Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-23 / 353. szám, szombat

A mos oly jó ftewardex Budapesten rendezték meg a stewardessek nemzetközt versenyét. A vetélkedőn 11 ország képviseltette magát. Erős mezőny. A közős értekezést nyelű az angol volt. Az utolsó harmadban úgy látszott, hogy csak hajszálnyi különbség van a négy első között és a győzelmet a véletlen is befolyásolhatja. Nem a véletlen döntött, hanem Marie K o n e ö n á szuverén tudása. C

sak este kilenckor csengethettem be lakásán. Oton volt, egy órája érkezett meg Londonból, és másnap reggel öt előtt újra repül... Takarftott. Édesanyja betegen feküdt. A stewardess pongyolában. Egy prágai kislány, barna, csinos, zöld szemű. Sűrű szemöldöke érdekessé teszi kissé szögletes arcát. Mosolyog, folyton mosolyog. jókedve rám is átragad. Szokatlanul erős fekete, whisky, esetleg konyak, narancslé, Pali Mail és Malboro-cigaretta. Kérdeznem nem kell, a beszélgetés spontán. Az életvidúmság csak úgy sugárzik belőle. — Valamikor, kislánykoromban stewardess akartam lenni. Ez afféle gyermekálom volt. Később irreálisnak találtam. Elvégeztem a középfokú gazdasági iskolát, és nyelveket tanultam. Angolt, németet, oroszt, és egy évig magyart is. Túl nehéznek találtam, konverzálásra nem nyílt alkalmam, ezért hagytam abba. Érettségi után a Csehszlovák Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetében kaptam állást. Szabad időmben kézilabdáztam, rengeteget jártam színházba, moziba, hangversenyekre. Dolgoztam, s maneken is voltam. Mindaddig, míg a véletlen folytán megtudtam, hogy a Csehszlovák Légiforgalmi társaság stewardess-pályázatot hirdetett. Felébredt bennem a gyermekkori vágy, a lehetőség felcsillantotta a reményt. Felvettek. Egy évig csak belföldi vonalakon repültem. Egy év után következett a nagyvilág, egész Európa, Párizson és Rómán kívül — itt még nem jártam. Afrika, Amerika — ahova gépeink csak repülnek. Prágában bundában szálltam a gépre, de bőröndömben ott lapult a fürdődressz és a lenge nyári ruha — pár órán belül a piramisok tövében napoztam. Aztán egy kis városnézés után ismét Prága. A prózai rész következett: takarítás, bevásárlás, mosás, vasalás. Előkészületek a másnapi útra — London. köd, csizma, esőköpeny. Színes, gyönyörű, fárasztó. A nappalok és az éjszakák egybefolynak, gyakran elveszítem Időérzékemet. Hajnalban kelek, éjfél után ér-kezem haza. Ha „jól jön ki" a szolgálatom, akkor néhány napos pihenés következik. Ilyenkor Prágát járom, mert ez a város gyönyörű, ezt én mondom. elhiheti. Meg olvasok, nagyon szeretek olvasni. Előkerülnek a fényképek: leningrádi téli felvétel, afrikai őserdő, olyan hatalmas lepkék, akár a madarak. Az egyik képen egy púpos teve hátén ül, aztán meg egy elefánttál barátkozik, a Fekete-tenger partján napozik. A hamburgi STERN nemrégiben egy nagyon érdekes cikket közölt. Amerikai orvosok megállapították, hogy a stewardessek foglalkozása rendkívül veszélyes, egészségügyi szempontból káros. A kisaszszonyok gyakori fejfájásra, szívműködést zavarokra, a láb elvisszeresedésére panaszkodnak. Nem alaptalanul, hiszen a repülőgép óránkénti sebessége több száz kilométer. Az orvosok szerint nem is a repülés gyorsasága, a légnyomás változása a káros, hanem a gyakori klímaváltozás. A szervezet képtelen néhány órjn belül akklimatiz'lódnl. A rendellenességek gyorsítják a fiziológiai felőrlődést, ami gynekotógiai következményekkel jár. A repülő kisasszonyok legtöbbje három-négy év múltén örül, ha Ismét „földi foglalkozásban" lehet. — Hát igen. Három év elteltével én ls vissza szeretnék menni az akadémiára. Addig még sokat akarok látni. — És most meséljen Budapestről, a MALÉV által rendezett versenyről. — Felejthetetlen élmény volt. öt napot töltöttem ott. Városnézés, a múzeum, a parlament, a Citadella megtekintése. A Royalban laktunk, a Hungáriában, a Vörös Csillagban, a Gundelban étkeztünk. Operában ls voltunk, meg fogadásokon. Kolléganőim társasága nagyon kellemesnek bizonyult, sok új barátot szereztem. A verseny? Fogalmunk sem volt a kérdésekről, de még csak a témakörről sem. Arra nem ls gondoltam, hogy első lehetnék. Elhalmoztak ajándékokkal, figyelmességgel, és fő díjként kéthetes magyarországi üdülést kaptam. Mérhetetlenül boldognak éreztem magam. Pestre különben is nagyon szívesen járok. A tervek szerint ezt a nemzetközi versenyt minden évben megismétlik, mindig más-más légforgalmi társaság rendezésében. Elmosolyodik, gyermeki szerénységgel, rendkívül természetesen. — Imádom otthonomat, a csendet, magánéletemet. Sajnos, egyre kevesebbet vagyok önmagammal. Színes, változatos, vonzó élet. Előnyökkel, hátrányokkal. Mint minden hivatás. Izgalmas és veszélyes is. De erre nem szabad gondolni. Az ezüst gépmadár utasai mosolygó stewardesst akarnak látnL Mindig. Későre jár. Talán már nem is érdemes lefeküdni. Hiszen a gép öt előtt Indul Bejrútba, de neki már másfél órával az indulás előtt kinn kell lennie a röptéren. Mindent ellenőriznie kell, ételről, italról, cigarettáról kell gondoskodnia. P

