Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-15 / 45. szám, csütörtök

NEVEL ŐK FŐ R U M A A játék szerepe a gyermek életében A JÁTÉK szorosan összefügg a személyiség kialakulásával, ezért különös Jelentősége van főleg a gyermekkorban. A fel­nőttek tevékenységét a gyer-. mekek Játékuk közben repro­dukálják. A játék szerves kap­csolatban van a nemzet kultú­rájával, a munkából és a kör­nyezet életéből merfti tartal­mát. Gorkij szerint a játék a világ megismerésének útja, s a gyermekek hivatottak arra, hogy azt megváltoztassák. A gondolkozás és akarat első Is­kolája, melynek során formáló­dik a gyermek fantáziája. A gyerek a játék témáját a felnőttekkel való érintkezésből meríti. A felnőtteknek a játé­kot úgy kell irányítaniuk, hogy gyermekeiket előkészítsék az életre, s a játszás a nevelés ós a tanítás eszköze legyen. Ne­velési szempontból a játék sze­repe egyetemes. Befolyásolja az egyén testi és értelmi, esztéti­kai és jellembeli alakulását. A szülőnek, illetve a nevelőnek a gyermek játszásához időt és teret kell biztosítania, pedagó­giai szempontból és az életkori sajátosságoknak megfelelő já­tékszert kell rendelkezésére bocsátania, s a játékot nevelői célzattal kell irányítania. Amikor a gyermek járni kezd, a funkcionális Játék je­lei figyelhetők meg nála, mely mozgási lehetőségeinek meg­valósítását célozza. Később a gyermek saját énjére fordítja a legnagyobb figyelmet, „a sze­rep felcserélése" észlelhető ná­la. A gyerek például „gépko­csivezetőt" játszik, s annak is képzeli magát. Olyan mozdula­tokat tesz, amilyeneket az iga­zi járművezetőnél figyelt meg. A játéknak ez a fajtája a kép­zelőerő rendkívül élénkségét mutatja. A fantázián kívül fej­lődik a gyerek alkotóképessé­ge ls, ezért az „alkotó" játé­kok közé soroljuk Megállapí­tották, hogy a 4—6 éves gyer­mekek játszás közben kétszer annyi szót képesek megjegyez­ni, mini különben, ami azt bi­zonyítja, hogy a képzelőerőn kívül a játék a lelki folyama­tot is serkenti. A CÉLTUDATOS játék jelen­tősége abban rejlik, hogy bő­vítik ós elmélyítik a gyermek élmény- ós érdeklődési körét. Segítségükkel egyszerű társa­dalmi ismereteket és tapaszta­latokat szerez. Például, ha egy sereg gyerek „iskolásdit" ját­szik, a „tanuló" a „tanítónak" semmi esetre sem szabhat fel­tételeket. Altalános ismeretet alapján ezt már tudja, s ehhez igazodik. Csakhamar megérti, hogy a társadalmi viszonyok közt alá- és felérendelt szerep létezik, s ezt játszás közben ér­vényesíti. Fontos csoportot alkotnak az ún. konstruktív játékok. Ez az időszak a gyermek második életévében kezdődik, és az is­koláskorig tart, közben a já­ték formája lényegesen válto­zik. Csecsemőkorban a gyer­mek olyan fejlődési szakaszon megy keresztül, amikor a já­tékkal még nem tud bánni. Pél­dául elhajítja a kockákat, egy­éves kora után azonban már szórakoztatja, érdekli. Ez már a cselekvés egyik formája, le­hetővé teszi a játékszerrel való konstruktív bánást. Az „építő" játékok jelentősége, hogy a gyermek megtanul a tárgyak­kal és játékszerekkel bánni. Rájön, hogy a tárgyból mennyi mindent lehet szerkeszteni, s az anyag tulajdonságainál fog­va mire nem alkalmas. Ennek alapján a gyermek számos alapismeretet szerez, melyek