Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-06 / 336. szám, szerda

Hozzászólás az IDEJE MÁR című íráshoz | | ORVOSI TANÁCSADÓ | Kire hallgassunk? Mai tanácsadónkban azoknak leveleire válaszolunk, akiknek a kórházban vagy a körorvosi rendelőben kapott tanácsokkal kapcsolatban vannak kételyeik vagy kérdéseik. NEM VAGYOK HlVE az újeághasábokon folytatott vitáknak. Sok szó esik ilyenkor, és mindig akad közte félremagyarázható. Ám bizonyos esetekben a hallgatás már közönyt jelent, a közöny pedig a mi helyzetünkben több mint mulasztás: irodalmi létünk iránti felelőtlenség. Ezért szólok, bárha kellemesebb lett volna számomra, ahogyan régen csináltuk. Ankétra hívtak minket a színházhoz, ahová mindig szívesen mentünk, és szenvedélyesen vitáztunk. Néha talán túlerősen argumentáltunk, máskor hiába döngettük a csukott kaput, de mindig hittünk abban, hogy kultúránk fejlődése kiállásunktól függ, és ezzel egyben szolgálatot teszünk annak az intézménynek, amely véleményünkre kíváncsi. Sajnos, ez a szokás, „kiment a divatból", a MATESZ-ről az utóbbi időben többnyire hallgatunk, — olykor merő tapintatból. Legszívesebben most is azt tenném, ha az Oj Szó november 25-i számában az „Ideje már..." című írásban (Beszél getés dr. Krivosik István színházigazgatóval) nem lenne számomra üzenet. Vagy legalább is olyasmi, amit akként értelmezhetek. („Egri Viktortól és Dávid Teréztől főleg újszerű darabokat várunk.). A MAGAM RÉSZÉRŐL szívesebben vettem volna ugyan, ha az Igazgató elvtárs ezt személyesen közli velem, annál inkább, mivel nyilatkozata más helyén elismeri, hogy „személyi kapcsolataink kielégítőek". Node, ha már ebben a formában tartotta helyesnek véleményét tudtomra adni, ugyanilyen formában, ugyanazon a helyen válaszolok. A jelzett írásban amúgy ls vitatkozásra buzdítanak. Megkezdem... Az ügy. melynek érdekében tesszük, bizonyára hasznát látja. Beszélnem kell továbbá azért is, mert az említett nyilatkozatban azt olvasom: „A színházhoz benyújtott kéziratok mind irodalmi ér téket, mind színpadi alkalmazá sukat tekintve nagyon gyengék nem beszélve művészi, eszmei színvonalukról..." „ ... a minőséget illetőleg magasira helyezzük a lécet." ENNYI BEVEZETŐ UTÁN, Ideje kijelentenem, hogy csakis helyeselni tudom a színház vezetőségének művészi igényességét, ám a felsorolt darabok címéből, az eljövendő idény dramaturgiai tervéből éppúgy, mint a közelmúlt évek bemutatóinak zöméből arra kell következtetnem, hogy ezt az igényességet a színház vezetősége egyoldalúan értelmezi és saját magára nézve nem tartja kötelezőnek. Amennyiben a Krivosik elvtárs által felsorolt darabok között Ionescu, Anouilh, Kipphardt, RoZewicz nevével találkoztam volna, most arról vitázhatnánk, hogy a fenti Írók művei megfelelnek-e a MATESZközönség ízlésének, művészi fejlettségének, de semmiesetre sein vitathatnám a színház dramaturgiájának kezdeményező bátorságát, újszerűre való törekvéseit. Ha a színház eljövendő műsorán Racine Phedrája. Szophoklész Elektrája, Euripidész Medeia-ja szerepelne, kétségek fognának el a kasszasiker miatt, de kétség nem férhetne a színház igényességre való törekvéséhez. Az esetben is jogosnak érezném a címemre (címünkre) szó ló felhívást, amennyiben a szín ház vezetősége Osborne, Brecht, Cocteau, Sartre, Dürrenmatt avagy Németh László munkáit szorgalmazná. De ha legalább a hazai szlovák és cseh színpadi irodalmunkból a haladókat, fiatalokat, Karvaät, Havelt, Solovicot, Kunderát játszaná. Am a műsorterv csak azt árulja el, hogy a színház vezetői a legke vésbó problematikus utat, a leg könnyebben legyűrhető ellenál lást, a legegyszerűbb megoldásokat választják. Sőt, olykor még azt sem tartják nívón alulinak, hogy olyan ösvényre lép jenek, melyet műkedvelő színjátszóink tapostak ki. Mindezek előrebocsátása után, azt hiszem indokolt a kérdés: Vajon nem kerül a színház daramaturgiáján túlságosan egyoldalú és rosszindulatúan