Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-24 / 354. szám, vasárnap

Mikor viseljünk hosszú estélyi ruhát? A hosszú estélyi ruha kétségtelenül nagyon kecses és elegáns öltözék. Azonban tudnunk kell, mikor viselhetjük. Egyszerű táncestélyeken, táncos rendezvényeken, ötórai teához, vasárnap délutáni táncmulatságon rövid táncruhát vagy alkalmi ruhát viseljenek a fiatalok. Hosszú ruhát csakis nagy estélyeken, bálokon, elegáns fogadáson viselünk. Ebben az esetben is ügyeljünk arra, hogy a ruha anyaga, színe és szabásvonala korunknak és egyéniségünknek megfelelő legyen. Első modellünk elegáns, egyszerű vonalú ruha, kámzsa gallérral, alul prém díszítéssel. Az ujjatlan ruhát gombolás nélküli kiskabát egészíti ki. Anyaga lehet vastagabb selyem vagy brokát. Gyöngyhímzéses mellrésszel készült ruha, sűrűn pliszírozott bosszú szoknyával. Bármilyen könnyű anyagból (selyem, szilonj megvarrhatjuk. Mélyen kivágott, bő szoknyával készült ruha, fodordísszel és a derékvonalon elhelyezett nagy szalagcsokorral. Ezt a ruhát csakis nagyon karcsú derekú, fiatal nőknek ajánljuk! Az elegáns estélyi öltözék taftból vagy brokátból készült alapruhából áll, s erre monofilből, muszlinból vagy műszálas könnyű tüllből' varrjuk a felső borító részt. A ruha nyakát és kézelőjét gyöngyök díszítik. Karácsony este a legforgalmasabb utcák ls elnéptelenednek. Ilyenkor mindenki siet haza a családjához. Otthon a konyhából frissen sült hal ínycsiklandozó szaga árad. A tiszta szobát kellemes fenyőillat tölti meg. A gyertyák és csillagszórók fénye beragyogja a boldog gyermekarcokat. A szülők szívét jóleső öröm tölti el az ajándékokkal gondtalanul játszadozó gyermekek láttán ... Ezen az estén elfeledünk minden gondot, bánatot s az apróbb civakodásokat. Figyelmesebbek, elnézőbbek vagyunk egymáshoz, s valahogy őszintébben szeretjük egymást. Igyekszünk örömöt szerezni hozzátartozóinknak, barátainknak. Talán ezért a hangulatért várjuk anynyira minden évben ezt az estét, s azért készülünk megünneplésére akkora gonddal, pénzt és fáradságot nem kímélve. Igen, ezért a meghitt hangulatért. De miért ne lehetne több ilyen boldogsággal teli piros betűs ünnepünk az évben? És miért nem lehetnének ilyenek a hétköznapjaink is? Csak rajtunk múlik, hogy a boldog karácsonyi hangulatot átvigyük munkás hétköznapjainkba is. Hogy ezt megvalósíthassuk, csupán egy kissé több szeretetre, megértésre van szükség. Hasznos tanácsok Az ünnepekre általában a szokottnál több ételt főzünk, sütünk. Így természetesen előfordul, hogy megmarad ez vagy az. Hogy az ételek meg ne romoljanak, s a tésztafélék ki ne száradjanak, a következőket ajánljuk: + Ahol nincs hűtőszekrény, forraljuk át a megmaradt ételeket (levest, főzeléket), állítsuk hideg vízbe, hogy hirtelen lehűljön, azután fedjük be és tegyük hideg helyre. + A kelt kalácsot, az omlós mákos- és diósrudat sokáig frissen tarthatjuk, ha teljesen kihűlve igelitzacskóba csomagoljuk. + A krémmel töltött süteménymaradékot tegyük jó mély potcelán vagy üvegtálba, és egy másik tállal vagy fedővel takarjuk le. 1987. XII. 24. A téli séta egészségi szempontból nagyon fontos. Erre a felnőtteknek és a gyerekeknek egyaránt szükségük van. A téli hónapokban a lakás ablakait rendszeresen nyitva tartani nem lehet. A napi többszöri szellőztetés viszont nem pótolja a szabad levegőn való tartózkodást. A szoba és a munkahely zárt levegője, különösen, ha füstös is, nagyon igénybe veszi