Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-10 / 9. szám, szerda

ORVOSI TANACSADÓ Miért kötelező o védőoltás? E lmúlt a három nap, ameddig a csoda csoda. A kísérlet sikerült, az orvostudomány megint tett az emberiségért valamit. A fokvá­rosi szívoperáció épp úgy ha­tárkő az egészségügy fejlődésé­ben mint a Salvarsan, vagy Pas­teur injekciói, Koch professzor tbc baktériuma, vagy a röntgen láthatatlan sugarai, vagy Sem­melweis doktor klóros kézmo­sása. Talán még ezeknél is több. Teljes fordulat az élet felé. A világ moralistái még csóválgat­ják ugyan a fe­jüket, hogy va­jon eléggé ha­lott-e a halott, akinek a szíve idegen testben tovább képes dobogni? Eléggé haldokló-e az élő, hogy ilyen kockázatos műtétnek vessék alá? Dehát óvatosak mindig voltak és lesznek, szerencsére nem ők viszik előbbre a világ dolgait. Kísérletek nélkül pedig nem születnek eredmények. Az emberélet olyan érték, ame­lyért akkor is el kell követni mindent, ha tekintetbe vesszük, hogy annyi idő leforgása alatt ameddig Fokvárosban átültet­nek egy szívet (őt óra), mennyi fegyvert és robbanóanyagot gyártanak világszerte. Ettől az összehasonlítástól az arányok egyszerre aránytalanokká vál­nak, ám a képlet, amit eredmé­nyez az emberi humánum, mely az értelmes életet az értelmet­len halál fölé helyezi. F okvárosban tehát megtör­tént a második szívoperá­ció is. A jelentések arról számoltak be, hogy a fehér em­ber bordái között engedelme­sen működik a félvérű ember szíve. Ezzel az eseménnyel — szól tovább a jelentés — a dél­afrikai orvosprofesszorok túl jutottak elfogult fajszemléle tűkön. örvendetes jelenség hogy sem a fehér, sem a fekete bőrű lakosság nem emelt vétót az életmentő orvosi beavatkozás ellen. Ha tehát a sors úgy akar­ja, és az orvosok mindent elkö vetnek, a félvér Clive Haupt szí­Ve éltetni fogja a fehér dr. Phi­lip Blaiberget az emberi kor legvégső határáig. A világot pe­dig — mely mindkét műtét alatt visszafojtott lélegzettel fi­gyelt — táplálja a remény, hogy felgyógyulása után sem fenyegeti a fokvárosi fogászt a kiközösítés veszélye. Az or­vosprofesszorok műtéti bravúr­jukkal egyben egy mítoszt ls likvidáltak. Ám kilépve a realitások vilá­gából, be kell vallanunk, hogy a laikus ember tudatában a szív eddig más ls volt, mint csakis biológiai szerv. Érzések, indula­tok fészke, szerelem, szeretet, gyűlölet tanyája. Költők verse­ket írtak kedvesükről, akiknek nevét „szívükbe vésték". Anyák szíve-vére csorgott gyermekei­kért, miközben tovább éltek. Nó­taszerzők felmentek az „úristen­hez" egy új szívet kérni. Van aki szíve mélyén hordozza tit­kait. Hát mind ennek befelleg­zett. Ki meri ezekután ezt leír­ni, megkockáztatni? Váratlan SERE baleset és titka idegen birtoká­ba jut. Vágyai, reményei... K éptelen gondolatok, még sem tudok szabadulni tőlük. Hová lesznek az érzések az átültetett szívből? Az új test befogadja őket, vagy kilöki magából, mint Idegen sejtet? És milyen anyagból van összetákolva az ember, ha a szíve túlélheti saját halálát? Szívemre szorítom a kezem és szeretném kitapintani az érzé­seimet. Nem megy. Bonyolult szerkezetű motor lüktet a mell­kasomban. Csak tudnám mitől sajog olyan gyakran? Az orvo­sok azt mondják, biológiailag teljesen egészséges. A röntgen­kép is tiszta, a kardiogrammal sincsen hiba. Mégis elcserélném egy huszonötévesre. DÄVID TERÉZ Ma már nem oly nagy prob­léma megértetni a fiatal szü­lőkkel, hogy a gyermeket új­szülött korától nemcsak tiszta körülmények közt kell gondoz­ni és ésszerűen' kell táplálni, hanem a rendeletileg előírt vé­dőoltásokkal is el kell látni. Még csak másfél évtized telt el azóta, hogy az elmaradottabb falvak lakossága a legsúlyo­sabb gyanúsításokkal illette az orvosokat és