Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-25 / 24. szám, csütörtök

SIKERESEN RAJTOLT A DIÁKVÁLLALAT Ez OZ expressz nem késik Valószínűleg nem tévedek, ha azt állítom, hogy a napokban az ország legfiatalabb vállalati igazgatójával beszélgettem. Milan Chalmovsky mérnök álig 24 éves a bratislavai Műszaki Főiskola gépészeti karán pár hónappal ezelőtt szerzett mérnöki oklevelet. A vállalat pedig, amelynek élére állították, még oklevelénél is fiata labb. A múlt év december 1-töl működik. Neve: ESO, ami azonban nem a kártyajátékból ismert „ászt" jelenti, hanem gyors szolgáltatásokat ígér a lakosságnak. I Szlovákul: Expressné služby oby vateľstvuf. Chalmovsky mérnöktől az Iránt érdeklődtem, milyen vállalkozásról, miféle szolgáltatások ról ls van szó. A vállalat nemcsak korát tekintve új, a maga nemében ls egyedül álló. Diákvállalat, a CSISZ főiskolai városi bizottságának a vállalata. Működésének engedélyezésével a bratislavai diákok kétéves harca zárult le. A múlt év áprilisában kormányrendelet tette lehetővé, hogy a CSISZ szervei mellett szolgáltatási, esetleg kisebb termelőüzemek létesüljenek. A bratislavai városi főiskolai CSISZ-bizottság figyelembe vette a diákok követelését és élt az üj lehetőséggel. A lakosság nagyfokú alkalmazottsága miatt a szolgáltatásokra nagy szükség van. Valamennyien tapasztaljuk, hogy a meglevő szervezetek nem képesek kielégíteni az igényeket. A főiskolások, különösen a felsőbb évfolyamok hallgatói, ilyen értelemben jelentős tartalékot, kihasználatlan . erőt képviselnek. A vállalat keretében végzett munka számukra fontos és hasznos gyakorlatot jelent, és egyben zsebpénzre is szert tehetnek. A város lakosságát pedig sok felesleges bosszúságtól, idegeskedéstől és várakozástól, időveszteségtől kímélik meg. Az olvasót, sajnos, nem vihetem el üzemlátogatásra, körsétára. Egyszerűen azért, mert a megszokott értelemben műhelyek, gépek, berendezések stb. — nem léteznek. A vállalatnak mindössze három alkalmazottja van — igazgató, könyvelő és titkárnő —, akik a CSISZ városi bizottságának épületében két helyiséget kaptak. Itt működik az irányító agy, itt szoktak találkozni a szakcsoportok vezetői, itt kapnak megbízatást a „dolgozók". A munka rendszerint a megrendelőnél történik. Tegyük fel, hogy valakinek a televízió készüléke felmondta a szolgálatot. Tárcsázza a 483-17-es számot, elmondja panaszát és bejelenti, mikor tartózkodik otthon. A vállalat titkárnője feljegyzi az ada tokát, majd előveszi az elektrocsoport nyilvántartóját, s kikeresi azokat a főiskolásokat, akiknek a jelzett időben szabad idejük van. Ezután telefonon vagy üzenettel értesíti az illető diákot az internátusban. Következik a látogatás, amely fiatalosan ragaszkodik a vállalat „expressz" jelzőjéhez. Más eset. Egy fiatalasszonyt férjével esti látoga toba hívnák meg. A meghívást nem fogadhatja el, jóllehet szívesen venné a kikapcsolódást, mert a kétéves cse metét nem hagyhatják egyedül. Azaz, hogy ... felhívják a 483-17-es számot, és elmondják kívánságukat. Az ESO titkárnője a pótmamák nyilvántartójában kikeres egy olyan főiskolás lányt, aki — nem lehet tudni, a látogatás reggelig is elhúzódhat — a következő nap dé lelőtt is ráér ... A vállalatnak eddig négy szakcso portja van. A villanyberendezési rész leg a legnépesebb és a legkeresettebb. A második a fényképező és díszítő csoport, zsúrok, avatások, esküvők alkalmából készít emléktárgyakat, 111. képeket. De kisebb kiállítások rendezésével is megbízták már. A vegyitermelő csoport vegytisztítást, korrózió-ellenes el járásokat (csiszolás, fényezés, festés) végez. Végül a negyedik részleg a nem műszaki jellegű szolgáltatások