Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-22 / 52. szám, csütörtök

SZÜLŐK, NEVELŐ K F Ó R U M A Az ideges gyermek nevelése Százhúsz éves a tudományos szocializmus ALAPOKMÁNYA zázhúsz évvel ezelőtt, • 1848 februárjában a Kommunisták SzövetséMIT IS ÉRTÜNK a mindennapi életben idegességen? Elsősorban ingerlékenységet. Megjelenik előttünk K. Sanyi, aki a szünetekben mindenre mérgesen válaszol, dühös, figyelmetlen. Ideges M. Valika, rosszul felel az Iskolában, pedig sokat tanul és a zeneiskola hangversenyén sem szerepelt úgy, ahogy képességei alapján várták tőle. O. László pedig többnyire matematika óra után Időnként heves gyomorgörcsöket kap, és ismerünk néhány olyan tanulót is, akinek például a szemhéja állandóan remeg. Az idegességnek sokféle megnyilvánulásait ismerjük. Ezek egyik fontos tünete: a szorongás, aminek gyakran testi megnyilvánulásai is vannak. A gyógyítással nem kívánunk részletesen foglalkozni, tudnunk kell azonban — pedagógusoknak és szülőknek egyaránt —, hogy két kezelési piód áll rendelkezésünkre: a gyógyszeres és a pszichológiai. Az elmondottak kapcsán felvetődhet a kérdés: a gyermek idegessége mikor tekinthető betegségnek? Ezt fontos tudnunk, mert ettől nagymértékben függ, hogy a pedagógus vagy a szülő miként lépjen fel az adott esetben, milyen magatartást tanúsítson. Idegességről, mint betegségről akkor beszélünk, amikor a szervezet működésében olyan zavar áll be, hogy a mindennapi élet íolytatása elé komoly akadály gördül. Ez lemérhető: 1. a munkaképességen (kényszergondolatok zavarják a tanulást, roszszullét, írásgörcs stb. lép fel), 2. a tanulás közösségi viszonyán (a gyermek visszavonul, zárkózott, ellenségesen viselkedik a közösséggel szemben), 3. érzelmi megnyilvánulásaiban (rideg, zord, cinikus, képtelen baráti kapcsolatokra). A tanítót és a szülőt elsősorban a gondolkodás, az értelmi élet terén megnyilvánuló Ideges eredetű tünetek érdeklik. T. Nándi hatodikos tanuló öt éven át közismerten jó „számtanista", november óta azonban matematikából nem tud kettesnél, hármasnál jobb jegyre felelni. Feledékeny, vagy ahogy mondják: „kihagy az emlékezete". Mi akadályozhatja a munkáját? Ezt a problémát Nándi szülei, osztályfőnöke és a matematika tanítója a napokban megbeszélte. Eredmény: a fiű jobb füle novemberben fájt, jelentkezett a szokásos gyulladás, feleltetés közben nem jól hallotta a kérdéseket, ötöst kapott. Ezt a jegyet otthon nem is merte megmutatni. Szorongás alakult ki benne, ez később károsan, gátlón befolyásolta nála a képzettársítási folyamatot. Értelmi színvonalcsökkenés, teljesítménybeli zavar, álfogyatékos értelem alakult ki, idegesség alapján. MEGEMLÍTHETNÉNK egy másik esetet is: T. Marika hetedikes tanuló, jó nyelvérzékkel rendelkezett, de az idén szlovákból alig-alig éri el a hármas tanuló színvonalát. Mi történt? Mint később kiderült, a szülők válás előtt álltak, s ez a gyermek idegállapotát is megviselte. A jó ember Egy nagy pénzintézetnek annak Idején volt egy vezérigazgatója, aki nem annyira a szivére, mint inkább a zsebére hallgatott. Személyzetével szemben szigorú, söt kegyetlen volt. A személyzet okkal gyűlölte. Egyszer reggel a bankba menet — reggel mindig gyalog ment be (egészségügyi séta) — lelépett a járdáról és egy arra robogó autó majdnem elütötte, de a bank egyik