Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)
1968-01-05 / 4. szám, péntek
t M egtörténhet. Sz. Anni belázasodott. Hányt ls. Majd tartós hányinger kínozta. Heves hasi fájdalmat érzett. Édesanyja néhány korty hideg teával kínálta csupán, amikor a kislány inni kért. Szederjes arcától, furcsa tekintetéből még az édesapa is megrettent, amikor munkából hazatért. A szülők felemelték a kislány felső testét, hogy magasan, félig ülő helyzetben feküdjön, hidegvizes borogatást tettek a fejére. Orvost hívtak. Az alaposan megvizsgálta, majd mosolyogva megpacskolta a leányka arcát: — Csak a hajad nőjjön meg, Annii hosszú hónapig a kórházban élnil A tanulásban azonban nem maradt el a többiektől, mert a fehérköpenyes tanító néni könyveket, füzeteket rajzlapokat hozott és nap, mint nap vele együtt tanult. Két hónap múlva gyógyultan, egészségesen haza engedték. Ojra iskolába járt. Igazi iskolába. Mintha ml sem történt volna közben, csak annyi, hogy a haja megnőtt. Valóbanl Hisz a doktor bácsi megmondta, még akkor, amikor megbetegedett: csak a hajad nőjjön meg, Annii Így történt. Szlovákiában 80 kórházi iskola működik és nem hiányozTÖBBNYIRE sikerül nekik.. A konyhában kézmosás közben azonban megmondta a szülőknek: Azonnal be kell szállítani a kórházbal Sz. Anni tehát kórházba került. Beteglapjára diagnózisként egyetlen szó került csupán. Nephritis? Az is így, megkérdőjelezve. A kezdeti kezelés után a kislány hanyattfeküdt az ágyon. Karját ernyedten kinyújtotta a takaró felett, arca pirosan tüzelt. Fájdalmában forgolódott. Másnap az orvosi látogatás után fehérköpenyes néni kereste fel, megsimogatta szöszke haját és megkérdezte: hanyadikoa is vagy te Annlkám? Nem értette, miről van szó, csak később jött rá, amikor a szomszédos ágyon fekvő Marika így szólította meg a fehérköpenyes nénit. Tessék megnézni tanító néni, elkészítettem a rajzot. Sz. Anni megértette, hogy a kórházban is felkereste, megtalálta őt az iskola. Néhány nap múlva fájdalmai elmúltak. Az orvosok mindennap megvizsgálták. A nővérkék gyógyszereket adtak neki. Néha injekciót is. A laboránsnő vért vett tőle. Konyhasószegény ételeket kapott, közben-közben „gyümölcsnapokat" is tartott, amikor semmi mást nem evett csak narancsot, befőttet, almát. Övták a megfázástól. Nem engedték futkosni, még akkor sem, amikor már egészen jól érezte magát. Olyan furcsa volt két nak a magyar tanítók sem ezekből az Iskolákból. A lévai járás mindhárom kórházában, a lévaiban, a zselízlben és az ipolyságiban is működik egy egy magyar osztály. Nem vitás az Ilyen Iskolák szükségessége. Objektív alapja van létezésüknek: a gyermeknek, a beteg gyermeknek ls bele kell tanulnia a világ dolgaiba, alkalmazkodnia kell környezetéhez, a kórház életéhez, közben azonban kapcsolatot kell tartania tanulmányaival. Hiszen nem akar lemaradni. A lemaradás nem kívánatos sem a szülők, sem a társadalom szempontjából. Ez a gondolat hozta létre, valósította meig a kórházi Iskolákat. K ülönös sajátos munka folyik ezekben az iskolákban. Egy tanerő számára 5 fekvő, vagy 12 járó beteg Jelent egy osztályt. A tantervi követelményeket nem kerülheti meg az itt dolgozó pedagógus sem. Elhagyja ugyan a testnevelés, a zenei nevelés, a munkára nevelés követelményeinek teljesítését, elhagyja a termelési és műhelygyakorlatokat, viszont mindezt pótolni igyekszik érdekköri tevékenységgel. Az érdekkörökben összekapcsolja