Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-01 / 331. szám, péntek

Emlék szik-e rám ott valaki ? — Akar beszélni Osztyapenkó kapitány volt bajtársaival? Ök szeretnének magával találkozni. A szerkesztőségben keresett íel Alekszander Matvejevics Tonkonogi, és Szergej Lazarevics Graboj, mindketten a második ukrán front felderítő osztagának volt tagjai. Ha én erre a találkozásra készülhettem volna otthon! Ha tudnám, milyen anyaga van Osztyapenkőről a Hadtörténeti Múzeumnak! Hallok-e ahhoz képest valami újat? Mit kellene most kérdeznem? — Nem, — mondta Graboj elvtárs — Osztyapenkőről nem tudunk többet. Láttuk, amikor útnak indult és láttuk, amikor a gépkocsivezetője egyedül visszatért. Ez minden. Talán a gépkocsivezetője, Dolgij Jevgenyij, ő Dnyetropetrovszkban él, ő talán többet tud. 0 végig vele volt... — Köszönöm. Hát akkor... — Hát akkor megmondjam, miért akartunk magával beszélgetni? így került szóba a hatvanhárom hős magyar. — Közülük harminckettő életben maradt, őket keressük. Ehhez kérjük a segítségét. — A nevük, címük? — Az nincs, de történetük van. Ha megírja, talán jelentkezik valaki közülük. A történetet Tonkonogi elvtárs mondta el. — Már Budapest elfoglalása után történt, pontosan 1945. február 28-án. Egységünk a Dunától északra, a Nyitra és a Garam között harcolt. Azt a feladatot kaptam, hogy induljak el negyedmagammal a német vonalak mögé „nyelvet" fogni. A katonák tudják, mit jelent ez: az ellenség egy tisztjét kellett elhoznom mindenképpen élve, hogy elmondhassa, milyen egységeik vannak, mik a terveik. Nem részletezem az utat, elgondolhatja, hogy nem volt könnyű dolgunk. Nagy hő volt és rettenetes hideg. Méghozzá hirtelen jött hideg, úgy, hogy a patak, amelyen át kellett kelnünk nem fagyott be. Sebes sodrású patak volt, elvitte a gumicsónakunkat, át kellett úszni. A ruha ránk fagyott. Mégis, nappalra a hóba ástuk magunkat. Nem kezdhettünk harcot a német járőrökkel, hiszen akkor a feladatot semmiképpen sem hajthattuk volna végre. Éjjel 11 órakor értünk az erdészlakba. Sajnos, nem tudom pontosan meghatározni a helyet, ahol az erdészlak állt, amelyet elérni utunk első célja volt. Persze már ez is mélyen az ellenség vonalában állt. Az erdész a mi emberünk volt. Többször kaptunk tőle értesítést az ellenség megmozdulásairól. Öt kellett először felkeresnem, hogy onnan induljak a feladatot végrehajtani. Sajnos, néhány napot pihennünk kellett, mind a négyen megbetegedtünk az úton. Meggyőződésem, hogy magyar ember volt az erdész, bár a neve nem úgy hangzott. Ján Veself. Talán csak lefordították nekünk, hogy értsük. — Azért ne gondolja, nem tétlenkedtünk ott mi betegen sem. Már megérkezésünkkor közölte velünk az erdész, hogy nem messze egy magyar egység táborozik, három főhadnagy, két hadnagy és ötvennyolc közkatona, összesen tehát 63 ember. Egy falut bíztak rájuk a németek. — Többször is beszéltem velük — mondta az erdész, átállnának a szovjet csapatokhoz, de nem találnak kapcsolatot. Beszélni kellene velük. Másnap elhozta az egyik főhadnagyot és megegyeztünk. A rádiós és még egy bajtársam az erdészlakban maradt. Védelmükre kértem a magya rokat, én meg másodmagammal útnak indultam, hogy a feladatot végrehajtsam. Az erdészlaktól körülbelül 20 kilométerre járhattunk, valahol Topolőany közelében, amikor kocsizörgést hallottunk. Én az- út jobb oldalán rejtőztem el, bajtársam az út bal oldalán. Egy bricskán két német katona közeledett felénk. Egy főhadnagy és egy altiszt. Nem számítottak ránk, nem volt nehéz dolgunk. Néhány perc után megkötözve feküdtek a kocsiban és mi hajtottuk a lovakat. Az erdészlakig zavartalanul eljutottunk, de — miután a magyarok csatlakoztak hozzánk, az ellenség gyűrűjén már nem hatolhattunk át észrevétlenül. Mielőtt a patakhoz értünk, észrevettek bennünket a németek. Lőttek