Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-18 / 48. szám, vasárnap

INMMR& SORON LEVŐ FELADATOK o gyümölcsösben A SZEKRÉNYEK RENDBEN TARTÁSA A gépeket, szerszámokat ja­vítsuk ki, és győződjünk meg róla, hogy használhatók-e, az elhasználódottakat pedig pótol­juk. Szerezzük be idejekorán a védőszereket, az oltóviaszt és a gyümölcsfakátrányt. Februárban gyakoriak az ónos esők — ilyenkor rázzuk le a havat és a jégpáncélt a fák­ról, ha azt a szükség megkíván­ja, mert ellenkező esetben a rü­gyek befulladhatnak. Februárban legfontosabb teen­dő a növényvédelem! Már most megkezdhetjük a harcot a le­véltetvek, az araszolók, a pajzs­tetvek ós az egyéb kártevők el­len, mert az áttelelt petéik ilyenkor nagyon érzékenyek a vegyszerekre. A permetezést gondos, mechanikus tisztoga­tásnak kell megelőznie. A her­nyófészkeket, száraz leveleket, gyümölcsmúmiákat taplógombá­kat, fagyöngyöket szedjük le, és égessük el Végezzük el a kéregkaparást és — kefélóst. Kezdjük meg a fák metszését, a korona ritkítását, a száraz ágak eltávolítását. Az ágak eltávolí­tásakor ne hagyjunk vissza csonkot, mert az korhadást és nedvkeringési zavarokat okoz­hat. A sebek felületét késsel vágjuk le simára, majd vonjuk Szlovákia délnyugati síkságain még otthonos legnagyobb mada­runk: a túzok. A Csallóköz, a Má­tyásföld széles rónaságain vala­mikor nagy számban élt ez a pom­pás madár, Európa itruccmadara, ahogy egy biolúgus elnevezte. A századforduló elején annyi volt belőlük, hogy évente 200—230 túzokkakas került terítékre. Mivel kimondottan nyilt, messze belát­ható puszták lakója, elterjedési terUlete nálunk nem nagy. Rend­kívül óvatos madár, védelmét ki­tűnő látására alapozza. A máso­dik világháború alatt számuk nagyon megcsappant. Csaknem az utolsó órában, 1947-ben rendelte al a túzok teljes védelmét a hábo­rú utáni első vadásztörvény. Az­őta csak rendkívüli esetekben ad­nak ki öreg kakasokra vadászásl engedélyt. Ezeket la csak külföld! devizával fizető vadászvendégek részére. Az 1987 tavaszán tartott szám­be sebkátránnyal. A fák törzsé­ről szedjük le a védőburkokat, az enyvgyűrüket és égessük el. Csak e teendők elvégzése után végezzük él a permetezést. A permetezést fagymentes időben és lehetőleg nagynyomású per­metezőgépekkel végezzük. A permetezést a korona csúcsától kezdve lefelé végezzük, még­pedig úgy, hogy a fa minden részét érintsük. Nem árt, ha a közeli oszlopokat és kerítéseket ls megpermetezzük ezzel is tö­mérdek kártevőt és kórokozót teszünk ártalmatlanná. A fák téli permetezésére a legbevál­tabb anyagok a 2—3 százalékos töménységben használt Arborol AC, valamint a szintén Ilyen százalékban használt Nitrosan. Végül szeretnénk felhívni a gyümölcstermesztők figyelmét arra a rossz szokásra, hogy egyesek a száraz faágakat és a kiásott öreg gyümölcsfákat a kert egyik vagy másik sarkába gyűjtik össze. A fák pusztulását okozó temérdek kártevő és kór­okozó Itt tovább él, és átterjed­het az egészséges fákra Is. Ugyancsak februárban fejezzük be a gyümölcsös trágyázását is a szőlőkhöz hasonlóan. K. M. lálás szerint Szlovákiában mint­egy 850 túzok él. A vadásztársu­latok kérelmére 15 kakas lelövé­sét engedélyezte az illetékes mi­nisztérium. Ténylegesen 