Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-26 / 25. szám, péntek

SZILÁNKOK • Az átmeneti hiány után megjelent az átmenet hiányának problé­mája is. • Az akadályok arra vannak, hogy legyőzzük őket. Ha az olimpiá­szok rendezői ezt tekintetbe vennék, több válogatottunk venne eze­ken részt. • Ha a kezét mindenki a munkára tenné, a munka csakhamar el­tűnne ennyi kéz alatt. • A nagymama mondta, egykor látta, hogy egy varázsló képes volt a teremben tartózkodókat elaltatni. Napjainkban egy interviziós adás képes egy egész tömeget álomba ringatni. • Néhány bűnügyi eset szinrevitelének csak egyetlen fogyatékos­sága van: hogy a közbiztonsági közegek nem nyomozták ki szerző­jüket még akkor, mielőtt a darabot megírták. SZEMORVOSNÁL — Az ön szeme elég gyen­ge. Már a közelében lévő tár­gyakat sem különbözteti meg. Mi a foglalkozása? — Csillagász vagyok, doktor úr... Férjek, ha találkoznak: — Különös ismertetőjele? i— Semmi! Sz pi 1 k 1 SZERELMESEK — Mit tegyek, Mancika, hogy az enyém légy? — Mindenekelőtt zárd be az ajtót... (u). ELŐÍTÉLET — Az ünnepi asztalnál tizen­harmadiknak ültél. Nem érez­ted magad szokatlanul? — Nem, kettő helyett ls et­tem. BOSSZ0 — Ha találkozom azzal a gaz­emberrel, kiverem a fogait! Nem. Egyet azért mégis meg­hagyok. — Miért? — Hogy tudja, mi az a fogfá­I J ás. LOGIKA — A kezdő járművezetőinek autóútja során mit kell vinnie mindenekelőtt magával? — üti gyógyszertárat. A SÜGO VÁLASZTOTT A feleség kérdezi a férjétől: — Az ágyad mellett borral telt hordót találtam. Mit jelent ez, József? — Saját magad mondtad, Mancika, hogy válasszak: vagy az alkohol, vagy pedig Te. Hát én már választottam ... FELEDÉKENY MENYECSKE LEHETETT... (L'Humanité Dimanchej KUUYA A cirkuszigazgatót felkeresi egy kutyás artista. Az eb tud táncolni, olvasni, Imi. Az igaz­gatót ez azonban nem hatja meg: — Ilyen kutya számtalan fut­kos a világban ... — De az én gazdám még ugatni is tud — válaszolja a kutya. la) S2AKÁCSNÖ A fiatal feleség elkészítette az első ebédet — sült csirkét. A férj a szájában kelletlenül forgatja az ételt, egyszercsak megkérdezi: — Különös íze van. Valami­vel töltötted? — Nem. A belsejében nem volt üres hely ... (k). — Lajos, te még azóta itt vagy? (Vflcsek G. rajza) MyugaCam ! 11 — Legyen nyugodt! — Mit idegeskedik? — Fő a csigavéri Nyilván nemcsak én kapok ilyen utasításokat utcán, üzletben, hivatalban egyaránt. — Mikor jön már a vonat?! — kérdem az egyik Ille­tékes vasutast. — Ne idegeskedjen! — förmed rám haragosan. — Hova jutnánk, ha minden utas külön-külön megkér­dezné?! — Tegnapelőtt azt mondták, hogy ma lesz toalettpa­pírt — teszek szemrehányást egy papírkereskedés üzlet­vezetőjének. — Hányadszor van itt? — kérdi az üzletvezető. r — Harmadszor! — válaszolom. — Akkor igazán ne nyugtalankodjonI — mondja. — Van, aki már hatodszor jött hiába. — Mikor kapok végre lakást?! — csapok az asztalra a lakáshivatalban. — Türelem, türelem — válaszolta a hivatal elnöke. — Ezt már ezerszer mondták — méltatlankodom. — Mégse fogadja meg tanácsunkat — figyelmeztet az elnök. — No, menjen szépen haza és nyugodtan várjon! Ha lesz lakás, majd értesítjük. Ne