ránk, védekeznünk kellett. A magyar egységek minden parancs, vagy vezényszó nélkül gyűrűként vettek bennünket körül. Minket védtek: a szovjet katonákat és a két foglyot. A lövöldözés hamarosan éles és heves tűzharccá fejlődött. Közben vissza kellett jutnunk a folyón. Ojra csak gyalog. A magyarok fedeztek bennünket és közben igyekeztek ők is a túlpartra kerülni. A harc heves volt, sok veszteséget okoztunk a németeknek, de amikor némileg biztonságba kerültünk, kénytelenek voltunk megállapítani, hogy jócskán megapadt a mi egységünk létszáma is. Harmincegy magyar vesztette életét az átkelésnél, harmincketten maradtak velünk, így jutottunk vissza a parancsnokságunkhoz. Igaz, útközben csatlakozott hozzánk még két lengyel katona és négy cigány ls. Én csak jelenthettem a történteket, aztán új feladatot kaptam. Hogy a magyarokkal mi lett, nem tudom. Pedig, de szretnék találkozni velük! Vagy legalább közülük valakivel. Ezért akartam magával találkozni. Ha valaki Jelentkezne, nagyon örülnék. Ez volt a történet. Elmondta, és elbúcsúzott. — És ne haragudjék, ha csalódást okoztam, sajnos valóban nem tudok Osztyapenkőről többet. Nem baj, majd megkeressük Dolgij Jevgenyint egy más alkalommal. CSABA IMRE 1967. XII. 1. S KÉSZÜL A SZALONCUKOR A TREBlSOVI CSOKOLÁDÉ GYÁRBAN. ^^ Berenhaut felvétele Ellenségünk: a SMOG Időszerű paragrafus a XIII. századból 0 150 ezer ha erdő és 600 ezer ha szántó életveszélyben % Hárommillió ember mindennapi levegőjéről % 4800 méhcsalád arzénmérgezése Ez a szó, hogy smog, még a néhány évvel ezeltitt kiadott idegen szavak szótárában sincs benne. A smog — új szó, mondhatnánk azt is, hogy: vadonatúj és hogy néhány év alatt meglehetősen szép „karriert" csinált. A füst és a köd szavak angol megfelelőinek az „üsszeházasftásából" keletkezett. Különböző népek nyelvészel a szó lefordításával már megpróbálkoztak, de igyekezetük eredménytelen maradt. A smog, az egyszerűen — smog. Ma már milliárdnyi ember tudja mit jelent. Mondják, akik látták, hogy a nyugati nagyvárosokban ha kihirdetik a smog-riadát, a házak, a hidak, az utcák szinte kézzel is tapintható ködszerű, kellemetlen szagú közegbe burkolóznak. Talán minden elméleti leírásnál többet mond, ha i smog bűnlajstromából felsorolunk néhány tételt. New York-ban 1943-ben egyetlen nap alatt 1400 halálos áldozatot követelt. Londonban első ízben 1952 ben hirdették ki a smog riadót. A kórházak és a temetkezési vállalatok napokon át elsőfokú készültségben voltak. A gépkocsi kipufogó gázai és az ipari üzemek kéményelnek százaiból kitóduló füst és gáz emberek tízezreit döntötték ágynak. Volt nap, amikor 4000 ember halt meg emiatt. És Íme, a hazai smog-probléma néhány adata: Prievidza környékén az ipari üzemekből kiáramló, mérgező anyagokat tartalmazó füst és gázok hatására 4800 méhcsalád pusztult el. Az ipari üzemek kéményein távozó szennyező anyagok hatására Csehszlovákiában 600 ezer hektár szántó és 150 ezer bektár erdő vált eddig terméketlenné. Az egészségügyi szervek statisztikai adatok segítségével már bebizonyították, hogy a szennyezett levegőjű Iparvidéken egyes légzőszervi betegségek és a tüdőrák előfordulási aránya az átlagosnál lényegesen nagyobb. Párbeszéd a higiénikussal Szélcsend volt, sütött a nap és az égen egyetlen bárányfélhőt se láttam. És mégis, a város fölött piszkosszürke volt az égbolt. — Stílusos időben érkezett — állapította meg dr. Miroslav Synek, a bratislavai Kerületi Higiéniai Intézet tudományos dolgozója. — Az ipari üzemek környékén ilyenkor különösen szennyezett a levegő. És az én munkacsoportom éppen a levegő és a víz szennyezettsége problémáival foglalkozik. Kinéztem az ablakon. A Dimitrov Üzem tucatnyi kéménye álmosan pipált. És a közeli hőerőmű kéményei is bodor füstöt engedtek ki magukból. És a Slovnaft is — bár ezt az ablakból nem láttam — a szokásos módon működött. — Ez már nálunk is egészségügyi probléma

