Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)
1968-01-05 / 4. szám, péntek
Az ember érvényesülése a szocialista társadalomban Kisipar eredményekkel és problémákkal a dunaszerdahelyi tapasztalatok tükrében A nagyipari termelés előnye a kisiparival szemben senki előtt sem lehet vitás, hiszen csakis ez teszt lehetővé a nagyfokú gépesítést, a termékek egyre olcsóbb előállítását, a gyors és nagyüzemi terrrlelést. Hazánkban ennek értelmében a felszabadulás utáni években fokozatosan felszámoltuk az önálló kistpart. Ä m tapasztalataink egyben arra ts figyelmeztettek, hogy társadalmunkban akadnak olyan területek, ahová nem, vagy nem eléggé képes behatolni a nagyipart termelés. Egyes, nagyipar által nem vagy nem mindig gyártott cikkekre gondolunk (kötővas, seprű, szőnyegporoló), továbbá bizonyos szolgáltatásokra lfodrászat, áru házhoz szállítása, vasalás, kisebb javítások stb./. E kérdés megoldásához nagyban hozzájárulhat az önálló kisiparos tevékenység. Éppen ezért, az önálló kisiparos tevékenységet fogt rendelkezésekkel ls biztosítottuk. Immár huszadszor lépünk az új esztendőbe új körülmények között, üj társadalmi-gazdasági rendszerben. Mindmáig azonban ezt az újszerűséget tartalmi szempontbői: a szocialista társadalom emberének érvényesülése, társadalmi-gazdasági helyzete szempontjából elméletileg nem tisztáztuk kielégítően. Az eddigi „szent Igazságok" a szocialista társadalom emberéről, mint a termelési eszközök össznépi tulajdonosáról, a nem árujellegü munkaerő hordozójáról, az érdekharmónia képviselőjéről ma féligazságoknak tűnnek, és „szent" marad csupán az a nyugalom, amelylyel a „klasszikus marxizmus" nem egy védelmezője kitart a túlhaladott féligazságok mellett, szembehelyezkedve azokkal, akik az újat keresik, Ilyen vagy amolyan Izmussal. Az új mindig a régivel való kérlelhetetlen harcban született. Érvényes ez nemcsak akkor, amikor az új osztály ellentétesen viszonyul a régihez, hanem akkor ls, amikor az új a régivel azonos alapon találkozik, amikor mindkettőt marxisták, ugyanannak a politikai jártnak, ugyanannak a választott szervnek a tagjai képviselik. Ezt a szocialista országok tapasztalatat mutatják, beleértve a mi, csehszlovák tapasztalatainkat. Az 1967-es év azokhoz az évekhez fog tartozni, amikor az új ismét harcba szállt a régivel. Végeredményben azonban nem személyekről van szó, bár kiindulásképpen éppen róluk van szó, hanem az alapvető társadalmi-gazdasági viszonyok kialakításának új koncepciójáról. Kizárólag ebből kifolyólag van szó azokról az emberekről, akik képesek, illetve nem képesek lépést tartani társadalmi előrehaladásunk Iramával. Természetesen szerteágazó, nagyon bonyolult problémakomplexum ez, amelyet csak a szocialista társadalom embere érvényesülésének új értelmezése alapján lehet megközelíteni. A DOLGOZÓ w MINT TULAJDONOS, * TERMELŐ ÉS FOGYASZTÓ Sokféle szempontból vizsgáltuk már, hogy a szocializmus miben különbözik a kapitalizmustól. Tekintetbe vettük a legfejlettebb anyagi-műszaki bázist, a legmagasabb anyagi és kulturális színvonalat, a társadalmi rend legdemokratikusabb rendszerét stb., de nemegyszer inkább szubjektív kívánságról volt szó, mint a valóságról. Itt is, és éppen itt kell józanul tekintenünk a munkaerő érvényesülésének azon reális feltételeire, amelyek egyik vagy másik országban léteznek. A