Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-26 / 25. szám, péntek

Aiäri • DARWIN UNOKAÖCCSE ELŐADÁSRA KÉSZÜL 1888 tavaszán a londoni újságok hírt adtak arról, hogy Párizsban rendőrségi személyazonossági hivatal létesttlt, és ennek igazgatójává Alphonse Bertillont, az antropometriának nevezett, testmérték-nyilvántartáson alapuló azonosítási mód­szer feltalálóját nevezték ki. Az angol tudományos körök érdeklődését felkeltette ez a hír, és a Royal Instltutlon nevű társaság megszokott pénteki összejöveteleinek egyikét Bertil­lon módszerének akarta szentelni. Előadónak a híres Darwin unokaöccsét, Sir Francis Galtont hívta meg. Ez az orvostant végzett idős világutazó már három évtizede folytatott antro­pológiai kutatásokat, előbb Dél-Afrikában a bennszülöttek kö­zött, majd Angliában, ahol a testi és szellemi képesség örök­lődését vizsgálta és ezzel kapcsolatban természetesen méré­seket is végzett. Joggal tartották tehát elismert szakember­-nek az antropometriában ls. Galton alapos ember volt. Ellátogatott Bertillonhoz, de ez­után, visszaemlékezve arra, hogy évekkel azelőtt a Nature című természettudományi folyóiratban egy volt indiai gyar­mati hivatalnok valamilyen skót orvossal egy teljesen más azonosítási módszerről vitázott, tájékoztatta magát erről a felfedezésről ls. Amikor megkapta a folyóirat szerkesztősé­gétől a felvilágosítást, felkereste William Herschelt, aki az ujjlenyomat azonosság-bizonyító erejét felfedezte, és megis­merkedett két évtizedes indiai kutatómunkájának eredmé­nyeivel. Galton elfogulatlanságát dicséri, hogy bár eddigi tudomá­nyos munkássága Inkább Bertillonéval volt rokon, azonnal felismerte, hogy a kriminalisztikai azonosítás területén Her­schel ujjlenyomatmódszere sokkal jelentősebb, mint a Párizs­ban bevezetett módszer. A Royal Institution összejövetelén a megállapodás szerint az antropometriáról tartott előadást, de nem felejtette el megemlíteni, hogy van még egy figyel­met érdemlő azonosítási módszer. • PURKYNÉ CSEH ORVOS ÉS AZ UJJKÉPEK Ettől a naptól kezdve a hatvanhat éves tudós már csak egy kutatási területnek, az ujjlenyomatok vizsgálatának szen­telte idejét. Mivel Herschel ujjnyomgyűjteménye elegendő bi­zonyítékot nyújtott arra, hogy az ujjhegy papilláris vonal­képel az ember egész életén át változatlanok maradnak, tel­jesen a vonalminták osztályozására fordította figyelmét. Tanulmányi célra az ujjlenyomatokról nagyított fénykép­felvételeket készített és három év leforgása alatt tekintélyes gyűjteményre tett szert. Felállított egy számtani képletet is, mely szerint 64 milliárd az egyhez annak a valószínűsége, hogy két embernek mind a tíz ujjáról vett lenyomata meg­egyezzék. Ez gyakorlatilag kizárta két azonos ujjlenyomatú ember létezését. Galton tudta, az ujjlenyomat csak akkor válhat azonosí­tási eszközzé, ha sikerül az ujjképek vonalmintáit ügy rend­szerezni, hogy ez nyilvántartásra alkalmas osztályzást tegyen lehetővé. Az orvosi irodalmat tanulmányozva meglepődve szer­zett tudomást arról, hogy 1823-ban a prágai Ján E. Purkyné, a fiziológia és patológia professzora Commentatio de examine phystologico organl visus et systematis cutanei című művében kísérletet tett a vonalminták osztályozására. Purkyné több is­métlődő alapmintát állapított meg — csigavonalakat, elipszt­seket, köröket, kettős örvényeket, ferde vonalakat. Galtonnak az ujjlenyomatok vizsgálatánál feltűnt, hogy a papilláris vonalak az esetek többségében háromszögalakú min­tát képeznek. Erre a Jellegzetességre kísérelte meg felépíteni osztályozási rendszerét. Négy alapmintát különböztetett meg: háromszög nélkül, háromszög balra, háromszög jobbra, több háromszög. Később e négy alapmintát így keresztelte el: ívek, hurkok balra, hurkok jobbra, örvények. Egy ujjlenyomat vételénél tehát a nyllvántartólap e négy csoport valamelyi­kébe kerülne, a tlz ujj lenyomata 1,048570 