Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-27 / 355. szám, szerda

N e fogjon senkt szavamnál. Nem forog — és nem is fog. mármint kacsalábon forog­ni. Mégis mesébe illő. Építésé­nek figyelése közben volt olyan benyomásom. ilyen lesz a Magasépítő Vál­lalat bratislavai vezérigazgató­ságának palotája, amely a köz­oonti vásártér közelében épül. joggal megérdemli az érdeklő­dést és a figyelmet, márcsak azért is, mert a betonozási munkák megkezdésétől fél éven h ilill megtarthatták a bokréta­ünnepet: december 16-án elér­ek a tizenötemeletes épület :gmagasabb pontját. A Magas­építő Vállalat partnerei, akik •V >!e kivlteleztetik beruházásai­ét, szemére is vetik: lám, sa­lt maga számára rekordidőben f il tudja építeni az Irodaházat, ml pedig várhatunk a lakóhá­zak, az iskolák, a kórházak és egyéb létesítmények befejezésé­:e. — Nincs Igazuk? — kérde­zem Anton Mlkulá! építészve­zetőtől. — Igaz, más építkezéseken hosszabbak a határidők, itt azonban a gyors munka egy egészen úf építéstechnológiai eljárás érvényesítésének az eredménye. A KÜLFÖLD IS ÉRDEKLŐDIK IRÁNTA Számos külföldi szakember és vállalkozó ls meglátogatta már rffiHMHMHHBMIH az építkezést és érdeklődött: megszerezhetné-e az új építési módszer dokumentumanyagát, illetve nem lenne-e hajlandó a bratislavai Magasépítő Vállalat elvállalni hasonló épületek fel­építését — például Ausztriá­ban? — Mi ennek a nagy érdek­lődésnek az oka? — Olyan építőipari újdonsá­got érvényesítettünk itt, amely lényegesen meggyorsítja a munkát. Az épületszerelés és a hagyományos betonozási tech­nológia összekapcsolásáról van sző. Az építés folyamán tulaj­donképpen csak a kerületi acél­tartóoszlopokat szereltük — ezeknek támsaruin nyugszanak a helyszínen betonozott, ke­resztben armatúrázott födémla­pok. Az épületnek gyakorlati­lag nincs áthidaló tartószerke­zete, az egyes födémlapok mindössze 19 cm vastagságúak. Csak a hozzáértő tudja fel­becsülni, mily sok statikai és egyéb számítást kellett elvé­gezniük a Kerületi Tervező In­tézet és a Magasépítő Vállalat tervezőinek és konstruktőrei­nek, amíg olyan optimális meg­oldást találtak, hogy az új, me­rész épület a legkisebb munka­ráfordítással és anyagfelhasz­nálással biztosítsa a megköve­telt stabilitást. A valóságban ugyanis olyan a helyzet, hogy a 25X22 m alapterületű tlzen­ötemeletes épületnek valameny­nyi szintjét — a középen levő betonozott mag kivételével — egynéhány acéloszlop tartja. Ezeknek a 320 mm külső át­mérőjű oszlopoknak az össze­szerelése okozta az egyik leg­nagyobb problémát. Nem volt ugyanis könnyű oly pontosan összehegeszteni a 12 méteres darabokat, hogy a függőleges iránytól való eltérés ne haladja meg a két centimétertt Egy­szerre két oldalról hegesztet­ték, majd — a korrózió meg­akadályozása érdekében — be­tonnal töltötték ki őket. AZ ÜVEG ÉS AZ ALUMÍNIUM SZIMBIÓZISA A távlati vetületek és kivite­lezési fervek, valamint az épí­tésvezető magyarázata alapján már most el tudjuk képzelni, milyen lesz befejezése után a paiota. Mind a négy homlokfa­la csillogni, fényleni fog. Kül­ső köpenyét ugyanis az alumí­nium és az üveg kombinációja képezi. Csupán alumíniumból több mint 51 tonnát használnak fel! Széles lépcsőkön jutunk be az épületbe. A pompásan díszí­tett előcsarnok műkő padlóza­tú. Megállunk a három gyors­felvonó előtt. A magyar NIKEX Külkereskedelmi Vállalat szál­lítja őket. Gyártójuk a buda­pesti HUNGARIA-LIFT, amely sikeresen alkalmazza az ún. TRIPLEX-rendszert. A felvonók hívása ugyanis egyetlen gomb megnyomásával történik, amely azt