Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)
1967-12-23 / 353. szám, szombat
A i afrikai ember nagy fontosságot tulajdonít a házasság intézményének. Ellentétben az európaiak körében csaknem általános hiedelemmel, az afrikaiak korántsem tartják elsősorendű fontosságúnak azt, hogy a nősülendő fiatalember mennyit hajlandó fizetni a jövendő feleségéért. Érdemes néhány szót szólni a Kenyában élő kikuju törzs házassági tradícióiról, amelyek egyébként megegyeznek sok más afrikai törzs hasonló hagyományaival és szokásaival. A kikuju törzs tagjai elsődleges feladatuknak a törzs kisebb egységének, a családnak megerősítését tekintik. Lényegében ez határozza meg azt is, hogy a kikuju feleséget szerez magának. A többnejűség elfogadott és természetes jelenség a kikujuk körében. A feleségek számának legfeljebb a férj anyagi lehetőségei szabnak határt. A feleség kiválasztásának döntő feltétele semmiben sem különbözik az általunk ismerttől: a fiatalokra bízzák, hogyan találnak egymásra. A fontos az, hogy kölcsönösen megszeressék és elfogadják egymást. Megnehezíti a dolgot, hogy a kikujuknál nem illik nyilvánosan udvarolni. Ha egy fiatal embernek megtetszik egy leányzó, s mi több, komoly szándékai is vannak, ezt először nem a lánnyal, hanem saját szívbeli barátjával közli. Mondanom sem kell, hogy mindez nem marad titokban az érdekelt leány előtt. És, ha neki is tetszik a gondolat, a házasság nyélbeütésének édeskevés akadálya Leánykérőben ELADÚ LÁNY Az értelmek diszkrét és kölcsönös kitapintása után a fiatalember összegyűjt öt-hat barátot és ellátogat velük a lányos házhoz. A szülők, (akik előtt kevés titkuk lehet a fiataloknak) ez alkalommal elmennek hazulról. Hagyják, hogy maguk a gyerekek jussanak a megfelelő döntésre. Nagyon ritka az olyan eset, amikor az apa vagy az anya eleve beavatkozik a fiatalok dolgába. A lányos háznál összegyűlt fiatalok, akiket étellel-itallal vendégel meg az eladó lány. tulajdonképpen maguk végzik el a leánykérést. Egyikük, (de semmiképpen sem maga az érdekelt) taktikusan megkérdezi a kiszemelt hajadont: - Mit gondolsz, miért látogattunk el hozzátok? - A vendéget szívesen fogadjuk, étellel-itallal traktáljuk. Nem szokásunk megkérdezni, miért jött, meddig marad - feleli talpraesetten a leány. A következő kérdés már sokkal konkrétabb: - Hajlandó lennél-e családod tagjának fogadni valamelyikünket? - Melyikötöket? - Mondjuk engem — felel a vőlegényjelölt. S ezek után teljesen a leánytól függ a dolgok további menete. Ha elfogadja az ajánlatot, akkor közli a fiúval, jól tenné, ha felkeresné szüleit, és megbeszélné velük • házasság időpontját. Ha pedig nem tetszik neki a fiú, akkor egyszerűen közli, hogy nincs helye számára a családban. Erre azonban csak kivételesen ritka esetben kerül sor, hiszen a fiatalok alapos előkészítő, puhatolózás után szánják rá magukat a leánynézőre. A A boldogító „igen" után a fiú közli szüleivel, hogy nősülni szándékozik. A szülők, akiket persze mindez nem ér váratlanul, cukornádból készített söritalt vesznek magukhoz, és imigyen felszerelve ellátogatnak a lányos házhoz. A sör a leánykérés jelképe a kikujuknál. Italozás közben megvitatják a házasság előkészületeit és természetesen azt is, hogy a fiú mit ad hozományul a lánynak. Nem arról van tehát szó, hogy mennyit fizet a lányért, hanem hozományról, amely minden esetben a lány személyes tulajdona, s nem a szülők kapják. A leány azzal adja tudtára a fiú szüleinek, hogy a házasság az ő belegyezésével történik, hogy megkóstolja az ízletes „leánykérő cukornád sört". A fiú, saját tehetsége és szüleinek nagyvonalúsága szerint meghatározott számú