Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-22 / 52. szám, csütörtök

Hatalmas erő PÁNCÉLZAT, TŰZERŐ, MOZGÉKONYSÁG Ma a szovjet hadsereg egyegy gépkocsizó lövészhadosztályának tűzereje kb. tizenegyszeresen haladja meg a Nagy Honvédő Háború alatti tűzerőt. A második világháborúban a szovjet hadsereg gépkocsizó lövészeinek páncélvédettsége gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Most a szárazföldi csapatok katonáinak túlnyomó többségét páncélzat védi a gyalogsági fegyverek tüze ós a repeszek ellen. Az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a szovjet hadsereg egységeinek gépesítettsége. A második világháborúban egy szovjet gépkocsizó lövészhadosztálynak mindössze 419 gépjármüve volt. Ezt a számot már a háború utáni első szervezés 1400 fölé emelte. Azóta pedig szüntelenül tovább nőtt a csapatok gépjármű parkja. Különösen jelentős a harckocsik minőségi ós számbeli gyarapodása. Ismeretes, hogy a legkorszerűbb szovjet harckocsik a legjobbak a világon. Ez vonatkozik páncélzatuk vastagságára és minőségére, tűzereJükre, mozgékonyságukra, terepjáró képességükre egyaránt. Berendezésük lehetővé teszi a zavartalan éjszakai harcot és a kezelőszemélyzetükkel sugárszennyezett terepszakaszon, folyók és tavak medrében, víz alatt is veszély nélkül áthatolhatnak. Ma egy-egy szovjet gépkocsizó lövészhadosztályban több a harckocsi, mint amennyi a gépesített hadtestben volt a Nagy Honvédő Háború éveiben. A szovjet tüzérség hagyományos eszközei új, hátrasiklás nélküli és minden eddiginél nagyobb hatású reaktív, sorozatvető fegyverekkel egészültek ki. Ezek a hagyományosnál jóval nagyobb tűztámogatást nyújtanak a csapatoknak. A korszerű harcban a szovjet íegyveres erők számára nincs terepakadály. A patakokon, folyókon a szárazföldi egységek menetből hatolnak át. A folyóátkeléshez a csapatok kitűnő műszaki- és átkelőeszközökkel rendelkeznek. Ilyenek az önjáró kompok, a szalaghidak, a hídvető gépkocsik, a hídrakó harckocsik, az úszó páncélozott csapatszállító jármüvek, úszó harckocsik stb. Az úgynevezett függőleges hadműveleti átkarolás a legkorszerűbb, legmozgékonyabb eszközei pedig a szovjet légideszant-csapatok és magasabb egységek. HOL VANNAK. A RAKÉTÁK? Egy újságíró megkérdezte a szovjet katonai szakemberek egyik csoportjától: „Igaz-e egyes amerikai lapoknak az az állítása, hogy az USA-nak több a rakéta-atomfegyvere, mint a Szovjetuniónak?" A válasz így hangzott: „Hogy mit cikkeznek az amerikai újságírók, az az ő dolguk. Viszont, hogy a Szovjetunióban a párt és a kormány mit tesz szövetségeseivel karöltve a véderő fejlesztéséért, az a mi dolgunk. Mennyi rakétája van a Szovjetuniónak ós hol találhatók ezek? Annyi és olyan, amennyi kell és ott, ahol szükséges." Természetesen naivitás lenne azt várni, hogy a szovjet hadsereg valamely Illetékese tételesen felsorolja: a különböző típusú és hatásfokú rakétákból ennyi és ennyi áll az egyes haderőnemek és fegyvernemek rendelkezésére és hol létesítettek interkontinentális rakétakilövő bázisokat. Küldöttségünk tagjait mégis érte néhány olyan benyomás, amelyeknek alapján a szovjet rakéta-atomfegyverek ereje is érzékeltethető. Megtekintettük a szovjet hadsereg születésének 50. évfordulójára készített „A nép hű fiai" színes dokumentumfilmet, amely a szovjet fegyveres erők mai életéről, technikájáról szól. A művészi igénnyel készült dokumentumfilmen a szovjet rakéta-atomfegyverek lenyűgöző arzenálja jelenik meg a néző előtt. A harcászati és a hadászati