elősegítik a gondolkozás maga­sabb fejlettségi fokának kiala­kítását. A játék rendszerint megköveteli bizonyos szabá­lyok, elvek méltányolását. A DIDAKTIKAI játékokat a nevelők didaktikai célzattal dolgozták ki. A játéknak ez a formája többnyire nagy érdek­lődést kelt a gyermekek köré­ben, annak ellenére, hogy a feltételeket már készen kapják. A gyerek értelme (a színárnya­latok, alakok megfigyelése stb. |, megfigvelő'séiessége, gondolkozása lőws'HtesitöswneK. szókincse gazdagításának esz köza. A játékok másik fajtája nemcsak a mozgás első alap­vető vonását, hanem gazdag tartalmát ls kifejezésre juttat ja. A legegyszerűbb gyakorlat­nak ls megvan a szabálya. Ez a játékforma a testnevelés szempontjából pótolhatatlan. A mozgást a legtermészetesebb formában végzik, a különféle körülmények sem korlátozzák. A figyelem összpontosítását akaraterőt, törekvést és igyeke­zetet feltételez, tehát minden szempontból fontos eszköze a nevelésnek. Mivel kedvező ha tással van az idegrendszerre, nagy a jelentősége a gyermek ingerlékenységének és ideges ségének kiküszöbölésében is. A játék során fejlődik a gyermek személyisége, kiala kulnak jellembeli tulajdonsá gai. A fejlődés iránya a játék nevelő értékétől és tartalmá tói függ, attól, milyen meg nyilvánulásokat tükröz vissza, milyen érzéseket ós gondolato­kat vált ki a gyermekben és milyen kapcsolatokat alakít ki a játszótársak közt. Érthető te­hát, hogy a gyermek játékát nem S2abad a véletlenre bízni Azok a gyermekek, akik ma gukra vannak hagyva, nem mindig használják ki környeze tük gazdagságát, a valóság gyakran helytelenül tükröződik vissza bensőjükben. A gyermek a játék közben megfigyelt dol gokat nem másolja le passzí­van, hanem kifejezésre juttatja a tárgyakhoz való viszonyét is. Hogy a gyermek helyesen fog ja fel az utánzás alapgondola tát, s hogy játékában a való­ságról ne alakítson ki torz képeket, ismernie kell azt, amit utánoz. Ha azt akarjuk, hogy a játék eredményes le­gyen, a felnőttek segítségével, irányításával kell történnie. A szülők segítségének semmi esetre sem szabad elrontania a játékot, hanem szerveznie és irányítania kell, hogy játék közben szinte észrevétlenül szórakozva formáljuk gyerme keinket. Az ilyen segítség a legkisebb mértékben sem gá tolja a gyermek egyéniségének alakulását, nom korlátozza kez deményezését, hanem felkelti érdeklődését. A gyermek játékának hefo lyásolása abban rejlik, hogy fe­lelősségtudattal válogatjuk meg a játékokat, alkalmas játékté­mót javasolunk, tapintatosan irányítjuk a játék menetét Természetesen ez nem mindig sikerül. A gyermekek makacsul védik önállóságukat és nem mindig fogadják szívesen a fel nőttek tanácsát. A nevelőnek jól kell ismernie a játszó gyer mekek lelki világát, kitűnő megfigyelőképességgel leiemé nyesnek kell lennie. Csak így nyerheti meg a kicsinyek rokon­szenvét és bizalmát, hogy azok ne húzódjanak félre, hanem bizalmasan közöljék vele ötle­teiket, készségesen elfogadják megjegyzéseit és tanácsait. A SZÜLÖK azonban nem min­dig készültek fel kellőképpen a gyermeknevelésre és gyerme kükre nem szentelnek annyi Időt, amennyi a nevelés szem­pontjából szükséges lenne. Ne­velési rendszerünkben jelentős szerepe van az óvodának, mert