Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-19 / 18. szám, péntek

oo BERTILLON ÍRNOK ESÉLYEI Jean Camecasse, aki 1881-ben lett Párizs rendőrigazgatója, a tudományos módszerek híveként lett ismert a bűnüldözés történetében. Hírnevét csupán annak köszönheti, hogy az intervenciónak engedve 1882 novemberének közepén kijelentette Alphonse Bertillon rendőrségi írnoknak: — Rendben van, alkalmat adok, hogy elgondolását kipróbálhassa. A jövő héttől próbaképpen bevezetjük azonosítási módszerét. Két segédírnokot bocsájtok rendelkezésére. Három hónapi határidőt adok, hogy egy visszaeső bűnözőt kizárólag a maga módszere alapján Identifikáljon. Alphonso Bertillon, a testmértékek nyilvántartásán alapuló azonosítási módszer feltalálója ezzel megkapta az évek óta várt nagy lehetőséget. Ha ugyan annak lehet nevezni ezt a kurta határidőt, hiszen min den emberi számítás szerint igen valószínűtlennek látszott, hogy három hónap alatt egy bűnözőt kétszer tartóztassanak le. Bertillon megszállottként vette fel a versenyt az idővel. Feb ruár közepéig a letartóztatott bűnözők testmértékét tartalma zó kartotékja 1800 lapot tett kl, ám nem akadt egyetlen olyan bűnözőre sem, akitől már egyszer testmértéket vett volna. EGY „DUPONT" LELEPLEZÉSE Már csak kilenc nap választotta el a határidő lejártától, amikor február 20-án késő délután egy újabb letartóztatottat vezettek hozzá. A férfi Dupontnak adta ki magát, aznap ez volt a hatodik „Dupont" — ez volt akkoriban a párizsi bűnözők kedvenc álneve. Bertillon személyesen vett róla mértéket: a fej hossza 157 mm, szélessége 156 mm, a középső ujj hossza 114 mm, a kisujjé 89 mm ... Amikor minden adatot feljegyzett, az az érzése támadt, hogy ezzel a „Duponttal" egyszer már dolga akadt. Izgatottan keresni kezdett a nyilvántartóban, a „közepes nagyságú fejek" rekeszeiben. Ezek további alcsoportokra oszlottak a „nagy", „közepes" és „kis"' fej szélesség, hüvelykujj és kisujj szerint. Elővette a letartóztatott méreteire illő rekeszt és az itt nyilvántartott tizenöt lap közül csakhamar kivette azt, amelyen az adatok milliméterre meg egyeztek „Dupontéval". A lapon nyilvántartott méretek tulajdonosát Martinnak hívták és há rom hónappal azelőtt apróbb tolvajlásért vették őrizetbe. A kartotéklappal a kezében visz szafordult a delikvenshez: — Magát már láttam egyszer. A múlt év december 15-én lopásért letartóztatták. Akkor Martinnak hívtákl A megdöbbent „Dupont" da dogva ismerte be igazi nevét. A PRÓBAIDŐT MEGHOSSZABBÍTJÁK 1883. február 21-én a párizsi lapok hírt hoztak a Martin-esetről és Bertillon azonosítási módszeréről, másnap pedig a rendőrigazgató bejelentette az írnoknak, hogy a próbaidőt meghosszabbítja — meghatározatlan időtartamra. Bertillon további segédírnokokat és külön helyiséget kapott. A kartotéklapok szaporodtak és segítségükkel egyre több rovott múltú bűnöző személyazonossága nyert megállapítást. Am a rendőrfelügyelők csak részben Ismerték el Bertillon módszerének gyakorlati értékét és így élcelődtek: — Minden szép és jó, ha egy bűnözőt már őrizetbe vettek. De hogyan alkalmazzuk ezt a mód szert, ha egy bűnöző felkutatásáról van szó, állítsunk meg tán minden gyanús személyt és mérni kezdjük? Bertillon is érezte, hogy mód szere kiegészítésre szorul és 1884-ben már új problémák fog lalkoztatták. A fegyencekről fényképeket készített, a képeket az arc egyes részei szerint szétvagdosta és tanulmányozni kezdte az orr, fül és szem különböző formált, típusait. Elha tározta: kartotókját olyan fényképekkel és személyleírással — „szóbeli képpel" — egészíti ki, melyek lehetővé teszik minden rendőrnek, hogy pontos képet alkosson bármely nyilvántar tott bűnözőről. A HÍR SZÁRNYRA KAPJA BERTILLON