rágában havazott. Szél is fújt. Sötét van, csak a ruzynéi világítótorony piros fényei vibrálnak, meg a váróterem ablakai világítják be a teret. Start. — Uraim és hölgyeim ... — Meine Damen und Herr

... — Good morning ... — Letíte na lince ... Marie KoneCná, a Csehszlovák Légiforgalmi társaság stewardesse szolgálatba lépett... OZORAI KATALIN SZERKESSZE VELÜNK az Új Szót! Várjuk olvasóink további javaslatait, ötleteit Az utóbbi napokban megduzzadt napi postánk. A múlt számunkban közzétett felhivásunkra egyre többen küldik be lapunk szerkesztésével kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat. Örömmel tölt el bennünket ax a tudat, hogy sok-sok olvasónk — akár meleg hangon szólva, akár szigorúan bírálva — magáénak tekinti lapunkat, s mint egy nagy család tagja szól hozzá közös dolgainkhoz. Múlt szombati számunkban már közöltük (érveinket is felsorakoztattuk a változás meglndoklásáraj, hogy 16 oldalas számunk nem szombaton, hanem pénteken jelenik meg. Ugyancsak olvasóink tudomására hoztuk, hogy a 16 oldalas szám mellett vasárnap egy 12 oldalas bővített szám ls megjelenik. Lehetségesnek tartjuk, hogy olvasóink javaslatára döntésünket évközben módosítjuk és a bővített számok kiadását igényeiknek megfelelően más napokra toljuk át. Minden javaslat, észrevétel munkánkat segíti. Ezért kérjük olvasóinkat, ne sajnálják a fáradtságot, ragadjanak tollat és írják meg véleményüket. 1

Melyik napon jelentetné meg a • 16 oldalas számunkat (pénteken, szombaton, vasárnap)? 2

Melyik napon jelentetné meg a « 12 oldalas bővített számunkat (kedd, szerda, csütörtök, vasárnap)? 3