kistisztviselője, aki szintén a bankba igyekezett, az utolsó pillanatban visszarántotta. Vezérünk először a zsebéhez nyúlt, de meggondolta magát, és a tisztviselőhöz fordulva azt kérdezte, mivel hálálja meg, hogy úgyszólván megmentette az életét. A tisztviselő gondolkodás nélkül így felelt: — Egy kívánságom van: ne tessék a bankban a kollégáimnak elmondanll SALAMON BÉLA Az okot azonban nem mindig sikerül azonnal megtalálni. Fontos viszont, hogy az idegességre minden körülmények közt magyarázatot keressünk, s a gyermeket ezáltal mentesítsük különféle káros, megterhelő érzelmi indulatbehatásoktól. A pedagógusnak számos nehézséget okoznak a szülők őszinteségét befolyásoló szokások és előítéletek. A családi élet, beleértve a gyermekek érzelmi lelkivilágát is — a szülők véleménye szerint — nemegyszer szigorú titoktartást követel. Pedig az igazi nevelőmunka alapja az őszinteség. A szülőknek ezért ajánljuk, hogy gyermekük érdekében a tanítóhoz legyenek őszinték. A pedagógusok az ideges gyermeket tekintsék betegnek, de ne vegyék át az orvos szerepét. A szülők ós a nevelök ne feledkezzenek meg arról, hogy a nevelésben az iskola és a szülői ház baráti kapcsolatának döntő szerepe van. A pedagógus jól tudja, hogy az egészséges gyermek fejlődésének egyes szakaszaiban milyen feladatok megoldására képes. Számolások elvégzéséből, felsorolások, összefüggések, képek felismeréséből megítélheti, hogy a gyermek fejlődése mennyiben van arányban a követelményekkel. A tanítók minden gyermekről úgynevezett pedagógiai naplót vezetnek. Ezekben többnyire évekre viszszamenőleg adatok találhatók a gyermek értelmi és érzelmi életének fejlődéséről, jellemének alakulásáról. Ezeknek az ismereteknek a birtokában a pedagógus tudatosan megszabhatja a tennivalókat. A SZAKEMBEREK A NEVELŐ és a gyermek közötti érzelmi kapcsolatot tartják alapvetőnek az ideges gyermek esetében. Megkülönböztetnek melegebb, szinte anyai érzésen és parancsoló, apai érzésen alapuló hatást. A tanító tudatosan alkalmazza, s ha szükségesnek találja, váltogatja a módszereket. A szülők ls ezt teszik, de többnyire csak ösztönösen és nem tudatosan. Tulajdonképpen milyen módszereket alkalmaz a j>edagógus az ideges gyermek nevelésénél? Elsősorban szuggesztióval próbálkozik. A köznapi életben is tapasztaljuk, hogy vannak szuggesztív egyének. Ez a hatás találóan felsorakoztatott érvek, tények meggyőző erejével is elérhető. Váratlan helyzetekben meglepetésszerű, vagy ismétlődő ingerek az egyének agyába vésődnek. Helyes utasítás, megfelelő időben alkalmazott parancs többnyire hatékony. A pedagógus tehát szavakkal, Ingerekkel közvetlenül befolyásol. Ebben természetesen nagy fontosságúak az érzelmi és indulati elemek. Nyilvánvaló, hogy nagyobb hatást ér el az, aki rokonszenvet, szeretetet ébreszt, mint az, aki megvetést, nevetséget kelt. A nevelés másik módszere a csoport-pszichoterápia, vagyis a közösség nevelő ereje. Ezt nemcsak az ideges gyermek, hanem a nehezen nevelhető gyerek esetében is alkalmazzák. Jó példa erre az osztályfőnöki óra, ahol a tanulók gátlások nélkül elmondják gondolatalkat és érzéseiket. Egy további módszer a külső hatások megszervezése. Ilyenkor a pedagógusok rendszerint a szülőt is bevonják. A környezet káros hatásának felismerése esetén a pedagógusok „közbelépnek", vagyis gondoskodnak a