rendeltetésű szárazföldi, tengeri, légvédelmi, valamint levegő-levegő, levegő-föld típusú és a rakéta elleni rakétafegyvernek szinte megszámlálhatatlan változatát mutatja be a film a hadgyakorlatokon. A valóságos harcot megközelítő szerepkörben. És hogy milyen menynyiség áll a szovjet fegyveres erők rendelkezésére ezekből az eszközökből, az érzékelhető abból, hogy csupán a filmfelvételek elkészítése céljából több tucat különböző típusú rakétát indítottak pályájukra. Egyikmásik filmfelvételen egyszerre nyolc-tíz rakéta emelkedik a magasba, s indul biztos irányítással a kijelölt cél felé. Felesleges magyarázgatni, hogy ahol ilyen célra is bőségesen jut a félelmetes hatású fegyverekből, ott valóban annyi van belőlük, amennyi szükséges. A különböző típusú rakétakilövő eszközök közül az egyik legkorszerűbbek az atomtengeralattjárók. Ezek lényegében rejtetten mozgó, helyüket szüntelenül változtató, ezért igen nehezen felderíthető tenger alatti rakétakilövő bázisok. Képesek a tenger felszíne alól, jelentős mélységből megsemmisítő rakéta-atomcsapást mérni az ellenség szárazföldi, légi és tengeri céljaira. Két hónapig maradhatnak egyfolytában 400—500 méternyi mélységben a - tenger alatt. Ez idő alatt csaknem másfélszer körülhajózhatják a Földet. A szovjet hadiflottánál történt rendszeresítésük egycsapásra lecsökkentette a hírhedt amerikai repülőgép-anyahajók hadászati jelentőségét. Hol vannak a szárazföldi rakétaeszközök? A harcászati és a hadműveleti rakétafegyverek természetesen a szovjet fegyveres erők csapatainál és magasabb egységeinél. A világ bármely részéről támadó agresszorra figyelő interkontinentális ballisztikus rakéták, valamint a légvédelmi és rakéta elleni típusok pedig a Szovjetunió több mint 22 millió négyzetkilométernyi területén olyan helyeken, ahol kevésbé sejti az ellenség. Az említett filmben látható egyik interkontinentális rakétakilövőhely például a végtelen tajga valamelyik fafeldolgozó üzeme alatt települt. A vasbeton aljazaton nyugvó óriási farönkhegyek egyetlen gombnyomásra elmozdulnak és a föld alatti „rakétasiklók" máris kilövőkészek. A LEGFONTOSABB ERÖ Vendéglátóink többször hang súlyozták, hogy bármilyen kor szerű a szovjet haditechnika, a fő szerep változatlanul a ka tonáé, az emberé Ez a legha talmasabb erő. Az ember harcértékét két alapvető tényező alkotja: a tu dás és az erkölcsi szilárdság. Ami az előbbit illeti, a szovjet katonák képzettsége, felkészültsége összehasonlíthatatlanul nagyobb a második világháború korabeli szintnél. A szovjet had seregben ma háromszor annyi hadmérnök szolgál, mint 1945 ben. A tisztek 90 százaléka felső, vagy középfokú képzettség gel rendelkezik. Ezen belül 40 százalék magasabb, vagy külön leges képesítésű. A sorkatonáknak mintegy 90 százaléka teljesen vagy részben befejezte középiskolai tanulmá nyait, illetve az ennek megfelelő szintű tízosztályos iskolát. A Moszkva közelében levő kantyemirovi harckocsizó-hadosztálynál elmondták, hogy egyet len katonájuk sincs, aki 8 osztálynál kevesebbet végzett. A csapatkiképzés módszerei pedig korunk legfejlettebb pedagógiai és pszichológiai elvén alapulnak. Szavakban legnehezebben ér zékelhető, de mindennél jelen tősebb a katonák erkölcsi ereje. A szovjet fiatalok már zsenge iskoláskorban Igen hatásos honvédelmi nevelésben részesülnek. BERTALAN ISTVÁN AZ OJ IRÄ- , . S

A

