Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-27 / 355. szám, szerda

Nincs bocsánat? I

rodalmi estén voltam a dunaszerdahelyl járásban. A lelkes és átgondolt rendezés érdeme, hogy az estély fokozott figyelem és élénk disputa Jegyében zajlott le. Mint ahogy ilyen rendezvényeken szokásos, sok mindenről beszélgettünk: könyvekről, irodalomról, régi és üj versekről, két műszakot teljesítő asszonyokról és természetesen az ifjúságról. Hiába, anélkül már nem megy. A leghevesebb vitát egy könyv váltotta ki, melynek hőse „rossz útra tért" fiatal leány (szülői meghatározás), aki beleszeret egy nős férfiba, intim kapcsolat létesül köztük, a lány csalódik, szenved, végül sok megpróbáltatás után győzedelmeskedik a lényében rejlő erkölcsi erő — megtisztulva kerül ki a harcból. Jutalmát elnyeri, férjhez megy, boldog lesz. Legalábbis erre lehet következtetni a könyv befejező soraiból. Nagyon leszűkített kivonata ez a háromszáz oldalas regénynek, de tulajdonképpen nem is lényeges. Sokkal érdekesebb, amit ennek kapcsán az est rendezője vélem, a könyv írójával közölt. Nem a saját véleménye volt, hanem egy távol maradó erénycsőszé, mely szerint: „Egy rossz útra tért fiatal lány nem érdemel sem bocsánatot, sem boldogságot, és amelyik író »ilyen« lányoknak meg tud bocsátani, az tulajdonképpen erkölcstelen cselekedetet művel, és negatív módon befolyásolja az ifjúságot. Ha létezik kiengesztelődés, akkor nem érdem a tisztesség!" Nem tudom, hogy pontosan idéztem-e az üzenetet. Azt sem árulták el nekem, hogy a névtelenség homályában megbúvó erkölcsbíró nő vagy férfi, szép avagy csúnya, ifjú avagy éltes korú. Dehát végeredményben ez nem is fontos. Akár kellemes a külseje, akár rút, akár gvereket irányít az életbe, akár felnőttek ügyes-bajos dolgait intézi, nem való oda, ahol van! Ö az, aki miatt máglyára került Goethe Margitja, vonat elé dobta ma gát Karenina Anna. mérget ivott Bovaryné, és szibériai száműzetésbe ment Tolsztoj Feltámadásának ifjú hősnője. Ilyen emberek miatt nyitják ki manapság tizennégy, tizenhat éves gyerekek a gázcsapot, ö az, aki gyónással könnyít lelke terhén, amennyiben hivő. Ha nem az, akkor kiskirályoskodlk ott, ahová állították, és a boldogságot legszívesebben kérdőívekre adagolná. Elveivel megtagadja Lenint, Makarenkót és Pestalozzit. Miatta feszítették meg a názáreti Jézust, és miatta került fogdmeg-kézre sok ellenálló, bujdosó és faji üldözött, ö állja útját a haladásnak, amikor szembe kerül a szocialista neveléssel és az emberi humánummal. Miatta telnek meg a javítóintézetek elkallódott kiskorúakkal, és az öngyilkosok száma is miatta nő. Mert vizet prédikál, de bort iszikl Mert álszenteskedésével hitelét rontja az igazmondóknak! Mert megtaszítja a botladozót, sőt meg ls tapossa, ahelyett, hogy felemelné. Akármilyen szép a külalakja, belül ocsmány! Ha lenne rá mód, meg kellene bélyegezni — vigyázat, erre halad az engesztelhetetlenség, a gyűlölet, és magával sodorja nyugalmatokat. Erre halad a boldogtalanság. DÄVID TERÉZ Gyógyfürdőink az egészség szolgálatában Dr. HLADKY RUDOLF, a szlovákiai gyógyfürdők vezérigazgatójának nyilatkozata Természetes ásványvízben és gyógyforrásokban Szlovákia rendkívül gazdagnak mondható, s a természetes gyógyforrások vizének felhasználása a legősibb gyógymódok egyike. Sok szlovákiai gyógyfürdő kedvező hatása már évszázadok óta ismeretes. A természetes gyógyforrások felhasználása, a klinikai orvostudomány gyors fejlődése ellenére, még ma is jelentős, főleg a betegség megelőzésében és a létesítményekben nyújtott fürdőgyógyterápiában. Az egészségügyi gyógykezelés célja elősegíteni