12 került puskavégre: a dunaszerdahelyi já­rásban 4, a galántai járásban 8, Belga, Irancia, nyugatnémet és osztrák vadászok vitték haza ezt a nagyvadnak számítő, ritka és ér­tékes zsákmányt. Minden vadász által óhajtott és irigyelt tréfea a kitömött túzokkakas. A Csallóköz­aranyosi állami túzokrezerváclő feladata e madarak intenzív vé­delme és azoknak a módszerek­nek a kntatása, amelyekkel lét­számuk növelhető. Sajnos, az 1965-ös dunai árvíz óriási pusztí­tást okozott. A víz levonulása ntán 250 túzokbői alig 100 maradt. Most minden erőfeszítés arra irá­nyul, hogy ne hagyjuk hazánkban teljesen kipusztulni Európa legna­gyobb madarát. K. I. DIVAT NE DOBJUK EL a divatjamúlt ruhákat. Egy kis leleményességgel használható­vá varázsolhatjuk őket. Ha a szabásvonala megengedi, ala­kítsuk át, ha ez nem lehetsé­ges, új divatelemekkel tegyük korszerűvé. Sokszor az ls elég, ha a ruha hosszát kissé meg­rövidítjük, a sok karcsúsító tű­zésből néhányat kiengedünk, hogy vonala kissé lezserebb, divatosabb legyen. A régi ru­hát változatossá tehetjük elütő színű szegélyezéssel is. A gal­lér, a kézelő, a zsebek és a gombolásszél szegélyezésével újszerű jelleget kap az öltözék. Ha a hosszú ujj nem eléggé modern szabású, vágjuk le rö­vidre, vagy távolítsuk el a kézelőt, a Táncolásokat vasal­juk ki, s díszítsük az ujjat basítékkal. Az átalakított vagy kissé mo­dernizált ruhákat télen és kora tavasszal nagyon jól kihasz­nálhatjuk kabát alatt. Munká­ba is hordhatjuk őket, külö nősen ha munkaköpeny alatt vi­seljük. Így megkíméljük azo­kat a ruháinkat, amelyeket ta­vasszal majd kabát nélkül vi­selünk. A példás háziasszony büszkesé­ge a szépen rendben tartott szek­rény, amelyben csukott szemmel ls megtalál mindent. A kevés sza­bad idővel rendelkező dolgozó nő természetesen nem tud annyi Időt fordítani a házi munkákra, mint az a háziasszony, ak nincs alkalma­zásban, és szabadon rendelkezik a •ap 12 órájával. Sok helyen a rend megteremté­sét nagyban gátolja a bely hiánya is. A modern lakásban általában kevés a férőhely. Így természete­sen csak a legszükségesebb bútor­darabok helyezhetők el a szobák­ban. Rendszerint az eltiszoba is kicsi, s nincs lehetőség arra, hogy küUin előszobaszekrényt vegyünk. Pedig Igy megoldódna a kabátok elhelyezésének kérdése is. Termé­szetesen a ruhával, fehérneművel túlzsúfolt szekrények rendben tar­tása sokkal nehezebb: Ezen csak­is úgy segíthetünk, ha egy blzo nyos rendszer szerint helyezzük el a holmikat, s állandó helyet jelö­lünk ki mindennek. Ennek ellenére is előfordulhat, bogy felborul a rend a szekrény­ben, ha valahová sietünk, és kap­kodva öltözködünk, kiveszünk majd újra viszateszünk egy-egy ru­hadarabot, fehérneműt, amelyet nincs időnk rendesen összehajtani stb. Ezért ajánlatos minden hónap­ban rendbe tenni a szekrényeket. A szekrényekből rakjunk ki min­dent, porszívózzuk ki a belsejét, törölgessük le a polcokat, s min­dent rakjunk vissza a helyére. Az apróbb holmikat: kesztyűket, harisnyákat, sálakat, öveket, sap­kákat gyakran nem tudjuk hová tenni. Azt ajánljuk olvasóinknak, készítsenek műanyagból (vasta­gabb igelltből stb.) a szekrényajtó belső felére erősíthető, zsebekkel ellátott zsákot. A