Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-13 / 43. szám, kedd

Amikor a kereskedés termelési tervet teljesít A MARTINI GÉPGYÁRBAN ta­valy különös helyzet alakult ki: a termelési terv bizonyos szá­mú Diesel-mozdony elkészítését Irta elő, viszont az eladási osz­tály képtelen volt a tervezett számú mozdonyra vásárlót ta­lálni. A gépgyár minden továb­bi nélkül belenyugodhatott vol­na a kialakult helyzetbe -— mint ahogy a direktív irányítás ide­jén bele is nyugodott volna — s a terv nem teljesítését a fel­sőbb szerv intézkedésével indo­kolhatta volna. Valóban, a bo­nyodalmak a felettes igazgató­ság különféle szabálytalanságai miatt keletkeztek ... A helyzet látszólag csak egyetlen irányba terelhette a vállalatot: a terv, tehát a ter­melés csökkentése felé. Az év végi eredmény azonban épp az ellenkezőjéről tanúskodik: tíz mozdonnyal többet gyártottak, mint amennyit a terv előírt, a tervezettnél hárommillió korona értékű pótalkatrésszel többet készítettek, sőt, a munkaterme­lékenység tervét is 120 száza­lékra teljesítették. Hogyan le­hetséges ez? A martini gépgyárban meg­értették, hogy sem a felelősség áthárítása, sem a papírháború nem növeli bruttó jövedelmü­ket. Két lehetőség előtt álltak — vagy „kirevolvereznek" vala­miféle pótjuttatást a felettes szervtől, kártérítést követelnek és bíráskodnak, vagy keresked­ni kezdenek. És ez a második lehetőség nemcsak biztosabb­nak, hanem kifizetődőbbnek is bizonyult. Egy eladahatatlan mozdony nem cipőpertli, amelyet ha nem adok el ma, otthagyhatok a fiókban. A mozdonyt el kell adni, ha már elkészült, mert milliós értékű munka és anyag van benne. Igen ám, de hogyan lehet kedvet csinálni a vásárló­nak olyasmire, mint egy Diesel­mozdony? Itt bizony a fényrek­lámos hirdetés nem segít. A mozdonyok vásárlói a pénzü­kön keresztül nézik a sok ton­nás portékát: kifizetődik-e megvenni, vagy sem. Van-e a piacon ennél jobb, vagy erre szorulunk? Mozdonyvásárlás­nál rendszerint nem az ár a döntő, az, ha leszállítják is ma­gas. A mozdony kifizetődése az üzemmenetben mutatkozik meg — mennyi és milyen gyakori javításra szorul, milyen hosz­szú ideig tart a javítása, mek­kora veszteségidőt kell bekal­kulálni az üzemmenetbe ... Es a vásárlónak ezt a gyenge pont­ját ragadták ki a tervezésnél a martiniak. Nem csináltak reklá­mot egyes mozdonytípusaiknak külön-külön, hanem gyáruk jó hírnevét igyekeztek a köztudat­ba — Illetve a lokotraktorok és egyéb vasúti vontatók üzemelte tői tudatába — bevinni. A ter­melés csökkentése helyett bő­vítették termelésüket: bevezet­ték a generáljavításokat azok számára, akik tőlük vásárolják a mozdonyokat. Egészen más. ha maga a termelőüzem javít — látja ezt a vásárló. És növelték a pótalkatrészek gyártását, mert tudják, hogy a folyamatos javítás lehetősége, a pótalkat­részek biztos beszerezhető sége a legjobb reklám. A martini gépgyárban nem tettek mást, mint szolgálatokat is csatoltak az áruhoz. Nem in gyen, távolról sem. De a vásár­ló szívesen megfizeti a szolgál­tatást, csak legyen. Ez ma a fő hiánycikk, nem a mozdony. Es, mint látható, a szolgáltatások a vásárlókedvet is fokozták. An­nak ellenére, hogy nagy a be­hozatalunk, és Diesel-mozdonyt gyárt Dubnica, gyárt Sokolovo is, s talán jobbat mint Martin, de pótalkatrészt és javítószol­gálatot csak Martin ad hozzá. A vásárlók tíz dübörgő monst­rummal többet vásároltak tőle, mint amennyit vásárolni akar­tak. VILCSEK GÉZA A labdarúgó-tudományok doktora T udomásom szerint sehol, a világ egyik főiskoláján sem szerezhető meg a labdarúgó-tudományok doktora cím. A futball pedig szá­zadunk egyik legnépszerűbb, legtöbb emberre ható jelensége, s már-már valóban tudomány. A