Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-18 / 48. szám, vasárnap

A

régi világ még ma Is tombol a lelkemben: szántás-vetés lovakkal, ökrökkel, Jármos tehenekkel. Hangok, ostorpattogások, kaszák suhogása az Aranyoson, a Nagyhegyen, a Laposon, vagy a Ganajdokban. Gyümölcsösök és szőlők, a Klein-féle rét, az Ungárn kert, kastélyok, ós cselédviskók, gazdák ós napszámosok, mind megannyi emlék. A volt gyermekkori cimborák már megnősültek, családot alapítottak, az általunk annyiszor zaklatott és üldözött leánykák férjhez mentek, s ha nagy ritkán összetalálkozunk az utcán, röpködnek a kérdések: — Hogy vagy? Hát a gyerekeid hogy vannak? Számomra sok mindennek jelentősége van a faluban és határában: a fáknak, a kerteknek, a Balog folyónak, amelyet gondos szabályozással egészen elapasztottak, partjait megkopasztották égerfáitól, bokraitól; a Kisbalognak, amely hatalmas folyó volt hajdanában, egészen kicsinyke gyermekkoromban, a Vass Lajosék háza mögött nyakig ért a vize, és malomkereket hajtott. Az Aranyoson duzzasztógát zárja el a völgyet, a gátnál piros csíkok jelzik a vfz mélységét: fürdőző vigyázz! A felfogott víz jó a szomjas földnek jó az egész környék fürdözőinek. változik a falu és a mező Kerekes Gyula, Péntek Andor, Bellcza János, Csoltó Ernő, ífj. Csík Fejes István és ifj. Gaál János. Munkaszervezésben, brigádmunkában egyaránt példamutatóak. A tanács ülésein mindig megjelennek. A

tanács tagjai közeli ismerősök, gyermekkori cimborák. Kerekes Gyulának, a tehetséges kőművesmesternek, a rimaszombati Járási Építkezési Vállalat dolgozójának a háború után robbanótöltet szakította le néhány ujját, én szaladtam akkor segítségért. Péntek Andor mindig az erős fiú hírében álit, apja kerülő volt és nagy vadász, ő azonban nem örökölte a természetét, csak az elvét, az állami gazdaságban a pártszervezet eljiöke, szép házat épített a falu alsó végén. Gaál Pista viszont az apja vérét örökölte, vadász, fegyvertartási engedélye van, benne a Gaálok vére ámm képe. És a romantika foszladozóban-e? Kertek alja. a kertek végén szaimakazlak a szí vos-szögi ós az alvégi gyerekek naponta idejártunk játszani. A gyere kek felnőttek, a kazlak elfogytak, eltűntek, a szövetkezet megalakuiá savai tűntek el, s elfogynak lassan a kertek is, az állami gazdaság több mint hatezer hektár birtokával kéri, követel, a munkaerőket, a kertek alján két sor ház képez majd újabb utcát harminchét házzal, s akik majd ott laknak, talán meg sem fordul a fejükben, kinek és milyen emléke fűződik azokhoz a kertekhez. A Kleinféle rétről is száműzik az emlékként őrzött romantikát, három vagy négy utca szabdalja fel nemsokára, hatvanhetven családi házzal. Sőt a HNB az állami gazdasággal közösen még szövetkezet i»Ví.-itf (Snffését is tervezi. H