zsákocskát tű­zéssel több zsebre oszthatlak, s ezekben tarthatjuk az emiitett ap­róságokat. A ritkábban használt kabátokra, kosztümökre, férfiöltönyökre, sötét színű alkalmi ruhákra készítsünk igelitből vállborítót. Ez megóvja a ruhát a porosodástól. A szövetruhákat, öltönyöket so­hase teeyük azonnal a szekrény­be, amint levetettük. Akasszuk fel az előszobában vagy a szobá­ban a szekrény oldalára, s hagy­juk kissé kiszellőzni. Ugyanis a test melegétől és az izzadságtól a ruha átnyirkosodik. A szellőzet­len ruhától a szekrény kellemet­len szagot kap. A felöltőket, férfi­öltönyöket és a női szövetruhákat gyakran tisztítassuk ki, s lehető­leg minden ruhába, pulóverbe, kö­tött holmiba "Varrjunk izzlapot, s ezt szükség szerint cseréljük. A szekrényeket rendszeresen — lehetőleg mindennap — szellőz­tessük ki. Természetesen ilyenkor kinyitjuk a szobában az ablakokat, Igy friss levegő járja át a szek­rényben levő ruhákat. Molyok ellen leghatásosabLan a DDT féregirtó szerrel védekezhe­tünk. Erre a célra szolgál a nafta­lín is, de ettől — amint olvasóink Is fól ludják — a szövet- és szór­meholmi kellemetlen szagot kap. A molyirtó szer alkalmazása ma gában még nem elég, mert a rend­szeresen nem takarított szekré­nyekben nyugodt fészkelési lehető­ségük van a molyoknak. A nem használt szőrme-, gyapjú­és kütöttholmit tegyük ún. „moly­zsák" ba. Ez az akasztóval ellá­tott vastag papírzsák bármely pa­pirkereskedésben beszerezhető. A naftalinban vagy DDT-ben el­tett holmikat használat előtt ala­posan szellőztessük és keféljük kii Sohase tegyünk el hosszabb idő­re olyan blúzt, vászon-, karton , selyem- vagy pamutruhát, amely már egyszer volt rajtunk vagy amelyben megizzadtunk. A ruhá­kat, blúzokat mindig kimosva, ki­vasalva, tisztán tegyük ell A fehér színű vászon-, piké­vagy pupiinblúz rendszerint meg­sárgul, ha hosszabb ideig nem használjuk. Ezt megakadályozhat­juk, ba a holmit használat után jól kimossuk (ha lehet, kilőzzük) ala­posan kiöblítjük, majd kékítős víz­be mártjuk. Vasalás után hagy)uk teljesen kihűlni, azután csomagol­juk celofánpapírba vagy tegyük tiszta igeiitzacskóba. HÁZTARTÁS FINOM TŰRÖS ÉTELEK Stíriai metélt Hozzávalók: 35 dkg túró, 3 db tojás, deci tejföl, 5 dkg zsír, 5 dkg vaj, só, 3 dkg mazsola, citromhéj, 35 dkg liszt, 10 dkg cukor. A túrót átpasszírozzuk, l/i deci tejfölt, 1 tojássárgáját, 2 dkg zsírt, egy kevés sót és 2 dkg cukrot adunk hozzá. Liszttel ezt a masszát közepesen kemény tésztává gyúrjuk. A túró minő­ségétől függően használunk a 35 dkg lisztből. A vajjal, zsírral, 8 dkg cukor­ral és a tojássárgájával elkever­jük a tejfölt, a megmosott ma­zsolát, a reszelt citromhéjat, a 3 tojásfehérje felvert habját, s a maradék cukrot. A tésztát Vi cm vastagságúra kinyújtjuk, 1 cm széles metéltre vagdaljuk, gyengén sós vízben kifőzzük, leöblítjük, és az elkészített masszába keverjük. Megzsíro­zott, zsemlemorzsával meghin­tett tepsibe vagy tűzálló tálba tesszük, és szép pirosra megsüt­jük. Túrós gombóc Hozzávalók: 40 dkg túró, 3 db tojás, 3 db zsemle, 10 dkg liszt, 2' h deci tejföl, 12 dkg zsír, 10 dkg mazsola, só. A túrót átpasz­szlrozzuk, beleöntünk 1 deci tej­fölt, hozzákeverünk 3 tojássár­gáját, a kívánt mennyiségű