Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)
1968-02-13 / 43. szám, kedd
A vágsellyel Duslóban áprilisban kezdik meg az ú] ammóniákgyár próbaüzemeltetését. A létesítmény lehetővé teszi a nitrogénes műtrágya termelésének jelentős növelését. (CTK felv.} Zárszámadás BÁCSKÁN Bodrogköz szorgos parasztsága több mint másfél évtizede halad a közös gazdálkodás útján. A napokban értékelik az évzáró gyűléseken a múlt év eredményeit. Szinte már hagyománnyá vált, hogy a gyűléseket megelőzően kiszivárog és faluról falura terjed a hír, hogy melyik szövetkezet gazdálkodott a legeredményesebben. így egyhamar megtudtuk, hogy a zétényi, örösi, nagygéresi, le' leszi, kistárkányi, vagyis Bodrogköz csaknem valamennyi EFSZ-e a tervezettnél nagyobb jövedelmet ért el. Bácskán kezdődött Ezen a vidéken, sőt az egész trebišovi járásban az idén elsőként a bacskai EFSZ tett pontot a múlt évi gazdálkodás után. A korszerűen berendezett új kultúrház nagytermében egyáltalán nem szorongtak, hanem kényelmesen ültek a tagok. Nem a kultúrház terme volt nagy, inkább a szövetkezeti tagak száma kevés. A vendégekkel együtt közel nyolcvan ember hallgatta a fiatal elnök, Pandy Gyula beszámolóját, aki már nyolcadik éve áll a szövetkezet élén. A szövetkezet több mint tizenöt esztendővel ezelőtt kilencvenhárom taggal indult, ma pedig hatvankét tagja van. Az állandó dolgozók száma száznegyvenegy. Ez nem sok, még az elég nagyfokú gépesítés korszakában sem. Hiszen csaknem nyolcszáz hektáron gazdálkodik ez a szövetkezet. Az elnök beszámolójában nagyra értékelte a gépek munkáját. A szövetkezet saját gépparkjával végezte el a munkák zömét. Ez jelentősen csökkentette a munkaerőhiányból eredő gondokat. Nem kedvezett az időjárás Tavasszal a hirtelen olvadás következtében közel százötven hektárt öntött ej a talajvíz. Ezen a területen jóformán semmi sem termett. Viszont, ami megimaradt az őszi kalászosokból, mint például a nagy hozamú szovjet búzafajták, hektáronként átlagosan 34 mázsán felüli termést adtak. Később a tartós szárazság gátolta a tavaszi kalászosak fejlődését. Különösen az árpa sínylette meg a kedvezőtlen időjárást, a hektáronkénti terméshozam alig érte el a 11 mázsát. Ennek következtében a növénytermesztés nem hozta meg a tervezett jövedelmet. A zöldségesben egyedül a korai káposzta termelése járt sikerrel. Hektáronként 33 000 koronát jövedelmezett. A dohánytermesztés is kifizetődött. Tíz hektáron a tervezett 100 mázsa helyett 140 mázsa termett. Ez 63 000 korona terven felüli jövedelmet eredményezett. Az állattenyésztésben A tehénállomány sóik gondot okozott a szövetkezetnek. Habár a múlt évben terven felüli létszámú szarvasmarha-állománnyal rendelkeztek, mégis negyvenhárommal kevesebb tehenük volt a tervezettnél. Sajnos a n.jglevő tehenekkel is baj volt. Betegség miatt csupán harmincnyolc nem maradt meddő. Ennek következtében a tervezettnél huszonnyolcezer literrel kevesebb tejet adtak el. Az áldatlan helyzeten egészséges növendékállomány, illetve vemhes üszők beállításával akarnak változtatni. A sertéstenyésztésben kielégítő a helyzet. Annak ellenére, hogy nincs meg a tervezett kocaállományuk, a malacnevelésben nem maradtak a terv alatt, sőt harmincnyolccal többet neveltek fel. A hízósertések