a gyermekeket bekapcsolja a közösségbe, melyben formáló dik személyiségük. Az egyén kö zösségi szellemének kialakítá­sa szempontjából a kollektíva a legjobb iskola. MÁRIA VALLAŠEKOVA Országos probléma a bö'csődék hiánya (CTK) — Hazánkban minden száz három éven aluli gyermek közül csak tíz helyezhető el bölcsődékben. A bratislavai üzemekben végzett kutatás megmutatta, hogy évente több mint 200 nő kéri a szülési sza­badság meghosszabbítását, mi­vel gyermekét nem helyezheti el bölcsődében. Ezen a helyze­ten az üzemek a szakszerveze­tekkel együttműködve akarnak javítani. Ily módon már mint­egy 450 bölcsőde épült az or­szágban, melyekben 26 000 gyermekről gondoskodnak majd. JOHN SMITH NEM ÉLI TÜL... . . . szóval megértettük egy­mást Smith — állt fel íróasztala mellől az igazgató és barátsá­gosan nyújtotta a kezét - van der Kooľie csak két órát tölt Londonban, ebből egy fél órát áldoz a mi ajánlataink alapján a rendelések leszögezésére. Az Adlonban lakik, önnek reggel fél nyolckor jelentkeznie kell nála. Még egyszer hangsúlyozom, rendkívül fontos, hogy az üzlet létrejöjjön ezért is esett a vá­lasztás magára, mint régi meg­bízható munkatársra. Holland forint... további megrendelé­sek .. . hiszen tudja ... - Megbízhat bennem, igaz- _______ gató úr. - Koohe fél kilenckor mát tovább repül Svájcba, így sürgönyözte. - Ott leszek. - Kérheti az igazgatói autót. - Felesleges, alig kétszáz lé­pésre lakom a repülőtértől, mindig gyalog megyek ki. A hold csak halványan tört át a hajnoli kö­dön, mikor John Smith aktatás­kájával a hóna alatt megindult a repülőtér fe­lé. Alig tette meg azonban az első ötven lé­pést, az országút árkából egy fekete álarcos alak ugrott fel és revolvere csövét Smith mel­lének szegezte. - Ide minden értéket, vagy lövök. Bár Smith sose olvasott detek­tívregényeket, filmekben is utál­ta az álarcos bandita kontra Sherlock Holmes kalandjait, de okos ember lévén, szó nélkül be­nyúlt a zsebébe, átnyújtotta a pénztárcáját, leoldotta a kar­óráját, sőt némi gondolkadás után az arany karikagyűrűjét is lehúzta. Aztán tovább akart sietni. - Mi van az aktatáskában? ­kérdezte az idegen. - Árjegyzékek és vállalati ira­tok, a maga részére értéktele­nek. Kérem sietnem kell, leké­sem a repülőgépet. - Repülőjegy? Ide vele — mondta hallható örömmel a sö­tét alak. - Halaszthatatlan .. . - Pofa be - legyintette 'ejbe Smith-et valami tompa tárggyal és amikor ez magához téit a rendőrőrszobán, a nap már ma­gasan járt az égen. - Elég erősnek érzi magát, hogy informálhasson a történ­tekről? - szólt hozzá a parancs­nok és egy csésze erős fekete­kávét nyújtott át Smithnefc. ­A járőr találta meg Ont, eszmé­letlen állapotban, ezelőtt há­rom órával. Iratokat nem talál­tunk, csak ezeket a papirokat. Smith fel akart ugorni, de visszarogyott a katonaágyra. - Hány óra? Nekem London­ba kell repülnöm . . . engem vár a hollandi . . . - A hollandi majd megvárja, diktálja be az adatait, - Smith vagyok, kérem engem hagyjanak elmenni a repülőtér­re... ez részemre egy katasztró­fa ... a becsületem forog koc­kán ... a hollandi fél kilenckor tovább repül Svájcba - kapott tejéhez magánkívül, de azon­nyomban fel is szisszent, mert éppen odakapott a nagy