a felvonót hívja fel vagy le, amely éppen szabad. Egy­egy fülkében 6 személy utaz­hat, vagy 450 kg teher szállít­ható. A lift sebessége másod­percenként 1,5 méter. Körülnézünk az egyik emele­ten. Középütt találjuk a 7X7 méteres központi „magot". Itt kaptak helyet a felvonók, a hi­giéniai berendezések, a mos­dók, valamint a főzőfülkék. A modernül berendezett irodák a központi toronyszerű létesít­mény körül helyezkednek el. A folyosó felé néző falaikat acél­keretbe épített üvegtéglák ké­pezik, az egyes irodák közti válaszfalak viszont (fából ké­szülnek) tetszés szerint Ide­oda tolhatók. REPREZENTATÍV ÉPÜLET — Mi minden lesz az iroda­házban? — kérdezem az épí­tésvezetőtől. — A földszinten és az első emeleten a CEDOK reprezenta­tív irodái kapnak helyet, a fe­lettük levő emeleteken a Ma­gasépítő Vállalat vezérigazgató­sága lesz, a legfelső szinteket pedig a vállalat bratislavai igazgatósága foglalja el. Az épület tőszomszédságában egy további hasonló, de még nagyobb méretű toronyház épül a Kerületi Számító Intézet szá­mára. Mindkét épület környékét rendezik, teraszokat. Illetve föld alatti garázsokat is építe­nek körülöttük. Az épület külső falainak tisz­tán tartására is gondoltak. Szükség ls van erre, hiszen Bratislavára szüntelenül nagy mennyiségű pernye, korom ói por hull. A falak mosását a te­tőről lebocsátható fárószékrtU fogiák végezni. Ez a berende­zés a tetőn létesített síneken mozog majd, úgyhogy könnyű­szerrel elérhető lesz vele a fat bármelyik része. Elfelejtettük még megmonda­ni: az épületet a jövő év vé­gén átadják rendeltetésének. DÚSA JÓZSEF Kacsalábon forgó kastély A „Csehszlovák—Magyar Barát­ság" nevet viselő katonai egység 17 éves múltra tekint vissza. E hosszú Idő alatt több száz fiatal szol­gált kötelékében. Az egység kétszer kap­ta meg a Kiváló munkáért kitüntetést. A politikai nevelés és a kiképzés terén elért eredményekért a köztársasági el­nök a Munkaérdemrendet adományozta neki. Amikor 1965 nyarán a Duna kilépett medréből, az egység egy emberként a polgári lakosság segítségére sietett. Du­namocs, Gúta, Komárom, Gyula-ma­jor... Mindenütt szeretettel gondolnak a katonákra, akik nemegyszer életüket kockáztatva mentették a menthetőt. Ju­raj Perczel közkatonát, Petr Smíd örve­zetőt, Miroslav Severa szakaszvezetőt, önfeláldozásukért a „Bátorság" Jelvény­nyel tüntették ki. Az egység nem a véletlennek köszön­hette a nevét. Egy alkalommal ott járt Bohumír Lomskj hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, 6 Javasolta, hogy kössenek barátságot hasonló Jelle­gű magyar katonai egységgel. Szavát megfogadták. Azóta évente találkoznak a két egység katonái, hogy kicseréljék tapasztalataikat. S amikor az árvíz Ide­jén szovjet katonák ls Jártak náluk, meg­született a hármas barátság. Azóta a ma­gyar, a szovjet példás katonai jelvényt Is megszerezheti az említett egység legénysége. A krónika lapjai lassan telnek. Minden nevezetesebb dolgot feljegyeznek. Múlik az Idő, változnak az emberek. Az Idén, inlnt minden évben megérkeztek az újoncok, hogy a „Csehszlovák—Magyar Barátság" nevet viselő egység jó hírne­vét tovább öregbítsék ... Hóórukk A ködös őszi délután piros rakéta su­han az ég felé. A Vág partján egyébként minden csendes, csak itt-ott gubbaszt egy-egy halász. Nem telik el három perc sem, a csendet teherautó búgása veri u « 4> > V a <40 ír e k Ss m < M — a a. e -41 fel. A pontonos egység szakasza megér­kezett rendeltetési helyére ... Pillanatok műve az egész, s a csóna­kok a vizén ringatóznak. Fürge katona­kezek összekapcsolják