a betegek munkaképességének helyreállítását, megakadályozni a rokkantságot, megelőzni a betegek egészségének romlását, kitolni az öregedés korhatárát, és elősegíteni a fiatal generáció egészséges fejlődésének biztosítását. A szlovákiai gyógyfürdők mai helyzetéről és fejlődési lehetőségéről akartunk képet nyerni, s ezért felkerestük dr. Hladky Rudolf elvtársat, a szlovákiai gyógyfürdők vezérigazgatóját, aki készségesen adott lapunknak választ a feltett kérdéseinkre. Gyógyfürdőink egészségügyi személyzetének és vezetőségének kötelessége és legfőbb gondja dolgozóink egészségvédelme. Mit jelentenek ezek a feladatok szlovákiai vonatkozásban? — A szlovákiai gyógyfürdők egészségügyi létesítményei kapacitásuktól függően nyújtják a fürdőgyógykezelést. 1966-ban 96 231 páciens részesült intézeti gyógykezelésben és 16 426 volt az ambuláns betegek száma. Növekednek az igények a fürdőgyógykezelés iránt, s ez elsősorban a foglalkoztatottak, tehát az általános társadalombiztosításban részesülők számának növekedéséből, valamint a külföldi és belföldi fizető vendégek számának növekedéséből ered. A Jelenlegi kapacitással azonban nem lehet ezeket az igényeket teljes mértékben kielégíteni. + Mi történik annak érdekében, hogy eleget tehessünk az állandóan növekedő mennyiségi és minőségi követelményeknek? — A fürdőgyógykezelés mennyiségi és minőségi fokozásának kulcsproblémája: új gyógyintézetek létesítése, illetve a meglévők helyreállítása, újjáépítése és kibővítése. Az elmúlt időszakban meglehetősen kevés volt az új beruházás, csak a meglevő kapacitások fenntartásáról történt gondoskodás. A szlovákiai gyógyfürdők fejlesztése egységes koncepció alapján történik, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége már jóváhagyott, s az SZLKP Központi Bizottsága 1967 februárjában szintén elfogadott. Ez a koncepció elsősorban a lakosság egészségi állapotából és az ebben beálló pozitív változásokból indul ki, tekintetbe véve a külföldi páciensek igényeit ís. Legnagyobbak a követelmények a mozgószervi megbetegedések gyógyítására szolgáló fürdők iránt, ezért a terv elsődlegesen a pőstyéni és a trencsénteplici fürdők bővítésével és gyógyfürdő kiépítésével számol. A távlati terv biztosítja Szliácsés Bártfafürdő, valamint a magastátrai üdülőhelyek mint klimatikus gyógyhelyek fejlesztését. Pőstyénben a jövő év folyamán átadásra kerül 250 fekvőhely, előkészületben van további két intézet felépítése, éspedig 250, illetve 150 férőhellyel. 1970 után pedig további 400 ágyas szanatóriumok épülnek. Trencsénteplicen már folyik egy 200 ágyas intézet építésének előkészítése, 1980-ig pedig még egy további 200 férőhelyes szanatórium épül. Szliácsfürdő kapacitása 1969-ben 80 ággyal, 1980-ig további 350 ággyal, Bártfafürdő kapacitása 400 ággyal bővül a tervek szerint. Megkezdődtek a Magas-Tátrában egy 300 ágyas asztma-szanatórium építkezései, az újtátrafüredi szanatórium profiljának megváltoztatásával pedig 400 ággyal bővül az intézet. Különös gondot fordltunk a meglevő berendezések korszerűsítésére, ezzel is fokozva a fürdői gyógykezelés minőségét. E nagyméretű beruházási terv ellenére is a szlovákiai gyógyfürdőkben 1970-ig mindössze 7330-ra emelkedik az ágyak száma, amivel még mindig nem tudjuk biztosítani az Igények kielégítését. 