1? — Nem is kis probléma. Mostanában nem hiába esik róla annyi szó. — Magában Bratislavában...? — ... a kétszáznyolcvanezer lakosból számításunk szerint nyolcvanezren „élveznek" egészségre ártalmas levegőt. — És ez a nyolcvanezer éppen a város keleti részén lakik... — ... az új lakónegyedekben ... — A legnagyobb „szennytermelő"? — Kétségkívül a Dimitrov Üzem. — És ki ezért a felelős? — A dolgot kétféleképpen lehet felfogni. Vagy úgy, hogy a felelősség kizárólag a Dimitrov Üzemet terheli, mert szenynyezi a levegőt. Viszont ez meglehetősen felületes szemlélet. Szerintem azokat is felelősség terheli, akik az új lakónegyedeket a levegőszennyező forrás közelébe építették. — Más megoldás is lett volna? — Az utóbbi években kidolgozott városfejlesztési terv is bizonyítja, hogy lett volna. Ma az új lakások jelentős részét már a város északnyugati felében, a Kis-Kárpátok nyúlványain építik. És ez helyesebb, egészségügyi szempontból előnyösebb. megoldás. Az ötvenes évek elején a lakásépítésben a fő szempont a gazdaságosság volt. Sík területen látszólag olcsóbban lehet építeni. Ismétlem: látszólag! Az ilyen gazdaságosság, azonban valahol mindig megbosszulja magát. — Az ötvenes években a higiénikusok ... ? — Akkor is voltak higiénikusok. De a végső döntésekbe annak volt nagyobb szava, akinek a hatalma is nagyobb volt. Mit tartalmaz a levegő? Ezer és ezer adatot tartalmaz az intézet évi záróközleménye. Levegő tisztasági normákat, adatokat az egykori és jelenlegi állapotról. A norma szerint ha az egy négyzetkilométerre hulló korom és más szilárd szennyező anyag évi mennyisége nem haladja meg a 150 tonnát, a levegő egészségi szempontból megfelelő tisztaságú. Mi a helyzet Szlovákia néhány városában? Érsekújvárban a város négyzetkilométerére 332 tonna szennyező anyag hull. Párkányban ez a mennyiség 426 tonna, KoSicén pedig 250 tonna. A Csorba-tónál is végeztek nyolc esztendeje egy mérést. Ott a végeredmény: 7—8 tonna évente. Pieäfanyban, a fürdővárosban is kedvező még a helyzet. Ott a lehulló korom mennyisége négyzetkilométerenként és évente a 80 és 130 tonna között ingadozik. A Bratislavában végzett mérések eredményei meglepőek. A város területén egy négyzetkilométerre évente átlag 569 tonna szennyanyag hull. Már magában ez is soknak tűnik. Azonban vannak területek, ahol a lakosság — például a központi hőerőmű környékén — valóságos koromfelhőben él. A Béke Lakótelepen 1965-ben nem kevesebb, mint 4700 tonna korom hullott négyzetkilométerenként. Ezt a mennyiséget — szűrők és más eszközök üzembe helyezésével és a fűtőanyag megváltoztatásává"! — 1966-ra csaknem a felére, 2900 tonnára sikerült csökkenteni. De milyen messze van még az az idő, amikor a levegő szennyezettsége majd eléri a normát, a négyzetkilométerenkénti 150 tonnát? Milliárdos károk Egyesek azt állítják, hogy a levegő szennyezettsége az iparosítás szükségszerű velejárója. A derűlátóbbak szerint viszont hatásosan lehet a modern kor e hívatlan „vendége" ellen védekezni. Már számszerűen is bebizonyították, hogy a szennyező anyagok elleni küzdelem nem ráfizetéses. Nem, ha az effektust nem egyetlen üzem, még csak nem is egy iparág, hanem az egész ország szemszögéből vizsgálják. Neves közgazdászok egy munkacsoportja már megállapította, hogy hazánkban — az említett 150 ezer hektár erdőt és a 600 ezer hektár szántót ls beleszámítva — a kimutatható kár összege meghaladja az évi hárommilliárd koronát. Viszont az egészségüggyel kapcsolatos károkat számszerűen ki se lehet mutatni. Mert pontosan ki tudná megállapítani, mennyibe kerül egy súlyos asztmával küzdő ember kigyógyítása? A népgazdaság számára milyen kárt jelent egyegy dolgozónak a munkából való kiesése? Antropometriai vizsgálatokkal már azt is