elyi nemzeti orzottság. A falu életének szervezője, irányitója. Címere ott van a volt Bornemissza-kastély falán. Irodából és házasságkötő teremből áll. Hatvannégyben huszonegy képviselőt választott a község. Az elődök Idejében Jelentősebb építkezés nem folyt. A szövetkezet rosszul gazdálkodott. Beleolvadt az állami gazdaságba. A megválasztott képviselőtestületekre hárultak a nehezebb feladatok. Elkészültek az új korszerű alapiskola és szennyvízcsatorna tervei. Társadalmi munkával segítették az iskola építését, Bátka ós Dulháza között megjavították az utat, körülkerítették a temetőt, a falu alsó részén gyalogjárók építésébe kezdtek. Kezdeményezhettek bátran, és merészen, az állami gazdaság gépekkel, fuvarokkal segítette az önként vállalt társadalmi munkájukat. 1966-ban átvették az új, modern, huszonnégy tanerős iskolát, s a tanítók egyszerre éreztetni kezdték jelenlétüket. A régi Iskolában, megalakult az ifjúsági klub, Garai János vezetésével. Gramorádió, filmvetítő gép, irodalmi és zenés esték teszik változatossá a fiatalok szórakozását. Jezso János a sporttal, Hacsi István a zenével foglalkozik. A múlt év decemberében énekkart alakított, csupa férfiból áll a kórus, mondhatnám úgy ls, hogy tizenhét dühös férfi képezi az énekkart. Már több mint tíz forradalmi dalt betanultak, hetente összejárnak. Májusban harmincegy képviselőt választanak. Előrelátható programjuk: befejezik a megkezdett építkezéseket, gyalogjárókat, utakat, megkezdik az új művelődési ház, tanácsház és postahivatal építését, amely egy épületből áll majd. Az új közintézmény állami költséggel épül. Az teszi lehetővé, hogy a Bornemissza kastélyról lemondtak az állam javára, azt teljesen az egészségügy rendelkezésére bocsátják; a körzeti orvosi rendelő, a fogászat és a mentőszolgálat számára. Az új képviselőkre vár az ls, hogy az új iskola tornatermét végre átvegyék a járási építkezési vállalattól. Mert az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jól A jelenlegi képviselőtestületből nem lehetne külön kiemelni senkit Hatvan százalékuk helyben dolgozik ugyan, de nagyon elfoglalt emberek. A tanács kilenctagú, egytől egyig ügybuzgóak: Gaál István elnök. Szabó József titkár, kering, két fia közül a nagyobbik a szorgalmasabb, a jobb tanuló, a kisebbet inkább az apja puskája, a vad, a veréb és a galamb érdekli. Szabó Jóska, a pedáns, a komoly fiú, édesanyja úgy öltöztette mindig, mintha dobozból vették volna ki. A Szfvos-szögbon laktak a háború után is, szomszédok voltunk, édesapja napszámosember volt, aztán villanyhuzalokat kötözött be a falvakba, s talán nem is tudta, talán nem is fordult meg soha a lejében, hogy ahány oszlop, huzal, falu, puszta, annyi forradalom, fény, világosság, értelem, emberségesebb élet. Fiával együtt csaptuk a sarat, rúgtuk a port, Indultunk estéről estére az Alvég felé, majd csatlakozott hozzánk Boros Ferkó, Boholy Zoli, és kopogtattunk a lányos házak ajtaján, legtöbbször a fahíd körül, jóska ls nős már, fia és lánya van, az apősáékkal lakik. Édesapja is elköltözött már a Szívosszögből, a falu közepén vett házat, szép nagy udvarral, belsőséggel. S folytathatnám tovább a sort a tanácstagok bemutatásával, de feleslegesnek érzem, az előbbieket is azért mondtam el, hogy bizonyítsam: egytől egyig olyan emberek ezek, akik a faluban születtek, ott vették az első lélegzetet, s a tisztelt és szeretett öregebbek társaságában folytak bele mindabba, ami faluközösséget formálhat, alakíthat. Ök mindent tudnak a múltról és a jelenről, mindenkit ismernek, és nemcsak a nevük, de a természetük, a vérmérsékletük, a házuk és a vagyonuk szerint is — okos és bölcs az a járási nemzeti bizottság, amely a falu szülötteire épífi a mát és a holnapot, sőt még az elnöki és a titkári teendők ellátását is! J

elenleg Bátkának 663 lakosa van. A foglalkoztatottak 80 százaléka az állami gazdaság alkalmazottja. Traktoros, mezei munkás, állatgondozó, hivatalnok stb. — Jó napot, Pál Fejes István. Jó napot, Pista bácsi. Szombat délután három óra tájt hárman verjük le a sarat a cipőnkről az ajtaja előtt. Gaál Pista, az elnök, Szabó Jóska, a titkár, és jómagam. Ha néhány percet késünk, már nem találjuk otthon. Feleségével együtt az állami gazdaság hatszáz sertését gondozza. Visszafordul, betessékel a szobába, kisüstit tölt a poharakba. Beszélgetünk. Nem úgy, mint idegenek, hanem mint közeli ismerősök. — A számításomat megtaláltam — mondja meggyőzően, s talán azért, mert valamennyien tudjuk, hogy nem várt sok jót sem a szövetkezettől, sem az állami gazdaságtól. — A szövetkezetnek nagyobb híve lennék, mert ott szabadabb volt az élet, de nem ment, hát nem ment. — S az állami gazdaságban? — A munkámmal is, a keresetemmel ls elégedett vagyok, jó állatállomány, Jó megművelt föld, ez az alapja a gazdálkodásnak, így tanultain valamikor az aranykalászos gazdatanfoiyamon. Ezért járok az Istállóba, nem azért, hogy az időt töltsem. Tavslv átlag negyvendekás súlygyarapodást értem el naponta, Ez jo érzés. Mondom, az életemmel elégedett vagyok, s ha újra kezdeném, már meggondolnám, kezdeném-e úgy, mint valamikor. Mert... — ós mondja, magyarázza mindazt, ami a paraszti életben rossz volt, de felesleges lenne ismételni, a múlt és a jelen Ismert, a jövő padig a jót sejteti. ízig-vérig parasztember házában ülünk, nem ls akármilyen [>arasztházban. Pista bácsi vőnek ment oda, lányát tanítóhoz adta feleségül, fia katona, évekkel azelőtt a Magyar Dalés Táncegyüttes egyik nagyon tehetséges szólótáncosa volt. Régebben a falu határát járta be tavaszai, nyáron és ősszel, most naponta az istállóba és haza vezet az útja. Ebből áll az élete, no meg az olvasásból, a falu legolvasottabb embere. S ezért senki nem neheztel a feleségén kívül. Ö azt szeretné, ha Pista bácsi vele beszélgetne, de hát ki bírja egy életen át szuszszal? H

