Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-09 / 339. szám, szombat

H a az embernek kedve tá' mad egy nagy utazásra, válassza a Prága—Havanna útvonalat. Légiforgalmi társaságunk leghosszabb járata: az utasok 18 és fél órát töltenek egyhuzamban a levegőben. A négymotoros, turbólégcsavaros Britannia fedélzetén az ember nyugodtan tarthat célja felé, melyhez több mint száz hosszúsági és 27 szélességi kört kell átrepülnie, s majdnem tízezer kilométeres utat kell megtennie. Az útikalauzok csábos rekLámja ködbe vész — az embert fáradtság, egyoldalúság, sőt az Atlanti-óceán beláthatatlan vizel fölött a kicsiség érzése keríti hatalmába. A kubai október '5s november egészen más, mint az itteni. Havanna fölött már reggel perzsel a nap, nem sok hiányzik a harminc fokhoz. A szokatlan hőség elviselhetetlenebbnek tűnik, mint amilyen a valóságban. Ezt a benyomást méginkább erősíti a mosókonyhaira emlékeztető levegő páratartalma. Télen ls nyugodtan ellátogathatnak Kubába, mert 22 Celsius-fokos az átlagos hőmérséklet. Ga rantálom, hogy megfürödhet nek a tengerben vagy a szál lodai fürdőmedencében, sői kellemesen felfrissülnek, a kubalak pedig rendkívül edzett külföldieknek vélik önöket. A trópusok gyöngye „Fehér Havanna", „A trópusok gyöngye", „A Karibtenger Párizsa" — hirdették nem is olyan régen az amerikai Idegenforgalmi plakátok. Havanna az amerikai sznobok nSlikül is szép. ök a dollár erejével kisajátították maguknak, megvásárolták, aztán forró lett lábuk alatt a talaj egész Kubában. Kuba hirtelen az „amerikai eszmények" veszélyes ellenfelévé változott. Ez annak a ténynek a következménye, amelyet a Forradalom tere közelében egy ház felirata hirdet: Terrltorio libre de America — Amerika szabad területe. Azt mondják erről az országról, hogy a legutóbbi ötszáz évben kétszer indította el Amerika új történelmi fejlőd ásét. Először akkor, amikor Kolumbusz partraszállt az amerikai földrészen, másodszor pedig most, amikor Amerika népének megmutatta a szabadsághoz vezető utat. A kubaiaknak, természetesen, nem mindegy, hogy Észak-Amerikából és más, erre a szabad területre ellenséges szemmel néző országokból megszűnt a turisták áradata. Valamikor mondogatták, hogy az idegenforgalom tulajdonképpen „második cukornádbetakarítás". A kubai népgazdaság a cukornád körül forgott és forog még ma is. Bolyongunk Havanna modern, egyenes útvonalain, amelyek merőlegesen keresztezik egymást és szabályos háztömböket határolnak. Amerikai stílus. Húszemeletes felhőkarcoló a Paseo de Marti sugárúton, ugyancsak húszemeletes a Vedado felhőkarcolója. A legnagyobb Ss legelőkelőbb épületek a szállodák. Akik a város panorámájában akarnak gyönyörködni, felmennek a Habana Libre 21. emeletére. Azelőtt az ismert Hilton társaságé volt. Az építészek szépérzékének és a környezet sajátosságának köszönhető, hogy az amerikai bárdolatlanság helyett modern, egyszerű és tetszetős vonalakkal, színgazdagsággal, természetes formákkal találkozunk. A szálló előtti útvonalon pálmafa lengedez, a szálloda üzletében pedig vörös virágú trópusi cserje fogadba a látogatót. A kubaiak igen megbecsülik a fákat és a bokrokat, noha itt gyökeret ver minden, amit elültetnek. Fák és cserjék övezik a modern épületeket éppen úgy, mint a falusi kunyhókat néhány kilométerre a várostól. Felmerülhet a kérdés, vajon nem üresek a Veradero, Soroa és hasonló szállók? Büszke kubaiak szállnak meg itt, ahová azelőtt általában nem engedték be őket. Az INIT, a kubai utazási iroda, amely egyben szállodák és vendéglátóipari üzemek