tipli­hez, amit az álarcos hagyott ott emlékül, az értékek ellenébe — engedjenek, én ezt nem élem túl. - Hát arról már lekésett, ki­lenc óra van — mondta a Boby és bekapcsolta a rádiót - ép­pen most vannak a hírek. . •. sikeresen simarepülést vég­zett a Vénuson ... Figyelem, fi­gyelem. Most kaptuk a szomorú értesítést, hogy a Bristolból Lon­donba reggel hatkor indult re­pülőgép eddig felderítetlen ok­ból lezuhant, mind a huszon­négy utasa és a szemé'yzet szörnyethalt. A szeméi/qz -mossa­got minden halottnál megállapí­tották csak az egyiknél taiáitak két igazolványt, az egyik Jim Big Sohoni, a másik John Smith bristoli lakos nevére szól. A vizs­gálat folyik. MÉG EGY VALAS OLASZ MÓDRA —... ha azt mondom, hogy hárpia, az szelíd dicséret a va­lósághoz képest. . . még enni sem tudok vele egy asztalnál, nemhogy a házastársi kötelezett­ségeimet gyakoroljam ... és nem és nem lehet válni! Simkó Margit: Ne mérgelődj, emberke! — Hát akkor van egy ajánla­tom, szökjön külföldre. — Hogy halálra ne nevettes­sen signor dottore, akkor nem tudja, hogy kivel van dolgom, ez utánam jönne a dzsungelba is vagy az Antarktiszra ... ad­jon valami mérget, hogy fájda­lom nélkül .... — Madonna mia! Ha a nejéi megöli anélkül, hogy in flagran­ti rajta kapná, életfogytiglani jár! — Magamat akarom megölni I — kiáltott signor Cesare Belleva­lo és elsírta magát. A híres dot­tore Geláto megrendülve nézett milliomos páciensére, aztán va­lódi olasz temperamentummal a fejére csapott: — La morte non e bouna! Van egy sokkal jobb megoldás ... Cesáre Bellevalo szemébe visszatért a remény sugara. — .. . fagyasztassa be magát és kész. Kiváló amerikai kolle­gám egész sor beteget fagyasz­tott meg már garanciával, a lát­leletet mindsgyikhez mellékeli és 20ó7-ban az akkori orvosok­nak csak gyerekjáték lesz őket felolvasztani és meggyógyítani. Magát, signor, még csak gyógyí­tani sem kell, felmelegítik és már rohanhat is a szebbnél szebb nők után. Mert lehet, hogy Olaszországban még ak­kor sem lehet válni. De minők is? Tiszteletre méltó neje akkor már a mennyekből fog lenezni az ő özvegy férjecskéjére. Mit szól rá? — Zseniális! - rebegte a pá­ciens és még aznap átrepült a határtalan tehetőségek hazájá­ba, hogy kerül amibe kerül, be­fagyasztassa magát. Elmúlt száz év. Egy bizonyos mister X. professzor vizitet tar­tott az atombiztos mélyhűtőház­ban. Az aznapi penzumot válo­gatta össze a százéves jubilán­sok közül. Megelégedve szem­lélte a hűtött példányokat és így szólt az őt követő uszályhoz: — Hihetetlen, milyen nagy lé­pésekben Halad a fagyasztás tu­dománya. Nézzék kollégák - és egy kalapáccsal rávert az egyik fagyasztott páciens fejére — akár ezer évig is tartósítva van. Ez 1967-es, ez is az az évfo­lyam .... ez is.... ezeket ma felolvasszuk. Egy spanyol, egy olasz, a harmadik K. G. Rocke­feller, őt magam operálom. Két óra múlva signot Belle­valo hét halálos kór ellen im­munizálva kilépett az ötödik körútra és ujjongó boldogsággal élvezte az életet. Nemsokára két gyönyörű nő csüngött jobb és bal oldalán. Bellevaio már ép­pen be akarta bizonyítani ne­vének mélyebb értelmét, amikoi egyszerre kidülledtek a szemei, dús fekete haja mint a drót szö­kött az ég felé, torkából múlt századbeli