1980-ig a szlovákiai fürdők kapacitása eléri kb. a 10 000 ágyat. A beruházások kapcsára azokat az akciókat részesítjük előnyben, amelyek népgazdasági szempontból a leghatékonyabbak. + Az idegenforgalom növekedésével egyre jobban előtérbe kerül a követelmény, hogy külföldi vendégek számára nagyobb mértékben kell helyet biztosítani gyógyfürdőinkben. — Egyes szlovákiai fürdők, elsősorban Pőstyén, Szllács, Bártfafürdő és a Magas-Tátra mint klimatikus gyógyhely megfelelő hagyományokkal rendelkeznek, forrásaik gyógyhatása nemcsak itthon, hanem külföldön is ismert. A külföldi páciensek száma egyre emelkedik. Míg 1961-ben 677, 1966-ban már 3279 külföldi beteg kezeltette magát szlovákiai gyógyfürdőkben. A külföldi vendégek igényesek, az elszállásolást, a kiegészítő szolgáftatásokat és a kulturális-társasági feltételeket illetően. Gyógyfürdőink távlati fejlesztési tervében ezeket a kívánalmakat is tekintetbe vettük. + A múltban kizárólag beutalt betegek látogatták a gyógyfürdőket, akiknek minden költségét az állam viselte, de ma már fizető vendégek előtt is megnyitottuk fürdőink kapuit. Énnek gazdasági szükségességét mindenki elismeri, de hallani olyan véleményt is, hogy ezzel lényegesen csökkent annak lehetősége, hogy állampolgáraink eljussanak valamelytk fürdőbe. — A fürdői gyógykezelés és ellátás tekintetében nincs különbség fizető és nem fizető vendég között. A betegek orvosi javaslatra, azonos feltételek mellett jutnak el a fürdőbe. Az egyetlen különbség a betegsegélyző biztosító terhére beutalt beteg és a fizető vendég között, hogy az utóbbi a saját pénzéből fedezi a gyógykezelés költségeit. Külföldlek gyógykezelésével fürdőink közvetlenül hozzájárulnak devizabevételeink növeléséhez. Népgazdasági szempontból igen fontos tehát, hogy fürdőink szolgáltatásokat nyújtsanak a fizető betegeknek és külföldieknek, amivel azonban semmiképpen sem csökken annak lehetősége, hogy állampolgáraink szükségleteiknek megfelelően hozzájussanak a gyógykezeléshez. A közegészségügyi intézmények által gyógykezelésre beutalt betegek száma nem csökkent, jóllehet ugyanakkor emelkedett a fizető betegek és a külföldlek száma. Emelkedett a baleset utáni és a neurológiai rehabilitációra fenntartott kvóta. + A közelmúltban mélyfúrásokat végeztek Dél-Szlovákia egyes területein, és számos gyógyforrásra bukkantak, így például Ipolyság és Léva között, valamint Komáromnál, de Kelet-Szlovákiában is. Beszéltek arról, hogy Ipolyság—Léva körzetében felépítjük KözépEurópa egyik legnagyobb gyógyfürdőjét; arról ts szó volt nemrég, hogy hasznosítjuk a komáromi gyógyvizet is. Tudna nekünk valami pozitívat mondani ebben a kérdésben? — Dél-Szlovákiában, Ipolyság és Léva között számos meleg ásványvízforrásra bukkantak. Ezt a területet neveztük el a „gyűgyi ásványvíz körzet"-nek. A gyűgyi termálforrások vizének hőmérséklete 28 C fok. Eddig egy 250 ágyas szanatórium épült itt, s előkészületben van egy további 200 ágyas intézet építése. A távlati tervek szerint 1980ig Gyűgyfürdőn a gyógyintézetek befogadóképessége 800 ágyra emelkedik. Egészen különleges a gyűgyi gyógyvíz összetétele: van benne kénhidrogén, és ugyanakkor szénsav is; a két gyógyhatású összetevő együttes jelenléte csak a legritkább esetben fordul elő. Ebben a körzetben van a szántói és szalatnal ásványvízforrás. Mindkettőnek vizét töltőüzem palackozza. A lévai körzetben levő hontvarsányi és malinovecl hőforrások vizét egyelőre csak termál strandfürdők üzemeltetéséhez használják, és üdülők veszik igénybe. Komáromban 1966-ban kénsavasklóros-hidrokarbonátos termálforrásra bukkantak, amelynek hőmérséklete 54 C fok. A forrás kezdetben 17 liter vizet adott másodpercenként, ami azonban később 10 literre csökkent. Ennek az ásványvíznek nagy a vastartalma, ezért csak megfelelő kezelés után lenne alkalmas gyógyés strandfürdőben való felhasználásra. Egyelőre strandmedencék épülnek a fúrás közelében. Ahhoz, hogy a forrás vizét egészségügyi