szocializmus és a kapitalizmus, mint társadalmi rendszerek közötti különbségeket elsősorban a munkaerő érvényesülésének módjában és jellegében kell keresni. Ogy kellene már, mint a falat kenyér, átfogóan kidolgozni azt az elméleti álláspontot (amelyet a szerző ls képvisel), hogy a szocialista társadalomban a dolgozók nemcsak közvetlen termelők, hanem egyben társadalmi tulajdonosok és egyénileg érdekelt fogyasztók is. A munkaerőt, mint társadalmi tulajdonost a tulajdon szaporítása, vagyis a jövője érdekli. Mint egyénileg érdekelt fogyasztót viszont mai szükségleteinek minél teljesebb kielégítése, azaz a ma érdekli. Ez a jelene és jövője közötti érdekellentét a munkaerő belső ellentmondása a szocializmusban. Ezt az ellentétet a munkaerőnek, mint termelőnek a tevékenysége oldja fel olyan alapvető népgazdasági viszonyok betartásával, mint a termelés és a fogyasztás, a fogyasztás és a felhalmozás, a személyi és a társadalmi fogyasztás, a termelési eszközök és a fogyasztási cikkek termelése, a társadalmi munkatermelékenység és az átlagkeresetek növekedése közötti optimális arány. Másik fontos, ha nem a legfontosabb, mozzanat a munkaerő ellentmondásos oldalainak, tőleg annak az oldalának a helyes értelmezése, amely a munkaerőről, mint társadalmi tulajdonosról beszél. Ettől függ ugyanis a munkaerő ellentmondása leküzdésének, megjelenési formái (az alapvető népgazdasági viszonyok) megoldásának hatásfoka és a munkaerő társadalmi tulajdonosi szerepének érvényesítése. KORREKCIÓK TÖRTÉNELMI VONATKOZÁSBAN A társadalmi tulajdonos problémájának újszerű megoldása azt jelenti, hogy reálisan tekintsünk az ilyen tulajdonos keletkezésének történelmi folyamataira. Ma jobban tudatosítsuk, mint bármikor, hogy Marx és Lenin tanítását a kapitalista termelési mód megszűnéséről és az új termelési mód keletkezéséről a XX. század közepe feltételeinek megfelelő konkrét tartalommal kell megtölteni. Nem szakadhatunk el a reális feltételektől, mint a múltban, amikor nemegyszer találkoztunk teoretikus szocializmussal, az általános-spekulatív elméletek és az állam empirikus intézkedései keresztezésével. Ha a „keresztezés" helyett már a múltban „telivérű", vagyis a gazdaság szocialista rendszerének tudományos módon kidolgozott modellje érvényesül, s erre épül az állam gazdaságpolitikája, akkor a szocialista termelési mód objektív előnyei sokkal kifejezettebben megmutatkoztak volna. A szocialista termelési mód is bizonyos, a munkaerő érvényesülésének történelmileg meghatározott feltételei között keletkezik és fejlődik. Ezek elsősorban a tárgyi feltételek (anyagi-műszaki bázis), a munkaerő színvonala, a társadalmi munkamegosztás, amelyek különböző történelmi időszakokban és országokban más-más fejlettségi színvonalon vannak, és objektíve meghatározzák a munkaerő érvényesülése tárgyi feltételeinek kihasználási módját, vagyis azt, milyen módon kell a társadalomban rendelkezni a termelési eszközökkel. Ez az alapvető kérdés, amelynek megoldásától függ a munkaerő ellentmondásának alakulása, a szocialista gazdaság modelljének és Irányítási rendszerének meghatározása és működése. A TERMELÖK TÍPUSAI A múltban minden áron és minél előbb meg akartuk teremteni az össznépi termelőt. Olyan viszonyokat akartunk „bevezetni", amelyek közepette mindenkinek teljesen egyforma viszonya van a termelési