülnek ágyba, amikor Kamocsán (vagy másutt) kipihenve másik oldalukra fordulnak már az emberek. De azt is elképzelhetik, hogy nyári vasárnap délutánokon, amikor boldog-boldogtalan nyári napsütéssel tölti fel teste téli vitamíntartalékát, színészeink, — akiknek munka mind­az, ami a közönségnek játék, szórakozás — izzóvá fülledt autóbuszból kiszállva, arcukra festéket kennek, és különféle maskarába bújva verejtékeznek, hogy a vidéki dolgozó kul­túréletet élhessen és szórakozva művelődjék. A színésznők között sok a családanya, akik olykor aggódó szívvel bízzák beteg gyermekeiket jóakaratú szomszédokra vagy nagymamákra. Naponta nyolc órát dolgoznak, mert próbálni, tanulni nagyon nehéz munka, mikor az ember feje ezer prózai gonddal van teli. Háztartásukról is gondoskod­nak, mint bárki más, és csak azután ülnek autóba, hogy négy, olykor hat órát is eltöltsenek utazással. Sok közöttük a házaspár, és felelősségem tudatában állítom, hogy még arányszámokban is kevés a házasságtörő feleség. Semmi esetre sem több, mint bármely más pályán. A fiatalja? No igen... nem mondom... miniszoknyát visel, meg (uram bocsá') talán udvaroltat is magának... Na dehát az vessen rájuk követ, aki... No ugyebár! Hát ezért mondom ... Értékelője és tisztelője vagyok (voltam is mindig) a pe­dagógiai munkának. írásaimban ennek gyakran tanújelét adom. Barátaim, ismerőseim közül igen sokan működnek ezen a pályán, tehát amikor a színészetet ehhez a hivatás­hoz hasonlítom, közvetíteni kívánok ... Ismerve mindkét pálya gondjait és nehézségeit. Színészek, tanítók ugyanazon a szekéren utaznak, egyazon cél felé törekednek. Ezért arra kérem a pedagógusokat, ha színészeink megérkeznek vala­hova, ők legyenek azon, hogy ne támadás érje őket ott, hanem megbecsülés. Fogadják a MATESZ tagjait mindenütt úgy, ahogy Déryné idejében fogadták a falujáró színészeket a jóindulatú magyarok. Hirdessék együtt, hogy „nyelvében él a nemzet", és hogy az a nyelv, amelyet a pedagógusok hirdetnek a katedráról — a színjátszói dobogóról sem veszti célját, erejét... Egyelőre csak ennyit kívántam üzenni Kamocsára. Meg máshová is... Remélem mindenütt megértettek. És azt is remélem, hogy Kamocsáról már a közeljövőben elindul egy levél MATESZ címére aláírással és kielégítő, sőt kiengesz­telő magyarázattal. DÁVID TERÉZ Rimaszombati számvetés Beszélgetés Sedlák Mihály elvtárssal, a VNB elnökéve! Közeledik május, az új választások Időszaka. Érthetően, egyre fokozódik az ezzel kapcsolatos közéleti aktivitás, és a nemzeti bizottságok ezekben a hetekben nemcsak azt mérlegelik, hogyan teljesítették a négy évvel korábbi ígéretet, hanem azt is, milyen választási programmal lépjenek a választók elé. Gömör „főváro­sában", Rimaszombatban járva, felkerestük Sedlák Mihály elvtársat, a Városi Nemzett Bizottság elnökét és elbeszélgettünk az ezzel összefüggő kérdésekről. Tótbpál Gyula felvétele • Szokás az, hogy a válasz­tott szerv a választások előtt ér­tékelje munkáját. Rimaszom­batban e téren mt a helyzet: mit ígértek a választóknak, s mit teljesítettek ebből? — A választási időszak ele­jén a mi nemzeti bizottságunk is programot készített elő, s en­nek alapján végezte munkáját az elmúlt választási időszakban. Természetesen igyekeztünk el­sősorban városunk építésére fek­tetni a legnagyobb gondot, ami a járási, Illetve a kerületi szer­vek segítségével sikerült ls. Nagyjából elkészült az első számú település építése, a Pio­nír utca és környéke, melynek teljes befejezésére (közszolgál­tatások, s egyéb hálózati kiépí­tés) ebben az évben kerül sor. Elkezdtük a második számú la­kótelep építését is, ahol már 160 lakást átadtunk. A többi építése pedig folyamatban van (800 la­kást tervezünk). Itt is komplett települést adtunk át. Azonkívül igyekeztünk biztosítani Tamás­fala városrész csatornázását. Ez sajnos, teljes egészében nem si­került. S tfbben része van an­nak is, hogy a lakosság nem nagyon járult hozzá a társadal­mi munkához. Igy kénytelenek voltunk ezt egy üzemnek átad­ni, hogy az építést befejezze. Aránylag jól sikerült az üzlet­hálózat építésének terve s bár ez nem kis munka volt, az el­múlt választási időszakban sike­rült azokban a városrészekben bővíteni az üzlethálózatot, ame­lyek erre