rossz magaviseletű gyermek átültetéséről, áthelyezéséről stb. AZ IDEGES GYERMEK nevelésével kapcsolatban már a bevezetőben elmondtuk, hogy két módszer áll rendelkezésünkre. A gyógykezelést bízzuk az orvosokra, a lelki „gyógyítás" a nevelők kötelessége. Az igazi gyógyítás mindig figyelembe veszi a gyermek egyéniségét. Idegrendszertípusát, helyzetének külső és belső lehetőségeit. Ez nem a szavakkal nevelés elvén ós erkölcsi prédikációkon alapul, hanem az emberi fejlődés kiinduló pontját jelentő lelkiismeretes, kitartó munkán. HA]DO ANDRÁS ge megbízásából írták meg és adták ki Marx és Engels a tudományos kommunizmus alapokmányát: a Kommunista Kiáltványt, amely nemcsak a munkásmozgalomnak, hanem az emberiség történetének is célt és értelmet adott. Mi teszi a Kommunista Kiáltványt ilyen Jellegűvé? Az, hogy a maguk új, tudományos világnézetük, metódusuk, logikájuk és ismeretelméletük segítségével a munkásosztály álláspontjáról kritikusan újraértékelték és a világ munkásosztályának gyakorlata alapján tovább fejlesztették azt az Ismerettömeget, melyet az emberiség a maga sok ezer éves fejlődésében felhalmozott. Az ismeretek ezen összességéből kivonták aztán „azokat a következtetéseket, amelyeket nem vonhattak ki azok az emberek, akiket a burzsoá lét keretei korlátoznak, vagy akik a burzsoá előítéletek béklyói miatt nem tehették" (Lenin). A dialektikus és történelmi materializmus módszerének alkalmazásával az emberiség történelme megszűnt összefüggéstelen és értelmetlen események chaotikus zűrzavara lenni, mint amilyennek a feudalizmus és a burzsoázia történészei leírták, és tudományos megismeréssé vált. Marx és Engels a felületi, chaotikus zűrzavar alatt felfedezte a társadalom törvényszerű fejlődésének a lényegét. A Kiáltványban van először tudományosan megindokolva Marx és Engels felfedezése, hogy a munkásosztály az a történelmi szubjektum, amelyet maga a kapitalizmus objektív fejlődése jelölt ki mint olyat, mely egyedül elhivatott a kapitalizmus megdöntésére és az új, a kommunista társadalom felépítésére. Ha azonban egyedül a munkásosztály képes megvalósítani azt a megismerést, amelyhez a tudomány már a Kiáltványban eljutott és azóta állandóan gazdagít, vagyis ha a tudomány a munkásosztályban megvalósítójára talált, csak abban az esetben válhat valóban azzá, ha a marxizmus tanításában felismeri, elsajátítja és gyakorlatában alkalmazza mint saját tudományát; ha a marxizmust mint olyan tudományt értelmezi, amely egyedül mutat neki világos célt és képessé teszi arra, hogy eligaI. Hajnalodik. A falu legidősebb nagyanyója kis unokájával tipeg a szomorú és elhagyatott országúion. Az anyóka útközben tanácsokkal látja el a csendesen sírdogáló sápadt kisfiút. — Most már magadra keresel. — Igen, asszonyom, Igen. — Az őszi vásáron, ha lesz pénzed, vegyél magadnak gyékényköpenytl — Igen, asszonyom, Igen. — Ha országúton jársz, a cipődet húzt le, nehogy elkopjon! — Igen, asszonyom, igen. S a nagyanyó és az unokája mennek, mennek, mendegélnek. Az elhagyott országút még szomorúbbá teszt a kisfiú válaszait. Az anyóka alig húzza utána a lábát és libeg. Az unoka sír, rongyos ruhájában reszket a hidegtől. A derengő sápadt égboltozaton csak néha villan fel egykét csillag. Távolból kutyaugatás és kakaskukorékolás hallatszik. A napsugár, lassan fénybe vonja a hegy csúcsát; a növényeken tündöklik a harmat; szárnyra kelnek a madárkák; mosolyognak a patakok; a fákon susognak a levelek és ébredezik a szomorú és elhagyatott országút. A juhnyáj a hegy lejtője felé indul; az asszonyok a forrástól hazafelé fövet énekelnek; egy paraszt a tehéncsordát tereli. S a nagyanyó és az unokája zodjék a történelem bonyolult szövedékében, meggyőződést és biztonságot ad neki abban, hogy a jövő az övé! M