sót és 3 dkg olvasztott, de nem for­ró zsírt, s az egészet jól össze­keverjük. A három zsemle kül­ső, kemény héját levágjuk, kis kockákra metéljük, s beleke­verjük a masszába. A 3 tojás­fehérjét habbá verjük, ós a liszttel együtt a már elvegyített masszához keverjük. Ügyeljünk a liszt hozzáadására, mivel a masszának közepes keménysé­gűnek kell lennie, és sok eset­ben a túró nem veszi fel az előírt lisztmennyiséget. A tésztát legalább 10—15 per­clg pihentetjük, s utána gyen­gén sós vízben, lassan, óvatosan kifőzzük. — A megmaradt zsír­ban a zsemlemorzsát aranysár­gára pirítjuk, s tálaláskor a gombócot ezzel meghintjük, majd tejföllel meglocsoljuk. Bdes táróhab A családtagok számának meg­felelő mennyiségű túrót (V4 vagy 1 kg-ot) villany keverő­gépben (mixerben) egy kevés tejjel, porcukorral, megmosott és vízben kissé megpuhított 10 dkg mazsolával és meghámo­zott, apró kockákra vágott al­mával habosra keverünk. A tú­róhabot talpas poharakba rak­juk, hűvös helyen kissé állni hagyjuk, azután tálaljuk. A hab tetejét befőtt gyümölcsszemek­kel díszíthetjük. a zöldségesben Az idei enyhe február külö­nösképpen kedvez a zöldségter­mesztőknek. Ha a fagyott föld már elég mélyen kiengedett, és a talaj felszíne kissé megszik­kadt, azonnal megkezdhetjük a korai káposztafélék és a para­dicsom részére szükséges me­legágyak készítését. Függőle­ges oldalfallal kiássuk a göd­röket, majd felállítjuk a kere­teket. Eközben azonban vigyáz­zunk arra, hogy a keretek lej­tése a déli oldal irányába lega­lább 5—10 százalékos legyen. A melegágyak fűtését biztosító trágyaféleség kiválasztása, ösz­szegyűjtése és előkészítése egyike az ezzel kapcsolatos leg­fontosabb feladatoknak. Leg­gyakoribb fűtőanyag az istálló­trágya. A magas hőmérséklete', kívánó növényekhez gyorsan bomló, ún. heves trágyát (ló­trágya, sertés- és baromfitrá­gya stb. j használunk, a hosz­szabb ideig egyenletes és ala­csonyabb hőmérsékletet igény­lőkhöz pedig hideg trágyát (marhatrágya). Ablakonként kb. 4—5 mázsa trágyára van szükségünk. Előfordul azonban, hogy ekkora mennyiséget nem tudunk előteremteni. Iljll ikor a hiányzó trágyamennyiséget egyéb fűtőanyagokkal pótoljuk. Ezeket azonban mindig csakis istállótrágyához keverten hasz­nálhatjuk. Erre a célra megfe­lel a falomb, a gabonafélék szalmája, valamint egyéb, er­jedést elősegítő anyagok. Ilye­nek pl. a melasz, a répaszelet és a nitrogéntartalmú műtrá­gyák. A megfelelő mennyiségű trágyát rakjuk prizmába, hogy ezzel elősegítsük a begyulla­dását. Ha különböző minőségű trágyát használunk, ezeket ré­tegezve rakjuk a prizmába, és alaposan öntözzük meg. Ha kel­lőképpen bemelegedett, a szige telő szalmaréteggel egyenlete­sen befedett melegágyak aljába rakjuk. A berakáskor lehűlt trá­gya 2—3 nap múlva újra felme­legszik, és csak ezután tapos­suk be és tömörítsük. Ezután 20—25 cm vastagon takarjuk be melegágy! földdel. Ez a meg­oldás azért jobb és célraveze­tőbb, mintha azonnal letakar­juk a trágyaréteget földdel, mivel Így nem fordulhat elő, hogy a trágya a vetés után túl­ságosan bemelegszik. Ugyanis a nagy meleg a szikleveles növé­nyek megnyúlását és pusztulá­sát okozhatja. Az Így elkészített, 40—50 cm vastag meleg-talapzatú