tulajdonosa is, jó ötletet valósított meg. A sajátos hegyi turistaházak vagy jellegzetes Indián építményekbe vájt szobák a Laquna del Tesoro (Kincsek tava) körül üzemi munkaközösségeknek vagy nászutasoknak szolgálnak. Idegen turisták közül gyakoriak a csehszlovák csoportok, sok a szovjet turista, jönnek Franciaországból, az NDK-ból, Kanadából és máshonnan is. Sok kongresszust és összejövetelt rendeznek itt. Mzucareros Így hívják a cukorgyárosokat. Persze nem olyan tulajdonosok, részvényesek, mint akik a múltban Havannában pöffeszkedtek. Mégis igazi tulajdonosok, népi tulajdonosok — egyszerű cukorgyári dolgozók, munkások. Vagy hatszázan jöttek tel néhány napra délről, Oriente tartományból, Las Villas vidékéről. A honismereti kirándulást jutalmul kapták jó munkájukért, amelyben 40—50 •5

vi cukorgyári tevékenykedés után meg is őszültek. Esteban Perez oroszul ls tud kicsit, különben Kijevben tanult cukoripari technikát. Cukorgyáruk munkásházakat épített fokozatosan fogják törleszteni. Az idén rendkívül jó volt a termés, minden gyermek tudja, hogy vagy 7 millió tonna cukrot gyártanak. Ftdél Castro kijelentette, hogy három-négy éven belül a tízmillió tonnát is eléri a kubai cukorgyártás. Esteban Perez, aki már túl van az ötvenen, határozottan bólint: — Meg is leszi Aztán ráimutat elvtársaira, akik már túl vannak a hatvanon. Fernando Gomez meg is jegyzi: n— Ügy sem megyünk nyugdíjba^ Őfelségével, a cukorral sok baj van. Fokozatosan átengedi a földet más termények termesztésére. Csak minden tizedik cukorgyárnak van finomítója. Ezen a helyzeten is változtatni kell. A múlt öröksége A múlt öröksége más terültetekre is rányomta bélyegét. A szocialista jövő nem születik nehézségek nélkül. Ellátogattunk Pinar del Rio tartományba. Lépten-nyomon fiatalok és zöld egyenruhás katonák csoportjaira figyelünk fel. önkéntes brigádosok. Az ország önellátó akar lenni élelmiszerből. Kávéültetvényeket létesítenek. A modern Havanna üzletei ben idegennek sziemébe ötlik az áruhiány. A kubaiak tudják, miért kell igényeiket kissé mérsékelniük. A vendéglőkben szabadon étkezhet az ember, áz üzletekben az élelmiszerek zömét jegyre árusítják. Az Ifjúság az iskolákban, a dolgozók az üzemekben étkeznek, s ez nem számítódik be a fejadagba. A kubalak nagyon elégedettek az állami gyermekgondozással. Mintegy százezer ösztöndíjas tanul a kormány támogatásával. Castillo de Morro ősi havannai erőd nyugodtan nSz a tengerre. Falai között új élet pezseg. Hullámok verdesik a partot, s a látóhatáron — mint valami papírjáték — egy nagy hajó körvonalai bontakoznak ki. Amerikai hadihajó — állandó figyelmeztetőjel, hogy e kis terület szabadsága valakinek a szemében még mindig szálka. Lumfr Hrudka kubai útijegyzete A massza! törzs Kelet-Afrika egzotikumai közé tartozik. Az angol gyarmatosítók valahányszor megbírálták őket az afrikai hagyományok lábbal tiprásáért, nagy diadallal vágtak vissza: — Ez nem igaz, nézzétek meg a massza! harcosokat, ugyanúgy élnek, mint sokszáz évvel ezelőtt. Fittyet hánynak a huszadik századnak és csaknem meztelenül járnak. Ritkán esznek húst, vagy zöldségfélét. Leélik életüket anélkül, hogy főtt ételt vagy édességet kóstoltak volna. Sohasem mosnak fogat, mégis ép a fogazatuk. Átlagos magasságuk két méter. Igazi harcos fajtal Hajukat agyaggal tapasztják be, s bőrüket vörösre festik. Fő eledelük a vér és a tej. Vagy a kettő keveréke. Ha az arcodba köpnek, a világért meg ne sértődj. A masszai törzsnél ez a barátság jele. Európaiakkal szemben már nemigen alkalmazzák, hiszen ők is