eszközökhöz, a kollektíva többé-kevésbé formálisan lép fel, bárminemű reális gazdasági önállóság nélkül, a vállalat vállalat, de a valóságban mégsem az. Minden áron és minél előbb át akartuk ugorni a magánmunkaviszonyok szükséges létezésének időszakát. El sem gondolkodtunk ama pszeudoteórla felett, amely szerint a szocializmus felé haladó társadalomban, nem beszélve már a szocialista társadalomról, nincs helye a magántermelésnek. így az egyéni munkaviszonyok leggennyesebb sebet jelentettek a szocialista társadalom fiatal testén. Csakis így történhetett, hogy össznépi, illetve csoportviszonyokat „vezettünk" be ott ls, ahol erre egyáltalán neon voltak feltételek, s ez a társadalomnak túl sokba került. Felszámoltuk az egyéni munkaviszonyokat ott Is, ahol fordítva, tekintettel a feltételekre, ezeket bizonyos és hosszabb időre is társadalmilag támogatni, fejleszteni kellett volna. Az össznépi és kollektív viszonyoknak hosszú éveken át nem akartuk elismerni valóságos áru-pénztartalmát. Igy történt, hogy a termelők össznépi és kollektív szocialista termelők gyanánt büszkén fennhordták a fejüket, de mindkét alsó végtagjukra sántikáltak, mert hiányzott ereikből az árupénz mozgási Impulzus. DIFFERENCIÁLNI A termelők típusainak jellemzéséből láthatjuk, hogy igazi gazdasági reform végrehajtása Csehszlovákiában elképzelhetetlen a kulcsfontosságú problémának: a termelők társadalmi-gazdasági típusai kérdésének elvi megoldása nélkül. Differenciálni kell a munkaerő érvényesülésének feltételeit, és ennek alapján kell kiválasztani a termelési eszközökkel való rendelkezés olyan módjait, amelyek legjobb környezetet teremtenek a munkaerő érvényesülése tárgyi feltételeinek fejlesztésére. A munkaerő érvényesülésére ma (ebben a században) szélesebb, Jobb lehetőségeket teremthet a tárgyi feltételeknek olyan társadalmi kihasználása, amely bővíti, javítja a munkaerő (a dolgozó tömegek) kezdeményezésének feltételeit, nagyobb teret biztosit a művelt, szakképzett munkaerő érvényesülésére, megszünteti a társa-., dalml munkával való társadalmi méretű pazarlást. Ezt csak olyan gazdasági viszonyok biztosíthatják, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkaerő hordozójának — a szocialista társadalom tagjának — része legyen a termelési eszközökkel való rendelkezésben (és mindenben, ami vele összefügg), a mennyiségileg meghatározott termelési eszközök (s nem egyszerűen a társadalom termelési eszközeinek, mint olyanoknak) tulajdonosaként. Ennek megfelelően részt vegyen a termelés eredményeinek elosztásában, amelyeket az ilyen rendelkezéssel értek el. Továbbá ezeknek olyan gazdasági viszonyoknak kell lenniük, amelyek biztosítják a társadalom, a kollektíva és az egyén közvetlen érdekeltségét a termelési és a forgalmi alapok szakavatott felhasználásában, amelyek szavatolják, hogy az állam tudományosan fogja szabályozni a társadalom gazdasági szervezetének egész menetét. Arra a kérdésre, hogy a tárgyi feltételek milyen kihasználási módja a legmegfelelőbb, a felelet nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt a múltban elképzeltük. Megköveteli a feltételek differenciálását. A kistermelés egy részénél (ahol a tárgyi feltételek viszonylag a legfejlettebbek) a magántulajdon helyettesíthető közvetett, vállalati-szövetkezeti tulajdonnal. A kistermelés másik részénél, tekintettel