Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-05 / 4. szám, péntek

oo • JAPÁN FAZEKASMESTEREK „VÉDJEGYE" Kínában és Japánban már régidők óta ujjlenyomat helyettesítette a névaláírást vagy pecsétet. A legrégibb japán kézlenyomat eredetíjét — Goshiva császár kézlenyomattal szignált levelét — egy kiotói templomban őrzik. A különböző japán okmányokon még a múlt század felében is gyakoriak voltak a fekete vagy vörös színű kézlenyomatok és szokás volt az is, hogy a ház kapuját a családfő tenyerének vörös vagy fehér lenyomatával látta el. A vendégfogadókban azoknak a vendégeknek, akiknek nem volt a Japánban szokásos névpecsétjük, a postaküldeményt úgy adták ki, hogy azt ujjlenyomattal nyugtázták. A híres kínai és japán fazekasmesterek „védjegyként" használták az ujjnyomatot, a még puha agyagedényt hüvelykujjuk lenyomatával jelölték meg és csak aztán égették ki a kemencében. Ez a régi hagyomány felkeltette egy tókiói kórházban működő skót orvos, dr. Henry Faulds figyelmét és 1879-ben ujjnyomatokat kezdett gyűjteni. Tanulmányozni kezdte, vajon a papilláris vonalak rajza összefügg-e az emberfajokkal, majd azt, hogy e vonalak jellege öröklődik-e. Am egy véletlen eset hirtelen más irányt adott kutatásainak. • EGY SKÓT ORVOS SZENVEDÉLYE ÉS EGY TOLVAJ LELEPLEZÉSE Dr. Faulds lakásának szomszédságában egy üldö/.ött tolvaj a kerítésen vetette át magát és a fehérre meszelt kerítésfalon jól látható kormos ujjnyomot hagyott. Az ujjnyom vitathatatlanul a tolvajé volt, mert az menekülés közben keresztülbukott az udvarban álló szenesládán. A környéken ismerték a skót orvos furcsa szenvedélyét az ujjnyomatok iránt és ezért elhívták a tett színhelyére. Mialatt Faulds a kormos ujjlenyomatot vizsgálgatta, értesült, hogy a tettest már le is tartóztatták. Megkérte a rendőröket, engedélyezzék, hogy ujjlenyomatot vehessen a letartóztatott férfitől, összehasonlította a két ujjlenyomatot, de azok eltértek egymástól. Kijelentette tehát, hogy nem az igazi tolvajt fogták el. A rendőrök elnézően mosolyogtak, de végül is a bogaras skótnak lett igaza. Néhány nap múlva megtalálták a valódi tettest, Faulds tőle is ujjlenyomatot vett és ez megegyezett a kormos ujjnyommal a kerítésfalon. Faulds agyában felötlött a logikus gondolat: milyen hasznos lenne, ha minden egyes bűntény színhelyén a tettes ujjnyomai után kutatnának ós azokat bűnjelként használnák fel. A gondolat hamarosan gyakorlati kipróbálást nyert. Egy újabb lopás nyomozásánál egy ivópoháron egész tenyér lenyomatát fedezték fel a rendőrök. Az előbbi eset hatása alatt segítségül hívták a skót orvost, aki a véletlen hihetetlen összjátéka folytán pillanatokon belül leleplezte a tettest. Faulds ujjnyomat-gyűjtés közben ujjlenyomatokat vett lakhelye széles környékének szolgaszemélyzetétől. Az ivópoháron talált lenyomatot összehasonlította a gyűjteményében lévő ujjnyomatokkal és meglepetéssel fedezte fel köztük annak hasonmását. Amikor lecsaptak az ujjlenyomat tulajdonosára, az azonnal beismerte tettét. • A SZEMÉLYAZONOSSÁG NEM TITKOLHATÓ EL Faulds előtt világossá vált, hogy a bizonyító eljárás szempontjából olyan módszert fedezett fel, mely forradalmasíthatja az egész bűnügyi nyomozást. Felfedezését a „Nature" című londoni természettudományi szaklapnak írt levelében hozta nyilvánosságra: „1879-ben Japánban néhány ókori agyagedény megtekintésénél felfigyeltem a rajtuk lévő ujjlenyomatokra. Ez az ujjnyomatok vizsgálata felé fordította figyelmemet. Rájöttem, ha bűntény színhelyén ujjnyomokat találnak, ez a tettes leleplezésére vezethet. Magam két esetben ezt gyakorlatilag is kipróbáltam. Ám az