régi jó hörgés tóit fel. A túloldalról kitárt ka'ok­kal hites neje repült elébe és már messziről kiabálta. - Te hülye - te egy milliót fizettél a Gelátonak? Nekem fél­millióért megcsinálta . . . száz évig feküdtem tőled öt fagyasz­tottal jobbra . . . gyere menjünk haza a mi puha kis fészkünk­be... Signor Bellevalo görcsösen ka­paszkodott a két görlicébe, akik ugyan nem értettek egy árva szót sem a zengő olasz nyelv­ből, de a szituáció félreérthetet­len volt. — Keep cool. .. nyugi-nyugi — dopingolták új ismerősüket. De akkor már nem használt semmi, signor Cesáre Bellevalo összecsuklott, odakapott a szí­véhez és vége volt. Gutaütés el­len tudniillik még kettőezerhat­vanhétben sem találták fel az ellenszert. A SZOMSZÉD A tehetséges fiatal író le­csapta a tollát. - Megkezdő­dött! Mindig akkor, mikor meg­száll az ihlet. Megőrülök! Vég­re találtam egy lakást, a Luxem­burg park ölén, de ó, mon dieul ezek kiüldöznek . . . Lerántotta a cipőjét és avval kopogott át a talon. Egy pilla­natnyi csend után még nagyobb szenvedéllyel hallatszott át a szomszéd lakásból. — Te vagy az oka! Egész nap I csak fetrengsz az ágyban, meg csavarogsz, meg fodrász, meg új ruha, de gyerek az nimolé! Meddig várjak? Ki az az an­gyalcsináló, aki segít neked? Mondd meg, mert agyonver­lek... - Charles, mon petit - hallat­szott át egy sírós hang — nem igaz, nem én tehetek róla . . . — Talán én? Ha-ha, pro­fesszor Trotlie írásban adta, hogy férfi vagyok a javóból... csak te vagy lusta mosni rá, meg dajkálni! Kell az új polgár a hazának. Vive la Francé! A szomszédban lábasok zu­hantak, üvegek törtek, asszonyi sikoly, ajtódurranás.. . Mar­celle kirohant a folyosóra, hogy bérlői jogaira hivatkozva csen­det követeljen, mikor majdnem elütötte a szomszédja, egy nyesz­lett kecskeszakállas emberke, aki tajtékozva ugrált le a lépcső­kön és zúdította a szitkokat az , egész mindenségre, beleértve a ' valódi és a műbolygókat is. A nyitott ajtóban azonban ott állt egy könnyes szemű édes te­remtés, akinél szebbet Marcelle Renoir képein sem látott, össze­kapta nyitott pongyoláját és így rebeg é: - Uram, ön kopogott ugye? ön az új szomszédunk: Kérem ne mérgelődjön, legyen tekintet­tel az öregecskémre, aki külön­ben jó ember, csak . .. A tehetséges írót elöntötte a hangulat és mivel a szép szom­szédasszony az ajtót továbbra is nyitva tartotta, Marcelle udva­riasan becsukta helyette - ma­ga után. Marcelle azóta csak azt leste, mikor ismétlődnek meg a csete­paték. üvegtörésnél letette a tol­lát, ajtócsapkodásná! megigazí­totta a nyakkendőjét, az égites­tek sértegetésénél már kint is volt a folyosón. Mikor röpke ki­lenc hónap után megszületett a szomszédban a legújabb hon­polgár, a kis kecskeszakállú em­berke bekopogott Marcellehez: - Vieuxcoq vagyok, az ön szomszédja. Minden lakót meg­hívtam egy kis itókára, ugye vendégem lesz ön is, mon amiel Tudniillik fia született a feleségemnek. Ez mindannyiunk ünnepe, hiszen a hazának szük­sége van új polgárra. Vive la Francéi — Vive la Francé! — kiáltotta Marcelle olyan lelkesen, hogy monsieur Vieuxcoq elégedetten wfff konstatálta, a fiatalokból még liíft nem veszett ki a hagyományos francia lovagiasság. 19B8.

Next

/
Thumbnails
Contents