tehenet, kecskét vagy birkát ajánl fel hozományul jövendőbelijének. S ha mindezt tisztázták, akkor következik el az esküvő napja. A hagyományok szerint ezt a napot a legnagyobb titokban illik tartani a menyasszony előtt. Ezen a napon a fiú nőrokonai éber figyelemmel kísérik a menyasszony minden lépését, majd hirtelen megragadják és minden tiltakozása ellenére magukkal hurcolják a fiú szülőházába. A leány természetesen kézzel-lábbal tiltakozik, könyörög $ a látszat kedvéért még néhány könnyet is ejt. - Hagyjatok békén. Nem akarok férjhez menni. A szüleimmel kívánok maradni — kiáltozza elrablói nem kis derülésére. Mert hiszen mindannyian jól tudják, hogy ezt nem kell komolyan venni. Napokig tartó V. OSZTROVSZKIJ INDONÉZIAI ÚTIJEGYZETE Egzotikus szigetvilág A fiú házában külön helyiséget kap a lány és „elrablóitól" sok-sok kedves ajándékot. Cserében „Kereo", azaz sirató dalokat illik énekelnie, hogy ezzel is kimutassa, mennyire sajnálja feladni leányságát és szabadságát. Nyolc napon át tartózkodik a fiú szüleinek házában. Ezen idő alatt, de udvarlás közben is, a fiatalok számára szigorúan tilos bármiféle szekszuális kapcsolat. Nemcsak a csalódra, hanem az egész törzsre nézve becsületsértésnek számít, ha a lányról kitudódik, hogy a házasság megkötésekor nem volt szűz. Mi több, az újdonsült férjnek illendő formában tudtára kell adnia a közösségnek, hogy érintetlen lányt vett feleségül. A nyolc nap elteltével kecskét, birkát vágnak, s a rokonok és barátok, ismerősök, törzsbeliek jelenlétében házastársaknak nyilvánítják a fiatalokat. Nincs itt sem harangszó, sem papi áldás. De annál nagyszerűbb és színpompásabb a kikuju esküvő, a napokon át tartó dínomdánom. A kikuju számára a házasság a létfenntartás természetes és szent intézménye. Fő célja, hogy utódokkal erősítse a családot és a nagyobb közösséget, a törzset. Az aszszony kötelessége, hogy legkevesebb négy gyermeket szüljön a férj számóra. Lehetőleg két fiút és két lányt. Ezt a számot tekintik a klkuju-országban a jövendő minimális biztosítékának. Amennyiben az asszony nem tud eleget tenni ennek a követelménynek, s meddőnek bizonyul, a férjnek joga van a váláshoz. De csak azt követően, hogy a törzs vájákosai mindkettőjüket alaposan megvizsgálták. Ha a meddőség a férjnél áll fenn, a válásra csak kölcsönös beleegyezés utón kerülhet sor. SULAWESI Sulawesi-sziget déli részén Kulo faluban több mint 400 éves zászlót őriznek. A zászló világossárga háttérben lovat és oroszlánt ábrázol — a bátorság jelképeit. A falu lakossága büszke rá, hogy a zászló sohasem került a gyarmatosítók kezébe. A toradzsok falvaiban súlyra árulják a hangyákat. Természetesen nem élő, hanem napon aszalt hangyákat. Nem ls drága: 1 kiló hangya 15—20 rúpiába kerül. Mire vásárolják? A hangya itt ínyencfalatnak számít. Zöldséggel vagy főtt rizzsel fogyasztják. Ize a paradicsoméra emlékeztet, csak sokkal savanyúbb. Az éthangyák erdőben, fákon élnek. Itt fogják őket. A hangyatojásokat pedig halászatnál csaléteknek használják. A toradzsok nyelve nem ismeri a „köszönöm" szót. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a toradzsik nem tudják kifejezni hálájukat. Sőt, nagyon is udvariasak, s minden baráti szolgálatot nagyra értékelnek, csakhogy a maguk módján hálálják meg. Például így: „Ha nem adtál volna sót, nem ízlett volna annyira az étel". „Ha nem vittél volna át a túlsó partra, nem tudtam volna átkelni a folyón". „Ha nem segítettél volna felásni a földet, nehéz helyzetbe futottam volna". BALI Baliban 210 napos az év. Az egyik napot a bölcsesség és az irodalom istennőjének tiszteletére Szaraszvatinak nevezik. Bali lakói ezen