címet mégsem találom túlzó­nak, hiszen Kiss Pálról szól az írás. Arról a középisko­lásról, akit a Csehszlovák Tele­vízió népszerű sorozatában, a Tízszer válaszolj-ban (Desať­krát odpovedz) ismert meg az ország nyilvánossága, s aki a világfutball legjobb ismerőjének bizonyult a döntők során. Felkészültségével, feleleteivel bebizonyította az ebben az esz­tendőben érettségiző košicei fiú, hogy méltó az elnevezésre. Kiss Pál a Šrobár utcai gimná­zium diákja. Sohasem gondolt arra, hogy kedvtelése, hobbyja ilyen sikert hozzon. Amikor először látott labdarúgó liga­mérkőzést, hó fedte a pályát, s a kiesés ellen küzdő helyi Jed­nota döntetlenre játszott itthon a Trnavával. A sorsdöntő talál­kozón Stacho védett és Kvašfták mellélőtt egy tizenegyest. Soha­sem felejtette el ezeket az ese­ményeket, s ezután egyre gyak­rabban vette kezébe az újságot. Jó emlékezőtehetségének kö­szönheti, hogy megmaradtak fe­jében a nevek, számok, adatok. Olyannyira, hogy ma már szin­te mindent tud, ami a világ lab­darúgásában az utóbbi évtize­dekben történt. Csak most, a döntők előtt nézett át olyan dolgokat is, amelyek elég ré­gen zajlottak, akkor, amikor Kiss Pál még nem élt. Ezt is csupán azért, hogy megfelelő önbizalommal álljon a kamerák elé. Ha alaposabban utánané­zünk, még hobbynak sem nevez­hetjük a futballt Kiss Pál ese­tében. A hobbyja talán a hor­gászás és az olvasás. Lám, mit tesz a labdarúgás egy diákkal. Egy fél esztendőre megváltoztatta egész életét. Utazott, látott, tapasztalt, s olyan embereket ismert meg, mint Plánička vagy Novák. Nép­szerű lett: több mint háromszáz levelet kapott az ország minden tájáról. Iskolai és az otthoni el­mére jöttek a levelek, de meg­kapta őket akkor ls, ha a borí­tékon csupán ennyi állt: Kiss Pál, a Tízszer válaszolj sorozat résztvevője címére, Košice. A levelek nagy része fénykép­es autogramm-kérelem. Vannak, akik megköszönték az ez évben érettségizőnek küldött jókíván­ságokat, és ők is ígérik, hogy szurkolnak majd a nagy napon Paliért. Csehországból egy hu­szonegy éves béna lány is Irt, aki az ágyhoz van láncolva, s levele arról tanúskodik, milyen szomorú és egyhangú az élete. „Csak a behavazott utat és a fe­hér háztetőket látom, nem tu­dok sehová menni" —, írja a kislány, akit Pali egy-egy le­vele nagyon boldoggá tesz. Akadnak olyan lányok is, akik elküldik fényképeiket, és bevallják, hogy a Srobár utcai gimnázium diákja megnyerte tetszésüket. A siker, a népszerűség persze nem hull Ingyen az ember ölé­be. Palipak volt mit pótolnia a félévi szünet előtt, s ez bizony a bizonyítványán is meglátszik, de ebből senki, így ő sem csi­nál tragédiát. A második félév­ben többet lesz itthon, és akkor majd alaposan nekifog, hiszen ez elsősorban az ő érdeke. Érettségi után ugyanis a bratis­lavai jogi fakultásra szeretne beiratkozni, s ahhoz sikeres fel­vételi vizsgát kell tennie. Szinte önként vetődik fel a kérdés: ez a remek memóriájú fiú, aki ennyire jártas a labda­rúgásban, miért nem helyezke­dik el olyan pályán, amely egé­szen közel van ehhez? Pali gon­dolt erre, s tervei között az is szerepel, hogy megpróbálkozik majd a sportújságírással. Ehhez nagy kedve lenne. Bizonyára érdekli az olvasót, mi mindent hozott ez a győze­lem az első helyezett Kiss Pál részére anyagi vonatkozásban? A fődíj, több mint ötezer koro­na volt. Azonkívül egy bulgáriai kirándulás várja, s néhány bel­földi út. Számos ajándékot ka­pott, nemrég pedig a Košicei Városi Nemzeti Bizottság elnö­ke hívta meg beszélgetésre, s a város nevében köszönetet mondott neki a jó szereplésért. Palival az iskolában is meg vannak elégedve. Amikor ott jártam, megbizonyosodtam róla, hogy szeretik az osztálytársai. Kiss