ujjlenyomatok érvényesülést nyerhetnek a rendőrorvosi gyakorlatban ls, például ha egy feldarabolt holttestnek csak a kezeit találják meg és a papilláris vonalképek már régebbről ismertek, nagyobb bizonyító értékkel bírnak, mint az olcsó regényekből ismert anyajegyek ... Minden elítélt bűnözőtől nyilvántartásként ujjlenyomatot lehetne venni. Ha ugyanazt a bűnözőt később újabb bűncselekmény miatt letartóztatják és az kilétét hamis név megadásával akarja eltitkolni, igazi neve az ujjnyomatok összehasonlításával kideríthető... Az ujj bőrének vonalrajza az ember egész élete során nem változik és ezért a fényképnél is jobban szolgálhat azonosítás céljaira." • SAJTÓVITA AZ ELSŐBBSÉG JOGÁRÓL Dr. Henry Faulds levelét 1880. október 28-án közölte a „Nature". Néhány nappal később elolvasta a levelet VVilliam Herschel is, aki háromnegyed évvel azelőtt tért vissza hazájába Indiából, ahol tizenkilenc évi kutatómunkájának eredményét, nagy felfedezését az ujjnyomat személyazonosítási bizonyító erejéről három évvel azelőtt a bengálial fegyházak főfelügyelője „ad acta" helyezte. A még be nem hegedt lelki seb kettőzött erővel kezdett vérezni, annál is inkább, hogy a skót orvos csak egy évet foglalkozott azzal, amin ő csaknem két évtizeden át dolgozott. Halogatás nélkül tehát ő is levelet írt a „Nature" szerkesztőségének, melyben közölte, hogy már húsz évvel Faulds előtt ujjnyomatokat készített és ezeket személyazonosítási célokra használta fel. Csak felettesel meg nem értése és betegsége akadályozták meg abban, hogy felfedezését nyilvánosságra hozza. Faulds igen hevesen válaszolt Herschel elsőbbségi jogot követelő levelére. Talán az ő hibája, hogy Herschel nem fordult a nyilvánossághoz, hanem beletörődően lemondott a harcról? Ö, Faulds volt az, aki a világ figyelmét az ujjlenyomatokra felhívta... • A SCOTLAND YARD HALLGAT És a skót orvos elhatározta, hazatér, hogy Angliában felvegye a harcot az őt jogaitól megfosztani akaró volt gyarmati hivatalnokkal. Előbb azonban több jelentős személyiséget tájékoztatott felfedezéséről, hogy biztosítsa támogatásukat. Levelet írt Darwinnak, a brit belügyi államtitkárnak és London rendőrigazgatójának. Választ senkitől sem kapott — a Scotland Yardon úgy vélték, csalóval van dolguk. A daktiloszkópia két úttörőjének vitája nem érdekelt senkit ós magától elcsendesedett, anélkül, hogy igazságot tett volna a két szemben álló fél között. Vitathatatlan, hogy az ujjlenyomatnak az azonosításban való felhasználása terén Herschelé az elsőség, Faulds volt viszont az első, aki felfedezte az ujjlenyomatnak, mint bűnjelnek a jelentőségét a bűnügyi nyomozásban. Faulds még egy utolsó kísérletet tett: felfedezését a világ legrégibb múltú rendőrségének, a párizsi Süretének ajánlotta fel. Ám itt éppen akkor kezdődött meg egy másik azonosítási módszer rövid diadalútja ... (kgy) Következik: EGY SEGÉDÍRNOK FEGYENCEKEN MÉRÉSEKET VÉGEZ A „Szerkessze velünk az Üj Szót!" címen indult véleménykutatás keretében több olvasónk kérte, hogy lapunkban nagyobb teret szenteljünk közérdekű orvosi problémáknak. Kérésüknek teszünk eleget alábbi cikkünk közlésével is. A modern gyógykezelés eszközeinek segítő eleme a diétás ZA étrend, melynek elrendelése mindig betegünk egyénisé' ' ge, betegségének neme és lehetőségei figyelembevételével történik. Érthető, hogy általános, minden betegnek teljesen megfelelő diétás étrendet összeállítani nehéz s ezért szükséges orvosunk pontos útbaigazításaival kiegészíteni e sorokat. Néhány szó a diétás étkezésről Sok beteg a diéta szó hallatára megrémül, mert képzeletében felmerülnek a korábban divatos merev előírásokat