súlygyarapodására sincs panasz. A szövetkezetnek már csaknem hét esztendeje nagy hasznot hajt a baromfitenyészet. Nem csoda hát, hogy kétszer annyi baromfit neveltek fel tavaly is, mint amenynyit a terv előír. Erre a termelési ágazatra a jövőben is fokozott figyelmet fordítanak, és a szakosítás keretében tovább fejlesztik. Melléktermeléssel is foglalkoznak A szövetkezet az egyiik teherautójával fuvarozást vállal, s ez 183 000 — terven felül 33 000 — korona hasznot hajtott a szövetkezetnek. A homokeladásból és a fuvarokból 350 000 korona bevételt terveztek, s ezzel szemben 677 000 korona hasznot ért el a szövetkezet. A hallottak alapján leszögezhetjük: a bacskai szövetkezet vezetősége és tagsága jól ismeri közös gazdasága helyzetét, tudja, hol szorít a csizma, mit Jcell tennie, hogy a buktatókat a jövőben kikerülhesse. Derűlátóan néznek a jövőbe, bíznaik saját erejükben. Fejlődésük egyik fontos állomása volt a tavalyi gazdasági év eredménye. A tervezett tizenkilenc korona helyett, a nehézségek ellenére is huszonöt korona jutott munkaegységenként. Ilyen eredménnyel még egy évet sem zártak. KULIK GELLÉRT A BENZIN A vállalatnak nagy segítségére vannak a Kelet-szlovákiai Gépgyárban készült CN—22 típusú tartálykocsik, amelyek egyszerre 24 000 liter üzemanyagot szállíthatnak. (Veselý felv.) Kitűzték a fekete zászlót. Ki halt meg? Ismerte. Az a fiatal lány? öngyilkos lett... Valóban fiatal volt. Középiskolás. Még csak ismerkedett az élettel. S az élet túl korán tárta fel előtte titkait, N [em az első eset, és sajnos nem az utolsó. Nálunk évente húsz gyerek (15 éves korig), és százötven — 115 fiú s 35 lány (15—19 év között) választja az önkénles halált. A félelem, a kétségbeesés, a csalódás, a lelki gyötrelem bennünket sem kímél meg. Ha a fiatalokhoz hozzászámítjuk a több mint háromezer felnőtt-öngyilkost (a megmentettekről nem is beszélve), nem térhetünk ki e kérdés fejtegetése elől, mégha csak azt állítják is — nálunk ez nem társadalmi probléma. De ha mikroszkóp alá helyeznénk az indítékokat, a legtöbb esetben erkölcsi problémákba ütköznénk, s egyszerre társadalmi kérdéssé is válhat az önkéntes halál. Az orvosok már-már „betegségként" emlegetik az öngyilkosságot. Világviszonylatban a tizedik helyre „küzdötte fel" magát az elhalálozás statisztikájában (naponta ezer ember unja meg életét) — a 15—25 évesek halálstatisztikájában viszont már harmadik helyen szerepel. Ha nálunk ez az „új hullám", a modern kor e szomorú jelenlátta. A fiatal lány kinyitolta a gázcsapot. Búcsúlevelében ez állt: Temiattad, apai Ez már elgondolkoztatta az apát. Későn. Magát kezdte vádolni lánya haláláért. £s a vonat alá vetette magát... Az önítélet a lelkiismeret dolga. A bíróság nem ítélkezett volna felette. Tiszta ügy: öngyilkosság, ott a búcsúlevél. Családi okok miatt... Cs sok más okra is bukkannánk, ha utána néznénk, ki miért választotta az önkéntes halált. Ha megállapítják az öngyilkosságot, senkit sem vádolhatnak gyilkossággal, pedig mindig akad valaki, aki a halálba üldözi az embert vagy emberséges magatartással megmenthette volna az életét. Csak megvethetjük őket, de nem ítélhetjük el... A szülők válni akartak. Az apa akart válni, mert szerinte jobb, szebb asszonyt talált. Ogy hitte, az