Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-09 / 339. szám, szombat

A TREB

I$0

VI JÁRÁS NÉHÁNY MEGOL

DÁST SÜRGETŐ NYlLT KÉRDÉSE A

Szlovák Nemzeti Tanács legutóbbi plenáris ülésén elhangzott beszámoló részletes áttekintést nyújtott arról, hogy a kelet-szlovákiai kerület az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésében elért sikerei ellenére is lemarad a többi kerület mögött, és az adott lehetőségek nincsenek eléggé kihasználva. A beszámoló a végrehajtott elemzés alapján egyebek között megállapítja, ihogy a kelet-szlovákiai kerület — Jóllehet itt a legnagyobb a népszaporulat és a munkaerő-tartalék, Jelentős nyersanyagbázissal rendelkezik és jó a földrajzi fekvése is, — Csehszlovákia Ipari termelésének legkisebb hányadát képviseli. Még kedvezőtlenebb e téren a helyzet a trebiäovi járásban, ahol 1000 lakosból mindössze 40,6 lelt alkalmazásra az iparban (a kerületben 95, az egész köztársaságban pedig 179,9 személy). Rendkívül kedvezőtlen a nők alkalmazottságának részaránya ls, nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Noha az említett járás túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű, mezőgazdasági dolgozóinak csak 34,8 százaléka nő, míg a kerületben 49,5 az egész köztársaságban pedig 51,7 százaléka. Ezúttal mindenekelőtt a trebiäovi járás déli részéről, Királyhelmecről és Nagykaposról kívánok megemlékezni. A beszámolóban kevés szó esett erről az elmaradott körzetről. Érthető, hisz az SZNT illetékes osztályának és a KNB dolgozóinak még 1961—62-ben végzett felmérése alapján az említett területet nem sorolták az elmaradott körzetek közé. Csupán a kelet-szlovákiai kerület északi részéről (Bardejov, Michalovce, Humenné, Poprád, PreSov, Sp. Nová Ves) emlékeztek meg. Éppen ezért érthető, hogy minden kérést, figyelmeztetést és a trebiäovi Járás déli része egyes égető problémáinak megoldására tett javaslatot csupán nyilvántartásba vettek, megoldásukat azonban elodázták. Pedig közismert, milyen vigasztalan a helyzet kiváltképpen Klrályhelmecen a JNB 1960. évi megszüntetése óta. A trebiäovi járás elmaradt részének fejlesztését célzó első javaslatot a kormány 1966. július 15-én hozott 242/66. sz. határozatának értelmében 1966 decemberében dolgozták ki a trebiäovi JNB tanácsa számára. Ezt az anyagot a JNB tanácsa határozatának alapján a kelet-szlovákiai KNB elé terjesztették azzal a kéréssel, hogy tárgyalja meg a trebiäovi járás kevésbé fejlett körzete gazdasági fellendítésének Javaslatát s jelölje ki a megvalósítás határidejét. Nem tudjuk, mi lett a sorsa ennek az anyagnak, amely pedig nagyon tárgyilagosan mutat rá a körzet áldatlan helyzetére. Ám abból, hogy a beszámoló rendkívül keveset foglalkozik ezzel a kérdéssel, az a következtetés vonható le, hogy a KNB és az SZNT vajmi keveset tett a helyzet megoldása érdekében. Késik a korszerű technika alkalmazása A legutóbbi beszámoló sem vázolta a körzet megsegítésének lehetőségeit, ellenkezőleg, leszögezte, hogy az 1967 —1970-es években Királyhelmecen és Nagykaposon nem számolnak semmi nemű Ipari üzem építésének megkezdésével. S arról sem tudtunk meg semmit, hogy mi várható a későbbi években. Az a téves nézet, hogy ez virágzó terület, valószínűleg abból ered, hogy itt működik az átrakodó állomás (Cierna nad Tisou, Nagykapos) és a vaján! hőerőmű. Ezeket nagy ipari objektumokként könyvelik el, s ez olyan benyomást