elfogult elbírálásba a hazai magyar szerzők munkája? És egy általán mit nevez a színház vezetősége korszerűnek, újszerűnek? NINCS, NEM IS LEHET kifő gást emelni az ellen, ha valamelyik színház, klasszikus hagyományokat élesztget; s az igényesen előadott könnyű műfajnak is létjogosultságot szavazunk, áin a MATESZ műsort hirdető falragaszai előtt mégis olyan érzéssel szemlélődik néha az ember, mintha azon századeleji korszerűséget, „újszerűséget" hirdetnének. Csak az évszámot kellene hat-hét évtizeddel visszaigazítani. Ismerjük azt a régi érvet is, hogy a hazai magyar szerzők bemutatása anyagi kockázattal jár. Ügy vélem, (és véleményemmel nem vagyok egyedül), hogy a MATESZ-nak elsőrendű kötelessége vállalni ezt a kockázatot, mert csakis ezzel serkentheti alkotásra az írókat. S miután ezt elmulasztja, beállt a csend, a némaság.:. sikerült elérnie azt, amit a legszigorúbb bírálatok sem tudnak előidézni, sikerült elhallgattatni a színműírókat, a színműírással kísérle tezőket. Minden reálisan gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy a pénztár a színház alapvető része, ám a legrendezettebb folyószámla sem képes pótolni azt a fluidumot, amitől a színház SZÍNHÁZI és nem csupán üzleti vállalkozás. Tapsoltunk egykor a bátortalan útkereséseknek, s ügyetlen és naiv botladozások miatt keseregtünk ... Kerestük és reméltük a megoldásokat, de: lelkesedtünk! A színháznak ma tizenegy tehetséges, fiatal, képzett tagja van, nem tudom hány kiforrott, tapasztalatokban megedződött régi színésze, és a nézőtér, meg a rivalda között mégis hideg áramlat terjeng. Ugyanaz, amelyik elsodorta az írással foglalkozókat a színház bűvköréből... Erről pedig nem a színészek, és nem a magyar írásból élő alkotók tehetnek. ENNYIT KÍVÁNTAM ELMON DANI. Meglehet, értelmesebben beszélt volna helyettem egy — a fiókból előszedett — kézirat, de azzal inkább várok, amíg a TATRAN Könyvkiadó új vezetősége eltér elődje, valamint a MATESZ példamutatásától és — ahogvan Fónod Zoltán is sürgeti —elhárítja a magyar drámaírók útjából „az objektív nehéz ségeket". DÁVID TERÉZ G. Pálné P. ról írja: „25 éves vagyok és fogazatomat már hét fogorvos kezelte. Nem mondhatom, hogy gyógyították, mert pl. felső bal nagymetszőfogam többszöri felnyitás után is gennyes. Egy dentista azt ajánlja, húzassam ki és arany hidet készít. Viszont kórházunk fogorvosa GYÖKÉRCSÚCSAMPUTÁLÁST javasol, ami megtartja a fogat és semminemii pótlásra nem lesz szükség szerinte. Ebben az ügyben kérek tanácsot..." Nézetünk szerint a fogorvos az ön koránál fogva a metszőfog és tartószerkezete állapotából indul ki és a gyökércsúcs-amputálást vagy reszekciőt azért ajánlja, mert ezáltal el lehet távolítani a gennyes gócot, amely a fogtól távoleső szervek állandó fertőzésének lehetőségét rejti. A műtét egyszerű és érzéstelenítéssel végzik, utána kb. nyolcnapi gyógyu lási idő következik. Az elvégzett esetek kilencven százaléka sikeres. Ennek feltétele, hogy csak egyenes, átjárható gyökércsatornájú fogat készítsünk elő a mű tétre, mivel ebből a csúcsig tökéletesen kl kell tisztítani a bomló és megtámadott anyagot, ki kell tölteni és hermetikusan el kell zárni. Az operált fog még sokáig jó szolgálatot tesz. Ha mégis amellett dönt, hogy a fogat kihúzatja, a fogat valóban híddal kell pótolni. Ez azt jelenti, hogy a jobb nagymetsző és a bal kismetsziőfogra koronát készítünk és köztük a híd testébe előír« fehér, fogszínfi fazettát illesztünk. Az eltávolítolt fog pótlásának más módja: Ha a fogazat már egyebütt is hézagos, kivehető fogpótlást is készíthetünk. Sőt, egy hiányzó fogat is lehet ilyen protézissel pótolni. L. P. ny-i olvasónk kérdi: „Nagyothalló unokahugom más kerületben él, ahol elhanyagolják gyógykezelését. Szeretném, ha felülvizsgálnák, mire van szüksége, s receptet adnának, aminek alapján külföldről megfelelő HALLÓKÉSZÜLÉKET rendelhetnénk neki, mert nálunk eddig nem