Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-16 / 46. szám, péntek

AZ ORVOSNÁL: — Uram, magának nagyon megviseltek az idegei. Mitől? — A horgászattól kérem. — De hiszen az megnyugta­tó sport. — De nem akkor, ha az em­bernek nincs horgászengedé­lye. A SZÓNOK — Könnyű önnek re­mekelni — mondja kissé gúnyosan kollégájának a kisebb sikert aratott szónok. — Hisz minden­nap gyakorolhat... — Én? — Igen ... Méghozzá hatalmas tömeg hallgat­ja. — Milyen tömeg?? — Hát ... A 110 kilós felesége. -íü­y SKÁLLNAK AZ ÉVEK. N ÚJONC ÉS AZ AGYŐ A sorozáson így siói az ifjú: - Én neurotikus rogyok, ké­rem, engem ne tegyenek e tüzérekhez, mert egytzerűen nem bírom hallani az ágyú­dörgést. - Ne féljen, az ágyú olyan erősen dörög, hogy megbírja majd hallani. Az őrmester így ordít rá a fegyelmezetlen tüzérújoncra: - Én nem birok magával! A legjobb lesz, ha vesz ma­gának egy ágyút és önálló­sítja majd magát! A tiszt vizsgáztatja az újon­cot. - Miért ne menjen át a ka­tona égő cigarettával a ka­szárnyaudvaron? Az újonc vállat von. - Igaza van, hadnagy éri Miért ne menjen át?l — Uram, segítsen rajtam, éhes vagyokl — Miért nem dolgozik? — Mert akkor még éhesebb lennék. AFORIZMÁK • A lény mindig meztelen, még ha a legújabb divat sze­rint öltöztetik is. • Megszámlálhatatlan a mentségek száma, ha a saját vétkünkről van szó. • A tehetetlen tehetség min­denről vitatkozik. • Hosszú elbeszélés nincs, csak rossz. • Az őszinte ember ügyet­lenül hazudik. • Leggyakrabban a hazug esküszik. • Akkor szárnyal a szó, ha gondolat röpíti. • Adott körülmények között egy alanyhoz csak egyetlen ál­lítmány és egyetlen jelző illik a legkifejezőbben. • Másképp ugat a kutya, amikor fél, és amikor tőle fél­nek. • Haragszol rám, mert nem tudod megbocsátani, hogy nem adtad meg a száz koronámat. A fiatal lord nászéjszakáját követő napon megjelenik klub­jában, ahol barátai kíváncsian érdeklődnek a részletek felől. — Nem tudom miért emle­getik a nászéjszakát olyan el­ragadtatással. Én direkt nero feküdtem le, egész éjjel az ab­laknál álltam, de semmi kü­lönösebb élményben nem volt részem! k . . SZEMEI SZEMÉRT! Szegény nők, mi minden­nel megvádolnak bennete­ket: bizalmatlansággal, ide­gességgel, zsörtölődéssel, s ami a legsúlyosabb —- nem vagytok eléggé gyöngédek. Lássátok hát az ideális nőt, amelyről a férfiak ál­modoznak. I. JELENET A férj és a feleség az imént értek haza a munkából ASSZONY: — Kedvesem, menj csak ki a kertbe, már felkötöttem a hálót a fára, hintázz egy kicsit. Biztosan nagyon fáradt vagy, hiszen nem egyszerű dolog teljes hét órát az íróasztalnál ül­ni. Ne haragudj, hogy nem hintáztathatlak, de szeret­nék pirogival kedveskedni neked, amit annyira sze­retsz ... Micsoda? Elfelej­tettél újságot venni? Napsu­garam, azonnal elugrom ér­te. Vacsora után bogárkáin menj el a moziba. Rohanok már a konyhába, neim akar­lak. zavarni. Menj csak szé­pen hintázni, édesem. VITA ZSILINSZKAJTE: II. JELENET A férf istentudja honnét vetődik haza reggel. ASSZONY: — Milyen okos vagy, hogy hazajöttél. Ne szólj egyetlen szócskát se, ne magyarázkodj! Nem kér­dem, hol voltál! Ez a te dolgod. Engedd meg, hogy gallérodról levegyem azt a hosszú szőke hajszálat. Olyan kimerültnek látszol. Ne melegítsek valami jó fa­latot? Álmos vagy ugye? Mindjárt felrázom a párná­dat ... És miért ezt az öreg nyakkendőt kötötted fel, igazán felvehetted volna az újat. Azt kívánom, hogy a nők rajtad felejtsék a sze­müket. És most pedig menj széfen csicsikálni. Csukd be a