a zenehallgatást a kézimunkával, anyagismerettel. Gyakran a tanítási órákat is összekapcsolja: az Irodalmi szövegen gyakoroltatja a nyelvtani szabályokat. Növénytani témát használ tollbamondásban. Kémiai törvények alkalmazását számíttatja kt az algebra órán. Földrajzi ismeretekkel egytttt tanítja a* állattant. Bűvészkedik a tananyaggal, csakhogy lépést tartson a tanuló a többiekkel. Gazdag felszerelés segíti a kórházi Iskolák pedagógusait. Innen nem hiányoznak a legmodernebb audióvlzuális segédeszközök, a televízió, rádió, film, diafilm, magnetofón programozott tanltógépek. Felvetődik azonban a kérdés: Hogyan tanulhat a gyermek, ha beteg? Lehetséges ez? Nem kínzás ez? A felelet nem egyszerű. A beteg gyermek teljesítőképessége feltétlenül korlátozott. A pedagógus megbeszéli ezt a kérdést az orvosokkal. Gyakran a módszert ls együtt dolgozzák ki. Tudjuk például, hogy a gyermek szomfenékvlzsgálat után néhány napig látási zavarokkal küzd. Viszont ha nincs láza, a pedagógussal együtt szóbeli fogalmazást szerkeszthet. Magnetofonról meghallgathatja, Ismételve többször is a nyelvtani magyarázatot. A nyelvi konverzáció szövegét gramofonlemez játssza le neki. Iskolarádiót hallgathat. Természetesen ezen eszközök és módszerek alkalmazása a pedagógus leleményességétől függ. A betegség tartama alatt gyermekenként változó a pedagógusi segítség módja és menynyisége. Van, aki igen hamar önállósodik, van akinek akaraterejét néha erősíteni kell. A kórházban működő pedagógus az orvosok segítségével könynyen megállapítja, hogy hol van a határ, meddig lehet erősíteni a gyermek akaraterejét káros hatások, következmények nélkül. A „hogyan" sem mindegy. Az is komoly feladat. Mondhatjuk bátran: orvosi-pszichológiai-pedagógiai feladat. Mindennél többet mond néhány konkrét eredmény: K. Julika első osztályos tanuló a múlt tanévben októbertől februárig kórházban feküdt. Az első osztályt mégis kitüntetéses eredménnyel fejezte be. O. László tavaly hatodikos volt, közepes eredménnyel. Novemberben került kórházba, februárig betegeskedett. Napjainkban hetedikes, negyedévi eredménye közepes. V. Imre kilencedikes tanuló a múlt tanévben szeptember végétől karácsonyig kórházba feküdt. Az idei tanívben sikeresen folytatja tanulmányait magasabb fokú iskolában. És így folytathatnánk a sort... A múlt tanévben a zselízi kórházban rövidebb-hosszabb Ideig 574 tanköteles gyermeket ápoltak. Az ipolyságl kórházban pedig csak a gyermekosztályon 318 tanulót gyógyítottak. Ezek közül csak az a néhány bukott meg a kórházból hazatérve az „anya-iskolában", aki már betegsége előtt is sok-sok elégtelen osztályzatot gyűjtött össze. Sokat írhatnánk a tanulási kérdésekről, hiszen elsősorban a tanulás adja az Iskolásgyermek életének tartalmát. Ne felejtsük el azonban, hogy emellett sok minden lejátszódik a gyermekben, hiszen fejlődik, emberesedik, tájékozódik a világban és az emberek között, még a kórházi viszonyok közepette is. Minden családnak, minden közösségnek megvan a maga légköre, amelyet a finomabb szimatú Idegen már a küszöbön megérez. Nehéz meghatározni ezt a légkört: sokszor alig kimutatható, nehezein megnevezhető apróságok alkotják. A kórház légköre egészen sajátos. A kórházban fontos a természetes hang, a hétköznapi élet hangja. A hétköznapi hangot az iskola a pedagógus jelentheti a gyermek számára. A kórházban sok a nyugalom, a kedves humor, mindenki