Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-17 / 47. szám, szombat

m r r ERETTSEGIZOK FIGYELMEBE ! Az ebben a tanévben érettségiző diákok számára szeretnénk az alábbi néhány sorban rövid tájékoztatást adni arról, hogy a BRATISLAVAI KOMENSKÝ EGYETEM hét fakultására hány elsőéves hallgatót vesznek fel az 1988/69-es tanévre. Az egyes tanszékek irányszáma a következő: a testnevelési és sporttan­szék 170, a bölcsészkar 330, a jogi fakultás 200, az orvosi 420, a gyógyszerészeti 240, a természettudományi 550, a trnavai Pe­dagógiai Fakultás pedig 380 hallgatót vesz fel. A gyógyszeré­szeti karra azonban 150 egyetemista a cseh országrészekből kerül, mivel ez a bratislavai főiskola egyetlen az országban. Szlovákiából tehát ide csak 90 érettségizettet vesznek fel. Van viszont néhány olyan szak, melyet csak Prágában lehet tanulni így a KÁROLY EGYETEM higiéniai faknltisa az első évfolyam­ba 40 hallgatót, a NOVEMBER 17 EGYETFM fordítói és tolmács szakára pedig 15 elsőéves hallgatót vesz fel. A bratislavai Komenský Egyetem az új tanévben az egyes fa­kultásokra 680 levelező hallgató felvételével számol. PEGGY FLEMING szerény, csillogó szemű, törékeny test­alkatú „kislány". Épp ebben az esztendőben, amikor két világ­bajnoki aranyérme mellé az olimpiai „aranyat" is megsze rezte, lesz húszéves. Közvetlen, kedves szerénységén nem cso­dálkozik, aki tudja, hogy nyolc nővére van. Colorado Springs­ben él, ahol a helyi tízeszten dős jégkorongtehetségek csapa tát edzi. Nők számára valóban furcsa, mondhatnám a világon egyedülálló foglalkozás vagy hobby. És a lelkes nebulók — rajonganak érte. Nehéz Peggy közelébe férkőzni, de ha már sikerült, szívesen és készsége­sen nyilatkozik. — Mintegy ötéves lehettem, amikor zongorázást, balettet és ezzel egyidőben teniszt tanul­tam. A balett a mai napig rész­ben irányt szab szabadon vá­lasztott gyakorlataim kivitele­zésében. Adottságaim és testal­katom révén mindig a balett felé hajlóm, annak ellenére, hogy világszerte az atletikus megoldások jöttek divatba. Nem akartam, és nem ts akarok a jégtükör atlétája lenni! Bizony az én 112 fontos súlyommal Munkatársunk Zala József grenoble-i különtudósítása (mintegy 55 kilogramm f hiába is törekednék erre — mondja mosolyogva Peggy. Edzője a napsütötte Itália szülötte, akivel az újdonsült olimpiai bajnoknő nagyon jól megérti egymást. Az edző: Car­lo Fassi szakember a javából. Megtanította védencét, hogy az edzésbe ls minden energiát bele kel! adni. A versenyeken egvü*t figyelik árgus szemmel, mit nyújtanak a unos f-' :^- v "s . társai. — Ha az ember igazan iói akar szerepelni, márpedig ne kem ez a célom, mindig valami sajátosat, egyénit kell nyújtania. Sok lemondási, kemeny, erős akaratqt Igénylő élet a műkor csolyázóké. Én azonban szere tem ezt a sportot és szívesen hozok érte áldozatot. Meddig maradok amatőr? Ezen még nem gondolkoztam. Pillanatnyi­lag álmom valóra válásának: az olimpiai aranyéremnek örülök. A közeljövőt Illetően csak any­nyit árulhatok el, hogy bár min den nagyobb erőpróbára na­gyon-nagyon felkészülök, sokat gondolok már az 1969-es VB-re, melynek színhelye szűkebb ha­zám: Colorado Springs lesz. ~5 3 Annyi bizonyos, hogy még a műkorcsolyázók, a világvándo­rok élenjárói is otthon érzik