szemecskédet. III. JELENET A férf részegen tér haza ASSZONY: Ah, ha tudnád, mennyire örülök, hogy ha­za találtál. Istenkém, az én kis cicámnak ki téphette szét a kabátja ujját, és ki meszelte ennyire be. Mutasd csak azonnal kitisztítom. Kispofám, hiszen te alig állsz a lábadon. Ülj csak le, szépen a párnára! Ejnye milyen sápadt vagy és ho­gyan csuklasz! Nem akarsz egy uborkát, vagy inkább aludttejet adjak? Tedd ide a buksidat, hadd puszilom meg. Közönséges pálinkát ittál, ugye! Ha máskor meg­szomjazol, szólj csak, adok néked finom konyakra, hogy meg ne fájduljon a fejed. Várj csak már kinyitották lent az üzletet. Leugrok egy féüteres fiaskóért. Máris re­pülők. Sz. B. fordítása O CO O t— < to O *t Soba nem bittem volna, bogy ennyire rövidlátó! (Ici Paris). Feleség: Szegény mamám ; nak igaza volt, amikor úgy el­lenezte a házasságunkat! Férj: Bizony! Eléggé dühös vagyok magamra, hogy akkor félreismertem a jóindulatát. O CQ O < to o < —I > < (Zeit im Bild) O 03 -O I— < to O < > < ELŐKERÜLTEK A RENGETEGBŐL Egy ausztráliai őrjárat két hónapon át bolyongott Nyugat­Pápuaföld (Új-Guinea) járhatatlan őserdőiben, hogy nyomára akadjon a mintegy harminc éve elveszett pujari törzsnek. Ugyanis három évtizede egyetlen pujarit sem láttak. L. Bragg rendőrbiztos így írja le találkozásukat: „Már fel­adtuk a reményt, hogy sikerül felfedeznünk őket ebben a rengetegben, amikor hivalkodó hajviseletü emberek két csoporttá jutva és rikoltozva közeledett táborunk felé. Kő­nehezékü husángokkal felfegyverzett harcosok vagy vadá­szok voltak. Mintegy harminc pujari állított be hozzánk a táborba, s két napot töltöttek nálunk. Csodálkozva és kí­váncsian nézegették holmijainkat, elragadtatva csettingettek nyelvükkel. A legnagyobb hatást a lapát keltette, különö­sen azután, hogy megmutattuk, hogyan kell használni. Ugyancsak érdekelte őket a tranzisztoros rádió. A törzs egyik tagja ugyan valahol a hegyekben látott már „beszélő ládát". Elvezettel szürcsölték a teát és élvezték a befőttet, ám az italnál ts jobban tetszettek a korsók, amelyekből ittak." Bragg leírása szerint a pujar férfiak raffiapálma levelei­ből varrott szoknyát viseltek, kezüket-lábukat fűből font szalagokkal díszítették. Magas a hajviseletük. Teherhordásra vaddisznófarokkal díszített liánhálót használnak. (AUSTRALIAN INFORMATION SERVICE) AZ ÖNKÉNY ÁLDOZATAI Rio de Janeiróban a 704 méter magas Corcovado hegy csúcsán egy 37 méter magas Krisztus-szobor áll. A kőszobor talapzatánál a párkányszélen alig áll meg a lábán egy reszkető ember. Puskacsövek merednek rá. A rendőrök kényszerítik áldozatukat, hogy órák hosszat a szakadék szé­lén balanszírozzék. Ez a kínvallatási módszer, melyet a hegyről neveztek el, a katonaság és a rendőrség brutalitásának egyik megnyil­vánulása. Marclo Mereira Alvez 35 éves brazil újságíró és parlamenti képviselő móst lerántotta erről a leplet. „Kín­vallatás és áldozatok" című könyvét hiába próbálták betil­tani a hatóságok. A tények kitudódtak. Recifében, az észak­keleti Pernambuoo állam fővárosában és Rio de Janeiróban tisztek és titkosügynökök a katonai puccsal megdöntött foao Goulart elnök híveit és baloldali személyiségeket gyötör­nek így. A bebörtönzötteket az Invernada börtönből átszállít­ják a légierők a tábori csendőrség kínzókamráiba, a hadi­tengerészet felderítő központjába, s ott kicsikarják belőlük a kívánt „vallomást". Elder Camara, Recife liberális szellemű érseke nyilváno­san elítélte a Brazíliában dívó kínvallatási módszereket, s a brazil lapokban mind több bíráló cikk pellengérezi ki a hatósági önkényt. (SPIEGEL) ÉRDEKES ÖSSZEHASONLÍTÁS Az angol parlament határozata értelmében újévtől új törvény lépett életbe, melynek értelmében 50-ről 30 évre csökkentik a kormánydokumentumok titkosságának határ­idejét. Újságírók és történészek most már hozzáférhetnek az 1922—1937 évek okmányaihoz, amelyek öt kilométer hosszú polcokat foglalnak el. Nagy a választék. Szenzációként írnak Austin Chamberlain vélekedéséről. 