Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-17 / 47. szám, szombat

Újabb incidensek Koreában Cyrus Vance tájékoztatta Johnsont Felvételünk a Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front ve­zetőit ábrázolja. Fent balról Nguyen Huu Tho, a DNFF Köz­ponti Bizottsága Elnökségének elnöke és a Békevédők Dél­vietnami Bizottságának fotitkáa; továbbá Nguyen Van Hieu, a DNFF Központi Bizottságának tagja, a Béke-világtanács Elnökségének tagja és Huynh Tan Phat, a DNFF Központi Bizottságának főtitkára. (Telefoto: CTK — UP1 felv.) Zaharov marsall a szovjet hadsereg f ©Adatairól Pjöngjang — A KNDK sajtó­irodája közölte, hogy az ame­rikai imperialisták tegnap is­mét több fegyveres csapa­tot küldtek a demokratikus Korea határára, akik harcba szálltak a néphadsereg egysé­geivel. A demokratikus hadse­reg megsemmisítette a támadó­kat. Egy szöuli Jelentés szerint az Egyesült Államok F-4 C Phan­tom típusú vadászgépeket szál­lít a dél-koreai hadseregnek. A szöuli bábkormány hadügy­minisztere közölte, hogy a Washington által nemrég nyúj­tott rendkívüli, 100 millió dol­láros katonai segély felét e repülőgépek vásárlására költik. Washingtonban közölték, hogy az Egyesült Államok és a KNDK képviselői tegnap ha­todszor ültek le tárgyalni Pan­mindzsonban a Pueblo hajó ügyében. A tárgyalásról azon­ban nem adtak ki semmiféle hivatalos jelentést. A KCNA hírügynökség beszá­mol a Pueblo amerikai kém­hajó kapitányának nyilatkoza­táról, amelyet egy pjöngjangi Párizs — Pénteken reggel tíz órakor folytatta megbeszélését az Elyesée palotában De Gaulle elnök és Kiesinger nyugatné­met kancellár. A pénteki francia lapok ki­emelik a csütörtökön kezdődött nyugatnémet—francia tárgya­lások kedvező légkörét, a mindkét félre jellemző szándé­kot arra, hogy megegyezésre jussanak. Nyoma sincs semmi­féle válsághangulatnak Nagy­Britannia közös-piaci felvételé­vel kapcsolatban — mutatnak rá. A Nation című lap hangsú­lyozza, hogy a francia—német csúcsértekezlet nem Igazolta a pesszimista jóslatokat és már az első nap után a meg­beszélések mérlege rendkívüli mértékben pozitív. Bár az angol felvétel kérdésében a nehézsé­gek továbbra is nagyok, a fran­ciák és a németek egyetérte­nek abban, hogy a Közös Piac működését folytatni kell, de egyúttal meg kell keresni a felvételüket kérő államokkal való kereskedelmi kapcsolatok bizonyos fajta megoldásának lehetőségét ts. A Combat szerint a csütör­tökön létrejött megegyezésből, hogy az Anglia közös piaci be­lépésével kapcsolatos átmeneti „megoldásról" folyó tárgyalá­B ár az amerikaiak vietnami háborúja és a dél-vietna­mi szabadságharcosok páratlan sikerű offenzíva-sorozata teljes mértékben leköti a világ köz­véleményének érdeklődését, Ázsia egy másik pontján, Ko­reában is olyan eseményeknek lehetünk tanúi, amelyek az egyre agresszívabb imperializ­mus csatavesztéseit bizonyítják. A pontosan másfél évtizede ket­tészakított távol-keleti ország déli részében az amerikai poli­tika súlyos presztízs-vereséget szenvedett. A Pueblo-ügy előzményei és következményei Mint ismeretes, január 23-án a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság őrnaszádjai a KNDK felségvizein elfogták a Pueblo nevű amerikai kémhajőt. Washington az első napokban igyekezett válság-hangulatot te­remteni, sőt a diplomáciai meg­oldás helyett katonai megtorló intézkedéseket helyezett kilá­tásba. Az ügyben néhány nap múlva azonban fordulat állt be, mert a kémhajó kapitánya be­ismerte: a CIA amerikai kém­központ megbízásából hatolt be a demokratikus Korea felségvi­zeire, kémfeladatok teljesítésé­re. Az amerikai diplomácia „erőszakkal kicsikart" vallo­másnak igyekezett minősíteni a kapitány kijelentéseit, és to­vábbra is „agresszióról" be­szélt, amelyért úgymond „meg­torlás" jár. Majdnem két hét után a terhelő bizonyítékok sú­lya alatt az amerikai kormány Rusk külügy- és