Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-19 / 18. szám, péntek

MIROSLAV KÔSTKA: Ä szakember - Ez mind szép - mondta az igazgató - de mit csináljunk Urban elvtárssal? Az új szisztemizációban nincs hely a számára ... ha a törvény betűjét nézzük . . . - A törvény betűje! - hördült fel az előadó. — Amíg a kútmérgezés volt a feladatunk, addig Urban jó volt. Hosszú éveken át mérgezte a kutakat lelkiismeretesen és most dob­juk ki az utcára? - És arról sem szabad megfeledkezni, hogy Urban elvtárs különleges szakképesítéssel rendelkezik. Elsőosztályú kút­mérgező, aki sikeresen végezte el a vízvezeték- és szökő­kútmérgezési tanfolyamot is — toldotta meg a személyzeti osztály vezetője. - Ez igaz - szólalt meg a helyettes. - És nagyszerű újítási javaslatai voltak. Adagolt méreg, vízben oldódó mű* anyagzacskóban, háromféle kivitelben, családi, községi és nagyobb kutak számára. Szorgalmas ember volt, még ide­gen körzetbe is elment kutakat mérgezni. Igazán nem tehet rola, hogy vállalatunk új profilja nem a kútmérgezés, hanem a kutak tisztítása. - Érdemes kútmérgező, jó ember - tette hozzá a köny­velő. - Döntöttem elvtársak - szólt érces hangon az igazga­tó. - A jelenlegi magasabb színvonalú feladatok elvégzé­séhez szakemberekre van szükségünk, tehát nem dobálhat­juk őket az utcára. Éppen ezért megbízom Urban elvtársat „az egészségesebb, tisztább ivóvízért" akció vezetéséve)! PÉTERFI GYULA fordítása UJ UTAKON — lluska, van egy kis Fiatom, üdülöm a szenei tó mellett és egy milliomos nagybátyám Amerikában, akinek én vagyok az egyedüli örököse. — ]ó magának, Andersen úr! — Bocsánat, én Kovács va­gyok. Miért szólít Andersennek? — Mert olyan szépen tud mesélni! A férj és a feleség bejáratja az új kocsit. A motor egyszer­csak bedöglik. — Azok az átkozott gyertyák! •— mérgelődik a férj. — Ez természetes, drágám — Jegyzi meg a felesége —, hi­szen erős szél fúj... — Ez a nö két férjit tett sze­rencsétlenné! — ??? — Az egyiket kikosarazta, a másikhoz feleségül menti Szöveg nélkül... — Amikor a férjem leszel, szivem, megosztom veled min­den gondodat és bánatodat! — Köszönöm aranyom, de nekem nincs semmiféle gondom és bánatom. — Épp azért mondom: „Ami­kor a férjem leszel!" — • — Kovács másodszor nősül. Megkérdezi a kisfiát: — No, Ocsi, hogy tetszik az új anyukád? — Apu, én azt hiszem, hogy téged átejtettek. Ez a néni már nem is olyan új. Egy vásárló panaszkodik a bátorüzletben: — Egy hete fotelt vettem ma­guknál és ma reggel szétesett. — Biztosan beleült valaki. — • — Egy férfi be akar menni a monte-carlói kaszinóba. — Bocsánat uram — mondja a portás — nyakkendő nélkül nem lehet bemenni! — Hogyhogy nem lehet, hi­szen ott áll egy úr, ing nélkül!? — Igen kérem, de az az úr nem jön —• hanem távozik. — Megegyeztünk, hogy az óra alatt találkozunk ... ANGOL HUMOR Tanár: Mit tud a XVII. szá­zad nagy vegyészeiről? Diák: Mind meghaltak, tanár úr. Tanár: Mondjon nekem vala­mit John Miltonról. Diák: Khm. Megházasodott, és megírta az Elveszett paradi­csomot. Azután meghalt a fe­lesége, és megírta a Visszaszer­zett paradicsomot. Riporter: Miből áll a profesz­szor kutatómunkája? Házvezetőnő: Leginkább ab­ból, hogy a szemüvege után kutat. Kritikus: A maga képei ott lesznek az összes képtárakban és múzeumokban, amikor Ra­faellót, Rembrandtot és Rubenst már rég elfelejtették. Művész: Komolyan mondja? Kritikus: Igen, de előbb nem. Arnold Bennett felkereste egyszer Bemard Shaw-t londo­ni lakásán, s rendkívül meglep­te, hogy egyetlen virágvázát sem lát. — Azt hittem, Ön nagyon szereti a virágot — szólt