tartalmazó kötött diétasémák, melyek ma mindinkább feleslegesnek bizonyulnak. Egyáltalán nem szükséges, hogy betegünk íztelen, túl egyhangú és túl szigorú diétával keserítse életét, betartva a büntetés jellegével bíró tilalmak hosszú sorát. Ellenkezőleg, arra törekszünk, hogy diétás étrendünk elegendő kalóriát tartalmazzon, ízletes, változatos és vitamindús legyen. A jól elkészített diétás étel azonkívül helyes arányban tartalmazza az alaptápanyagokat (fehérjék, zsírok, szénhidrátok), valamint az ásványi anyagokat (mész, vas, foszfor, jód, nátrium- és káliumsók). Szükséges diétás megszorítások ellenére is elérhetjük azt, hogy diétás ételünk élvezése nem válik kellemetlen kötelességgé. Remélem, hogy következő soraim betegeinknek megkönnyítik a diétás étrend összeállítását és alkalmazását. Fogyókúra életfogytig Mielőtt rátérünk a fogyókúrás étrend alkalmazásának szabályaira, fontos tisztázni azt a kérdést, hogy milyen feltételek mellett és kinél lehet tulajdonképpen sikeres fogyókúrát alkalmazni. A fogyókúra sikeres alkalmazása az orvos részéről nagy türelmet, a beteg részéről pedig erős akaratot, nagy önuralmat, elszántságot és fegyelmezettséget kíván. Továbbá csak olyan betegnek van fogyásra kilátása, aki tisztában van azzal, hogy a fogyókúra tulajdonképpen életfogytig tart, mert nem elegendő a kívánt testsúlycsökkenést elérni, hanem azt állandóan meg is kell tartani. A gyakori sikertelenség oka éppen abban rejlik, hogy betegünk a várva várt testsúlycsökkenést eléri, de aztán visszatér régi étkezési szokásaihoz és visszahízza azt, amit leadott. Ebből látható, hogy a fogyókúra sohasem ér véget. Nagyon fontos tisztában lenni azzal a kérdéssel is, hogy tulajdonképpen kit lehet elhízottnak tekinteni. Mit értünk elhízás alatt? A növekedés befejezése után a testsúly állandósul és így azt ls a test azon tulajdonságai közé sorolhatjuk, amelyek felett testünk szabályozó rendszerei éppoly éberen őrködnek, mint például a vörössejtek száma felett. Tehát az anyagcserefolyamatok úgy állítódnak be, hogy a testsúly állandó maradjon. A test zsírraktárai zsírkijuttató, vagy felhalmozó tevékenységét a központi idegrendszer a vegetatív Idegrendszeren és a belső elválasztó mirigyrendszeren keresztül szabályozza. E felfogás szerint az elhízás oka a szabályozó rendszer akármelyik részén, sőt zsírraktárainkban is lehet, mert létezik részleges elhízás ls általános Az elhízás kóros állapot elhízáson kívül. Az elhízás olyan kóros állapot, melynél a zsírszövet fokozott mértékben rakódik le. Létre jöhet számos okból, azonkívül tünete lehet számos betegségnek korlátozott táplálékfelvétel ellenére, például örökletes okokból, valamint különböző belső elválasztású mirigyek működészavara esetén (pajzsmirigy, agyfüggelék, here, petefészek, hasnyálmirigy J. Ilyenkor belső eredetű elhízásról szoktunk beszélni. A külső eredetű elhízás túltáplálkozáson, feleslegesen sok kalóriafelvételen alapszik. Az elhízott ember testsúlya sokszor több mint 20 százalékkal haladja meg a normális testsúlyt. Tekintettel arra, hogy az egészséges felnőtt testsúlya és magassága bizonyos arányban van, mindenki könnyen kiszámíthatja az ideális testsúlyát, ha centiméterekben kifejezett magasságából levon százat. 