Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-05 / 335. szám, kedd

A z első oroszországi mar­xista körök ... Lenin le­velei a Michelson-gyár munká­sokhoz... 1918-as merénylet Lenin ellen... Megvalósul a GOELRO-terv... A félelmetes „katyusák" menekülésre kész­tették a betolakodókat... A kommunizmus nagy építkezé­sei... Legújabb Intézkedések az életszínvonal emelésére ... A Szovjetunió történelmének jelentős fejezeteit soroltuk fel, s mindegyiknek van köze ah­hoz az üzemhez, amelybe ellá­togattunk. A történelem nagy eseményeibe az egykori Michel­son gyár munkásai közvetlenül beleszóltak, s beleszólnak ma is, mint az Iljics Művek úttörő dolgozói. Ez a gyár mindig be­lopakodott a történelemkönyv lapjaira ... BIKOV ELVTÁRS EMLÉKEZIK Pjotr P. Bikov idős ember már, nyugdíjas, de el-ellátogat régi munkahelyére. Érdekes dolgokat tudunk meg tőle, mert szemtanúja volt olyan esemé­nyeknek, amelyeket csak könyvből isimerünk. Emlékszik még az illegális marxista kö­rökre, amelyek a gyárban a forradalom előtt működtek közvetlenül Lenin Irányításá­val. Emlékezik arra, hogyan ál­lamosították a forradalom után ezt az üzemet: a munkások talicskán tolták ki a gyárból a a régi tulajdonosokat. Em­lékezik a szomorú napra is, a forradalom utáni 1918-as év augusztus 30-ára: — Az államvédelem parancs­noka Pétervárott járt, és Lenini eltanácsolták a nyilvános fel­lépéstől. ö azonban azzal ér­velt, hogy mái- egyszer meg­ígérte, s neki is fontos, hogy találkozzék a Michelson-gyá­riakkal. A gyűlés után a mun­kások körülvették és gyűrűjük ben ment a kijárat felé, közben válaszolt a kérdésekre. A gyű­rűben Lenin elvtárs mögött egy matrózruhás ember ment, azt hittük az őrséghez tartozik. Az államvédelmiek meg azt hit­ték, hogy a mi üzemi őrségünk­höz. Ez a matróz látta, hogy Lenin a munkások gyűrűjében sebezhetetlen, ezért el kellett őt választania a munkásoktól. Ezt úgy csinálta, hogy hirtelen eleset, a mögötte haladók meg­torpantak és így a tovább siető Lenin és a munkások között rés támadt. Lenin a gépkocsi hoz ment, itt még két munkás­nő kérdezett tőle valamit. Ak­kor eldördültek a lövések. Az egyik lövés Popova munkásnőt, a többi három Lenint találta el és súlyosan megsebesítette, az egvik golyó nyakán az ütőeret érte. A sofőr Lenint gyorsan a kocsiba tette és elrobogott 8 Kreml felé. A munkások a me­rénylőt keresték. A közelben játszó gyerekek figyelmeztették őket: „Az a néni, akt lőtt a Szerpuhovo tér felé ment". A munkások pont akkor fogták el a merénylőt, amikor a rá vá­ró kocsiba akart beszállni... — Amikor Lenin elvtárs fel­gyógyult, ismét eljött hozzánk. Látta, amint egy emlékművön szorgoskodunk. Megkérdezte, mit csinálunk. Azt válaszol­tuk: „Emlékművet állítunk ide, mert ide folyt Lenin elvtárs vé­re." „Ilyesmire nincs idő. Más jeladatok várnak ránk" — mondta, és megpirongatott ben­nünket az emlékmű miatt ... No, azért a merénylet színhe­lyén a kis kőemléket mi mégis felállítottuk .. . 1924-ben engem tiszteltek meg azzal, hogy az üzemküldötteként elkísérjem Lenint utolsó útjára ... AZ ÉLVONALBAN A Michelson-gyár munkásai, erős vörösgárda-alakulatokat állítottak fel a forradalom és a polgárháború idején. Az akko ri 1200 dolgozó közül 600 részt vett a harcokban. Sok babért szereztek, sok vért hullattak e gyár munkásai a győzelemért. De azután verítéket is. Ők ké szltették az első berendezése ket Lenin GOEl.RO ja, a villa mosításl terv megvalósítása számára. Ezeket a munkákat „Lenin megrendelése" néven tartották nyilván. Mindig azt gyártották, amire az országnak a legnagyobb szüksége volt. Itt zajlottak le az első űgvnevezett kommunista szombatok ls: az első Ilyen szombaton itt dolgo­zott Kaltnytn. Esztergapadja ma is ott áll az az üzem mú­zeumában. A háború idején a híres Katyusák lövedékeit gyártották itt — ezekből