Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-19 / 18. szám, péntek

MIROSLAV KÔSTKA: Ä szakember - Ez mind szép - mondta az igazgató - de mit csináljunk Urban elvtárssal? Az új szisztemizációban nincs hely a számára ... ha a törvény betűjét nézzük . . . - A törvény betűje! - hördült fel az előadó. — Amíg a kútmérgezés volt a feladatunk, addig Urban jó volt. Hosszú éveken át mérgezte a kutakat lelkiismeretesen és most dobjuk ki az utcára? - És arról sem szabad megfeledkezni, hogy Urban elvtárs különleges szakképesítéssel rendelkezik. Elsőosztályú kútmérgező, aki sikeresen végezte el a vízvezeték- és szökőkútmérgezési tanfolyamot is — toldotta meg a személyzeti osztály vezetője. - Ez igaz - szólalt meg a helyettes. - És nagyszerű újítási javaslatai voltak. Adagolt méreg, vízben oldódó mű* anyagzacskóban, háromféle kivitelben, családi, községi és nagyobb kutak számára. Szorgalmas ember volt, még idegen körzetbe is elment kutakat mérgezni. Igazán nem tehet rola, hogy vállalatunk új profilja nem a kútmérgezés, hanem a kutak tisztítása. - Érdemes kútmérgező, jó ember - tette hozzá a könyvelő. - Döntöttem elvtársak - szólt érces hangon az igazgató. - A jelenlegi magasabb színvonalú feladatok elvégzéséhez szakemberekre van szükségünk, tehát nem dobálhatjuk őket az utcára. Éppen ezért megbízom Urban elvtársat „az egészségesebb, tisztább ivóvízért" akció vezetéséve)! PÉTERFI GYULA fordítása UJ UTAKON — lluska, van egy kis Fiatom, üdülöm a szenei tó mellett és egy milliomos nagybátyám Amerikában, akinek én vagyok az egyedüli örököse. — ]ó magának, Andersen úr! — Bocsánat, én Kovács vagyok. Miért szólít Andersennek? — Mert olyan szépen tud mesélni! A férj és a feleség bejáratja az új kocsit. A motor egyszercsak bedöglik. — Azok az átkozott gyertyák! •— mérgelődik a férj. — Ez természetes, drágám — Jegyzi meg a felesége —, hiszen erős szél fúj... — Ez a nö két férjit tett szerencsétlenné! — ??? — Az egyiket kikosarazta, a másikhoz feleségül menti Szöveg nélkül... — Amikor a férjem leszel, szivem, megosztom veled minden gondodat és bánatodat! — Köszönöm aranyom, de nekem nincs semmiféle gondom és bánatom. — Épp azért mondom: „Amikor a férjem leszel!" — • — Kovács másodszor nősül. Megkérdezi a kisfiát: — No, Ocsi, hogy tetszik az új anyukád? — Apu, én azt hiszem, hogy téged átejtettek. Ez a néni már nem is olyan új. Egy vásárló panaszkodik a bátorüzletben: — Egy hete fotelt vettem maguknál és ma reggel szétesett. — Biztosan beleült valaki. — • — Egy férfi be akar menni a monte-carlói kaszinóba. — Bocsánat uram — mondja a portás — nyakkendő nélkül nem lehet bemenni! — Hogyhogy nem lehet, hiszen ott áll egy úr, ing nélkül!? — Igen kérem, de az az úr nem jön —• hanem távozik. — Megegyeztünk, hogy az óra alatt találkozunk ... ANGOL HUMOR Tanár: Mit tud a XVII. század nagy vegyészeiről? Diák: Mind meghaltak, tanár úr. Tanár: Mondjon nekem valamit John Miltonról. Diák: Khm. Megházasodott, és megírta az Elveszett paradicsomot. Azután meghalt a felesége, és megírta a Visszaszerzett paradicsomot. Riporter: Miből áll a profeszszor kutatómunkája? Házvezetőnő: Leginkább abból, hogy a szemüvege után kutat. Kritikus: A maga képei ott lesznek az összes képtárakban és múzeumokban, amikor Rafaellót, Rembrandtot és Rubenst már rég elfelejtették. Művész: Komolyan mondja? Kritikus: Igen, de előbb nem. Arnold Bennett felkereste egyszer Bemard Shaw-t londoni lakásán, s rendkívül meglepte, hogy egyetlen virágvázát sem lát. — Azt hittem, Ön nagyon szereti a virágot — szólt