McNamara tá­vozó hadügyminiszter kljelen­sajtóértekezleten mondott el. A kapitány megismételte beis­merő vallomását, és egyben közölte, hogy vele és a hajó legénységével jól bánnak. Washington — Csütörtökön este visszaérkezett Washington­ba Cyrus Vance, Johnson elnök megbízottja, aki a dél-koreai fővárosban tárgyalt a két or­szágot érintő kérdésekről. Johnson elnök még csütörtö­kön este a Fehér Házba kéret­te legfontosabb politikai és ka­tonai tanácsadóit, közöttük Humphrey alelnököt, McNama­ra hadügyminisztert és Rusk külügyminisztert, hogy jelen le­gyenek Vance beszámolóján. Az USA diplomata, aki­nek szöuli tárgyalásait végül ls egy kompromisszumos közös nyilatkozat zárta le, s akinek korántsem sikerült eloszlatnia a dél-koreai bábkormány „ag­godalmait" Washington „el­szántságát" illetően, az újság­írók előtt hangsúlyozta, hogy szöuli megbeszélései „rendkí­vül hasznosak és megnyugtató­ak voltak, mindvégig baráti légkörben zajlottak le". sokra a „hatok" február 29-1 brüsszeli tanácskozásán kerül sor, két következtetés vonható le: az egyik, hogy a német­francia együttműködés marad továbbra is az európai egyesü­lés motorja, a másik, hogy leg­alább is átmenetileg eltemet­ték a Benelux államok memo­randumát, amelyet amúgyis megbénított a belga kormány­válság. A Paris Jour-ban Tabotiis asszony azt írja, minden jel ar­ra enged következtetni, hogy Párizs és Bonn megállapodásra jutottak egymással. Szófia — Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter tegnap délelőtt bolgár és külföldi új­ságírók számára sajtóértekezle­tet tartott Szófiában. Igen hasznosnak nevezte a bolgár vezetőkkel folytatott megbeszé­léseit, majd a nemzetközi hely­zetről, az imperializmus és kü­lönösen az amerikaiak agresz­szivitásának fokozódásáról szólva kijelentette: „Teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a nemzetközi helyzet nem az imperializmus, hanem a szo­cializmus és a béke erőinek ja­vára fejlődik". téseivel beismerte a Pueblo kémtevékenységét. Az Egyesült Államok kormá­nya ugyanakkor megpróbálko­zott egy diplomáciai fogással KOMMENTÁRUNK Megingott a Washington-Szöul tengely ls, mégpedig az ENSZ Bizton­sági Tanácsának összehívásával. Washington „panaszt" emelt a KNDK ellen és követelte, hogy a demokratikus Korea — jólle­het nem tagja az ENSZ-nek — képviselője jelenjen meg a tár­gyaláson és Ismerje el „bűnös­ségét". Ez természetesen nem következett be, mert a demok­ratikus Korea kormánya nem volt hajlandó a feltételekhez szabott meghívásnak eleget ten­ni, és újabb bizonyítékokat ho­zott nyilvánosságra az amerikai hajó tevékenységéről. Ezt követően az ügy a Pan­mtndzsonban székelő fegyver­szüneti bizottság elé került, ahol azóta is folynak a tárgya­lások, de szinte eredmény nél­kül. Ez főleg annak tudható be, hogy az amerikai fél a tények­kel ellentétben nem hajlandó elismerni, hogy a Pueblo kém­hajó ellenséges tevékenységet végzett Korea partjainak köze­lében és, hogy a hajó kapitá­nyának beismerése megfelel a valóságnak. ) Moszkva — Pénteken a Szov jetunió honvédelmi miniszté­riuma és külügyminisztériuma Moszkvában a szovjet hadsereg fennállásának közelgő 50. év­fordulója alkalmából sajtóérte­kezletet rendezett. A szoviet­és külföldi újságírók, valamint a Moszkvában akkreditált kül­földi katonai attasék előtt Za­harov marsall, a szovjet had­sereg vezérkari főnöke, a Szov­jetunió honvédelmi miniszteré­nek első helyettese Ismertette a szovjet hadsereg fél évszáza­dos dicsőséges múltját. Zaha­rov marsall hangoztatta: a Szovjetunió fegyveres erői az 50. jubileumot harci erejük tel­jében fogadják. A szovjet fegy­veres erők vitathatatlan fölény­ben vannak, bármely Imperia­lista állam hadseregével szem­ben. A vietnami helyzettel kap­csolatban rámutatott, hogy a legutóbbi események minden­nél világosabban mutatják, mi­lyen szoros kapcsolatok fűzik