ideges­kedjen! Csőrepedés — ne nyugtalankodjon! Elmaradt a meg­ígért prémium — csak semmi idegeskedést Fizetés­emelés — legyen nyugodt! Bárhova fordulok, mindenhol mindenki nyugalomra int. Még a kezelőorvosom ls. Sőt, kimondottan megpa­rancsolta, hogy nyugodt legyekI Egyszerűen megtiltott mindennemű idegeskedést. „Ne merészellen többé nyug­talankodni!" — fenyegetett meg. Meg is Ígértem, hogy nyugodt leszek. De az ám! Miért ts idegeskednék, a ku­tya úrls... faj, de nyugodt vagyok!!! (fülöp) SZERELMI PÁRBESZÉD — Verácskám, hallod, milyen mámorosan sut­tog az est? — S te igen? — Igen ... — Akkor hallgasd to­vább, én haza megyek, mert aludni szeretnék. — ... S mikor látlak ismét? — Amikor akarsz, hi­szen már kaptál fényké­pet. •ft — Hát — tegnap vég­re először megcsókoltam őt... — És milyen volt? — Gyönyörű, barátom; a nyaka köré vont, s még a kezem ki sem vettem a zsebemből, már megcsó­kolt. O co O O 00 O t— < i/i O < O 00 O I— < m O < SEBÉSZKÉSSEL A KÖVÉRSÉG ELLEN Az Amerikai Orvosszövetség kongresszusán két sebész arról az érdekes újfajta műtétről számolt be, amelynek se­gítségével csökkenthetik rendkívül kövér ember testsúlyát, anélkül hogy korlátoznák étrendjüket. Eddig 29 páciensen hajtották végre a műtétet, amelynek az a lényege, hogy a vékonybél egy részének kikerülésével megrövidítik az emésztőszervek csatornáját, s így kevesebb táplálék alakul át zsírrá. A műtétet eddig rendkívül kövér pácienseken hajtották végre, akik a kelleténél legalább 45 kilogrammal többet nyomtak (voltak 270 kilogramm súlyúak is). Az ope­rált egyéneket három éven át megfigyelték, s azt tapasztal­ták, hogy a kezdeti 2—9 kilogrammos havi súlygyarapodás később megszűnt, s a páciensek testsúlya stabilizálódott. I NEW YORK TIMES f MÁR INDIÁBAN IS? Az a hír, hogy Ássam államban, a Himalája vidékén „re­pülő cseészealját" láttak, nagy érdeklődést keltett egész Indiában. A titokzatos tárgyat Shilongtól 25 kilométerre észlelték. Mintegy 200 méter magasban saját tengelye körül forogva függött a levegőben. Világított, vörös és zöld su­garakat lövellt kl. Megfigyelők szerint a rejtélyes tárgy szörnyű zajjal belemerült egy folyóba, hatalmas örvényt kavart, majd ismét felbukkant, felrepült, cikcakkos moz­gással az őserdők Irányában eltávozott. Hasonló különös objektumokat észleltek Angliában és a kontinensen, az Egyesült Államokban, Kanadában, sőt Oroszországban is. Repülő tárgyak feltűnése Indiában sem újdonság. 1933-ban és 1934-ben Sikkim és Tibet hegyei fölött, valamint Kínában láttak ilyeneket. Mivel magyaráz­hatók? Az esetek elenyésző százalékának kivételével a repülő csészealjak különös természeti tüneménynek bizonyultak. Szembetűnő, hogy érzékeny műszerekkel dolgozó csillagá­szok sohasem észleltek „repülő csészealjakhoz" hasonló jelenségeket. Egyes csillagászok ez Irányú kutatásai nem jártak eredménnyel, ezért a tudományos világ a „repülő égitestekről" szóló híreket nagy kétkedéssel fogadja. (Malnitl Daily News) A GYILKOSSÁG ANATÓMIÁJA Az Egyesült Államokban a gyilkosságoknak közel 38 szá­zalékát az áldozatok hozzátartozói, 40 százalékát pedig ba­rátai követik el. A szülők több gyermeket ölnek meg, mint a