szemrehányóan. — Hogyne — hangzott a hirtelen válasz. — A gyermekeket is nagyon szeretem. Mégsem vágom le a fejüket, hogy a ház minden sarkában vázába állítsam őket. Professzor: Jones kolléga, tegyük fel, olyan beteghez hívják, aki lenyelt egy pénzérmét. Milyen eljáráshoz folyamodna? Medtkus: Papot hivatnék, uram. Azok mindenkiből ki tudják szedni a pénzt. B. FEJÉR GIZELLA ford. — Főúr, haj van a levesben! — szólt dühösen az éppen arra menő pincérre. A pincér meghajolt: « — Ejnye! — mondta. — És menynyi? — Hogyhogy mennyi? — nézett a vendég. — Mennyi haf? Hány szál? — Egy... — Nagyszerű! — sóhajtotta elégedetten a pincér. — Ez fó fel. — Az magának nagyszerű, hogy haf van a levesben?! — bámult rá értetlenül a vendég. — Igen. Azaz, az a nagyszerű, hogy csak egy hajszál van benne. — NahátI — vágott közbe a vendég. — Igen, ez fó fel. A gyógyulás fele — magyarázta a pincér. — Milyen gyógyulásról beszél?! — kérdezte dühösen a vendég. — Pa... pardon, pardon! — kért bocsánatot a pincér. — En nem önre gondoltam; a szakácsunk beteg, vagyis hogy hull a hafa. De látom, már gyógyul szegényke... A vendég türelme végleg elfogyott: — Azonnal elvigye innenii! — tolta el undorral maga elől a tányért. — A hajat? — fordult felé készségesen a pincér. — A levest!! — borult ki a vendég s felállt. A pincér kissé sértődötten kérdezte: — Vagyis vissza tetszik vonni a rendelést? — Majd amikor meglátta, hogy a vendég távozik, megjegyezte: — Ön bizonyára azt hiszi, hogy a szakácsunk hajhullása „ragályos". FÜLÖP IMRE O eo O h— <£ CO o < o 03 O H—n < «/> O < — Ha mégegyszer megüt, nem felelek magamért! O 00 O < i/> O < Öcska kordék, Jövendőmondás, írástudatlanság — ez jellemezte a cigányságot Bulgáriában is 1944. szeptember 9ig. A XIV. században húzódtak Indiából Perzsián, Szírián és Egyiptomon át Bulgáriába és nagyobb részük a fenti időpontig ragaszkodott a nomád életformához. Az ország 200 000 főnyi cigánysága számára a néphatalom győzelme jelentette az új út kezdetét. Átnevelésük nem volt könnyű, de ma már az országban 450 cigány nemzetiségű lakosnak van diplomája és működik közmegelégedésre mint tanító, katonatiszt, agronómus, művész stb. Több mint 55 000 cigánygyermek jár jelenleg iskolába és az öregek közül igen sokan tanulnak önként népművelési szakkörökben. A nomádélet, a vándorlások kora végérvényesen a múlté. A munkaképes bulgáriai cigányok 90 százaléka letelepedett és hasznos termelőmunkát végez. Mai életüket fejezi ki saját* lapjuk címe is: Üj utakon. t BERLINER ZEITUNG) PARADICSOM AZ ANTARKTISZON Az egyik angol szaklapban bizonyos Jack Hill beszámolt arról, hogyan termesztett paradicsomot, fejes salátát, uborkát és retket az Antarktiszon, amikor mint távírász dolgozott a Halley-öbölben levő délsarki állomáson. A zöldséget tiz méterrel a hő alatt termelte, és a talajt vízzel és közönséges sóval pótolta

1. A virágcserepeket kavicsos homokkal töltötte meg, hogy a gyökerek megkapaszkodhassanak és fehér villanykörték szolgáltatták napi 16 órán át a fényt. Néhány hónap múlva az állomás dolgozói már friss salátát fogyaszthattak. A kezdeti sikertől ösztönözve üvegházakat létesítettek, ahol már redőnyökkel védték a növényzetet az állandó napfénytől és gyakori öntözéssel ellensúlyozták a délsarki levegő szárazságát. Az egyik ilyen különös 1 melegágyba paradicsomot ültettek, és négy hónap múlva 120 érett gyümölcsöt „szüreteltek". A munkaigényes zöldségtermesztés költségei olyan nagyok, hogy a módszer nagymértékben nem alkalmazható, de kisegítő megoldást jelenthet ott, ahol a kedvezőtlen természeti körülmények miatt a tudományos dolgozók nem juthatnak friss zöldséghez. ITIMES