10 százalékos különbség az így nyert és a tényleges testsúly között még normálisnak tekinthető. Nemcsak szépséghiba Az elhízás nemcsak szépséghiba kérdése, hanem olyan kóros állapot, amely időben kezelendő, amíg nem okozott szövődményeket, vagy még ezeknek teljes kifejlődésére nem került sor. Orvosi szempontból korántsem közömbös az a megterhelés, amit az elhízás Jelent a vérkeringés szerveinek. Főleg a szív sínyli meg a testsúly aránytalan és állandó gyarapodását. A túlterhelt szív előbbutóbb kifárad, ami az ún. vérTÖBB MOZGÁS A SZABADBAN — A LEGJOBB FOGYÓKÚRA. (M. Anger felvétele) keringési elégtelenség tünetei fellépéséhez vezet. Elhízott betegek nehéz légzéssel, elkékült szájszéllel, májduzzadással és lábszárvizenyővel keresik fel orvosaikat, fáradékonyságra panaszkodnak. Az elhízottak életkilátásai azonkívül rosszabbak azért is, mert az elhízás hajlamosít különböző betegségek korai kifejlődésére (érelmeszesedés, érdugulás, magas vérnyomás, a szív koszorús erei elmeszesedése, légcsőhurut, máj zsíros degenerációja, epekő, aranyér, havibajzavarok, korai változókor, köldöksérv, lúdtalp, stb.). Az elhízottak szellemi szférájában is tapasztalhatunk elváltozásokat. Ki ne ismerné az elhízottak flegmatikus jóindulatú természetét és szellemi tunyaságát? A fentiekből látható, hogy az elhízás nagyon komoly egészségi zavar, melyet kezelni kell. Oki kezelés a belső elválasztású mirigyek betegségei kivételével nem vihető keresztül, mivel az anyagcsere szabályozórendszereit ma még nem tudjuk teljesen befolyásolni. Ezért folyamodunk a diétás étrend bevezetéséhez, tudván azt, hogy a hízás pozitív kalóriamérlegen alapszik: a szervezet kevesebb kalóriát használ fel, mint amit felvesz. Ezért diétás megszorításainkkal az említett pozitív kalóriamérleget igyekszünk negatívvá változtatni oly módon, hogy csökkentjük a táplálékfelvételt, és fokozzuk a kalórialeadást intenzívebb munkateljesítménnyel és sportolással. A gyógyszer egymagában nem segít A fogyókúra folyamán alkalmazott diétás megszorításaink legfontosabb lényege az, hogy táplálékunk kevesebb kalóriát tartalmazzon a szükségesnél; természetesen a só és folyadék mennyiségét is csökkentjük. Megszorításaink korántsem jelentik azt, hogy állandó éhség kínzó érzésének legyünk kiszolgáltatva. Néha kezdőknél ,a buzgón fokozott diétás megszorítások rossz közérzetet váltanak ki. Ilyenkor segít a túlzott megszorítások enyhítése és a megfelelő gyógyszerek elrendelése és helyes adagolása. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a gyógyszerek a diétás étrend megtartása nélkül hatástalanok, tehát csak segédeszközöknek tekinthetjük őket. A diétás megszorítások mértékét egyénileg kell megszabni. Ne igyekezzünk túl gyorsan lefogyni; teljesen megfelelő, ha hetenként kb. 1 kilogrammnyi lestsúlycsökkenését érjük el. Ha ezt nem sikerülne a továbbiakban . tárgyalt elvek alapján összeállított mintaétrenddel elérni, úgy hetenként egy tejnapot, vagy gyümölcsnapot iktatunk be. Ezen a napon csak 1 liter tejet, vagy 1 kilogramm bármilyen gyümölcsöt fogyasztunk el. A kaloriaszegénység elérése érdekében elsősorban a zsírok, kövér húsok, szalonna, vaj és olaj erélyes megszorítása, sőt eltiltása szükséges. Továbbá eltiltandók, illetve minimumra korlátozandók a cukor minden formában és a cukrot tartalmazó sütemények és ételek. Édesítésre ajánlatos a cukorbajosok diétájából Ismert szacharint használni. Az étrendből Igyekszünk kihagyni a szénhidrátokat tartalmazó, hizlaló hatású, lisztből készült ételeket, tésztákat és kenyeret. Ezeknek a fogyasztását elég erélyesen kell megszorítani. Az étrendünkben felhasznált táplálékok lényegét a sovány húsok, fehér húsok, hal, rántás, nélkül készült főzelékek, gyümölcs, tej és tejtermékek fogják képezni. Ételünk mennyisége lehet bő, « de ugyanakkor kalóriaértéke |j| alacsony legyen. Táplálkozásunk rendszerességére nagy l

q„ súlyt kell fektetni. 0 Dr. BARTOS TIBOR, 1 5 a Komenský Egyetem m orvostudományi karának tanársegédje B