Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-17 / 47. szám, szombat

h összefogás eredménye Számvetés idejét éli az ország, a választások évébe léptünk. A gömörhorkai képviselők is mérlegre teszik a négyéves választási időszak alatt végzett munkájukat, az eredményeket és fogyatékosságokat. A választópolgárok elé állnak, hogy együtt mérjék fel, teljesítették-e azt a programtervet, amelyei megválasztásukkor ígértek. Jozef Vavro sajtümlesztő a bánovcei tejüzemben, ahol egyebek kiizött kedvelt Luník-sajtot is gyártják. (Bakonyi felv.) Óvatosságból elégtelen Az ©gyík orvos ismerősömmel járom a gyermekkórház termeit. — Látod — mutat rá egyik kis betegére. — Márta és kistestvére gyufával játszodozott. Vigyázatlanság következtében a kislányon meggyulladt a ruha, s alsó testének nagy részén plasztikai műtétet kellett végrehajtani. A kislány nagy, szomorú fekete szeme az orvoson pihen, szinte hősiesen tűri a fájdalmakat. — Ez a mosolygó kisfiú — fordul az orvos egy másik betegéhez — sem tudja még, hogy arcán az égési sebek megmaradnak. Tízéves, zömök lurkó fekszik agyonpólyázva az egyik ágyban. Valahol egy töltényt talált, szétfűrészelte, s a lőport meggyújtotta. Hathónapos gyermek vívódik az élettel egy kisebb szobában. Fején oxigén tölcsér, mesterségesen táplálják. Az orvosok mindent elkövetnek megmentéséért, de biztatni nem mernek. Talán győz az élet... A kályhából kiáramlott a széngáz és mire a fiatal anya megjött a bevásárlásból, gyermeke szénmonoxid mérgezést kapott. Az orvos, a kórház mindent megtesz a gyermekek életének, épségének, egészségének megmentése érdekében, de nem minden esetben győzhet. A szülőknek kellene nagyobb gonddal óvni gyermekeiket a leselkedő veszélytől. Sok esetben megrázó a szülők önvádja, de azzal már semmit sem tehetnek jóvá. Pedig mennyi figyelmeztetés hangzik el a szabadon hagyott gyógyszerek veszedelmességéről és a gyermekkórházban mégis minduntalan hozzák a kis áldozatokat, akik megtalálták, megtalálhatták az orvosságos dobozt. A légpuska, a kint felejtett pisztoly sérülés, sőt halál oka. A széngáz, a forró víz, a tüzes kályha, a kés, olló, gyufa, a nyitva hagyott emeleti ablak mind, mlad veszélyt jelent a magára hagyott gyermek számára. Tudja ezt mindenki. Mégis a figyelmetlenség, feledékenység következtében, a balesetek kiszámíthatatlan módon újból és újból megismétlődnek. A szülők legdrágább kincse a gyermek. Védjük, óvjuk nagyobb körültekintéssel I HORNYÁNSZKY TIBOR Számottevő fejlődés Kezdjük talán az üzemi klubbal, amely több millió értéket képvisel. Kilenc évig épült. Tavaly május 9-én nyitották meg. Olyan épület az, hogy nemcsak a környező falvaknak, hanem Rozsnyónak, a járási székhelynek is díszére válna. A HNB saját erejéből kezdte el az építést, de a tárgyilagos képviselők hamar rájöttek, hogy maguk nem győzik tető alá hozni, jobb, ha az üzemmel karöltve, társas beruházással igyekeznek mielőbb befejezni. Persze sok szó esett, s esik még ma is arról, miért az üzem szomszédságában s nem a falu közepén építették fel. A sok érv közül talán a legnyomósabb, hogy a hatalmas épület kifűtése rengeteg pénzbe kerülne, míg így az üzemi fáradt gőz jó szolgálatot tesz, kifüti a kultúrházat. A földszinten nyert elhelyezést a könyvtár, a klubhelyiségek, az 500 férőhelyes nagyterem meg egy eszpresszó, ahol szombaton és vasárnap az üzem négytagú zenekara játszik. A klub fenntartási költségeihez az üzem, a HNB és az EFSZ is hozzájárul. A második