szervezetünket. Ezért elengedhetetlenül szükséges a mindennapi rendszeres séta. Zimankós, szeles téli Időben sokszor nem akaródzik kimozdulni a jó meleg szobából. Pedig ilyenkor sem árt a levegő, ha megfelelően felöltözködünk. A szabad levegőn való mozgás fokozza a vér oxigénellátását, serkenti a vérkeringést, fokozza az étvágyat. Ha havas, szeles ldőHáztartás MIT KÉSZÍTSÜNK SZILVESZTER -RE? A szilveszterestét rendszerint baráti körben töltjük. Az óesztendő búcsúztatása, s az új év köszöntése vidám hangulatot követel. Erről a vendéglátónak kell gondoskodnia. Uyenknr nem hiányozhat az asztalról a jóféle ital és a „borkorcsolya" sem. Faluhelyen a szilveszteri étrend összeállítása nem okoz különösebb gondot, hiszen ilyenkor már sok helyen megtörtént a disz nóölés; van sonka, kolbász, szalonna stb. Hogy a vidéki háziasszony is nyugodtan szilveszterezhessék, s ne legyen egész este elfoglalva a felszolgálással, mosogatásslil, azt ajánljuk, készítsen hideg ételeket. Ezeket már délntán tálakra rakhatjuk, s elkészíthetjük a rakott kenyereket. Az alábbiakban közlünk néhány receptet. SONKÁS KENŐ A. vendégek számának megfelelő mennyiségű sonkát vízben megfőzünk. A sonka levében keményre főzUnk néhány tojást ls. Amikor a hós kihűlt, húsdarálón megdaráljnk a kemény tojással együtt. Azután annyi vajat teszünk hozzá, hogy Jói kenhető masszát kapjunk. Ha szükséges, kissé megsózzuk, egy kevés darált feketeborsot és egy kanál mustárt teszünk bele. Ax egészet nagyon jól elkeverjük vagy kimixeljük, kenyérszeletekre kenjük, > a tetejét karikákra vágott savanyú uborkával díszítjük. SAJTOS KENŐ A szükségnek megfelelő mennyiségű kemény sajtot lereszelünk, majd habosra kevert «Jajjal könvnyedén eldolgozzuk, megsózzuk, és 1—2 kanál sűrített paradicsommal ízesítjük. Ettől szép rózsaszín lesz, s nagyon Jól mutat a ka nyérszeleteken. A tetejét reszelt sajttal kissé meghintjük, s a közepére egy-egy szelet főtt tojást teszünk. KOLBÁSZKRÉM Az adagot itt Is a meghívott vendégek számának megfelelően készítjük. — A kolbászról lehúzzuk a bőrt, és nagyon vékony karikákra vágjuk, majd betesszük a villany keverőgépbe és annyi tejszint vagy nem nagyon savanyú tejfölt öntünk hozxá, hogy jól ke verhető legyen. Alaposan eldolgoxxuk, azntán kenyérszeletekre kenjük. Tetszés szerint savanyú uborkával vagy csíkokra vágott, befőtt csípős paprikávjal díszítjük. Nagyon jó borkorcsolya. LIPTÓI TOROS RUDAK Hozzávalók: 30 dkg daraliszt, 20 dkg sima liszt, 20 dkg liptói túró (vagy reszelt sajt), 10 dkg vaj, 1 tojás, néhány kanál tejföl, egy kevés sütőpor és só. — A lisztet a liptóival és vajjal jól elmor zsoljuk, beleütjük a tojást, s any nyl tejfölt adnnk hozzá, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk. A tésztát kinyújtjuk, vékony, hosszú rudakat vágunk belőle, zsírozott tepsibe rakjuk, a tetejét tojással megkenjük és sóval kevert köménymaggal meghintjük. Sütőben szép ropogósra sütjük. Ne feledkezzünk meg a sós manduláról és mogyoróról sem. Ezt készen kaphatjuk a boltokban. Természetesen csak akkor szórjnk ki a zacskóból, amikor már fogyasztjuk, különben a rajta levő só magába szívja a levegőből a nedvességet, s a man dula megpuhul. ben sétálunk, s arcunkon megolvad a hó, a nedvességet tiszta zsebkendővel töröljük le a bőrünkről, hogy a szél kl ne csípje vagy rá ne fagyjon. Ha fázik az arcunk vagy a homlokunk, időnként kezünkkel dörzsöljük meg. A kicsinyek arcát is megpaskolhatjuk, Így a bőr vérellátása