ova, kihez kopogjunk még be? Szőke István. Nincs otthon. Az istállóban van. Menjünk utána. El sem tudom képzelni az embert másképp, csak az ajkára ragadt csavart cigarettával. Nagy dohányos, talán Mike Lajos nagyobb dohányos nála a faluban. Abban hasonlítanak egymáshoz, hogy a bolti dohányt, a gyárt cigarettát nem szeretik. A szűz dohányt annál inkább. Az az igazi. Ügy is élnek az emlékezetemben mindketten, mint a legeslegnagyobb cigarettások, akik mesterien, szakszerűen sodornak. Bizony, az istálló bejárójában megkívánom Pista bácsi dóznijából a szűz dohányt, sodorint egyet nekem, meg is nyálazza, el is szívóin gyorsan. A másikat már én szeretném csavarni, de nem sikerül a sodrás, a segítségére szorulok. Kannák vagy nem is tudom milyen edények tetején gubbasztunk, bánt az ügyetlenség, a sikertelen sodrási müvelet. Érezzük mindketten, hogy sok-sok óv repült el. Pista bácsi is örök fiatalemberként él bennem, hiszen húsz évvel ezelőtt ínég csak negyvenhat éves volt, sokat megfordultunk a házában, vagy úgy mint a pálfalal rokon, Csobo Gyuszi barátai, vagy másként, hiszen a fahíd körül laktak és tanyáztak a hozzánk való lányok. Azt azonban sohasem tudtam, hogy a nyolchektárnyi földből csak két és fél hektár volt az övé, a többit bérelte, ökrökkel dolgozta. Csendes, szelfd természetű ember volt, soha senkinek nem ártott, a munkájának, a családjának élő ember volt. Közel két évtizede ruccangatok haza a falumba, s húsz év nagy idő, Pista bácsi is elfáradhatott azóta, de nem. — Még tíz évet szeretnék dolgozni! — mondja, s a felesége is egyetértőn bólint rá. Negyvenöt anyasertést és két tenyészkant gondoz a feleségével. Tavaly a terv szerint kocánként 14 malacot kellett elválasztania (összesen 640-etj s ő 760-at választott el. S te Jóisten, mennyi sodort cigarettát szívott el közben, jó eredmény, és a jó munkáért jót fizetnek. Feleségével hároim és fél ezret keresnek. Lánya férjnél van Nagybalogon, a fiatalok, két fiú és egy lányunokával örvendeztették meg őket. A vő traktorista, nem szorulnak a szülők segítségére. Fia katona Klatovyban. A zsípi gazdaságból vonult be mint zootechnikus. Az Ipolysági Mezőgazdasági Technikumban érettségizett. Házuk van, szép belsőségük van, mire költik a pénzüket? — ÜJ házra — magyarázza Pista bácsi, amit nekem is tudnom kellene, hiszen házasulandó fiuk vani Persze, a keresetüknél nemcsak a fizetés jön számításba. A jutalompénz is. A gazdaság szépen zárta a hatvunhetes évet, Pista bácsiéknak történetesen 13 000 koronát folyósít számításon felül. És még merjen beszólni valaki manapság falusi szegényekrőll Magától értetődően, a jó kereset előfeltétele a szorgalmas, lelkiismetetes és hozzáértő munka. Mikor Adamovicstól, az igazgatótól érdeklődtem, kihez forduljak Bátkán, elsőként Pista bácsit említette. A rábízott sertéseknek él, meg az udvarának, meg a televízlójának. A Jó programot Izgalommal várja. Furcsa kor, szívet dobogtató kor, nem mondom. Hazajön az Istállóból, megmosakodik, megvacsorázik ós a tv-kamerájával együtt bevonul a világ valamelyik fényes kultúrpalotájába ... P