célokra is fel lehessen használni, előbb még el kell végezni a szükséges elemzéseket. ly-li 26. Borkov sorkára áll Borkov kibontotta a csomagot, egy pillantást vetett a pénzkötegre, majd zsebre tette. — Hagyja ezt az ostoba hangnemet, Nyikolaj Nyikolajevics. Sehogy si'm áll jól magának. Mi kell még magának tőlem? — Az ég szerelmére, Vologya! — kiáltott fei Koka. — En csak feltételeztem, hogy barátságunknak ezzel még nem lesz vége. Hisz a jövőben is lehetnek közös érdekeink. — Ugyan, miféle barátság! — Borkov legyintett. — Egyáltalán ml van köztünk? — Már kétszer is segítettünk egymáson. — Elég volt. — En a maga helyében nem ellenezném ilyen határozottan. Nálam mindig lehetőséget talál egy kis mellékkeresetre. Sok módja van. — Például? Koka lesütötte tekintetét, sokáig nézegette rövidre nyírt körmeit, aztán megszólalt: — Félek beszélni. Félek, hogy nem ért meg. — Dehogynem. Eddig még mindig megértettem. — No, fól van — mondta Koka, mintha lelkierőt gyűjtött volna. — Például havonta kétszer-háromszor rövid beszámolót készíthet arról, mit csinált munkahelyén. Természetesen jó fizetésért ... Borkov összeborzadt e szavak hallatára, aztán bosszús és vésztjósló tekintettel végigmérte Kokát. Hosszú hallgatás következett. Borkov összeszorított szájjal nézte Kokát, mintha határozottan eltökélte volna, hogy nem válaszol, Koka kiérezhette belőle, hogy legszívesebben a pokol fenekére kívánná őt. Koka azonban nem tágított. — Nos, mit szól hozzá? — Maga megőrült, Nyikolaf Nyikolafevics. Forduljon elmegyógyászhoz. — Nem veszélyesebb a maga gépénél. Borkov felpattant, félrelökte a széket és elüvöltötte magát: — 0gy, hát már az enyém a gép? Nem a magáé?! Az enyém! — ökölbe szorított kézzel állt Koka előtt. Az öreg egy pillanatra zavarba Jött, oly váratlanul érte Borkov hangulatváltozása. — Ne izguljon, Vologya, — mondta békítően. — Szavaimnak nem volt különösebb értelme. — Ez zsarolási — kiáltotta Borkov, aki nem tudott megnyugodni. — Maga provokatőrl Kinek dolgozik, vén disznó?! Koka összerezzent, mintha pofont kapott volna. Válla egészen elernyedt. — Ezt nem érdemeltem meg... — kezdte volna, de Borkov nem hagyta befejezni. — Majd meglátjuk! Mindjárt galléron ragadlak, és elviszlek a Lubjankára. — Ahogy ezt kimondta, Borkov megnyugodott. — Öltözz csak fel szépen, jómadár. Engem akartál beszervezni. Most majd beszervezlek én oda, ahová kell. Koka érezte, hogy elérkezett a döntő pillanat. Feltápászkodott, és megállt Borkov előtt. — Jól van, menjünk. Csakhogy ön nem vesz tekintetbe egy fontos körülményt. — Ne játssza a hülyét, — vágott viszsza Borkov. — A körülmények mindennél világosabbak. — Jó lenne talán békésen, lárma nélkül megvitatni a dolgokat. — Öltözzék! — parancsolta Borkov. Koka erre leült, aztán egyhangúan, mintha felolvasná valakinek a beszédét, rákezdett: — Figyelmeztetnem kell a következőkre. Tudom, mi történt magával Brüsszelben. Természetesen ott, ahová el akar cipelni, nemcsak Brüsszelről, hanem a dollárokról, meg a maga pénzverőjéről is beszélni fogok. Remélem, sorsa ezután nem sokkal lesz jobb az enyémnél. Tekintettel a hallottakra, meg kell értenie, hogy szándéka meggondolatlan, sőt megfontolatlan. Borkov Koka fölé hajolt, egyik kezével a szék támlájára támaszkodott. — Mit emlegeti Brüsszelt, maga vén patkány? — En nem vagyok patkány és disznó, — suttogta a levegőt kapkodva Koka. — Te kutya! Ezt nem felejtem el neked! Még megbánod, hogy megsértettél! Hát idenézz! E szavakkal ugyanabból a zsebéből, amelyben a pénz volt, egy másik csomagot vett elő, és odadobta az asztalra. Következik: 27. BRÜSSZELI FÉNYKÉPEK