vívmány, az oly nagyon várt vízvezeték-hálózat építése 1964-ben már folyamatban volt. A szoros, Markó-udvar és a patakpart azonban még ivóvízre várt. Mintegy 75 000 korona ráfordítással végre itt is megépült a vízvezeték-hálózat. Hatvanötben készült el a szivattyúház, a tisztítóberendezés és a víztároló rendezése is. A gömörhorkaiak arra ís büszkék lehetnek, hogy az üzemmel karöltve egy 500 személyes úszómedencét építettek, amelyhez a község 100 000 koronával járult hozzá. Ilyen létesítmény minden községben elkelne, de talán sehol sem őriznék olyan féltő gonddal, mint itt. Hogy a tél ne ártson a csempével kirakott medencének, gondosan befedték. A múlt választások programtervébe a község közepének rendezése, parkosítása is bekerült és 213 000 korona ráforA

z eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az olvasók szívesen veszik a folytatásos regények, nagyobb lélegzetű írások közlését; s amennyiben hazai alkotásról van szó, az olvasók igénye mellett irodalmunk támogatásának ténye is buzdít bennünket. Egri Viktor, Mács József, Dávid Teréz korábban közölt regényei után most Monoszlóy Dezső: Tatárjárás című regényfejezetét készítettük elő a folytatásos közlésre. Hogy miért csak egy fejezetet, arra válaszként elég megemlíteni, hogy a regény maga több száz oldalas, melynek közlése a napilap lehetőségeit messze meghaladná. Mielőtt megkezdenénk a regényfejezet közlését, elbeszélgettünk a szerzővel új regényéről s az ezzel összefüggő, olvasóink érdeklődésére számot tartó kérdésekről. • Mindenekelőtt azt kérdezném, miről szól új regénye, s mi adta az ösztönzést, hogy a költészet után ismét a regény műfaját művelje? — Véleményem szerint a modern irodalomnak (és ez versre, prózára egyaránt vonatkozik) egyik főszereplője az olvasó. Ha tehát az ő megkerülésével akarnám elmondani egy még el nem olvasott regény tartalmát, eleve megfosztanám az írást attól a dimenziójától, amelyet saját szubjektív élménye alapján éppen 6 hivatott felépíteni. A milliomos halálá-ra e fenti gondolatsor több szempontból is vodítással meg is valósult. A lakosság hetvenezer korona értékű társadalmi munkával segítette ezt az akciót. A 160 négyzetméternyi parkban tavaly már virágok nyíltak s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére 50 rózsafát ültettek ide. Mintegy 112 000 koronát vett igénybe az óvoda tatarozása, illetve egy új tanterem építése. Harmincötezer korona ráfordítással a szlovák tannyelvű iskolát is kijavították és körülkerítették. Az utak egész sorát hozták rendbe, hogy csak néhányat említsünk a gömörhorkaiak eredményeiből. A párt XIII. kongresszusa tiszteletére indított versenyben is megállták a helyüket, amelyről az iroda falán függő elismerő oklevél tanúskodik. Az 1966-ban végzett munkájukért 25 000 korona jutalmat kaptak. Tavaly elnyerték a Példás község címet s a faluszépítési versenyben a járásban a második helyen végeztek. Az NOSZF tiszteletére a falu lakosai és az EFSZ 873 774 korona értékű kötelezettségvállalást tettek, de a teljesítés értéke jóval nagyobb, 1478 400 koronát tesz ki. Ebben nagy érdemük van a képviselőknek is, akik személyesen agitáltak a társadalmi munka, a falu arculatának megváltoztatása érdekében. Gondolnak a jövőre is Most, amikor a képviselők számadásukat készítették, az elért eredményeken kívül tizenkilenc pontban foglalták össze azokat a feladatokat, amelyek megoldása az új képviselőtestületre vár. Első helyen a villanyhálózat kibővítését