csoportja. Ide tartoznak a házi tanítás tolmácsolás, idegenvezetés klsegítőbri gádok szervezése termelőszervezetek számára, a pótmamák és a háztartási kisegítők is. Ezzel a felsorolással még nem me rítettük ki a vállalat képességeit. A nyilvántartott mintegy 300 hallgató között sok az ügyes autószerelő, lakó háztervező, vízvezeték szerelő, az ilyen szolgáltatásokra azonban a vállalat egyelőre még nem készült fel. Tervük ben szerepel az az elképzelés is, hogy központi hivatalok fogadásainak, ven dégeik kalauzolásának lebonyolítását vállalják. E célra szépség- és képesség versenyt rendeztek, hogy a vendég szolgálatot nyújtó lányok mind fellépésükben, mind tudásukban, és persze szépségben is megállják a helyüket. Chalmovsky mérnök a vállalat terveivel kapcsolatosan óvatos. Azt tartja, jobb, ha kezdetben inkább keveset markolnak, de alaposan, önmaguknak ártanának, ha a főpróba első hónapjai után az ESO vállalatrój az a véle mény alakulna kl, hogy sokat akarnak de nem bírják szusszal. Eddigi működésük — alig több mint egy hónap — mérlege: eleget tettek vagy 50 megrendelésnek, panasz, rek lamáció még egy esetben sem jött. Bevételük 6000 korona volt, ennek két harmadát munkabér fejében fizették ki. Legtöbbet Just Smolár keresett, 447 koronát. A többi hallgató keresete 100 és 200 korona között mozog. A diákok ugyanis a megrendelő által Igazolt munkaidőre rendes órabért kapnak és ebből 5 százalékos, vagyis kedvezményes adót fizetnek. A vállalat a dolgozó órabérére és a felhasznált alkatrészek árára 25 százalékos felárat számláz Az ESO ez idei gazdasági tervében két fontos tétel szerepel. Az egyik: kifizetni a kölcsönkért 50 000 koronás alaptőkét, a másik: leadni a CSISZ városi főiskolai bizottságának, a vál lalat Jogi tulajdonosának 30 000 koronát A jövő évben már egymilliós forgalomra számítanak. Ennek teljesítése azonban sokban függ attól, hogyan sikerül elintézniük a pótanyag-ellátást és a műhelyek kérdését. Pótalkatrészeket ugyanis egyelőre kiskereskedelmi áron vásárolnak és ez drágítja a szolgáltatást. Ráadásul műhelyek híján minden munkát a megrendelő lakásán, esetleg az Internátus! szobákban végeznek. Ennek ellenére az ESO által nyújtott szolgáltatás olcsóbb, mint a kommunális üzemeké, s ami ugyancsak fontos szempont — gyorsabb is. Nem megvetni való körülmény az sem, hogy a diákok olyan munkát is elvállalnak, amilyet más műhelyek rendszerint visszautasítanak (pl. külföldi tranzisztoros vagy hazai, de régi tipusú rádiók javítása, akkumulátor töltése stb.). Látogatásomkor az a vélemény alakult ki bennem, hogy az ESO rugalmas, életképes, fiatalos vállalat. Magán viselt a fiatalok vállalkozó szellemét, rugalmasságát, segíteni akarását. Valljuk be, a szolgáltatás terén szükség van erre. Hogy Igyekezetüknek a hasonló küldetésű szervezetekkel szemben konkurrencia íze van? Ennek a szolgáltatások színvonala, a lakosság látia hasznát. PETRIK JÓZSEF iiPllBi i . - - íM Legkeresettebbek a szerelők. A pótmama szórakoztatja a kisfiút. (Foto: D. Sládek, az ESO fotoriporterej PÓRULJÁRT DÖME Van egy ismerősöm, a Döme. Számos jeles tulajdonsága mellett megvan az a rossz szokása, hogy fizetési napokon elmaradozik. Nem kell mindfárt rosszra gondolniI Nem dorbézolja el a keresetét, csupán néhány tízest kicsen a borítékból és a borozóban csendes melankóliában elszopogat néhány pohárral. Így történt a legutóbb is. Döme éjfél tájban ballagott hazafelé, mindenféle nyomasztó gondolattól mentesen. Sőt azt lehetne mondani, hogy bizonyos rózsás optimizmussal nézett az elkövetkezendő dolgok elébe. Az előszobába lépve azonban felébredt benne a lelkiismeret. Ez mégsem lesz fó, Döme — dorgálta egy belső hang —, nem szégyelled magad, ifjú férj és még ifjabb atya létedre ily későn jársz haza? Mi lesz, ha ezt Elza asszony észreveszti? Döme tehát a lelkiismeret hangjára, vagy nejétől való félelmében — aki ugyancsak kardos menyecske hírében állott — jobbnak látta, ha csendben marad. Nagy óvatosan lehúzta cipőjét, azután a ruháját, pizsamát is kerített és nagy elégültséggel megindult a hálószoba felé. Rátette kezét a klltncsre, de az ajtó nem nyílt kl. Nem nyílt, mert Döme keze megtorpant — nem nyomta le <t kilincset. Ez nem lesz fó, Dömel — oktatta önmagát. — Ha te most bemész, így, egyenesen, és Elza asszony meglát, rögvest tudni fogja, honnan fúj a szél. Döme találékony ember, és ez most ls hasznára volt. Megvan! — mondta végigsimítva homlokán. — Ha most megfordulok, és háttal megyek befelé, mit lát Elza asszony? A hátamat látja. Es mit gondol? Azt gondolja, hogy most megyek kifelé. Vagy ha nem is gondolja, de azt lehet neki mondani. Döme tehát megfordult, és csendesen megindult hátrafelé a szobába. Egy... kettő — lépegetett óvatosan. Alig tett azonban pár lépést, felsírt a gyerek. Döme azonnal a kocsihoz lépett és ringatni kezdte. — Psszt, csicsícsí! — ringatta, mint ahogy éjnek évadján egy fó atyához illik. Ekkor hirtelen felcsattant Elza asszony hangja. — Döme, le már megint későn főttél haza! Döme te ittál! — De szívem — szólt Döme —, htsz láthatod, hogy a gyereket ringatom. — Ügy, ringatod! — csattant fel Elza asszony gúnyos szava. — Hát akkor te tökrészeg vagy! Ide nézzl — mondta és ezzel felkattintotta a villanyt. A gyerek, az ifjú Döme, ott szipogott anyja mellett az ágyban ... LÜZSICZA MIKLÚS FŐ SZEMPONT

: többet, olcsóbban Újszerű és hagyományos baromfitelepek NAPJAINKBAN gyakran emlegetett szavak a szakosítás és az összpontosítás. Mindkettő a mezőgazdaság mai, modern irányzatát fejezi ki, és főként az állattenyésztésben van óriási jelentősége. Alkalmazásuk révén gazdaságaink az egyes termelési ágazatokban jelentős előrehaladást értek el mind a minőség, mind a mennyiség tekintetében. A termelés szakosítása, összpontosítása okvetlenül szükséges, hiszen hazai és világviszonylatban is nagy hiány mutatkozik az értékes fehérjét tartalmazó, állati eredetű termékekben. A termelést egyre nagyobb mértékben kell bővítenünk, mivel az eredmények még mindig nem tudnak lépést tartani a lakosság növekvő igényeivel. Helyesen teszik azok a gazdaságok, amelyek szövetkeznek, és rátérnek a valóban nagyipari termelés módszereire. Hatalmas üzemközi vállalatokat alakítanak, egy-egy nagyobb gazdaság esetleg önálló vállalkozásba kezd. De helyenként mintha egy kissé elsietnék a dolgot. Egyes esetekben az előzetes kalkuláció azt mutatja, hogy a korszerű épületekben folytatott termelés többe kerül majd, mint a régiekben. Azonban itt sem ráfizetésről van szó, csupán a nyereségek közötti eltérésről. Komáromban, a földművesszövetkezetek járási konferenciáján Retkes Lajos, a búcsi szövetkezet elnöke arról számolt be, hogy náluk az egyszerű, rögtönzött ólakban olcsóbb a tojástermeíés, mint a nagy befektetést igénylő tojásházakban. Búcson 18 000 tyúkot tartanak, és szükségből 38 000 korona költséggel a tehénistálló padlását is berendezték ólnak. Semmi meglepő nincs ebben, hiszen a 2200 tyúknak még kannákban hordják a takarmányt is. Az eredmény mégis meglepő, egy-egy tyúk évi tojáshozama, 256 körül mozog, viszont a korszerű épületekben 50 tojással kevesebb. A nagyobb hozamot a csendesebb környezetnek tulajdonítja Retkes elvtárs. Bár a rögtönzött ólak esetében a munkabér nagyobb (két személy gondozza a 2200 tyúkot), az egy tojásra eső termelési költség mégis kisebb. A berendezésekre fordított tetemes