sla=: Modosul gi ösztönzőinek __________ alkalmazása a mezőgazdaságban egyéves múltra tekint vissza. Rövid idő ahhoz, hogy hatékonyságát alaposabb elemzésnek vessük alá. De már az eddigi tapasztalatok is bizonyítják: a rendszer komolyabb módosítására nem lesz szükség. Ennek értelmében az év elején csupán kisebb változásokon esett át. A változtatások alapgondolata, hogy a CSKP Központi Bizottsága márciusi ülésének szellemében az alkalmazott gazdasági eszközök még jobban elősegítsék a mezőgazdasági termelés növelését. Tulajdonképpen miről van szó? A felülvizsgáláskor kiderült, hogy a sertéstenyésztésben a hústermelés gazdaságossága alacsony szinten mozog. Ugyanakkor a malacnevelés jövedelmezősége, a korai elválasztás bevezetésével, jelentősen növekedett. Azért, hogy a szakosított hústermelök ne szenvedjenek kárt, s egyben serkentsék a termelést, 1968. január 1-től minden kiló élősúlyra a felvásárlási alapárakhoz 50 fillér pótlékot fizetnek a 70-től 115 kilóig terjedő súlykategóriákban a hízósertésekért. Az elválasztott malacok felső súlyhatárát viszont a felvásárlási árak változtatása nélkül 25 kilóról 20 kilóra csökkentik. Az új irányítási rendszerben — a többtermelés érdekében — különböző szerepet töltenek be a gazdasági ösztönzők, a különbözeti pótlékok és a prémiumok. A különbözeti pótlékok célja az, hogy megtérítsék a termelőknek azokat a többletköltségeket, amelyeket nehezebb körülmények között fordítanak a termelésre, mint amilyenek alapján állapították meg annak idején az egységes felvásárlási árakat. A múlt esztendő tapasztalatai jelezték, hogy az eddigi irányelvek némi módosításokra szorultak. A különbözeti pótlékoknak és a prémiumoknak, mint kiegészítő áreszközöknek az új irányítási rendszer célkitűzéseivel összhangban kell hatniuk. Megállapították, hogy az árueladás növelésére ható egyetlen gazdasági eszköz, a különbözeti járadék — mint pótlék alkalmazása — nem volt a legsikeresebb. Legfőképpen azért, mert előbbi formájában az árutermelő gazdaságoknak megközelítőleg csak 40 százalékát ösztönözte a prémium és a különbözeti pótlék nagyobb termelésre. A szerződésen felül eladott árut nem érintette. Ezért január elsejétől a kedvezőtlenebb természeti viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknek elismerik a terven felül eladott árura is a különbözeti pótlékot, azzal a feltétellel, ha a szóban forgó termék mennyisége az 1967es esztendőhöz viszonyítva nem változik. A kiemelt mezőgazdasági termékek számát a repcével és a rostlennel bővítik, melyek többtermeléséért szintén prémium jár. Hogy a mezőgazdasági üzemek érdekeltsége a növénytermesztés növelésére mindenekelőtt a gabonanemek és az őszi étburgonya termelésére irányuljon, megváltoztatják az eddigi egységes premizálást. Az áruértékesítés növelésével elért minden 100 korona bevétel után — az egyes termékcsoportoknál — a következőképpen fizetik ki a pótprémiumokat. Gabonanemüekért és őszi étburgonyáért 100 koronát. Ä többi kiemelt növényi termékért 60 koronát. A kiemelt állattenyésztési termékekért 50 koronát. A több tej termeléséért a prémium — a tavalyihoz viszonyítva — változatlan marad. A lefölözött tej kicserélésére megszabott teljes tej mennyiségét azonban nem számítják le az eladott mennyiségből. Az áruértékesítés növeléséért kifizetett prémiumokkal azt akarják elérni, hogy az állattenyésztési termelésre szakosított szövetkezeti társulások fokozzák a termelést. A gabona, a burgonya, a választott malac, a keltető tojás szövetkezeti társulásokban való eladásáért is prémium jár. A társulásoknak azonban csupán az úgynevezett tiszta piaci termelésért (az