Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-23 / 353. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1967. december 23. Szombat 0 XX. évfolyam, 353. szám § Ára 70 fittér ÖLEST TARTOTT a CSKP Központi Bizottsága December 19-e és 21-e között illést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártjőnak Központi Bizottsága. Az ülés részvevői a gazdasági fejlődés, valamint az életszínvonal emelésének kérdéseiről tárgyaltak. A Központi Bizottság plénuma a továbbiakban foglalkozott az utóbbi időben folytatott nemzetközi tárgyalásokkal is. A vita ntán pártunk Központi Bizottsága határozatot fogadott el a csehszlovák népgazdaság fejlesztésének, s az életszínvonal emelésének feladatairól az 1968 és 1970-es években, valamint a kommunista és munkáspártok tanácskozó gyűlésének összehívásáról. HATAROZAT a kommunista és munkáspártok tanácskozó gyűlésének összehívásával kapcsolatban Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága december 19. és 21-e között tartott ülésén meghallgatta V. Koucky elvtárs beszámolóját a kommunista és a munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészületeiről. Örömmel fogadja a 18 testvérpárt felhívását, hogy mennél többen vegyenek részt a Budapesten 1968 februárjában megrendezendő tanácskozó gyűlésen, amely lehetővé teszi annak megítélését, miképpen tárgyalható meg kollektív módon és demokratikusan a kommunisták nemzetközi találkozójának valamennyi kérdése. Ez a fehlvás fontos lépés, amely átmenetet jelent a tanácskozásról folytatott előzetes vitáktól a tanácskozás voltaképpeni előkészületeihez. A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet megköveteli, hogy minden imperialistaellenes erő, főként pedig a kommunista és a munkáspártok közösen lépjenek fel. A CSKP Központi Bizottsága meg van győződve arról, hogy a tanácskozás fontos szerepet fog betölteni a világ szocialista közössége, a nemzetközi kommunista mozgalom és minden demokratikus erő egységének megszilárdításában — az imperializmus elleni, a békéért és a nemzetek szabadságáért folytatott küzdelemben. E feladatok sürgőssége megköveteli, hogy a nemzetközi értekezletet gondosan és egész konkréten úgy készítsék elő, hogy belátható időn belül meg lehessen rendezni. Ezért a CSKP elő fogja segíteni a tanácskozás valamennyi előkészületét. A XIII. kongresszus határozataival összhangban továbbra is minden téren hozzá fog járulni a világ kommunista erői lenini egységének megszilárdításához. A CSKP Központi Bizottságának határozata A NÉPGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉRŐL ÉS AZ ÉLETSZÍNVONAL ALAKULASÁRÓL 1968-BAN ÉS AZ 1970-IG TERJEDŐ IDŐSZAKBAN A CSKP Központi Bizottsága december 19—21-1 ülésán az 1988. évi tervvel, vitamint a IV. ötéves tervnek az új gazdasági leltételek szerinti módosításával kapcsolatban Ismét foglalkozott gazdaságpolitikánk problémáival, és a gazdasági reform megvalósításának eddigi eredményeivel. Kapcsolatban a májusi plenáris üléssel, és az azon kitűzött legfontosabb gazdaságpolitikai Intézkedésekkel, melyeknek célja a gazdasági egyensúly fokozatos helyreállítása, továbbá az elért eredményeknek ez év szeptemberében végrehajtott általános ellenőrzésével is. Így a XIII. pártkongresszuson jóváhagyott határozatok teljesítése céljából kitűzött terv alapján rendszeresen elemzi népgazdaságunk fejlesztésével és az életszínvonal emelésével öszszefüggő elvi jellegű problémákat. I. A