kombinációs lehe­tőséget jelentene. Bár mindez még távolról sem jelentette a probléma gya­korlati megoldását, 1891-ben kutatásainak eredményéről cikket Irt a Nature című folyóiratba, majd egy évvel később könyvet adott ki Fingerprints (Ujjlenyomatok) címmel. • „HASFELMETSZŐ JACK" REFORMOKRA KÉNYSZERÍTI A YARDOT 1888. augusztus 6-án Whltechapel londoni negyedben elmet­szett torokkal feküdt egy harmincötéves utcalány, Martha Turner holtteste az esthomályba burkolt utca kövezetén. A kö­vetkező három hónapban még öt utcalányt találtak meggyil­kolva — átvágott torokkal és felmetszett hassal: augusztus 31-én Ann Nlcholls, szeptember 8-án Annié Chapman, szep­tember 30-án Elizabeth Strtde és Katherlne Eddowes, novem­ber 9-én Mary Kelly volt az áldozat. A borzalmas gyilkosság­sorozat, melynek ismeretlen tettesét a londoni sajtó ,Jiasfel­metsző fack"-nek keresztelte el, rettegésben tartotta az angol főváros lakosságát. Bár a Scotland Yard valamennyi detektlvje éjjel-nappal csak „hasfelmetsző Jack" bűncselekményeivel foglalkozott, a gyil­kost nem sikerült kinyomozni. A fel nem derített bűnügyek nagy száma egy újabbal gyarapodott — a közvélemény szá­mára azonban ezzel betelt a pohár, és hatásosabb módszerek bevezetését követelte a Scotland Yard munkájában. • ANGLIA NEM TUD DÖNTENI A KÉT MÓDSZER KÖZÖTT Több befolyásos személy a francia rendőrség sikereivel ér­velve követelte Bertillon azonosítási módszerének bevezetését, és idézte a párizsi lapokat, melyek azzal hivalkodtak, hogy a „hasfelmetsző Jack" Párizsban nem garázdálkodhatott volna heteken keresztül büntetlenül. 1893-ban végre Asquith belügyi államtitkár már-már haj­landónak mutatkozott a Bertillon-módszer bevezetésére, de ekkor véletlenül kezébe került Galton műve az ujjlenyomatok­ról. Ezért úgy határozott, hogy szakértől bizottságot nevez ki a két módszer tanulmányozására és megítélésére. A bizottság, melyet a belügyi államtitkárság, a fegyház­felügyelőség és a Scotland Yard egy-egy képviselője alkotott, először Galton laboratóriumába látogatott el. Az ujjlenyomat­vétellel történő azonosítás egyszerűsége nagy hatást keltett bennük, az egyetlen hiba az volt, hogy Galtonnak még mindig nem sikerült részleteiben kidolgozni az osztályozás ós nyil­vántartás rendszerét. A Bertillonnál tett látogatás kételyeket ébresztett a gyakor­latias angolokban, túl bonyolultnak tartották, és a Scotland Yard főfelügyelője Így Jellemezte: Bertillon munkássága in­kább elméleti, mint gyakorlati jellegül A szakértőbizottság hosszas habozás után a két módszer keverékéből álló kompromisszumos javaslatot nyújtott be, és így az antropometrla és a daktlloszkópia között a végső döntés későbbi időre maradt. (kgy) (Következik: DÉL-AMERIKA MEGELŰZI EURÓPÁT) Neves emberek tett. Természetesnek, Istentől elrendeltnek tartotta a földes­urak hatalmát, és alattvalóik alárendeltségét, ugyanakkor hangoztatta, hogy az urak, a „A NAGY LELEK ff Vannak neves emberek, politikusok, tudósok, bölcsek, akik korukban egy ország, egy nemzet jelképévé vál­nak. Ilyen volt a maga korában MOHANDASZ KARAM­CSAND GANDHI indiai politikus ts. Politikus volt, de nem a szó szürke hétköznapi értelmében. Tudós, gon­dolkodó volt, s mint Ilyen politizált, s a szó legigazabb értelmében a nemzet vez ére lett. INDIAI TOLSZTOJ Gandhi gudzserátl kereskedő családban született. Gudzserátl nemzetiségű, hindu vallású volt, s a kereskedelmet, uzsorát ke­zében tartó banta kasztból szár­mazott. Apja az önállóságra vá­gyó nemzeti burzsoázia előkelő köreihez tartozott, s egy időben miniszteri tisztséget töltött be Radzskot fejedelemségben. Az ifjú Gandhi jogi tanulmányokat végzett Londonban. Utána jog­tanácsos lett egy dél-afrikai an­gol kereskedelmi cégnél. Dél-Afrikában, a faji gyűlölet melegágyában kezdődött Gan­dhi politikussá érése. Dél-afrikai élete jó gyakorla­ti lecke volt számára. Itt ta­lálkozott először szervezett in­diai mozgalommal. Dél-Afrika kereskedelmében nagy pozíció­kat hódítottak meg hindu üz­letemberek, viszont lealázó, csa­ló szerződések alapján ezer­számra hozattak Dél-Afrikába olcsó indiai munkaerőt. E sze­rencsétlenek sorsa megdöbben­tette Gandhit, s ez adta meg az első lökést, hogy nemzete fel­virágoztatásán munkálkodjék. A fiatal Gandhi dél-afrikai szolgálati éveiben eszmélt rá, hogy nemzete érdekeit hivatott szolgálni. Nem volt ez naciona­lista elkötelezettség, inkább a születő Indiai burzsoáziának ezt a követelését fejezte ki, hogy több jogot csikarjon ki magá­nak az angol gyarmattartóktól. Gandhi életére és politikai elveire mély hatást gyakorolt az ősi ázsiai vallási filozófia, amelyet általa átformálva ma gandhizmusként emlegetünk. Mi a lényege? Elveti az erőszakot, a társa­dalmi igazságért vívott harc módjának az erőszakról való lemondást, az engedelmesség megtagadását, a passzív ellen­állást, a békés tüntetéseket, az éhségsztrájkot stb. ismeri el. Gandhi politikai elveinek rend­szere a gyarmattartók elleni harcban tartalmazott ugyan több pozitív vonást (például a tö­megszolidaritást ) ám a mun­kásmozgalom szempontjából számos negatív vonása is volt. Elsősorban osztálybékét hirde­gazdagok legyenek védnökei, protektorát a szegényeknek, legyen atya-fiúi viszony köz­tük. Ebből az elvből kiindulva elvetette az aktív társadalmi küzdelmet. A tömegmozgalmak közül csak a gyarmati hatósá­gok elleni csendes tüntetése­ket, éhségsztrájkot stb. fogadta el. Gandhi nem tudott felülke­rekedni a vallási előítéleteken, s ezért a kasztrendszert magát természettől elrendeltnek, igaz­ságosnak • ismerte el, csak a kasztok közötti béke mellett agitált. Gandhi politikai elvei­ben lényeges mozzanat a mo­dern civilizáció elvetése. Gan­dhi az ipar diktatúráját emle­geti, a gépekben látja a mun­kások legnagyobb ellenségét. Az első világháború után érett fejjel Irta: „Nem az an­golok kormányozzák Indiát, ha­nem a modern ctviltzáctó a maga vasútjaival, távíróival, te­lefonjaival, találmányaival. Ezek mind a sátán eszközei.. A REALIZMUS ÚTJÁN Gandhi téves nézeteinek gyö­kere a hindu vallási filozófiá­ban keresendő. A maga bonyo­lult filozófiájával akarta kive­zetni az indiai népet az elnyo­másból. Az indiai Nemzeti Kongresszus Párt Gandhi filo­zófiai elveit követve harcolt az önállóságért. Ám már a harmin­cas években látszott, hogy az indiai nemzeti burzsoázia kü­lönböző érdekcsoportjai vissza­élnek Gandhi tanaival, a ma­guk érdekeit helyezik előtérbe, s mindaz, amit Gandhi az erő­szakról való lemondásról, az öntökéletesedésről mondott, számukra maszlag, mellyel a legalsó társadalmi rétegek for­radalmasodását akarják meg­akadályozni. Gandhi ezért 1934­ben le ls köszönt vezető párt­tlsztségérőL Visszavonult, de a maga módján tovább küzdött nemzete függetlenségéért. A második világháború után ez a nap is felvirradt. Ujjon­gott az egész ország, csak Gandhi volt szomorú. 1948. Ja­nuár 26-án a következőket Irta: „Ez a nap a függetlenség nap­ja. Amíg a függetlenségért har­coltunk, amelyet eddig nem láttunk és nem ismertünk, he­lyes volt az ünneplés. De most? Megismertük a függetlenséget, és csalódás fogott el minket. Legaláb ls engem ..." Gandhi kitartóan ragaszko­dott a maga neves, de Idealista eszményeihez, s mivel látta, hogy az Indiai burzsoázia nem az 6 életművét akarja megva­lósítani, elfordult tőle. Az or­szág fő veszélyét a hindu—mu­zulmán vallást megosztottság­ban látta, amiben felismerte az angolok művét. A két nagy val­lási felekezet összebékltésén, India egységének megőrzésén munkálkodott, balsejtelmektől gyötörve, amikor 1948. január 30-án 17 órakor a kertjében áj­tatoskodó Gandhit az ultrare­akciós Hindu Mahasabha szer­vezet fanatikus híve, Nathuram Godse megölte. Mint utólag kiderült, a Nem­zeti Kongresszus vezetői közül többen tudtak a Gandhi ellen