Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-25 / 24. szám, csütörtök

NEM KIDOBOTT PÉNZ... SÜRGETŐ FELADAT A KÁDERKÉPZÉS KÉRDEZZÜK MEG bármelyik dolgozótól, vállalná-e egy üzem, avagy vállalat . igazgatójának, esetleg más vezető dolgozójának a tisztjét, vállára venné-e az igazgató anyagi és politikai-erkölcsi kötelességeit és felelősségét, illetve vállalkozna-e az egyes funkciók betöltéséhez előirt szakmai képesítés utólagos elsajátítására? A megkérdezettek minden bizonnyal haboznának. Szinte mellbe vágná . őket ugyanis a tény, hogy a vezetőnek — bármilyen posztot foglaljon is el — műveltségi szempontból is magas szinten kell állnia. Aztán pedig tudatosítani kezdenék, hogy egy-egy diploma megszerzése hosszú évek áldozatos munkájának, a véget nem érő tanulásnak, az álmatlanul eltöltött éjszakáknak, a vizsgák előtti Izgalmaknak és sok-sok lemondásnak az eredménye. A statisztika vallomása A gazdasági és a társadalmi élet irányítása nemcsak a legmagasabb szinten, hanem a mindennapi gyakorlatban is igényes munka. Nagy tudást, széles látókört, hozzáértést, érzéket; politikailag és erkölcsileg fejlett embereket követel. Nem kétséges, az utóbbi követelményt számos vezető gazdasági dolgozónk teljesíti, ami azonban a szakképzettséget Illeti — ez pedig nem kevésbé fontos —, a statisztika vallomása szerint még so.k a pótolni való. Idézzük az 1967. évi statisztikai évkönyvnek a műszaki és a gazdasági dolgozók műveltségére vonatkozó néhány adatát. Egyebek között ezt olvassuk benne: Országos viszonylatban a 14 085 vállalati és üzemi igazgató, illetve Igazgatóhelyettes könül csupán 4441-nek van főiskolai képzettsége, 2247 pedig csak alapfokú iskolát, illetve egyéb nem szakiskolát végzett. Az ebbe a kategóriába tartozó vezetők közül csupán 6310 teljesíti a szakképzettséggel szemben támasztott követelményeket. Hasonló a helyzet a mérnöki-műszaki és gazdasági tevékenység egyéb szakaszain dolgozóknál is: alig felerészüknek van meg az előírt iskolai végzettsége. Milyen a helyzet Szlovákiában? A 3622 igazgató és Igazgatóhelyettes közül csak 1861 elégíti ki a szakképzettség követelményét. A szlovákiai üzemekben összesen 150 690 műszaki és gazdasági dolgozó tevékenykedik, ezek közül azonban csak 75 609 mutathatja fel az előírt szakképzettségről szóló bizonyítványt. Igaz, az iskola nem minden — bár a vezető helyeken ennek ls megvan a döntő fontossága. Sok esetben a hosszú gyakorlat pótolja a főiskolai tanulmányokat, viszont ha meggondoljuk, hogy gazdasági életünkben ma nagyrészt a fiatalabb nemzedék tagjai dolgoznak, úgy a fenti számadatok legalábbis elgondolkozásra kész tetnek ... Egy tröszt példája Miként gondoskodnak a káderek kiválasztásáról, neveléséről és szakképzettségük fokozásáról az egyik legfontosabb szlovákiai nehézgépipari vezérigazgatóságon, a Martinban székelő ZTS (Závody ťažkého strojárstva) trösztben? Itt mindenekelőtt tudatosították, hogy az új gazdaságirányítási rendszer elvei a kádermunka javításán alapszanak. A személyzeti politika szakaszán dolgozók ezért szemük előtt tartják, mily nagy jelentőségű az -emberekről való gondoskodás. Ez teszi ugyanis lehetővé a fejlődőképes, tehetséges dolgozók mélyreható megismerését, kiválasztását és vezetését. A tröszt megalapítása óta ezért arra törekednek, hogy szüntelenül fokozzák valamennyi dolgozó szakképzettségét és a kiválasztottakat előkészítsék