kelt, mintha meg volna oldva a lakosság alkalmaztatásánák kérdése. Csakhogy a vajáni helyzet jellemzésére elegendő annyi, hogy az üzem dolgozóinak mindössze kb. 40 százaléka halyi vagy környékbeli. Lehetséges az is, hatással van az előbb emiitett vélemény kialakulására, hogy megkezdődött a kelet-szlovákiai síkság vízrendszerének rendezése. A hivatalos nyilatkozatok szerint e nagy építkezés első szakasza állítólag már befejezést nyert, és nagy hasznot hajt a szövetkezeteknek valamint az állami gazdaságoknak. A való helyzet azonban az, hogy ebben a túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű körzetben a mezőgazdaság nem fejlődik a kívánt ütemben. Sőt bizonyos pangás jelei mutatkoznak. Lemérhető ez abban is, hogy ott, ahol valaha forradalmi lelkesedéssel láttak hozzá a szocialista szövetkezeti falu megteremtéséhez, csappant az érdeklődés a termelés színvonalának, főként a gépesítés és a modern technika alkalmazásával történő emelése Iránt. A szövetkezetekben munkaerő-felesleg mutatkozik, s a szövetkezetek vezetősége kötelességének tekinti, hogy valamennyi tagjának munkalehetőséget nyújtson, még a gépesítés bevezetésének és a műszaki vívmányok kihasználásának rovására is. — Vízrendészet problémákkal A szövetkezeti dolgozók körében kedvezőtlen visszhangot keltett az is, hogy a kelet-szlovákiai síkság vízrendszerének építését megszakították, illetve nem kezdték meg az úgynevezett második szakaszt. Az első szakasz — véleményünk szerint — nem hozta meg a várt eredményt. Közismert tény, hogy a kelet-szlovákiai síkság folyóvizeinek eddigi szabályozása nincs arányban a ráfordított összeggel. Bár ezt a vidéket megmentette az árvíz veszélyétől, mégis a szakemberek Michalovcén rendezett legutóbbi értekezletükön beismerték, hogy a szabályozás tervét nem dolgozták kl tökéletesen. Erről tanúskodik az is, hogy tavasszal több ezer hektár szántóföld került víz alá, s a víz a nem szakszerűen épített csatornarendszer miatt nem csapolható le. Nyáron viszont, a nagy szárazság idején, nem volt vlz az öntözéshez, mert az eddig felépült szivattyúállomások teljesítménye rendkívül alacsony. A hivatalos helyek a kritikára válaszolva szüntelenül azt hangsúlyozzák, hogy egyelőre csak az első szakasz épült meg, s ami ma még nem tökéletes, azt helyrehozza a második szakasz megépítése. Ám az eddigi tájékoztatások szerint a második szakasz építésének terve még nem készült el, ami annyit jelent, hogy évekig kell várnunk a kelet-szlovákiai síkság vízrendszerének kiépítésére. Ezzel az említett na'gyszerű és rendkívül reális terv sokat veszít jelentőségéből, s a jelenlegi helyzet kétségeket és bizalmatlanságot kelt az iránt, hogy egyáltalán megvalósul-e. Hozzájárul még e hangulat erjedéséhez az ls, hogy az építkezésre fordított beruházási költségek egy részével azokat a szövetkezeteket akarják megterhelni, amelyek érdekeltek a folyóvizek szabályozásában. A szövetkezeti dolgozók joggal bírálják ezt a politikát, s arra hivatkoznak, hogyha ipari üzemet építenek, annak építkezési költségeit az állam viseli. Miért nem érvényesítik ezt az elvet a mezőgazdaságban ls, hisz a kelet-szlovákiai síkság folyóvizeinek szabályozása, az öntözőrendszer kiépítése — jóllehet csak hosszabb idő elteltével — egész társadalmunknak hasznot fog hajtani. Bizonyára helyes lenne, ha a felelős szervek alaposan elemeznék ezt a kérdést és olyan megoldást