Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-24 / 354. szám, vasárnap

ZIKMUND + HANZELKA A romantika nyomában A szálloda este komorabb volt, mint nappal. Az orrszarvúkoponyák és elefántagyarak mögött elrejtett lámpák éppen olyan halványan pislogtak, mint a szálloda homlokzatán a ROYAL cégtábla körüli fénykoszorú lámpái. Katmanduban hivatalosan 120 voltos áram van, de az erőmű néha 80 volt feszültségűt is nehezen tud fejleszteni, mert baj van a fűtőanyaggal. Ez nem is csoda, hiszen minden csepp kőolajat a határmenti Birganjból azon a hajmeresztő királyi úton kell ideszállítaniuk. A szállodában arra is felkészültek, hogy az áramfejlesztő generátorok esetleg teljesen leállnak, s ezért a szobákban gyertyákat, a nagyobb helyiségekben pedig petróleumlámpákat helyeztek készenlétbe. A szálloda emeletén étterem és egzotikus YAK AND YETI elnevezésű bár van. Az egyik falat a havasi ember lábnyomai tarkítják, a másikon a himalájai jakok díszelegnek a spanyolországi Altamirában található, őskori vadászjeleneteket ábrázoló falfestmények stílusában. „Egyszer egy belga festő lakott nálam, nem tudott fizetni, hát kifestette a bárt meg az éttermet" — mesélte mosolyogva Liszanyevtcs. Látszott, kitűnő hangulatban van. Délután egy Dakota egy csomó amerikai turistát hozott, többnyire idősebb urakat és hölgyeket. Itt üldögéltek a magas bárszékeken, vagy lenn a hallban az emléktárgyvitrinek körül nyüzsögtek, s lefoglalták Borisz mindkét titkárát, akik nem győzték bezsebelni a dollárokat és könnyű falemezdobozokba csomagolni az ajándéktárgyakat. „Gondolnunk kell mindenre", állapítja meg nagy szakértelemmel Liszanyevics. „Az ilyen nagymamáknak van egy tucat unokájuk meg rengeteg ismerősük, mindegyiküknek hozniuk kell valamit világ körült Htjukról. Mivel a légiforgalmi társaságok csak hatvan fontig engedélyeznek ráfizetés nélküli poggyászt, elsősorban az adja el áruját, aki jól tud csomagolni. Liszanyevics elemében volt. Amikor elmondtuk neki, milyen vegyes érzelmekkel érkeztünk reggel a városba, elnevette magát. Mi jut eszükbe! Szerzetes, selyemhernyó meg valamilyen Burckhardt! Ma Dakoták jönnek, mégpedig egymás után ... Már ebéd után megmutatta nekünk a szálló előtt parkoló Caravanját, meg a terepjárót, amelyen ez a felirat díszelgett: LONDON NEPAL OVERLAND TOURS. Szemmel láthatóan elégedett volt csodálatunkkal... Aztán ceruzát és papírt ragadott és lélekben elkalandozva beavatott terveibe: „Most pedig elmondom önöknek, mit akarok a jövő áprilistól. A saját bőrömön tapasztaltam. Tavaly július végén feleségemmel, anyósommal, két gyermekünkkel útnak indultunk Londonból. Három hetet Franciaországban, tizennégy napot Olaszországban töltöttünk és december másodlkán már Katmanduban voltunk. Milyen útvonalon haladtunk? Velence, Skopje, Szalonlki, Istanbul, Izmir, sziklavárosok Drgüp körül, Sivas, Erzurum, Tebrtz, Teherán — Törökországból Iránba menet beadott nekünk az infámis út — aztán Isfahan és természetesen Persepolis, Shlraz, Kerman, Zahldan következett az iráni —pakisztáni határon, majd Kvetán és Lahorén keresztül Amritsarba folytattuk utunkat. Elugrottunk famruba és Srlnagarba is, majd Delhi, Agra, Gwalior, Khandjuráho, Varanasi következett. Látja, pontosan a maguk útvonalát követtük. Három napig a Ramptl folyó völgyében tartózkodtunk. Csoda