Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-07 / 6. szám, vasárnap

Ä szocialista és a tőkésországok gazdasága 1967-ben Aki az elmúlt évben a mindennapi világeseményeket gazdasági vonatkozásban is nyomon követte, abban elsősorban a „nagy" események hagytak nyomot. Mindenekelőtt a Közös Piac körüli huzavonák, az angol font s ezt követően Jó néhány ország valutájának leértékelése, az amerikai aranytartalék csökkenése, a világ pénzpiaca válságának egyéb erős tünetei, a vámtarifák csökkentése a nyugati országok közötti élelmiszerkereskedelemben, a kelet-nyugati kereskedelem és ipari kooperáció megélénkülése, a KGST-országok fontos gazdasági tanácskozásai, a szocialista országok előkészületei a gazdaság megreformálására. A napilap olvasója azonban nem nyerhetett áttekintést arról,, hogyan is alakult az általános gazdasági helyzet a szocialista és a tökésországokban, valamint a két rendszer közötti gazdasági verseny. LANYHULÁS NYUGATON A fejlett nyugati országokban •z ipari termelés tavaly a megelőző évhez viszonyítva átlagban mintegy 3 százalékkal növekedett, ami az 1963—1966-os évek átlagával szemben (6—7 százalékos növekedés) a konjunktúra lényeges lanyhulására mutat. Az ipari termelés gyors növekedési üteme csak. Japánra és Olaszországra jellemző. E két országban a háború óta mindmáig igen gyors a termelés növekedési üteme, amely különösen a hatvanas években messze meghaladja a tőkésországok ipari termelésének dinamikáját. Ez a prosperitás elsősorban a gazdasági fejlettség alacsonyabb színvonalára, valamint az egyensúlyzavarok megszüntetésére, az 1964— 1965-es-ben hozott gazdasági korlátozó intézkedésekre vezethető vissza. A fejlett tőkésországokban a gazdasági tevékenység tavalyi Stagnálására már a beruházási kereslet megelőzi évi alakulásából lehetett következtetni. 1967-ben tovább csökkentek a beruházások. A kisebb tőkésországok ipari termelésének alakulására pedig- — gyenge kon-kurrenciaképességükön keresztül — kedvezőtlenül hatott a nagyobb országok ipari receszsziója: Ausztriában az 1966-os év színvonalán maradt, Belgiumban, Svédországban csak kis mértékben (1—2 százalékkal) nőtt a termelés. Az Egyesült Államokban a megelőző év azonos időszakához képest tavaly nem változott az ipari tertnelés. A ipari termelés alakulásához szorosan kapcsolódik a foglalkoztatottságnak és a lakosság Jövedelmének alakulása. Azokban az országokban, ahol ň termelés továbbra is jelentős mértékben emelkedett, a lakosság pénzjövedelmének megfelelően fokozódott a lakosság vásárlása is. 1967-ben a kiskereskedelmi forgalom Norvégiában 6s Olaszországban például 4 százalékkal, Japánban pedig 9 százalékkal nőtt. Azokban az országokban viszont, ahol a gazdasági fejlődés mérsékelt ütemű volt, illetve stagnált, kedvezőtlenül alakult a foglalkoztatottság és a jövedelmi színvonal is. Ezért a lakosság fogyasztása Ausztriában, Angliában, az NSZK-ban és az Egyesült Államokban az 1966-os év színvonalán maradt, vagy kis mértékben (mindössze 1 százalékkal} nőtt. Az NSZK-ban stagnált a lakosság fogyasztása. A gazdasági fejlődés mérséklődése, illetve stagnálása nem jelenti a tőkésországok általános visszaesését. Két dolgot mindenképpen meg kell különböztetnünk. Az egyik az, hogy az Egyesült Államokban a gazdasági fejlődés ütemét tudatosan befolyásolják, s ezzel öszszefüggésbeii a növekedési tényezőket (például a beruházásokat ) bizonyos időszakokban korlátozzák, illetve jobban, szabadjára engedik. A másik dolog viszont az, hogy fokozódik a konkurrencia az amerikai és a nyugat-európai országok gazdasága között. Ennek következtében szükségessé válik a nyugat-európai országok gazdasági tömörülése, ami azonban nem megy simán. Franciaország ellenzi Anglia felvételét a Közös Piacba, s így nem jöhet létre erősebb technológiai koncentráció, ami mérsékelhetné az amerikai konkurrenciát. Ebből ered a nyugat-európai országok gazdasági bizonytalansága. MEGÉLÉNKÜLÉS KELETEN A szocialista országokra tavaly a gazdaság további jelentős fellendülése volt jellemző. E gazdasági fejlődést leginkább az ipari termelés alakulása mutatja. 