fontos irányító, szakmai, kutató és egyéb tevékenység végzésére. Miként váltották apróra ezt a célkitűzést? Tudatában voltak annak, hogy saját maguk, szerény lehetőségeikkel, nem teljesíthetnék ezt az igényes feladatot, ezért elsősorban egyezményt kötöttek az illetékes műszaki főiskolákkal, a velük va ló -együttműködéshez fűzik legnagyobb reményüket. Ilyen vonatkozású megegyezésük van a Zilinai Közlekedési Főiskolával, a Bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolával és Közgazdaságtudományi Főiskolával, valamint a Košice! Kohóipari Főiskolával. Minden vezetőnek tanulnia kell A ZTS vezérigazgatóságán és a tröszt hatáskörébe tartozó vállalatokban alig akad igazgató, igazgatóhelyettes vagy osztályvezető, akinek nem lenne mérnöki oklevele. Mégis: mindegyiküknek háromszemeszteres tanfolyamot kell végeznie valamelyik főiskolán, hógy elmélyítsék a gazdaságirányítás elméletét és gyakorlatát, illetve elsajátítsák a tudományos Irányítás legújabb módszerelt. Más vezető dolgozóknak a vállalatirányítás új útjairól szóló háromszemeszteres tanfolyamot kell elvégezniük, szem előtt tartva a modern Ipari vállalat szervezetét, gazdaságtanát és finanszírozását. A tröszt Idősebb vezető dolgozói, akik nem végeztek főiskolát, ámde gazdag tapasztalatokkal és Ismeretekkel rendelkeznek, hatszemeszteres tanfolyamot kötelesek végezni az ipari termelés irányításának elsajátítása céljából. Minden kiválasztott dolgozó számára konkrét előkészületi és tanulmányi tervet készítenek, figyelembe véve eddigi elméleti és gyakorlati Ismereteit. Ebben a tervben nemcsak a szakmai tudnivalók szerepelnek hanem például az idegein nyelvek elsajátítása is. Igényes célkitűzés A martini nehézgépipari tröszt törekvése a dolgozók szakképzettségének, illetve műveltségének bővítésére valóban figyelemre méltó, megérdemli, hogy propagáljuk. Nemcsak következetessége miatt, hanem azért ls, mert például egy kész mérnök posztgraduális képzése mintegy 40 ezer koronába kerül. Ez a befektetés azonban nem hiábavaló, nem fölösleges pénzkidobás. A tröszt, és hasonlóképpen az egyes vállalatok vezetősége ls tisztában van ugyanis azzal, hogy a jövőben csupán sokoldalúan művelt szakemberek — menedzserek — állhatják meg a helyüket a népgazdaságban. Ezért fordítanak oly nagy gondot azoknak a specialistáknak a kiképzésére is, akiket a külkereskedelem gazdaságtanába avatnak be. Már ma is meggyőződtek ugyanis arról, hogy az Ilyen „felvértezett" dolgozók segítségével lényegesen fokozhatják gyártmányaik külföldi értékesítését. A szlovákiai nehézgépipari vállalatokban és üzemekben tudományos elvek szerint végzik a káderek képzését. A műszaki fejlesztés követelményeiből, a szervezés távlati fejlődéséből és az egyes vállalatok szükségleteiből indulnak ki. A káderfejlődés modelljének kidolgozására törekszenek, amelynek segítségével pontosabbá tehetik és szabályozhatják az ifjúmunkások szerződtetését, a szakmunkások szükségletét, a főIskolai és középiskolai végzettségű dolgozók felvételét, és egyúttal az egyes dolgozóknak az irányító, kutató, fejlesztő, műszaki és egyéb munkára való előkészítését ls. Ügyszólván minőségi ugrásnak minősíthetjük, hogy a régi gyakorlattól eltérően, amikor a szakképzettség fokozására irányuló toborzás ösztönszerűen folyt, ma ezt szigorú kiválasztás útján végzik. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy ez a törekvés nem nélkülözheti számos társadalmi és lélektani jellegű problémák tisztázását, sem, ezért minden vállalatban — a konkrét feltételekből és helyzetből kiindulva — pszichológusok és szociológusok tanulmányozzák a káderképzés kérdéseit. DÓSA JÓZSEF EGY IFJOSAGf ANKÉT A LAKÁSGONDOKRÓL A jó házassághoz nem kell hozomány A lakáskérdés ma világprobléma és végleges megoldása hosszú éveket vesz igénybe. Ez a helyzet a legtöbb államban. Nálunk sem rózsásak a kilátások. A rendkívüli nehézségek az építkezéssel kapcsolatos korlátozott lehetőségeken kívül a szükséges anyagiak hiányával, és főleg a lakásigénylök számának rohamos növekedésével magyarázhatók. A nemzeti bizottságok az Igazságos lakásgazdálkodás szabályainak megfelelően néhány év óta, de különösen az utóbbi Időben csak rendkívül Indokolt esetekben utalnak ki állami lakásokat. Ezért, aki teheti, szövetkezeti lakással vagy családi ház építésével segít magán. Igenám, csakhogy ez a megoldás bizonyos tőkét feltételez. Ennek előteremtése máról holnapra többnyire megvalósíthatatlan. Természetesen ezek a gondok nyomasztóak. Főleg a családalapítás előtt álló fiatalok tanácstalanok. Mit is tehetnének az életbe kikerülő, még tapasztalatlan, a szükséges anyagiakat nélkülöző fiatalok, akik házasságkötésük után is kénytelen egymástól távol élni, vagy akikkel a legjobb esetben szüleik osztják meg lakásukat? Valóban megválaszolhatatlan, fogas kérdés volna ez, ha nem lenne mód a probléma megoldására. Ez pedig a takarékoskodás! Mégpedig idejekorán kell kezdeni, hogy ha majd a fiatalok megtalálják élettársukat és elérkezik az otthonalapítás ideje, ne legyen üres a zsebük. A megtakarított pénzzel könnyebben juthatnak szövetkezeti lakáshoz, és a kezdetben eléggé tetemes kiadások ls aránylag egyszerűbben fedezhetők. Az Állami Takarékpénztár főigazgatósága és a CSISZ Központi Bizottsága az Állami Népesedési Bizottság közreműködésével ettől a gondolattól vezetve kezdett érdeklődni ifjúsági lapjaink, a Mladá front'a és a Smena hasábjain a fiatalok takarékoskodással kapcsolatos lehetőségei és véleménye iránt. Az ankétnak — a dr. Jifí Prokopectől, az Állami Népesedési Bizottság titkárától kapott felvilágosítás értelmében — öszszesen 2070 résztvevője volt, 1239 lány és 777 fiú. A lányok, Illetve asszonyok 17—24, a fér£anta& JMaátt átadta az üzenetet MÉG PISLÁKOLT életének mécsese, de mt már tort ültünk „teteme" fölött. Talán olyan ember is akad, aki úgy ítélt meg eme cselekedetünket, hogy a hagyaték miatt szerettük volna mielőbb sírba dugni a haldoklót. Hát nem! Ebben az esetben személy szerint rajtunk múlott, hogy ki mennyit örököl a távozótól. A halál bekövetkezte pedig annyira holtbiztos volt, hogy a torral kár lett volna addig várni, amíg éjfélt üt az óra. Ültük tehát az óesztendő halálának a torát már délután óta. Eleinte sűrűbben, később már ritkábban, de ürítgettük a poharat. Ennek a nem éppen megvetni való műveletnek a kellemes hangulatát még az is fokozta, hogy a terített asztalon a korábbi napon elvérzett kétmázsás sertésből készült ínyencfalatok illatoztak. A kettős tort ünnepelve elég korán „beszegődtünk Tarnócára bojtárnak", ezt persze még nem vallottuk egyöntetűen. Aztán beismertük, hogy Piros bort ittunk... A jelenlevő feleségeknek pedig nemsokára azzal tettünk vallomást, hogy Öreg ember vagyok már én... Mikor aztán a Piros rózsák beszélgettek, Molnár