is lát­ható néhány a múzeumban, számos különféle kaliberű ágyú­lövedékkel együtt. A hadsereg megsegítéséért a Nagy Honvé­dő Háború vörös zászlaját kap­ták a gyár dolgozói örökbe. A háború után itt készült el az első szovjet önjáró gabonakom­bájn. A háborúban a német betola­kodók nem kevesebb, mint 239 000 villanymotort hurcol­tak el a megszállt területekről. Ezért a gyár azonnal átállt a villanymotorok gyártására, sez ma fő termelési profilja, ök szerelték fel villanymotorokkal az újjáépülő dnyeperi vízerő­művet, a Volgán a kujbisevi gátat, a Volga—Don csatorna szivattyúit. Itt készülnek ma a hatalmas lépegető exkavátorok villanymotorjai. Ezeket szereli Viktor Butuszov villanyszerelő, aki a háborúban részt vett fel­szabadításában. A motorszere­lők között találjuk a fiatal Alekszandr Tolszkijt is. a kom munista munka úttörőjét, aki nem emlékezhet ugyan a nagy hagyományokra, de ismeri őket és így beszél: — A forradalom alatt min den második dolgozó részt vett a harcokban, mi pedig arra va gyünk büszkék, hogy üzemünk­ben minden második dolgozó tanul. S emellett 5 és fél év alatt teljesítettük a hétéves tervet. Nem akármilyen minő­•ségben: 56 országba exportá­lunk. AZ IGAZGATÓ Alekszej Nyikolájevics Alov, az Iljics Művek jelenlegi igaz­gatója arról beszél, hogyan ve­szi ki részét a gyár a legújabb történelein alakulásából: — Legfontosabb termelési profilunk jelenleg a mozgó vil­lanyerőművek. Ez az önjáré áramfejlesztő berendezés a vil­lanytelepektől távol eső falvak és építkezések villamosítását szolgálja és nagy segítséget je­lent a mezőgazdasági és építő­feladatok teljesítésében. Persze, új követelmények is vannak. Az életszínvonal emelésére hozott központi intézkedések már érez­tetik hatásukat. Ezért tértünk a háztartási gépek gyártására. Az 50. évforduló előestéjén kezdtük meg az „Aelita" mosó­gép gyártását. Tudjuk, az üzem már egy éve az új irányítási rendszer alap­ján dolgozik. Milyen a gazda­sági reform gyakorlata az üzemben? — kérdezzük az igazgatótól. — Nálunk a reformot válla­latonként vezetjük be. Mi gyor­san áttérhettünk a gazdasági ösztönzésre, mert termelésünk kifizetődő. A dolgozók szem­pontjából a legfontosabb a béralap alakulása. Nos. itt két lehetőség között választhat­tunk: vagy kifizetjük bér for­májában a nyereségtöbbletet, vagy felhasználjuk más, égetá szociális problémák megoldásá­ra. Úgy találtuk, hogy a leg­fontosabb most dolgozóink la­kásproblémáinak megoldása. Több pénzt adunk tehát a szo­ciális alapba, mint a béralapba, úgy, hogy az előbbi gyorsab­ban növekedjék. A vállalat la­kóházakat épít. Célunk, hogy minden dolgozónknak saját la­kása legyen, mert most az a helyzet, hogy sokan még társ­bérletben. vagy csak egy szo­bában laknak. Ha ezt a vroblé­mát meanldiuk, változtatunk a nyereségtöbblet elosztásának módján. Búcsúzunk a nagy hagyomá­nyú üzemtől, amelynek pajzsán Immár ötven éve ott áll: „Min­diq az élvonalban". jelszavuk megvalósítására ennek az üzemnek a dolgozóit nemcsak az úi iránnítás anyagi ösztön­ző rendszere, hanem valami­féle, a kívülálló számára nehe­7f?n é'-thető belső rúgók is ser­kentik. A ZVI védjegy becsü­lete ez? Vagv a dicső múlttal láró b'íszkeség? Nem tudom. De az az elmúlt ötven év fiatalban és örefben egyaránt érződik: tudatukban az orszáa érdeke az egyéni érdek elé került. Ügv tűnt, hogv az élvonalba ez a tudat vezette őket elsősor­ban. Csak ióval ezután követ­kezik m. nnnapi ösztönzés ser­kentő hatása. VILCSEK GÉZA Gyár a történelem-könyvből Egy merénylet története % Ahol a „katyusák" lövedékeit gyártották # Hol készültek a Volga—Don-csatorna be­rendezései és a lépegető exkavátorok motorjai? % Kom­bájntól a mosógépig % Új irányítás szovjet módra Mit kell tudnia egy cseh orvosnak Afrikában? Nairobitól — Kenya fővá­rosától — keletre mintegy 40 