szem­rehányóan. — Hogyne — hangzott a hir­telen válasz. — A gyermekeket is nagyon szeretem. Mégsem vágom le a fejüket, hogy a ház minden sarkában vázába állít­sam őket. Professzor: Jones kolléga, te­gyük fel, olyan beteghez hív­ják, aki lenyelt egy pénzérmét. Milyen eljáráshoz folyamodna? Medtkus: Papot hivatnék, uram. Azok mindenkiből ki tud­ják szedni a pénzt. B. FEJÉR GIZELLA ford. — Főúr, haj van a levesben! — szólt dü­hösen az éppen arra menő pincérre. A pincér megha­jolt: « — Ejnye! — mondta. — És meny­nyi? — Hogyhogy mennyi? — nézett a vendég. — Mennyi haf? Hány szál? — Egy... — Nagyszerű! — sóhajtotta elégedet­ten a pincér. — Ez fó fel. — Az magának nagyszerű, hogy haf van a levesben?! — bámult rá értetlenül a vendég. — Igen. Azaz, az a nagyszerű, hogy csak egy hajszál van benne. — NahátI — vá­gott közbe a vendég. — Igen, ez fó fel. A gyógyulás fele — magyarázta a pincér. — Milyen gyógyu­lásról beszél?! — kérdezte dühösen a vendég. — Pa... pardon, pardon! — kért bo­csánatot a pincér. — En nem önre gondol­tam; a szakácsunk beteg, vagyis hogy hull a hafa. De lá­tom, már gyógyul szegényke... A vendég türelme végleg elfogyott: — Azonnal elvi­gye innenii! — tolta el undorral maga elől a tányért. — A hajat? — fordult felé készsé­gesen a pincér. — A levest!! — borult ki a vendég s felállt. A pincér kissé sér­tődötten kérdezte: — Vagyis vissza tetszik vonni a ren­delést? — Majd amikor meglátta, hogy a vendég távo­zik, megjegyezte: — Ön bizonyára azt hiszi, hogy a szakácsunk hajhullá­sa „ragályos". FÜLÖP IMRE O eo O h— <£ CO o < o 03 O H­—n < «/> O < — Ha mégegyszer megüt, nem felelek magamért! O 00 O < i/> O < Öcska kordék, Jövendőmondás, írástudatlanság — ez jel­lemezte a cigányságot Bulgáriában is 1944. szeptember 9­ig. A XIV. században húzódtak Indiából Perzsián, Szírián és Egyiptomon át Bulgáriába és nagyobb részük a fenti idő­pontig ragaszkodott a nomád életformához. Az ország 200 000 főnyi cigánysága számára a néphatalom győzelme jelentette az új út kezdetét. Átnevelésük nem volt könnyű, de ma már az országban 450 cigány nemzetiségű lakosnak van diplomája és működik közmegelégedésre mint tanító, katonatiszt, agronómus, művész stb. Több mint 55 000 ci­gánygyermek jár jelenleg iskolába és az öregek közül igen sokan tanulnak önként népművelési szakkörökben. A no­mádélet, a vándorlások kora végérvényesen a múlté. A mun­kaképes bulgáriai cigányok 90 százaléka letelepedett és hasznos termelőmunkát végez. Mai életüket fejezi ki saját* lapjuk címe is: Üj utakon. t BERLINER ZEITUNG) PARADICSOM AZ ANTARKTISZON Az egyik angol szaklapban bizonyos Jack Hill beszámolt arról, hogyan termesztett paradicsomot, fejes salátát, ubor­kát és retket az Antarktiszon, amikor mint távírász dolgo­zott a Halley-öbölben levő délsarki állomáson. A zöldsé­get tiz méterrel a hő alatt termelte, és a talajt vízzel és közönséges sóval pótolta 1. A virágcserepeket kavicsos ho­mokkal töltötte meg, hogy a gyökerek megkapaszkodhassa­nak és fehér villanykörték szolgáltatták napi 16 órán át a fényt. Néhány hónap múlva az állomás dolgozói már friss salátát fogyaszthattak. A kezdeti sikertől ösztönözve üveg­házakat létesítettek, ahol már redőnyökkel védték a nö­vényzetet az állandó napfénytől és gyakori öntözéssel el­lensúlyozták a délsarki levegő szárazságát. Az egyik ilyen különös 1 melegágyba paradicsomot ültettek, és négy hó­nap múlva 120 érett gyümölcsöt „szüreteltek". A munkaigé­nyes zöldségtermesztés költségei olyan nagyok, hogy a módszer nagymértékben nem alkalmazható, de kisegítő megoldást jelenthet ott, ahol a