Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-13 / 43. szám, kedd

A vágsellyel Duslóban áprilisban kezdik meg az ú] ammóniákgyár próba­üzemeltetését. A létesítmény lehetővé teszi a nitrogénes műtrágya ter­melésének jelentős növelését. (CTK felv.} Zárszámadás BÁCSKÁN Bodrogköz szorgos parasztsá­ga több mint másfél évtizede halad a közös gazdálkodás út­ján. A napokban értékelik az évzáró gyűléseken a múlt év eredményeit. Szinte már hagyo­mánnyá vált, hogy a gyűlése­ket megelőzően kiszivárog és faluról falura terjed a hír, hogy melyik szövetkezet gazdálko­dott a legeredményesebben. így egyhamar megtudtuk, hogy a zétényi, örösi, nagygéresi, le­' leszi, kistárkányi, vagyis Bod­rogköz csaknem valamennyi EFSZ-e a tervezettnél nagyobb jövedelmet ért el. Bácskán kezdődött Ezen a vidéken, sőt az egész trebišovi járásban az idén elsőként a bacskai EFSZ tett pontot a múlt évi gazdálkodás után. A korszerű­en berendezett új kultúrház nagy­termében egyáltalán nem szorong­tak, hanem kényelmesen ültek a tagok. Nem a kultúrház terme volt nagy, inkább a szövetkezeti tagak száma kevés. A vendégekkel együtt közel nyolcvan ember hall­gatta a fiatal elnök, Pandy Gyu­la beszámolóját, aki már nyolcadik éve áll a szövetkezet élén. A szö­vetkezet több mint tizenöt esz­tendővel ezelőtt kilencvenhárom taggal indult, ma pedig hatvankét tagja van. Az állandó dolgozók száma száznegyvenegy. Ez nem sok, még az elég nagyfokú gépe­sítés korszakában sem. Hiszen csaknem nyolcszáz hektáron gaz­dálkodik ez a szövetkezet. Az elnök beszámolójában nagy­ra értékelte a gépek munkáját. A szövetkezet saját gépparkjával végezte el a munkák zömét. Ez jelentősen csökkentette a mun­kaerőhiányból eredő gondokat. Nem kedvezett az időjárás Tavasszal a hirtelen olvadás következtében közel százötven hektárt öntött ej a talajvíz. Ezen a területen jóformán semmi sem termett. Viszont, ami megimaradt az őszi kalászosokból, mint pél­dául a nagy hozamú szovjet bú­zafajták, hektáronként átlagosan 34 mázsán felüli termést adtak. Később a tartós szárazság gátolta a tavaszi kalászosak fejlődését. Különösen az árpa sínylette meg a kedvezőtlen időjárást, a hek­táronkénti terméshozam alig érte el a 11 mázsát. Ennek következ­tében a növénytermesztés nem hozta meg a tervezett jövedelmet. A zöldségesben egyedül a korai káposzta termelése járt sikerrel. Hektáronként 33 000 koronát jöve­delmezett. A dohánytermesztés is kifizető­dött. Tíz hektáron a tervezett 100 mázsa helyett 140 mázsa termett. Ez 63 000 korona terven felüli jövedelmet eredményezett. Az állattenyésztésben A tehénállomány sóik gondot okozott a szövetkezetnek. Habár a múlt évben terven felüli létszámú szarvasmarha-állománnyal rendel­keztek, mégis negyvenhárommal kevesebb tehenük volt a tervezett­nél. Sajnos a n.jglevő tehenekkel is baj volt. Betegség miatt csupán harmincnyolc nem maradt meddő. Ennek következtében a tervezett­nél huszonnyolcezer literrel keve­sebb tejet adtak el. Az áldatlan helyzeten egészséges növendékál­lomány, illetve vemhes üszők be­állításával akarnak változtatni. A sertéstenyésztésben kielégítő a helyzet. Annak ellenére, hogy nincs meg a tervezett kocaállomá­nyuk, a malacnevelésben nem ma­radtak a terv alatt, sőt harminc­nyolccal többet neveltek fel. A hí­zósertések