Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-28 / 27. szám, vasárnap

A katmandúl templomokról és istenekről már szóltunk. Nemcsak a Hanuiman tér környékén, hanem az egész városban, az egész völgyben — Patanban, Bhadgáomban, Kirtipurban, Bódhnátban, Pasupatlnáthban is találkozhatunk velük. Négyszögletes, hatszögletes, köralaprajzú templomok. Egy-, két- és ötszintüek. Köböl vagy fából épültek. Elhagyatottak és már a környező üresség folytán is magasztosak. S nyomban mellettük olyan templomocskák, amelyek egyenesen a Biblia-bell kufárok kiűzéséért kiáltanak. Árnyékukban nagyban folyik a kereskedés, a templomok előtt olykor bolhacirkuszt is rendeznek; köröskörül üres sörösfiaskók, befőttes, kakaó- vagy narancsszörpdobozok, szardíniás-skatulyák, mindenféle üveg, tégely és kiégett villanykörte. Hinduista, buddhista, lámaista és olyan templomok, amelyekben a fentebb említett vallások ezeréves békés együttélése annyira megkeveredett, hogy az ember végképp nem tudja, melyik felekezet temploma ... A meditáló Buddha Káli istennő lába előtt fekszik, a lámaista imamalmok közvetlen szomszédságában Ganés elefántisten és a gyorsszárnyú Garuda isten Memento mori Egy valami úgyszólván valamennyi nepáli templomra jellegzetes: az erotikus tematikájú faragványok. Távolról sincsenek elrejtve, ott állnpk mindenki szeme előtt, a falból kiemelkedő díszes tartóoszlopokon. Nyilvánvaló, hogy elhelyezésük is szándékos. Tekints fel az égre és megpillantod, mi a világ lényegének lényege attól a pillanattól fogva, hogy megjelent rajta az ember: a hit a földöntúli erőkben és a nemzés elemi ösztöne, a nemzetség fenntartásának vágya. Az istenek ábrázolatai jóval szembetűnőbbek, a támasztó pillérek négyötödéig ls felérnek. Az oszlopok alsó részén — holmi kamara-miniatűrként, a felmérhetetlen és természetfölötti szellem pótlékaként — azon pillanat konkrét, realisztikus, sőt gyakran naturalisztikus ábrázolása, amely az élet stafétája továbbadásának mozzanatát mutatja be, a szerelmes ölelkezés pillanata. S minden előítélet nélkül. Szégyen nélkül. Olykor egyenesen szarkasztikus karikatúrában. A legszembetűnőbbek ezek a faragványok Pasupatinatban, mivel azon helyek közvetlen szomszédságában állnak, amelyek az említett staféta utolsó állomását, a halált jelentik. Pasupatinat a hindu világ egyik legszentebb helye, ám a buddhisták is tisztelik. Katmandu keleti peremvárosában fekszik, a Bagmati partján, a Caurisankar domb tövében. Esztendőnként egyszer, februárban itt tartják meg a Sivaratri — Siva éjszakája ünnepséget. Ilyenkor sok ezer zarándok gyűlik össze nemcsak Nepálból, hanem India minden, részéből. Hosszú és fáradságos utat tesznek meg, hogy megmeríthessék testüket a szent folyóban s körültekinthessenek ghátjairól. A folyóparton egy aranytetejű templom áll, benne a szent bika; Nepál egyetlen olyan .szentélye, amelybe hitetlen nem teheti be a lábát. Odalenn a folyót lépcsők és kőpadok szegélyezik — az ember utolsó állomásának helyei. Épp az erdőcske szélén álltunk, alattunk ott csillogtak a sok-sok bizarr szentély tetői, a part felett pedig ott ragyogott a tiltott szentély aranyzsindelyzete. Fala tövében majmok pajzánkodtak, fejest ugráltak a vízbe, úszkáltak, a völgy fölött béke és nyugalom honolt. S ebben a pillanatban édeskés szag csapott orrunkba, a folyó mellett szennyes kék füst szállt az ég felé. Lementünk a folyóihoz. öt vagy hat ember guggolt egy kőpad körül, halkan beszélgettek valamiről, egyikükmásikuk olykor mintha eltréfálkozott volna, a többi elmosolyodott, aztán egyikük felállt, rőzsenyalábot rakott a megboldogult alá, eligazgatta a zsarátnokot, majd ismét leguggolt. Az elhunyton már nem lehetett felismerni, vajon férfi volt-e, vagy nő. Feje hátracsuklott, keze a