Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-15 / 45. szám, csütörtök

Alapvető követelmény: társadalmi életünk további demokrafizálódása BESZÉLGETÉS ANDREJ SIRÁCKY AKADÉMIKUSSAL AZ ÓVODABAN Bakonyi felvétele) A gépkocsik eladása Annak, hogy a párt a társadalomban betölthesse vezető szerepét, alapvető követelménye, hogy együtt éljen a társadalom problémáival, és tevékenységét az élet minden területének mélyreható ismerete határozza meg. Éppen ezért a párt tudományos megismerési tevékenysége a legfontosabb láncszeme annak, hogy a társadalom problémáit, fejlődésének irányzatait komplex módon értékelje, s hogy ennek alapján kidolgozhassa és megszabhassa e problémák és fejlődési irányzatok megoldásának koncepcióját. A pártnak erről a tudományosan megalapozott megismerő tevékenységéről beszélgettünk Andrei Sirácky akadémikussal, a kiváló szociológussal, a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének igazgatójával. A hibák gyökerei • A CSKP Központi Bizottsága decemberi—januári illésének határozata nagy súlyt helyez a párt, főleg a Központi Bizottság megismerő tevékenységének elmélyítésére. Hogy ezt a kérdést s annak jelentőségét helyesen megvilágíthassuk, beszélnünk kell az ötvenes évek azon időszakáról, amikor a marxista ismeretelmélet megrekedt fejlődésében, sőt tagadták egyes tudományágak létjogosultságát. Közismert, hogy a szociológiát, a pszichológiát, a kibernetikát stb. áltudománynak, burzsoá tudománynak bélyegezték meg. Sirácky elvtárs véleménye szerint mi volt ennek az oka és milyen következményekkel járt a marxi elmélet és ezen keresztül a társadalom fejlődésére? — Azok az események, amelyek a Központi Bizottság decemberi—januári ülésével kapcsolatban történtek és történnek, arról tanúskodnak, hogy társadalmunk és a párt problémáinak analíziséhez kritikusan közeledünk, különféle nézetek konfrontációjával, a párt munkájában pedig a lenini normák érvényesítésével. Ez a valóságban azt jelenti, hogy a megismerés folyamatából kiiktatjuk a szubjektivizmust, az egyéni nézetek „csalhatatlanságát", és hogy az adott helyzet szintjén tudományosan vizsgáljuk életünk égető problémáit. Ez a folyamat egyidejűleg a politikának és a politikai gyakorlatnak az elmélyítését és kultiválását is jelenti. Mindinkább látható, hogy tudomány nélkül, a társadalmi problémák tudományos ismerete nélkül nem lehet előre haladni. Ogy tűnik, hogy még mindig nehezen tudjuk túlhaladni társadalmunk és pártunk életének azt az időszakát, amikor a jószándékot és a vágyakat valóságnak tekintettük. Amikor a deklarációk, a szubjektivitás és a szubjektív deformációk mögött objektíve elnyomott, de már érlelődő problémák húzódtak meg. Mintha életünkben még tovább hatnának azok a viszonyok, amikor a szubjektív akarat uralkodott, amikor a problémák megoldásához a pápai csalhatatlanság álláspontjáról közeledtünk. Amikor a párt és a párt alapszabályzata ellenére megsértettük a szocialista törvényességet, amikor a marxizmus alapelvett eltorzítottuk, és amikor nehéz volt megállapítani a határt a marxizmus és a szocializmus elveihez való hűségről, s amikor fordítva, az egyéni érdekek Jutottak előtérbe. Amikor az egyén karakterének hibái, Jogtalan ambíciói és a hatalom utáni egészségtelen vágyai léptek előtérbe. Arról nem is kell bővebben beszélni, hogy az ilyen szubjektivizmus és voluntarizmus érvényesülése a politikában mennyire demoralizálta az embereket, és hogy mennyi zűrzavart, kétkedést hozott a szocialista fejlődésbe. A gondolkodás területén ennek az volt a következménye, hogy az ötvenes években a marxista elmélet fejlődésében megrekedt, és sok tudományág létjogosultsága kérdésessé vált, vagy pedig áltudománynak, burzsoá tudománynak bélyegezték meg. (Genetika, pszichológia, szociológia, kibernetika stb.) Mi volt az oka ennek a torzításnak és deformációnak? Véleményem szerint ennek több oka volt. Elsősorban