1967-ben az európai szocialista országokban jelentős mértékben meggyorsult az ipari termelés növekedési üteme: az ipari termelés mintegy 10 százalékkal haladta meg az egy év előtti színvonalat, ami 2—3 százalékkal jobb, mint az 1963—1966-os évek átlaga. A megelőző évekhez hasonlóan tavaly is Bulgária és Románia ipara érte ei a legnagyobb mértékű növekedést. Ezekben az országokban a termelés 14 százalékkal emelkedett. Az ipari termelés fejlődése mégis a SzovKonvertibilis lesz-e a dinár? 1968. I. 7. Jugoszláviában 1970-ig szándékoznak megvalósítani a dinár konvertibilitását. A tervezett átmenet abból a feltételezésből indul ki, hogy átmeneti intézkedésekkel elérhető a népgazdaság stabilizálása, a gyorsuló gazdasági növekedés pedig megteremti majd a dinár konvertibilitásához szükséges feltételeket. Másfelől a konvertibilitás (szabadon beváltható dinár) bevezetésétől várják Jugoszlávia legfőbb gazdasági problémáinak megoldását, egyebek között a népgazdaságnak a nemzetközi munkamegosztásba való hatékony bekapcsolódását is. A jugoszláv közgazdászok és gazdasági vezetők tudják, hogy a dinár konvertibilitásának sikeres megvalósítása attól függ, hogy mennyire közelíti meg a jugoszláv munkatermelékenység színvonala a világpiaci partnerekét. Ebből a szempontból döntő jelentőségű a beruházások hatékonysága. Ez a kérdés azonban nem oldódott meg. A dinár konvertibilitásának fontos feltétele a behozatal és a kivitel liberalizálása ls. Ezt Jetunióban volt a legnagyobb, mivel a korábbi évek 7—9 százalékos növekedéséről 1967-ben 11 százalékra ugrott. Jugoszlávia kivételével jelentős volt a növekedés a többi szocialista országban, köztük hazánkban is. Különösen a beruházások és a személyi fogyasztás volt kedvező hatással a termelés alakulására és a gazdasági fejlődés javulására. Bulgáriában, Lengyelországban, Magyarországon és Romániában a beruházások 14 százalékkal vagy ennél is nagyobb — a kiskereskedelmi forgalom emelkedését is meghaladó — mértékben nőttek. A Szovjetunióban és nálunk viszont a termelésnek a beruházásoknál is fontosabb tényezőle volt a kiskereskedelmi forgalom, amely nálunk 6 százalékkal, a Szovjetunióban pedig 9 százalékkal nőtt. A kiskereskedelmi forgalom — bár nem érte el a beruházások növekedését — Bulgáriában, Magyarországon és Romániában is jelentős volt. A szocialista országokban némileg emelkedett a kiskereskedelmi árak színvonala. Növekedtek viszont a keresetek úgyhogy a lakosság reáljövedelme egyik országban sem csökkent. A kiskereskedelmi árak növekedési üteme Jugoszláviában volt a legjelentősebb 7 százalék, ami a korábbi évekhez képest kisebb, de még mindig, igen számottevő. 1967-ben a szocialista országokban a kivitel növekedése nagyobb volt, mint egy évvel korábban, és az országok többségében meghaladta a behozatal terjedelmét. A* korábbi évekkel ellentétben a KGST-országok egymás közötti forgalma gyorsabban nőtt, mint a tőkésországokkal folyó külkereskedelmi árucsere. Ha a szocialista országok termelésének növekedési ütemét nézzük csupán, s ezt Összehasonlítjuk a tőkésországok gazdasági fejlődésével, akkor a mérleg egyértelműen a szocialista országok javára billen. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a mennyiség még nem minden. A szocialista országok jelenlegi fejlődési szakaszában a minőség kerül előtérbe, s ezen a téren a tőkésországokkal való összehasonlítás már nem olyan kedvező. Kisebb-nagyobb eltéréssel valamennyi szocialista országban nem kielégítő a termékek minősége és választéka. A gazdasági irányítás megváltoztatására történő intézkedések remélhetőleg felélesztik a vállalatok gazdasági versengését, s ennek nyomán javul majd a minőség is. M. Gy. több lépcsőben akarják megvalósítani. A teljesen liberalizált behozatal" lehetővé teszi majd a deviza relatíve szabad vásárlását is. Jelenleg a behozatal liberalizálása azokra a cikkekre terjed