gyönyörű, visszamenet feltétlenül nézzék meg..." Liszanyevics valamit dllan-. dóan rajzolgatott, ceruzájával út útvonalakat követett. „Igen, igen — lelkendezett Liszenyevics. — Az emberek változatosságot akarnak. Főként romantikát és kalandot. Torkig vannak a repülőgéppel. Világ körüli útjaik során a légiforgalmi társaságok éjjeli üléstámlákon fog aludni, az utasok az utánfutókban. Orvos, egy fó idegenvezető, továbbá egy mechanikus és egy fényképész ts megy a karavánnal. Meg öt szakács. Minden újabb országban ideiglenesen egy hatodikat is felfogadunk, hogy tegye változatossá az étrendet. Az utasok tetszés szerint vásárolhatnak emléktárgyakat, 250 fonton aluli pogy• •HPm • .«tii i t\ mß w Mggsfe l|l Jír w J Bfjc^^ igj •mp WMkkmlmSSäüMk *J f j HP£ ipip v • 5 r HH ibííííHI^H JLsJÉ NINCS ÉJJELI FELKELÉS két órakor is kiráncigálják az embereket ágyukból, pont akkor, amikor az ember leginkább szeretne aludni. Kevés az egyágyas szoba, örökös veszekedés. Mitchel úr nem akar egy szobában aludni Smith úrral, mert az horkol... Mit csinálok az ilyen emberekkel? Hát megmondom. Nincs repülőgép, nincs éjjelt felkelés. Kényelmes négyszemélyes terepjáró, kettős tetőzet a hőség ellen. Hátul két utas, elöl a sofőr és a szolga, akik váltakoznak. A kocsi mögött Caravan utánfutó kocst. Ennek hátsó részében két kényelmes ágy, elöl kis lakószoba, öltöző, csomagtér, forró- és hidegvizes zuhany, villanyvilágítás, légkondicionáló berendezés, pormentesség. Lesz huszonkét ilyen szerelvényünk, ehhez egy parancsnoki kocsi, mely tranzisztoros rádióadók segítségével állandó kapcsolatban lesz a többivel, két kocst konyhával és hatalmas hűtőberendezésekkel. Az egyik víztartályként szolgál, a másikban 35 ktlowattos áramfejlesztő. A sofőr és a szolga a lehajtható gyászaikat díjtalanul szállítjuk. Ami a legfőbb: mindenkinek meglesz a kényelme, állandó ágya, pontos napirendje. Senki sem szalajtja el azokat a híres helyeket, ahová egy turista általában nemigen jut el, mert a helyben nincs szálloda vagy a környéken repülőtér. Nincs Igazam? „Ez mind szép, de..." „Tudom, most megkérdi, mibe fog kerülni. Természetesen ezt nem olyan turistáknak tartogatjuk, akik háromszor ts megnézik a frankot vagy schillinget, amíg kiadják. Ám vannak a világon emberek, akik nem tudják, mit kezdjenek pénzükkel. Csak egyre vágynak: kényelmes romantikára. Legyen nekik! Napi 110 dollárért. Napszemüveg Kathmanduban lépten-nyomon egzotikum vár az idegenre. Az utcákon sárga oszlopok állnak, amelyek hósapka alakú csúcsa olvadó cseppkövekkel bizonyára az országszerte szétszórt havasi hegyóriásokra emlékeztet. A cseppkőoszlopok versengenek a Ránák lovasszobraival. A Ránákat mindenütt zsarnokokként emlegetik, akik száz évre megállították az ország érverését, ám senkinek sem jutna eszébe, hogy kezet emeljen szobraikra. A százéves parkokban soha nem látott alakú és szépségű fák. Az eukaliptuszénál is keskenyebb levelű óriásfák, melyeknek szőlőfürtökre emlékeztető piros virágait hajukba fonják a katmandui nők. Más fák virágai a csupasz ágakon lángoló fáklyaként meredeznek az ég felé. Éppen olyan tarkák az emberek is. Arcukban, alakjukban, nyelvükben, öltözködésükben nagyon eltérnek egymástól. A világon kevés országban él oly kis területen annyi népcsoport. Sokáig csak a nevük és főbb jellegzetességük