tűzbe lógott, lábafejét még alig érték a lángok. Torkunk elszorult. Túlságosan közvetlen és váratlan volt ez a látvány, Indiában sosem kerültünk enynyire közel ilyesmihez. Másfél óra alatt mindennek vége volt. A férfiak felálltak, a folyóba seperték, ami a hamvasztó padon maradt — hamut, parázsló csontokat... Aztán elmentek. Közvetlenül a hamvasztó ghátok mellett néhány, oszlopokon álló építményt láthatunk. Földszintjükön az egyik kis kamra a másik mellett, mindegyikükben csak egy egyszerű pallatágy. Itt helyezik el azokat a betegeket, akik felgyógyulására mér nincs remény. S mindjárt az említett kamrák tőszomszédságában egy templom áll, benne olyan ábrázolatok, amelyek bizarrságával talán csak a Hanuman palotájának udvarán álló templom kelhet versenyre. Közösülő párok, hármas és négyes csoportok. Ojabb közösülés, amelynek során a nő gyermekét szoptatja. Ismét más — itt a párocska felett egy férfi áll — keizében bot. Tán a hűtlenkedést akarja megtorolni, vagy türelmetlenül várja, hogy magának is része legyen a kéjben? Egy lány dézsa fölé hajol, haját mossa benne, közben szerelmese boldogítja. Különféle helyzetek, amelyek leírása során a szakszerű szexuológiai leírások szerzői is a latin vagy francia nyelvhez folyamodnak. A vitális vágy, a féktelen bachchanáliák jelenetei, nyomban mellettük a naiv és nevetséges szerelmi játékok képe. Bajúszos férfiak, széles, érzéki ajkú nők — s felettük ott táncol a csontváz merevedett hímvesszővel ... Memento mori. Szeress ember, élvezd kl a kéj minden pillanatát, tartsd állandóan eszedben, hogy milyen rövid az élet. Végéig csak néhány lépés — azokig a kőpadokig amott. Mikor visszaültünk a kocsiba, váratlanul megszólalt Dzsagdis Man Szinh: — A halál huszonhét — harminc rúpiába kerül. Ennyi az egy elhunyt elégetéséhez szükséges fa ára. Nyilván eszébe jutott a kérdés, amelyet reggel tettünk fel neki, hogy mennyibe került az az ezernyolcszáz szobás palota. A HALÁL ITT 27 RÚPIÁBA KERÜL (A szerzők felvétele) A csúcson, de nem o legmagasabb ponton Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Nepál kétszer nyílt meg az idegenek előtt. A premierről Trlbhuvan király gondoskodott, amikor megtörte a ránák hatalmát, követője pedig az új-zélandi Hillary volt. Ezerkilencszázötvenhárom május 29., amikor ez a magas, karcsú aucklandi méhész Serpa Tenzinggel együtt elérte a Mount Everest csúcsát, még nagyobb mértékben a világ érdeklődésének központjába vonta Nepált, mint az a két és fél évvel azelőtti reggel, amikor a király és a koronaherceg vadászkirándulását az ftidiai nagykövetség udvarán fejezte be. Nagy fontossága volt egyébként még egy harmadik tényezőnek is, jóllehet. Nepálon kívül esett. A Mount Everest meghódítására tett valamennyi kísérlet ugyanis eddig az északi oldalról történt. 1951-ben a kínai hadsereg megszállta Tibetet és elzárta a határt. Ugyanekkor azonban az Everest váratlanul dél felől nyílt meg. Megkezdődött a versenyfutás. Az angolokon kívül, akik már a húszas évek óta gyűjtötték a tapasztalatokat, s így kétségtelen előnyre tettek szert, sorompóba álltak a svájciak, osztrákok, olaszok, új-zélandiak, amerikaiak, japánok és franciák ls. A Himalája nyolcezer méteres csúcsai ellen Indított támadásokat kétségtelenül megkönynyítette az alapos felkészülés. Egyes külföldiek ma gúnyosan emlegetik a Himalája kiárusítását. A csúcsok megmászására szóló engedélyért ugyanis a nepáli kormány illetéket szedett, mégpedig a magasság szerint megállapított tarifának megfelelően. Ezenkívül az expedíció vezetőjének kötelezvényt kellett aláírnia, hogy tolmácsként és összekötőként egy nepáli lakost alkalmaz, akit teljesen felszerel, élelmez és havi kétszáz rúpiával díjaz. Mindezen túl arra is kötelezi magát, hogy tartózkodni fog minden olyan cselekedettől, amellyel sérthetné a helybeli lakosság vallásos, társadalmi vagy erkölcsi érzelmeit. Mikor Charles Evans expedíciója 1955-ben a világ harmadik legmagasabb hegyének, a Kanchendzöngának leküzdésére készült, a sikkimi kormány tiltakozott, mivel a hegy éppen Nepál és a hercegség határán fekszik, és a helybeli lakosság az istenek székhelyének tartja. Ha az expedíció tagjai felhágnának a csúcsra, megszentségtelenítenék. Végre olyan megállapodás jött létre, amelynek nem akad párja a hegymászás történetében: amennyiben az expedíciónak sikerül eljutnia a csúcs közelébe, nem hág fel legmagasabb pontjára. Mikor George Band és Joe Brown 1956 május 25-én elérték a hegy csúcsát, nem tették meg az utolsó méteréket. Egy nappal később Norman Hardie és Tony Streather megismételték társaik teljesítményét, s állítólag egy teljes óra hosszat álltak közvetlenül a csúcs alatt. Babos László fordítása PRÁGAI LEVÉL' Újfent az egyenruhás nékrfl ... avagy „Báj a közlekedésben", ahogy a Večerní Praha esti lap írta, illetőleg — a magam női véleménye szerint — megint valami a férfiak számára. Mert a férfiak kedvéért mindig tesznek valamit, s voltaképpen minden a férfiak kedvéért történik. S hogy ezzel mennyire vissza tudnak élni, azt most egy konkrét esettel bizonyítom be. Január elején a prágai utcákon, a legforgalmasabb útkereszteződések közelében egyenruhás nők jelentek meg. Nem vasutasok, vagy villamoskalauzok, légikisasszonyok, sem pedig katonalányok, akikkel itt-ott még találkozunk hadseregünkben, hanem a közbiztonsági szervek újdonsült tagjai őrmesteri rangban. A nyelvészek hajba kaptak azon, vajon az említett zöld egyenruhás nőket „őrmesternőnek" vagy „őrmesternének" kell-a szólítani, ha az ugyanolyan rangú férfi őrmester. A motorosokat, akik hibásan haladnak át az útkereszteződésen, húsz korona bírsággal sújtják, így tehát az őrmesternő, azaz őrmester elvtársnő voltaképpen a bírságok kirovásának mestere. Ez az egész ügy kellemetlenebb oldala, amely az egyenruhás nők megjelenéséből a férfiakat érinti, egyébként azonban csak előnyöket jelent számukra. Mert az a tíz őrmester, akivel a prágai közbiztonsági testület létszáma gyarapodott, csupa fiatal lány, egy sem idősebb 25 évesnél. Nagyon szépek és bájosak jól szabott egyenruhájukban, kacéran a fejük búbjára illetsztett sapkájukkal. Érettségizett lányok, akik anyanyelvükön kívül még két világnyelven beszélnek. Egyik sincs ugyan közülük ízléstelenül kifestve, ám valamennyien festik magukat. Egyszóval — korunk modern lányai. Némi érzelgősséggel emlékszem vissza a forgalomirányító szovjet katonalányra, aki 1945 májusában kiállt a Vencel tér kereszteződésére és szuverénen lengette zászlócskáit, így teremtve rendet Prága hirtelenül újjáéledt közlekedésében. Csizmában állt ott, arca izzadt és poros volt, sapkáját azonban ugyanolyan kacéran illesztette a fejére, mint a mi új őrmestereink. Ö sem tagadta meg nemét. S éppen ezt tudják kihasználni a férfiak, ahogy ígéretemhez híven mindjárt el is mondom. Szerkesztőségünk fényképésze nyomban az elvtársnők szolgálattételének első napjaiban öszszeütközésbe került egyikükkel. A Vodička utcán állította le a kocsiját, jóllehet a parkolás ott tilos. — Csuda helyes kislány volt! — mérte fel fényképészünk az őrmestert tüstént tipikus férfimértékkel. — S mindjárt azon kezdte, hogy adjak neki húsz koronát. Én csak néztem, néztem, gyönyörködve figyeltem. Szép volt, nagyon szép. Sötét kis frufruja volt, majdnem a szeméig ért. Egyre csak azt hajtogatta — vezető úr, vezető úr ... Én meg mondom neki: Szólítson csak Manónak, aki csak szívelhet Manókának szólít. A lányka elpirult, de azért elővette bírságblokkját, én meg azonnyomban a fényképezőgépet és lekaptam. Szándékosan nem