újjal boldogabban fog élni. Gyermekük — kamasz fiú — könyörAPA, NE CSINÁLD! sége nem is érte el a „világszintet", a szakemberek mégis kutatják az okát, de még nem sikerült olyan megállapításra jutniuk: hogyan előzhetnénk meg e szerencsétlenségeket. Tragikus a fiatalok menekülése az élettől. Gyakran csóváljuk a fejünket, megbotránkozunk és egymás között szidjuk a fiatalokat: milyen durva lelkűek, nem ismerik a tiszteletet. Ogy mennek el melletted, mintha fejbe akarnának kólintani. Odahaza is, hogy felesel veled a fiad, a lányod. Nem tudod megpuhítani őket, a lelkületüket közelebb hozni a magadéhoz, mert... Mert magad sem látod be, nem akarnak hozzád, hozzám, hozzánk hasonlítani. Kételkedve fogadják minden szavad, és csak az önkénynek, a szülői parancsnak vetik alá magukat. És csodálkozol, hogy elidegenedtek mindattól, amit te szépnek és gyönyörűnek tartottál, elidegenedtek a saját fiatalságuktól is, az élettől, mert csak ezzel magyarázhatod annak okát, hogy másokban sem hisznek már, mert csak a megtörpült emberséget látják, s ők nem akarnak megtörpült, megcsonkított lélekkel élni. A csalódás marja a bennsőjüket, mert a szüleiktől sem kapják meg azt, amit joggal elvárnának, hogy fiatalos, derűs lélekkel tudjanak eligazodni az életben. Tisztelet a kivételnek, a sok-sok kivételnek, nehogy meginduljon e sértődöttség lavinája. A fiatalembert pusztító lavinát mégis a felnőttek, a szülők indítják el, — s ez a példamutatás, egyéni magatartás a küszöbön innen s a küszöbön túl. És megkarcolódik, megtörik a fiatal élet. Az egyik eldurvul (semmi sem szent előtte), a másik, a gyengébb — túlfinomul, s túlfinomult lelkületében kihal az élni akarás vágya. Egy év alatt, az utóbbi évben, hányszor halottam: öngyilkos lett! Még gyerek volt. Fiatal volt. Tizenöt, tizenhat, tizenhét éves volt. Mindegy hogy hány évesek voltak. Fiatalok voltaki Az élet előtt álltak. És nem mertek, nem tudtak szembe nézni az élettel. Mi várt volna rájuk? A legjobban az apjukat, anyjukat ismerték. Olyan életet éljenek, mint ők? • • • Az épület előtt fekete zászló leng. Aki ismerte őt, a gyászlobogóra tekintve maga elé idézi a fiatal lány arcát. Kedves volt, szép volt, és nagyon szomorú volt. Így élt az emlékezetükben. Az utóbbi időben nagyon szomorú és szégyenlős volt. Az édesanyja betegeskedett, gyógykezelésre küldték. Egyedül maradt az apjával. Az apa egyszerre változtatott az életmódján, csak késő éjszaka járt haza. Nem törődött azzal, mit csinál a lánya. Nem törődött azzal, hogy haza várja, hogy együtt legyenek, együtt vacsorázzanak, levelet írjanak a mamának. Nem törődött vele, mert volt valakije. S a lánya a lelkébe látott. Késő éjszaka, amikor az apja hazatért kérlelte őt: „Apa, ne csináld!" Megfenyítette, törődj a magad dolgával! Később újra rimánkodott: „Apa, ne csináld!" „Mit tudod te, mi az élet?!" „Anyu beteg, te pedig ..., megbánod apa, nagyon megbánod ..." „Mit bánhatnék meg?" „Majd meglátod ..." És meggött: Ne csináljátok! Nekem kell az apa, kell az anya! Az apa nem tágított, válni akar! Az anya: ha annyira akarja, istenem, hát legyen úgy, próbáljon szerencsét... A fiú tiltakozásul elköltözött hazulról. Az apát ez sem ingatta meg elhatározásában. A fiú öngyilkos lett. Most már nyugodtan