NEVÉT A francia fegyházak Igazgatója Bertillonnál tett látogatása után újságíróknak bejelentette, hogy Bertillon azonosítási módszerét az összes fegyházban bevezetteti. Ez a bejelentés egyszeriben felhívta a sajtó figyelmét a rendőrségi Írnokra és másnap már a nagy párizsi lapokban ilyen címek voltak olvashatók: „Fiatal francia tudós forradalmasítja a bűnözők identifikálását" — „A francia rendőrség a haladás élharcosa" — „Bertillon zseniális mérésmódszere". Rövidesen a rendőrigazgató is kiterjesztette az a n t r o p o m e t r J á t — Bertillon így ne vezte el módszerét — egés/ Franciaországra és 1888. feb ruár 1-ôn létrehozták „a rend őri azonosítási szolgálatot", melynek Igazgatójává Bertillont nevezték ki. A párizsi újságírók a módszert „bertillonage"-nal< keresztelték el és azt írták ró la, hogy „a 19. század legna gyobb ós legzseniálisabb felfp dezése a bűnüldözés területén" Bertillon Franciaország büszke sége lett és ahhoz, hogy világhírnévre tegyen szert, már csak egy „nagy vad" elejtése hiányzott. A RAVACHOL-UGY VILÁGVISSZHANGJA 1892. március 11-én anarchista merénylők dinamittal felrobbantották Benőit törvényszéki elnök házát. Így álltak rajta bosszút azért, hogy ő hozott először ítéletet az anarchisták ellen Franciaországban. A hírre egész Európa felfigyelt, hiszen láncszemét képezte az anarchisták által akkor elkövetett merénylet-sorozatnak. A rendőrség azonnal nagyarányú nyomozást indított és öt nap múlva egy besúgó révén sikerült kézrekeríteni a merénylet tervezőjét, egy középiskolai tanárt. Tőle tudták meg, hogy a merényletet egy Ravachol nevő szélsőséges anarchista hajtotta végre és külvárosi búvóhelyén ő készítette el lopott dinamitból a bombát is. A megadott címen Ravacholnak természetesen hűlt helyét találták 6s a róla kapott személyleírás is csak nagyon felületes volt. A rendőrigazgató felkérte az együttműködésre Bertillont, aki a vidéki rendőrparancsnoksá gokhoz intézett körkérdéseivel értékes támpontot kapott. SaintEtienne-ből megküldték neki egy Francois Koenigsteln nevű bűnöző 1889-ben nyilvántartásba vett kartotéklapját, azzal a megjegyzéssel, hogy az illető gyakran használta a Ravachol álnevet. Március 26-án már valamennyi újság közölte Koenigstein-Ravachol személyleírását. Négy nappal később egy párizsi vendéglős jelentette, hogy nála reggelizik egy férfi, akire ráillik az újságokban közölt személyleírás. A rendőrök ak kor érkeztek a vendéglőhöz, amikor a gyanús férfi távozó ban volt. A rendőrök láttára pisztolyt rántott elő, de rövid tusa után lefegyverezték. A Ravachol-ügy megnyitotta az utat Bertillon módszere szá mára a kontinens valamennyi országába. Csak Alblon nem hódolt be az antropometriának. (kgyj Tudós, kalandor, szélhámos A széptevés, a csábítás, a szerelmi ármány és diadal nagymestereként tartja számon a történelem Ciacomo Casanovát. Ma már nehéz kideríteni, mennyi volt az igazság Casanova kalandjaiban, mit színezett túl, és mit tettek hozzá a kortársak. A Faustok és Don Jüanok gárdájához tartozott, éles eszével túlemelkedett kortársam, a tudomány minden ágához konyított, de mindenben felületes volt, nem önzetlenül művelte, hanem önző érdekeinek megfelelően kamatoztatta tudományát. Míg Don Juan a romantika megtestesítője, Casanova a hideg realizmusé: ész-ember,' akinek a pillanatnyi gyönyörök kellettek, aki mások együgyűségéből tőkét kovácsolt magának, s ezt mások, de főképp saját gyönyörködtetésére el is mesélte. Don Juan kalandjait mások örökítették meg, az öregedő Casanova emlékirataiban saját magának állít emléket. Ciacomo Gerolamo Casanova színészcsaládban született. Apja korán elhalálozott. Életé rövid történetében így ecseteli életpályája kezdetét: „Anyám 