a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­baditási Frontot, a hazafiakat a dél-vietnami néphez. Meg­győződésünk, hogy az amerikai agresszió kudarcot vall és a vietnami nép győzni fog, — Jelentette ki Gromiko. Gromiko öt napos látogatá­sát befejezve pénteken délután hazautazott Szófiából. . (CTK — MTI) Pillanatnyilag más szempont­ból érdemelnek figyelmet a tár­gyalások: Szöulban rossz szem­mel nézik, hogy kenyéradó gaz­dájuk tárgyalóasztalhoz ült le a KNDK megbízottaival a he­lyett, hogy a hajó erőszakos ki­szabadítására törekednék — amit a szöuli kormány annyira szorgalmaz. Amerikai „mentőakció" Szöulban A Pueblo incidenst megelő­zően, majd annak kellős köze­pén újabb kellemetlen meglepe­tések érték az amerikai és a dél-koreai kormányt: Január 19-én fegyveres gerillák Szöul belvárosában harcba kevered­tek a dél-koreai fegyveres erők­kel. A partizánok támadást in­téztek az elnöki palota és több más fontos épület, illetve In­tézmény ellen. A partizántá­madás egyik fő célja állítólag Pak Csöng Hl, dél-vietnami el­nök meggyilkolása volt. A váratlan, rajtaütésszerű tá­madás fejvesztettséget okozott Szöulban. Azonnali készültség­be helyezték a megszálló ame­rikai és a dél-koreai hadsere­get. A szöuli vezetők ugyanak­kor arra akarták rávenni az amerikai kormányt, hogy a par­tizántámadás ügyét kapcsolják össze a Pueblo-incidenssel, és a panmindzsoni tárgyalásokon mint „általános észak-koreai felforgató tevékenységről" be­széljenek. Az amerikaiak azon­ban érthető okokból nem akar­ták a koreai eseményeket ösz­szefüggésbe hozni a vietnami fejleményekkel, hiszen akkor már megérkeztek Saigonból az A Szovjetunió fegyveres erői­nek hivatásával kapcsolatban nyomatékosan rámutatott a kö­vetkezőkre: a szovjet hadsereg feladata az, hogy megvédel­mezze a szovjet nép szabad­ságát és függetlenségét, más szocialista hadseregekkel együtt biztosítsa a szocialista közös­ség védelmét és biztonságát, továbbá, hogy szilárdan álljon a népek békéjének és bizton­ságának őrhelyén. A marsall külön kiemelte a szovjet nukleáris fegyverek nagyfokú harci lehetőségeit. Végül hangoztatta, hogy a szovjet haditengerészeti flotta erőinek kijutása a világóceán­ra „véget vetett azoknak a haj­dani nézeteknek, amelyek az imperialista országok hajóha­dainak a tengeren való állító­lagos osztftlan uralmáról szól­tak". — A Krasznaja Zvezda közli N. Krilov marsallnak, a Szov­jetunió rakétaegységei főpa­rancsnokának cikkét, amelyben többek között leszögezi, hogy a „szovjet rakétafegyvereknek olyan óriási pusztítőerejílk van, hogy egyetlen rakéta pusz­títőereje felülmúlja az első és a második világháború idején használt, valamennyi robbanó­anyag erejét." A rakétaegységek legénysége műszaki felkészültségével kap­csolatban Krilov marsall kije­lentette, hogy minden 100 tiszt közül 75 mérnöki diplomával rendelkezik. (CTK). első jelentések a dél-vietnami szabadságharcosok óriási erejű és tökéletesen megszervezett offenzívájáról. Amikor a szöuli vezetők lát­ták, hogy elképzeléseiket nem tudják az amerikaiakra rákény­szeríteni, zsarolni kezdtek. Ojabb nagyarányú katonai se­gélyért folyamodtak Washing­tonhoz, „az ország védelmének biztosítására", sőt a legkorsze­rűbb fegyvereket követelték. Az amerikai kormány azonban csak hosszú huzavona után adott helyt a dél-koreai rend­szer kérelmének és mindössze 100 millió dolláros rendkívüli segélyt folyósít Szöulnak. A segélyt Washington többek kö­zött azért nem utasíthatta el, mert a vietnami háborúban ép­pen Dél-Korea a washingtoni kormány legnagyobb támogató­ja, nem kevesebb mint 50 000 zsoldossal. Érthető, hogy az említett té­nyek miatt alaposan megrom­lott Washington és Szöul viszo­nya. Az „ügy" elsimítására Johnson elnök egyik legtapasz­taltabb utazó nagykövetét, Cy­rus Vance­1 küldte Szöulba. Az ő nevéhez fűződik a ciprusi válság miatt kiéleződött görög —török viszály elsimítása is. Az egykori amerikai hadügyminisz­ter-helyettes öt napon át szinte maratoni tárgyalás-sorozatot bonyolított le Szöulban, de a megbeszélésekről kiadott szűk­szavú közvéleményből arra le­het következtetni, hogy John­son „mentőakciója" nem tudta elsimítani a felmerült ellentéte­ket. (T. G.