égis ezen alapelv ellen vétettek a százhúsz éves fejlődés során a leggyakrabban és legsúlyosabban a munkásmozgalom vezetői. Ez persze nem jelenti azt, hogy a munkásosztály az I. és II. Internacionálé korában egyáltalában nem fejlődött s nem közeledett már a Kiáltványban kitűzött célhoz: „a proletariátus uralkodó osztállyá emeléséhez és a demokrácia kivívásához". A II. Internacionálé vezetői azonban nem értelmezték helyesen a Kiáltvány alapeszméjét, hogy a demokrácia kivívása a proletár diktatúra államának megszervezését jelenti a burzsoázia államának romjain. Egyedül Lenin értette meg a Kiáltvány lényegét. És nemcsak megértette, hanem a világ munkásságának az új, a monopolista kapitalizmus feltételei között vezetett osztályharca tapasztalatai alapján tovább is fejlesztette, a leninizmus fokára emelte, és ennek segítségével planétánk egyhatodán a szocializmus tudományos elméletét reális valósággá változtatta. Ötven évvel ezelőtt, az Októberi Forradalommal kezdődött az a világot átalakító történelmi folyamat, amelyet már a Kiáltványban előrelátott Marx és Engels, s amely elmélyülő, kiszélesedő formában és feltartóztathatatlanul azóta is tart. Köztudott, hogy a szocialista mozgalom tudományos jellegét tevékenységével a kommunista párt adja meg. Mivel azonban a munkásosztály maga is fejlődik és változtatja struktúráját, az osztályharc feltételei is változnak, ezért fejlődnie ke)l a iparxizmus—leninizmus elméletének és gyakorlatának is. Ez a fejlődés sem egyszerűen a már meglevőnek mennyiségi gyarapodása Illetőleg kisebbedése. Mint minden fejlődés, ez is a mennyiségi változáson kívül új minőséget is teremtő folyamat, a belső ellentmondások keletkezésének és feloldásának folyamata. A szocializmus elméletének és gyakorlatának százhúsz éves története azt tanítja, hogy a munkásosztályban és pártjában bizonyos szociális változások következményeként (munkásarisztokrácia mennek, mennek, mendegélnek. II. Az életadó napsugár még alacsonyan jár a hegyekben, de a falust emberek már le és fel járnak az országúton. Elindultak a csacsik, hátukon a zsákokkal, és a búzával megrakott szekerek. Öreg parasztasszonyok baromfival, hüvelyesekkel és gyümölccsel mennek a vásárra. Távolabb a tisztáson egy fiú integet és kiabál, hogy megifessze a kert felé tartó kecskéket. A nagyanyó és az unoka letérnek az útról, hogy utat adjanak a vásárra igyekvő gazdag paraszt lovának. A paraszt mintha mondaná. — A vásárra méssz? — Mi szegények mit is keresnénk a vásáron? San Amadio-ba megyünk gazdát keresni a gyermeknek. — Hány éves? — Kilenc. — Csak hadd dolgozzon, már megkeresheti a kenyerét! S a nagyanyó és az unokája mennek, mennek, mendegélnek. Messziről már látható a San Amado-i ciprusültetvény, mely körülveszi a templomot. A faluban minden ajtó tárva-nyitva. A nagyanyó az unokájával a templom jelé siet. A templom ajtaja elölt egy öreg, háborús