is a politikai hatalom meghódítása utáni időben nem volt elég tapasztalatunk és tudományos ismereteink, amelyek szükségesek lettek volna a gazdasági és kulturális problémáink megoldásához. Továbbá, a gazdaság és a politika terén oly gyorsak voltak a változások, hogy a tömegek tudata nem tudott ezekhez kellően alkalmazkodni. A vezetők nem ismerték eléggé a való helyzetet, és így a saját, egyéni nézeteiket objektív törvényként tüntették fel. Ogy vélem, hogy a szovjet valóság befolyása is szerepet játszott ebben, különösen Sztálin politikájának izoláltsága és abszolút bizalmatlansága a nem szocialista világ iránt, ennek a nem szocialista világnak a nem ismerése. Ez a magába zártság megbosszulta magát a tudományban és a gondolkodásbau ls, ahol Sztálin autoritása, autoratív beavatkozásai a tudomány és a művészet problémáinak megoldásában, az utolsó, a megfellebbezhetetlen szót jelentették. A marxizmus sztálini koncepciójával egyúttal adva voltak a politika, az ökonómia, a filozófia, a nyelvtudomány stb. fejlődésének határai is. Nézetem szerint legsorsdöntőbben hatott a marxista gondolkodás további fejlődésére és az egyes társadalomtudományok fejlődésére a dialektikus és történelmi materializmus sztálini leegyszerűsítése. Viszont ezt is dialektikus ellentmondásában kell értelmezni: egyrészt a törekvés a marxista társadalomtudomány és filozófia elméleti alapjainak közérthető, a tömegeknek hozzáférhető formában való interpretálására; másrészt azonban az elmélet területén munkálkodók számára áthidalhatatlan akadályt jelentett. Ezen a területen aligha keletkezhetett valami eredeti, értékes, teremtő jellegű eredmény. Csak ott, ahol lehetséges volt a politikától és az ideológiától izolálódni, különösen a természetés a műszaki tudományok területén ebben az időben kiváló alkotások, felfedezések keletkeztek. A politikában koncentrálódnak fejlődésünk kulcsproblémái • A személyi kultusz következményeinek fokozatos felszámolásával a marxista ismeretelméletben is erjedés indult meg. Sirácky elvtárs hogyan értékeli és ítéli meg ezt a folyamatot, és véleménye szerint a csehszlovák marxista társadalomtudományok milyen eredményeket értek el? — Köztudott, hogy a sztálini személyi kultusz befolyásolta a viszonyokat nálunk is, és hogy nálunk is keletkeztek egyes pártvezető személyiségek kultuszai és kultuszkái. Ezzel az időszakkal nemcsak az ismert tragikus politikai perek és számos becsületes, kiváló kommunista személyiség likvidálása van kapcsolatban, hanem az is, hogy a marxizmus és a szocializmus ezen deformációja mély nyomokat hagyott egész társadalmi életünkön, a tudomány és művészet, a gondolkodás és erkölcs fejlődésén. A tudomány területén nálunk ez a társadalomtudományok stagnációjában nyilvánult meg, főképp azon tudományágak stagnációjában, amelyek éppen a legfontosabbak a társadalmi folyamatok megismerése szempontjából. Ma már lényegesen más a helyzet. Az azelőtt lebecsült és lekicsinyelt társadalomtudományok rohamosan fejlődnek, és feltétlenül nagy hasznára vannak a társadalmi fejlődésnek, de a párt megismerő tevékenységére is. Az 1956-ban elkezdődött folyamat bizonyos megszakításokkal, feltartóztathatatlanul halad tovább és a marxista gondolkodásban visszatérést jelent (persze nem mechanikus) az eredeti forrásokhoz. A Marxhoz és Leninhez való visszatérés persze nem jelenti azt, hogy kritikátlanul, tekintet nélkül a további fejlődésre vesszük át gondolataikat, mint megváltozhatatlan dogmákat. Az ilyen eljárás ellenkeznék a marxizmus—leninizmus elveinek szellemével. A marxista gondolkodás újjászületése nálunk is, mint a többi szocialista országban (sőt nemcsak ott) nemcsak szép eredményeket hozott, hanem problémákat is. Rámutatok itt csupán arra a tényre, hogy majdnem minden szocialista országban a fejlődésre jellemző, hogy a politika mint tudomány kialakulóban van. Hogy politikai főiskolák, egyetemi