említik. Tizenhat családnál még ideiglenes külső vezeték van, ami nem felel meg a biztonsági előírásoknak és még az is hátránya, hogy a családok a tv-készüléket sem használhatják. Ezen segíteni kell. Az „új park" szomszédságában 150 méteren a vízlevezető árok vár befedésre, ezt is tervbe natkozik. Hiszen ebben a regényben a Tér és Idő síkját, de talán magának a regénynek a fináléját is író és olvasó együtt éli át és együtt alkotja. Tartalmi magyarázkodás helyett inkább csak a regény címét toldanám meg néhány szóval. A milliomos halálában nemcsak a milliomos haláláról, de életéről is szó esik, méghozzá egy olyan milliomosnak az életéről, akinél a kincsek a többfugájú történetben mindig mást jelentenek. Az olvasók, mivel a regény bizonyos időszakában többnyire hasonló sorsú milliomosok, mint a regény hőse, megtalálják ennek a kincs-élménynek magukra vonatkoztatható szimbolikáját. A kérdés második részére már egyszerűbb a válasz. Semmiféle különös ösztönzésre az időn kívül nem volt szükségem. Boldogult ifjúkorom óta verset, prózát egyaránt írtam, 17 éves koromban jelent meg első verseskötetem, 19 éves koromban első regényem. Azt hiszem, minden valamirevaló költő prózát is Ír, ha hagyják és ha van Ideje. Versben az ember csak azt mondja el, amit sehogy másképp nem lehet kifejezni. Van azonban az életünknek egy olyan konkrét jelentésekkel megrakott atmoszférája ls, amelynek a konvették és fölötte Járdát akár. nak építeni. A kútszögben és a szorosban összesen 130 méteren kell még a vízvezetéket bekötni. A Zsilka és a Sós tanyának ís, amely 4 kilométerre fekszik a községtől — ivóvízre van szüksége. A javaslat megemlíti, hogy a falu házait egészségügyi szempontból fontos lenne szemetes kannákkal ellátni. Az utak javítását és portalanítását is kilátásba helyezik. A magyar alapfokú iskola, a tanítói lakás, a HNB épületének javítása, s egy garázs építése is a tervek között szerepel. A helyi gazdálkodás üzemeinek fejlesztését is szem előtt tartják. Még vita tárgyát képezi, hogy kőbányát nyissanak-e, avagy a téglagyártást kezdjék meg. Hogyan is dolgoztunk? Az eredmények, a tervek elismerést érdemelnek. De vajon ebből a munkából a 29 képviselő mindegyike kivette-e a részét? Mint mindenütt, itt ls akadtak olyanok, akik csak ritkán jártak el az ülésekre. De ifj. Kerepesi László, az építészeti szakbizottság elnöke, Ötvös Dezső, járási és helyi képviselő, valamint Szabari József, a terv- és pénzügyi bizottság elnöke nélkül nem lett volna ilyen szép eredmény Gömörhorkán. Ezek a képviselők nem ismerték a fáradságot, éjt nappallá téve dolgoztak. Sokszor a pihenés, a család rovására kilincseltek, hogy a beruházásokhoz szükséges pénzt és anyagot összehozzák. Igen sokat tett a köz érdekében Mixtaj József, a HNB titkára és Balázs Béla, a HNB elnöke is. A szakbizottságok is jól dolgoztak, de ez elsősorban néhány képviselő érdeme. Az új választási időszakig hátralevő hónapokat az aktivizálásra lehetne kihasználni, jó volna, ha a kötelességüket nem teljesítő képviselők nevét a választók is megismernék. A gömörhorkai szép eredmények, az aktív képviselők munkáján kívül annak tudhatók be, hogy az üzem és az EFSZ pártszervezetei és vezetői mindenkor szót értettek, s bármilyen akció került sorra, azt mindenki szívügyének tekintette. NÉMETH JÁNOS zerválására csak a modern epika vállalkozhat. • Regénye egyik önálló fejezete a Tatárjárás. Céljáról, szándékáról mondana ezzel kapcsolatban néhány szót. — A Tátárjárás