mérföldnyi távolságban Mahakosban áll az a tipi­kus földszintes bungaló, ahol rendkívül érdekes s egyben különleges gyűjte­mény szemlélteti meggyő­zően az emberi szervezet el­lenállóképességét. A gyűjtemény tulajdono­sa dr. Ladlslav Malinsky cseh orvos, aki két éve te­vékenykedik Afrikában. Ez idő alatt számos nyílhegyet operált kl harcosok és pász­torok testéből a mahakosi kórházban. „A kórházban eddig egyet­len — nyíllal megsebesí­tett — páciens sem halt meg" — mondotta dr. Ma­linsky a Csehszlovák Sajtó­iroda tudósítójának. Állítá­sa bizonyítékaként megmu­tatta egy masai törzsbeli harcos koponyájának rönt­genfelvételét. Dr. Malinsky a harcos koponyaüregéből letört nyílhegyet operált ki. A sebesült ma már teljesen egészséges. A kenyai sztyeppéken élő pásztortörzsek lagjai gyak­ran sebesülnek meg nyíllö­véstől. A masai törzsbeli le­gények ugyanis rendszerint azzal bizonyítják be férfias­ságukat, hogy elorozzák va­lamelyik szomszédos törzs szarvasmarháit. Dr. Malinsky gyűjtemé­nyében nincs egyetlen egy mérgezett nyíl sem, mivel kioperálásuk már nem a se­bész dolga, hanem a .tör­vényszéki boncolás hatáskö­rébe tartozik. A méreg ugyanis oly gyorsan hat, hogy a sebesült meghal, mi­előtt kórházba szállíthatnák. Dr. Malinsky és orvosnő felesége — Kvétoslava — három további csehszlová­kiai egészségügyi dolgozó­val fejt ki érdemdús tevé­kenységet a kenyai egész­ségügyi intézményekben, ahol rendkívül nagy a szak­emberek hiánya. 9. A 18. számú magnetofon­szalagról Markov: A legutóbbi kihallgatáson számos, ön által jól ismert amerikai iskolákról beszélt, amelyekben a népi demokratikus országok és a Szovjet­unió területén bevetendő ügynököket képezik ki. Akkor említette, hogy lé­tezik egy különleges kémiskola Gar­misch-Partenkirchenben. Mondja el, mit tud róla. Remény: Az amerikai hlrszerzőszol­gálat alaposan kihasználja Nyugat-Né­metország területét, hogy egyrészt a népi demokratikus országokba és a Szovjetunióba irányított ügynököket képezze ki, másrészt legális hírszerző­ket oktasson. E célból különleges isko­lák szélesen elágazó hálózatát hozták létre. Az egyik ilyen, legális hírszerző­ket képző iskola nyelviskolaként Gar­misch-Partenkirchenben működik. Markov: Tudja, ki a vezetője? Remény: Mielőtt bevetettek a Szovjet­unióban Sanders alezredes vezette. Saj­nos többet nem tudok erről az iskolá­ról. Markov: A letartóztatásakor önnél ta Iáit noteszban van egy ilyen megjegy­zés: „Ob—1 ötvenöt". Mit jelont ez? Remény: Szolgálatilag gyakran meg fordultam Oberursel városban. Sok min den fűz hozzá. Legutóbb 1955-ban jár­tam ott, mint a feljegyzés is bizonyítja. Markov: Milyen intézményeket és mi­lyen céllal keresett fel Obsrurselben? Remény: Csak egyben — az amerikai kémiskolában fordultam meg. Markov: Mondja el, mit tud róla. Remény: Oberurselben, Majna-Frank­furttól mintegy kilenc kilométerre, a Heurmarktstrasse mentén a Camp King tábor területén egy nagy amerikai hír­szerző szerv működött, amely Nyugat­Németország területéről hírszerző tevé­kenységet folytatott a Szovjetunió el­len, Negyvennyolcban szervezték meg az amerikaiak. Akkor az „Európai Pa­rancsnokság Hírszerző Központja, 7107' volt a neve. Több mint kétszáz ember mükdött a Camp Kingen. Ebbe a táborba szállították a Német Demokratikus Köztársaság területéről elmenekült árulókat, valamint a népi demokratikus országokból megszökött más személyeket. Alaposan vallatóra fogták, majd megdolgozták őket, aztán szűrés után egyeseket közülük beszer­veztek és a táborban kioktattak a kém­tevékenység alapvető módszereire. Két­három hónapi oktatás után az ügynökö­ket a rotti, batwisseei és más kémisko­iákba küldték. E táborba tett szolgálati utaim azzal függtek össze, hogy későbbi időpontban szovjetunióbeli bevetésre alkalmas ügy­nököket kellett kiszemelni. Markov: E