Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-16 / 46. szám, péntek

• A DEPTFORDI GYILKOSSÁG Az ujjlenyomat-vizsgálat történelmében külön fejezetet je­lent egy brutális bűntény, melynek színhelye London előváro­sának, Deptfordnak high-streeti kis festékboltja volt. Amikor 1905. március 27-én hétfőn a fiatal boltossegéd a szokás szerint reggel fél nyolckor munkába érkezett, meg­lepetésére a boltajtót zárva találta és csengetésére sem kapott választ. Rosszat sejtve a szomszédos kerítésen átmászott a bol­tos házacskájának udvarába, betekintett az "ablakon és elbor­zadva rohant rendőrért. Negyedóra múlva megjelentek a színhelyen Fox és MacnagIt­ten felügyelők. A bolt mögötti kis irodahelyiségben felborított bútorok és a kifosztott Íróasztal szertedobált fiókjai között agyonverve feküdt a bolt idős tulajdonosa, Farrow. Az első emeleti hálószobában bezúzott koponyával találták a boltos feleségét. Fox felügyelő a vérnyomokból rekonstruálta az eseménye­ket: A boltost nyilván hajnalban valamilyen „korai vevő" csen­gette fel (erre engedett következtetni a hálóingre sebtében felvett ruha), amikor ajtót nyitott, a tettesek (a harisnyából készített megtalált két álarc alapján ítélve ketten voltak), a boltban valamilyen súlyos tárggyal leütötték. Az öreg azonban magához tudott térni az ütéstől és a lépcsőhöz sietett, hogy ne engedje fel a betörőket az emeletre — a lépcsőn talált vér­tócsa azt mutatta, hogy itt másodszor esett össze. A tettesek távozása után a nagy vérveszteség ellenére el tudta magát vonszolni a boltajtóhoz, kinézett az utcára — nyilván segítsé­get keresve — majd elreteszelte az ajtót, visszakúszott az iro­dahelyiségbe és ott érte a halál. A helyszíni szemlén csak egyetlen nyomot sikerült felfedezni, a Farrowné ágya alatt feltörten talált kis kézipénztár fényes fedelén egy izzadt ujjlenyomatot. Macnaghten gondosan becso­magolta a kézipénztárt, ujjlenyomatot vett a két áldozattól és a boltossegédtől és mindezt elküldte Colltns főfelügyelőnek. Collins megállapította, hogy az ujjlenyomatok nem egyeznek meg a kézipénztáron talált ujjnyommal, mely tehát nyilván a két gyilkos egyikétől származik. E A GYANÚ A STRATTON FIVÉREKRE ESIK A környék lakói között sikerült két tanút találni: egy tejes­embert, aki reggel negyed nyolckor két fiatalembert látott kilépni a festékboltból és egy fiatalasszonyt, aki azonos idő­pontban két férfit látott végigsietni az utcán, az egyiken barna felöltő volt. Az egyik detektív egy kétes hírű deptfordi kocs­mában megtudta, hogy a szóbeszéd szerint az alvilág a Stratton fivéreket gyanúsítja a rablógyilkosság elkövetésével. A huszonkét éves Alfréd Stratton és kőt évvel fiatalabb öcs­cse Albert nem voltak teljesen ismeretlenek a Scotland Yard számára. Bár még nem kerültek összeütközésbe a törvénnyel, munkakerülő, élősködő életmódjuk és állandó lakhelyváltozá­suk miatt a londoni alvilág köreibe sorolták őket. Fox felügye­lőnek sikerült néhány napon belül megtalálni Alfréd szerető­jét, aki még magán viselte egy nemrégi összeveszés „nyomalt" és bosszúból elmondta, hűgy azon a kritikus vasárnapról hét­főre virradó éjszakán Alfréd nála aludt, de éjjel egy férfi ko­pogtatott be az ablakon és Alfréd rövid beszélgetés után