eladott áru értékéből leszámítva a vásárolt takarmány, az állatok és a keltető tojás értéke) fizetnek prémiumot, ha az értékesítés túlhaladja a háromévi átlagot. Ez annyit jelent, hogy az illető üzem csak annyi áruért kap prémiumot, amenynyivel maga hozzájárult a piaci termelés növeléséhez. Január elsejétől — a kiegészítő prémium módosítását szolgáló irányelvek alapján, a szerződéses együttműködés keretében — az egyes mezőgazdasági üzemek között gazdát cserélt faj-, tenyész- és haszonállatért, valamint a keltető tojásért ls prémium jár. Az együttműködést azonban a járási mezőgazdasági társulásnak előzőleg jóvá kell hagynia. Az új irányelvek a prémiumok meghatározásakor figyelembe vették az állami kereskedelmi szerveknél értékesített mezőgazdasági terméket is. Ebben az esetben szintén prémium jár a kiemelt termékek termeléséért. A gazdaságok érdekeltek az egyes kiemelt termékek kivitelét ületően is. Ha a külkereskedelemre feljogosított vállalat közvetítésével üzleteit kötnek áruszállításra, különbözeti pótdíjakban és prémiumokban részesülnek. Abban az esetben, ha a vásárló belegyezésével az egyik mezőgazdasági üzem a másik helyett teljesíti a kiemelt termék eladási kötelezettségét, csak az árut előállító gazdaságokat Illeti meg a különbözeti pótlék vagy prémium. Föltételezzük, hogy az említett irányelvek, módosítások hozzájárulnak ahhoz, hogy az új irányítási rendszer elvei a mezőgazdaságban az eddiginél jobban érvényesülnek, és még hatékonyabban befolyásolják majd a mezőgazdasági termelést. JOZEF PAND, az SZNT Pénzügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója Érdekességek • Žilina közelében, MojSová I.úCkán a következő években hatalmas baromfikomblnát épül. A méreteit és munkamódszereit tekintve nyugodtan gyárnak is nevezhető telepen évente 8000 tonna csirke-, 300 tonna libahúst és 40 millió tojást termelnek majd. Ezenkívül 5000 tonna felvásárolt csirkét dolgoznak fel. • A növények — bár ez kissé hihetetlenül hangzik — az élővilág legnagyobb vizfogyasztói. Egy kifejlett almafa például napi 40 liter vizet használ el. A kukorica beéréséhez kb. 250 liter, egy tonna búza termesztéséhez pedig nem kevesebb, mint 270 000 liter vízre van szüksép (Pl) Az ötnapos munkahét nem álom A Német Demokratikus Köztársaságban és számos más államban már általánosan bevezették az ötnapos munkahetet, nálunk még csak most készül a 42,5 órára lerövidített munkahét részletes terve, amivel áttérhetünk mi is az ötnapos munkahétre. A terv március végén kerül a kormány elé. A Szakszervezetek Központi Tanácsa tudatában van annak, hogy a munkaidő lerövidítése megköveteli mind a termelés, mind a munkatermelékenység, illetve a jövedelmek tervezett növekedésének biztosítását. Természetesen gondoskodni kell arról, hogy a társadalom normális életéhez szükséges szolgáltatásokban és ellátásban ne álljanak be zavarok. Gyakorlatilag tehát nincs akadálya annak, hogy az üzemekben és a munkahelyeken megkezdjék az átállást az ötnapos munkahétre. A Szakszervezetek Központi Tanácsa ugyanakkor felhívja a gazdasági dolgozókat, keressék az út|át, hogyan lehetne pótolni a kieső munkaidőt a lakosság igényelnek teljes kielégítése mellett. Mindez nemcsak az ipart, hanem a közlekedést, a kereskedelmet és a szolgáltatásokat is érinti. E követelmények kapcsán kétségkívül sor kerül a munkaerők felelősségteljesebb elosztására is. Olyan elosztásra, amely teljesen megfelel a szocialista társadalom emberének és ugyanakkor céltudatosabban követi a