kapott. Hová forduljak?" Levele alapján unokahuga sorsa és egészségi állapota érdekében azt javasoljuk, hogy elsősorban a felserdült lányka szüleivel beszélje meg, mik a terveik gyermekükkel és milyenek a lehetőségeik. Tekintve, hogy ők falun laknak, ön pedig városban, nyilvánvalóan önöknél lehetne jobban biztosítani mindazt, amire igényt tarthat. lelentsék be a járási nemzeti bizottság szociális osztályán, amelynek orvosa segítségükre lesz állapota komplez felülvizsgálásánál. Ha szükséges, több szakorvoshoz is beutalja és a vizsgálatok eredményeképpen kiértékeli rokkantsága fokát és kijelöli a számára megfelelő munkát. Valószínűleg segélyt, illetve járadékot is kaphat. Ha betegünket az orr-Iül-gége osztályon megvizsgálták, ott kérhetik meg a szakorvost egy hallókészülék kiutalására. Nincs szükség külföldi készülékre, kiváló hazai gyártmányaink is vannak. G. P.-t R. ban c

2 aggasztja: „Kisfiam 6 éves, jól fejlődő gyermek, egészségesnek ludom, de gyakran tér vissza FÜLTÖMIRIGYGYULLADÁSA, amire egyszer rámondták, bogy mumpsz, többszöri ismétlődése után pedig kitűnt, nem is fertőző betegség. Miben rejlik a betegség eredete? A betegséget kiváltó ok még nem teljesen tisztázott, tgen jelentős tényező a szájüregből vagy az orrgaratüregből bejutott fertőzés, amihez a nyálkiválasztás pangása járul hozzá. Nem zárható ki a gyulladás allergiás esedete sem. Ez a nem járványszerű lültőmirigy gyulladás fajta többnyire a gyermekek 3. és 12. életéve közt lép fel és a mirigyek ismétlődő duzzanatával jelentkezik az egyik vagy mindkét oldalon. A duzzanatok megjelenése közt néha hónapok telnek el, máskor egy év is elmúlik a betegség fellépése nélkül. Oly eseteket is megfigyeltek, hogy a duzzanat egy gyermeknél nyolc—tízszer is megismétlődött. Annak ellenére, hogy az ismétlődő fültőmirigy gyulladás igazi okát még nem fedték fel. az egyéni esetre nézve azt javasoljuk, feltétlenül vizsgáltassák meg a gyermek manduláit, fogait és ha allergiás tüneteket (viszketegséget, idegességet stb.) észleitek nála, — különféle anyagokra való érzékenységét ls. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Ideje bizony! 10. A 18. számú magnetofonszalagról Markov: Mit tud a G—2 gyakorlati tevékenységéről? Remény: Ez az osztály két irányú tevékenységet fejtett ki: Először is rendszerezte a katonai és egyéb jellegű adatokat, amelyeket bizonyos személyek (volt hadifoglyok, menekültek, szakemberek) kihallgatásával szereztek. Másodszor közvetlen hírszerző tevékenységet fejtett kl az NDK és más népi demokratikus országok területén. Ezt főként Nyugat-Berlinen keresztül bonyolította le. Tekintettel e kétféle működésre a vezetőség két szektorra oszlott — nyilvános és nem nyilvános, azaz kimondott hírszerzői szektorra. Mindkét szektor az operatív osztályban egyesült, amelyet Wilton ezredes vezetett, aki Philips tábornok közvetlen alárendeltje volt. A nyilvános szektor irányította a Fellows ezredes parancsnoksága alatt álló Camp King tábor tevékenységét. Az utóbbi alá tartozott a hanaui tábor is, amelyet Mathews őrmester vezetett. A hírügynökségi szektort, amelyet Carlin ezredes vezetett, helyettese pedig Use ezredes volt, a berlini 522. katonai hírszerző csoportot irányította. A csoport főnöke Hallmann ezredes. E csoportnak volt még egy frankfurti fiókosztálya is a Völkerstrasse 28. alatt, ezt Olschewski százados vezette. Carlsson úr tartotta fenn a kapcsolatot a G—2 heidelbergi nyilvános szektora és a Camp King tábor között. 