magukat a legjobban ... Mert mindenütt jó, de legfőbb ott­hon! — mondja mosolyogva az újdonsült bajnoknő, és szemé­ben kislányos, pajkos fény vil­lan. 7 avaly ősszel iro­' dalmi eseten voltam Kosúton. A kultúrház csarnoká­ban kipirult fiata­lokkal találkoztam, a tánctanfolyam részt­vevőivel. Fiúk, lányok örültek a mozgásnak, fiatalságuknak, az esti szórakozásnak. Akkor azt gondol­tam, a fiatalság vidá­man élt napjait. A helyzet azonban más volt. Ezt vtszont csak e napokban tudtam meg Vincze István ta­nítótól, a Csemadok helyi szervezetének titkárától. — Községünkben, mint talán a többi községben ls, a fiatal­ság nem találta meg a szórakozási lehetősé­get — mondotta. — Pedig szép kultúrház áll a fiatalok rendel­kezésére ... Arra a kérdésre, Tánctanfolyamtol a klubig miért nem találta meg, itt sem lehet egyöntetű feleietel ad­ni. Egyrészt az esti televíziós adások, másrészt a nemtörő­dömség, érdektelen­ség, gátolta a kosúti fiatalok kulturális te­vékenységét. Néhány emberben volt azonban akarat, hogy az áldatlan hely­zeten változtasson. Egy szép napon össze­dugták a fe/üket és nyélbeütötték a tánc­tanfolyamot. A tánc­tanfolyam sikere azt érlelte meg a vezető­ségben, hogy kár vol­na Ismét szélnek ereszteni a fiatalokat. Megszületett hát a gondolat, hogy If/úsá­gi klubot alakítanak. De miből és hogyan? Bár minden kezdet nehéz, mégis találtak megoldást. — Szilveszterre táncmulattágot ren­deztünk, amelynek bevételét a fiatalság­nak szántuk — foly­tatta szavait Vincze István. — Második lépésként közös meg­beszélésre hívtuk ó'sz­sze őket, ahol Ismer­tettük velük tervün­ket az ifjúsági klub megalakításáról. A fiatalok örültek en­nek a kezdeménye­zésnek, lelkesedtek a tervért. Megkérdeztük őket, mondják meg, hogyan képzelik el az ifjúsági klubélet for­máját, tartalmát. Egyesek teadélutá nokat favasoltak, má­sok irodalmi estek megszervezését aján­lották, felvetődött egy népi tánccsoport megszervezése is. — A további ter­vek? — Irodalmi estek, ismeretterjesztő és szórakoztató műsorok rendezése, valamint a folyamatos klubélet megszervezése. Nem szabad félúton meg­állnunk, hiszen a ko­súti fiatalok szeret­nek szórakozni, sze­retik a szépet, a jót. Ha tervünk sikerül, akkor az Ifjúsági klubban mindezt megtalálhatják, — fe­jezte be Vincze Ist­ván. -des-­Hivatása: ÓVÓNŐ Az emberi foglalkozások között léteznek is­mertek és kevésbé ismertek. Csak kevesen tud­ják például, mi a feladata egy számítóközpont vezetőjének, vagy a nyopidai metőrnek. Ezzel szemben mindenki előtt világosak a kőműves, vagy a pincér teendői. Az óvónők munkakörét ls könnyen el tudjuk képzelni. Kérdés azonban, hogy elképzelésünk mennyire közelíti meg a valóságot... — Bizony, a gyakorlat olykor teljesen más, mint amilyennek elképzeltem — mondja CSU­DAI MÁRIA, a magyarbéli óvoda 22 éves óvónő­je. — A lévai óvónőképzőben nem gondolhat­tak mindenre, amivel itt az „életben" va^vls az óvodában találkozunk. Pedig komoly felkészü­lést ad az óvónőképző. Hiszen az általános tan tárgyak mellett lélektan, módszertan és zene is szerepel az órarendben. — Az iskolában tanultak közül minek veszi a legnagyobb gyakorlat! hasznát? — Nagyon jó, hogy megtanultuk a mesék dra­matizáld ;á< é. i> ? < * •, t»< n . szédmódot. A hangszerjátékról