bebizonyították, hogy az erősen szennyezett területeken a felnövekvő, nemzedék testi méretei is kedvezőtlenebbül alakulnak. Másszóval: fennáll a veszély, hogy az iparvidékeken satnyább, kevésbé munkabíró emberek nőnek fel. Ezt a kárt vajon képes-e valaki kiszámítani? Mint mondottuk, a kimutatható kár országos viszonylatban meghaladja az évi hárommilliárdot. És vajon mennyit fordítanak a védekezésre? Milevskoban van az ország szinte egyetlen, légtechnikai berendezéseket (szűrőket és más levegő tisztító készülékeket) gyártó vállalata. Ez az üzem évente 70 millió korona értékű ilyen berendezést gyárt. Az egész ország összes légtechnikai üzeme is csak alig valamivel több mint 100 millió korona értékű levegő tisztító készüléket állít elő. Ez a mennyiség — természetesen — a védekezés színvonalának a felső határát is megszabja. Vajon mi okozta, hogy a lehetőségek ennyire lemaradtak a szükségletek mögött? Közöny Hogy egészen az utóbbi évekig nem építettek elegendő légtechnikai gyárat, annak elsősorban a vállalatok anyagi közönye az oka. Mint ahogy például a bratislavai új lakótelepek tervezői is csak a pillanatnyi, látszólagos gazdaságossággal törődtek (és nem számoltak azzal, hogy a több száz hektárnyi beépített sík terület egyúttal szántóföld is), éppúgy a vállalatok vezetői is csak a termelés mennyiségével törődtek és a szennyeződést megakadályozó készülékek vásárlását a lehető legalacsonyabbra csökkentették. És mivel a légtechnikai berendezéseket gyártó vállalatok termékel iránt nem nyilvánult meg komoly kereslet, az iparág sem fejlődött. Szlovákiában ma ötvenkét Jelentős levegő szennyező gócot tartanak nyilván. Ezek közül harminckét jelenleg még semmiféle tisztítóberendezést sem használ. A 35-ös törvény Alapos helyzetfelmérés után ez év júliusában a Nemzetgyűlés elfogadta a levegő- és a folyóvizek tisztántartásáról szóló törvényt. Tény, hogy ma még sok vállalatvezető háta borsódzik, ha ezt a három szót hallja: a harmincötös törvény. Ennek értelmében a levegő szennyezéséért felelős személyeket 5000 koronáig, a vállalatokat pedig egymillió koronáig terjedő bírsággal, illetve büntetéssel lehet sújtani. A törvény célja nem a büntetés, hanem a helyzet javítása. Viszont az ls tény, hogy az évtizedek alatt végre nem hajtott intézkedéseket néhány év alatt a legjobb akarattal sem lehet pótolni. Már csak azért se lehet, mert ma — és még néhány évig — a légtechnikai berendezéseket gyártó vállalatok az igényeket sem tudják kielégíteni. Ezért a vállalatoknak számolniuk kell azzal, hogy büntetésként évente jelentős összegeket kell átutalniuk. A törvény értelmében a bírság összege progresszíven emelkedik, ha a szennyeződés lakott területet vagy netán üdültetésre kijelölt • vidéket érint. A törvény biztosítja, hogy a büntetésekből befolyó összeg 40 százalékát a szennyeződés miatt terméketlenné tett területek termővé tételére fordítsák, 60 százalékát pedig a helyi és városi nemzeti bizottságok az életkörnyezet javítására kötelesek felhasználni. A nagyvállalatok nem egy vezetője kijelentette már, hogy büntetés fizetése helyett kifizetődőbb lenne a légtisztító berendezések vásárlása. Az évtizedes mulasztások pótlása néhány év alatt — nem könnyű feladat. Ennek ellenére is, a törvényjavaslat elfogadása óta már számos üzem komoly lépéseket tett a megfelelő légtisztítók vásárlására. Egy történész szerint London városi tanácsa már 1273-ban megtiltotta a szén fűtőanyagként való felhasználását. Porladozó fóliáns tanúskodik róla, hogy a XIII. században egy kovácsot a törvény megszegése miatt sok évig tartó börtönre ítélték. A smog-elleni küzdelem tehát nem újkeletű. A konzervatív Albionban az országot Jól ismerők szerint 1273-óta sok száz törvény elavult. Ez az egy azonban nem vált idejétmúlttá. Sőt, érvénye az egész világra kiterjedt. TÓTH MIHÁLY