Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-26 / 25. szám, péntek

kba és beítőségekröl, gondolatot. >k és azokakik itt vé;egít — perdás — ez a I. Nem szeiy a prágai >gy aki ide n, csak akA barátok iáznia minik bennetetök, de azjgy ne hozbecsülettel tozik az arindulni, de széles mojá a kedvük, n magukat, k, ugye? ezt kimonmérnök, feaz alkalom, i/ezőmérnök. égedett vahasznát ves tervezünk, :am megbeíégem. Szö} Hogy úgy olga. A dípeg kell érte • nnak a taárgyi tudást a magyarok t a magyar műszakiakyi ágazatojy mindenki képessége, áljuk ki keloz egyeteazt, milyen • r l|0 artós 3 füstöt. Két meg a feha meg nem ezt az érzést így az AED)-esek ismecülönbözik — n programja Meg aztán li kissé más, ág ilyen szélig sehol sem arátság csak kik a prágai ;, a gyakor3 legjobbak ságra tettek orgalom, kietartás, kiálkötelez. Aki i volt, kivált, függ: a múlt i életben az — a legbendja határozít az élet érIAI KATALIN Tánciskolában, amióta világ a • világ, állítólag még senki sem bukott meg. Engem — igaz ez idestova már húsz esztendeje történt — Sokol mester keringöből csajknem megbuktatott, s ez akarva-akaratlan még ma ls azt juttatja eszembe, hogy nem vagyok kimondott tánctehetség. Meglehetősen nehezen szántam rá magam a tánciskola látogatására. Pedig többen és több Ízben szívélyesen meghívtak. — Talán azt se tudja, hogy mi az a Világítótorony? — kérdezte tőlem gyanakvó tekintettel egy erősen teenager-korú leányzó — Nem — feleltem kurtán, mire a kislány és évfolyamtársai összenéztek, és én ebből az összenézésből ilyesmit olvastam ki: ez az ember nem normális. A Világítótorony: ifjúsági klub. Akik a bratislavai kikötő táját csaik autóbuszból szemlélik, mindössze annyit tudhatnak róla, hogy a hét bizonyos napjain a hajósklub nagytermében áll a bál. És aki a buszból még be is tekint a terembe, azt is észreveszi talán, hogy ilyenkor mindig tömve van fiatallal. —, Ez mind hajósnövendék? — kérdeztem Amon Balážtól, az ifjúsági klub vezetőjétől. — Köztudomású, hogy hazánkban a folyami hajózásnál lányokat még nem alkalmazóiak. Márpedig a teremben ahogy látja, lány is van legalább száz. A hajósklub ma már távolról sem csak a hajósoké. Az egész város ifjúsága ad itt egymásnak találkozót. — A neve miért Világítótorony? — Ez egyrészt azt szimbolizálja, hogy ez a ház a hajósaké. A jelkép azonban mást is elárul. Azt, hogy a klub küldetését az ifjúság idevonzásában látjuk. Az utcáról, a csapszékekből, a galerikből vonzzuk őket ide. Névadáskor és a prograim meghatározásakor abból Indultunk ki, hogy amelyik fiatal itt van, az nincs az utcán. Látszólag banális megállapítás ez, de . .. ftlógítefamnuj — Pontosan ez a helyzet. Előbb csak a hajótanoncok jártak ide — voltak valami nyolcvanan — később azonban a város üzemi klubjai érdeklődni kezdtek tevékenységünk iránt. Körülbelül négy éve felosztottuk egymás között a működési területet. Nekünk az ifjúság jutott, mert itt a fiatalok klubtevékenységének megteremtéséhez vannak meg a feltételek. A többi üzemi klub is „szakosította" magát. A Slovnaftban például a gyermekekkel foglalkoznak, a Dimitrov Üzemben a klub főleg esztrádok rendezésével vonzza