Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)
1968-01-19 / 18. szám, péntek
: Üg Szót • Szerkessze velünk az Új Szót • Szerkessze velünk az Új Szót # ásunk összegezése, fiatalok, — férfiak, falusiak és városiak tük találjuk G e r i nkat első számától . De véleményt írt Nem egyben olvas! felhívásukra észre[ell-e ékesebb tanúviszonyáról? megalázónak tartja at is. Tudjuk, látjuk, ben ragadtak tollat. » elárulja. Nehéz is ÍZ elkészített díjakat >unk következő pénink további vélemé>ot elsősorban ifjúsági bővíteném, ahol foglehetne a fiatalok eliével (a 9 éves iskola Továbbá a „művelődés ibbtanulás korparaiics" igyében az ifjúság előtt adatokkal kellene fog. Szerintem az ifjúság ésénél káros az ún. „Is-S" gyakori igénybe véírt előfordul, ho^y keátermett fiatalok könytudnak elhelyezkedni iégesebbek rovására. K i s s L a j o s, Érsekújvár. menjünk? 4 4 című rovatcsokat közölnék a kilen< részére. Kovács Erzsébet, Érsekújvár ek olvasni a fiatalok hisz még én is fiatal Új rovatot vezetnék be, foglalkozna a fiatalok és segítene ügyes-baaikban. Kiss Ferenc, Ipolyság. s lenne bemutatni a kiiskolákat, tantestületükben tanuló diákjaival, tomagyar vonatkozású tőis r— munkájukkal, eredméproblémáikkal egyaránt. ló Árpád, Alistál ane hetenként egyszer li az ifjúsági rovatot, fiataljaink mindennapi áival foglalkozna ripor>eszélések, esetleg anjrmájában. Budai József, M u 1 y a d. Javaslom, hogy a lap hasábjain többet foglalkozzanak a pályaválasztás problémáival. |ó lenne ismertetni, milyen főiskolákra jelentkezhetnek tanulóink. jakab Sándor, Ptrukia Az ifjúsági rovatban megszólaltatnám egyes szak-, középilletve alapiskolák növendékeit és felvetném falujuk, városuk fiatalságának problémáit. Ravasz Veronika, J ó k a. Többet kellene foglalkozni a középiskolákból kikerülő fiatalok elhelyezésével. Kelecsényi |*nos, Csata Hasznos lenne a falusi (és nem falusi) fiatalok bemutatása, illetve megszólaltatása. Mózes Lajos, Fél. Javaslom, hogy a lap bővebben foglalkozzon az ifjúság dolgaival. Nagyon sok fiatal nem ismer tiszteletet az idősebbekkel, az öregekkel szemben. Tóth András, Csarnahé Szeretném, ha lapunkban foglalkoznának a pályaválasztás kérdéseivel, problémáival. Füri Erzsébet, Garamszentgyörgy. Katona vagyok Csehországban és örömmel olvasok anyanyelvemen. Nagyun érdekelnének — és gundolom, másokat is — az ifjúság életéről szóló cikkek. Olyanok például, mint a Két Katica. Amihez hozzá lehet szólni, ami vita tárgyát képezi. Zsigmond Pál, katona, Stará Boleslav A nemi élet kérdéseinek magyarázásával — egy ifjúsági rovat keretében — segítenék a fiatalok felkészítésében a rendezett családi életre. Lamos Vilmos katona, Prachatice. Feltétlenül szükségesnek tartanám az Oj Szó Gyermekrovatának ifjúsági rovattá történő kibővítését és e rovat által segíteni kellene az ifjúság nevelésében, elsősorban azokon a területeken, melyekre az iskola mai koncepciója következtében nem fektet kellő súlyt, (esztétikai nevelés, az irodalom, a komoly zene, a képzőművészetek értése és megkedvelése stb.). Tóth Tibor, Ipolyság Életünk egyik legégetőbb problémája a fiatalság nevelése. A bővített számokban több cikket közölnék a fiatalság neveléséről és problémáiról. Hank József, Ha vírov. Az Oj