a regény harmadik fugája. Az első kettő a Koporsó és palánta és a Kertészet a regény hősének gyerekés kamaszkoráról, valamint az ehhez kapcsolódó milliomosság-élményről számol be, a külső és belső időnek még sok tekintetben egymással rímelő folyamatában. A Tatárjárásban a régen történt és a „most" egyszerre dualisztikus hangszórókat keres. A háború borzalma nem egy háború borzalma csupán, hanem az ember örökös rettegése a mindenkori háborúkkal szemben. Ezért a regény történésének ebben a szakaszában már nemcsak a jelen riadó jelei szólalnak meg, hanem a múlt, a valamikori tatárjárás krónikás éneke is. A regény hőse a jelen szörnyűségei elől a krónikás énekké vált múlt szörnyűségeihez menekül, mert úgy gondolja, ennek a lapjait bármikor összecsukhatja és akkor a tatárhadak is megállnak. A regény azonban nem keres absztrakt kiutat, a valóság riadói tovább szólnak. A krónikás ének a Jelen kulisszájává s a belső idő manisszájává válik. • Erezhetően óvakodik attól, hogy a fekete-fehér ábrázolás hibájába essék. Véleménye szerint mennyire sikerült ezt a szándékát elérni s elégedett-e azzal a művészi szinttel, amelyet regényének említett fejezete képvisel? A festészet egv már teljesen dehumanizált ab zt, akciója állítólag megtalálta a festészet experantóját egy általános és internacionális végső jelzést. Ilyesfajta finalitáshoz az írásművészet szerintem sohasem juthat el, mert nem vizuálisan, hanem gondolatilag van az élményhez kötve. Az élmény pedig már maga is sokrétű. A fekete és fehér ábrázolás írótól és olvasótól egyaránt kollektív színvakságot követel. Minden olvasó élménye sokrétű és sokszínű. A kiemelt és szétválasztott jó és rossz együgyű stilizáciő. Ennyit erről a már többé-kevésbé sematikusan ható kérdéskomplexumról. Arról pedig, miképpen feleltem meg annak a természetes művészi igénynek, hogy a fentiekkel ellentétben nem az olvasó együgyűségében, hanem sokélményű sokrétűségében bízzam s ennek a szintjén ábrázoljam a belülről kitapintható és felidézhető valóságot, nem én vagyok hivatott dönteni s akárhogyan is válaszolnék rá, nehezen tetszeleghetnék az objektivitás szerepkörében. • Evés közben jön meg az étvágy. Milyen újabb regénytervek foglalkoztatják? A gasztronómia területén ez az igen meggyőzően ható népi szólás azt hiszem nem hat olyan meggyőző erővel az irodalomban. Az írás lehet, hogy olykor szórakoztat, de sohasem szórakoztató, hanem fáradságos és nehéz vállalkozás. Az írás csak a grafomániásokat biztatja írásra, az írót, ha más természetű reálisabb ösztönzőktől eltekintünk, egyedül az elhallgatottból táplálkozó szorongás és a kimondás kényszere serkenti munkára. Néha, persze, műfaji kísérletek is inspirálhatnak. Engem is most egy ilyen kísérlet izgat. Látva azt a nagy érdeklődést, amelylyel a kortársi olvasóközönség a detektivirodalom felé fordul, már régebben feltettem magamban a kérdést, mi lenne, ha igazi irodalmi eszközökkel közelítenénk ehhez a műfajhoz. Egyik kiadóvállalatunk is Ilyen regény megírására buzdít. Ha valami deus ex machina nem jön közbe, neki is fogok a vállalkozásnak. • S végül: milyen érzéssel bocsátja folytatásos közlésre a Tatárjárást? — Kissé azzal az érzéssel is, mintha egy befejezetlen történethez újabb fejezet megírására készülnék. Ebben az írói munkában azonban az Oj Szó népes olvasótábora is részt vesz, s ez minden esetre megtisztelő és izgalmas élmény. FONOD ZOLTÁN IZGALMAS ELMENY... BESZÉLGETÉS MONOSZLÓY DEZSŐVEL, ÚJ REGÉNYÉRŐL