a város ifjúságát. — Mit kedvel és mitől viszolyog ma egy 16—18 év.es fiatal? — Előbb arra felelek, mitől idegenkednek. Egy példa a sok közül: ha a klub plakátja történetesen csak előadást hirdet, a tagokat kötéllel sem tudjuk összetartani, itt marasztalni. Ellenben ha közöljük velük, hogy ankéttal, hozzászólási lehetőséggel egybekötött előadás lesz, minden esetben táblás ház várja az előadót. A mai fiatalság az úgynevezett száz százalékos igazságokat — amelyekről mi idősebbek néha azt gondoljuk, hogy egyszer s mindenkorra érvényesek — féligazságnak sem fogadja el. Ellenben szívesen tesznek fel lényegbevágó, egyszer-egyszer talán kényelmetlennek is tűnő kérdéseket... Kimentem a klub folyósé j ára, elvegyültem a tánctanfolyam „hallgatói" között. — Te milyen szakos vagy? — TV-szerelő. Harmadéves. — Téged mostanában milyen probléma érdekel? Természetesen az iskolai, vagy a zsebpénzproblémákon kívül... — Miiii? Például az, hogy sokat beszéltek a nagykorúsági határidő kitolásáról. Ez idegesített. — Miért? — Én ezt az egészet ködösítésnek tartom. Nincs elég lakás, és sok más kérdés is aggasztja az országot, hát néhány okos ember kitalálta, hogy ennek a korai családalapítás az egyik fő oka. Kimondott ködösítés. Még csak harmadéves vagyok, de a munkában akármelyik öreg szakival felveszem a versenyt. Nem mintha nősülhetnékem lenne — és itt kedvesen a lányok felé kacsintott —, de kijelentem: ha úgy hozza a sors, és rendes lesz a lány is, akár tizennyolcévesen is megnősülök és eltartom a családot... Egészen tűzbe jött és még hozzátette: — Megnyugtató, hogy a Nemzetgyűlés a kérdést alaposan megvitatja és a jiagykorúsági korhatárt aligha embiik fel. Ügy gondolom, ez a természet törvényei ellen szólna. — A neved ... ? — Az mellékes. Vége a szünetnek, valaki bent a nagyteremben kalimpálni kezd a zongorán. Matyó Valéria, tánctanárnő beinti a társaságot. — Ez miiyen tánc? — Ez? — felel Matyó Valéria. — Ez a jlve. — Mit táncol ma szívesen a 16— 18 éves? — Mindent. Az a fő, hogy legyen benne ritmus, hogy új legyen, mai legyen. — Azért a hagyományos táncokra is megtanítják őket. — Meg. Ez nem is olyan nehéz. De nemcsak táncolni tanulnak itt. Viselkedni is. — Például? — Például kisebb-nagyobb sikerrel arra is oktatgatgatom őket, hogy nő ismerőseinkkel nem illlik zsebretett kézzel beszélni, hogy evés közben a kést nem illik lenyalni, hogy a kézfogásnak is vannak Íratlan szabályai, hogy a színházban nem feltétlenül szükséges a pattogatott kukorica ropogtatása. Egyszóval: elviselhető társadalmi lényeket próbálok belőlük nevelni a mai ideges, rohanó világ számára. Olyan tudnivalókra oktatom őket, amelyek az iskolai tankönyvekben nincsenek benne. — Könnyű feladat ez? — Hát, istenem ... Kamaszok még ezek. De hajlíthatók. Viszont roppant érzékenyek, hát „fájdalommentesen" kell őket kezelni. — Azt a vadonatúj táncot, a ... hogy is hívják ... csacsacsát is tudják? Valéria asszony összecsapja a kezét. — Te jó ég, hol van már a csacsacsa ... 