Pál most az érettségire, s utána a felvételi vizsgára össz­pontosít. Szeretné, ha csapata, a VSS jól szerepelne a labda­rúgó-ligában, s egyszer Kelet­Szlovákiának is lenne már or­szágos bajnoka. K iss Pál csendes, szerény fiú. Bizakodva néz az előtte álló feladatok elé, mert hiába adományoztuk neki a labdarúgó-tudományok dokto­ra címet: ebből nem lehet meg­élni, s akármilyen szépek is az elért sikerek, a java még most Jön. b. gy. Néphadseregünk életéből A JUBILEUMI ÉVFORDULO TISZTELETÉRE Abban a katonai egységben, amelyben |. Smotana őrvezető, a CSISZ-alapszervezet elnöke, fel mérték a századon belüli szocia­lista munkaverseny lehetőségeit. Elhatározták, hogy a köztársaság megalakításának 50. évfordulója tiszteletére megszerzik a Példás­raj címet és hogy a körzetben 40 brigádórát dolgoznak le. A raj és az egység tagjai az üzemanyag megtakarítására és a balesetnélkü­li közlekedésre vonatkozó több felajánlást tettek. EREDMÉNYES MUNKÁT VÉGEZTEK A prágai helyőrség laktanyái­nak külső arculata évekkel ez­előtt sok bírálatra adott okot. Három évvel ezelőtt karbantartá sí verseny indult el. Az említett idő alatt a katonák figyelemre méltó eredményeket értek el. Ta­valy például a helyőrség egységei­nek katonái 350 000 brigádórát dolgoztak le. A helyőrség pa­rancsnokságának vándorserlegét az Október 17. nevet viselő lak­tanya nyerte el, amelynek legény­sége csaknem 40 000 órát dolgo­zott le a kaszárnya építésén. FIATAL HATÁRŰRÖK KLUBJA Az egyik znojmói iskolában a közelmúltban megalakult a fiatal határőrök klubja. A klub a sport­és harcjátékok rendezését, vala­mint a vádnökségi katonai egység közelebbi megismerését tűzte ki célul. ÉRTÉKES A)ÁNDÉK A plzeiíi katonai körzetben a katonai parancsnokság és a Cseh­szlovák Vöröskereszt dolgozói 109 fiatalt nyertek meg a térítésmen­tes véradásra. Ebben a legna­gyobb érdeme Kandler őrnagynak van. Az akciót tovább folytatják és versenyt hirdetnek a köztársa­ság megalakításának 50. évfordu­lója tiszteletére. 0) KATONAI ÜDÜLŐHÁZ A Tatranské sruby elnevezésű Magas Tátra i településen a mi­nap korszerű hétemeletes katonai üdülőházat adtak át rendelteté­sének, amelyet a bratislavai kato­nai tervezőintézet dolgozói tervez­tek. Az új létesítmény az eddigi faházakat helyettesíti majd, s a katonák minden kényelmet megta­lálnak benne. TÖKÉLETESÍTIK TUDÁSUKAT A Honvédelmi Sportszövetség Szlovákiai Bizottságának kezdemé­nyezésére Dunaszerdahelyen meg­alakult a tartalékos tisztek, tiszt­helyettesek és altisztek klubja, amelynek irányítására kilenc tagú vezetőséget választottak. A klub tagjai gyarapítják harcászati és haditechnikai ismereteiket. —né— Munkában a híradósok 3. A RABLÓGYILKOS IS UDVARKÉPES Nagy-Britannia európai nagy­követei — Vansittart államtit­kár utasítására — a nemzeti­szocialisták minden lépését fi­gyelték. Néhány hónappal a hit­leri hatalomátvétel után Clark Kerr stockholmi nagykövet ar­ról számolt be, hogy Gusztáv svéd király fogadta Göringet. „őfelségére" Göring kedvező benyomást tett. A király közöl­te Görlnggel, hogy a nemzeti­szocialisták túlkapásait a kül­földön határozottan elítélik, a zsidóellenes pogromok és a koncentrációs táborok ellen­szenvesek, a túlhajtott milita­rizmus — különösen az ifjúság militarista szellemű nevelése aggodalmat kelt. Göring — a ki­rály szavai szerint — kijelen­tette, hogy a koncentrációs tá­borokkal egész Európát, sőt az egész világot védik a bolseviz­mustól, s ezért Hitler csak kö­szönetet érdemel. Az ifjúság ka­tonai nevelését pedig — Göring szerint — a külföldön félreér­tik. Hitler és munkatársai tud­ják, hogy a fiatalok, különösen a német fiatalok, szeretik az egyenruhákat és a zászlókat, tehát lehetőséget adnak arra, hogy az ifjúság hódolhasson ösztönös hajlamainak. Ez azon­ban nem azt jelenti, hogy a bi­rodalmi kormány egy jövendő háborúra készítené elő a fel­növő korosztályt. Őfelsége kö­zölte velem, hogy véleménye szerint Göring teljesen nyíl­tan és őszintén beszélt." 