Lajos szomszéd úgy megeresztette öblös hangját, hogy azzal már nem lehetett konkurrálnt. Vitte is a prímet egészen addig, amíg a Bodri kutyával el nem jutottunk odáig, hogy Ne könnyezz, jó pajtás... . Itt hirtelen leeresztette a hangját, s tenyerébe temette az arcát. Üjabb, vidámabb dalba kezdtünk, de a Lajos bácsi ajka mozdulatlan maradt. Néhány másodpercre közénk telepedett a csend. A házigazda megtörte ugyan azzal, hogy ivott az egészségünkre, de aztán hallgattunk egészen addig, amíg Lajos bácsi meg nem szólalt. — Bocsássatok meg, hogy úgy nekibúsultam, és elrontottam a jó hangulatot, de nem tehetek róla. Amikor azt hallom vagy mondom, hogy Ne könnyezz, jó pajtás, akkor mindig eszembe jut... De bizony könnyezett még Molnár Lajos, nem is egyszer. Gyakran rágta a szája szélét, legalább üzent volna Lantossal a családnak. Ki tudja, mi van velük, róla meg azt se tudják, él-e. Mert igen sok katona fűbe harapott a Nyitra és a Zsltva mentén. Es egyáltalán tudja-e Lantos a családja címét? Hiszen minden papírjuk elkallódott. Meg ha tudja is, ő már otthon van, más a gondja, mégha olyan jó barátok voltak is. l9y gyötrődött közel négy esztendeig, míg végre neki is kezébe adták a menetlevelet — haza. Néhány nap múlva ő is otthon lehet. Otthon? Van-e még egyáltalán? Hiszen a pólyás kisgyerekkel j elsővel f otthon maradt asszony számára a frontszolgálattal eg^iltt számított hatéves távollét nagy idő. A viszontlátás első perceiben, óráiban képtelen volt felocsúdni. Mert hát hogyan lehet az, hogy mindent úgy talált, mintha várták volna? Csak akkor kérdezhette meg az asszonyt, amikor magukra maradtak. — Hát vártál? — Mindennap — és a mécses, mint a hosszú évek alatt már annyiszor, most újra eltörött. — Tudtad, hogy élek? Az asszony a szekrényhez lépett, és egy levelet vett elő, férjének nyújtotta. „... férje él, egészséges, talán nemsokára 0 ls hazajön" — ez állt a többi között a néhány soros értesítésben. Aláírás: Lantos István. Lakhely (mármint a feladóé] nem volt a borítékon. Csak a dátum: 1945 augusztus ... — Ez a néhány sor tartotta bennünk a lelket — mondta elcsukló hangon az asszony. Molnár Lajos bácsi 1945. március 28-án került fogságba, Érsekújvár közelében. Vele együtt Lantos István. Csaknem két hónapig egy kupéban utaztak, egészen a Kaukázusig. Pár hétig még ott is egy táborban voltak, később Lantost, mint szlovák nemzetiségűt, másik táborba helyezték át. Tudtak ugyan egymásról, de 1945 augusztusáig mégsem találkoztak. Akkor is csak egy keserves pillanatra. Lantos István elköszönni jött, ő már indult haza. Könny tolult Molnár Lalos szemébe, ajkára meg nem jött szó. A cimborának indulnia kellett, csak annyit kiáltott még vissza, ne könnyezz, jó pajtás, lehet, hogy rövidesen találkozunk, otthon ... — Hát így volt. Akkor arra gondoltam, hogy mindjárt másnap útra kelek, hogy kedves cimborámnak lerójam adósságomnak legalább a töredékét. Mert úgy éreztem, hogy nagy az én adósságom. Csak hát nem tudtam a címét. Hónapokig, évekig érdeklődtem, ahol csak tudtam. Hiába. így hát amikor felidéződnek bennem azok az utolsó szavak ... Legyintett, majd folytatta: — Az életben sok mindent eltemet az ember. Ugye most is, az óesztendőt. De ezt az érzést, ezt az én nagy adósságomat soha nem lehet eltemetni. Hacsak... Kérdő tekintetére nem tudtunk biztatóan válaszolni. Még ígéretet sem tehettünk. Hacsak... ha ez a