Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-12 / 11. szám, péntek

ban ivei lyan jártasságról és dségről tesz szert, kiderül, hogy pártonkíére elvégezte a marxizlinizmus esti egyelémét. /olt-e valami haszna? — arra gondolva, hogy dig is két főiskolát végílegen ajánlom minden vezető dolgozójának, allgassa végig az elő3t. Legalább az első évit. Itt ismerkedtem meg resen a marxista világs a filozófiai gondolkoeivel. Mindennapi mun•empontjából is rendkíjntosságot tulajdonítok Az optimális terv megzempontjából rendkívüli iége van a munkamódsgválasztásának és an>gy az ember különbséI tenni a lényeges és a slen körülmények között, tett rá arra, hogy a sta, analitikai, normatív és i módszerek különböző ációit alkalmazzam, s a ás előnyeit és hátrányamódszer alkalmazásánál líg az optimális megollyegesen befolyásoló tévegyem figyelembe, ltudomány a humán túrok körébe tartozik. A lérnöki karon végzett tayok a technikai és terudományok körébe tarVégeredményben mind skola nagyon is gyakorlást adott neki. Az emhihetné, hogy ezzel már elboldogulhat. A filozófia gyakorlatisznosítható tudást adott Üsaknem egy évtizedig liilllllüil porhanyós volt a krumpli. Ha megsütötték, és széttörték, lisztesen fehéren omlott a tányérunkra. Gyönyörűség volt nézni. Hát még enni. Még szagolni is jó volt. .. Most pedig sárga, rágós és büdös, ráadásul csirlzfzíi. Ahány darab, annyi fajta, csak annyi hasonlatosság van közöttük, hogy mindegyiknek a felét el kell dobni, körül kell faragni. Hát ezt a gyümölcsöt bizony kár volt messze külföldről idetelepíteni. Ez csakis arra jó, hagy az ember kifizesse, hazavigye és kidobja. Úh, burgonya, pityóka, földialma, csicsóka, kolompár .. Hogyan nevezzelek, hogy meg is ehessetek? Mert krumpli néven nem vagy híredhez méltó akármilyen szlnfi zsákoc&kába bugyolálnak, negyven fillérekért . . . DÁVID TERÉZ tartó főiskolai tanulmányok után még mindig novumot jelentett. Különös dolog: bányatervezés és filozófia ilyen szoros kapcsolatban és összefüggésben. Ha azt mondta volna, hogy közgazdaság ... Erre kiderült, hogy o bratislavai Közgazdasági Főiskolán éveken át postgradulális tanulmányokat végzett. ELKÉPESZTŐ HANGYASZORGALOM ÉS ÖRÖKÖS TANULÁS. Az a rendvai kis diákgyerek valóban becsületet szerzett apja nevének. Az a kis rendvai diákgyerek ... Nincs sehol. Nincs sehol. Itt ül előttem a megfáradt férfi. Ö maga is családapa. A tizenöt éves Mária és a tizenhárom éves Danica édesapja. Néhány kesernyés vonás gyülekezik az ajka körül: — Baj, baj hogy nálunk senki se törődik az emberi személyiség nevelésével és kialakításával. Még úgy-ahogy az iskola, aztán senki. Pedig erre felnőtt korában is szüksége lenne az embernek. — Konkréten mire gondol? — Például az egyéni munka megszervezése, vagy akár a szabadidő megszervezése, önfegyelemre ... Tűnődik. — Én személy szerint mindig nagy reményeket fűztem az irodalomhoz és általában a művészethez. Kollektív élmények közvetítője, irányt adhat az ember érzelmi világának kialakulásához. — Ha tehetem, hát olvasok, színházba is eljárogatok. Csakhogy az irodalom nem tükrözi a kort, a nemzedéki problémákat, sem a technikai értelmiség problémáit. Végeredményben igaza van. Az irodalom nem nőtt föl saját korához. Az író gyakran szakbarbárságról beszél, csak azért, hogy elleplezze humán műveltségének korlátait, sokszor meglepő tájékozatlanságát és tudatlanságát a természettudományok köréből. Elfelejtette, hogy a modern ipar elképzelhetetlen a modern tudomány és technika nélkül, tehát értelmiség nélkül. Hosszú ideig kultuszt csinált a fizikai munkának. Az ugyan tiszteletreméltó, de ez nem elégséges ok arra, hogy megfeledkezzék a tudományról, mely hovatovább tényleges termelőerővé vált, s ugyanakkor megfeledkezzék az értelmiségiről. Szerencsére minden mozgásban van, minden változik, lassan minden helyes arányokat