legjobban rászorul­tak (Majerszki utca, Szlovák Nemzeti Felkelés utca stb.). Ezenkívül az egyes körzetek­ben kisebb üzleteket ls építet­tünk, amelyek az ellátást elő­segítik. — A városépítés terén ugyan­csak szép eredményeket értünk el. Elsősorban a Május 1. park bővítését említeném. Befejez­tük a strandfürdőnek az építé­sét, sportpályát építettünk, jég­pályát, s ezenkívül több város­részben bővítettük a zöld szegé­lyeket. Évente mintegy 1500 fát ültettünk ki. Hozzákezdtünk az elmúlt választási időszakban a Kuríne pusztai üdülőtelep épí­téséhez, ahová 4 km hosszúság­ban utat építettünk. Szép ered­ményeket értünk el azon terü­letek megművelésében is, me­lyek eddig úgyszólván parla­gon hevertek. Mintegy 7 hek­tárnyi ilyen területet osztottunk fel az érdeklődők között. Itt meg kell állapítani, hogy a la­kosság részvétele a városszépí­tés! munkában aránylag kicsi volt, s ez lényegesen gátolta azt a törekvésünket, hogy na­gyobb eredményeket érjünk el. Fájó problémája Rimaszom­batnak a vízellátás. Ezt a kér­dést — az egyes kritikus pon­tokat leszámítva — általában sikerült megjavítani. A vízellá­tást — feltehetően — rövidesen sikerül megoldanunk, mivel Klenovecen megkezdődött a nagy víztároló építése, amely többek között a város vízellátását is biztosítja. Sikerült a közszolgál­tatás bővítése ls, példaként a gyorstisztítást, szódavízgyártást említhetném. Ezekhez az üze­mek, házgondnokságok és más szervek segítsége is hathatósan hozzájárul. Régi vágyunk, hogy a vá­rosban kultúrházat építsünk, sajnos ezt a tervünket — nem a mi hibánkból — az elmúlt vá­lasztási időszakban sem sikerült teljesíteni. Megvan minden re­ményünk, hogy a közeljövőben ez a tervünk végre megvalósul. A terveket már elkészítették, és Jobbára a pénzösszeg is bizto­sítva van, így a jövő évben fel­tehetően megkezdődhet az épí­tés. • Miben látja a nemzeti bi­zottság négyéves tevékenységé­nek eredményeit és fogyatékos­ságait, beleértve a képviselők munkáját is? — Az elért eredmények titka, hogy a városi nemzeti bizott­ság egyes szakbizottságai ered­ményesen működtek. Nem le­bet azonban ilyen dicsérő han­gon szólni a nemzeti bizottság plénumának és a polgári bizott­ságoknak a munkájáról. Ezek tevékenységében komoly hiá­nyosságokat láttunk, nemcsak az üléseken való részvételt il­letően, hanem az egyes képvi­selők aktivitásában, a válasz­tókkal való kapcsolatában ls. Azt kell ugyanis mondanunk, hogy a képviselők kb. egyhar­mada az elmúlt választási idő­szakban nagyon gyenge munkát végzett. Ugyanakkor a tanács munkájáról — a szakbizottsá­gokéhoz hasonlóan — szintén elismeréssel kell szólnunk. A jö­vőre nézve ezen a helyzeten úgy kívánunk javítani, hogy a szakbizottságokba még oda­adóbb, hozzáértőbb képviselőket szeretnénk választani, és az egyes képviselők aktivitását olyan formában szeretnénk megjavítani, hogy a saját vá­lasztási körzetében rendszeres, konkrét munkával bíznánk meg. Ezt elősegíti az új választási rendszer ls, melyben az egyes körzeteket nem egy képviselő, hanem képviselő-csoport képvi­seli. Így a munka megosztása lényegesen jobb lesz. • A jövőre vonatkozóan mi­lyen tervek foglalkoztatják önöket, s milyen választást programmal indulnak az újabb megbízatási időszaknak? — Sajnos, az új választási program még csak előkészület­ben van, s még nincs is itt az ideje. Éppen ezért korai volna még konkrét programról beszél­ni. A terveket illetően azt mondhatom, elsősorban arra törekszünk, hogy a város lakos­sága bevonásával tovább szépít­sük — építsük a várost. Váro­sunk ritka évforduló előtt áll, tudniillik 1970-ben ünnepli fennállásának 700. évfordulóját. Erre az évfordulóra szeretnénk minél szebbé, csínosabbá tenni. A „Z"-akció keretén belül sze­retnénk bővíteni a szükséges létesítményeket, a gyerekek ré­szére parkot szeretnénk létesí­teni, teljes egészében bővíteni a sporttelepet, teniszpályát, ko­sárlabdapályát stb. létesíteni, ezenkívül szeretnénk a közszol­gáltatási üzemek bővítését befe­jezni, hogy a lakosság szükség­leteinek teljes mértékben meg­feleljenek. A város gazdasági önállóságának erősítése szem­pontjából különböző részlege­ket létesítünk, így pl. kőműves, asztalos, villanyszerelő, fuvaro­zási szolgáltatásokat biztosí­tunk. Az így nyert