fel­öltözött és elment. Amikor reggel visszatért, lelkére kötötte a lánynak, ha kérdeznék, mindenkinek mondja azt, hogy egész éjjel nála volt. A lány elárulta még azt is, hogy Alfréd barna felöltője kedden eltűnt, barna cipőjét pedig feketére festette át. A Scotland Yard azonnal letartóztatási parancsot adott ki a két Stratton fivérre. Vasárnap egy kocsmában letartóztatták az idősebbiket, másnap pedig kézre kerítették a fiatalabbikat is. Macnaghten felügyelő tudta, hogy a letartóztatáshoz kevés terhelő bizonyíték van a kezében és a döntő sző az ujjlenyo­maté lesz. Türelmetlenül várta tehát, mit állapít meg az ujjle­nyomatokról Collins főfelügyelő. Collins izgatottan nyitott be hozzá: — Megállapítottam, hogy a kézipénztáron lévő ujjnyom megegyezik az idősebb fivér hüvelyujjának lenyomatávall A nyomozás eredményéről azonnal tájékoztatták azt a férfit, aki a daktiloszkópiát Angliában bevezette —a főfelügyelőből rendőrigazgatóvá előléptetett Edward Henryt. Henry rögtön érintkezésbe lépett Richard Muir ügyésszel, aki az első angliai „ujjlenyomat-perben", a Jackson-ügyben a közvádló tisztjét be­töltötte. Nem kisebb dologról volt szó, mint kiharcolni a dakti­loszkőpia végső győzelmét egy nagy publicitást Ígérő, látvá­nyos bírósági tárgyaláson. IB HALALOS ÍTÉLET EGYETLEN UJJNYOM ALAPJÁN Május 5-én kezdődött meg a híres „Old Balley"-ben a dept­fordi gyilkosság bírósági tárgyalása. Az ügyész és a védők alaposan felkészültek a szenzációsnak ígérkező párharcra — Muir előtt két rendőr őrizete mellett egy asztalkán ott állt a bűnjel, a meggyilkolt boltos kézipénztára az áruló ujjnyommal, a védők padjában pedig a védelem daktiloszkópiai szakértője, Dr. Henry Faulds, az ujjlenyomat-vizsgálat méltatlanul mellő­zött úttörője ült. Az ujjlenyomat a terhelő tanúk kihallgatása után jelent meg a bíróság előtt. Muir rámutatott a kézipénztárra és kijelen­tette: — Semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy az ujjnyom ezen a kézipénztáron, mely a meggyilkolt Mr. Farrowé volt, Alfréd Stratton vádlott jobb hüvelykujjától származik. A védők Faulds tanácsára az ujjlenyomatok között megfigyel­hető eltérésekkel érveltek, de Collins azonnal megmagyarázta, hogy ezeket az eltéréseket az okozza, hogy lehetetlen az ujjle­nyomat-vételnél az ujjat mindig azonos erővel a papírlaphoz szorítani. A főfelügyelő az esküdtekhez lépett, egymás után többször is ujjlenyomatot vett tőlük és Így minden esküdt saját szemével meggyőződhetett, hogy az „eltérések" semmiféle be­folyással nincsenek a vonalmintákra. Ez Muir győzelmét jelentette, írta az egyik londoni lap tudó­sítója. A védelem az ujjlenyomat körül vívott harcot elvesztet­te. Channell bíró az esküdtek kioktatásánál kénytelen volt leszögezni, hogy az ujjlenyomat kétség kívül bizonyos mérték­ben bizonyító erővel bír. Este tíz órakor, kétórás tanácskozás után tértek vissza a terembe az esküdtek. Feszült csendben hir­dették kt az esküdtszék döntését, mely vétkesnek mondta kt Alfréd és Albert Strattont. Az ítéletet Channell bíró hirdette ki: Kötél általi halál. B A DAKTILOSZKÖPIA MEGHÓDÍTJA EURÓPÁT A Stratton-per döntő állomás volt az ujjlenyomat-vizsgálat történelmében. A kontinensen elsőnek Budapesten vezették be a daktiloszkópiát, már 1902-ben, tehát Jóval a Stratton-per előtt, a magyar példát később Ausztria, Dánia, Svájc és Német­ország követte és néhány év múlva Franciaországon kívül már csak Románia maradt hű az antropometriai testmérték-módszer­hez. Amíg 1913-ban egy világszenzációt Jelentő kép-rablás vég­ső kegyelemdöfést nem adott az antropometriának. (kgy) (KÖVETKEZIK: MONA LISA ELRABLÁSA.) VERNE GYULA majdnem hivatást tévesztett Verne Gyula 140 éve született Nantes városában, tehát a kon­tinensen, de valójában egy szi­geten: Feydeau szigete volt az, amely cölöpökön épült a Loire folyó közepén. Lehet, hogy ez volt azoknak a titokzatos úszó szigeteknek az előképzete, ame­lyeknek varázslatos titokzatos­ságát Verne később leírta. Leg­zsengébb gyermekkorától kezd­ve a szülői ház ablakából fi­gyelte a kalandos utazásokra induló bárkák árbőcait és vitor­láit. Nem csoda, hogy elég volt egy ösztönző rugó: Karolina ne­vű unokanővére iránti csalódott szerelme formájában — és a ti­zenkét éves fiú feledni indult egy hosszú úton, amely a Korál szigetek felé vezetett. 1839 nyárvégén Chantenay városkában a gyümölcsfák ágai roskadoztak a gazdag termés­től. A Loire folyó vize csillogott a rátűző nap fényében. Meglas­sította folyását és lassan körül­símogatta az apró sárga szigete­ket. A városban szájról szájra szállt a hír: eltűnt egy tizenkét esztendős fiúcska. Reggel el­ment hazulról és azóta nyoma veszett. Vajon nem fulladt-e a folyóba? Keresik, kutatják, ki­kérdezik az embereket, akik valamit tudhatnának felőle. Amikor már hiábavalónak tű­nik a remény, amikor már le­mondtak a fiúról, a városban egy új hír kel szárnyra. Egy tengerész látta a fiút, amint csónakba ugrott és elevezett a Coralie nevű háromárbocos ha­jóhoz, amely már éppen készült felszedni a horgonyait. Hogy hová indult? Megtudják, hogy a hajónak Paimboef-ben van meg­állója. Pierre Verne ügyvéd, az eltűnt kisfiú apja azonnal fel­száll a Loire-on közlekedő kis gőzhajóra. Még aznap este Paim­boef-ben van, ahol meg is talál­ja a fiát. A hajó kapitánya fel­fogadta inasnak a kis Jules-t: a fiú ugyanis felmutatott egy szer­ződést, amelyet egy hasonló ko­rú gyerektől vásárolt, akinek kedvesebb volt a néhány garas, mint a kilátás a messzi tenge­reken való utazásra. A fiú számára, aki később annyi tengerentúli utazás szer­zője lett, e pillanatban véget ért a gyermeki vágyálom. A pontot utána a kiadós atyai po­fonok tették. Iskolai tanulmányai Alsóbb iskoláit Paul bátyjával együtt látogatta, akiből később hajóskapitány lett. Sambain asszony, az iskola igazgatónő­je, ugyancsak tengerészkapi­tány özvegye volt, aki harminc évvel ezelőtt veszett el a tenge­ren. Az özvegy nem szűnt meg róla beszélni és reménykedni, hogy életben maradt és talán valamely elhagyatott szigeten tartózkodik. Jules Verne később a Saint­Dinatien iskolát látogatta, majd Nantes-ban a királyi líceumot, ahol sikeresen le is érettségi­zett, ámbár csak átlagtanuló volt és mint általában a kora­beli fiúkat, a leckéinél jobban érdekelték a játékok és a hun­cutságok. Egyébként még min­dig Karolinát szereti. Bevallja neki, de kosarat kap. Húszéves, mikor megtudja, hogy Karolina Jegyben jár egy gazdag nantes-i fiatalemberrel. Ez mélyen meg­rendíti, és bár eddig