Szó nem közölhetne hetente egy-egy új táncszámot? Egri Ferenc, Szene. Hasonló javaslattal fordult hozzánk: Sreibert István katona, České Budéjovice, Mészáros Mária, Pózba. Kellene egy rovatot indítani „Pályaválasztás" címmel. Társadalmunk fontos problémája a fiatalság és annak lövője. Bizony sokszor megtörténik, hogy a szfilű is, a gyermek is tanácstalan. Bajasz Balázs, Lelesz Nem ártana egy kissé többet és alaposabban foglalkozni a szocialista nevelő munkával. Botlik József, Podhajská. Halló, fiafalok Az ifjúsági rovat bevezetésére nagyon sok javaslat érkezett. Ez csak alátámasztotta elképzeléseinket. Már az elkövetkező hetekben megindítjuk a fiatalok rovatát 12 oldalas bővített számunkban. A sok-sok ötletet, észrevételt, kérést igyekezni fogunk .megvalósítani, kielégíteni. Híres emberek A lapban bevezetném a „Nevtís emberek élete és munkássága" című rovatot. Lűrincz László, B e r e u c s Szeretnék olvasni a múlt híres egyéniségeiről. Balázs László, Nagydaróc. Oj rovatot vezetnék be híres emberekről: hogyan éltek és hogyan élnek. Kalmár Erzsébet, C s e n k e. Oj sorozatot javaslok, melyben minden héten egyszer az ókor egy-egy nagy államát, és azok nagy egyéniségeit mutatnák be. Forró Anna, Érsekújvár. Több cikket szeretnék olvasni csehszlovákiai származású magyar tndósokról, művészekről, sportolókról. Itt közölném az e területen született magyarjaink életét is. A szocialista internacionalizmus mei> llett ezzel erősíthetnénk a hazai magyarság nemzeti öntudatát is. Mudr. Juhász István, Tiszacsernő Nagyjaink életéből hozzanak derűs eseményeket! Pék Lajos, Feketenyék. Szeretnék olvasni a nagy fran cla forradalom nagyjairól. Tóth János, Ipolyhidvég Szeretném, ha a csehszlovákiai magyar, valamint a magyarországi mai költök müvei — alkotóik rövid életrajzával — rendszeresen megjelennének. Mázik Mihály, iskolaigazgató, T o r n a ú j f a 1 u. Szeretném, ha nagy emberek (tudósok, politikusok hadvezérek stb.) életéről, munkájáról közölnének írásokat. Például: hogyan keletkezett a Nobel-díj, Lenin dlj; kik és miért részesültek benne ed dig. P a t a k y Albert, A j n i c a k 6 Közöljenek írásokat a legendás bősökről, mert ez egyaránt érdekli a fiatalokat és a felnőtteket. Kemechey Anna, Ktrálybelmec Szeretném sportolók, színészek vagy más világhírű személyek élet regényét olvasni folytatásokban. Bellns Imre. F. kel „Büszkeségeink" című rovatban Szlovákia tudós szülötteit — íróít, képzőművészeit, élenjáró dolgozóit Ismertetném. Asztalos Imre, Szigetújfalu, (Magyarország). Szívesen vennénk nagy és híres emberek életrajzának közlését. Fifka Károly, Érsekújvár Bevezetném a „Mit tudunk a nagy emberekről" című rovatot. Molnár Ferenc, Dunaszerdahely. Olvasóink javaslata alapján már mai számunktól kezdődően bevezetjük NEVES EMBEREK című rovatunkat. A közeljövőben az új rovat témakörét rendszeresítjük. A következő sorozatokat készítjük elő: • Nobel-díjasok. 