súlygyarapodására sincs panasz. A szövetkezetnek már csaknem hét esztendeje nagy hasznot hajt a baromfitenyészet. Nem csoda hát, hogy kétszer annyi baromfit neveltek fel tavaly is, mint ameny­nyit a terv előír. Erre a termelési ágazatra a jövőben is fokozott fi­gyelmet fordítanak, és a szakosí­tás keretében tovább fejlesztik. Melléktermeléssel is foglalkoznak A szövetkezet az egyiik teher­autójával fuvarozást vállal, s ez 183 000 — terven felül 33 000 — korona hasznot hajtott a szövet­kezetnek. A homokeladásból és a fuvarokból 350 000 korona bevé­telt terveztek, s ezzel szemben 677 000 korona hasznot ért el a szövetkezet. A hallottak alapján leszögezhet­jük: a bacskai szövetkezet veze­tősége és tagsága jól ismeri kö­zös gazdasága helyzetét, tudja, hol szorít a csizma, mit Jcell ten­nie, hogy a buktatókat a jövőben kikerülhesse. Derűlátóan néznek a jövőbe, bíznaik saját erejükben. Fejlődésük egyik fontos állomása volt a tavalyi gazdasági év ered­ménye. A tervezett tizenkilenc ko­rona helyett, a nehézségek elle­nére is huszonöt korona jutott munkaegységenként. Ilyen ered­ménnyel még egy évet sem zártak. KULIK GELLÉRT A BENZIN A vállalatnak nagy segítségére vannak a Kelet-szlovákiai Gép­gyárban készült CN—22 típusú tartálykocsik, amelyek egyszerre 24 000 liter üzemanyagot szállíthatnak. (Veselý felv.) Kitűzték a fekete zászlót. Ki halt meg? Ismerte. Az a fiatal lány? öngyilkos lett... Valóban fiatal volt. Középiskolás. Még csak ismerkedett az élettel. S az élet túl korán tárta fel előtte titkait, N [em az első eset, és sajnos nem az utolsó. Nálunk évente húsz gyerek (15 éves korig), és százötven — 115 fiú s 35 lány (15—19 év között) választja az önkénles halált. A félelem, a kétségbeesés, a csalódás, a lelki gyötrelem bennünket sem kímél meg. Ha a fiatalokhoz hozzászámítjuk a több mint háromezer felnőtt-öngyilkost (a megmentettekről nem is beszélve), nem tér­hetünk ki e kérdés fejtegetése elől, mégha csak azt állítják is — nálunk ez nem tár­sadalmi probléma. De ha mikroszkóp alá helyeznénk az indítékokat, a legtöbb eset­ben erkölcsi problémákba ütköznénk, s egy­szerre társadalmi kérdéssé is válhat az ön­kéntes halál. Az orvosok már-már „betegségként" em­legetik az öngyilkosságot. Világviszonylat­ban a tizedik helyre „küzdötte fel" magát az elhalálozás statisztikájában (naponta ezer ember unja meg életét) — a 15—25 évesek halálstatisztikájában viszont már harmadik helyen szerepel. Ha nálunk ez az „új hullám", a modern kor e szomorú jelen­látta. A fiatal lány kinyitolta a gázcsapot. Búcsúlevelében ez állt: Temiattad, apai Ez már elgondolkoztatta az apát. Későn. Magát kezdte vádolni lánya haláláért. £s a vonat alá vetette magát... Az önítélet a lelkiismeret dolga. A bíró­ság nem ítélkezett volna felette. Tiszta ügy: öngyilkosság, ott a búcsúlevél. Családi okok miatt... Cs sok más okra is bukkannánk, ha utána néznénk, ki miért választotta az önkéntes halált. Ha megállapítják az ön­gyilkosságot, senkit sem vádolhatnak gyil­kossággal, pedig mindig akad valaki, aki a halálba üldözi az embert vagy emberséges magatartással megmenthette volna az életét. Csak megvethetjük őket, de nem ítélhetjük el... A szülők válni akartak. Az apa akart vál­ni, mert szerinte jobb, szebb asszonyt ta­lált. Ogy hitte, az újjal