kedvezőtlen természeti kö­rülmények miatt a tudományos dolgozók nem juthatnak friss zöldséghez. ITIMES f A SZAMOVÁR Ivan Liszicin tulai fegyverkovács 1773-ban nyilván egy­hangúnak találta, hogy csak fegyvereket és vérteket készít­sen, és feltalálta a szamovárt, amely alig két évszázad alatt az orosz otthonok nélkülözhetetlen tartozéka lett. Liszicin egy régi edényt alakított át teafőzővé, és néhány évtized múlva már 70 műhelyben gyártották a szamovárt Oroszországban, de az iparág központja továbbra ls Tula maradt. A manufakturális gyártásmenet elég sokáig válto­zatlan maradt, még 1920-ban is kézzel kalapálták ki a fé­nyes, vaskos edényeket. Természetesen a technikai fejlő­dés ezen a téren is legyőzte a maradiságot, és ma már a tulai üzemben évente 600 ezer szamovárt gyártanak, éspe­dig 500 ezer villányszamovárt és 100 ezer darab hagyomá­nyos faszénfőzőt — a romantika kedvelőinek. INEUES DEUTSCHLANDf ÜNNEPI TOLVAJOK A karácsonyi és újévi ünnepek előtt nehéz volt az ame­rikai kereskedők élete. A vásárlási lázzal egyidejűleg jár­ványszerűen elterjedt a „shopliftlng", a kis üzleti tolvajlás. Az üzleti tolvajlások „kicsiségük" ellenére eddig már 2 mil­liárd 600 millió dollárjába kerültek az amerikai üzletesek­nek. Ilyenkor nemcsak a hivatásos, hanem az „amatőr" tolvajok is aktivizálódnak. Fantasztikusan leleményesek. Különösen a nők tűnnek ki ebben. Ruhájukat, sőt még intim fehérneműjüket is szám­talan feneketlen zsebbel látják el, hogy legyen hová eltün­tetni a lopott árut. A legeredményesebbnek az a módszer látszik, amelyet otthon a telefonkönyvvel előre Jól begyako­roltak: tranzisztoros rádiót, táska-írógépet, sőt még fagyasz­tott pulykát is kivisznek úgy, hogy a lábuk közé szorítják, ugyanakkor természetesen kényszeredettség nélkül lépked­nek. A házi detektívek nem bírják a munkát. Ünnepek előtt még tekintélyes hölgyek, tisztességes családapák, sőt ártat­lan gyerekek is tolvajokká vedlenek. Bűnügyi szakértők szerint valaki azért lop, hogy drága kölnihez vagy más élvezeti cikkhez jusson, másoknak meg abban telik kedvük, hogy kifognak a rend őrein. Egy washingtoni nagyáruház detektívjei nemrégen tetten értek egy ismert operaénekes­nőt, amint 200 dolláros ruhát akart elcsenni. Elvették tőle az árut, de elengedték az énekesnőt, mert egy hangver­senyre sietett a Fehér Házba. Los Angelesben egy áruházi detektív feltartóztatott egy nőt, aki fizetetlenül akarta kivinni az árut. Legnagyobb meglepetésére az Illető egy közeli város rendőrfelügyelője volt. A kis üzleti tolvajok elleni utolsó, de hatásos eszköz: hangszórók felszerelése, amelyek időről időre figyelmeztetik a nem tiszta szándékú vásárlókat: „Tegye helyére az árutl Tegye helyére az árut!" Azt mondják, e felhívás hatásos. ILife) GYÓGYSZEREK FEKETELISTÁN Indokolt borúlátással tekint az új esztendő eseményei elé az amerikai gyógyszeripar. Még januárban nyilvánosságra hozzák az illetékes kormánybizottság „feketelistáját", amely feltünteti az értéktelen, hatástalan gyógyszereket. A szak­emberek háromezer, 1938 és 1962 között legyártott gyógy­szert vizsgáltak meg és a hatalmas mennyiségnek kb. tíz százaléka kerül a megsemmisítendők jegyzékére. Ezzel egy­idejűleg árdrágítás miatt bírói eljárás indul a három leg­nagyobb gyógyszeripari egyesülés ellen, és a várható pénz­bírság összege 150 ezer dollár. Még ennél is nagyobb ve­szélyt jelent azonban a cégek számáťa a polgári perek özöne. Ugyanis az amerikai jogrend szerint az árdrágítás által megkárosítottak a vételár háromszorosát követelhetik kártérítés címén. (Welt)

Next

/
Thumbnails
Contents