ölt. Koccintottunk. — Külföldön járt-e? — Jugoszláviában, Magyarországon, Bulgáriában, Ausztriában, mind a két Németországban. — Szolgálatilag? — Szolgálatilag is, turistaként is. Családostul... VENDÉGLÁTÓNK a rádióval próbálkozott. Bolondos ritmikus zene harsant. A fehér villanyfényben izzó kis szobábo hirtelen berobbant a zűrös, távoli világ. A világ, mely elől nem lehet elmenekülni, így hát az ember inkább becsalogatja az otthonóba is. BABI TIBOR Hátraarc a zsákutcából Tuzex-áru — koronáért 9 Kötelező árcsökkentés 0 Jó reggelt, divattervezők! # Mennyiségileg is konkurrenciaképes importcikkek 0 Angol ruhaanyag és olasz cipő a sztár # Legyen, ami kell! Még alig múlt egy éves a DOVOZ, az állami nagyáruházak behozatali üzeme, de már majd az egész ország belkereskedelmét befolyásolja. Központi raktára a bratislavai kikötő egyik épületében van, itt dolgozik az üzem meglehetősen csekély lélekszámú munkaközössége. A külföldi árucikkek között érdekes dolgokat mond el a riporternek Zdenék R u s fiák, az üzemvezető. Vesszőparipája: a belkereskedelem útkeresése, az áruellátás javítása. A

z üzem az ország nagyáruházait látja el külföldi divatcikkekkel. A prágai Dúm módy-ba, a Fehér Hattyúba (Bílá labuť), az ostravai Ostravicába, a bratislavai Dunaj-áruházba, a košicei Hornádba, a bratislavai kikötőn keresztül érkezik a legkeresettebb termékek rendkívül bő választéka. — És országos viszonylatban is számottevő menynyiségben? — Hadd mondjak egy adatot: a múlt évi terv szerint 360 millió korona értékű terméket kellett volna átvennünk. Az év folyamán olyan nagy érdeklődés mutatkozott a külföldi áru iránt, hogy fokozni kellett a behozatalt. Az év végi mérleg több mint 500 millió koronás. Ebben az esztendőben pedig úgy tervezzük, hogy 600—650 millió értékű külföldi termékkel — főleg divatcikkel — gazdagítjuk a nagyáruházak árukészletét. Elgondolkoztatja az embert az ilyen adat. A közgazdasági tudományban járatlan átlagfogyasztó számára paradoxként hat, hogy egyfelől a sajtóban, a rádióban, és a tv-ben állandóan az eladatlan készletek felhalmozódása miatt panaszkodnak a gazdasági vezetők, másrészt pedig külföldről hozunk be jelentős mennyiségű árut. — Az talán nem paradoxon, hogy sok az eladatlan áru és családok egy rétege mégsem tudja a pénzét elkölteni? — felelt morfondírozásomra Zdenek Rusňák. A vállalat a DOVOZ üzemet éppen emiatt hozta létre. Ugyanis meglehetősen nagy azok száma, akik vásárolnának, csak éppen nem azt, amit az áruházak eladásra kínálnak. Ha én orkánkabátot szeretnék vásárolni — és pénzem is van rá — hiába kínál nékem a textilkereskedő tweed felöltőt. Csak végső szükség esetén veszem meg. Az évente behozott 600—650 millió korona értékű divatcikk a keresletet nem is annyira mennyiség szempontjából befolyásolja, hiszen az ország lakossága évente több milliárd korona értékű Ilyen terméket vásárol. Az importált áru első sorban „ihletőként" hat, főleg a közszükségleti ipar tervezőire, akik — sajnos — az utóbbi évtizedben elaludták a fejlődést, vagy legalább is félálomban — és félgőzzel — dolgoztak. A legközismertebb ilyen eset... — ... az orkánkabátok históriája. A fogyasztók néhány esztendeje „felfedezték" a sötétkék színű „sustyákot". A bíróságok a megmondhatói, hogy — feketén is — milyen hajsza folyt értük. Csaknem egy évtizeddel az olaszok után gyártásukat mi is megkezdtük. A sötétkék színű hazai gyártmányú „olaszkabát" ma már bárhol kapható. Csakhogy közben külföldön a pasztell színű orkánkabát lett a sláger, a mi üzemeink pedig továbbra is rendületlenül gyártják a sötétkéket. A szivárvány minden színében készült külföldi sustyákok egész garmadáját rakja elém Mária Kmetonyová, a konfekció részleg vezetője. — Ezek árban Is vetélkednek a hazaiakkal? — Az import kabátokat a hazaiaknál ötven-hatvan koronával olcsóbban dobjuk piacra ... A hazai közszükségleti ipar ugyan a gyártmánytervezésben még nem tett teljes fordulatot, de azért már — jórészt az Importált cikkek hatására — távolról sem a régi. A DOVOZ üzem tevékenységének egyik leglényegesebb pozitívuma éppen az egészséges konkurrencia szellem felébresztése. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a közszükségleti cikkek behozatalát, akkor kiderül, hogy — persze közvetve — a külföldi áru nem csökkenti, hanem inkább fokozza majd a hazai termékek eladási lehetőségét. És itt húzzuk alá ezt a szót: majd. Ha majd a jövőben a külföldről érkezett „ihlet" hatására a hazai termelőktől a mi üzleteink is világszínvonalú termékeket kapnak. — Melyik országból érkeztek az utóbbi időben rendkívül keresett termékek? — Attól függ, milyen áruról van szó. Ha cipőről, akkor Olaszországot és Jugoszláviát kell említeni. Érdekes, hogy a jugoszlávok a cipőiparban világviszonylatban is előretörtek. A férfi divatcikkek gyártásában ma is az angolok és a franciák vezetnek, de például Indiából is igen szép — és főleg keresett — kötöttáru érkezett a napokban. Piackutatóink jelezték például, hogy a nyugati országokban mind divatosabb lesz az ingpulóver. Nem késtünk sokáig, néhány tízezer darabot ml is azonnal rendeltünk Franciaországból és Angliából. Felkeltjük a fogyasztók és ha sikerül, a divattervezők érdeklődését is. — Az árképzés is lényegesen rugalmasabb lett az utóbbi időben. Hogyan tekint erre a nagyáruházi dolgozó? — Látta ön mostanában, az ünnepek után a Dunaj kirakatát? — válaszolt kérdéssel a kérdésre Zdenek Rusňák. — Ha látta, akkor saját szemével is meggyőződhetett arról, hogy miként értelmezzük a rugalmas árpolitikát. Aki a legújabb divat szerint kíván öltözködni, annak mélyebben a zsebébe kell nyúlnia. Ez világszerte alapvető elv, mondhatnám azt is, hogy ez a kereskedelmi egyszeregyhez tartozik. Később — az első kereslet-hullám elülte után — törvényszerűen csökkentjük az árakat. Sőt az áruház igazgatók ma már kötelességüknek is tartják a rendszeres árcsökkentést. Elsősorban azért, mert a kiskereskedelmi forgalom alakulásában anyagilag is érdekelve vannak. Ha bizonyos áru túlsokáig fekszik raktáron, csökken az áruház effektivitása, és fokozódik az eladatlan áruért fizetendő kamat mennyisége. Ez pedig prémiumcsökkentő tényező. — Az áruházak miből fedezik az eredeti- és a csökkentett ár közötti különbözetet? — A kockázati alapból, amely jelentős. És különben is, az újdonságokat átlagosnál magasabb áron hozzuk forgalomba. A rugalmas árpolitika egyik érdekessége — a néhány évvel ezelőtti gyakorlattal szemben — hogy az üzletvezetőknek ma már órák alatt módjukban áll dönteni az árváltoztatásról. Régebben néha hónapokig tartott, amíg a minisztérium az árcsökkentést jóváhagyta. Ma az ország területén körülbelül ötven nagyáruház van. Számuk a jövőben még tovább emelkedik, hiszen jónéhány városban — például Bratislavában, Komáromban és Trenčínben — több millió koronás beruházással üzletházakat építenek. Ezek jellegzetessége az árubőség lesz. Hogy néhány évvel ezelőttinél már ma is lényegesen jobb a helyzet, azt az is bizonyítja, hogy csehszlovák koronáért mind több „Tuzex" áru kapható. M

egindult a harc a vevőért. Az „arzenálban" ma még nem mindig van megfelelő mennyiségű jóminőségű áru. De eljön az az idő, reméljük nem is olyan soká, amikor az áruházak majd a legfejlettebb tőkés országok szupermarkettjeihez hasonlóan vaskos és szép kivitelű katalógusokkal hirdetik: van már vásárolni való elég és pontosan az, ami iránt a vásárló érdeklődik. A belkereskedelem mintha már megindult volna, kifelé a zsákutcából. TÓTH MIHÁLY F ijae-TOub kôo'ajľc'io'-azó kombinátunk, a farkastornki S':K ::aít, amsly é.'Eníe Í J", j lalat 4,3 millió tonna kőolajat dolF/j7. icl, a nysr^auyasBl a C32hszi0ľák—

szovjet Barátság kőolajvezetéken át kapja. A vezeték az üzemba torkollik. (CTK — K. Clch felv.)