haladnak valamit a korral. Kézfogás ellőtt a markukba köpnek. Ez a civilizáltabb barátság jele. Ogy viselkednek, mintha királyok lennének, holott agyagból és marhatrágyából készített kunyhókban élnek. Kifúrt és vállig nyújtott fülcimpájuk kiválóan alkalmas arra, hogy — zsebük nem lévén — itt tartsák a gyufát és a cigarettát. Egyszerű és praktikus megoldás. Mosolyra nehezen kaphatók. Ruházatuk vállra vetett vörös lepelből vagy állatbőrdarabból álll. A nők szemérmesebbek. Ezen kívül még rengeteg rézkarikát viselnek a nyakukon és a lábukon. Büszkék és vendégszeretetek. A pénz értékét nem nagyon Ismerik. Pontosabban nem sokra tartják. A vagyon igazi jelképe az állat. Masszai hit szerint isten minden állatot a masszai törzsnek ajándékozott. Ez masszai logika szerint azt jelenti, hogy mindenki más, akinek állata van, valamikor és valahogyan a masszai törzstől tulajdonftntta el. A kézenfekvő megoldás tehát az állatok visszaszerzése. Erre két megoldást Ismernek a masszaiak. VÉR ÉS TEJ A masszai számára az illat — minden. Az illata vérét, tejét isszák, vizeletét savanyításhoz és sajtkészítéshez használják, ürülékét hizépltéshez, vagy megszárítva tüzelőnek alkalmazzák. A bűrét ruházatnak, lepedőnek, a farkát korbácsnak. Az egész állatot — egészben — pedig váltópénznek, amelyért feleséget, s miegymást lehet venni. A női ékszerek kényes kérdéKŐTELEZŐ A NADRAGVISELET Hanem a masszaikra rájár a rúd Tanzanlában. Az arushai tartományi biztos elrendelte, hogy le kell tartóztatni és fogdába kell dugni minden masszait, aki nem visel nadrágot. Hasonlóképpen kell eljárni a miniszoknyás leányzókkal is. Ez nem tetszik a masszáiknak. Nekem sem, de mindegy. Az intézkedés célja, hogy ráébressze a masszai törzset: — a huszadik században felöltözve Illik megjelenni a nagyközönség előtt. S a masszaik elég gazdagok ahhoz, hogy nadrágot vásároljanak. ellent a masszai logikának, amely egyszerűsége mellett sem alkalmazható a függetlenség űj körülményei között. Így válik lehetővé, hogy a múltjára joggal büszke masszai nép egzotikumból az új társadalom hasznos tagjává legyen. sét a településeik közelében fellelhető telefonhuzalok rendszeres dézsmálásával oldják meg. A rézdrót kiválóan alkalmas a nyakra tehető karikák készítésére. Utóvégre a telefonhuzal is a természethez tartozik. Az állat kincs, vagyon, gazdagság. A tekintély és a hatalom lététeményese. A masszai kész életre-halálra megvívni az nroszlánnal vagy a Ieopárddal, hogy megmentse tehenét vagy kecskéjét. A régi szép időkben akkor vált felnőtté egy masszai ifjú, ha megölt egy oroszlánt, vagy egy embert. Lehetőleg más törzsbeli!. Ez az idő sajnos, a múlté. Manapság az emberölésért börtön jár, s a masszai mindennél többre becsüli a szabadságot, a szabad mozgást. Marad tehát az oroszlán. Ebbiől szerencsére elegendő akad még Kelet-Afrikában, — a masszai nem kis megelégedésére. A minap vidéki úton, — helyi kifejezéssel élve szafarin — voltam Tanzaniában. Egy helyen le kellett állni a kocsival, mert tebéncsorda állta utamat. A csordát három masszai terelgette. Kiszálltam a kocsiból és Illedelmesen megszólítottam a legmagasabbat. Megengedik, hogy lefényképezzem őket? Hogyne. — Shilling! tano. (Öt shilling). Kissé meglepődtem. Ezek szerint a maszszaiak jól ismerik a pénz értékét. Legalábbis azok, akik gyakran találkoznak turistákkal. Ernői némi vita keletkezett * tanzanlal sajtóban. Eljön az Idő, amikor a masszai nem lándzsával, banem Winchesterrel teríti majd le nagyknrúságának bizonyítékát, az első oroszlánt. S talán ez sem mond majd