vonakodott, most elhatározza, hogy beirat­kozik a jogi egyetemre: ügyvéd lesz, hogy egyszer majd átve­hesse apja helyét. Párizsba uta­zik hát, ahol nagynénjénél, Charruelné asszonynál talál otthont. Jules sajnálatra méltó. A jo­got nem szereti. Verseket ír és boldogtalan, egyre Karolinára gondol. Tíz barátjával, akik hoz­zá hasonlóan dühösek a gyen­gébb nemre (de később vala­mennyi megnősült), megalapítja a „Tizenegy remete" klubját. Ez Jó ürügyet nyújt az összejöve­telekre, az ivászathoz és a vi­tákhoz. 1847-et frnak. A felkelés sze­le fújdogál Párizsban és jelzi az 1848-as forradalmi események közeledtét. Mindez Verne-t, őszintén szólva, nem érinti. Po­litikával csak igen felületesen foglalkozik és filozófiájának alapvető, bár ködös elemei — a korabeli burzsoá értelmiség filozófiájának megfelelően — a szabadság és a haza a szó tágan vett értelmében. Többet törődik a színházzal. Nem sok hiányzott, hogy Jules Verne, aki tengerésznek készült, a változatosság kedvéért drá­maíróvá ne váljék, ámbár olyan­ná, aki csak az irodalomtörté­nészek emlékezetében hagyott nyomot. Már tanulmányai első évében írt egy verses tragédiát, amelynek sem a szövege, sem a címe nem maradt fenn. Ez­zel a művével sem sikerült ma­ga felé fordítania Karolina szí­vét, de a nantes-1 színház igaz­gatójáét sem, akinek a darabot ugyancsak felolvasta. Párizsban gyakran kísértik a múzsák. Érintkezik és barátko­zik Victor Hugo-val és elég bi­zalmasan ismeri az ídősebbik Alexander Dumas-t, aki „á la Nantes", sáfránnyal ízesített pá­rizsi omlettel vendégeli. A bo­hém, bár szűkös életmód von­zóbb számára, mint a tanulmá­nyai. Vidám nyomorúság ez, amely néha már a valódi sze­génységgel határos. Felháborít­ja a szüleit, akik már látják, amint a csemetéjük lassan, de biztosan letér a polgári jólét kitaposott útjáról. Verses jelenetet ír, amelyet az idősebbik Dumas segítségé­vel előadat a Théalre histori­que-ban. Ekkor 1850. június 17-et írtak. A darab 12 napig volt műsoron és húsz frank tiszta hasznot hozott. Ez igazán nem volt sikernek nevezhető, de nem volt teljes csőd sem. A nantes-I Graslin színház is műsorára tű­zi a darabot és Verne nagy kedvvel lát hozzá a „Collin­Malllard" című operett megírá­sához. Apja majd kiugrik a bő­réből. Hogy megbékítse, az ifjabbik Verne mégis rászánja magát vizsgáira és általános megle­petésre levizsgázik. Az öreg Verne magánkívül van örömé-t ben és felajánlja fiának ügyvé­di irodáját. Ám Jules nem kér ebből. „Inkább éhen halni, mint kispolgárrá válni" — jelenti kl a „Tizenegy remete" egyik ösz­szejövetelén. A tudomány divatba jön Hogy legalább legyen miből élnie, órákat ad. Tanítvány azonban nem sok akad. Egész napokat elüldögél a Nemzeti Könyvtárban, ahol az annyira divatba jött tudományos köny­veket habzsolja. A technika és a természettu­dományok gyors fejlődésének korszaka volt ez. 1838-ban szeli át az Atlanti-óceánt segédvitor­lákkal az első gőzhajó. 1860­ban kezdik meg a rendszeres közlekedést Európa és Amerika között a fémtestű gőzhajók. 