ista bácsitól megkérdeztem, mire költi a pénzt. A falu lakóinak nyolcvan százaléka az állami gazdaságból él. Akárhová kopogtatnék, ugyanezt kérdezhetném. De az Idő későre jár, egészen besötétedett már, és sehol villanyfény, csend borul a házakra, az udvarokra. Hárman járunk az úton, az elnök, a titkár és én. Nem firtatom a csend és a nagy sötétség okát, hiszen a kis faluban száztizenkét tv-készülék van. MACS JÓZSEF Côúô/LeteioA a (ii'cdífazoäá&an Későn kelő vagyok, s így fölötte meglepett az előszobából felhangzó erélyes csengetés. Na, gyerQjik csak, nézzük meg, ki akar betolakodni ilyen „korán" — biztatom magamat. Nyitom az aftót, s látom, hogy két férfi, egy hosszú meg egy rövid nyomkodja egymás kedvére a csengő gombját. Hónuk alatt csavarhúzók, műanyagcsövek, miegymás. — A csengetést be lehet fejezni — mondom nekt, és bágyadt ásítások közepette tudakozódom, mivégből kívánnak meglátogatni. Az alacsonyabb bejelenti, hogy ők szerelők, és a fürdőszobái szeretnék igénybe venni. — Kicseréljük a régi csöveket, mert szűk a keresztmetszetük, s akadályozzák a víz lefolyását. Tessék csak megnézni, milyen szép, vastag műanyagcsöveket hoztunk. — Rendben van — felelem —, ha ilyetén áll a dolog, lépjenek csak beljebb. Betértek s hozzáfogtak lerakodni. Amíg készülődtek, hirtelenében kiöblítettem szememből az éjszakai álmot. Közben rosszat seftve pislogtam feléjük, de ők fittyet sem hánytak rám. Baljós előérzetemben nem ts csalódtam, mert fél órán belül teljesen szétverték a fürdőszobát. — Ejnye, ejnye — csóváltam a fejemet rosszalólag, — óvatosabban dolgozzanak, hiszen bedől a közfal. — Ugyan, ugyan — nyugtat meg a rövidebb, — sose féllen ettől. Ezek a legerősebb épületek egész Krasňanyban. — Honnan veszt ezt? — Tudom, kérem. Évek óta ezt csinálom, szerelek, bontom a falat. — Azért nem árt vigyázni — aggodalmaskodom tovább. — Nyugodjon meg, nem dől össze a ház. Mikor ezeket a falakat húzták, még nem kísérleteztek annyit. A kísérlett lakótelepen, Récse mellett azonban alaposan megjárták a lakók, mert ketté hasadt az egyik épület fala. — Tudom, sok családot költöztettek kt belőle. — No, látja, most építenek a helyébe egy másikat, mert abból már nehezen lesz ház. Köszönöm szépen az ilyen kísérletezést. Erre aztán jócskán ráfizet az állam. — Biztosan spóroltak az anyaggal. — Hát Igen —bólogat emberem. — De csináltak ott még más bolondságot ts. Például a fürdőszobáknál ... — Azokkal mit csináltak? Előbb kiráncigál egy téglát a falból, csak aztán folytatja a beszélgetést. — Hogy mit csináltak? Azt, hogy előbb berakták a kádakat a fürdőszobákba és csak aztán építették meg a közfalat az ajtókkal. A kádak műanyagból valók és minden második lakásban kt kell cserélni őket, mert kilyukadtak. — Nem tartottak sokáig. — Nem bizony. Ezt rosszul kísérletezték ki. De nem is ez a legnagyobb bal, hanem az, hogy a kádakat még oldalvást sem lehet kihozni a fürdőszoba ajtaján. Így aztán kl kell bontani az egész falat, ha kl akarjuk cserélni... Na, mit szól hozzá? — mosolyog az emberem sokatmondóan. — Azt, hogy jó kis heccek ezek az állam kasszájára. De mit szólnak az illetékesek, a lakók? — Gondolhatja, mennyire „áldják' a tervezőket, mérnököket ... En mindenesetre szétverem a bejáratot és kicserélem a lyukas kádakat. A többi a kőművesekre tartozik. Meg kell hagyni, a szerelők nálam ls alapos munkát végeztek. Ogy helybenhagyták a fürdőszobát, mintha valami kisebb bomba csapott volna belé. — A törmeléket mafd tessenek lehordani — mondta az alacsonyabb —, hogy a kőművesek tudjanak mozogni. — Mikor jönnek a kőművesek? — Holnap, vagy holnapután — nyugtattak meg az embereim és otthagytak. A kőművesek sem holnap, sem holnapután nem érkeztek meg, pedig szívszakadva várjuk őket. Remélem, még Ideérnek ebben az PSZtendőben. -det-