Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-28 / 27. szám, vasárnap

A GYAKORLAT ÉS AZ ÉLET VÁLASZT AD Különböző szempontok A szocialista országok eszmei felfogásuk és a fejlett társadalom szükségletelnek mély ismerete alapján már megalakulásuk pillanatában új, haladó irányzatokat érvényesítettek iskolapolitikájukban. Nagy sikereket értek el főleg az iskolarendszer demokratizálásában. Ennek ellenére érezzük a társadalmi fejlődés ütemének gyorsulását s annak nyomása alatt kiütköznek iskolarendszerünk gyengéi. Egyre inkább szükségét érezzük az új feltételeknek megfelelő megoldásoknak. Nem mindent átalakító hirtelen változtatásokról van szó, hanem iskolarendszerünk átgondolt, komplex fejlődéséről, amit alaposan elő kell készíteni. Ezért a CSKP Központi Bizottsága 1967 májusában jóváhagyta az iskolaügy és a tudományfejlesztés alapvető koncepcionális feladatainak tervét. A szakemberek azonnal nekiláttak az egyes feladatok kidolgozásának. Ugyanakkor az Iskolaügyi Minisztérium dolgozói is foglalkoztak a kérdéssel, s az utóbbi időben a Nemzetgyűlés Kulturális Bizottsága és a CSKP Központi Bizottsága elé terjesztették „Iskolaügyünk fejlődése 1980-ig" című tanulmányukat. A szakemebrek fontolóra vették az Iskolaügy és gazdasági életünk összefüggéseit s általában az iskolaügy szerepét társadalmunk fejlődésében. Az iskolaügyre gyakran úgy tekintettünk, mint az úgynevezett társadalmi fogyasztás egyik területére. Gyakran elemeztük ugyan a hatékonyságát is, de a kiindulópont mindig a fogyasztás maradt. Ez a felfogás erősen torzítja az iskolaügy társadalmi szerepét és nagyon téves gyakorlati intézkedésekhez vezethet. Más felfogás szerint az iskolaügy az életszínvonal alakulását szabályozó tényezők egyike, s ennek megfelelően a népgazdasági tervek lllllllliillllllilllllllllllllllllllll A KÉT KATICANAK „KÉT KATICA" című cikkünkre beérkezett hozzászólások általában két problémakört érintő kérdéseket vetettek fel. Az első csoportba tartoznak az iskolaügyünk általános fejlődését érintő, s azon belül főleg az általános mii veltséget nyújtó középiskolák reform |át Illető kérdések. A második csoportba sorolhatjuk az általános műveltséget nyújtó középiskolák végzettjeinek pályaválasztását és elhelyezkedési lehetőségeit érintő kérdéseket. Előrebocsátjuk, hogy mindezekre kielégítő választ csak a gyakorlat és maga az élei adhat. Egy bizonyos, hogy a gazdaságilag fejlett országok ban az iskolarendszer mindenütt mélyrehaló változásokon megy át. A tudományos műszaki forradalom, a modern társadalom egész fejlődése megköveteli az iskolarendszer átépítését, mely más társadalmi és történelmi feltételek közepette jött létre. teljesítéséről szóló jelentésekben az iskolaügyet mindmáig az életszínvonalat tárgyaló fejezetekben mutatjuk ki. Az utóbbi években nagy haladásnak tartottuk, hogy egy sereg tanulmány az iskolaügy gazdasági hatékonyságával foglalkozott, s azt bizonygatta, hogy az iskolai műveltségnek befolyása van a népgazdaság helyzetére. Csakhogy e felfogás jegyében sokan arra a meggyőződésre jutót tak, hogy az iskolaügynek nincs önálló társadalmi szerepe, s fejlődésében a gazdasági élet szükségleteihez kell igazodnia: egyetlen feladata: kellő műveltséggel és szaktudással rendelkező munkaerők nevelése. Az „Iskolaügyünk fejlődése 1980-ig" című tanulmány elveti ezeket a nézeteket. Az iskolaügynek a gazdasági élet területét messzemenően meghaladó hatása van egész társadalmi életünk fejlődésére. Az iskolaügy legfontosabb társadalmi feladata, hogy müveit embereket és jó polgárokat neveljen. A műveltség és az iskola az ember fejlődését befolyásoló legfontosabb tényező, s épp az ember a szocialista társadalom célja és értelme. A műveltség színvonalának emelkedése s az iskolaügy fejlődése növeli az ember ismereteit, emeli gondolkodásának színvonalát, kiműveli egyéniségét, új igényeket támaszt benne, hogy növelje szellemi képességeit, vegyen részt a kulturális termékek fogyasztásában