örül az élet apró örömeinek, a főorvos mosolyának, a cserépben nyíló virágnak, a tanuló jő feleletének, közben nagyvonalúan napirendre térnek egy-egy bosszantó apróság, beszennyezett lepedő, eltörött pohár fölött. A szülők gyermekük életének, egészségének féltése után elsősorban arra gondolnak, jó vagy rossz tanuló vállk-e gyermekükből a betegség után. Hiszen a szülő aggodalmát feledve, máris gyermekének jövőjét kutatja. Igaza van. Nyugtassuk meg tehát, ha rémülten kérdezi: És ha kórházba kerül a gyermekem, mi lesz vele? És hogyan lesz felgyógyulása után? N yugtassuk meg őket, a kórházi Iskolák pedagógusainak minden törekvése arra irányul, hogy a betegség miatti kiesés ne vesse vissza a gyermeket a tanulásban. S ez többnyire sikerül te nekik. HAJDÜ ANDRÄS 33. Vlagyimir Borkov jelenti „Markov ezredesnek. Feltételezve, hogy ön Rimma és JulJa Ismeretségének történetét ismeri, ettől eltekintek, s rátérek az engem közvetlenül érintő tényekre. Mint feltételeztük, Nyikola/ NylkolaJevics Kazin nem tagadta meg tőlem a dollárokat. Amennyire sikerült megfigyelnem, egyáltalán nem tétovázott és nem gyanúsított. Ebben nagy szerepet fátszott az a körülmény, hogy K. régóta Ismeri Julfát, akinek ajánlatában feltétlenül megbízik. Brüsszelben nem minden történt úgy, ahogy feltételeztük. Szolgálati utam rövidsége miatt az első napokban senki sem érdeklődött irántam. Nyilvánvalóan nem vált be az a feltevésünk, hogy Koka feltétlenül Jelentést tesz Antikváriusnak a nekem adott dollárokról, Antikvárius pedig értesíti róla a hírszerző központot, s ily módon figyelmük előterébe kerülök. Kénytelen voltam a kialakult helyzetnek megfelelően a másik Jeltevés szerint cselekedni. Philíppe-et, a maitre dhőtelt mindiárt az első este megtaláltam az éjfélt lokálban. Személyleírása, amelyet Reménytől kaptam Moszkvában, nagyon pontos volt. Nem volt nehéz magamra terelni a figyelmet. Mint üzleti meghatalmazott minden látogatót személyesen fogad, én sem voltam kivétel. Egész könnyen, mozdulatokkal sejttettem, hogy szovjet állampolgár vagyok. Eleinte franciának adtam ki magam. Nem kellett futnom Phílippe után, csupán megkönnyítettem neki, hogy megtalálja a hozzám vezető utcet. Philtppe gyorsan és határozottan cselekedett: cinkosának, Josephine-nak a feltűnése ügyesen megrendezett csel volt, s előre be nem avatott személyt nem Inthetett elővigyázatosságra. A továbbiakban mindkét fél egymás kezére fátszott. Semmi eredeti ötlet nem volt. Azt hiszem a szállodának azt a szobáját, ahová Josephtne vezetett, (hasonló intézmények címét és elnevezését mellékelem), különlegesen ilyen vendégfogadásokra rendezték be. Csak a nála ivott bor után kezdtem érezni az álompor hatását. Nyilvánvalóan fejbe kólintó adagot adtak be. Mégis ki tudtam menni szobájából. Nagy nehezen elértem szobámat. A többire csak úgy emlékszem, mintha álmomban történt volna. Reggel Josephine-t találtam ágyamban. Rövidesen Jöttek a rendőrök. Botrány fenyegetett. Ám Phtlippe beállított a megmentő szerepében. Minden elsimult. Nem vettem észre, hogyan és mikor fényképeztek, de a Knál látott fényképek minősége nagyszerű fényképezési feltételekről és helyzetekről tanúskodik. Josephlne látogatása után eltűnt a szolgálati igazolványom, egy fénykép, amelyen anyámmal együtt vagyok megörökítve, és a belépőm az intézet poItklinikájára. Mint vártam, ezeket az okmányokat a konspirációs szabályok