a nővéreket, felelőtlen egyének tévhíreket terjesztettek és bizalmatlansá­got keltettek a védőoltásokkal szemben. Igen nagy erőfeszí­tésbe került meggyőzni az édesanyákat, hogy gyermekük egészségének, gyakran életének megmentése érdekében törté­nik minden fertőző megbetege­dés elleni akció. Nemcsak a lakosság lett műveltebb az egészségügyi dol­gozók és a vöröskereszt felvi­lágosító és nevelő tevékenysé­ge folytán. Minden propagan­dánál meggyőzőbben beszéltek az elmúlt évek eredményei, a megbetegedések és a halálozá­sok számának, leginkább a gyermek- és csecsemőhalandó­ság arányának csökkentése. Az emberek megértették, hogy legféltettebb kincsüket, a gyer­meket a védőoltások hatáso­san védik a végzetes betegsé­gekkel szemben is. Az utóbbi időben inkább azt tapasztaljuk, hogy a felnőttek gyermeküket elviszik, elküldik az oltásra, sőt, ha ez költözés vagy más ok miatt elmarad, igénylik azt, de önmagukat sokszor igyekez­nek kivonni az oltási kötele­zettség alól. Az időpontot el­odázzák, elhanyagolják, soka­kat többszöri meghívással, csak szigorúbban megszövegezett idézéssel lehet meggyőzni a kötelező védőoltás elmarad­hatatlanságáról. A védőoltásokat a szervezet fertőző betegségek elleni faj­lagos ellenállóképességének fokozására alkalmazzuk. Nagy részüket a fertőző megbetege­dések előfordulásától függet­lenül, a tudományos tapaszta­lat alapján törvényileg meg­szabott életkorban végezzük. Más részük bizonyos betegsé­gek előfordulásakor, vagy bi­zonyos korcsoportokban, foglal­kozási ágban, közösségben stb. külön meghatározott esetekben időszerű a fertőzés veszélyének elhárítása. ÉLETKOR SZERINT KŐTELEZŐ VÉDŐOLTÁSOK TBC ellen az újszülöttet 4­napos koráig be kell oltani, új­raoltás a negatív eredményű tuberkulinpróba alapján a 6., 11., 15., 20., 25. és 30. életév­ben. • Diftéria, tetanusz és sza­márköhögés ellen 3 hónapos, 4—5 hónapos, 3—5—8 éves kor­ban mindhárom betegségtől óvó egyesített oltóanyaggal, ezenkívül diftéria elleni anyag­gal még 2 és 4 éves korban is oltani kell a gyermeket. • Gyermekbénulás ellen cseppek formájában, szájon át kapja a védelmet a 6 hónapos csecsemő. Ojraoltás a 7. hónap­ban. • Himlő elleni oltást 1 éves korig kell alkalmaznunk a gyermeknél, újraoltás a 7. és a 14. életévben. Egyes betegségeknél azért szükséges az újraoltás, mert a lezajlott betegség révén szer­zett tartós védettségtől elté­rően az oltóanyag hatása idő­leges, csak néhány évre terje­dő és fel kell újítani. Például a hastífusz elleni oltás csak egy évre terjedő védelmet nyújt. Szülők és tanítók figyelmét arra hívjuk fel, hogy iskolavál­toztatáskor segítsenek az isko­|CTK) — A Sör és Malátagyá­rak szakigazgatóságának tájékoz­tatása szerint a szlovákiai sör­gyárak az idén több mint 4 mil­lió 450 000 hektoliter sört — a ta­valyihoz viszonyítva 380 000 hekto­literrel többet — fognak gyártani. Az igényes tervfeladat teljesítésé­hez évi '600 000 hektoliter sör elő­állításával az újonnan létesített Vetký Šariši sörgyár is hozzájá­laorvosnak annak megállapítá­sában, megkapta-e a gyermek az esedékes védőoltásokat és ha ezek hiányoznak, pótlólag kell beoltani. Mindenkit köte­lez a védőoltás hazánkban a TBC, himlő, diftéria, szamár­köhögés és gyermekbénulás ellen. A jelzett életkorban, el­ső felszólításra vessük alá ma­gunkat, 111. gyermekünket, hogy ne váljunk e betegségek áldo­zataivá vagy terjesztőivé. Bizonyos csoportokat a be­tegségi veszély elhárítása ér­dekében akkor ls be kell olta­ni, ha a betegség előfordulása nem járványszerű. A védőoltá­sok kötelezőek tehát ezekben az esetekben is: • Tetanusz ellen nemcsak a gyermekek részesülnek védő­oltásban, hanem a mezőgazda­sági dolgozók, a gépkocsiveze­tők és a sportolók is. (Helyes