és a társadalom kultúrájának aktív létrehozásában. Minthogy az iskolaügy befolyással van egész nemzedékek intellektuális és kulturális arculatának kialakítására, igen nagy a hatása a társadalom szellemi légkörének kialakítására, az emberközi kapcsolatok fejlődésére, a kultúra és a tudomány fejlődésének ütemére is. így érvényesül befolyása az egész társadalom és a gazdasági élet fejlődésére is. Az iskolaügyre tehát nem tekinthetünk úgy, hogy az csak a gazdasági élet fejlődésének egyik tényezője. Az új felfogásnak, mely elsősorban az Iskolaügy humanista küldetését tartja szem előtt, nagy jelentősége volt az Iskolaügy konkrét távlati tervének kidolgozására is. Az A-REVUE című lap munkatársai a közelmúltban néhány kérdést intéztek dr. J t fi H á i e k oktatásügyi miniszterhez. A kérdések általában az iskolaügy fejlődését s azon belül az általános műveltséget nyújtó középiskolák fejlődését is érintették. Az alábbiakban közöljük az interjú néhány kérdését és a válaszokat. Új kísérlet Kérdés: Említhetne néhány konkrét példát a modern tanítási módszerekkel folytatott kísérletekből? És milyenek az eredmények? H á j e k miniszter: A differenciáció különféle alkalmazásáról van szó. Jelenleg hatszázhúsz iskolán folynak kísérletek a kilencedik osztályban alkalmazott differenciáciőval. Ebben a tanévben új kísérletbe kezdtünk, mely jelentőségében jóval meghaladja az előbbit, s már most rámutat a végleges megoldásra, azaz a választható tantárgyak bevezetésére az alapfokú kilencéves iskolák hatodik osztályától kezdve. Jelenleg harminc iskola kísérletezik. Nagy teret biztosítanak a tehetséges gyermekek érdeklődésének. Ez nagyon igényes intézkedés lesz, akár anyagi biztosítását [többezer további osztályról van szó), akár a tanítőkáderek minősítését és pedagógiai felkészültségét tekintjük. Ahol a pedagógusok tanácsadók Kérdés: A differenciációnak Iskolarendszerünk egy további bűnét kell jóvá tennie, mely a tehetséges és kevésbé tehetséges tanulók lehetőségei között nyilvánult meg. Önnek sok külföldi tapasztalata van. Hogyan oldották meg a kérdést például Skandináviában? Nemrég olvastuk a Svédországban végrehajtott Iskolareformról szóló híreket. H áj e k miniszter: Rendkívül fejlett Iskolarendszerünk van. Fokozatosan áttérnek az egyre erősebben differenciált oktatási módszerekre a tanulók érdeklődéséhez Igazodva, s a tanítási folyamat a tanulók képességei és tehetsége szerint egyre Inkább egyénivé válik. Megfigyeltem például Svédországban, hogy a gyermekek már a hetedik osztályban átcsoportosulnak és csaknem minden tantárgynál speciális előadótermekbe mennek. Angliában néhány kísérleti iskolán már teljesen eltűntek a mi elképzeléseink szerinti állandó osztályközösségek. A tanulók érdeklődésük és képességeik szerinti kis közösségekben csoportosulnak. A tanulás ütemét és u anyag összetételét ls maguk szabják meg. A pedagógusok a tanácsadók szerepét töltik be. Segítenek a tanterv összeállításában; a megfelelő Irodalom felkutatásában és figyelmeztetik a tanulókat az esetleges hibákra. Atraktív jelenség Kérdés.: A differenciáció egyben azt Is jelenti, hogy a tanulást humán és technikai tantárgyakra osztjuk. Manapság nagyon eleven vita folyik arról, visszatérünk-e a gimnáziumok és a reáliskolák rendszeréhez? H áj e k miniszter: A világon mindenütt elismerik a második ciklus rendszerének előnyeit (ez azt jelenti, hogy a kiválasztáson alapuló érettségivel végződő iskoláink, az általános műveltséget nyújtó középiskolák és a szakközépiskolák) valamint az iparitanuló-iskolák előnyeit. Az utóbbi a háború előtti Időszakhoz viszonyítva merőben új jelenség. Ezenkívül néhány szakmában már éveken át lehetővé tesszük az érettségi megszerzését az úgynevezett folyamatos tanulmányok során. A szakma tanterve úgy van összeállítva, hogy erre köt rá a két évig tartó munkaviszony melletti tanulás, mely érettségi vizsgával ér véget. Körülbelül 15 000 fiú és lány tanul így ma nálunk, s az Iskolának