pénzt az­után a nemzeti bizottság — be­látása szerint — a város fejlesz­tésére fordíthatja. Meg kell említenünk, hogy a már megle­vő üzemek, a kommunális üze­mek, házgondnokságok stb. ese­tében el szeretnénk érni, hogy gazdaságilag önellátók legye­nek, s ily módon az erre a cél­ra tervezett pénzösszeg is a vá­ros költségvetésében maradjon. • A közszolgáltatások fej­lesztése terén mit tart a legsür­getőbbnek? — A legfontosabbnak tartom a tisztító- (mosoda) és a festő­üzem kiépítését. Ezeknek ugyanis olyan, nem megfelelő helyiségeik vannak, amelyekbe^ a kapacitást már nem lehet nö­velni. Ezenkívül az autólakko­zóüzem kiépítését tervezzük, to­vábbá az új településen levő közszolgáltatási házat szeret­nénk berendezni. A kommunális üzem keretén belül szeretnénk ugyanakkor bővíteni az autó­fuvarozást ls. Ez az, amit pil­lanatnyilag látunk, amwinyi­ben a lakosság részéről fel­lépnek más igények, azokat is igyekszünk kielégíteni. • A városfejlesztésben mi­lyen problémáik vannak? — Nagy gondot okoz a váro­son keresztül haladó közúti forgalom. Szeretnénk elérni, hogy az átmenőforgalmat a vá­roson kívülre helyezzük. Ezen­kívül a vízhálózat újjáépítése volna az egyik fontos feladat. Megemlítem, hogy 1970-re ter­vezzük a gáz bevezetését is vá­rosunkban. S nem kisebb fel­adat vár ránk a közutak és a járdák korszerűsítésében is. Szeretnénk ugyanis a várost az elkövetkezendő választási idő­szakban teljes mértékben porta­lanítani. • fis kulturális téren? — A kulturális munkát ille­tően arra fogunk törekedni, hogy az egyes üzemek klubhe­lyiségeit kihasználjuk, tehát hogy a művelődési otthon klubtevékenységét biztosítsuk. Több olyan helyiség áll a vá­ros, illetve az egyes üzemek rendelkezésére, melyben az egyes szakkörök tevékenységét biztosítani tudjuk. Hiányát érezzük egy kilencéves alapis­kolának, mivel jelenleg 34 osz­tály tanul két műszakban, ami annyit jelent, hogy az 1—5. év­folyam tanulói mind két mű­szakban járnak, s ez nagy hiá­nyosság. A kerületi nemzeti bi­zottságtól erre vonatkozóan kaptunk ígéretet, hogy ez a kér­dés is megoldódik. Ezenkívül 1969-ben megkezdődik a ta­nonciskola építése, ahol a bent­lakást ls biztosítjuk. Ugyaneb­ben az évben kezdjük meg a mezőgazdasági technikum épí­tését, melyet a tanonciskolához hasonlóan ugyancsak 24 osztá­lyosra tervezünk. • Az új választási törvény gyakorlati megvalósítása hogy érvényesül majd Önöknél? — Elsősorban is nagyon he­lyeseljük az új választási tör­vény módosításait a régivel szemben. És itt mindenekelőtt a többmandátumos körzetek lé­tesítését emelnénk ki, valamint azt, hogy több személyt jelöl­nek az egyes körzetekben, mint amennyit képviselőként megvá­lasztanak. Tehát a választóknak lehetőségük nyílik arra, hogy azt válasszák meg, akiben bíz­nak. A nemzeti bizottság ösz­szetételét illetően, az irányel­veknek megfelelően, a tömeg­szervezetekhez fordultunk, hogy tegyék meg javaslataikat Ugyanakkor ügyelünk arra, hogy a nemzeti bizottságban, mint képviselő testületben be­tartsuk a lakosság arányának megfelelően a nemzetiségi, fog­lalkozási és nemi megoszlást, valamint a területi megoszlás szerinti képviselet elvét. Igy szeretnénk elérni, hogy minden egyes szervezet és minden vá­rosrész képviselve legyen az új nemzeti bizottságban. FÓNOD ZOLTÁN VÁLAIZTÓPOLGt xf/qye/etri! Mától kezdve ebben a kis rovatunkban naponta jelentke­zünk. Célunk röviden és velősen megválaszolni minden köz­érdekű problémát, amely a választásokkal kapcsolatban tisz­tázásra szorul. Főleg az új választójogi törvényt kívánjuk közérthetően megmagyarázni, de ezen túlmenően örömmel fogadjuk és megválaszoljuk olvasóink más idevásjó kérdé­seit is. • MIKOR LESZNEK A VÁLASZTÁSOK? Egy mondatban nem adhatunk választ, mert többféle vá­lasztás előtt állunk. Először is a különböző fokú nemzeti bizottságok képviselőit választjuk meg, mégpedig május 19-én. Még ebben az évben, november 17-én megválasztjuk a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőit. Ezzel szemben 1969-re marad a bírák választása. Az év ele­jén érvénybe lépett választójogi törvényeink egyik új voná­sa éppen az, hogy ezeket a választásokat — az eddigi gya­korlattól eltérően — külön tartjuk meg. (g. i.)

Next

/
Thumbnails
Contents