őket. Míg dolgoz­nak, megérkeznek a hídrészekkel megrakott kocsik is. Épül a komp, hogy mihamarabb a Vág másik oldalára szál­líthassa a harci eszközöket. Ahogy dol­goznak, egyre többször hallatszik a hóó­rukk-kláltás. LeSnansk? főhadnagy legénysége csu­pa fiatalember. Két hónappal ezelőtt öltötték magukra az egyenruhát, de mint szakavatott hidászok dolgoznak. A hideg, ködös idő bemarja magát az ember arcába, de ők ezzel mit sem tö­rődnek. Nem egész negyven perc telik el, és a komp megindul a szemközti ol­dalra. Hátán megrakott teherautót visz... Viszkocs János magyar fiú együtt szorgoskodott Ján Kastler csehországi fiúval. Negyedmagukkal 195 és 225 kg-os alkatrészeket emeltek le az autó­ról és tették rendeltetési helyére. Ebben a munkában Vojtech Lady tizedes, raj­parancsnok is segített nekik. Alig érte el a komp a folyó másik partját, újabb egység érkezett. Emelő­daru segítségével gyorsan vízre eresz­tették felszerelésüket és munkához fog­tak. Ok nem kompot szerelnek, hanem korszerű technika segítségével a hld­cölöp verésből adtak ízelítőt. Két hónappal ezelőtt ezek a fiúk még semmit sem értettek a katonai szakmá­hoz. Azóta megváltoztak, katonák let­tek... Az öreg fiúk akcióban A harci zaj a Vágtól a Dunához ván­dorolt, ahol a parton harckocsizókhoz hasonló sapkákban, tartalékos katonák mérik a víz mélységét. Amikor össze­gyűjtötték a szükséges adatot, a tiszt ki­adja a parancsot az átkelésre. A görön­gyös mezei úton járművek tűnnek feL Messziről úgy látszik, mintha hátukon különleges csónakot cipelnének. Egy­egy gázlónál egymás után kettő szeli a vizet, majd mintha összenőttek volna. Aztán a csónakszerűség ls megemelő­dött ... Percek múltán a kétéltű komfl elkészült. A parthoz közelebb úszott, majd hátára vett egy harckocsit s a szemközti part felé vette az útját. — Nem felejtették még el, amit két év alatt megtanultak — mondja büsz­kén a parancsnokuk. — Minden automatikusan megy, szó­lal meg az egyik altiszt — csak azt kell tudni, melyik gombot nyomja meg az ember .... Aztán olyan nyugodtan, mintha oda­haza gyermekeivel beszélne, kiadja a pa­rancsot: — Teljes gázzal előre. A Duna vize tajtékzik. A motoros kompok egyre gyorsabb iramban szállít­ják át a harckocsikat. Az öreg fiúk kitettek magukért. Ilyen a katonaélet... Esik, vagy fagy, a feladatot teljesíteni kell. Csak aztán Jöhet a megérdemelt pihenő, az eltávo­zás, a szabadság. Jól tudják ezt az emlí­tett egység katonái ls. De akármilyen nehéz Is a katonaélet, tele van romanti­kával. A fiatalok Itt érnek férfivá. NÉMETH JÁNOS 1967. kora őszé­] g R 4 nek egyik ______ napján külö­nös esemény játszódott le a régi Pozsonyban. A hajnali órákban furcsa menet vonult a Schau­heide, a mai Téglamező felé. Az út közepén kor­dó döcögött, rajta két vasra vert ember, mind­kettő fiatal, életerős, együtt sem töltötték be az ötven évet. Rajtuk kí­vül néhány fegyveres hajdú és a kocsis ült a nyikorgó faalkotmányon. A kordé két oldalán és mögötte szintén fegyve­resek lépkedtek. Ünnepé­lyes, merev arcú legé­nyek, illő ábrázattal a tragikus emberi színjá­tékhoz. A házak között még ott borongott a szürkület, hűvös is volt, az utcán mégis százakra menő tö­meg szorongott. Nők, fér­fiak, gyerekek kísérték az elítélteket utolsó út­jukra. Némely ember Italt, elemózsiát nyújtott fel a foglyoknak, több nő virágcsokrot dobott felé­jük. Nem mindennapi bűn­tett elkövetése miatt kí­sérték a két elítéltet a vesztőhelyre. Szörnyű gaztett száradt a lelkű­kön: bestiális módon szakad — megszerzi ura pénzét és