lelnének, amely mozgósítőlag hatna és meggyorsítaná a nagyszerű terv megvalósítását. Így a kelet-szlovákiai síkság belterjes zöldség- és gyümölcstermesztő területté válhatna. Az ottani mezőgazdasági dolgozók, akik a falu szocializálásáért folytatott harc élvonalában álltak, kétségtelenül megérdemelnék, hogy a felsőbb szervek figyelembe vennék érdekeiket. Annál is Inkább, mivel a helybeli lakosság sok problémát azzal magyaráz, hogy ezek megoldása azért késik, mert olyan területről van szó, amelyen nagyobbrészt magyar nemzetiségű dolgozók laknak. Kevés a munkalehetőség Iparról ezen a vidéken aligha beszélhetünk. A Cierna nad Tisou-1 és a nagykaposi átrakodó állomástól és néhány — összesen mintegy ezer embert foglalkoztató — üzemtől eltekintve, ipar itt egyáltalán nincs. Az ipari munkaalkalom egyetlen bő forrása a vasút, amely több mint 4000 embert alkalmaz. Ha Vajánban megépül a második hőerőmű, s a hőerőmű szolgáltatta hőenergia alapján nagy üvegház-gazdaságot létesítenek, valószínűleg részben megoldódik a foglalkoztatottság kérdése Nagykapos környékén. Szükséges továbbá, hogy megteremtsék a dolgozók számára megfelelő közszolgáltatásokat és kulturális intézményeket. Rendkívül sürgős a vízvezetéki és csatornahálózat építésének befejezése Nagykaposon, nem különben a város rendezése és az üzlethálózat teljes kiépítése. Ez elsősorban azért fontos, mert a vajáni hőerőmű dolgozóinak többsége nagykaposi lakos. Ezzel egyidejűleg szakiskolát kellene létesíteni, amely középkádereket képezne ki a vajáni hőerőmű számára. Ahhoz, hogy mindezt megvalósíthassuk, szükséges, hogy a központi hivatalok — elsősorban a kormány — elegendő pénzt bocsássanak rendelkezésre. Bonyolultabb az elmaradottság kérdésének megoldása Királyhelmec környékén, ahol több ezer olyan személy, főleg nő él, aki egyáltalán nincs munkaviszonyban. Továbbá Itt egyáltalán nem folyik lakásépítés. A vízvezetéket ugyan bevezették, de nem tudjuk, mikor építik ki a csatornahálózatot. A Járási funkcionáriusok véleménye szerint a legmegfelelőbb az lenne, ha Királyhelmecen bútorgyárat létesítenének, amely nagyobb mértékben foglalkoztathatna nőket is. Mindenekelőtt a Szovjetunióba szállíthatnánk bútort, ami tekintettel a határ közelségére rendkívül előnyös lenne. A probléma azonban nem oldható meg oly módon, hogy a Járás és a város funkcionáriusai beutazzák az egész köztársaságot, és a szó szoros értelmében koldulnak, könyörögnek, hogy valamelyik vállalat vagy üzem szánja el magát egy üzem létesítésére Királyhelmecen. Az említett vállalatok képviselői ugyan megjelennek a helyszínen, terepszemlét tartanak, megkóstolják a Jó tokaji bort, aztán megígérik, hogy fontolóra veszik a lehetőségeket. Végül az egészből semmi sem lesz. Ez azzal magyarázható, hogy a beruházásból az állam Itt csak 15 százalékot térít meg, a többi költséget pedig a vállalatnak, vagy az üzemnek magának kell viselnie. Ilyen feltételek mellett előnyösebb a beruházást az otthoni üzem bővítésére fordítani, nem pedig valahol távol, a köztársaság keleti részében építeni új üzemet. Ennek az égető kérdésnek a megoldásában az utolsó szó kétségtelenül a kormányé, mégpedig nemcsak a beruházási célokra szánt pénz biztosítása tekintetében, hanem abban is, hogy komolyan fontolóra vegye: miképpen gyorsítható meg a Járás, a kerület és az SZNT Javaslatainak megvalósítása. Mikor fejezik be? Ami újat eddig itt