a napon ajándékokat adnak a pálmalevélre írt ősi könyveknek, egyébként ekkor tilos az írás és olvasás. A ball iskolások nagyon szeretik Szaraszvati istennőt. KALIMANTAN Kalimantan lakóinak nyelvei közül legérdekesebb a ngadzsu. Még a holland hatóságok és a missziőspapok is közvetítő nyelvként használták számos nemzetiség között. A ngadzsu a XIX. században különösen DélKalimantanon terjedt el. A Jávai lányok missziósok a bibliát és más vallási könyveket is lefordították a ngadzsu nyelvre 1898-ban látott napvilágot az első nadzsu nyelvtan, egy év múlva pedig egy nagy szótár. A New York Herald Tribune 1961. szeptember 15-én szenzációs jelentésben számolt be: a New York-i állatkert 500 dollárért világviszonylatban páratlan gyíkpéldányhoz jutott. E gyík Kalimantanon tenyészik, s a bennszülöttek „fületlen monitornak" nevezik. A nem valami tetszetős külsejű kurta lábaival cammogó, 33 cm hosszú gyíkocska nem nyerte el az állatkert látogatóinak tetszését. A „fületlen monitor" tudományos leírása 1878-ból származik. Azóta csak tizet fogtak a ritka gyíkfajtából. A tudósok feltételezik, hogy éppen ebből a gyíkfajtából fejlődtek ki a kígyók. A „fületlen monitor" sajátossága, hogy alsó pikkelyes szemhéja teljesen átlátszó, így behunyt szemmel ls lát. JÄVA A jávai kisdedek életében fontos esemény a hetedik hónap betöltése. Ezen a napon megengedik, hogy lábukkal érinthessék a földet. Természetesen a felnőttek segítségével állnak talpra. Ilyenkor tyúklábat nyújtanak át nekik, hogy arra emlékeztessen: egész életében dolgozniuk kell. Ezért mondogatják Indonéziában: „Ugy él mint a tyúk: — ha nem kapar, nem eszik". A Tidar hegy Magelang város közelében fekszik. Csak ötszáz méter magas. Jáva szögének nevezik. Ennek érdekes története van. Az öregek elbeszélése szerint ősidőben a hullámok csapása alatt a sziget ide-oda himbálózott. Megharagudott a radzsa, s megparancsolta, hogy Jávát szegezzék a tenger fenekéhez. Az alattvalók teljesítetiék ls kívánságát. Egymás után két helyen ls leszögezték a szigetet, amely azonban tovább himbálózott. Végül Magelang szomszédságában harmadik szöggel sikerült lerögzíteni. ROTI Roti-sziget lakói nagyon komolyan veszik az újszülött névválasztását. Ilyenkor az egész rokonságot összehívják, sőt még a halottak szellemét ls meghívják. Különösen az ő jelenlétük fontos, mert valamelyik ősről nevezik el a gyermeket. A varázsló a gyermek fölött sorjában megnevezi az ősöket, a rokonok pedig állandóan figyelik az újszülöttet. Ha elsírja magát vagy bevizel a pelenkába, akkor ez annak a Jele, hogy tetszik neki az ős neve. Ha ez nein történik meg, a varázsló sorra veszi a női neveket. Ezért van az, hogy Roti szigeten sok férfinak női neve van. Ha a kisded „megveti" az ősök nevét, akkor a varázsló az istenségeket, majd a földi fogalmakat sorolja fel. Ha ekkor sem történik semmi, akkor az újszülött a Tou Beuk (fij férfi) és Ina Beuk (új nö nevet kapja. FLOHES Azt mondják az indonéziaiak, a világ nyolcadik csodája itt is megtalálható. A Kelimutu hegy gerincéről három tóra nyílik kilátás: az egyik vérvörös, a második kékeszöld, a harmadik pedig tejszínű. Mind a három tó egy kialudt tűzhányó kráterében terül el. A vörös szín vasvegyületektől, a zöld és fehér szín kénvegyületektől származik. TIMOR A múltban gyakran előfordult, hogy valamely nemzetség nyelvi félreértésből kapta nevét. A szigeten eléggé elterjedt tettun nyelven a belu szó barátot, pontosabban Jóakarót, bizalomra méltó egyént jelent. Ismeretlenekkel kapcsolatban is ezt a szót használták. A szigetlakók is Így nevezték magukat, válaszul arra a kérdésre: „Ti kik vagytok?" \ T Vadászat