1928-ban kabinetjének tagjai előtt kijelentette, hogy Ameri­ka Anglia legfőbb katonai ellenségévé válhat, mert elége­detlen amiatt, hogy Anglia (mennyire változnak az Idők! f blokkolta a német—amerikai kereskedelmet. Chamberlain az angol—német jóviszonyról és Németország gyengeségé­ről beszélt. A dokumentumok tanúsága szerint, a berlini angol nagykövet 1935-ben azt bizonygatta, hogy „Hitler őszintén jelentette kl, nem akar háborút". Egy évvel ké­sőbb a berlini angol nagykövetség tanácsolja Éden akkori külügyminiszternek, kössön „országunkra nézve megtisztelő és biztonságos szerződést" Hitlerrel. A kormány 1936. feb­ruár 17-1 ülésén megvizsgálta Flpps berlini brit nagykövet ajánlatát, hogy egy vagy több volt afrikai német gyarmat visszaadásával járjon kedvében Hitlernek. Ezt a gondolatot Eden külügyminiszter és Neville Chamberlain pénzügymi­niszter is támogatta. A dokumentumok bizonyítják, hogy Eden 1935-ben Musso­linival — ismét pacifikálás ürügyén — tisztán gyarmati üzletről tárgyalt: Olaszország vessen véget afrikai agresszió­jának, s ezért London Szomáliföld védnökségének egy ré­szét Abesszínia javára átengedi. Jóval később dokumentu­mok Eden lemondásának részleteire derítenek fényt. Ez azért történt, mert Chamberlain miniszterelnök 1938-ban elhatározta, hogy szemet hunyva az európai fasizmus spa­nyolországi beavatkozása fölött megegyezik Mussolinival. Az angol sajtókommentárok nem vonnak történelmi pár­huzamot, de a sorokból leplezett nyugtalanság olvasható kt a nyugatnémet militarizmus és revansizmus erőinek jelen­legi előretörése miatt. Mintha most íródtak volna, úgy fogadják azokat az 1926­os okmányokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Baldwin a parlamentben törvényen kívül akarta helyezni a sztrájk­jogot, s hogy 1931-ben a bankárok a munkáspárti McDonald kormánnyal devalváltatták a fontot, a munkásosztály rová­sára hozták „egyensúlyba" a költségvetési mérleget, majd koalíciós kormány váltotta fel a munkáspártit. A dokumen­tumanyag nagy lehetőséget nyújt a sajtónak, hogy a Wilson­konnány jelenlegi intézkedéseit történelmi precedensekkel hasonlítsa össze. (I. KOVALJOV — ZA RUBF.ZSOM) TV-ÁRTALOM Amerikai szakemberek aggodalommal foglalkoznak azzal a kérdéssel, vajon a belföldi gyártmányú televíziós készülé­kek ártalmasak-e egészségügyi szempontból, vagy sem. A kérdés 1966 őszén hozta mozgásba a közvéleményt, ami­kor a General Electric — a legnagyobb iparvállalatok egyi­ke — kénytelen volt bevallani, hogy 110 ezer készüléket do­bott piacra olyan képcsövekkel, amelyeknek kisugárzása ve­szélyezteti az emberi szervezetet, ugyanis röntgensugárzásuk az engedélyezettnél 100 ezerszer nagyobb. A cég a hibás készülékeket bevonta és a képcsöveket kicserélte, de egyre jobban előtérbe kerül az a vélemény, hogy — különösen a színes tévé — sugarai genetikus ártalmakat, vagy korai őszülést okozhat. A részletes vizsgálatokat a közelmúltban kezdte meg a Public Health Service. (Welt)

Next

/
Thumbnails
Contents