volt ismert. Ám senki sem tudta pontosan, hány gurkha vagy nevar, bhotia, bihar, tamang, gurung, magar, serpa, szunvara vagy tharu, limbu, rai, mandzs nemzetiség él Nepálban. Az első népszámlálás 1952-ben volt. Kelet-Nepálban kezdték, és 1954-ben NyugatNepálban fejezték be. Több mint 15 ezer népszámláló a déli terajéktól a tibeti határon fekvő magashegyi telepekig 1 755 546 hajlékba tért be. öszszesen 8 473 546 lelket számoltak össze, de a népszámlálási bizottság 10—20 százalékos eltérést ls feltételez, mert az emberek állandóan mozognak. Katmandu — Nepál miniatűr kiadásban. Bár lakói nevarok, az indoeurópai és a tibetiburmai nyelvcsalád valamenynyi csoportjának képviselőit fellelhetjük. A falusiak rövid nadrágot és kötött gyapjúsapkát, mások indiai dhotit, megint mások keskeny vászonnadrágot és európai fekete zakót viselnek, amely alól fehér ingalj kandikál ki. A férfidivatban fontos szerepe van a napszemüvegnek, amelyet 1956-ban koronázásakor Mahendra király honosított meg védekezésül az amerikai filmesek vakító világítótestei és a fotoriporterek villanólámpái ellen. Példáját gyorsan utánozni kezdték, így sokan még este is napszemüveget viselnek, bár 220 voltos helyett sokszor csak 80 voltos áram jut a villanyégőkbe. 25. Díszes társaság A társaságban pontosan megjelölték Laboráns kötelességét: meg kell találnia pénzformák gyártásának módját, hogy belőlük hamis arany tízrubeleseket készíthessenek. Amikor Koka beszervezte Vlagyimir Borkovot, csak hazudta neki, hogy színarany pénzérméket akar csinálni. Nem is lett volna Koka, ha nem hazudott volna. Laboráns és Vésnök azt a megbízást kapta, hogy készítsenek el olyan pénzdarabot, amely súlyát, méreteit és külsejét tekintve nem különbözne a valódi tizrubelestől, de háromnegyed részben közönséges fémből lenne, s csak negyedrész aranyat tartalmazna. Koka bőkezű akart lenni vásárlóihoz: a belső fémanyagot vastag aranyréteggel akarta bevonatni, hogy a választóvíz se leplezhesse le a hamisítást. A társaság negyedik tagjának, Puskarjovnak képességeiről Koka már a NEP-korszakban hallott... A sors nemegyszer összehozta őket az élet útkereszteződésein. ö biztosította a „pénzverőnek" az épületet. Régi szabadkőműves tapasztalatalt a hamis pénzérmék értékesítésénél kamatoztathatta volna. Koka az anyag, az arany beszerzését és az eszmei vezetést vállalta. Így festett belülről a „pénzverde". - A társaság egy év alatt nagy munkát végzett. Aztán eljött az a nap, amikor izgatottan hajoltak az első ragyogó aranykorong fölé. Olyan volt, mint egy igazi, csakhogy egy darab kevés... Bárhogy törte a fejét Laboráns és Vésnök, nem voltak képesek az aranyérme peremére rávésni: „Aranyérme 78, 24 rész tiszta arany". Enélkül pedig eddigi eredményeikkel mehetnek a víz alá száradni. Laboráns, aki műszakilag a legképzettebb volt köztük, hangoztatta, hogy ennek a kérdésnek a megoldása lesz a legbonyolultabb. Megfelelő szakember segítsége nélkül nem tudnak boldogulni. A vállalkozást még megszületése előtt összeomlás fenyegette, ezért Koka áldotta a sorsot, hogy összehozta őt Borkov tervezőmérnökkel. Ogy gondolta, Borkov beszervezésével két legyet üt egy csapásra: végrehajtja Antikvárius megbízását és megmenti a „pénzverdét". Már régen nem volt ilyen sikere. Még sem volt egyszerű megszereznie Borkovtól a