tanszékek és intézmények létesülnek. Éppen a politika tudományossá válásának szempontjából, a párt megismerő tevékenységének szempontjából rendkívül nagy jelentőséget tulajdonltok a politikai tudománynak. Éspedig azért, mert a politikában koncentrálódnak fejlődésünk összes kulcsproblémái. Színvonalában, teóriájában és gyakorlatában a politika és a tudomány helyes kapcsolatában vannak társadalmunk demokratizálódásának a lehetőségei is. A demokratizálódás folyamatát úgy kell értelmezni, mint a szocialista rendszer integrális alkotó részét. S ez a folyamat a vezetőkkel szemben rendkívül igényes követelményeket támaszt, tudásukkal, elvhűségükkel, jellemükkel és azon képességükkel, hogy összehasonlítsák saját nézeteiket és koncepcióikat a tudományosan fölmérhető közvéleménnyel. Gyors és felelősségteljes információt • Visszatérve a kiinduló ponthoz, miben látja Ön a párt megismerő tevékenysége további elmélyítésének múlhatatlanul szükséges feltételeit és követelményeit? — Azt hiszem, hogy csupán az intézmények, a központi szervek és a párt funkcionáriusainak tudományos szinten végzett céltudatos tevékenysége biztosíthatja a párt megismerő tevékenysége feltételeinek elmélyítését. A tudomány és a gondolkodás terén a pártnak biztosítania kell a kezdeményezés, az alkotás és a merészség, a kockázatvállalás feltételeit is. Mint a társadalom vezető erejének társadalmunk alapvető, elvi jelentőségű kérdéseiben kell fellépnie és az állami, a társadalmi intézményeken és szervezeteken keresztül figyelemmel követni a határozatok konkrét realizálását. Feladata: társadalmunk gazdasági és kulturális fejlődésének, mint egésznek az irányítása, vezetése. De nem úgy, mint azelőtt gyakran megtörtént, hogy a funkcionáriusok tudományos szakkérdésekbe kijelentéseikkel nem adekvát, apolitikus Ítéleteket hoztak be. Az ilyen elhamarkodott beavatkozások végső soron károsak a párt szempontjából is. Számos negatív Jelenség megszüntetése társadalmunk fejlődésében, mint arra a Központi Bizottság legutóbbi ülésein rámutattak, nem lehetséges a szocialista társadalom fokozatos demokratizálódása nélkül. A demokratizálódás folyamatának kísérő jelensége a gondolkodás tudományos jellegűvé válása. Alapvető követelmény a marxista tudomány ismereteinek és eredményeinek átültetése a társadalom tudatába, azonban ez a tudat nem alakítható ki és nem fejleszthető a csupán felülről jövő instrukciók és deklarációk segítségével, azonban fordítva, ezekkel összhangban az alulról jövő helyes Információk segítségével. A kollektív, a szocialista tudat, amely a társadalmat előre viszi és társadalmunk demokratizálódásának lényeges összetevőjévé válik, csupán ilyen módon érhető el. Tudom, hogy úgy mint minden másnak, társadalmunk demokratizálódásának is megvan? A kormány a napokban megszüntette a Mototechna elővételi jogát minden gépkocsira. Ez a kncsi megvételétől négy esztendeig volt érvényben. Ez anynyit jelentett, hogyha az autótulajdonos a kocsi megvétele után négy évnél előbb akarta kocsiját eladni, a Mototechna nemzeti vállalatnak kellett felkínálnia megvételre. Ezt a kötelezettséget most megszüntették. Ezentúl bárki, bárkinek, bármikor eladhatja a kocsiját. Hogyan kell eljárni, ha el akarjuk adni az autónkat? Az ügy rendkívül egyszerű: elmegyünk a közbiztonsági szervek járási parancsnokságára, pontosabban a közlekedési felügyelőségre, kitöltjük a megfelelő űrlapot, 600 koronát fizetünk az átírásért (az eladó fizeti) és ezA gépkocsi márkája Skoda 1200 — Sedan Skoda 440, Octavia, Fiat 800, 6U0 D, Renault 4 CV, Ford Anglia, Simea Aronde Wartburg — minden típus Skoda 445. IFA 9 Pobjeda, Varsava, Volga, Hillman, Simca Elyseé Amennyiben a kocsit tulajdonosa — bármikor — a Tuzexben vásárolta, az átírásért minden típus esetében csak 600 koronát kell fizetni. Ha két gépkocsi-tulajdonos elhatározza, hogy autóját kicseréli, mindkettejük 800 koronás