1831-ben Faraday felfedezi a villamos indukciót. Felvirrad a Joule-ok, Helmholz-ok, Bertha­lot-ok, Mendelejev-ek és Dar­win-ok reggele. Az ember újfaj­ta irányításhoz jut. Megszületik a nagyipar és vele teret kapnak a Saint-Simon tanításain alapu­ló elméletek, melyek szerint a tudomány és a technika fellen­dülése orvosolja a társadalom minden baját, általuk az ember a bőség és az Igazság aranyko­rába kerül. Ebben az értelemben Jules Verne kora igazi gyermekévé válik. Egyre nagyobb mértékben befogadja környezete leghala­dóbb gondolatait. Életrajzírója, S. Andrejev ezt nagyon jól meg­látta. Így Ír róla: „Hitt benne, hogy a tudományos felfedezé­sek és vívmányok megnyitják a fejlődés útját és elvezetik az emberiséget a Jövendő „ígéret földjére", ahol már nem nyomja el az embert az ember. Regé­nyeiben az emberi lélek hallat­lan bátorságát ábrázolja, amely egyre jobban Igazolja az ember uralmát a természet fölött — mert ebben látja nagyszerű jö­vőjének zálogát. Verne távol állt a társadalmi fejlődés törvényei­nek tudományos felfogásától. Világnézetének alapját nemes optimizmusa és a szellem győ­zelmébe vetett törhetetlen hi­te képezte". Verne hervadhatatlan érde­me, hogy érdekes leírásaival a laikusok és elsősorban az ifjú­ság előtt vonzóvá teszi a ter­mészettudományokat. Célja min­dig az olvasó ismereteinek bő­vítése. Mellesleg szándéka volt a tudományos körök érdeklődé­sének felkeltése is, az akkor még meg nem oldott problémák Iránt. Pierre Durand írása nyomán feldolgozta L. Gály Olga. S. ZS. BRATISLAVA Magyarországra megyek férj­hez. Szeretném tudni, vissza kell-e térítenem itteni isko­láztatásom költségeit? Mivel nem Dzeml ösztöndíj­jal tanult és a munkaadója nyújtotta elönyöket az általá­nos rendelet alapján élvezni, Magyarországra települése ese­tén semmit nem kell ezzel kapcsolatban megtérítenie. NAGY ANDRÁS 0RVKZETÖ, HRADAC KRÁLOVÉ Felajánlanék anyagot a Hí­res emberek sorozatba az ide­való születésü nagy magyar feltalálóról és fizikusról, dr. (edlik Ányos Istvánról, aki­nek életét már negyedik éve behatóbban tanulmányozom. Várjuk írását. BERECKÝ JÖZSEF, LOSONC Szenteljenek a Mindenről mindenkinek című rovatukban a gyümölcstermelőknek li fi­gyelmet. Kívánsága azonos a ml ter­vünkkel. Ide vonatkozó elgon­dolásaink most válnak való­sággá. A Jövőben nemcsak a gyümölcskertészettel, hanem a szőlészettel, borászattal ls foglalkozni kívánunk. JALSOVSZKY ZOLTÁN, VIRT Az Oj SZO bői értesültem, hogy megjelent a Prága 68 bélyeg-világkiállítás alkalmá­ból kibocsátott 3 értékű sor. Szíveskedjenek közölni, hol, milyen címen rendelhetők meg az üjonnan megjelenő bélyegek? Ezek a bélyegek a követke­ző címen rendelhetők meg: POFIS (Poštová filatelistická služba), Bratislava, ul. Obran­cov mieru 5, Utánvéttel kapja meg őket. TOLDY JÁNOS, IPOLYBEL Kérem a szepsi mezőgazda­sági középiskola címét. Közöl­jék azt ls, nincs-e közelebb ls hasonló iskola. A szepsi iskola címe: Mező­gazdasági mQszakl középisko­la, Moldva nad Bodvou, okr. Košice. Hasonló iskola van még Safárlkovón, Nagykapo­son és Ipolyságon is. (Az is­kola szlovák neve: Stredná pofnohospodárska technická škola.) MAKÓ SÁNDOR, KRASZNA­HORKAVÁRALJA Harmonikám légzőzsákját elküldtem Bratislavába a rok­kantszövetkezet javítószolgá­latának címére. Ha lehet, ér­deklődjenek, mikorra tudják megjavítani. Telefonhívásunkra közölték, hogy a megjavított zsákot a jövő hét folyamán elküldik az ön címére.

Next

/
Thumbnails
Contents