fokozódik. Téli séták előtt okvetlenül kenjük be arcbőrünket zsíros tápláló krémmel. Az öltözködésről külön kell szólnunk. Ha a város belterületén, házak között sétálunk, a szokásos téli öltözéket viseljük. Ha kinn a szabadban, sík területen, vagy a hegyekben töltünk néhány' órát, jobban öltözködjünk fel. Ez nem azt jelenti, hogy nehéz, vastag téli holmit húzzunk föl, hanem olyan ruhaneműt, amely könnyű, de amellett jól szigetel és melegít. Ilyen például a műszálas kötött téli fehérnemű, a könnyű gyapjú pulóver, szvetter, a rugalmas anyagból készült, testhez simuló hosszú szárú nadrág, a gyapjúharisnya vagy zokni, a szőrmebéléses bokacipő vagy csizma, a könnyű prémmel vagy habgumival bélelt télikabát, esetleg rövid bunda, a szőrmekucsma vagy gyapjúsapka, kestyű és sál. A többsoros vatelinnal bélelt, nagyon nehéz posztókabátban menet közben (különösen hegynek fölfelé) könynyen megizzadhatunk, s a hűvös, szeles Időben meghűlhetünk. Ezért sétához, természetjáráshoz könnyű, de meleg holmit viseljünk. B

e EUN PELIN* [etlebemben, a pásztorok" kunyhójában egy gyermek született, aki arra volt hivatott, hogy megváltsa az emberiséget. Kitisztult az ég, nagyra nőttek a csillagok. A legfényesebb kivált közülük, megremegett és leereszkedett egy szegényes kunyhó fölé, amelyben világra Jött az emberiség csillaga. József, az apja, is haza sietett, s mivel nem volt egyebe, ingét hasította szét pelenkának, becsavarta az újszülöttet, és a jászol szalmájára fektette. Azóta minden apa egyetlen ingét is feláldozza és gyermekeinek adja, s néha rongyosan jár, azért, hogy őket felöltöztethesse. A juhok a kunyhó mélyében bújtak meg, s a Juhászok közéjük húzódtak, hogy megmelegedjenek. Amikor a különös fényt megpillantották, amely bevilágított a kunyhóba, ijedten ugrottak fel s kifutottak megnézni, ml történt. Amikor a hatalmas csillagot látták, amely az égen legyezőként tárta szét fényes csóváját, térdrerogytak s imádkozni kezdtek. Az egyik pásztor gondolt egyet s elszaladt a közeli Jeruzsálem városába, hogy jelentse a csodát és a rend őreitől segítséget, meg talán valami baksist kérjen. A városházán a rend őrei alaposan eltángálták, amiért éjnek idején felverte őket, majd azt tanácsolták neki, hogy tűnjön el, és kirúgták. A juhász mérgesen tért visz sza kunyhójába. Komoran lépett be, azzal a szándékkal, hogy elkergeti az idegeneket, akiket éjszakára befogadott. De a szamár jászolában, a szalmán csöndesen aludt a gyermek, s a juhász szíve ellágyult, fölé hajolt, megsimogatta és visszahúzódott a kunyhó mélyére, félelemtől remegő társához. — Te itt fekszel és nem törődsz semmivel, engem pedig majd agyonvertek — hányta társa szemére. — Hallgass, pajtás, ne szaporítsd a szótl Hiszen tudhatnád, hogy még soha nem történt semmilyen nagy esemény a világon anélkül, hogy valamelyik ártatlan szegény ember rá ne fizetett volna! — Hát milyen nagy esemény történt, hogy én szenvedjem meg a kárát? — Amíg oda voltál, beköszöntöttek az angyalok és énekelve adták hírül, hogy ma éjszaka a mi kunyhónkban megszületett a zsidók várvavárt királya. A megvert juhász ezt hallva, a hideg kövekbe verte fejét és így sopánkodott: — Miért nem tudtam én ezt előbb? Verés helyett gazdag jutalmat kaptam volna!... Miért is nem tudtam? E