{ A SZOVJET VEZETŐK táv.rat­ban üdvözölték Urho Kekko­nent abból az alkalomból, hogy ismét Finnország köztár­sasági elnökévé választották. A táviratban, amelyet Brezsnyev, Podgornij és Koszigin írt alá, a szovjet vezetők kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a két ország között a jövőben is si­keresen fejlődik a sokoldalú együttműködés DMITRIJ POLJANSZKIJ, a Szovjetunió M nisztertanácsa elnökének első helyettese feb­ruár 16-án fogadta a kambod­zsai katonai küldöttséget, amely Duong San Olem honvédelmi miniszter vezetésével a Szov­jetunióban tartózkodik. EDVARD KARDELJ, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Taná­csának tagja, Tito elnök kép­viseletében a közeljövőben Szu­uánba, Tanzániába, Zambiába, Ugandába és Kenyába látogat, ahol az időszerű afrikai és nemzetközi problémákról, vala­mint a bilaterális gazdasági együttműködés lehetőségeiről tárgyal. EDUARDO FRĽI chilei elnök csütörtökön este beiktatta új kormányát. Négy új miniszter került a kabinetbe. A legje­lentősebb változás Raul Saez közgazdász kinevezése pénz­ügyminiszterré. A beiktatási ünnepségen Frei kijelentette, hogy a kormány legfőbb fel­adata továbbra is az infláció megfékezése. FEBRUÁR 14—16-A KÖZÖTT az MSZMP Központi Bizottságá­nak meghívására látogatást tett Budapesten Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára és megbeszélést folytatott Komócsin Zoltánnal, az MSZMP politikai bizottságá­nak tagjával, a Központi Bi­zottság titkárával. A kommu­nista ós munkáspártok konzul­tatív találkozójának előkészü­leteiről, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom más idő­szerű kérdéseiről. MARACAIBO venezuelai olaj­ipari központban 10 000 köz­lekedési dolgozó folytatja a bérsztrájkot. A sztrájkotokhoz a taxisofőrök, a nemzetközi au­tóbuszjáratok vezetői és a ke­reskedelmi dolgozók ls csatla­k oz 13 k CSÜTÖRTÖKÖN 24 órás sztrájk­ba léptek Róma körzetének vasúti dolgozói. A sztrájkolók béremelést és a munkaidő csökkentését követelik. A DAN PARLAMENT jóvá­hagyta az árak és a szolgálta­tási díjtételek november l-ig érvényes befagyasztását. A SZABAD DEMOKRATA PART felszólította az NSZK kormányát, kössön az NDK-val is szerződést az erőszakról való lemondásról. Genscher, a párt egyik elnökhelyettese egy in­terjúban kijelentette: az NDK­nak — hasonlóan a Varsói Szerződés többi tagállamához -—- önálló partnernek kell len­nie ilyen szerződések megkö­tésében. Amerika-ellenes tüntetések Pakisztánban Karachi — Csütörtökön mint­egy ezer felháborodott pakisz­táni diák megtámadta a laho­rel amerikai főkonzulátust és az egyik amerikai kézben lévő bankfiókot, az USA épületéről pedig letépte az amerikai zász­lót. A tűntetést közvetlenül az váltotta ki, hogy egy Pakisz­tánban is terjesztett amerikai hetilap az iszlám törvényeket sértő cikket közölt Mohamed prófétáról (A szerkesztőség ké­sőbb bocsánatot kért a moha­medán hívőktől). A tüntetők közül azonban sokan hangoz­tattak olyan jelszavakat ls, amelyek az Egyesült Államok vietnami agresszióját ítélték el. Több órába került, amíg a rendőrség szétoszlatta a heves tüntetést. Egy héttel ezelőtt Lahore-ban már voltak diák­megmozdulások, amelyek a DNFF hold-újévi harci sikereit ünnepelték. Akkor a kormány gyülekezési tilalmat rendelt el. Mindössze néhány órával a ti­lalom lejárta után került sor újabb Amerika-ellenes tüntetés­re, amelynek során — hivata­los közlés szerint — 28 diák és több rendőr megsebesttlt. Kiesinger—De Gaulle megbeszélések Párizsban Gromiko hazatért

Next

/
Thumbnails
Contents