f A SZAMOVÁR Ivan Liszicin tulai fegyverkovács 1773-ban nyilván egyhangúnak találta, hogy csak fegyvereket és vérteket készítsen, és feltalálta a szamovárt, amely alig két évszázad alatt az orosz otthonok nélkülözhetetlen tartozéka lett. Liszicin egy régi edényt alakított át teafőzővé, és néhány évtized múlva már 70 műhelyben gyártották a szamovárt Oroszországban, de az iparág központja továbbra ls Tula maradt. A manufakturális gyártásmenet elég sokáig változatlan maradt, még 1920-ban is kézzel kalapálták ki a fényes, vaskos edényeket. Természetesen a technikai fejlődés ezen a téren is legyőzte a maradiságot, és ma már a tulai üzemben évente 600 ezer szamovárt gyártanak, éspedig 500 ezer villányszamovárt és 100 ezer darab hagyományos faszénfőzőt — a romantika kedvelőinek. INEUES DEUTSCHLANDf ÜNNEPI TOLVAJOK A karácsonyi és újévi ünnepek előtt nehéz volt az amerikai kereskedők élete. A vásárlási lázzal egyidejűleg járványszerűen elterjedt a „shopliftlng", a kis üzleti tolvajlás. Az üzleti tolvajlások „kicsiségük" ellenére eddig már 2 milliárd 600 millió dollárjába kerültek az amerikai üzleteseknek. Ilyenkor nemcsak a hivatásos, hanem az „amatőr" tolvajok is aktivizálódnak. Fantasztikusan leleményesek. Különösen a nők tűnnek ki ebben. Ruhájukat, sőt még intim fehérneműjüket is számtalan feneketlen zsebbel látják el, hogy legyen hová eltüntetni a lopott árut. A legeredményesebbnek az a módszer látszik, amelyet otthon a telefonkönyvvel előre Jól begyakoroltak: tranzisztoros rádiót, táska-írógépet, sőt még fagyasztott pulykát is kivisznek úgy, hogy a lábuk közé szorítják, ugyanakkor természetesen kényszeredettség nélkül lépkednek. A házi detektívek nem bírják a munkát. Ünnepek előtt még tekintélyes hölgyek, tisztességes családapák, sőt ártatlan gyerekek is tolvajokká vedlenek. Bűnügyi szakértők szerint valaki azért lop, hogy drága kölnihez vagy más élvezeti cikkhez jusson, másoknak meg abban telik kedvük, hogy kifognak a rend őrein. Egy washingtoni nagyáruház detektívjei nemrégen tetten értek egy ismert operaénekesnőt, amint 200 dolláros ruhát akart elcsenni. Elvették tőle az árut, de elengedték az énekesnőt, mert egy hangversenyre sietett a Fehér Házba. Los Angelesben egy áruházi detektív feltartóztatott egy nőt, aki fizetetlenül akarta kivinni az árut. Legnagyobb meglepetésére az Illető egy közeli város rendőrfelügyelője volt. A kis üzleti tolvajok elleni utolsó, de hatásos eszköz: hangszórók felszerelése, amelyek időről időre figyelmeztetik a nem tiszta szándékú vásárlókat: „Tegye helyére az árutl Tegye helyére az árut!" Azt mondják, e felhívás hatásos. ILife) GYÓGYSZEREK FEKETELISTÁN Indokolt borúlátással tekint az új esztendő eseményei elé az amerikai gyógyszeripar. Még januárban nyilvánosságra hozzák az illetékes kormánybizottság „feketelistáját", amely feltünteti az értéktelen, hatástalan gyógyszereket. A szakemberek háromezer, 1938 és 1962 között legyártott gyógyszert vizsgáltak meg és a hatalmas mennyiségnek kb. tíz százaléka kerül a megsemmisítendők jegyzékére. Ezzel egyidejűleg árdrágítás miatt bírói eljárás indul a három legnagyobb gyógyszeripari egyesülés ellen, és a várható pénzbírság összege 150 ezer dollár. Még ennél is nagyobb veszélyt jelent azonban a cégek számáťa a polgári perek özöne. Ugyanis az amerikai jogrend szerint az árdrágítás által megkárosítottak a vételár háromszorosát követelhetik kártérítés címén. (Welt)