társadalmi érdekeket is. Ez ideig ugyanis a férfiak és nők alkalmazása az egyes ágazatokban egyenetlenségeket mutat. így például 19481965 között a női alkalmazottak száma az egészségügyben 60-ról 77,5 százalékra, az iskolaügyben és kultúrában 49,8-ról 60,4 százalékra, a kereskedelemben és n közétkeztetésben 36,5 rfil 71,7 százalékra, a kommunális szolgálta tások és lakásgazdálkodás területén 35,7-ről 54,6 százalékra emelkedett. Napjainkban ezeken a szakaszokon erősen érezni a (érti dolgozók hiányát, főleg azokon a munkahelyeken, amelyekre a nők fizikai adottságaik révén nem al kalmasak. Megfeledkeztünk a tüzelő-energetikai alapok idejében történő gazdasagos módosításáról és ennek következtében a férfiak jelentős részét lefoglalták a kevésbé termelékeny ágazatok, főleg a bányászat. Az országos toborzás keretében még az idén is további 1700 dolgozót kell megnyerni az Ostrava környéki szénbányákba, holott az idén már nem Indokolt a szervezett toborzás sem a bányák, sem az építőipar és a kohászat részére. Jóval gazdaságosabban és körültekintőbben kell eljárnunk a dolgozók szakképesítésének növelésénél is. Nagyon sokan nem végeznek a szakképesítésüknek megfelelő munkát, szaktudásuk így nem érvényesül és a szakképesítésük megszerzésére fordított költségek kárba vesztek. Hasonló a helyzet az Ipari tanulóknál ls. 1955 és 19S5 között az ipari tanulók száma 133 913-ról több mint 337 000-re emelkedett, ugyanakkor egyre élesebben érződik a szakképzetlen dolgozók hiánya. Ma már látjuk, hiba volt az ipari tanulónak jelentkezők központi, gépies elosztása, ami később erős fluktuációt eredményezett. A vasipar például hiába tiltakozott éveken át az ellen, hogy lányokat osszanak be a nehéz fizikai munkát Igénylő szakmákra. A lányok a szakmát kitanulták, de csak jelentéktelen százalékuk maradt meg hivatásánál. Ax új Szemeket és munkahelyeket pedig teltétlenül azokban • járásokban és városokban kell létesítenünk, ahol munkaerő-tartalék van. Amíg például Prágában, Bratislavában és másutt igazán magas az alkalmazottak arányszáma, a dunaszerdahelyi járás 19 községében a produktív korban levő lakosságnak mindössze 57 százaléka áll munkaviszonyban. Az üzemek és vállalatok szakszervezeti bizottságaira vár a feladat, hogy erre vonatkozóan elemezzék a helyzetet és kezdeményezően javasolják a munkaalkalmak bővítésének és a káderpolitika felelősségteljesebb megoldásának módjait. Az ötnapos munkahét előkészítése kapcsán tehát számos gazdasági és politikai szempont merül fel, melyeknek megoldását nem halosathatjuk tovább. FRANTIŠEK RAVEN Indiából is importálunk közszükségleti cikkeket A Merkuria külkereskedelmi vállalat legújabb vállalkozásának színhelye India. Indiában ugyanis számos olyan árucikket gyártanak, amelyek Iránt nálunk nagy az érdeklődés, például különböző kéziszerszámokat, csavarkulcsokat, ráspolyokat, lakatokat, tranzisztoros rádióelemeket stb. Belkereskedelmünkben elég gyakori hiánycikk a lakásépítkezésben szükséges fürdőszoba-berendezés. Az idén Indiából 20 millió korona értékben Importálunk krómozott sárgaréz-mosdócsapokat és bronz radiátor-szelepeket. A Skoda 1000 MB autótulajdonosok számára Jó hírt közölhetünk: az év végétől kezdve ezeket a gépkocsikat tökéletesebb, ugyancsak Indiában gyártott szerszámkészlettel látjuk el. Az Ilyen közszükségleti „áruinjekció" segíti a hiánycikkek számának csökkentését és egyben arra ösztönzi a hazai termelőüzemeket, hogy termékeik minőségére egyre nagyobb gondot fordítsanak. (smj