1725. április másodikán húsvét napján hozott a világra Velencében. Előző nap erősen vágyott rákra. Nagyon szeretem a rákot. A Giacomo Gerolamo névre kereszteltek. Nyolc és j él éves koromig hülye voltam. Háromhavi vérzés után Páduába küldöttek, ahol kigyógyultam a hülyeségből s hozzáfogtam a tanuláshoz, tizenhat éves koromban doktor lettem, papi ruhát öltöttem, s Rómába mentem szerencsét próbálni. Gazdám, Asquavlta bíboros francia nyelvmesterem lánya miatt elbocsátott". Casanova volt aztán katona, zenész, diplomata, pap, jogi dok tor, mérnök, üzletember, gyáros, matematikus, csillagász, besúgó, alkimista, okkultlsta és könyvtáros. Minden hivatásban megcsillantotta sokoldalúságát, amellyel a legbizalmatlanabb egyéneket ls levette lábáról, és páratlan szemtelenségével mindenütt pártfogókra tett szert. Emlékirataiból kitűnik, hogy szülővárosából, Velencéből azért kellett menekülnie, mert gúnyiratokban kikezdte a patríciusokat, különösen feleségük erkölcseit. Kalandot és gyönyört keresve beutazta Európát, különféle botrányokba, kártyacsalásba, váltóhamisításba keveredett. Az inkvizíció nyomós okok alapján lecsukatta, de Casanova 15 hónap múlva vállalkozott arra, ami eddig senkinek sem sikerült: megszökött az ólombörtönből. Következett Párizs és újabb kalandok. Tizennyolc év múlva visszatér" szülővárosába, megalkuszik az inkvizícióval és besúgója lesz. 1782-ben ismét pamflettet ír Se szerelem, se nők, vagyis a megtisztított istálló címmel, amiért újból menekülnie kell. Ekkor már egész Európa rendőrsége nyilvántartja Casanovát. Ojabb kalandok következnek, de ezek már elhalványulnak a régiek mellett. Casanovát is elérte volna az öregedő kalandorok végzete, dicstelenül végezte volna, ha a sors össze nem hozza Waldstein gróffal, a történelmi nevezetességű Wallenstein leszármazottjával, aki meghívta őt csehországi duchcovi (Duxj kastélyába könyvtárosnak. Itt írta 13 éven át emlékiratait, s itt végezte életét 1798-ban. Szélhámos volt-e Casanova? Minden kétséget kizáróan Igen, ezt még rehabilitálói sem merik cáfolni. Csakhogy műveltségével, charme-jával még szélhámosságát ls megszépítette. Emlékiratainak magyar fordítója, és életművének magyarázója Kolozsvári Grandpierre Emil azt írja róla: „Legnagyobb hazugsága kétségkívül az ólombörtönből való szökésének fantasztikus története. A szökés leírásában a részletek oly szándékoltan bonyolult szövevényét teremti meg az adatok/ olyan bozótfát, hogy az éber olvasó foggal fog gyanút. Mindamellett a szökés ténye igaz. Életében a 1 Hawpír^ (KÖVETKEZIK: ANGLIÄBAN KŰNYV JELENIK MEG AZ UJJLENYOMATOKRÓL J Casanova, az életművész O Halála után sem hagyja békén a nőket O Európa vándora Duchcovban alussza örök álmát szökés nem csupán annak érdemén fátszlk szerepet, hogy végo szakad hosszú senyvedésének, nemcsak annak révén, hogy ismét szabad lesz — ez a kalandos tett egyben tőke ts, amelyet Casanova remek érzékkel kamatoztat." Casanova életét nemcsak kalandjai tették mozgalmassá. Allandóan kutatott, valamibe belefogott, aztán abbahagyta, da mindig kellett valamivel foglalkoznia. Egyszer értekezést írt, amelyben (egy műben!) vegyészeti, matematikai, csillagászati, logikai, erkölcsi, hittudományai, politikai, történeti, irodalmi és művészeti problémákat taglalt „egy lélegzetvételre". Okkultizmussal is foglalkozott, de nem azért, mert hitt benne, hanem hogy hiszékeny főnemesi pártfogóit becsapja s anyagi haszont húzzon belőle. Nekikezdett a kártya története megírásának, később a lengyel felkelések történetét akarta megírni hét kötetben (csak három jelent meg belőle). Franciaországban a selyemhernyótenyésztés új módját akarta meghonosítani, Spanyolországban földreformot javasolt, Kurlandban