nem is be­szélve. Egészen más érdeklődést tanúsítanak a gyerekek a zene iránt, ha hegedűn is eljátszom nekik a dalt. — Mi az, amit a legkevésbé lehet megtanulni az óvónőképzőben? — A gyerekek osztályon kívüli foglalkozta­tása. No meg fantáziával sem láthatja el nö­vendékeit az iskola. Az óvónőnek pedig gazdag képzelőerőre, rengeteg ötletre van szüksége. A folyosón az egyik faliújságot az óvodások festményei díszítik. Minden rajzlapon autó lát­ható. — Igen, ma autót rajzolunk. A legjobb rajz­lapokat kitesszük a faliújságra s a legközelebbi rajzóráig ott is maradnak. Olykor közösen ls rajzolnak a gyerekek. Például a tájképre az egyik gyerek a fát, a másik az utat, a harmadik a házat rajzolja. — Milyen tantárgyak vannak az óvodában? — A képzőművészeti nevelésen kívül zenei és értelmi nevelés, no meg sok testmozgás. — Sok fiatal lány szeretne óvónő lenni. Mit üzenne nekik? — Igen szép foglalkozás az enyém. De csak annak ajánlom, aki végtelenül türelmes és na­gyon szereti a gyerekeket. Aki szívből tudna éini hivatásának. (fülöp) • •••••••••• ••••••••••• y i­1 i m E K ••••••••••• ••••••••••• BELA (szovjet) Ki ne ismerné Csackijt, Ru­gyint, Oblomovot, Anyegint..., a klasszikus orosz irodalom e „fölösleges embereit"! Ismer­jük őket, tudjuk, hogy életük céltalanságában őrlődtek fel, s ezért sorsuk a számkivetettek sorsa lett. S ha őket ismerjük, már tudjuk azt is, kicsoda Gri­gorij Alekszandrovics Pecsorin, a Bela című térhatású, színes szovjet film főhőse. De ha mindez mégsem volna elég, kilétére bizonyára fényt derít, ha eláruljuk, hogy a film Mi­hail furjevics Lermontov Ko­runk hőse című nagybecsű re­génye alapján készült, méghoz­zá azzal a szándékkal, hogy semmit se változtasson a klasszikus költő és író szelle­mén. Lermontov realisztikus regé­nye a múlt század harmincas éveinek erkölcsi és szellemi válságban tébláboló orosz ifjú­ságát ábrázolja. Puskinhoz ha­sonlóan Lermontov is szigorú és következetes bírálója a cári önkény teremtette társadalmi rend égbekiáltó visszásságai­nak, amelyek csak arra jók, hogy az embert terméketlen élőlénnyé degradálják. „Nem tudom, ostoba vagy gazember vagyok-e, bizonyos azonban, hogy megérdemlem együttérzé­süket; életem napról napra üresebb..." — mondatja egy helyen hősével az író, s ez nemcsak vélemény, ez Ítélet is. ítélet saját nemzedéke fölött, s a társadalom fölött, amely ilyen nemzedéket nevelt. Pecsorin, a tétlenséggel és kiváltságokkal elkényeztetett fiatal tiszt a nagyvárosi una­lom elől menekül egy kauká­zusi erődbe. Kezdetben azon­ban sem az egzotikus táj, sem a hosszú vadászatok nem tud­ják lekötni. A cserkesz herceg legfiatalabb leányával, Bélával kell megismerkednie ahhoz, hogy azt higgye, megtalálta NÉGYEN A KÖRBEN élete igazi értelmét. Elha­tározza, hogy megnyeri a szépséges cserkesz lány ro­konszenvét, s célja eléréséért való küzdelme egy időre ki is tölti napjait. Mihelyst azonban Bela viszonozni kezdi szerel­mét, a lány érdektelenné válik számára. Pecsorin ezzel már nemcsak saját magát kárhoz­tatja ismét unalomra és értel­metlen vergődésre, a lány éle­tét ts megkeseríti, sőt Bela számára végzetessé válik a ka­land. Pecsorin tehát nemcsak saját sorsát pecsételi meg, ha­nem veszélyt jelent azokra is, akikkel kapcsolatba