lenne, ha tetanusz elleni vé­dőoltást igényelne minden ke­rékpározó.) Gyakorlatilag vé­dőoltásban kell részesíteni mindenkit, aki tetanusz fertő­zésre gyanús sérülést szenve­dett. • Hastífusz és paratífusz el­leni védőoltásban részesítik a fertőző beteggel vagy a baci­lusgazdával kapcsolatba jutott személyeket, a kórházi fertőző osztályok, laboratóriumok és fertőtlenítő állomások dolgo­zóit, valamint azokat az ember­csoportokat, akiknél ezt a tí­fuszjárványt tömeges fellépése vagy veszélye miatt az egész­ségügyi hatóság külön elren­deli. • Veszettség ellen oltják be azt a személyt, akit veszett vagy veszettségre gyanús állat harapása fertőzött meg. A külföldre, különösen más világrészre s a tengerentúlra utazó csehszlovák polgárokra nézve kötelező a védőoltás mindazokkal a fertőző betegsé­gekkel szemben, amelyek a cél­országban előfordulnak. A kötelező védőoltások alól csak azok mentesek, akiknek egészségi állapota nem engedi meg a beavatkozást, 111. akiknél az oltás kedvezőtlenül befolyá­solná az egészségi állapotot. Az oltás célja a szervezet vé­delme. Ezért a védőoltást nyúj­tó orvos mérlegeli mindazon körülményeket, amelyek Ily szempontból figyelemreméltó­ak Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY rul. Az Idén befejezik a bratisla­vai sörgyár, a jüvő év elején pe­dig a martini sörgyár újjáépíté­sét. A martini iizeui 350 000, a ko­sieei 450 000, a michalovcei 400 ezer hektoliterrel növeli a terme­lést. Az üzemek dolgozói fokozott gondot fordítanak a sör minősé­gének javítására. Gj technológiai eljárásokat vezetnek be és lerö­vidítik a sör érlelAdési idejét. A galánta' járásban 18 évvel ezelőtt alapított alsószeli EFSZ jelenleg 1763 hektányi mezőgazdasági területen gazdálko­dik kiváló eredménnvel. A föld művesszövetkezet felvirágozta­tása a többi között Váci István, Štefan Iršan és Dobri lenű ér­deme. (j. Bakala — CTK felv.) szive 37. Utószó Vlagyimir Gavrilovics négy hónap múlva megkapta Tuljev első jelentését, amely hosszú körúton jutott el Moszk­vába, s megfejtése után legépelve húsz oldalnyi terjedelmű volt. Markov vörös ceruzával aláhúzta azt a helyet, ahol Tuljev külföldi fogadtatásáról és jelen­legi helyzetéről számolt be. „A központ Viktor Krugot küldte elém. Szándékosan tették. Ez mindjárt óvatos­ságra intett, mert Krug mindenkor apám vetélytársa, sőt nyílt ellensége volt, és amikor a központ öt bízta meg ezzel a küldetéssel, éreztette a hozzám való vi­szonyát Teljes bizalmukra nem számít­hattam. Még a hajón első kimerítő beszélgeté­sünk alkalmával megkérdeztem Krugot, mi történt apámmal? Azt mondta, meg­halt az öreg. Ettől kezdve azt tartottam a legésszerűbbnek, ha nyíltan kimuta­tom, mennyire kl nem állhatom Krugot. lélektanilag ez helyes volt. Néhány nyílt összetűzés után észrevettem, hogy hangulata megváltozott, másként visel­kedik velem szemben, gyanúja lassan elmúlt. A főnök megérkezésem után azonnal fogadott Sebastian, az amerikai is jelen vnlt. Beszélgetésünk rövid ideig tartott. A fönök szokásos kérdéseket tett fel, ér­deklődött, hogyan érzem magam, azt mondta, örül, hogy épségben viszontlát. Sebastian hallgatott. A mikrofilmet át­adtam neki. A főnök rezidenciája mellett helyez­tek el. Három napig pihentem, aztán következett a detektor, a hazugságvizs­gáló próba. A kérdések megválogatása azt bizo­nyította. hogy komoly kételyeik voltak velem szemben. Több kérdés Szalonkára vonatkozott. Ügy válaszoltam, ahogy megbeszéltük. A vallatás technikáját elég jól isme­rem, azt hiszem, a próbatétel a javamra dőlt el. A kilencedik napon a főnök magához rendelt a lakására. Most már beszélt egy kéi dologról. Az amerikai megint nála ült. A főnök azt mondta, hogy a mikrofilmről levonatokat