néhány sor a kezébe nem kerül vagy magának Lantos Istvánnak, vagy valamelyik ismerősének, és értesítenék Molnár Lajost (Dolné Saliby, okres Galanta) barátja hollétéről. Hogy legközelebb már ne kelljen félbeszakítani a nótát. HARASZTI GYULA fiak 21—24 évesek és a kérdésekre válaszolók 75 százaléka hajadon, illetve nőtlen. A fiúk túlnyomórészben munkások, tisztviselők és diákok, a lányok ls főleg hivatalnokok és diákok voltak. Általában leszögezhetjük, hogy az ankét minden ötödik résztvevője még nem fejezte be tanulmányait. Az önműködő számítógépek segítségével azt sem volt nehéz megállapítani, hogy a cseh és a szlovák fiatalok (1411:659 arányban j szociális helyzete, lehetőségei és nézetei nagyjában megegyeznek egymással. • Milyen kérdésekre válaszoltak a fiatalok? — Az első kellemes meglepetést — mondja dr. Prokopec — a fiatalok szinte egyöntetű igenlő válasza váltotta kl arra a kérdésre, hogy helyesnek tartják-e a takarékoskodást erre a célra. A válaszokból kitűnik, a fiatalok tudják — anyagi áldozatok nélkül nem juthatnak lakáshoz, és azt a saját erejükből kell megszerezniük. A válaszadók 93 százaléka tehát nem áltatja magát hamis reményekkel és tájékozottabb, mint azok a fiatal házasok, akik az Állami Népesedési Bizottság 1963-ban rendezett ankétjában még azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy a lakáskiutalás a nemzeti bizottságok kötelessége. • Hogyan lakik jelenleg, és hogyan szeretne lakni a jövőben? — ez volt a következő kérdés. A fiatalok 70 százaléka a szülőknél lakik. A háztartási költségekhez csak részben járulnak hozzá, s ezért többnyire magasabb az életszínvonaluk, mint szüleiké. Noha tisztában vannak azzal, hogy családalapítás esetén, vagy ha önálló lakáshoz jutnak, életszínvonaluk süllyedni fog, mindössze 1 százalékuk szeretne a jövőben ls együtt lakni szüleivel. Azonos a fiatalok véleménye a lakás nagyságát illetően is. Noha tudják, hogy a nagyobb lakás drágább és ezért megszerzése több lemondással, takarékoskodással jár, a fiatalok 94 százalékának vágya mégis a 2—3 szobás lakás. A válaszadók 60 százaléka azonnal hajlandónak bizonyulna egy bizonyos összeg félretevésére fizetéséből erre a célra. Csupán 15 százalékuk számít ebben a szülők támogatására. Természetesen nem téveszthető szem elől a különbség a jó szándék és a tényleges lehetőségek között. Ezért érdekelte a szakembereket az Is, hogy ki milyen összeget volna képes havonta rendszeresen megtakarítani a lakásvásárlás céljára. Kiderült, hogy a fiatalok java havi 300 koronát, sőt többet is megtakaríthatna fizetéséből. A fiúk általában nagyobb összegeket, mint a lányok, akiknek kisebb a fizetésük és aránylag többet költenek divatos öltözködésre stb. Ebben az esetben a kérdés csupán az, milyen erős akaratúak a fiatalok, kitartanak-e mindvégig elhatározásuk mellett? Nem vitás ugyanis, hogy sokan Idővel megelégelnék a lemondást, vagy nehezen viselnék az életszínvonalukban bekövetkezett sokszor eléggé kellemetlen változást. Az ankét teljesítette küldetését. Kiderült ugyanis, hogy a fiatalok nem vetik el a takarékoskodás gondolatát, ha azzal bizonyos előnyöket, mindenekelőtt lakást biztosíthatnak maguknak. Csakhogy ez nemcsak rajtuk múlik. Sok függ az illetékes szervektől is, amelyek azon fáradoznak, hogy a fiatalok szociális érdekeinek megfelelően megtalálják a kérdés jobb rendezésének útját-módját. KARDOS MARTA