illetéket fizet, mégpedig akkor is, ha egyikük a kocsit utalványra vásárolta. Ebben az esetben azonban az új tulajdonosnak nak a maga határai. Ezeket a határokat akkor lépjük túl, ha a demokratikus álláspontról vezetett kritika felelőtlen, „szocialista demagógiává" válik. Az ilyen demagógiától csupán a helyzet alapos ismerete, annak objektív tudományos analízise óvhat meg. A tudomány és a tudományos műszaki forradalom nagy feladatok elé állít bennünket, különösen a politikai, az állami és tudományos vezető személyeket. A vezető funkcionáriusok nem tudnak majd lépést tartani a haladással és megoldhatatlan helyzetbe kerülnek, ha nem törekednek állandóan a politikai, tudományos szakismereteik és erkölcsi kvalifikációjuk elmélyítésére. Ogy gondolom, hogy a párt megismerő folyamatának, de általában a marxista gondolkodás folyamatának feltételei a szocializmus iránti hűség és a marxizmus dialektikus természetével megadott széles térben és határok közt kell megtörténnie. A marxista gondolkodás fejlődésére, a pártra és a szocializmusra a legártalmasabb hatása a meggondolatlan, a tudománytalan s ezért apolitikus beavatkozásoknak van a tudomány, a kultúra és a művészet terén, annak, hogy a bürokratikus masinéria hibátlanul működik és elintéz mindent. Ezért azt gondolom, hogy a párt megismerő funkciója minőségi megjavításának legfontosabb feltétele az, hogy kikü szöböljük a bürokratikus apparátus érzéktelen, kíméletlen és emiatt nem szocialista állásután az autót már az új tulajdonos nevére írják. Ez az illeték azonban jelentősen magasabb, ha olyan kocsiról van szó, amelyet tulajdonosa 1955-től 1962. XI. l-ig utalványra kapott. Ezek a kocsik ugyanis jóval magasabb adóilleték alá esnek, tekintettel arra, hogy annak idején utalványra sokkal olcsóbbak voltak. Magától értetődő, hogy a magasabb illetéket csak akkor kell megfizetni, ha az eladó egyúttal a kocsi első tulajdonosa is, tehát az, aki utalványra kapta. Ha az ilyen gépkocsit második vagy további tulajdonosa adja el, ugyancsak 600 korona illetéket fizet. Egyébként az illeték az autó márkájának és korának megfelelően változik. 5—8 éves 8 éven felüli 3000,— 3500,— 4500,— 3000,— 4000,— 2500,— 3000,— 2000,— 2000,— 1500,— kötelezettséget kell vállalnia, hogy amennyiben az utalványra vásárolt gépkocsit tovább akarja adni, maga fizeti meg a fentebbi táblázat szerinti illetéket. A rendelet érdekes része, hogy a 600 koronás illetéket abban az esetben is meg kell fizetni, ha az átírásra házastársak vagy szülők és gyermekek között kerül sor. —Bn— foglalását az emberek szükségleteivel, érdekeivel és nézeteivel szemben. A párt nem állhat meg a saját apparátusa és szervei bírálatánál. Társadalmi életünk számos deformációja és elégtelensége (a társadalmi tulajdon szétlopkodása, az idővel és anyaggal való pazarlás, a kommunista erkölcs alapelveinek gyakori megsértése, a mások rovására való meggazdagodás hajszolása, a szocialista normák és értékek profanizációja, a bűnözés terjedése a nem csupán fiatal korúaknái is stb.) kétségtelenül összefügg azzal is, hogy életünk negatív jelenségeit nem tettük idejében objektív kritikai analízis tárgyává, hogy gyakran idealizáltuk és illuzlonáltuk a valóságot. Azt hittük, hogy ha bizonyos kellemetlen és nem szocialista jelenségeket nem veszünk tudomásul, akkor egyszerűen megszűnnek létezni és hatni életünkben. Ezért tartom társadalmi életünk megújhodása és a párt megismerő funkciója elmélyítése alapvető feltételének azt, hogy a párttagságot és a párton kívüli tömegeket ideiében és felelősségteljesen informálják. Ebből a szempontból szükségesnek tartom, hogy Szlovákiában is szervezzünk neg egy közvéleménykv'itó intézetet. Társadalmi sietünk l.érdéseit a párt csak akkor tud)a megismerni és róluk döntéseket hozni, ha r-ímcsak a pártra, hanem az egész szocialista és demokratikus közvéleményre fog támaszkodni. BATKV LASZLO *