elválhat... Hasonló eset, azzal a különbséggel, hogy a szülők már elváltak, mert az apa mással kívánt élni. Ketten voltak testvérek. A bíróság a lányt az anyának, a fiút az apának ítélte. A fiú mostohatestvért kapott, — az anyja természetesen minden esetben a saját fia pártját fogta, — a befogadott gyereknek sosem volt igaza. A fiú panaszkodott az apjának, de hiába, nem mert ellenszegülni az új feleség akaratának. A fiú felkereste az édesanyját, hogy elsírja keservét. Nem tehetünk semmit, fiam, a bíróság neki ítélt. Tovább tűrt és szenvedett. S egy napon, amikor felgyülemlett benne a sok keserűség, amikor az apja újra szidta, mert most is az új feleségének adott Igazat, a zsebéből kirántotta a titokban szerzett pisztolyt, s az apja előtt agyonlőtte magát... Családi élet? Unalom, megszokás. Derűs, biztató mosoly? Oj szín az életben. S utána következik a csók, a forró ölelés. És megszédül a nős férfi, feltámad benne a remény: boldogabban is élhetnék, mint eddig éltemi Mi lesz a gyerekkel? Mások is elváltak, és élnek ... mások is megcsalják házastársukat, és élnek ...! Boldogabban, mint addig ... A nők között is akadnak hasonló gondolkodásúak, elegen, sokan. A csábítás kölcsönös, gyakran a pillanat müve, s a pillanat lavinát indít el. Már nem lehet megállítani. Hiába könyörög a lány: NE CSINÁLD, APA! Hiába könyörög a fiú: NE VÁLJATOK, NEKEM KELL AZ APA, KELL AZ ANYA! Hiába kérlel, könyörög a másik fiú: NEM LÁTOD BE, HOGY NEKEM VAN IGAZAM? IGAZSÁGTALAN VAGY, APA! Az elváltán, külön élő anya tehetetlen: NEM TEHETÜNK SEMMIT... Nem tehetünk semmit... A hír messze száll. Tudják a szomszédok, tudják a tizedik házban is, a város túlsó felében is. S egy élet kialszik, mert nem tehetünk semmit. A hasonló korú lányok, fiúk elgondolkodnak, titokban figyelik a szüleiket: Ti is ilyenek lennétek? S mi, felnőttek csóváljuk a fejünket — elhidegülnek tőlünk a gyerekek. De kutatjuk-e — legalább magunkban — mi ennek az oka? Mert ők is látnak, sokat látnak, hallanak és tapasztalnak. Mit tanulnak tőlünk? Nem merjük bevallani és beismerni — a képmutatást. Ez is megrendíti a gyerek lelkületét. S ez számára szörnyűbb, mint a pusztító földrengés. A kamasz fiú a halálba menekül. HAZUDSZ, APÁM! ITTHON MÁS VAGY, S AZ EMBEREK ELŐTT A MÁSIK ÉNEDET MUTOGATOD... A magatartás, a gondolkodás, a tett kettőssége miatt meghasonlik a fiatal lélek. Ez vár rám is? Ilyennek kell lennem felnőtt koromban? Csak Így juthatok előbbre? Csak az ilyen élet biztosítja a sikert? Csak így lehetek boldogabb? Ilyen áron?! Csóváljuk a fejünket, sajnálkozunk - tragédia. A felnőttek tragédiája. Tetteik mögött nem látják, vagy nem akarják észrevenni gyermekük érzékeny lelkületét. Nem gondolkodnak, vagy nem akarnak elgondolkodni afölött: tettük milyen hatással lehet a fiatalokra? Ez a család, az egyén problémája, mert minden, ami a küszöbön innen történik, ha nem szegik meg a törvényt — a család „belügye". De ha emiatt egy fiatal élet vész kárba, ez a családi „belügyet" társadalmi problémává fokoz/a. Vagyis társadalmi problémává kellene válnia, mert szádunkra nem lehet közömbös, nem minősíthetjük csupán tragikus ecetnfk, hogy nálunk évente százhetven kiskorú, fiatal fiú és leány követ e! öngyilkosságot. PETRÖCI BÁLINT