ez a típusa rendkívül atraktív. Az általános műveltséget nyújtó középiskolák problémáját abban kell látni, hogyan lehetne eléggé vonzóvá tenni ezt az iskolatípust az ifjúság legtehetségesebb részének. Ezt a feladatot mindmáig nem teljesítik kielégítő módon. Ne vezessen zsákutcába Kérdés: Az általános műveltséget nyújtó középiskola valóban nagyon népszerűtlen. A szakközépiskolák iránt épp ellenkezőleg, Igen nagy az érdeklődés. Ezek végzettjeinek egy része bejut a főiskolákra. Természetesen nem ez a fő feladatuk, ez az általános műveltséget nyújtó középiskolák feladata lenne. H ájek miniszter: Az általános műveltséget nyújtó középIskolák minőségi feljavításának útját választjuk, főleg természettudományos Irányban. De nem ez az egyetlen járható út. Ezt az iskolatípust úgy kell kialakítani, hogy végzettjeik egy részét ne vezesse zsákutcába, főleg ami az érettségi utáni érvényesülésüket illeti. Bizonyos szakképzettséget nyújtó felépítményi formák bevezetésére gondolunk, esetleg a negyedik évfolyamban. Ez a felépítmény az általános műveltséget nyújtó középiskolák diákjait a legkülönbözőbb pályákra készítené elő. Például a nemzeti bizottságok apparátusában betöltött tisztségekre gondolok, s egyáltalán a közigazgatásra, vagy az úgynevezett terciálls (szolgáltatások) szférában való érvényesülés lehetőségeire. A szakiskolák újraszervezésére Irányuló néhány javaslat szerint a diákok az első három évfolyam elvégzése után, mely általános és szakműveltséget nyújt nekik, érettségi vizsgát tennének. Ekkor jelentkeznének a főiskolákra. A negyedik évfolyam egy második érettségivel végződne, mint az általános műveltséget nyújtó középiskolák végzettjel számára rendezett tanfolyamok. A tanulók ezután egyenest a termelésbe mennének. Ennek a javaslatnak az az előnye, hogy komplex javaslat A lehető legdemokratikusabban oldja meg a 2. ciklus kiválasztáson alapuló iskoláinak minden kérdését, s ugyanakkor tekintettel van az Ifjúság mentalitására és dinamikájára. A régi gimnáziumokhoz és a reáliskolákhoz nem térhetünk viszsza, mert a társadalom fejlődésének feltételei azóta gyökeresen megváltoztak. Fontolóra vettük ugyan az általános műveltséget nyújtó középiskolák elnevezésének megváltoztatását is. Nézetem szerint az lenne a legmegfelelőbb, ha a 2. ciklus Iskoláit együttvéve „gimnáziumoknak" neveznénk. A középiskolák „leányiskolákká" változnak Kérdés: Az általános műveltséget nyújtó középiskolák helyzetét még bonyolultabbá teszi, hogy lassan leányiskolákká változnak. Többnyire lányok tanulnak Itt, de érettségi ntán nem mennek főiskolára. Egyébként ls, nem jól értettük a negyedik évfolyam fogalmát. A középiskolások ezentúl három vagy négy év múlva mennek majd a főiskolára? H á j e k miniszter: Az ötvenes évektől eltérően, mikor mindenkinek egységes műveltséget akartunk adni, s ezért egyrészt megalapítottuk a tizenegyéves iskolákat, másrészt pedig technikai szakiskolákat létesítettünk, a kérdések megoldását a következőkben látjuk: Az első ciklus mindenki számára egyforma műveltséget nyújtó iskolák (mint már említettük, bizonyos differenciáciőval), és a második ciklus, mely magába foglalja majd a kiválasztáson alapuló Iskolákat, a tanoncképzést és bizonyos számú fiatalt nevel, akik rövid kiképzés után a termelésbe mennek. A kiválasztáson alapuló iskoláknak három általános műveltséget nyújtó évfolyama lesz, a negyedik, a felépítményi tanfolyam pedig: 1. a gyakorlati életre készíti elő a tanulókat; 2. középtechnikai kádereket nevel; 3. a technikai főiskolákra és az egyetemi tanulmányokra való előkészület elmélyítése és tökéletesítése lesz a feladat. Ki mennyire becsüli a műveltséget? Kérdés: Azok a szülők, akiknek gyermekei az általános műveltséget nyújtó középiskolákon tanulnak, vagy most fejezik be az alapfokú kilencéves iskolát, nem elégedhetnek meg ezzel a válasszal. H á j e k miniszter: Az Oktatásügyi Minisztérium nem mindenható. Mi tudjuk, hogyan kellene a problémákat megoldani. De ma még nem tudjuk, milyen gyorsan valósíthatjuk meg a kitűzött célt. Az első szakasz az lesz, hogy bevezetjük a végzettek számára a felépítményi kurzusokat. Az általános műveltséget nyújtó középiskolák végzettjeinek lehetőséget adunk arra, hogy teljes középiskolai végzettséget és szakképzettséget szerezzenek. A szülők és a fiatalok akkor majd nem látnak kockázatot az általános műveltséget nyújtó középiskola elvégzésében. Jövőre azok ötven százalékának, akik nem jutottak el a főiskolákra lehetővé akarjuk tenni a felépítményi tanfolyam elvégzését. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a többi nem helyezkedhetlk el. Van itt egy sereg szakma, mely középiskolai végzettséget követel. Társadalmunk Irányító szervein mdlik, és hangsúlyozom, azon ls, hogy társadalmunk mennyire becsüli meg a műveltséget. Csa< (gy törhetjük fel azt a kemény diót Ismét gimnáziumok ? Mi legyen , a régebben érettségizeliekkel? A magyar tannyelvű általános műveltséget nyújtó középiskolákon tavaly 1220 fiú és leány érettségizett. Ebben az évben előreláthatólag 1150 diák kapja meg az érettségi bizonyítványt. Tehát évente lOiía —1200 fiatal érettségizett diák hagyja el az iskola padjait. Körülbelül 30 százalékuk jut el a főiskolákra és egyetemekre. Egy részük el tud helyezkedni, és meg van elégedve, da jelentős hányaduk nem kap igényeinek megfelelő munkahelyet és munkabeosztást, mert nincs szakképzettsége. Helyzetükön utólag is változtathatnak. Az érettségizettek a szakképzettség megszerzésének különféle formái) választhatják. Különbözeti érettségi vizsgát tehetnek valamelyik szakközépiskolán anélkül, hogy a munkaviszonyt megszakítanák. Két-három év alatt elsajátítják a szükséges szakismereteket s aztán érettségi vizsgára jelentkeznek A tanulás másik módja, hogy szerződéses tanoncviszonyba lépnek és beiratkoznak az iparitanuló iskolába. Tanulmányi idejük elvben az előírt idő felére rövidül és csak a szaktantárgyakat tanulják. Hetenként három napot tanulnak, és három napig a műhelyben dolgoznak. A tanult szakmától függően 40— 120 korona zsebpénzt kapnak, mint a másodéves tanoncok. A kötelező tanulmányi idő eltelte után szakvizsgára jelentkeznek. Nagyabb Szemekben, ahol több érettségizett diák verődött össze az iparltanuló-lskolák egész osztályokat létesíthetnének, s a szülőknek nem kellene sajnálni a körülbelül egy évig tartó további áldozatot, hiszen fiúk, leánynk boldogulásáról van szó. A törvényes rendeletek felnőtteknek is lehetővé teszik a szakképzettség megszerzését. Annak az a feltétele, hagy a kérelmező betöltse tizennyolcadik életévét, s a tanoncviszony időtartamánál egy évvel tovább dolgozzék a szakmában. Felkészül a szaktantárgyból és vizsgára jelentkezik. Szándékát az üzem kádernevelő osztályán jelenti be, ahol kérdőívet adnak neki. Azt kitölti, s mindig a folyó év január 10-ig visszaadja. Az üzem a kérdőívet továbbítja a KNV illetékes osztályának, mely a kérelmezőt értesíti a szakvizsga helyéről és időpontjáról. Ha az általános műveltséget nyújtó középiskolák végzettjéről van szó, lényegében ugyanez érvényes ránézve is, azzal a különbséggel, hogy a kötelező tanoncidőnek megfelelő időt egy évvel megtoldva dolgozik a szakmában. Ennek az az előnye, hogy a kérelmező közben munkaviszonyban van és megkapja rendes havi bérét Az iskolareform nyilvánvalóan megkönnyíti az érettségizett fiataloknak a szakképzettség megszerzését. Az általános műveltséget nyújtó középiskolák tanterve már 1968. szeptember l-től módosul. Bevezetik a szabadon választható tantárgyak és a nem kötelező tantárgyak tanítását. A diákok az előbbiek keretében sajátítják el az adminisztráció technikáját, az ekonómia és üzemszervezés alapjait, az utóbbiak keretében pedig a gyorsírást, technikai rajzot, vagy a KNV Iskolaügyi hatóságainak engedélyével a helyi feltételeknek megfelelő termelési ágak alapjait. A felépítményi tanfolyam a szakképzettség megszerzésének úfabb lehetőségeit jelenti maid. -bt-