rokkant alamizsnát kér. Világtalan szemeit az égre emelt. — Egy „moneda"-t, egy „moneda"-t, az Isten nevében! — kéreget a világtalan és hosszan rétegének keletkezése, a vezetők és vezetettek nagy részének elkispolgáriasodása stb. j és bizonyos módszertani, gnoszeológiai, tehát filozófiai hibák miatt (a dialektikus és történelmi materializmus felcserélése különböző metafizikai vizsgálódási és gondolkodási módszerekkel) az objektíve keletkező ellentmondásokat egyoldalúan oldották fel. így azután például az általánost és különöst, diktatúrát és demokráciát, internacionalizmust és nacionalizmust, egyént és közösséget, objektívat és szubjektívat stb., stb., mint „tiszta" ellentéteket, abszolút ellentéteket, vagyvagy ellentéteket értelmezték, ami aztán kátyúba vezette a gondolkodást meg a gyakorlatot ls. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1957 novemberi értekezletén elfogadott Nyilatkozata megállapította: „Ha a marxista politikai párt a kérdések vizsgálatában nem a dialektikából és a materializmusból Indul kl, ez egyoldalúságot, szubjektivizmust, az emberi gondolat megcsontosodását, a gyakorlattól való elszakadást és azt eredményezi, hogy a párt elveszti képességét arra, hogy megfelelően elemezze a dolgokat és jelenségeket, ami revizionista vagy dogmatikus hibákhoz vezet és hibákat idéz elő a politikában is." A

dialektikus-materialista gondolkodási módszer metafizikai módszerrel való felcserélésének ezen (és még egyéb) következményeit életünk jelen Idején is tapasztalhatjuk. A Központi Bizottság decemberi és januári ülése eddig nálunk nem tapasztalt nyíltsággal és alapossággal bírálta a pártvezetés módját a múltban, s rámutatott a vezetés szubjektivizmusára, a gyakorlattól való elszakadottságára és az objektív helyzetet elemezni tudó képesség nagymértékű elvesztésére. Ugyanakkor megtette az első lépéseket ezen hibák felszámolásához Ez a ml esetünk ls azt példázza, hogy a Kiáltványból 120 évvel ezelőtt kiindult marxista—leninista elmélet és gyakorlat ma is élő, vezető szociális erő. SZÁNTÖ LASZLÖ akadémikus kinyújtja száraz, sárga kezét. A nagyanyó kis unokájával hozzá közelít és szomorúan mor m o g fa: — Testvér, szintén szegények vagyunk ... Azt hallottam, hogy szolgát keresel. — Igazat mondtak. A szolgámnak fejét vették a múlt vásáron. — Unokámmal főttem. — Jól jöttél. Es a vak kinyújtotta a karját és a levegőben keresgélt. — lőjjön közelebbI Nagyanyó odatolja unokáját, aki úgy reszket, mint a bárányka valami szörnyű veszedelem előtt. A vak megtapogatja a gyermek vállát, hátát és a lábait. — Nem fáradsz el hamar az úton? — Nem, uram, megszoktam. — Ismered fól a falvakba vezető utakat? — Ha nem ismerem, hát megkérdezem. — A vásárokon, ha eléneklem a „copla"-t, eszembe juttatod a következőt. Fogod tudni? — Igen, uram, igen. — Akkor hát indulhatunk a vásárra! Az öreg nehézkesen felállt, kezét a gyermek vállára tette. S a gyerek szomorúan meredt a hosszú útra, a zöld mezőre, a kék hegyekre s a csúcsok hósapkáira. Az öreget a fiúcskával lassan elnyeli a messzeség, s nagyanyó sírva mormogja: — Szerencsétlen gyerek! Kilenc éves és már kenyeret keres, hogy éhen ne haljon! Ki tudja, meglátom-e még valaha? S a világtalan és a gyerek mennek, mennek, mendegélnek. D. HAJDÜ KLÁRA fordítása RAMÓN MARIA DEL VALLE-INCLÁN: Gatisiídi falu