boldogabban fog élni. Gyermekük — kamasz fiú — könyör­APA, NE CSINÁLD! sége nem is érte el a „világszintet", a szak­emberek mégis kutatják az okát, de még nem sikerült olyan megállapításra jutniuk: hogyan előzhetnénk meg e szerencsétlen­ségeket. Tragikus a fiatalok menekülése az élettől. Gyakran csóváljuk a fejünket, megbotrán­kozunk és egymás között szidjuk a fiata­lokat: milyen durva lelkűek, nem ismerik a tiszteletet. Ogy mennek el melletted, mint­ha fejbe akarnának kólintani. Odahaza is, hogy felesel veled a fiad, a lányod. Nem tudod megpuhítani őket, a lelkületüket kö­zelebb hozni a magadéhoz, mert... Mert ma­gad sem látod be, nem akarnak hozzád, hozzám, hozzánk hasonlítani. Kételkedve fogadják minden szavad, és csak az önkény­nek, a szülői parancsnak vetik alá magu­kat. És csodálkozol, hogy elidegenedtek mindattól, amit te szépnek és gyönyörűnek tartottál, elidegenedtek a saját fiatalságuk­tól is, az élettől, mert csak ezzel magyaráz­hatod annak okát, hogy másokban sem hisznek már, mert csak a megtörpült em­berséget látják, s ők nem akarnak megtör­pült, megcsonkított lélekkel élni. A csalódás marja a bennsőjüket, mert a szüleiktől sem kapják meg azt, amit joggal elvárnának, hogy fiatalos, derűs lélekkel tudjanak el­igazodni az életben. Tisztelet a kivételnek, a sok-sok kivételnek, nehogy meginduljon e sértődöttség lavinája. A fiatalembert pusz­tító lavinát mégis a felnőttek, a szülők in­dítják el, — s ez a példamutatás, egyéni magatartás a küszöbön innen s a küszöbön túl. És megkarcolódik, megtörik a fiatal élet. Az egyik eldurvul (semmi sem szent előtte), a másik, a gyengébb — túlfinomul, s túlfinomult lelkületében kihal az élni akarás vágya. Egy év alatt, az utóbbi évben, hányszor halottam: öngyilkos lett! Még gye­rek volt. Fiatal volt. Tizenöt, tizenhat, tizen­hét éves volt. Mindegy hogy hány évesek voltak. Fiatalok voltaki Az élet előtt álltak. És nem mertek, nem tudtak szembe nézni az élettel. Mi várt volna rájuk? A legjobban az apjukat, anyjukat ismerték. Olyan életet éljenek, mint ők? • • • Az épület előtt fekete zászló leng. Aki ismerte őt, a gyászlobogóra tekintve maga elé idézi a fiatal lány arcát. Kedves volt, szép volt, és nagyon szomorú volt. Így élt az emlékezetükben. Az utóbbi időben na­gyon szomorú és szégyenlős volt. Az édes­anyja betegeskedett, gyógykezelésre küld­ték. Egyedül maradt az apjával. Az apa egyszerre változtatott az életmódján, csak késő éjszaka járt haza. Nem törődött azzal, mit csinál a lánya. Nem törődött azzal, hogy haza várja, hogy együtt legyenek, együtt vacsorázzanak, levelet írjanak a ma­mának. Nem törődött vele, mert volt vala­kije. S a lánya a lelkébe látott. Késő éjsza­ka, amikor az apja hazatért kérlelte őt: „Apa, ne csináld!" Megfenyítette, törődj a magad dolgával! Később újra rimánkodott: „Apa, ne csináld!" „Mit tudod te, mi az élet?!" „Anyu beteg, te pedig ..., megbá­nod apa, nagyon megbánod ..." „Mit bán­hatnék meg?" „Majd meglátod ..." És meg­gött: Ne csináljátok! Nekem kell az apa, kell az anya! Az apa nem tágított, válni akar! Az anya: ha annyira akarja, istenem, hát legyen úgy, próbáljon szerencsét... A fiú tiltakozásul elköltözött hazulról. Az apát ez sem ingatta meg elhatározásában. A fiú öngyilkos lett. Most már nyugodtan elvál­hat... Hasonló eset, azzal a különbséggel, hogy a szülők már elváltak, mert az apa mással kívánt élni. Ketten voltak testvérek. A bí­róság a lányt az anyának, a fiút az apának ítélte. A fiú mostohatestvért kapott, — az anyja természetesen minden esetben a sa­ját fia pártját fogta, — a befogadott gyerek­nek sosem volt igaza. A fiú panaszkodott az apjának, de hiába, nem mert ellensze­gülni az új feleség akaratának. A fiú fel­kereste az édesanyját, hogy elsírja keservét. Nem tehetünk semmit, fiam, a bíróság neki ítélt. Tovább tűrt és szenvedett. S egy na­pon, amikor felgyülemlett benne a sok ke­serűség, amikor az apja újra szidta, mert most is az új feleségének adott Igazat, a zsebéből kirántotta a titokban szerzett pisz­tolyt, s az apja előtt agyonlőtte magát... Családi élet? Unalom, megszokás. Derűs, biztató mosoly? Oj szín az életben. S utána következik a csók, a forró ölelés. És meg­szédül a nős férfi, feltámad benne a re­mény: boldogabban is élhetnék, mint eddig éltemi Mi lesz a gyerekkel? Mások is el­váltak, és élnek ... mások is megcsalják házastársukat, és élnek ...! Boldogabban, mint addig ... A nők között is akadnak ha­sonló gondolkodásúak, elegen, sokan. A csá­bítás kölcsönös, gyakran a pillanat müve, s a pillanat lavinát indít el. Már nem lehet megállítani. Hiába könyörög a lány: NE CSINÁLD, APA! Hiába könyörög a fiú: NE VÁLJATOK, NEKEM KELL AZ APA, KELL AZ ANYA! Hiába kérlel, könyörög a másik fiú: NEM LÁTOD BE, HOGY NEKEM VAN IGA­ZAM? IGAZSÁGTALAN VAGY, APA! Az el­váltán, külön élő anya tehetetlen: NEM TE­HETÜNK SEMMIT... Nem tehetünk semmit... A hír messze száll. Tudják a szomszédok, tudják a tize­dik házban is, a város túlsó felében is. S egy élet kialszik, mert nem tehetünk sem­mit. A hasonló korú lányok, fiúk elgondol­kodnak, titokban figyelik a szüleiket: Ti is ilyenek lennétek? S mi, felnőttek csóváljuk a fejünket — elhidegülnek tőlünk a gyere­kek. De kutatjuk-e — legalább magunkban — mi ennek az oka? Mert ők is látnak, so­kat látnak, hallanak és tapasztalnak. Mit tanulnak tőlünk? Nem merjük bevallani és beismerni — a képmutatást. Ez is megren­díti a gyerek lelkületét. S ez számára ször­nyűbb, mint a pusztító földrengés. A kamasz fiú a halálba menekül. HAZUDSZ, APÁM! ITTHON MÁS VAGY, S AZ EMBEREK ELŐTT A MÁSIK ÉNEDET MUTOGATOD... A ma­gatartás, a gondolkodás, a tett kettőssége miatt meghasonlik a fiatal lélek. Ez vár rám is? Ilyennek kell lennem felnőtt ko­romban? Csak Így juthatok előbbre? Csak az ilyen élet biztosítja a sikert? Csak így lehetek boldogabb? Ilyen áron?! Csóváljuk a fejünket, sajnálkozunk - tragédia. A felnőttek tragédiája. Tetteik mögött nem látják, vagy nem akar­ják észrevenni gyermekük érzékeny lelkületét. Nem gondolkodnak, vagy nem akarnak elgondolkodni afölött: tettük milyen hatással lehet a fiatalokra? Ez a család, az egyén problémája, mert minden, ami a küszöbön innen történik, ha nem szegik meg a törvényt — a család „belügye". De ha emiatt egy fiatal élet vész kárba, ez a családi „belügyet" társadalmi problémává fokoz/a. Vagyis társa­dalmi problémává kellene válnia, mert szádunkra nem lehet kö­zömbös, nem minősíthetjük csupán tragikus ecetnfk, hogy nálunk évente százhetven kiskorú, fiatal fiú és leány követ e! öngyilkosságot. PETRÖCI BÁLINT

Next

/
Thumbnails
Contents