1 — Azóta ... ? — Évente tucatnyi új lánc „érkezik". Csak néhányat említek az utóbbi évek „terméséből": a shake, a snap, a slap, a hends upi a wilson, a La bostella és a többi. — És a táncon kívül? Mi érdekli még őket? — kérdem a klub vezetőjét. — Tudósokat és művészeket, közgazdászokat és orvosokat hívnak meg maguk közé. Minden érdekli őket, ami az élettel igazán összefügg. Nap mint nap tudtára akarják adni a társadalomnak: itt vagyunk, szerepünkhöz méltó helyet kérünk magunknak a világban. • • « Nem bánta meg a riporter, hogy a klubtagok meghívását elfogadta. Üjra megbizonyosodott róla, hogy a mai ifjúságot távolról sem csak a tánc érdekli. TÓTH MIHÁLY K

etten mennek az utcán és beszélgetnek. Hangosan, noha a téma eléggé kényes. Iskolai bizonyítványról van szó. Anyu sztiilői értekezleten volt, és elégedetlenségének ad ktfelezést. — Csupa négyes meg ötösl Pirultam a szégyentől. Nem akartam hinni a szememnek. Ez az én fiam? — kérdeztem magamtól. — Akit a szívem vérével nevelek? Es mit szól az apád? Meghasad a szíve. Mennyit gürcöl, töri magát érted... — Jobb, ha nem is mondod meg neki — javasolja megértően a 10—12 év körüli kisember. — Csak nem képzeled, hogy hazudni jogok a kedvedért — tartja a vonalat anyu. — Különben is.. jön a bizonyítvány, és minden kiderül. Anyu érvelése logikusan hangzik, ezért egyéb adu híján a gyerek ócsárolni kezdi a tanítónőjét, amiért Ilyen helyzetbe sodorta őt. Egyáltalában nem hízelgő, söt határozottan beegy zöldséges sátor Jelé irányul. Narancsot vásárol. A gyerek látja, Jó lóra ült, tovább dobálózik a lealacsonyító jelzőkkel. Végül ts az anya megunja s rendre Inti: — Jaj, csak ne beszélnél már annyitI Belefájdul a sára társalgás folyamán nem került sor ... Ketten mennek az utcán. Két fiatalember. Öltözetük gondosan válogatott, megfelenésük megnyugtató. — Mennyiért vetted a KETTEN MENNEK AZ UTCÁN. csületbe vágó, Izökkel illeti. Olyan foglalkozási ágba sorozza a tanítónőt, mely a pedagógus pályától nagyon is messze esik. Az ember ki se nézte volna a kisfiúból, hogy erről a tárgyról már ilyen gazdag szótárral bír. Anyu figyelme közben fejem. Majd csak lesz valahogy. Neki fekszel és behozod a lemaradást. Gondom lesz rá, ne fél), mert különben ... Nesze itt van egy narancs, de csak otthon edd meg, miután kezet mostál... A tanítónő rehabilitálákocsit? — kérdezi az egyik. — Nem vettem, kaptuk a feleségem szüleitől. — Gavallér család. Safnos nekem magamnak kellett mindent beszereznem. Mondtam Klárinak, legalább kocsit vegyünk kírz alatt... de ő ragaszkodott a legújabb vonalhoz. Pedig elég sok gondom van, tudod két vizsga van még előttem... Te már túl vagy a vizsgáidon? —Majd csak átrágom magam. Szerencsére Juci is ebből az anyagból vizsgázott ... Persze rossz, hogy csak este jutok a könyvhöz, munka után... — No igen, akárcsak én, de tudod ... Az idegen fíil számára semmit sem mondó terefere tovább folyik, beszélnek, ahogy komoly jóízlésű férfiakhoz illik könyvekről, irodalomról, aktuális politikai helyzetről, nőkről, kocsikról... Igazi kocsikról. Mert az, amiről szó esett — két gyerekkocsi volt. Fiatal papák újszülött csecsemőiket levegőztették... DÁVID TERÉZ IPrandl Sándor jelvételeI Hol van már a csaesacsa...! „Fájdalommentes

4' illemtan Tánciskola a hajósklubban Mi érdekli a tizenhatéveseket?