4. A JÓ PÁSZTOR A FARKAST IS MEGÁLDJA Franz von Papén, Hitler al­kancellárja 1933. július 20-án Rómában aláírta a birodalmi konkordátumot, amely berlini kommentálás szerint „rendezte Németország és a Vattkán vi­szonyát és elsimította az évez­redes ellentétet. Egy nappal később von Papén és dr. Borne­wasser trierl jvispök a Trlerben rendezett egyházi ünnepélyről táviratot küldtek Hitlernek: „Az ünnepély alkalmából tör­hetetlen testvéri együttműködé­sünkről biztosíthatjuk a Füh­rert, aki az új állam keresztény, nemzeti és szociális alapjainak megteremtésén munkálkodik." Ivone Kirkpatrick, Nagy-Bri­tannia vatikáni nagykövetségé­nek első titkára, ebben az idő­ben érdekes jelentést küldött Londonba. Beszámolt arról, hogy beszélgetett Pacellt bíbo­rossal, a Vatikán államtitkárá­val, jaki később mint XII. Pius támogatta a nácikat): „Öeminenciája nem titkolta, hogy ellenszenvvel figyelt a németországi eseményeket, az egész népet megbénító terrort. A bíboros nem bízik abban a sokak által hirdetett megbéké­lési folyamatban sem, tehát nem hiszi, hogy Hitler úr böl­csebb lesz, túlbuzgósága csök­ken és finomabb kormányzási módszereket alkalmaz. Minde­zek ellenére kénytelen volt aláírni a római konkordá­tumot, hogy ezzel biztosítsa a német katolikusok hitéleti sza­badságát és a németországi ka­tolikus egyház v agy oná t." A Downing Street urai eze­ket a jelentéseket csakúgy a levéltárba helyezték, mint szá­mos más nagyhatalom európai követeinek figyelmeztetését. Nem érdemesítették figyelem­re William E. Dodd, az Egye­sült Államok berlini nagyköve­tének 1933. augusztus 21-én írt Javaslatát sem, amely már hat esztendővel a második világhá­ború kirobbanása előtt rámuta­tott arra, hogy angol-amerikai Horace Rumbold berlini angol nagykövet (balról) a dán nagy­követtel beszélget. szövetséggel, szoros együttmű­ködéssel kell megfékezni a fe­nyegető barna veszedelmet. A fasiszta kormány korlátlan lehetőségeket adott a finánc­mágnásoknak. A fasizmus első éveiben 4 millió munkanélküli dolgozott közmunkákon, ezzel akaratlanul is erősítve Hitler rémuralmát. Kétezernél több világhírű író, tudós és művész menekült el Németországból és több mint tízezret hurcoltak börtönökbe és fogolytáborokba. Ugyanakkor a legnagyobb ame­rikai, angol, francia és holland monopóliumok úgy határoztak, hogy Németországot a lehető legnagyobb mérvű pénzügyi és haditechnikai támogatásban ré­szesítik. Rosenberg, Hitler „ide­ológusa" Londonban tárgyalt a brit miniszterekkel „Német­ország fegyverkezési jogáról, Ausztria annektálásáról, Cseh­szlovákia feldarabolásáról és a lengyel határok kiigazításáról". Hitler nevében angol—német szövetségi szerződést ajánlott a világot fenyegető bolsevista veszély ellen. A brit levéltári kutatók a nyilvánosságra hozott adatok első fejezetei alapján szinte ne­vetségesnek tartják őfelsége kormányának politikai Impo­tenciáját. Megállapítják, hogy Hitler uralmának kezdeti Időszaka ugyan nyugtalanította a brit kormányt, de csak „kellemet­len érzéseket" okozott és nem látták szükségszerűnek a radi­kálisabb intézkedéseket. A Downing Street urai zavar­talanul szürcsölték illatos teá­jukat, és ha Németország felől keserű hírek érkeztek — leg­feljebb több cukrot tettek a teáscsészébe. Csak akkor riadtak fel, ami­kor Ausztria egét kezdte elbo­rítani a barna füsti KÖVETKEZIK: 5. A WIENER WALZER NYITÁNYA.

Next

/
Thumbnails
Contents