készítettek. Az előzetes elemzés azt bizonyította, hogy gratulálhatnak nekem — értékes anyagot szereztem. Csak ezután merült fel a hírforrás kérdése. Operatív ter­vünknek megfelelően válaszoltam. Meg­nőtt az érdeklődés Szalonka iránt. En­nek figyelembe vételével cselekszem. Az amerikai távozása után ittunk a főnökkel. Meleg szavakkal emlékezett meg apámról, aztán szidnt kezdte Se­bastiant meg főnökeit a ClA-ban. Azt mondta, gorombák és bárdolatlanok, de nincs értelme veszekedni velük, mert sok pénzük van. Aztán szovjetunióbeit tartózkodásomra terelődött a szt. Még fózan volt a fönök, amikor elko­tyogta, hogy elemző szolgálatuk már régóta méltatlannak tartott a teljes bi­zalomra. Egymásnak ellentmondó hírek keringtek rólam. A helyzet kissé megváltozott azóta, hogy rádiógramban lelepleztem az Urán 5-tel kapcsolatos adatok hamisságát. Ez majdnem visszaszerezte régi hírnevemet. De csak majdnem. A központnak az a rádiógramja, hogy ktzdjem meg az Urán 5. műveletet, szán­dékosan téves földrajzi adatokat tartal­mazott, és tisztán ellenőrzésre szolgált. Ily módon kiálltam d próbát. A főnök őszinteségi pillanatában ker­telés nélkül kijelentette, hogy sorsom alakulásában Kazin és Antikvárius le­bukása játszotta a főszerepet. Ha ez nem következik be, a központ semmi­lyen körülmények között nem határozta volna el visszarendelésemet Oroszor­szágból. A főnök továbbá azt ls közölte, hogy Antikvárius és Kazin lebukásában azok a szájhősök a bűnösök (köztük Sebas­tian is/, akik kételyeik ellenére nem láttak át idejében azon a bizonyos Vla­gyimir Borkovon. Brüsszelben kapasz­kodtok bele mint esetleges kémfelöltbe, Moszkvában be ts szervezték, s közben kiderült, hogy Borkov szovjet kémelhá­ritó. A fönök szerint Sebastian emiatt a fogait csikorgátta és csecsszopóknak nevezte a központ ügynökeit. Nyilván­valóan áthelyezik őt. Óvatosan kétségemet fejtettem kl, ésszerű volt-e kockázatnak kitenni An­tikváriust azzal, hogy Akulovot küldték a talalkozóra, hisz sokkal ügyesebb em­bert vonhattak volna be. A fönök helyeselte vélekedésemet, de megjegyezte, hogy nem jószántukból voltak kénytelenek Akulovra bízni mik­rofilmem átadását. Egyszerűen nem volt kire bízniuk. Búcsúzáskor azt mondta a főnök: „Legy hálás annak az átkozott Bor­kovnak. Ha nincs ő, nem ülnél itt és innád ezt a nagyszerű konyakot". Beszélgetésünkből teljes képet nyer­tem azoknak az eseményeknek alakulá­sáról, amelyek döntően befolyásolták a központ véleményét és kényszerítet­ték, hogy úgy cselekedjék, ahogy cse­lekedett. Emellett a főnök félmondatai­ból is kiéreztem, hogy ebben az eset­ben a központ páratlanul önkritikus volt hibáival szemben, s ebből komoly következtetéseket akar levonni. Íme a történtek vázlata. A körülmények alakulása arra kény­szerítette a központot, hogy összehoz­zon engem Kazinnal és rajta keresztül Antikváriussal. Kazin és Antikvárius beszervezte Bor­kovot — a központ véleménye szerint ez végzetes szerencsétlenséget előidéző hiba volt. Borkov lebuktatta Antikváriust és Ka­zint — ez természetes következmény. Kazinon és Antikváriuson keresztül az elhárításnak engem is el kell csípnie. Mivel értékes adatokkal rendelke­zem és még hasznos lehetek, ki kell húzni engem a csávából. Ebből következtetve nincs abban sem­mi különös, hogy most főnököm társa­ságában időnként konyakot ihatom. Most minden a lehető legjobban ala­kul. Azt hiszem, valószínűleg a NATO egyik hírszerző csoportjához külde­nek ..." Vlagyimir Gavrilovics még egyszer el­olvasta a levélnek ezt a pontját, aztán összecsukta a dossziét. Az operáció so­rán nem minden és nem mindig alakult úgy, ahogy elképzelték, de általában jól ment a dolog. VÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents