Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-23 / 353. szám, szombat

A mos oly jó ftewardex Budapesten rendezték meg a stewardessek nemzetközt versenyét. A vetélkedőn 11 ország képviseltette magát. Erős mezőny. A közős értekezést nyelű az angol volt. Az utolsó harmadban úgy látszott, hogy csak hajszálnyi különbség van a négy első között és a győzelmet a vé­letlen is befolyásolhatja. Nem a véletlen döntött, hanem Marie K o n e ö n á szuverén tudása. C sak este kilenckor csengethettem be lakásán. Oton volt, egy órája érkezett meg Londonból, és másnap reg­gel öt előtt újra repül... Takarftott. Édesanyja bete­gen feküdt. A stewardess pongyolá­ban. Egy prágai kislány, barna, csinos, zöld szemű. Sűrű szemöldöke érdekessé teszi kissé szögletes arcát. Mosolyog, folyton moso­lyog. jókedve rám is át­ragad. Szokatlanul erős fekete, whisky, esetleg konyak, narancslé, Pali Mail és Malboro-cigaretta. Kérdez­nem nem kell, a beszél­getés spontán. Az életvi­dúmság csak úgy sugárzik belőle. — Valamikor, kislány­koromban stewardess akar­tam lenni. Ez afféle gyer­mekálom volt. Később ir­reálisnak találtam. Elvé­geztem a középfokú gaz­dasági iskolát, és nyelve­ket tanultam. Angolt, né­metet, oroszt, és egy évig magyart is. Túl nehéznek találtam, konverzálásra nem nyílt alkalmam, ezért hagytam abba. Érett­ségi után a Csehszlovák Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetében kaptam állást. Szabad időmben kézilabdáztam, rengeteget jártam színház­ba, moziba, hangversenyek­re. Dolgoztam, s maneken is voltam. Mindaddig, míg a véletlen folytán megtud­tam, hogy a Csehszlovák Légiforgalmi társaság ste­wardess-pályázatot hirde­tett. Felébredt bennem a gyermekkori vágy, a lehe­tőség felcsillantotta a re­ményt. Felvettek. Egy évig csak belföldi vonalakon repültem. Egy év után következett a nagyvilág, egész Euró­pa, Párizson és Rómán kí­vül — itt még nem jártam. Afrika, Amerika — ahova gépeink csak repülnek. Prágában bundában száll­tam a gépre, de bőröndöm­ben ott lapult a fürdő­dressz és a lenge nyári ruha — pár órán belül a piramisok tövében napoz­tam. Aztán egy kis város­nézés után ismét Prága. A prózai rész következett: takarítás, bevásárlás, mo­sás, vasalás. Előkészületek a másnapi útra — London. köd, csizma, esőköpeny. Színes, gyönyörű, fárasztó. A nappalok és az éjszakák egybefolynak, gyakran el­veszítem Időérzékemet. Hajnalban kelek, éjfél után ér-kezem haza. Ha „jól jön ki" a szolgálatom, akkor néhány napos pihenés kö­vetkezik. Ilyenkor Prágát járom, mert ez a város gyönyörű, ezt én mondom. elhiheti. Meg olvasok, na­gyon szeretek olvasni. Előkerülnek a fényké­pek: leningrádi téli felvé­tel, afrikai őserdő, olyan hatalmas lepkék, akár a madarak. Az egyik képen egy púpos teve hátén ül, aztán meg egy elefánttál barátkozik, a Fekete-ten­ger partján napozik. A hamburgi STERN nem­régiben egy nagyon érde­kes cikket közölt. Ameri­kai orvosok megállapítot­ták, hogy a stewardessek foglalkozása rendkívül ve­szélyes, egészségügyi szem­pontból káros. A kisasz­szonyok gyakori fejfájás­ra, szívműködést zavarok­ra, a láb elvisszeresedésé­re panaszkodnak. Nem alaptalanul, hiszen a repü­lőgép óránkénti sebessége több száz kilométer. Az or­vosok szerint nem is a re­pülés gyorsasága, a lég­nyomás változása a káros, hanem a gyakori klímavál­tozás. A szervezet képtelen néhány órjn belül akkli­matiz'lódnl. A rendellenes­ségek gyorsítják a fizioló­giai felőrlődést, ami gy­nekotógiai következmé­nyekkel jár. A repülő kis­asszonyok legtöbbje há­rom-négy év múltén örül, ha Ismét „földi foglalko­zásban" lehet. — Hát igen. Három év elteltével én ls vissza sze­retnék menni az akadé­miára. Addig még sokat akarok látni. — És most meséljen Budapestről, a MALÉV ál­tal rendezett versenyről. — Felejthetetlen élmény volt. öt napot töltöttem ott. Városnézés, a múzeum, a parlament, a Citadella megtekintése. A Royalban laktunk, a Hungáriában, a Vörös Csillagban, a Gun­delban étkeztünk. Operá­ban ls voltunk, meg foga­dásokon. Kolléganőim tár­sasága nagyon kellemes­nek bizonyult, sok új ba­rátot szereztem. A ver­seny? Fogalmunk sem volt a kérdésekről, de még csak a témakörről sem. Arra nem ls gondoltam, hogy első lehetnék. Elhalmoz­tak ajándékokkal, figyel­mességgel, és fő díjként kéthetes magyarországi üdülést kaptam. Mérhetet­lenül boldognak éreztem magam. Pestre különben is nagyon szívesen járok. A tervek szerint ezt a nemzetközi versenyt min­den évben megismétlik, mindig más-más légforgal­mi társaság rendezésében. Elmosolyodik, gyermeki szerénységgel, rendkívül természetesen. — Imádom otthonomat, a csendet, magánéletemet. Sajnos, egyre kevesebbet vagyok önmagammal. Színes, változatos, von­zó élet. Előnyökkel, hát­rányokkal. Mint minden hivatás. Izgalmas és veszé­lyes is. De erre nem sza­bad gondolni. Az ezüst gép­madár utasai mosolygó stewardesst akarnak látnL Mindig. Későre jár. Talán már nem is érdemes lefeküdni. Hiszen a gép öt előtt Indul Bejrútba, de neki már más­fél órával az indulás előtt kinn kell lennie a röpté­ren. Mindent ellenőriznie kell, ételről, italról, ciga­rettáról kell gondoskodnia. P rágában havazott. Szél is fújt. Sötét van, csak a ruzynéi világítótorony piros fényei vibrálnak, meg a váróterem ablakai világítják be a te­ret. Start. — Uraim és hölgyeim ... — Meine Damen und Herr ... — Good morning ... — Letíte na lince ... Marie KoneCná, a Cseh­szlovák Légiforgalmi tár­saság stewardesse szolgá­latba lépett... OZORAI KATALIN SZERKESSZE VELÜNK az Új Szót! Várjuk olvasóink további javaslatait, ötleteit Az utóbbi napokban megduzzadt napi postánk. A múlt számunkban közzétett felhi­vásunkra egyre többen küldik be lapunk szer­kesztésével kapcsolatos észrevételeiket, ja­vaslataikat. Örömmel tölt el bennünket ax a tudat, hogy sok-sok olvasónk — akár me­leg hangon szólva, akár szigorúan bírálva — magáénak tekinti lapunkat, s mint egy nagy család tagja szól hozzá közös dol­gainkhoz. Múlt szombati számunkban már közöltük (érveinket is felsorakoztattuk a változás meglndoklásáraj, hogy 16 oldalas szá­munk nem szombaton, hanem pénteken jelenik meg. Ugyancsak olvasóink tudomására hoztuk, hogy a 16 oldalas szám mellett vasárnap egy 12 oldalas bővített szám ls megjelenik. Lehetségesnek tartjuk, hogy olvasóink ja­vaslatára döntésünket évközben módosítjuk és a bővített számok kiadását igényeiknek megfelelően más napokra toljuk át. Minden javaslat, észrevétel munkánkat segíti. Ezért kérjük olvasóinkat, ne sajnál­ják a fáradtságot, ragadjanak tollat és ír­ják meg véleményüket. 1 Melyik napon jelentetné meg a • 16 oldalas számunkat (pénteken, szombaton, vasárnap)? 2 Melyik napon jelentetné meg a « 12 oldalas bővített számunkat (kedd, szerda, csütörtök, vasár­nap)? 3 Miről szeretne olvasni és milyen • új rovatot vezetne be lapunk­ban? 4 Melyik rovatunkat tartja felesle­• gesnek, és milyen témájú cikke­ket nem közölne? További javaslatai, észrevételei? A legjobb válaszokat pénzjutalomban ré­szesítjük. A nyertesek névsorát és a legjobb javas­latokat lapunk egyik januári, 18-oldalas szá­mában közöljük. Kérjük, szíveskedjék javaslatait legkésőbb 1988. január 10-ig beküldeni. 24. A „pénzverde" A kémelhárítók Nyikolaj Nyikolaje­vics Kazin kapcsolatalt kutatva már egy évvel ezelőtt különös emberek tar­ka társaságára figyeltek fel. Egyikük, ötvenéves családos ember, két gyermek apja műegyetemi végzettséggel rendel­kezett, és egy nagy Intézetben a ke­ményöntvények laboratóriumának he­lyettes vezetőjeként működött. A másik, egy harmincéves nőtlen férfi anyját tar­totta el, és vésnök volt egy komunális üzemben. Egy harmadik rokkant volt és ezen a címen némi nyugdíjat élvezett. Régen jó ismerőse volt a moszkvai bűn­ügyi rendőrségnek. Az alvilágban elég­gé egzotikus hangzású Egl Harang, vagy a kevésbé egzotikus hangzású Ha­rang fedőnéven ismerték mint Igen képzett szabadkőművest és bábjátékost. •• Becsületes neve Anton Ivanovtcs Pus­1987 karjov volt. Amikor a háború előtt leg­utóbbi büntetését letöltve kiszabadult a 1. 23. börtönből, nyilván „megfeneklett". Ogy látszik rájött, hogy kora — 45 éves 7 volt akkor — már nem engedi meg, hogy tovább folytassa régi üzelmeit, ezért átképezte magát üzérré. Az orgaz­daságot sem vetette meg, de azóta egy­szer sem került a törvény kezére. E szűk társaság utolsó tagja Koka volt, lényegében ő hozta össze ezt a bűnszövetkezetet. Mindig Puskarjovnál találkoztak, akinek a Kurszki-pályaud­var közelében, az Obuh utca környékén kétszobás alagsori lakása volt. A társaság két első tagja, akiket e csoporttal foglalkozó nyomozók Labo­ráns és Vésnök néven emlegettek, rend­szerint csomaggal állítottak be Puskar­jovhoz. Néha Koka is megjelent köztük agyontömött kézitáskával. 1963-ban egész éven át hetente egy­szer, szombaton rendszeresen összejöt­tek. Csak Koka maradt ki néha. Mi hozta őket össze? Eleinte feltételezték, hogy a társaság szombatonként házibulit rendez. Há­rom-négy órát üldögéltek Puskarjovnál, ennyi idő kell nagy kártyacsatához, például rablórömihez. A társaságnak négy vagy három tagja volt, éppen eny­nyi kell, egy preferánszpartihoz. A cso­magokban pedig itóka meg egy kis ha­rapnivaló lehetett; ez nincs ellentétben a játékszabályokkal. Később kiderült, hogy Koka barátait nem hazárdjáték hozta össze. Bizonyos műszerekkel megállapították, hogy a csomagok és Koka kézitáskája minden alkalommal valamilyen fémtárgyakat tartalmaztak. Felmerült az a feltevés, hogy valamilyen gépalkatrészeket szál­lítanak Puskarjov házába. Később kide­rült, hogy Laboráns munkaidőn túl is ottmarad munkahelyén, valamilyen kí­sérleteket végez öntvényekkel, s rövid Ideje, érthetetlen okból, a szakképzett­ségétől távoli galvanizálás iránt érdek­lődik. Vésnök műhelyében széttört gipsz­mintát találtak egy cári tízrubeles arc­lapjának lenyomatával. A sarokban, a szemét közt hevert. Vésnök nem sokat törődött a konspiráció szabályainak be­tartásával, s elegendőnek tartotta a minta szétverését nagyobb darabokra, porrá morzsolni már lusta volt. Mindebből elég világos, hogy négyük­nek Koka vezetésével komoly szándéka volt fémpénzeket gyártani. A pénzhamisítás nagyon régen szere­pel a törvénybe ütköző bűntettek kö zött, s megvan a maga történelmi múlt­ja a kézművesek kezdetleges módsze­reitől egészen az angol font sterlinge ket és szovjet rubeleket hamisító hitle­rista német birodalmi pénzügyminiszté­rium akciójáig. Mi vitte Kokát erre az útra, világosin kitűnik életrajzából: előző tevékenysé­gének törvényszerű folytatása volt. For­galomban levő szovjet pénzt a világért sem hamisított volna, és ez sen­kinek sem tanácsolta volna. Erre egy-kettőre rájönnek és bebörtönzik az embert. Régi cári érmék veré­se — az más dolog. Ez ls törvénybe ütközik, de kicsi a kockázat, mert a vá­sárló és a vevő is titokban cselekszik, s nem érintik oly mélyen az állami pénzügyeket. Koka fontosnak tartotta, hogy ne kerüljön összeütközésbe ma­gánpraxist folytató fogorvosokkal, akik aranyfogakat csinálnak pácienseiknek. Az ötlet jó volt, kivitelezéséhez hoz­záértő emberek kellettek. Mivel Koká­nak jó orra volt, hamarosan rájuk ta­lált. Vésnök útja a „pénzverdébe" elég bo­nyolult volt. Két évfolyamot végzett a moszkvai Szurikov Képzőművészeti Fő­iskolán. A harmadik évben közölték ve­le, hogy sohasem lesz belőle festő, s a rajzolással is baj van nála. Vésnök vé­rig sértve átment a Sztroganov Képző­művészeti Főiskolára. Abban az Időben világszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg orosz ikonok iránt. Ugyanakkor a Nyugaton már letűnt divatos képzőmű­vészeti irányzatok kezdték felütni a fe­jüket Oroszországban. Vésnöknek volt esze. Olyan képeket kezdett festeni, amelyek Ismert és világszerte elismert alkotások hátterében forradalminak tűntek. Hobbyjának tartotta a fordított perspektívát. Újításként vezette be az élő természet arányainak szembetűnő eltor­zítását, ami például az emberi test ana­tómiai ismereteinek hiányában elég könnyen ment neki. Bár a képek elárul­ták, hogy Vésnök a fordított perspektí­vához sem sokat ért, egy ideig kedve­zett neki a szerencse, és igazi, komoly tehetséges művészek mellett hírnévre tett szert. Később hirtelen változott a közszel­lem, s rájöttek arra, hogy Vésnök fest­ményei tehetségtelen kéz alkotásai. Vésnök elkeseredett, megdühödött az egész világra, s mivel természetében volt a kényeskedés, elhatározta, hogy Lev Tolsztoj példáját követve hátat for­dít neki. így Jutott egy kommunális üzem vésnöki műhelyébe. Anyagi jó­létre vágyott, így került Koka hálójá­ba. Laboráns véletlenül akadt Koka hor­gára egy bizományi boltban, ahova egy francia szobrász állatfiguráival állított be. Laboráns impozáns külsejű volt, jól szabott öltönyt viselt, s mindenki azt gondolta róla, hogy valamilyen rendkí­vüli körülmények kényszerítették ezt a a jobb napokat látott polgártársat, hogy itt kilincseljen. S amikor egyszer az állatfigurákat nem vették át őle, Koka utánaeredt és kölcsönt ajánlott fel ne­ki, amit az illető rövid tétovázás után el ls fogadott. Amikor Koka megtudta, hogy új Ismerőse a kemény fémöntvé­nyek szakembere, elhatározta, hogy őt is bevonja az üzletbe. Könnyű volt meg­fognia a Laboránst, akinek állandóan bonyolult nőügyei voltak, s Így örökös pénzhiányban szenvedett, méghozzá családja is volt. fgy aztán Koka tervel egyenesen megbabonázták őt. Következik: 25. DlSZES TÁRSASÁG

Next

/
Thumbnails
Contents