betartásával Philtppe adta vissza (Josephine-tól vette el). Phtlippe nem kísérelt meg engem beszervezni, bár kedvező alkalma lett volna rá. Nyilvánvalóan úgy döntöttek, hogy az utolsó lépést Moszkvának hagyják. Brüsszelből hazatérve, amikor Rimma lakásán először találkoztam K-val, feltételeztem, hogy már utasítást kapott megdolgozásomra. Azért jutottam erre a következtetésre, mert Koka egyes kérdései beszélgetésünk közben kétértelműén hangzottak, mintha már valamit tudna rólam. Ez azonban téves benyomás volt. Ellenkezőleg, amikor Koka ajánlotta, hogy vegyek részt hamts aranyérmék gyártásában, azt gondoltam, már nem fog fellépni egy hírszerző szolgálat képviselőjeként. Túl nyaktörő dolog lett volna egy kémkedéssel foglalkozó egyén számára, hogy közönséges bűnügybe keveredjék. Ez a véletlen tévedésem segítségemre volt abban, hogy természetesen viselkedjem abban a Jelenetben, amikor megtagadtam az együttműködést Rókával mint hírszerző ügynökkel. [K-val és A-val folytatott beszélgetéseim részleteit kihagyom, miután azokat magnetofonszalagra rögzítettem.) K., miután beleegyezett, hogy összehoz A-val, többször ls kérve kért, hogy ne szóljak A-nak a dollárokról. Ez meggyőzött arról, hogy K. szemében minden gyanú fölött álltam. Ellenkező esetben nem merte volna leplezni azt a tényt, hogy már brüsszeli utazásom előtt ismertük egymást. Mivel feladatom volt, hogy kétséget keltsek A-ban, találkozásunkkor megemlítettem K-val váló valutaüzletemet. A. nehezen emésztette meg ezt a hírt. Alig tudott magán uralkodni. Hirtelen megváltozott a viszonya hozzám. Következő találkozásunkkor mégis bizalmatlanságot tapasztaltam. Az öntől kapott beszámolót átírtam az A-tól kapott Jegyzetfüzetbe. Utána pontosan úgy Jártam el, ahogy A. meghagyta — vettem egy bőröndöt, teleraktam mindenféle holmival, beletettem a jegyzetfüzetet. A bőröndöt elvittem és leadtam a Kazáni-pályaudvar automata csomagmegőrzőjében, aztán megtelefonáltam K-nak a csomagfiók számát. Sem K-t, sem A-t többé nem láttam. Nem vettem észre, hogy figyeltetnének. Ezt operatív szolgálatunk is bizonyítja. A K-tól és A-tól kapott szovjet címletű pénzt mellékelem. V. Kusztov JBorkov) hadnagy 1964. Július 14." Az ezredessel szemben ülő Kusztcm látta, hogy Vlagyimir Gavrilovics kitűnő hangulatban van. Amikor észrevette, hogy Jelentését az ezredes az utolsó betűig elolvasta, megjegyezte: — Vlagyimir Gavrilovics, kifelejtettem, hogy a bőröndbe egyebek közt valeriáncseppeket is tettem. — Minek? — Gondolom, szükségük lesz rá. Az ezredes bosszúsan összehúzta a szemöldökét, de Kusztov látta, hogy nem komolyan zsörtölődik. — Látom, te afféle Pavel Szinyicin típusú jómadár vagy ... Túl nagy a fantáziád . .. No, Jól van. Megbízatásod ebben az ügyben befejeződött. — Az ezredes kezet nyújtott Kusztovnak. — Köszönöm, Vologya. Kisebb hibák kivételével nagyszerűen csináltad, bár ez volt az első nagy ügyed. — A Szovjetuniót szolgálom, ezredes elvtárs — mondta komolyan Kusztov. — Van valami kérésed vagy kérdésed? — Igen, Vlagyimir Gavrilovics, szeretném, ha felfigyelnének Rlmmára, bocsánat Rita Tyerehovára ... Megérdemli. — Egyetértek. Kusztov elhagyta a szobát. Vlagyimir Gavrilovics az előtte álló Iratokban lapozgatva rátette kezét a telefonkagylóra, és halkan megjegyezte: — Hát akkor ideje, hogy megmutassuk kártyáinkat. Következik: 34. EGYSZER MINDEN A VÉGÉHEZ £R 1. 5. KAREL HÄJEK FELVÉTELE.