kerül. Ez a hatványozódó rossz Ler­montov művében nagy hang­súlyt kap, mégped- ne! v lé­lekrajz és a keserű irónia ré­vén, viszont Sztanyisziav Rosz­tockt} filmjében a változatos cselekményesség és a lírai kép­szerkesztés miatt némileg hát­térbe szorul. Rosztockij látha­tóan elsősorban nagyvonalú, szép filmet akart készíteni, s ez annak ellenére is így van, hogy szavai szerint hűen akar­ta tolmácsolni Lermontovot. Ezt a szándékát a regény film­változatának második. Tamany című részében kétségtelenül sokkal jobban sikerült valóra váltania. A Bela című első rész inkább a romantikus történet szépségével, a festői kaukázusi tájjal, a szép felvételekkel váltja ki a néző tetszését. A történet ilyen megfogalmazása részben annak következménye, hogy Rosztockij rendező Pecso­rint helyenként Lermontov jel­lemvonásaival akarta felruház­ni. Persze, nagy kérdés, alkal­mas-e erre Pecsorin alakja. A film női főszerepét a fiatal és nagyon bájos Szilvia Péro­vá játssza. Pecsorin c7RT>é'vé­ben a jól ismert Vlagyimir Iva­sooot láthatjuk. A többi sze­repben is élvonalbeli szovjet színészekkel találkozhatunk. (cseh) MiloS Makovec, sok film ren­dezőjének szerzői műve a Né­gyen a körben című lélektani dráma. Lélektani annyiban, hogy közvetlen hozzátartozók egymás iránti viszonyát elemzi egy mai családi közösségben. A pszichológiai elemzést azon­ban különös bonyodalmak tar­kítják, s ez máris csökkenti a film hitelességét. Az öngyil­kosságnak vélt gyilkosság kap­csán nagy szerep Jut a bűnügyi rendőrségnek, tehát a néző fi­gyelme inkább a kriminális bo­nyodalom kibogozására össz­pontosul. Az egymásra irigy­kedő fivérek problémája egyéb­ként sokszor helyet kapott már a filmművészetben, és va­lószerűbb, meggyőzőbb formá­ban ls, mint ahogy Makovec elénk tárja. A drámai túlfűtött­séggel az emberi fogyatékossá­gokat, a jellemtelenséget akar­ja hangsúlyozni, a hatást azon­ban csökkenti néhány, nem ép­pen leleményesen megszerkesz­tett nyomozási jelenet. A film azonban így is érdeklődésre tarthat számot küíönSsen a krimikedvelő nagyközönség kö­rében. A főszerepekben lan Trískát, Otomar Krejčät, Ma­rié TomáSovát, Karel Högeri és Véra Vzelacovát láthatjuk. A Négyen a körben című film egyik felenei ŐSERDŐK URAI (nyugatnémet) Az európai ember számára még jóformán teljesen ismeret­len afrikai területeken, Kongó, Ruanda és Burundi rejtelmes őserdeiben készült ez a nyu­gatnémet dokumentumfilm. Ar­ra kíván választ adni, vajon érzik-e még az afrikaiak azt az őseredeti harmóniát, amely a környező világ iránti kapcsola­tukra évezredeken át annyira jellemző volt. A kérdés azért érdekes, mert alig van földün­kön olyan terület, ahol nem éreztetné hatását a civilizáció. Milyen tehát az elszigetelt te­rület, meddig marad még el­szigetelt, és hogyan szűnik meg elszigeteltsége? A film, azonkívül, hogy megpróbál ezekre a kérdésekre válaszolni, sokat láttató, szép színes fel­vételekben ismerteti meg ve­lünk az említett országok ős­erdeinek sajátos állatvilágát és éghajlatát. így nemcsak izgal- |j mas és érdekes, hanem tanul­ságos ls. Legfőbb vonzereje lg azonban az, hogy olyan társa­dalmat láttat, amely maholnap n. végérvényesen eltűnik a roha­mos fejlődésnek indult afrikai a földrészről. (szó)

Next

/
Thumbnails
Contents