a tárgyi feltételek és a munkaerők színvonalára, hasznos meghagyni (hosszabban ls) kihasználásuk magánmunka formáját. Társadalmunkban tehát helye van a termelők legkevesebb három típusának: közvetett-össznépi, kollektív és magántípusnak. Ma a legfontosabb, hogy részleteiben kidolgozzuk mindhárom típus tartálmát, formáit, működését társadalmunk gazdasági szervezetében. A TERMELÖK ÉS AZ ÚJ IRÁNYÍTÁSI RENDSZER Az említett kérdések megoldása nélkül komolyan veszélyeztetve lesz az új irányítási rendszer érvényesítése. Az új irányítás meghatározza a termelők mozgási lehetőségét. A termelők mozgása elsődlegesen attól függ, milyen termelőket bocsátunk a versenypályára, futókat megkötözött lábakkal, merev mozgással, avagy Ideális típusú versenyzőket, akiknek a pálya „fekszik", kitűnően reagálnak a környezetre stb. Ezért sürgősen meg kell határozni a vállalatok szerepét és működését. Ezzel eltávolítanánk egy komoly légüres teret, amelyet az új Irányítás mai formájában tartalmaz. Felül kell vizsgálni a szocialista társadalom munkaereje érvényesülésének elméletét és azokat az Ismereteket, amelyek két évtizeden keresztül leülepedtek tudatunkban, s a következő években regresszív módon hathatnának gazdasági reformunk megvalósításában. VIKTOR PAVLENDA, a közgazdaságtudományok doktora Azóta két esztendő telt el. A közelmúltban a dunaszerdahelyi járás, illetve a város kisiparos tevékenységének jelenlegi helyzetét elemeztük. A dunaszerdahelyi járás hatvan községe közül harmincegyben létesült szolgáltatási kisüzem a helyi nemzeti bizottságok mellett. Abban a 29 faluban, melyben nem létesült kisüzem, a szomszédos községek kisüzemei végzik a szolgáltatásokat — például bizonyos napokon a fodrászok kiutaznak a falvakra. A járásban jelenleg 76 önálló kisiparos működik — főként kőművesek, lakatesok, asztalosok és szabók. A járási székhelyen a helyi gazdálkodás biztosítja a város lakosainak az igényelt szolgáltatásokat. A szolgáltatásokkal a lakosság általában elégedett, amit egy nemrégen megrendezett ankét eredménye is bizonyít. További Javításuk érdekében azonban a JNB Ipari osztályán szükségesnek tartanák egy köszörűs, egy hűtőszekrény-javító és egy szőnyegtisztító alkalmazását. Hiányolják azt ls, hogy a városban senki sem készít színes fényképeket. Szerintük mindezt akár önálló kisiparos ls végezhetné. A hűtőszekrény-javítónak még műhelyt is biztosítanának. Ami az önálló kisiparosokat Illeti, a törvényrendeletek megjelenése után a városban hatan váltották kl az iparengedélyt Azonban akadnak már olyanok ls, akik visszaadták. Az egyik Duhan Erzsébet, kötőnő (szvettereket kötött kötőgépen) — sokallotta az évi adót A másik Bartók Lajos műasztalos és hangszerkészítő. 0 Is a magas adó miatt adta vissza az iparengedélyt; csupán hét hónapig volt önállói Jelenleg a város helyi gazdálkodásánál dolgozik. Nagyon sajnálja, hogy mint önálló kisiparos, nem működhet tovább. — Azt a munkát, amit most végzek, bármelyik asztalosra rá lehet bízni — mondja. — De ezt nem — mutat egy régi asztalra, melyet a Szlovák Nemzeti Múzeumtól hoztak hozzá, hogy javítsa meg. Az asztal Intarziával készült díszítésének hiányzott néhány darabja. — Hozzám hozták, pedig a múzeumnak van műasztalos műhelye — jegyzi meg némi büszkeséggel Bertók Lajos. — Vagy nézze meg ezt a hegedűtI — nyom a kezembe egy