fehérvérüség, vagy a rossz táplálkozás. Edwin McGurges a floridai egyetem pszichológusa az Amerikai Pszichológus Társaság kongresszusán azt állította, hogy a gyilkosságot többnyire olyanok követik el, akiket „a meggyilkolt sze­mélyek állandóan elnyomtak." Állítását azzal bizonyította, hogy egy csendes, nem-várt harmadik gyermek agyonlőtte édesanyját, aki őt szigorúan nevelte. Bach, a Beverley Hills-i Pszichoterápiái Intézet munkatársa megállapította, hogy a „túlzottan zárkózott" emberek, vagy azok, akik kénytelenek visszafojtani saját agresszív természetüket, háromszor gyak­rabban követnek el gyilkosságot, mint azok, akik veleszü­letett agresszivitásukat nyíltan kiélik. /New York TimesI RIPORTEREKNEK TILOS! Az új esztendő első napján lépett életbe az új törvény Nagy Britanniában, amely erősen korlátozza a törvényszéki riporterek tevékenységét. Az alsófokú bíróságok (Magistrate Court) tárgyalásairól csak a vádlott nevét, a vádiratot és azt a bírói döntést közölhetik a lapok, hogy az ügyet átte­szik-e felsőfokú bírósághoz. Eddig a Magistrale Court tár­gyalásait részletesen közölték az újságok, mert az ilyen tudósítások rendkívül népszerűek voltak. A törvényhozók abból Indultak ki a törvénycikk megalkotásánál, hogy a részletes tudósítások egyrészt ártanak a vádlottaiknak, másrészt befolyásolják a esküdteket. A törvény megszegőit 500 font sterlingig terjedő bírsággal büntetik. (TimesI — A konyhában vagyok, eszem egy darabka tortáti HARCIAS MAJMOK Aüriaan Koniandt amszterdami bioiogust felette érdekel­ték a majmok „harcias" ösztönei. Ezért hat expedíciót szervezett Közép-Afrikába, hogy megfigyelje a csimpán­zokat. A majmok nagy ellensége a leopárd. Kortlandt leopárd formájú „madárijesztőt" tömött ki, két autóüvegtisztítót helyezett el benne, hogy mozgathassa velük a „leopárd" fejét és farkát. Amikor 20 majomból álló csimpánzhad tűnt fel a láthatáron, útjukba állították a „leopárdot". A maj­mok nagy ordítozással husángot ragadtak, zsenge facse­metéket téptek kl, és felfegyverkeztek. A mérések szerint a „madárijesztőt" annyi csapás érte, hogy ennyitől egy élő ragadozó is kimúlt volna. A zoológusokat különösen az érdekelte, hogyan tanultak meg ezek az őserdei majmok két lábon járni és husán­gokkal célba dobálni? Kortlandt tudományos feltevése szerint ennek is meg­van a maga magyarázata. A csimpánzok mintegy kétmillió évvel ezelőtt már elhagyták az erdőségeket, a szavanná­kon telepedtek le, és itt a fejlődés „emberszerű" fokát érték el. A volt famászók nyílt mezőre érve megszokták a két lábon járást. Ily módon szabaddá tették a kezüket, mert a sztyeppéken már nem tudtak a fára menekülni az ellenség elől. Az ősemberekkel való küzdelem után — mely nyilván több tízezer évig eltartott — a csimpánzokat visszaűzték az erdőbe, és a szabad térségben elsajátított szokásaik, mozgási képességeik elfajultak. Húsevő vadászokból nö­vényevőkké vedlettek vissza, elsősorban ott, ahol össze­függő sűrű erdőségek vannak. Ott azonban, ahol szavannák és sztyeppék választják el egymástól az erdősávokat, a csimpánzok megőrizték 1 fegyverforgató és védőképessé­güket. f Spiegel/

Next

/
Thumbnails
Contents