tervezett merényletről. Pontos jelentése volt róla Patelnek, az akkori belügyminiszternek. Mégsem akadályozták meg. Nyilván útjukban volt az akkor mér 79 éves Gandhi. Gandhi gyilkosa megbűnhő­dött, de cinkosai Idő előtt ki­szabadultak a börnötből és ma­gas pártfogóik Jóvoltából szé­pen elhelyezkedtek. Az indiai nép szenvedései közepette ma ls Idézi Gandhi emlékét, azét a férfiúét, aki megannyi ön­megtagadással, önzetlenül szol­gálta nemzetét, és akit a nép a Mahatma, azaz „nagy lélek , a „nemzet atyja" névvel tünte­tett kl. LÖRINCZ LASZLO Košicén szovjet professzort avattak tiszteletbeli doktorrá Tegnap a košicei Technika Házában ünnepélyes ülést tar­tott a košicei Műszaki Főiskola tudományos tanácsa, melyen át­adták az 58 éves Vlagyimir Iva­novics Javojszkij professzornak, a műszaki tudományok dokto­rának, a moszkvai Acél- és öntvényipari Műszaki Főiskola igazgatójának a műszaki tudo­mányok tiszteletbeli doktora elmet. V. I. Javojszkij professzor több évtizedes tudományos ku­tatómunkája világszerte Ismert. Személyes érdeme, hogy a moszkvai és a košicei főiskola néhány éve baráti kapcsolatot tart fenn, melynek keretében értékes együttműködés alakult ki a két iskola tudományos dol­gozói és diákjai között. (k.) • CSIBA LAJOS, BRATISLA­VA örülünk, hogy szívesen ol­vassa a Család-otthon rova­tot, jónak tailálja a recep­t-eket s a leírásuk alapján készített préssajt ls ízlett önnek. Kérésének szívesen teszünk eleget és még a tél folyamán közlünk disznóto­ros recepteket is. Remél­jük ezekkel is elégedett lesz. • H. M. BRATISLAVA Levelében kérdezi, mit te­gyen, hogy a bőrén mutatko­zó barna foltok eltűnjenek. Kezelőorvosától kérje, hogy utalja bőrgyógyászhoz. Lá­tatlanban ugyanis szakem­ber sem adhat tanácsot. • ZLIECHOVSKA MÁRIA, FÜLEK Levelében kért Boldogfa szlovák nevét. A galántai já­rásnak ezt a községét szlo­vákul Boldog nak hívják. • TOMORI JÁNOS, ÁGCSERNYÖ Köszönjük az Cj Szó ja­nuár S-i számában közölt hírünkhöz fűzött megjegy­zését. Valóban téves volt a tájékoztatás. A fagyási se­beket szenvedett két gyer­meket nem a bodrogszerda­helyl, hanem a szepsi kór­házba szállították. A fala nevét is hibásan közöltük, mert helyesen Drienovec, nem pedig Drienovce. • TÖBBEKNEK! Ismételten vissza kell tér­nünk a névtelen leve­lek problémájára. Most, hogy a Szerkesztői üzene­tekben is válaszolunk olva­sóinknak, igen megszapo­rodtak a névtelen levelek. Félreértés ne essék: Mi te­kintetbe vesszük egyes le­vélíróink kérését, hogy vá­laszunkat ne a nevük feltün­tetésével, hanem csak a megadott jeligére közöljük. Ezzel szemben a névtelenül beküldött leveleket ebben a rovatunkban sem válaszol­juk meg. • NÉMETH IZABELLA, UDVARD A lapunk Január 19-i szá­mában megjelent „Nagyobb segítség a többgyermekes családodnak" című kommen­tárunk alapján kifejezésre Juttatja agályát, hogy vajon nem károsulnak-e meg a több gyermekes családfenn­tartók, ha a jövőben a bér­adónak nem lenne a gyer­mekek számától függően négy fokozata, hanem csak egy, amely lényegében meg­felelne az egygyermekes családfő Jelenlegi béradójá­nak". Ismét előrebocsátjuk, hogy csak elképzelésekről, módosulható javaslatokról van szó. Aggodalomra azon­ban így sincs oka, mivel a fenti intézkedésnek vele­járója lenne a családi pótlék jelentős emelése a második gyerektől kezdve. Az emelés csakis oly arányú lehetne, hogy a többgyermekes csa­ládfők ezen ne veszítsenek, hanem nyerjenek. Ez külön­ben világosan kiolvasható kérdéses kommentárunkból Is. • CSUTOR TIBOR, VEREK­NYE. Észrevétele helyes. Ezen­túl az „így tippelünk" fej­léc alatt feltüntetjük, melyik fogadási hétről van szó. • PATAKY RUDOLF, SZENC. Az említett cikk (február 12.— szóm, a Külföld labda­rúgása) valóban hibásan hét csapatról tesz említést, de a felsorolásban — már helyesen — csupán a tovább­jutott hat szerepel. Szíves elnézését kérjük.

Next

/
Thumbnails
Contents