Miről szeretne olvasni és milyen • új rovatot vezetne be lapunkban? 4

Melyik rovatunkat tartja felesle• gesnek, és milyen témájú cikkeket nem közölne? További javaslatai, észrevételei? A legjobb válaszokat pénzjutalomban részesítjük. A nyertesek névsorát és a legjobb javaslatokat lapunk egyik januári, 18-oldalas számában közöljük. Kérjük, szíveskedjék javaslatait legkésőbb 1988. január 10-ig beküldeni. 24. A „pénzverde" A kémelhárítók Nyikolaj Nyikolajevics Kazin kapcsolatalt kutatva már egy évvel ezelőtt különös emberek tarka társaságára figyeltek fel. Egyikük, ötvenéves családos ember, két gyermek apja műegyetemi végzettséggel rendelkezett, és egy nagy Intézetben a keményöntvények laboratóriumának helyettes vezetőjeként működött. A másik, egy harmincéves nőtlen férfi anyját tartotta el, és vésnök volt egy komunális üzemben. Egy harmadik rokkant volt és ezen a címen némi nyugdíjat élvezett. Régen jó ismerőse volt a moszkvai bűnügyi rendőrségnek. Az alvilágban eléggé egzotikus hangzású Egl Harang, vagy a kevésbé egzotikus hangzású Harang fedőnéven ismerték mint Igen képzett szabadkőművest és bábjátékost. •• Becsületes neve Anton Ivanovtcs Pus1987 karjov volt. Amikor a háború előtt legutóbbi büntetését letöltve kiszabadult a 1. 23. börtönből, nyilván „megfeneklett". Ogy látszik rájött, hogy kora — 45 éves 7