ékszereit. Sa­ját magát kevésnek érez­te a gyilkosság végrehaj­tásához, Így hát segítő­társ után nézett, akit meg Az utolsó fővesztés megfojtották Orosz Elek Ung megyei követet, a Pozsonyban ülésező or­szággyűlés résztvevőjét Rózsa utcai lakásán. Hogyan történt a meg­rázó bűntény? Orosz Elek Ung megyei követ mellé szolgálattevő haj­dút rendelt a megye — Kovács Pál személyében. A hajdú urával járt-kelt, szállása is ott volt mel­lette. így hát tapasztal­hatta, hogy jól megtömött erszényt rejteget a követ utazóládája. Kovács Pál­ban felülkerekedett a kapzsi vágy, pénzhez akart jutni, sok pénzhez, s eltervezte, ha törik, ha is talált Toronyi István szolgálat nélküli urasági huszár személyében. Együtt iddogáltak, pus­mogtak ezután a pozsonyi csapszékekben s töviről hegyire meghányták-ve­tették tervüket. Első Íz­ben azonban nem sike­rült tervük, mert Toronyi István annyira berúgott, hogy alig állott a lábán. Oj Időpontot tűztek ki te­hát, s 1884. május havá­nak 22-re virradó éjjelé­ben állapodtak meg. hogy biztosak legyenek dolgukban, Kovács Pál előzőleg kiszedte ura pisztolyának töltényeiből a gyutacsot, s így ártal­matlanná tette a köve­tet. A terv szerinti éjsza­kán behatoltak Orosz Elek szobájába, aki olyan mélyen aludt, hogy a ne­szezésre föl sem ébredt álmából. A két markos ember álmában rohanta meg áldozatát s rövid tu­sakodás után megfojtot­ta a szerencsétlen köve­tet. A gyilkosok ezután ösz­szeszedték a pénzt és az ékszereket s megosztoz­tak rajtuk. Ám a holttes­tet nem merték a szobá­ban hagyni, nehogy rá­juk terelődjön a gyanú. Megragadták hát és be­legyömöszölték egy uta­zótáskába és a Vízilakta­nya közelében a Dunába lökték. Ugyanezt tették a dulakodás közben bevér­zett ágyneművel is. A förtelmes tett elkö­vetése után Toronyi Ist­ván volt urasági huszár megszökött Pozsonyból. Kovács Pál viszont a he­lyén maradt, és hogy el­hárítsa magáról a gya­nút, ura dlszkardját és kucsmáját szokás szerint, minden nap. bevitta az ülésekre, így azt a látsza­tot keltette, mintha maga sem tudna gazdája hollé­téről. A Dunába dobott véres ágyneműt azonban valaki megtalálta. A hatóságok gyanúsnak találták a dolgot, széles körű nyo­mozást indítottak és bra­vúros fogással felderítet­ték a bűntett körülmé­nyeit. Kovács Pált letar­tóztatták, majd néhány nap múltán megtalálták vidéken bujkáló cinkosát is. Miután a nyomozás fényt derített a bestiális gaztett minden részleté­re—a bűnösöket a kirá­lyi táblának adták át, amely aztán lefolytatta a tárgyalást. A tábla Ko­vács Pált és Toronyi Ist­vánt a korabeli törvény­könyv 1723. évi 7. tör­vénycikke alapján a gyil­kosok fejéro kitűzött 200 —200 forintnyi vérdíj, az elrabolt értékek, vala­mint a tárgyalási és ki­végzést költségek megté­rítésére, továbbá főbün­tetésként — tekintettel a bestiális módon, megfon­tolt szándékkal elköve­tett gyilkosságra, elret­tentő példaként — pallos általi halálra ítélte. Az elitéltek a pozsonyi Városháza siralomházá­ban töltötték utolsó órái­kat, innen kísérték őket a vesztőhelyre a város polgárainak sorfala kö­zött. A korabeli újságok tu­dósítói azt Írták, hogy a kivégzés színhelyét szá­zakra menő kocsisor vet­te körül, s a nagy tömeg egészen ellepte a kivég­zés színhelyéül szolgáló mezőséget. R eggel fél hétkor megszólalt a lé­lekharang s elsőnek a fő­bűnös, Kovács Pál hajtot­ta fejét a hóhér pallosa alá. Utána a másodrendű vádlott, Toronyi István feje gurult a fürészpor­ba. Ez volt az utolsó, pallos által végrehajtott ítélet a hajdani Magyarorszá­gon. D. GS,

Next

/
Thumbnails
Contents