saját készítményű hangszert. Aztán szinte szemrehányóan mondja: — Most meg tudja mit csinálok? Ablakokat helyezek be. Már meszeltem ls — teszi hozzá sértődötten ... Szaval valóban elgondolkoztatők. Farkas Pál szintén önálló kisipari tevékenységet folytat: falvédőket, vásári csecsebecsét árul. Zsilinszky István szíjgyártó tevékenysége aligha nélkülözhető. A helyi EFSZ-nek ugyan van szíjgyártója, a környező falvak szövetkezetelnek azonban nincs. Így a szövetkezeti elnökök addig kérték Zsilinszky Istvánt, amíg kl nem váltotta az iparengedélyt. Pedig elég ]ó helyem volt a Zeleninában — mondja az idős szíjgyártó mester. — De hát, mit tehettem, valakinek ezt ts meg kell favltanla — mutat a hatalmas halmaz kantárra, hámigára. — Mert ugyebár, úf lószerszámot még csak kapni, de Javítást sehol sem vállalnak. — Mennyi adót fizet? — Évente körülbelül 2500 koronát. — Az anyagbeszerzéssel nincs baj? — Az anyagot a szövetkezetek rendelik, én csak a javításért kapok pénzt. — Megért önállónak lenni? — Ha csak nyolc órát dolgoznék, akkor nem élnék meg. Naponta 10—12 órát dolgozom. Igaz, ha nincs kedvem, bármikor abbahagyhatom a munkát. Nagy hátrány, hogy a kisiparos saját maga fizeti az orvosi kezelés költségeit. Amíg egészséges az ember, addig nincs baj, de sosem lehet tudni... Különösen ilyen idős korban. A város legérdekesebb kisiparosa KaSparü J. gyöngyházcstszoló. Szlovákiában ő az egyedüli ebben a szakmában, tehát ezt a mesterséget csak kisiparosként űzheti. Elsősorban gombot, fülbevalót ős brosst, továbbá népművészeti tárgyakat készít Minta alapján megrendelésre is elkészít bármilyen gombot. Készítményeit szombatonként Bratislavában piacon árusítja, mert állami üzletnek, mint önálló kisiparos, nem adhatja el. Pedig az üzletek szívesen megvennék tőle, hiszen a gyöngyházbrossok, fülbevalók a legkeresettebb árucikkek közé tartoznak. így az érvényben levő rendelet sem számára, sem pedig az állami üzlet számára nem előnyös. Elsősorban olcsó gombok készítésével foglalkozik, noha ennél sokkal igényesebb munkához ls ért. Néhány évvel ezelőtt például egy szovjet párt- és kormányküldöttség részére, megrendelésre elkészítette a duklal, illetve a svldníkl emlékmű kicsinyített mását. Sőt, Jánošík-szobrot is készített már gyöngyházból. — Mi a véleménye az önálló kisiparos tevékenységről? — Szerintem két nagy hátránya van ma az önálló kisiparosnak — mondja. — Az egyik, hogy sajátmaga fizeti az orvost kezelés költségett, a másik pedig — s ez a nagyobbik —, hogy az állami üzletek nem vehetik meg készítményeit. Pedig tudnék a szocialista szektor számára is gyártani. Az természetes, hogy például a trenčínl ruhagyárat nem láthatom el gombokkal, de divatbemutatókra készülő ruhákra gyárthatnék újfafta gombokat. Amikor aztán megkezdik az egyes úf divatú ruhák sorozatgyártását, akkor a szükséges gombokat már csak nagyilzem gyárthatja. Szerintem a kisiparosok egyik feladata éppen a különös, újfafta darabok gyártása lehetne. Hogy Kasparü mester szaval a lényegre tapintanak-e vagy sem, azt most nem firtatjuk. Annyi azonban bizonyos: helytelen lenne, ha az ilyen ügyeskezű mestereknek nem biztosítanánk a munka lehetőségét. Csak dicsérhetjük a dunaszerdahelyleknek azt a szándékét, hogy az önálló kisiparos tevékenységgel a városi szolgáltatások további javítására törekszenek. FÜLÖP IMRE