volt akkor — már nem engedi meg, hogy tovább folytassa régi üzelmeit, ezért átképezte magát üzérré. Az orgazdaságot sem vetette meg, de azóta egyszer sem került a törvény kezére. E szűk társaság utolsó tagja Koka volt, lényegében ő hozta össze ezt a bűnszövetkezetet. Mindig Puskarjovnál találkoztak, akinek a Kurszki-pályaudvar közelében, az Obuh utca környékén kétszobás alagsori lakása volt. A társaság két első tagja, akiket e csoporttal foglalkozó nyomozók Laboráns és Vésnök néven emlegettek, rendszerint csomaggal állítottak be Puskarjovhoz. Néha Koka is megjelent köztük agyontömött kézitáskával. 1963-ban egész éven át hetente egyszer, szombaton rendszeresen összejöttek. Csak Koka maradt ki néha. Mi hozta őket össze? Eleinte feltételezték, hogy a társaság szombatonként házibulit rendez. Három-négy órát üldögéltek Puskarjovnál, ennyi idő kell nagy kártyacsatához, például rablórömihez. A társaságnak négy vagy három tagja volt, éppen enynyi kell, egy preferánszpartihoz. A csomagokban pedig itóka meg egy kis harapnivaló lehetett; ez nincs ellentétben a játékszabályokkal. Később kiderült, hogy Koka barátait nem hazárdjáték hozta össze. Bizonyos műszerekkel megállapították, hogy a csomagok és Koka kézitáskája minden alkalommal valamilyen fémtárgyakat tartalmaztak. Felmerült az a feltevés, hogy valamilyen gépalkatrészeket szállítanak Puskarjov házába. Később kiderült, hogy Laboráns munkaidőn túl is ottmarad munkahelyén, valamilyen kísérleteket végez öntvényekkel, s rövid Ideje, érthetetlen okból, a szakképzettségétől távoli galvanizálás iránt érdeklődik. Vésnök műhelyében széttört gipszmintát találtak egy cári tízrubeles arclapjának lenyomatával. A sarokban, a szemét közt hevert. Vésnök nem sokat törődött a konspiráció szabályainak betartásával, s elegendőnek tartotta a minta szétverését nagyobb darabokra, porrá morzsolni már lusta volt. Mindebből elég világos, hogy négyüknek Koka vezetésével komoly szándéka volt fémpénzeket gyártani. A pénzhamisítás nagyon régen szerepel a törvénybe ütköző bűntettek kö zött, s megvan a maga történelmi múltja a kézművesek kezdetleges módszereitől egészen az angol font sterlinge ket és szovjet rubeleket hamisító hitlerista német birodalmi pénzügyminisztérium akciójáig. Mi vitte Kokát erre az útra, világosin kitűnik életrajzából: előző tevékenységének törvényszerű folytatása volt. Forgalomban levő szovjet pénzt a világért sem hamisított volna, és ez senkinek sem tanácsolta volna. Erre egy-kettőre rájönnek és bebörtönzik az embert. Régi cári érmék verése — az más dolog. Ez ls törvénybe ütközik, de kicsi a kockázat, mert a vásárló és a vevő is titokban cselekszik, s nem érintik oly mélyen az állami pénzügyeket. Koka fontosnak tartotta, hogy ne kerüljön összeütközésbe magánpraxist folytató fogorvosokkal, akik aranyfogakat csinálnak pácienseiknek. Az ötlet jó volt, kivitelezéséhez hozzáértő emberek kellettek. Mivel Kokának jó orra volt, hamarosan rájuk talált. Vésnök útja a „pénzverdébe" elég bonyolult volt. Két évfolyamot végzett a moszkvai Szurikov Képzőművészeti Főiskolán. A harmadik évben közölték vele, hogy sohasem lesz belőle festő, s a rajzolással is baj van nála. Vésnök vérig sértve átment a Sztroganov Képzőművészeti Főiskolára. Abban az Időben világszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg orosz ikonok iránt. Ugyanakkor a Nyugaton már letűnt divatos képzőművészeti irányzatok kezdték felütni a fejüket Oroszországban. Vésnöknek volt esze. Olyan képeket kezdett festeni, amelyek Ismert és világszerte elismert alkotások hátterében forradalminak tűntek. Hobbyjának tartotta a fordított perspektívát. Újításként vezette be az élő természet arányainak szembetűnő eltorzítását, ami például az emberi test anatómiai ismereteinek hiányában elég könnyen ment neki. Bár a képek elárulták, hogy Vésnök a fordított perspektívához sem sokat ért, egy ideig kedvezett neki a szerencse, és igazi, komoly tehetséges művészek mellett hírnévre tett szert. Később hirtelen változott a közszellem, s rájöttek arra, hogy Vésnök festményei tehetségtelen kéz alkotásai. Vésnök elkeseredett, megdühödött az egész világra, s mivel természetében volt a kényeskedés, elhatározta, hogy Lev Tolsztoj példáját követve hátat fordít neki. így Jutott egy kommunális üzem vésnöki műhelyébe. Anyagi jólétre vágyott, így került Koka hálójába. Laboráns véletlenül akadt Koka horgára egy bizományi boltban, ahova egy francia szobrász állatfiguráival állított be. Laboráns impozáns külsejű volt, jól szabott öltönyt viselt, s mindenki azt gondolta róla, hogy valamilyen rendkívüli körülmények kényszerítették ezt a a jobb napokat látott polgártársat, hogy itt kilincseljen. S amikor egyszer az állatfigurákat nem vették át őle, Koka utánaeredt és kölcsönt ajánlott fel neki, amit az illető rövid tétovázás után el ls fogadott. Amikor Koka megtudta, hogy új Ismerőse a kemény fémöntvények szakembere, elhatározta, hogy őt is bevonja az üzletbe. Könnyű volt megfognia a Laboránst, akinek állandóan bonyolult nőügyei voltak, s Így örökös pénzhiányban szenvedett, méghozzá családja is volt. fgy aztán Koka tervel egyenesen megbabonázták őt. Következik: 25. DlSZES TÁRSASÁG