kiadások nem terhelik a termelést. A közvetlen költségek 49 fillért tesznek ki tojásonként, s ehhez még 12 fillért számolnak hozzá amortizációs és rezsi költségként. A tojás önköltségi ára tehát 61 fillér, s ígv a tojástermelés jelentős nyereséget biztosít a gazdaságnak, ugyanakkor több munkaerőt is leköt, ami a búcsiak esetében szintén előnyös tényező. Viszont az is igaz, ahol munkaerőhiány mutatkozik, ott meg a korszerű berendezés az előnyösebb. Jelenleg ezen a téren két irányzat ismeretes, a mélyalmos és a ketreces tyúktartás. A Dunatőkési Állami Gazdaság az előző módszert választotta, és nem panaszkodik miatta. Tavaly a tojás önköltségi ára 62 fillért tett ki náluk, viszont az idén az előzetes becslés szerint már csak 56 fillér. A 40 000 tyúk 220 darab átlagos évi tojáshozamát alapul véve ez is jelentős összeget jelent. Ezzel szemben szinte érthetetlen — ha ehhez a előző esethez hasonlítjuk —, hogy az idén felépülő Lévai Üzemközi Baromfitenyésztő Vállalat előzetes kalkulációja szerint egy tojás önköltségi ára 70 fillér lesz majd. Pedig az említett modern baromiftelepek közül a legnagyobbról van szó. Termelése 1971-ben eléri a 20 millió darabot. Az ilyen telepeken kivételesen 100 000 tojóstyúkot is el tudnak helyezni a ketrecekben. Ugyanis legújabban ezt a tenyésztési módot tartják a legelőnyösebbnek. Ezt ajánlja a Big Dutchman (Európe) cég is. Ez a tyúktartási mód ugyan kisebb hozamot eredményez, (a lévaiak 210-et terveznek), a takarmányt is kevésbé hasznosítja az állomány, s az egy tyúkra eső befektetési költség kb. 30 koronával több a mélyalmosnál, ám előnye a kisebb férőhely, a munkaerőmegtakarítás (egy személy 12 000 tyúkot gondozhat), az állomány egyéni ellenőrzése stb. De vitás, hogy vajon az előnyök fölérnek-e a nagyobb befektetéssel. Persze, a lévaiak esetében sincs aggodalomra ok, hiszen a hatalmas vállalat — még ha drágábban is termeli a tojást — nagy jövedelemre tesz szert. Az évi bruttó jövedelem 6 253 000 koronát tesz ki, és a 44 750 000 korona befektetés 7,1 év alatt megtérül. Lehetséges, hogy más üzemekkel való együttműködéssel tovább lehet csökkenteni a termelési költséget. Ügy tervezik, hogy a lévai épülő textilgyár fölösleges hőenergiáját használják fel majd fűtésre. A szintén helyben épülő baromfifeldolgozó kombinát viszont olcsóbbá teszi a szállítási költségeket. A konzervgyár hulladékából, valamint az elhullásból származó szárnyasokkal melléktermelésként prémes állatokat tarthat a baromfitenyésztő vállalat stb. A Lévai Üzemközi Baromfitenyésztő Vállalat csaknem egymaga fedezi majd a járás tojásellátását. Ezenkívül a még megmaradt kisebb szövetkezeti tyúkfarmról, valamint a háztáji gazdaságokból szintén jelentős mennyiségű tojás érkezik a piacra. Ügy látszik, hogy 1971ben a lévai járásban 40 millió tojást vásárolnak föl, s ez 60 százalékkal haladja meg a Jelenlegi mennyiséget. A lévai járásban azt sem tarthatjuk hátránynak, hogy a baromfitenyésztő vállalat üzembehelyezésével csökken a munkalehetőség, mert az ezzel egyidejűleg épülő baromfifeldolgozó és textilgyár a felszabadult munkaerőnek a többszörösét tudja majd alkalmazni. Egészen más a helyzet a búcsiak esetében, ahol úgyszólván csak a szövetkezet biztosít munkalehetőséget. így tehát érthető és helyénvaló Retkes elvtárs állásfoglalása, aki nem hagyja kihasználatlanul a lehetőségeket, s ha úgy kívánja a helyzet, a hagyományos munkamódszereket is alkalmazza. Gazdaságaink , mindig az adott helyzetnek megfelelő leggazdaságosabb megoldást keresik. Már eddig is nagyot lendítettek a tojástermelésen, hisz a korábbi 100—120 darab helyett ma már 200 darabon felüli az átlagos évi tojáshozam. BENYUS JÓZSEF