gépet. Koka dühöngött Borkov lassúsága miatt, amelyet Vlagyimir objektív okokkal magyarázott. Egy hónappal a beszélgetésük után Borkov vastag könyvhöz hasonló csomagot adott át Kokának a Nagy Grúz utcai lakásán. Koka a szokatlanul nehéz csomaggal azonnal Puskarjov lakására sietett, s rögtön összehívták a társaság többi tagját. Azonmód kipróbálták a gépet. Néhány nap múlva Koka rossz hangulatban találkozott Borkovval. A gép alkalmatlannak bizonyult. A felirat nem fért az érme szélére, s a számjegyek elmosódtak. Borkov bosszankodott. — Mit mond?! Talán a számításban volt a hiba? — Meglehet... — Talán mégis beválhat a gép? — Ha más nem jut az eszébe, akkor Inkább hallgasson — dühöngött Koka. — Mennyi idő kell a gép átcsinálására? — Tekintettel tapasztalataimra vagy három hét... — Sok. De nem bánom. Három hét múlva eljövök. Kérem, legyen figyelmesebb. ,.. Koka társasága, még mielőtt megkapta volna Borkovtól az új gépet, a hamis aranyérmék első sorozatát eladta egy tbiliszi jövevénynek. Ogy látszott, Koka valamilyen más úton mégis beszerezte a gépet. A pénzügyőrség emberei úgy látták, a „pénzverde" végleg megérett a felszámolásra, de az állambiztonsági bizottság vezetői határozottan ellenezték. Operatív elképzeléseik szerint az adott helyzetben korai lett volna a pénzhamisítók letartóztatása, mert Koka lefülelésével keresztülhúzták volna Markov ezredes terveit... Az államvédelem érveit elfogadták, s úgy döntöttek, hogy Kokával csak az államvédelem foglalkozzék. Kóka szint vall Koka elhallgatta főnöke előtt a „pénzverde" történetéhez fűződő részleteket s a benne játszott szerepét, viszont részletesen lefestette, hogyan sikerült bevonnia Borkovot a bűnöző csoport munkájába, noha pénzhamisító gépe alkalmatlannak bizonyult. Antikvárius javasolta Kokának, hogy most már ne húzza az időt, hanem szervezze be Borkovot. Amikor Koka telefonon találkozót kért Borkovtól, Vlagyimir gyorsan beleegyezett, mert már türelmetlenül várta a honoráriumot. Ismét a Nagy Grúz utcában találkoztak. — No, fiatalember, adósa vagyok. Jól dolgozott, s minden munkát megfelelően honorálni kell — mondta Koka olyan hangon, mint egy Jóságos nagyapó, aki ajándékot hozott unokájának. Borkov elnevette magát, aztán komoran megszólalt: — Hisz a gép még nálam van. Ahogy elnézem magát, az jut az eszembe, hogy ha kölcsönt kérnék magától, először az alkohol káros hatásáról és a mai ifjúság romlottságáról prédikálna, aztáá mégis adna kölcsönt. Koka színpadiasan széttárta karját. — Hát olyan unalmas, régimódi öreg szivarnak látszom én?l Jaj, jaj! Sosem hittem volna. Koka könnyed mozdulattal benyúlt kabátja zsebébe, pergamenpapírba burkolt kisebb csomagot húzott elő .— Maga ne kérjen tőlem kölcsönt. Maga megdolgozott ezért a pénzért. Első gépmintája mégis bevált. Szerencsére vannak még ostoba emberek a ullágon. — Koka Borkov elé tette a csomagot. — Jó lesz huszonötrubelesekben? Pontosan ezer. Borkov változatlan testtartásban gyors pillantást vetett a pénzre. — Ön más összeget nevezett meg. — Persze, csak ne izguljon. Következő találkozásunkkor még egyszer ennyit kap. Csak most nincs nálam pénz. — Jobb volna egyszerre ,— elégedetlenkedett Borkov. — Talán nem akar többé látni? — jegyezte meg Koka, s nem leplezte, hogy boszszantani akarja Borkovot. Következik: 26. BORKOV SARKARA ALL