zzel újra a városba rohant, hogy hírt vigyen a nagy eseményről, és zsebre vágja a gazdag jutalmat. A másik juhász pedig felállt, csöndes léptekkel a jászolhoz ment és üdvözölte a kisdedet. Ekkor észrevette, hogy a szamár a gyermek alól húzgálja ki a szalmaszálakat, és semmivel sem törődve csillapítja éhségét. Mivel attól félt, hogy a szamár megzavarja az újszülött nyugalmát, felemelte botját és teljes erejéből ütlegelte. — Miért bántod? — kérdezte József. — Hogy tisztességre tanítsam. — Ahhoz, hogy valakit taníthass, okosabbnak kell lenned nálal — szólt József. — Éhes, hát enni akarl Nem követett el semmi rosszatl — Bocsáss meg — felelte a Juhász. — De nincs több szalmánk ... — Ha Így van — tanácsolta József, — hát oldd el és hagyd, hogy egyen a dudvából meg a tövisből, amit a kunyhó előtt tüzelőnek összegyűjtöttél. A juhász kétkedve nevetett: — Azt hiszed, hogy megeszi? — Ha azt akarod, hogy mérged elszálljon, szalmád pedig megmaradjon, engedd ki, majd megeszi. A juhász eloldotta és kivezette a szamarat a kunyhó elé. Mivel az állat éhes volt, megette a tövist, bár az szúrta a száját. A Juhász, a szamár kínlódását látva, megjegyezte: — Ez az ártatlan állat is ráfizet a nagy eseményrel Azóta a szamarak, ha éhesek, megelégszenek még a tövissel is 1^4 Ik őzben ez történt, a kuny1 1 hó előtt lárma támadt, és korbács csattogása hallatszott A bolgár Irodalom klasssslknsa, elbeszélései magyarul Is megjelentek és nagy sikert arattak. A betlehemi szamár A juhász az ajtóhoz lépett, hogy megnézze, mi történt. Társa érkezett meg kifulladva, a hátán cipelte, mint egy teherhordó szamár, az arany ruhába öltözött helytartót. A nagy úr komoran és fontoskodva nézett gyémánttal díszített turbánja alól, majd leugrott a szegény Juhász hátáról, a kunyhóba rontott, és térdre hullt az újszülött előtt. — Kl ez? — Jeruzsálem kormányzója, akinek a hírt vittem — felelte a lihegő juhász. — Mivel jutalmazott meg? — Sánta a féllábára, ezért megörült a hírnek, azt remélve, hogy gyógyulást talál bajára. A hátamra ült és korbáccsal vert, hogy minél gyorsabban ide hozzam. — Mondtam neked, pajtás, hogy még soha nem történt semmilyen nagy esemény a világon anélkül, hogy valamelyik ártatlan szegény ember rá ne fizetett volna! Amikor a juhász, aki az urat hozta, meglátta a tövist rágcsáló szamarat, mérgesen felkapta botját és kegyetlenül végigvágott rajta. — Átkozott féreg! Megeszed a tövist meg a dudvát, amit tüzelőnek készítettem, én meg helyetted cipeltem az urat a hátamon! A szamár arrébb ugrott és fájdalmában elordította magát. Ekkor érkeztek meg tevéiken a bölcsek és a nagyurak, akik a napkeleti királyokat kísérték — köszönteni jöttek a most megszületett Megváltót. Őreik korbácsukat suhogtatva léptek a kunyhó bejáratához és hatalmas ütlegeket mértek a két juhászra meg a szamárra. — Adjatok utat, hogy üdvözölhessük a Megváltótl A juhászok megragadták a szamár kötőfékjét és futva menekültek, a nagybölcsességű napkeleti királyok pedig szívből kacagtak ijedelmükön. Leszedték a tevékről ajándékokkal megtöltött nehéz málháikat, bementek a kunyhóba, térdre estek a Megváltó előtt és köszöntötték őt. A

megvert és elűzött juhászok pedig, sajgó tagjaikat tapogatva, reszketve néztek vissza messziről. — Mit mondtál, pajtás, ki született? — kérdezte az a juhász, aki a kormányzót hozta a hátán. — A világ Megváltója. — Micsoda megváltást hozott, ha már születése napján is csak verés jutott nekünk? Látod? Megérkeztek a nagy urak ajándékaikkal és kisajátították maguknak! — Iá, iá, iá! — helyeselt a szamár ordítva, és szomorúan nyalta a botütések sajgó nyomát. KARIG SÁRA fordítása