ki, amelyekről félté-, telezhető, frogy behozataluk nem fog jelentősen nőni. Emellett a liberalizált behozatalhoz tartozik az évi vállalati amortizáció nagyságát meg nem haladó gépimport, továbbá az az eset, amikor a vállalat bebizonyítja, hogy az adott termék se belföldön, se kiiring keretében nem szerezhető be. A dinár konvertibilitása szempontjából kedvező tényező, hogy Jugoszlávia számos nemzetközi szervezet (Világbank, Nemzetközi Valutaalap stb.) tagja. Az e szervezetekhez való tartozás bizonyos kötelezettséget jelent Jugoszlávia partnerei számára. Ez nagyon fontos, minthogy hivatalos forrás szerint is Jugoszlávia adóssága meghaladja az 1 milliárd dollárt A szakemberek körében bizakodó hangulat uralkodik az adósság megoldását, valamint a konvertibilis dinár sikeres bevezetését illetően. Külföldi kölcsönök Ausztriának Az osztrák kormány több milliárd schilling összegben vett fel kül- és belföldi kölcsönöket az idei költségvetés egyensúlyának biztosítására. Egy amerikai bankcsoport már tavaly is egymilliárd schilling összegű hitelt nyújtott másfél éves időtartamra 7,1/8 százalékos kamatra a költségvetési kiadások céljaira. Ugyanez a csoport már korábban 500 millió schilling hitelt nyújtott ugyanerre a célra ötéves lejárattal és 7 százalék alatti kamatlábbal. A pénzügyminisztérium egymilliárd schilling értékű belföldi kölcsönt bocsátott ki jegyzésre, a későbbiekben további 500 millió schillinges kölcsönt adnak ki. Az 1968-as költségvetés céljára újabb bel- és külföldi hitelműveletekre lesz szükség. Előkészítő megbeszélések folynak egy 5 milliárd schilling értékű újabb amerikai hitelről. Az Idei osztrák költségvetés 9,25 milliárd schillinges deficitet Irányzott elő. Az ország külföldi adósságai 1967 első felében 1707 millió schillinggel növekedtek és 5 milliárd 387 millió schillingre rúgtak. NAGY A TÉT É

letszínvonalunk emelkedő görbéjéről nemcsak gazdasági adatok tanúskodnak, hanem az új, fiatal nemzedék is. Mi idősebbek nem egyszer meglepetéssel és megnyugvással vesszük tudomásul, hogy alig akad már alultáplált, vézna gyerek és nincs fiatal, akire rányomná letörülhetetlen bélyegét a nyomor, a nélkülözés, a korai robot. Valóban sokkal több az alkatában és arcvonásaiban arányosabb, úgy is mondhatnánk, vonzóbb, szebb fiatal, mint a múltban. Ez egy pillanatra sem lehet vitás. S mégis, az életszínvonal emelkedésének, a jobb létfeltételeknek megvan az árnyoldaluk is, amely semmiképp sem megnyugtató. A nagyobb kényelem s ezzel párhuzamosan, főleg a tanuló fiatalokkal szemben támasztott, sok időt felemésztő nagy szellemi igények — veszéllyel is járnak. Gyerekeinken is lemérhetjük, hogy többé-kevésbé alig vannak a friss levegőn, jórészük nem sportol, testmozgása minimális s mindez az Idegileg megterhelt fiatal szervezetre nagyon károsan hat. Talán leginkább a főiskolai egészségügyi dolgozók és a katonai sorozóbizottságok tagjai a megmondhatói annak, hogy ifjúságunknak milyen számottevő hányadánál már most tapasztalható a testi edzettség hiánya. Nem lehet és nem is közömbös számunkra, hogy ezzel a jelenséggel hogyan és főleg meddig tudunk megbirkózni. Fejlődésünknek ugyanis nem lehet a velejárója és kerékkötője az ilyen — ma még talán nem veszélyes, de holnap már nehezen helyrehozható — fizikai satnyulás, elpuhulás, amely természetszerűleg kihat a szellemi és más munkabírásra, az életkedvre és visszahat az életmódra is. Hol keressük a hiba gyökerét? Nem egy felmérés igazolja, hogy az említett objektív tényezőktől eltekintve, elsősorban arz iskola munkájában és részben a családi élet megszokott, de nem mindenben előnyös menetében. Iskoláinkban tettünk már egyet s mást a testnevelés mennyiségi és minőségi fellendítése érdekében. Csakhogy a gyakorlat kézzelfoghatóan tanúsítja, távol vagyunk még attól, hogy nyugodtan ülhessünk babérainkon. Számos jól felfogott intézkedésünk ugyanis megrekedt a megvalósítás félútján. Vagy a megfelelően képzett tornatanárok, edzők és más szakemberek hiányoztak, vagy