kérdéshez még külön visz­szatérünk, most azonban ecsetelje a Camp King viszonyait. Remény: A Camp King erdőbe-i terül <-1. A tábor akkoriban több mint e^y négyzetkilométernyi területet foglalt el. Magas, szögesdróttal körülvett kőkerí­tése volt, éjjel nappal őrizték, éjjel fényszórók világították meg. Területén mindössze tizenkét földszintes fabarakk állott, továbbá egy háromemeletes épü­let és hat egyemeletes villa — ezekben voltak a legbecsesebb ügynökök. Minden egyes épületnek amerikei neve volt, például New York, Alaszka. A Heuer­markstrasse mentén, a táborral szem­ben hat nagy villa volt, amelyek az­előtt elaggott tanítónők üdülőjeként szolgáltak. Később a hírszerző szerv elíoglalta a villákat és ügynököket tar­tott benne. Markov: Mit tud e szerv vezetőiről? Remény: A hivatalos amerikai mun­katársak közül ismertem Fellows ezre­dest, a főnököt, és helyettesét, Emme­rich ezredest, továbbá az osztályveze­tőket: Bardtlett alezredest, az admi­nisztratív osztály, Murray őrnagyot az ellenőrzési osztály, Cassidit, a távköz lési osztály, Harley hadnagyot, a tudo­mányos és műszaki adatgyűjtési osz­tály, Scott alezredest, a felderítési osz­tály, Bracksneiert, a katonai hírszerző osztály vezetőjét, továbbá Brown őr­nagy, Fox hadnagy és Jacobs Johnson hírszerző tiszteket. Scott alezredest később elmozdították és Walles őrna gyot tették a helyére. Markov: Létezik-e jelenleg a Camp King tábor? Ha igen, milyen hírszerző­szolgálati szervet helyeztek ki Ide? Remény: A Camp King tábor továbbra is működik. Úgy tudom, most az ame­rikai szárazföldi hadsereg európai hír­szerző szolgálata 513. csoportjának törzskarát helyezték el ott. Markov: Ki a törzskar vezetője? Remény: Azt hiszem, Dawis ezredes, a helyettese pedig Rolf alezredes. Markov: Mi a funkciója ennek a törzsnek? Remény: Az amerikai hírszerző szol­gálat 513. csoportjának törzse a szocia­lista országok és főként a Szovjetunió ellen irányuló felderítésben és elhárí­tásban irányítja a beosztott csoporto­kat. Markov: Mit tud még a Nyugat-Né­metország területén elhelyezett ameri­kai hírszerző szervek tevékenységéről? Remény: Tevékenyen működik a MID nevű szolgálat... Legalábbis így hívták bevetésem előtt. Személyesen és bará­taim adataiból is megtudtam, hogy a MID főként katonai adatokat gyűjtött a Szovjetunióról és a népi demokratikus országokról, különösen az NDK-ról. Igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a tudományos és műszaki, ipari és gaz­dasági adatoknak. Kevésbé érdekelték őket politikai jellegű kérdések. A Szov­jetunióra vonatkozó adatokat főként a hazatért német hadifoglyoktól, német tudósokól, szakemberektől, árulóktól szerezték. A MID főhadiszállása Wa­shingtonban van. Alárendeltjei voltak egyrészt a katonai és hidtengerészeti attasék apparátusai valamennyi ország­ban, továbbá a hírszerző szolgálatnak a nagykövetségek vagy más képviseleti hivatalok cégére alatt működő emberei, másrészt a MID Irányította a katonai hírszerzés összes szerveit, különösen Németország területén. Az amerikai hírszerző szolgálatok ál­tal valamennyi országban szerzett leg­fontosabb katonai, gazdasági, politikai és más Jellegű adatokat az úgyneve­zett Felderítési Közlönyökben gyűjtöt­ték össze — ezek ötven-hatvan nyomta­tott oldalas könyvek voltak. A MID nyugat-németországi hírszerző szolgálata más amerikai hírszerző szol­gálatokhoz hasonlítva a legnagyobb kémközpont volt. fjj A MID nyugat-németországi vezetősé­gének mintegy negyven osztálya volt, amelyek különféle fedőnéven szerepel j9B tek — például G 1, 2, 3, 4 ... A felderítő osztály például G 2 néven XII szerepelt, Ennek Philips tábornok volt a vezetője, 1954-ig pedig McClore tábor­nok. Az utóbbit ismertem, gyakran U meglátogatta apámat. (FOLYTATJUK) ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents