Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-26 / 25. szám, péntek

15 ÉVES A MAGYAR TERÜLÉTI SZÍNHÁZ Tovább a megkezdett úton Hosszú hónapok előkészítő munkája nyomán 15 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a komáromi Magyar Területi Színház. Azóta száz drámai bemutató, több mint 3800 előadás, s 1 millió 450 ezer néző jelzi a megtett utat. Tizenöt éve, hogy járják Dél-Szlovákia magyar lakta falvait, s terjesztik a szocialista kultúrát. Az emberi fáradságot, a színészek áldozatvállalását nehéz volna számokban kifejezni, a megtett kilométerekre azonban hadd idézzük a színház statisztikáját: 46-szor kerülhették volna meg a Földet, az Egyenlítő körüli Ünnepel ma a színház. Tizenöt év eredményei, s fogyatékosságai egyaránt előtérbe kerülnek, s ezek alapján fogalmazódik a jövőt érintő szándék: töretlenül haladni a megkezdett úton, s mindent megtenni a nagyobb sikerek elérése érdekében. A csehszlovákiai magyar szellemi élet frontján nagy feladat hárul ugyanis a MATESZ-ra, mint a szocialista kultúra fáklyavivőjére. Az eltelt 15 év küzdelmes útja azonban záloga annal:, hogy a szocialista tudatformálás nemes feladatát a jövőben is a legjobb tudásuk -szerint teljesítik. Ehhez, persze, feltételek is kel lenek. S itt nem kevés lelktismeretfurdalással gondolhatunk arra, hogy 15 éves fennállás után a színház jóformán még mindig fedél nélkül van, s csupán megtűrt bérlője a komáromi Szakszervezetek Házának. Társadalmunk kétségtelenül sokat tett a színház, s a színészutánpótlás érdekében, előbb-utóbb azonban ezt a kérdést ts rendezni kellene. Távol áll tőlünk az ünneprontás, mint ahogy távol áll tőlünk az elfogultság is. Tudjuk, sokat kell még a színháznak is tennie ahhoz, hogy a művészt siker teljes legyen ... Aligha vitat hatjuk el azonban azt is, a jól végzett munka örömével ünnepelhetik ma a . 15. évfordulót. Mielőtt — a színház útját összegezőn — átadnánk a szót a legílletékesebbnek, olvasóink s lapunk nevében őszinte szívből további eredmé nyes munkát s forró sikereket kívánunk a színház minden dolgozójának, fáradságos, de meg tisztelő feladataik teljesítésében. Tizenöt esztendővel ezelőtt a felszabadulás után, az újra magára ébredő és kibontakozó — nemzeti létet jelentő — csehszlovákiai magyar sajtó, irodalom és rádió, a CSEMADOK megalakulása és a magyar Iskolák megnyitása után létrejött kulturális életünk újabb fontos fórumaként 1952. október 1-én hivatásos színházunk, a Magyar Területi Színház. Munkaközösségének a tizenöt esztendő alatt elért eredményei bizonyítják, hogy a MATESZ a csehszlovákiai szocialista színművészet szerves részévé, és az ígéretesen, erőteljesen fejlődő csehszlovákiai magyar kulturális élet nagyon jelentős tényezőjévé vált. A kereken száz bemutatónak közel négyezer előadása — csaknem .másfél millió néző előtt — olyan számok, melyek önmagukért beszélnek. De kellőképpen kifejezhetik-e a számok — még ha oly nagyok is — azt az erőfeszítést, amelyet a MATESZ lelkes művészgárdája Urbán Ernő: Tűzkeresztség című darabjának 1953. január 31-1 bemutatójától Shakespeare: Rómeó és Júliája bemutatójáig az alkotómunka területén kifejtett? Ogy érezzük, nem. Mégis, az indulás, a kibontakozás, a fejlődés tizenöt évét vizsgálva, ki kell emelnünk, hogy a csehszlovákiai magyar színművészek, a MATESZ alapjait lelkesen és önfeláldozóan lerakó Fellegi István mellé felsorakoztak a segítő szlovák, cseh és magyarországi művészek: Martin Gregor, Martin Hollý, Štefan Munk, Tibor AndraSovan, Ondrej Rajniak, Gizella Maöugová, František Kristóf Veselý, Viktor Lukáč, Igor Ciel, Pavel Rimský, Zdének Pavel, Pavol Gábor, Vladimír Nyvlt, fán Skalický, FrantiSek Skŕipek, Rajkai György, Lendvay Ferenc, Szilágyi Albert, Baráth András és mások. A főleg műkedvelőkből toborzott együttes tagjaira a művészt formáló, az életet művészi eszközökkel tolmácsolni akaró, majd egyéni utat kereső munka volt a jellemző. A színház, mint egész, műsorpolitikájában igyekezett megkeresni, kitapintani társadalmunk szocialista fejlődésének konkrét, eleven lüktetését, a mindennapi munka régi és új elveinek összeütközését és harcát, feltárni ezáltal a pozitív és negatív jelenségek mélyén rejlő lényeget, az okozati összefüggéseket, hogy mlnerre a művészet sajátos eszközeivel reagálva hatni tudjon a közönségre. E munka és harc eredménye — és leszögezhetjük — legnagyobb sikere, hogy a színház megteremtette a maga évi százezres közönségét, lelkes de nem kritikátlan támogatóját, mely nélkül a színház nem volna színház. Ez a tény eredmény és útravaló, mely munkánkban most és a jövőben is kötelez! Szeretnénk, ha az elmúlt tizenöt esztendő kiemelkedő előadásai — a Fösvény, A tanítónő, Bnek a romok felett, Ármány és szerelem, Figaró házassága, Éjféli mise, Egy szerelem története, Az asszony és a halál, Manón Lescaut, Holnap folytatjuk, Egerek és emberek, Rozsdatemető, Pillantás a hídról, Szent Péter esernyője, a Világ négy sarka stb. — mellé az elkövetkező évek során sok új, nagy — közönségsikert elérő előadást sorolhatnánk. Előfeltételeink mindehhez megvannak. A munkában tapasztalt, emberségükben megállapodott munkatársak, Bugár Béla, Fazekas Imre, Ferenczy Anna, Gyurkovics Mihály, Király Dezső, Konrád józsef, Lengyel Ferenc, Lengyel Ilona, Palotás Gabriella, Siposs fenő, Turner Zsigmond, Udvardi Anna és a többiek mellett felsorakoztak a reményt keltő fiatalok: LEÁNY GALAMBBAL (Lőrincz Gyula rajza) Beke Sándor, Boráros Imre, Budiás Ida, Csendes László, Dráfi Mátyás, Gálán Géza, Melichárek Jana, Németh Ica, Platzner Tibor, Thirring Viola és társaik. Megfiatalodott, állandósult a MATESZ együttese, művészi vezetősége, s ez a meg állapítás nemcsak az életkorra vonatkozik. Elért eredményeink, és a két nemzeti kultúra közvetlen hatásának tudatában kijelenthetjük, hogy korunk művészi igényeit, a színház hivatását magasabb, korszerűbb szinten, a tehetség, a megszerzett tudás és tapasztalat, valamint a korszerűbb ízlés ötvözöttebb megformálásának igényével kívánjuk szolgálni. Ezt valljuk, tudjuk azonban azt ls, hogy bizonyos engedményekre kényszerítő objektív tényezőkkel a jövőben ls számolnunk kell. Színházunk tájoló-utazó jellege továbbra is fennmarad. Szinte lehetetlen minden részletében érzékeltetni, hogy ez mit jelent a művészi együttes, a műszaki dolgozók s a színház mind a kilencvennégy tagja munkája jellegének szempontjából. Csak az ért meg bennünket, aki tekintetbe veszi, hogy nap mint nap utazunk, naponta más és más körülmények, feltételek között dolgozunk, és magunk mögött tudva a délelőtti próbákat, az utazás, az éjjeli autóbuszozás Idegekbe zsúfolódott fáradalmait — lépünk közönség elé. És tesszük ezt tizenöt éve DélSzlovákia kisebb-nagyobb falvai nak, városkáinak, műszakilag jól-rosszul felszerelt színpada in Kistárkánytól Csernőn, Berzétén, Losoncon, Köbölkúton, Léván, Deákin, Somorján át Bratislaváig, télen nyáron egyaránt. Közönségünk törzsgárdája is adott: nyolcvan százalékban mezőgazdasági és Ipari dolgozóink igényeit elégítjük ki. A MATESZ tizenötéves munkássága nyomán színházi életünk és kultúránk egy fejezete zárul le. Voltak sikereink és félsikereink: sokszor örültünk, de sokszor csalódtunk ls! Részünk volt küzdelemben, de megalkuvásban is — ám ami bennünk él és erőt ad az — úgy gondoljuk, a színház minden dolgozójában élő kitartás, hivatásérzet és becsületes kiállás, ez az alapja célkitűzéseinknek és eredményeinknek. Előttünk újabb tizenöt évek, további esztendők állnak. Ojult erővel, derekasan nekigyűrközve vállaljuk az előttünk álló időszak sikert és nehézségeket rejtő munkáját. Hiszünk az elkövetkező évek még nagyobb művészi sikereiben, előadásaink emelkedő látogatottságában, s mindenekelőtt és mindenekfelett a csehszlovákiai magyarok bizalmában és szeretetében. Társadalmunk fejlődésének új szakaszában a színházunk előtt álló feladatok sem csökkennek. Legyen a jövőben még erőteljesebb a tartalmas emberábrázolás Igénye, s legyen a MATESZ az újarcú társadalmi élet korszerűbb, művészi eszközeiben még tökéletesebb, csiszoltabb tükrözője, nemzeti létünk és kultúránk előrelendítő, alkotó része. Tudjuk, hogy csak ezen az úton — elmélyítve kapcsolatunkat a közönséggel és emelve a színház rangját — biztosíthatjuk közönségünk érdeklődését és alapozhatjuk meg munkánk sikerét. Pr. KRIVOSIK ISTVÁN Hol van Vietnam? Az amerikai költők felelnek ELIZABETH BARTLETT: A terméketlen fügefa Mért is nem láttad a napot, Atyám, a támadás napját, az éjsötétet, kétoldalt tűzfüggönnyel. Űk akár lovak futottak, másztak,Jtúszva kinéztek az ablakon, feketék és gyűröttek, míg föld vérzett és hold vöröslött. Nos, véneké az álom s ifjaké a látomás, de nem tér vissza többet ama nap, míg hegy omlik, s dom-falak ránk esnek, ha még domb marad. Láttam zöld tájat sóvá fagyni, s férget rohadni, míg szólnak a békebeszédek. Nemes Nagy Agnes fordítósa SIDNEY BERNARD: Díszmenet a bombának Tele tetves szorongással keringek a várható világítélet kerítése körül. Nyugtalan szélroham csapkodja a Lexington és a Hatvanadik utca sarkát, egy kósza plakátot ejtve el lábamnál. „Bombázni Hanoit!" - olvasható a mustárszínű üzeneten- Három szőke mufurc, Kalóz Fiúk ez idő szerint, össze-vissza cikázik a blumingsdale-i tömegben. Egyik parolijukon „Dobd le" gombok, a másikon „Buckleyt polgármesternek". Ök a menetelő vezérkar, a hazafiság folyamának három ága, amely elöntötte az Ötödik Avenue-t a vietnami háború éljenzés-viharóban. Az aluljáróba tódulókból harcias hepciáskodás gőze árad, miközben hátrahőkölnek félelmeik szomszédságába. A boltosok (ó végső alkuknak álmodói!) alig veszik észre a felbokrétázott fiúkat. Nagyon is lekötik őket az adásvételi naplók, ezért vesztik szem elől maguk körül az erőszak birodalmát Vajda Endre fordítása GEORGE HITCHCOK: Széthulló virágok „Legkomolyabb és imádságos állásfoglalásunk, hogy a légitámadások szükségszerű része a békéhez vezető legbiztosabb útnak'. Lyndon B. Johnson A levegőben sötét harangszó, tűrhetetlen tű a vérekben, rozsdaszárnyakkal pettyezett láthatár. Elkábított virágok pincéiből szentjánosbogarak szállnak fel az éjszakán /keresztül; hordozzák a napalm szelíd evangéliumát Kinyilatkoztatott lángdemokráciák a falvakban, a rizsmezők felhólyagzott náddal bugyborognak. Gyerekek álomkórosan állnak mankóikon. A táncosnő Szabadság emelgeti benzinszoknyáját, és egy elhagyott fövény forró homokján vad Jó küszködik, a diplomácia pányváján fuldokolva. Nádszékükben most öregemberek, akik a golyók keserű szelét hallgatják, combjukon térképeket, irattáskákat teregetnek szét és fényképeket sötétbőrű ázsiai fiúkról, akik már szétfoszlanak tört vizekben. Vas István fordítása LARRY JACOBS (6 éves): Gyógyulásodat várom, Vietnam Gyógyulásodat várom, Vietnam: a háború végét, amikor arra vezetnek, amerre menni akarsz, amikor Amerika is hagyja elérned a békét; remélem, hogy ezután nem okoz több halált a I harc. örülök, hogy karácsonykor békét kaptál egy napra /ma; jó volna, ha ez a béke most már örökké tartana. Vida János fordítása (Részletek az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatának kiadványából

f