0 A magyar történelem nagy alakjai. • Nemzetközi Lenin-díjasok. • Akik az 1918 as eseményekben szerepeltek. Ogy hisszük, hogy programunk gazdag és érdekes. A további ötleteket, javaslatokat ezután is szívesen fogadjuk. MIKOR JELENJEN MEG A 12 OLDALAS SZÁM? Vincze Péter, kismácsédl dunaszerdahelyi olvasóink feltetté leményüket, amikor a szerkesztős dalas szám pénteken, a 12 oldalas Emlékeztetünk ft (hívásunk beve juk döntésünk helyességét, másré vaslata alapján a bővített számai A 16 oldalas szám pénteki megje nagyon kevés kivétellel — helyesli. A 12 oldalas számot illetően kis rosi olvasóink (ahol a kézbesítés és van) kitartanak a vasárnap mellett, s é g-e azonban a keddet, a kisebb Szerkesztőségünk újabb döntés e hagyni vasárnapra, vagy áttenni k nénk, ha sikerülne olvasóink több még egyszer feltesszük a kérdést és Baranyai Erzsébet, k a kérdést, hogy mién kérjük véég már úgyis döntött, hisz a 16 olpedig vasárnap jelenik meg. zetőjére: egyrészt ellenőrizni kívánszt az év folyamán, olvasóink jank áttehetők más napokra is. lenesét olvasóink döntő többsége — sé megoszlanak a vélemények. Váárusítás ezen a napon is biztosítva A beérkezett javaslatok többhányada a szerdát javasolja, lőtt áll: a 12 oldalas számot megeddre, esetleg szerdára? Szeretségének Igényeit kielégíteni, ezért 1. vasárnap 2. kedden 3. szerdán ? Kérjük olvasóinkat, minél többen küldjék be válaszukat, hogy döntésünket több véleményre alapozhassuk. Ez igazán nagy hozzájárulás lesz lapunk szerkesztéséhez. A levelezőlapra, illetve levélre elegendő a javasolt nap feltüntetése indoklás nélkül. Várjuk válaszaikat! o, mindegy, mindennek vége. Nem lehet itt semmit sem elkerülni. - Van nekem elég bajom, azt sem tudom hol áll o fejem. Az egyik fiam lázasan fekszik otthon egyedül... A másikat ma operálják vakbélre ... a férjem ... a férjemnek meg a féllábát leszelte a vonat. Jaj, Istenem, van nekem elég bajom! - szipogta. Talán eltalálta a helyes hangot, mindenképpen sajnálatot kell kelteni az elIdvicsekBeuu lenőrben, akkor tolón kissé meglágyul a szíve, az a kérlelhetetlen kőszíve! Valóban, már is lágyabbak a vonásai, a szeme is barátságosabban fénylik. Mintha részvét, együttérzés, meleg emberség parázslana benne. — Ez már így szokott lenni, asszonyom: ha jön a baj, akkor csőstül jön ... Bizony könyörtelen az élet, dehát mit tehetünk. Nagyon sajnálom.... de leltároznunk azért mégis kell... — Igen ... hogyne ... természetesen kell... Ilyen lelkiállapotban nem könnyű, elhiheti... Vajon mennyi lesz a hiány?... ÉS milyen következményei lesznek? Egyre ez motozott most az asszonyka fejében. Két-három ezer? Négy? Vagy még annál is több? Nem tudja. Most még nem, de nyilván hamarosan megtudja ... December elején kivett o kosszóból ötszázat, majd négyszázat. A Pityukának kesztyű, pulóver kellett, a Zolikának cipő, végigruha, sál, meleg alsó. Majd visszateszi a fizetéséből. Majd, majd ... Nem tette vissza. Aztán a férjének is kellett volna télikabát, már tavaly is elhalasztották a vásárlást. Majd az idén. Meg is lett volna rá a pénz, de az ősszel kitalálták, hogy beszereltetik a központi fűtést (Kovácsék is beszereltették a harmadik szomszédban), s ha már egyszer olyan szépen kitalálták, meg is valósították ... Aztán karácsony előtt váratlanul beállítottak a sógorék Zalából. Ügy érte őket a látogatás, mint derült égből a villámcsapás. Szerencsére éppen karácsony előttre tervezték a disznóölést, így a kosztjuk megoldódik, nem viszi a pénzt a háztól. Hanem a sógorék különleges igénnyel hozakodtak elő: szeretnének egy-két napot a Tátrában tölteni ... Enyhe célzással támasztották alá az igényüket: a nyári vendéglátást emlegették... Igen, igen, a nyáron ők is jártak Zalában: három napot töltöttek a Balatonnál a sógorékkal... Kölcsönkenyér visszajár! Ez a váratlan fordulat új helyzet elé állította a családot. Kopott télikabátban nem mehet a férje a Tátrába, nem bizony, nem mehet. Újat kell venni. De miből? Ismét belenyúlt a kasszába. Nem is mer rágondolni, hogy mennyit vett ki, mert nemcsak télikabátra kellett o pénz. Két-három nap a Tátrában! Úristen! Oda egy rakás pénz kell! Mit csináljon? Kérjen kölcsön valakitől? Kinek van ilyenkor ünnepek előtt felesleges pénze? Senkinek. Belenyúlt a kasszába, belenyúlt, belenyúlt... Hát tehetett mást? Csak nem mondhatja meg a sógoréknak, hogy nincs egy megveszekedett vasuk sem. Nem, nem mondhatja meg, mert tavaly nyáron dicsekedett, illetve dicsekedtek, hogy ilyen jól, meg olyan jól megy a soruk, hogy a világon mindenük megvan... Megvan mindenük! Olyannyira meg, hogy rövidesen autójuk is lesz szép, vajszínű. Már csak hónapok, esetleg hetek kérdése és meglesz. Legközelebbi találkozásukkor talán már együtt kocsikázhatnak, úgy bizonyI! Ezek után hogyan mondhatták volna a sógoréknak, hogy nincs pénz, hogy nem mehetnek a Tátrába? Nem mondhatták, nem is mondták. Mosolyogva bólogattak: természetesen elmennek, hiszen gyönyörű a Tótra ilyenkor, kell is egy kis kikapcsolódás, ráfér mindannyiukra, hiszen egész évben dolgoznak, hajszolják magukat, hogy legyen gépkocsi, központi fűtés ... De nemcsak központi fűtés kellett az ősszel, hanem ... fel kellett túrni a hagyományos hálószobát is. Fel bizony! Már csak nem alhat ágyban a dolgozó ember a huszadik században! Hiszen már mind a két szomszédban kicserélték az ágyakat „válendára". Nekik is „válendás" szoba kellett, szivocsos, háromezer egyszázért! Nesze neked kasszak Istenem, Istenem, hová tettem az eszem! Dél felé járt az idő. Az ablakon hervadoztak a jégvirágok, s megmutatta magát az ablakon túli világ. És akkor, egy piciny madár, egy sárga tollpamacs tapadt az ablaküvegre aprókat pityegve. Éhezett, fázott, talán morzsát keresett az ablakpárkányon, de nem lelt. Kopácsolt a kicsi csőrével, mintha könyörgését akarta volna tudtára adni a bentlévőknek ... Felsóhajtott az asszony, összeszorult a szive. Cserélnék én veled, cinege madár. Felcserélném jóllakott gyomromat a tiéddel, az éhségeddel, nyomorúságos helyzetemet a szabadságoddal! Fakó hangon szólott az ellenőr: ' - Hát itt baj van, kérem, bizony baj... nagy baj... Négyezerkilencszázhatvanöt korona a hiány... És ezt, sajnos, nem lehet letörleszteni... Sajnos, nem lehet, asszonyom, ez bizony bíróságot jelent.... Bíróságot... Tudja ... Már akkor is tudta, amikor belenyúlt a kasszába. Tudta, és mégis belenyúlt, mert nem tehetett mást, mert úgy hozták a körülmények, mert olyan bolon'dos és erőszakos ez az élet, hogy rákényszerítette ... Az ellenkezést teljesen feleslegesnek tartotta. Nem is próbált magyarázkodni. Szeméből eleredtek a könynyei... szégyenkezve hajtotta le a fejét... Odakint az ablakpárkányon ismét a kis cinege kopácsolt. Mintha kacagott volna. Pedig nem kacagott: panaszos pityegésével azt adta a világ tudtára, hogy fázik és éhezik ...