CSKP Központi Bizottsága megállapította, hogy népgazdaságunkban stabilizálódott az Ipari termelés növelése, növekedett a mezőgazdasági termelés, kedvezőbben alakultak az anyagköltségek és a termelői fogyasztás, meggyorsult az átlagbérek növekedése és sor került bizonyos fokú differenciálódásukra is. Társadalmunk Igényelt eszerint évről-évre mindjobban ki lehet elégíteni. A termelés kedvező növekedését jellemzi az ipari termelés 6,1 százalékos, a mezőgazdasági termelés 3,5 százalékos és az építőipari termelésnek 7,3 százalékos növekedése. A feldolgozó ipar ágazataiban is meggyorsul a növekedés (vegyipar 9 százalék, építőanyagok 8 százalék, gépipar 9 száza(Folytatás a 2. oldalon) BARSI IMRE FELVÉTELŰ A

békés családi körben holnap ismét kigyúlnak a karácsonyi gyertyák. Szeretetünk kifejezéséül átnyújtjuk ajándékainkat szeretteinknek. Az évnek talán ez a legmeghittebb, legkedvesebb pillanata. A szeretet ünnepe. A szeretet a legfennköltebb érzés. Az ember legelemibb vágya: szeretni és szeretve lenni. Ezt az ősi vágyat jelképezi a fenyőgally, amelynek csodálatos örökzöldje a békesség varázsát sugározza. Szeretet - békesség. Ezt jelképezi a karácsony ünnepe évszázadokon át. S nem furcsa, megmagyarázhatatlan és érthetetlen, hogy a békére, szeretetre vágyó emberiség évszázadokon át vívja esztelen háborúit? A történelem folyamán népek, nemzetek, felekezetek, országok és világrészek álltak egymással szemben. Hozzávetőleges történelmi felmérések szerint a háborúk folvamán három milliárdnyi ember vesztette életét... Az ember alkotta felbecsülhetetlen értékek pusztulásáról nem is szólva. De évszázadokon át újra és újra kigyúltak a karácsonyi gyertyák. Az egymást követő nemzedékek újra és újra a szeretetet, a békességet hirdették fennhangon. A békekiáltás az utóbbi évtizedek folyamán egyre növekszik. De még mindig nem harsogta túl az ágyúk bömbölését, bombák süvítését. Ember hirdeti a békét ékes szóval. S ember adja ki a parancsot az ágyúk elsütésére, a rakéták kilövésére. Ember hirdeti a szeretetet — és ember zúdítja a pusztulást emberre. Lehetséges ez? Ennyi ellentmondás lélekben, lelkiismeretben? Nagy eszmékben és gyakorlati cselekvésben? Egy és ugyanaz a kéz gyújt csiltagszórót és perzsel lángszóróval emberi hajlékokat? Ahol a fegyverek ropognak, ott száműzték a békét. Az emberek ... Nem lehet szó békéről mindaddig, amíg egyes emberek, a hatalmat bitorló kisebbnagyobb csoportok mások rovására, erőszakkal, sokszor fegyverrel próbálják érvényre juttatni saját önző szándékaikat A szeretet, a béke nem elvont fogalom. Mindennapjainkat szövi át ezernyi szállal. Ápolnunk kell őket odaadó gondossággal az emberi lelkekben - az emberek, népek kapcsolatában. Mert ez nem csupán passzív érzés, magasztos emberi tulajdonság, hanem az emberiség fennkölt célja. Nem egyszerű óhaj - ma már létfeltétel. Az emberiség nem lehet nyugodt békéje, jövője felől mindaddig, amíg az imperialista körök népek, nemzetek szabadságára törnek, amíg az amerikai hódítók fegyverei Vietnamban ropognak és amerikai katonai támaszpontok a világ minden táján más népek életét, jövőjét veszélyeztetik. A

béke: feladat - korparancs. Kitartó harcot, szívós küzdelmet követel mindazok ellen, akik az emberiség létérdekeit a világ bármely pontján veszélyeztetnék. Mert ne feledjük: korunkban az emberiség érdeke egyetemes. A fenyőgally tehát nemcsak jelkép, hanem memento is. KALÁSZ LÁSZLÓ