meleg ágyakban aztán elkezdhetjük az április eleji kiültetéshez szük séges kelkáposzta, kalarábé, pa­radicsom, paprika ós korai fe­jeskáposzta vetését. Nagyon ügyeljünk azonban arra, hogy a föld felett legalább 8—10 cm-es légréteg maradjon. Ké­sőbb a trágya és a föld süly­lyedése következtében a légré­teg nagyobbodik a palánták nö­vekedésének arányában. Ha azonban a légtér nem lenne elegendő, a kereteket utólag kissé emeljük meg. A kész me­legágyak ablakát takarókkal fedjük be, hogy minél gyorsab­ban bemelegedjék, és mielőbb meginduljon a csírázás. Azon­ban ügyeljünk arra is, nehogy túlmelegedés következzék be. P. P. VADASZAT RITKA YADÄSZTRÔFEÁK A GARZONLAKÁS BERENDEZÉSE Tóth Mihály (Ogyalla), Loson­szky Katalin (Feketenyék), Száraz Lászlóné (Kőhídgyar­mat) és sok más olvasónk ké­résének kívánunk eleget ten­ni, s mai számunkban meg­kezdjük lakberendezési ta­nácsadónkat. Az egyszobás garzonlakások egy személy részére készülnek. Azonban gyakran előfordul, hogy hosszabb ideig két sze­mély (házaspár) lakja a szobát. Természetesen ez csak átmene­ti megoldásul szolgál, amíg a fiatal pár állami vagy szövet­kezeti lakáshoz Jut. Hogy addig ls a lehető legkényelmesebben érezzék magukat, igyekezzenek célszerűen elhelyezni a szobá­ban a bútorokat. A fölösleges holmit ismerősöknél helyezzék el vagy raktározzák. A helyisé­get a legszükségesebb bútorok­kal úgy rendezzék be, hogy a szoba közepén elegendő hely maradjon a mozgásra; ne üt­közzenek folyton valamely bú­tordarabba. A rekamiékat természetesen legcélszerűbb sarokra állítani, Így sok helyet takaríthatunk meg (lásd az ábrán). Ezek elé tesszük a dohányzóasztalt a két fotellal. Ha esetleg kettőnél több fotel vagy karosszék van, a szekrény és a fekhely között he­lyezhetünk el még egyet. A két ruhásszekrényt a szoba keske­nyebb falához állítjuk. A hosz­szanti falhoz állíthatjuk a vit­rint vagy a kombinált szek­rényt, esetleg a könyvszek­rényt. Az ablak elé tesszük az Íróasztalt egy székkel vagy a toalettasztalkát. A fennmaradó helyre egy-egy virágállványt vagy falitükröt tehetünk. Garzonlakásban legelőnyö­sebb a variabútor, mert a szek­rénykéket és a polcokat egy­másra állíthatjuk, s így sok he­lyet takaríthatunk meg. Ha két személy végleges la­kásnak tekinti a garzonszobát, azt ajánljuk, a rekamlék he­lyett csináltassanak emeletes ágyat. Ez helymegtakarítás szempontjából nagyon gazdasá­gos. Az ágyakat napközben kar­nisra szerelt, karikákon guruló szép dekorációs függönnyel el­takarhatjuk. Az ágyneműt a fel ső fekhelyre ágyazhatjuk nap­pal, az alsó fekhelyet pedig szükség esetén délután is hasz nálhatja valaki pihenőhelyül Ilyen esetben a szekrények te­tejére még egy-egy kisszekrényt állíthatunk, s ezekben tarthat­juk a ritkábban használt holmi­kat. Ilyen kis variaszekrényké ket bármikor külön is vásárol hatunk. A garzonlakások előszobájá­nak mérete nagyon eltérő. Sok esetben olyan pici, hogy éppen csak a fürdőszoba, a konyha­fülke, a WC ajtajának nyitására elegendő. A régebbi stílusú gar­zonlakásokban azonban elég tá­gas az előszoba. Ebben az eset­ben azt is ügyesen kihasznál­hatjuk, ha mennyezetig érő szekrényeket vagy polcokat ál­lítunk Itt fel.

Next

/
Thumbnails
Contents