fizettem ki mindjárt a húsz koronát, hogy próbáljon még meggyőzni. Ojra szép szóval kezdte, aztán megint szigorúbb hangra váltott. Mit mondjak — nagyszerű fényképsorozatot készítettem, szívesen átveszi bármelyik képes folyóirat, így aztán én is szívesen megfizettem neki a húsz korona bírságot. Igaz: örömest áldoztam volna rá többet is, meghívtam vacsorára, de elutasított. No, mindegy. Azt hiszem a fényképek legalább ötszáz koronát hoznak a konyhára ... Lám, hogyan vissza tudnak élni mindennel a férfiak? A közlekedési kihágásért járó bírságot kereseti forrássá változtatják. Ha szép lánnyal beszélgetnek, azt is nyomban kihasználják, a szépség látványa az üzletet juttatja eszükbe. Éppen ezért már előre félek a tavasztól. Nem csupán azért, mert esetleg valamelyik kormánykerék mögött ülő, vagy akár gyalogos, tavaszi vágyak részegítette bohó férfiember egy szép őrmesteren találja felejteni a szemét és megtörténik a baj. (Ezeknek az egyenruhás sfcép lányoknak ugyanis elsősorban az idegeneket kell tájékoztatniuk arról, hogy fővárosunkban hogyan juthatnak el, ahová akarnak, de ennek ellenére ls be fognak avatkozni a közlekedésbe.) Félek tehát a tavasztól, mégpedig elsősorban azért, mert magam is a volán mögé ülök. Az én kedves Francimmal együtt szoktunk járni, annak pedig még csak sejtelme sincs a prágai útkereszteződéseken álló szép lányokról. Nem tudom, mi történik vele, ha egy ilyen csinos lányka jelez majd nekünk zöldet. Hátha ráfeledkezik, nem akar majd mozdulni az útkereszteződésről, s mint már Jónéhányszor, elakasztjuk a forgalmat. Higgyék el nekem, hogy hiába korholom Francit, hiába próbálom jobb belátásra bírni, s ki tudja hányszor kellett már miatta olyan megjegyzéseket lenyelnem, „mi az ördögnek ül az a nőszemély volán mögé", meg hogy „kitudja, tud-e egyáltalán vezetni". Ahogy magunkat, nőket ismerem, kegyetlenek tudunk lenni egymáshoz, így aztán könnyen megeshetik, hogy az őrmester-kisasszony alaposan megbírságol. Mert ennek az én Francimnak egyébként is gyengéje az egyenruha, s egyszer már nekiszaladtunk a közbiztonság egy kocsijának, amely egy rendőrkutyát szállított. Mitévő lesz most, ha megpillantja azt az egyenruhás szép lányt? Nekem pedig sok elintéznivalóm van Prágában! így tehát bizalmatlanul és aggodalommal telve várom a tavaszt — főként azért, mert az útkereszteződéseken megjelentek az egyenruhás nők. Kedves Francikámat mindenesetre beküldőm a Fiat kocsik szerviszébe, hogy alaposan vizsgálják át, mert az ember sohasem tudhatja ... Fiatal lovagok Pöttömnyi fiú, hasonló korú kislánnyal csúszkál a jégen. Sehogyan sem tetszik nekik a hely, mivel nem elég sima, nem csúszik 161 a clpőcske. Ekkor a fiúcska azt javasolja, hogy menjenek a befagyott folyóra, ott sokkal Jobban lehet csúszkálni. A kislány helyesli a dolgot, és elindulnak a folyó felé. Félénken állnak meg a befagyott folyó mellett és vitatkoznak, kl lépjen előbb a jégre. Egyikük sem mozdul, látszik rajtuk, hogy ninPs elég bátorságuk. A kisfiú szégyenli ís, meg únja is a tétlenséget és így szól: — Tied az elsőbbség, te vagy a lányi • A másik lovagias aktust egy autóbuszmegállónál figyeltem meg. Kissé odébb iskolás lányok és fiúk várakoztak. A busz be ls futott, de annyira túl volt zsúfolva, hogy minden reményem szertefoszlott, hogy oda valaki is be tudjon préselődni. A jiúk futva indultak a megállóhoz, míg a lányok csak kényelmesen odasétáltak. Amint az autóbusz ajtaja kinyílt, a fiúk gyorsan felugráltak. Engem ez nagyon bántott, meg is dorgáltam a fiúkat, hogy Ilyen udvariatlanok a lányokkal szemben, de egyikük azonnal megadta a választ: — Azért megyünk be a lányok előtt, hogy helyet csináljunk nekikI Hát mondja még valaki, hogy a mai fiatalok nem eléggé udvariasak?! Anderkň Lászlóné