alkottunk, azzal sem dicsekedhetünk. Igazolja ezt a Clerna nad Tisou-i helyzet ls. Az átrakodó állomás és a városka a felszabadulás után szántóföldön épült. Da hogy miképpen, annak elrettentő példája. A mai napig úgyszólván semmit sem fejeztek be. Az állomásépülettel — amelynek reprezentálnia kellene bennünket, elvégre a legfontosabb határállomás hazánk területén — nem büszkélkedhetünk. Ilyen állomásépületeket a múlt században építettek, nem ls szólva a belső berendezésről. A környéket erdőslteui kellene, széltörőkkel betelepíteni, a városka belsejét megszépíteni, hogy valóban szocialista városkává váljék. Nem fejezték be a csatornázást, a vízvezeték- és a központi fűtés építését. A nemzeti bizottság hivatalosan még mindig nem vette át az építőktől a mélyépítkezéseket. A lakóházak állapota kritikán aluli. A központi fűtést egy kiselejtezett gőzmozdony biztosítja a városka szélén. Már tucatnyi bizottság, köztük a népi ellenőrzési bizottság Is megállapította ezt a vigasztalan helyzetet, ám helyrehozatala érdekében mindmáig vajmi kevés történt. Ogy tűnik, hogy itt az a vasutasmentalitás Jut érvényre: hogyha késik is a vonat, azért csak eljut rendeltetési helyére. Cierna nad Tisou vasútasváros, ezért mindenekelőtt a Közlekedésügyi Minisztérium érdeke lenne, hogy alkalmazottainak az eddiginél megfelelőbb és kulturáltabb életkörnyezetet biztosítson. Gazdasági problémák — nemzetiségi megvilágításban Az említettek alapján nyilvánvaló, hogy elsősorban a gazdasági problémák megoldását kell sürgetni. Ez a nemzetiségi problémák megoldásának az alapja is. Közismert tény ugyanis, hogy a trebiäovi járás legelmaradottabb körzetének lakosai túlnyomórészt magyar nemzetiségűek. Az elegendő munkaalkalom biztosításának elhanyagolásában alapvető Jogaik megsértését látják, ami ellentétben áll szocialista alkotmányunk tartalmával. Ez természetesen egészségtelen nemzetiségi túlérzékenységet vált ki. Akadnak olyan hangok — s nem is egyedülállóak, amelyek azt kívánják, hogy a királyhelmecl és a nagykaposi körzetet válasszák el a trebiäovi járástól s hozzák újra létre a királyhelmecl járást. Azért, hogy a központi szervek elhanyagolják ezt a körzetet, magától értetődően elsősorban a járást vádolják. Ogy vélik, hogyha új járásuk lenne, a körzet problémái megoldást nyernének. A Jogos követeléseket ígéretekkel nem lehet kielégíteni. A valóság az, hogy a közigazgatási átszervezés egymagában aligha oldaná meg a fennálló problémákat. Haladéktalanul segítséget kell nyújtani ennek a körzetnek, s ez a legmagasabb állami szervek dolga és egyben érdeke ls. Nem engedhetjük meg, hogy a közismert nehézkesség lejárassa pártunk politikáját. Feltétlenül tudatosítanunk kell, hogy a gazdasági problémák megoldásával ebben a körzetben megoldjuk a nemzetiségi kérdést is. Ragyogó példája annak, hogy mire vagyunk képesek, minő operatív módon tudjuk a dolgok menetét Irányítani, a Komárno környéki árvlzsújtotta körzetek újjáépítése, ahol is az állam nagyarányú segítségével rendkívül rövid időn belül felszámoltuk a pusztító árvíz következményeit. E tettel az eddiginél ls Jobban megszilárdítottuk a nemzeteink és nemzetiségeink közti testvériséget valamint államunk poltU' kai-erkölcsi egységét AZ ÉPÜLŰ JOLSVAI ÜJ MAGNEZIT 0ZEM Gazdasági problémák politikai vetülettel DÉNES FERENC képviselő, felszólalása a Szlovák Nemzeti Tanács november 28-i plenáris ülésén