kevés volt az anyagi eszköz a testnevelési berendezések, elsősorban tornatermek, sportpályák és uszodák létesítésére. Arról már nem ls beszélünk, hogy nagyon gyakran hiányzott a helyi kezdeményezés, az öntevékeny munka szervezeti felkarolása, amivel még anyagiak híján is nagy dolgokat művelhetnénk. I ássuk csak a helyzetet. A kilencéves alapiskolák 1—5. osztályában csak a tanulók 15—20 százalékának áll a rendelkezésére tornaterem és az Iskoláknak csak az egyharmada büszkélkedhet saját sportpályával. Kevés a tornaszer, a higiéniai berendezések sem felelnek meg a kívánalmaknak és Így nem csoda, hogy a gyerekekkel szemben a tornaórákon nem lehet nagy követelményeket támasztani. Valamivel jobb a helyzet a 6—9. osztályban. Itt már a tanulóknak mintegy 60 százaléka örvendhet a tornaterem „luxusának" és háromnegyedük az Iskolai pályán játszhat, tornázhat, edzhet. Csakhogy ezen a fokon nem kis gondot ckoz az a körülmény, hogy a tornatanároknak több mint a fele szakképzetlen s ez a színvonalban elkerülhetetlenül érezteti hatását. Sorolhatnánk tovább az óva intő adatokat, de nem ez a célunk. Inkább kíséreljük meg a válaszadást az alábbi kérdésre: Ml a kiút ebből a cseppet sem rózsás helyzetből? Az elsőrendű követelmény természetesen a megfelelő anyagi feltételek megteremtése. Persze tekintetbe kell vennünk, hogy népgazdaságunk jelenleg valóban csak a legindokoltabb esetekben vállalhatja az anyagi fedezetet s csak addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér. Igen ám, csakhogy sok lehetőség még ma is kiaknázatlan. A községek, városok javarésze még mindig sült galambként várja a bajokat orvosló dotációt, az állam segítségét. Ugyanakkor a nemzeti bizottságok egy semmiképp el nem hanyagolható része olyan pénzforrásokkal rendelkezik, amelyek lehetővé tennék az iskolai testnevelés lényeges javítását. Ezért fogadjuk elismeréssel és örömmel azoknak a nemzeti bizottságoknak elhatározását, amelyek nemcsak jelszót, hanem teljesítésre váró feladatot látnak a kővetkező követelményben: Legyen minden iskolának sportpályája. Az első eredményekről is beszámolhatunk már. A keletszlovákiai kerületben két esztendő leforgása alatt majdnem 700 ilyen, kisebb igényeknek teljesen megfelelő iskolai sportpályát építettek. Nem vitás, hogy a nemzeti bizottságok, az üzemek, a szülők és általában a lakosság összefogásával a közeljövőben olyan eredmények születhetnének a tornatermek, sportpályák és úszómedencék • építésében, amelyek az iskolai testnevelés feltételeit jelentősen megjavítanák. Így az állami szervek és intézmények vállára csak a költségesebb beruházások terhe nehezedne s a jövőben már joggal követelhetnénk meg tőlük, hogy minden új iskola mellett felépüljenek a szükséges testnevelési berendezések is. N

em érnénk el sikert, ha magukban az iskolákban ls nem mélyítenék el jobban a testnevelésre fordított gondoskodást. Az Iskolák igazgatói és a tanfelügyelők az eddiginél öszszehasonllthatatlanul fonto1 sabb feladatot lássanak abban, hogy a saját hatáskörükben és erejükhöz mérten létrehozzák a fiatal nemzedék testedzésének kedvező feltételeit. A testneveléssel kizárólag vagy részben foglalkozó társadalmi szervezeteknek is van adósságuk. Élsportolókat? Igenl De az első és legfontosabb a tömegek és ennek keretében a fiatalok fizikai rátermettségének kimunkálása. Ez egyben az az alap, amelyre bátran épülhet az amatőr sport gúlája, s amely záloga a csúcsteljesítményeknek. S utoljára, de nem utolsó sorban nekünk szülőknek ls többet kell tennünk gyermekeink egészsége érdekében. Mivel? Elsősorban példamutatással, a szabad Idő józan, célravezető és egyben életörömet kölcsönző arányos felhasználásában. Ne csak a jó könyvet, a színvonalas színházi, vagy mozielőadást, és főleg necsak a tv-t kedveltessük meg gyermekeinkkel, hanem a természetet, a testedzést, a sportot ls. K

özös feladat és közös felelősség ez. S nem feledjük, nagy a tét: a felnövekvő nemzedékeknek és a jövő társadalmának egészGALY IVAN