0 figyelte a berlini kihallgatásokat végző VVilton-csoportot is, továbbá hírszerzéssel foglalkozott. Carllson tevékenységéről közvetlenül Carlin ezredesnek számolt be, adminisztratív vonatkozásban Taylor kapitány utasításait hajtotta végre. Az utóbbi a Camp King táborban az anyagnyilvántartó és rendszerező osztályt vezette. A MID fő hírforrása és ügynöktoborzási bázisa a Camp King tábor volt. Rendszerint itt összpontosították a Nyugat-Berlinbe érkező személyeket, akik átlépték a demarkációs vonalat az NDK és Nyugat-Németország között.' Ezeket előzetesen kihallgatták a hanaui és giesseni táborban. Nyugat-Berlinben a Wilton-csoport hallgatta kl a menekülteket és más, letelepedést kérőket, akiket egy Marienfeld környéki táborból szállítottak ide. Markov: Mondja el, mit tud a szerzett anyag Camp King-i feldolgozása és rendszerezési technikájáról? Remény: Függetlenül attól, honnan jött az illető személy, fehér színű kérdőívet töltöttek ki róla, s ez az ügynökjelölt belépési adatait, ismertetőjelei, tevékenységi vonalát, tartalmazta, továbbá adatokat ölelt fel olyan területekről, ahonnan az illető híreket tud szolgáltatni. A kérdőívek értékelés végett a Camp Klng-1 táborba kerültek. Ott értékük szerint számjeggyel látták el őket: l—a, 2—a, 3—a, 4—a. A legértékesebb személyek az 1—a jelzést kapták. Velük kapcsolatban az alcsoportok utasítást kaptak, hogy szállítsák őket a Camp King táborba. Nyugat-Berlinből a MID különleges, hetente szerdán startoló repülőgépei végezték az ügynökjelöltek szállítását. Camp Kingben a kémjelölteket kihallgatásuk Idején hírszerzési területek szerint osztályozták, s azokat, akik légi, haditengerészeti vagy egyéb hírszerzési szempontból érdekesek lehettek, bemutatták az illetékes fegyvernemek Camp King-i összekötő hírszerző tisztjeinek, akik azután a kiválasztott személyeket további kihallgatás céljából saját kiballgató központjaikba szállították. Például a légierő kihallgató központja Bad Soodenban van. A kihallgatottakról sárga nyomtatvá nyokat töltöttek ki, ezeket aztán a kapott anyag szerint értékelték, s elhelyezték a tábor — abban az időben ötvenezer pontból álló — kartotékrendszerében. A MID vonalán ügynöktoborzással a berlini katonai hírszerző szolgálat 522. csoportja és majna-frankfurti fiókja foglalkozott. A beszervezett ügynökökről a Camp King táborban kartotékot vezettek, amelyet Mr. Tauttmansdorj őrzött. Általában mintegy háromszáz ügynököt tartottak nyilván. A kartotéklapokat nyolc példányban töltötték ki, és a következőképpen osztották el: az első példányt — a katonai hírszerző szolgálat 513. csoportjának (Cainp King tábor); a második és harmadik példányt — a CIC-nak (Offenbach és Nürnberg); a negyedik és ötödik példányt — a katonai hírszerző szolgálat 522. csoportjának (Frankfurt—Berlin); a hatodik példányt — a CIA frankfurti vezetőségének; a hetedik példányt — a MID heidelbergi osztályának; a nyolcadik példányt — a hadsereg hírszerző szolgálata vezetőségének. Ennyi kartotékkártya kitöltése és szétküldése azért vált szükségessé, hogy elkerüljék ugyanazoknak az ügynököknek kém és kémelhárítási feladatokra egyidőben történő felhasználását. Általában megállapítható, hogy a Camp King tábor valamennyi nyugatnémetországi amerikai hírszerző szolgálat, köztük a CIA legnagyobb ügynökszállitója volt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Nyugat-Berlinben a Clay-allee 146 szám alatt egy épületben működtek a MID (522. csoport) a légierő és a haditengerészet hírszerzői, valamint a CIA egyes munkatársai. Itt székelt Wilton vallató csoportja is. Markov: Ez a kérdés világos. Hol működik most McClore tábornok, s mikor találkozott vele utoljára? Remény: Legutóbb ötvenkettőben Münchenben találkoztam McClore tábornokkal. Az egyik amerikai hírszerző iskolában járt felügyelő úton. Nem tudom pontosan, melyikben. Vagy . a katonai rendőrség és a különleges fegyvernem akkori oberammergaui iskolájában, vagy a partizánok elleni harcra kiképzett különleges alakulatok Bad Tölzbe kihelyezett iskolájában. Akkor kellett Afrikába indulnom, s találkozásunk rövid volt. Búcsúzáskor ideadta a címét. Markov: Íme a rejtjelzett címjegyzéke a letartóztatáskor elvett noteszából. Kinek a címe van rajta? (Remény desifrírozza a címeket, ezzel félbeszakad a kihallgatás). Következik: 10. A TRETYAKOV KÉPTÁRBAN 1967 XII.