bányaműveléssel foglalkozott, Valenciában operaszövegkönyvet írt, Velencében új kelmefestési eljárást javasolt. Lefordította az Illlászt és regényeket is írt (franciául és olaszul). Egyik regényének utópista gondolataiért Verne is lelkesedett. Érdekesek oroszországi élményei. Pétervárt Nagy Péter rögtönzött városának nevezi, s leírja tárgyalásalt 11. Katalinnal a naptárreform bevezetéséről, amelynek szerzője Casanova lett volna. Moszkváról úgy nyilatkozik, hogy „míg az ember Moszkvát nem látta, Oroszországot sem látta". Moszkvábaa vélte felfedezni a „szláv lelket" Tavaly tavasszal Ravennában különös tanácskozásra jöttek össze a Casanova név viselői. Az ötezer Casanovát mintegy ötvenen képviselték azzal a cél- \ lal, hogy „visszaállítsák névrokonuk hírnevét". Hangoztatták, hogy szerelmi kalandjait túlszínezték, mert évente legfeljebb háromszor szeretett bele valakibe, s 40 év alatt csak 116 szerelmi kalandja lehetett Casanovának, ez pedig szóra sem érdemes. Csehország földjén porlad a nagy kalandor teste. Állítólag sírjában sem hagyja nyugton a nőket. Azt mesélik a környéken, hogy ha egy asszony vagy lány halad el sírjának vessző kerítése mellett, a vesszők hajladozni kezdenek, belekapaszkodnak a fehérnép szoknyájába, s az emberek a vén Casanova incselkedésének vélik ezt. A Casanova-emlékiratok és külföldi forrásanyag alapján: L. L. Q PÁL ISTVÁN, LOSONC Feleségem beteg, már kilenc kilót lefogyott. Gyógyszert Svájcból kértem. Meg is kaptam a választ, hogy még 1967. december 20-án címemre elküldték. Sajnos még a mai napig nem kaptuk meg. Hol tudnám a küldeményt megsürgetni? Önnek a külföldi gyógyszerküldeményt a losonci posta vámkirendeltségén (Colnica) kell megérdeklődnie. Minden külföldi gyógyszerküldeményt ugyanis az illetékes postahivatalok vámktrendeltségei ellenőriznek. Ok értesítik majd Ön4, ba a küldemény megérkezett. • T. Á. VÁRGEDE Szeretnék ' Magyarországra költözni. Kérem válaszoljanak, van-e ennek lehetősége? Magyarországra költözködésének lehetőségéről Önnek a legpontosabb felvilágosítást a Magyar Főkonzulátus adja meg. Címe: Bratislava, Palisády 65. « BAJMÖCZI JÓZSEF, RIMASZOMBAT Szükségem lenne a Prágai Magyar Hírlap 1932— 34-es évfolyamának néhány számára. Hol tudnék ezekhez a számokhoz hozzájutni? Forduljon az Egyetemi Könyvtárhoz, címe: Univerzitná knižnica, Bratislava, Michalská nl. e. 1. O F. L., NAGYMEGYER Leveléből kitűnik, hogy a Mit tenne? című új rovatunkat hasznosnak tartja. Megjegyzi azonban, hogy csak akkor lesz célravezető, ha a válaszok alatt nem tüntetjük fel a feladó nevét és címét. Ellenkező esetben az Illető kl volna stzolgáltatva különféle szóbeszédeknek, ami — tudjuk — vidéken szokás. Véleményünk szerint névtelen válaszok közlése nem teljesítené a rovatnak szánt küldetését. Elgondolásunk ugyanis az, hogy minden héten űj kérdést teszünk fel, s olvasóink válaszaikban, humorosan kipellengérezik munkahelyük, lakhelyük hiányosságait. 0 BATTA GÁBOR, KOŠICE A hírekben előforduló pontatlanságokra hívja fel a figyelmet és konkrét példaként közli a japán közlekedési balesetekről közölt január 5-1 és 6-1 hírekben látható különbséget. A bírálat jogos. S az sem mentesítő körülmény, hogy a hírszolgálati irodák igen sok esetben kétszer adják ki ngyanazt a hirt — eltérő adatokkal. • KOSÁR MARGIT, SÁROSFA „ ... ha társaságban valamilyen hírt mondok, olyat, ami az Oj Sfeó utolsó oldalán van, elmosolyodnak ... Akkor úgy sem Igaz. Mit gólnak ehhez?" A híreket szovjet, angol, magyar, német, francia és természetesen hazai forrásokból kapjuk. Néha szándékosan veszünk fit olyan hírügynökségi híreket is, amellyel mosolyra késztetik olvasóinkat, mert elvünk, hogy jó a napot mosolyogva kezdeni!