Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-20 / 350. szám, szerda

E

rdők, mezők síírfln váltakoznak, de halastavakban, sőt csermelyekben sincs hiány errefelé. Minél jobban emelkedik az út, annál több a fenyves. A hő leesett már, de a vastagabb hórétegnek egyelőre még semmi nyoma. Ez talán a szerencsénk, mert gépkocsival ezeken a keskeny, kanyargó behavazott utakon aligha érhetnénk célt. NÉHÁNY LÉPÉSNYIRE A HATÁR Utazásunk célpontja: Orlické Záhofi, ez a gyermekekkel együtt is alig 300 lelket számláló kisközség. Amikor megérkezünk, tiszteletünkre még a nap sápadt sugarai is megjelennek néhány percre. Bágyadtan pihennek meg a keskeny, de annál fürgébb Divoká Orlice kristályos vizén. A folyó mintha megrendelésre sietne keresztül a falun, csak azért, hogy természetes határt képezzen hazánk és az alig egy-két lépéssel ldébb eső Lengyel Népköztársaság között. Csípős a decemberi szél, szinte égeti az arcot. Nem utolsó dolog ilyenkor a falusi kocsmában a forró, párolgó rumos teát szürcsölgetni, majd tovább melegedni a falu egyetlen emeletes épületében, kellemes beszélgetés közepette a határőrökkel. Csakhogy oda bejutni több oknál fogva sem egyszerű. Az ismeretlen lépések zajára Arras, a hatéves farkaskutya láncait csörgetve, vérben forgó szemekkel tiltakozik a hívatlan vendégek látogatása ellen. Csak akkor nyugszik meg, amikor Miroslav Bilek őrmester csendre inti. — Nagy munkában vagyunk — mentegetőzik, miközben a folyosóra kitolt, szanaszét heverő bútordarabok között betessékel az egyik üres irodába. — Kár, hogy nem értesített előre — folytatja —, máskorra halasztottuk volna ezt a felfordulást. FESTENEK A HATÁRÖRÖK Körülnézünk a hivatalos helyiségekben. A munka javán már túl vannak, állapítjuk meg. Még csak a mennyezet van hátra. Ügyesen közlekednek létráikon az atléta termetű, munkazubbonyos, festékes arcú „iparosok". Mit tesz a gyakorlati Hiába, ezek az emberek ecsettel és pamaccsal a kezükben jöttek a világra. Nyugodtan hihetnénk ezt, ha nem tudnánk, hogy a határőröknél vagyunk, akik itt egyben a közbiztonsági szervek szerepét is betöltik. Am, amint látjuk, ezzel a felelősségteljes munkakörrel nem elégszenek meg. Így indokolják az önként vállalt többletmunkát: Hová ls jutnánk, ha mindenért fizetnünk kellene. Azután meg magunknak dolgozunk, úgy csináljuk, ahogy nekünk tetszik. Csakhamar vödörrel és rongyokkal felszerelve takaros menyecske jelenik meg az ajtóban. — Hol kezdjem? — fordul az egyik „mesterhez", akiről csak később derül kl zászlós rangja és tisztsége. Josef MatuSek parancsnok pironkodás nélkül vallja be, hogy még az élete párját is befogta erre a piszkos munkára. Hiába, nemcsak a határőrnek, de a feleségének sem könnyű itt az élete. A takarítás még hagyján, de ennél is rosszabb, hogy a férjét csak hébe-hóba látja. De azért nem panaszkodik. Tizenöt éves házasság után — ki hinné erről a csinos, fürge aszszonyról? — megszokta, sőt megszerette ezt a szinte katonás fegyelmet. Mindezt azonban csak este a jó meleg kocsmában, forralt bor mellett tudjuk meg tőle. Akkor derül ki az is, hogy olyan otthonosan érzi magát nálunk, mintha nem is a Budapest melletti Pomázon látta volna meg a napvilágot. De azért ma este tagadhatatlanul elemében van a menyecske, hiszen régen nem volt alkalma 1987. az anyanyelvén elbeszélgetni. Ki is használja a ritka lehetőXIL 20. séget... 5

NAGY A CSALÁD — Soha sem hittem volna — mondja —, hogy Pest után kiDE33 bírom ezt a csendet. Ha időnként bemegyek Rokytnicére bevásárolni, alig várom, hogy hátat fordítsak a „város" zajának és a forgalomnak. Idehaza azután élvezettel szívom a hegyi levegőt. Néha még túrázunk is, bár ez csak ritkán fordul elő. Hiába, nagy a család, a három gyerek, no meg a többiek ... A falu népére céloz, hiszen a közbiztonsági szervek azt ls a családjuknak tekintik. Igaz, ez a szoros kapcsolat annyi mindenre kötelezi őket, hogy a magánéletet jóformán csak hírből ismerik. De hát a lakosság nem osztogatja Ingyen a megbecsülést és a bizalmat. Hegyek közölt Mindenképpen ki kell érdemelni. Az öreg Beránek szinte félve kopogtatott be hozzájuk egy este: — Keressék meg a fiamat. Hat hónapja nem Irt. Katona. Ki tudja, nem esett-e valami baja? Zázvorkáékat a családfő hagyta el. Azt is megtalálták. Megmagyarázták neki, hogy rendes ember, minden körülmények között gondoskodik a gyermekeiről. Rábeszélték, térjen vissza családjához. A türelmes, meggyőző, jó szónak mindig nagyobb a foganatja az erőszaknál. Most már a szilveszterre készülődnek, az esztrádmüsorra, melyben együtt lépnek fel a falusiakkal, akik között nem egyben őstehetség szunnyad. Persze a magnónak is fontos szerep jut ilyenkor, hiszen az szolgáltatja a talpalávalót. A tavalyi slágerek az Idén szép számban megszaporodtak. Így azután vidáman folyik majd a mulatozás kivilágos kivirradtig... — Ez kell a falusiaknak — jelenti ki MatuSek elvtárs és elmondja, mennyire nélkülözi a fakitermeléssel egyébként jól kereső lakosság a kulturális műsorokat. Ha jő szórakozásban volna részük, minden bizonynyal kevesebbet Innának és okosabb dolgokra költenék a pénzüket. A Jelevízió itt a hegyekben nem élvezhető. Az sem kívánható tőlük, hogy állandóan olvassanak. Mivel üssék hát agyon a hosszú téli estéket? Az unalom egyetlen levezetője kétségtelenül a kocsmázás, ami pedig nem egy bajnak az okozója... Ezt akarják megakadályozni, ezért törődnek anynyit az emberekkel. Sajnálják őket azért is, mert a hegyekben az élet eléggé bonyolult. A KORONÁZATLAN KIRÁLY A hóviharokban az utak járhatatlanokká válnak, megbénul a forgalom. A lakosságot a téla síelők kivételével — hónapokra elvágja a külvilágtól. Ha ilyenkor megbetegszik valaki a faluban, vagy első segélyre van szüksége, még az orvost sem tudják Idehozni a 30 km-re fekvő Rokytnicéről. Ám szerencsére ez ritkán fordul elő, Vilko, a már nem éppen fiatal, de ereje teljében lévő Vilém Krahulec jóvoltából, ö az orlicei hegyek koronázatlan királya, a busz sofőrje, a vidék jó szelleme és őre. Minden Időjárással dacolva a saját szakállára is útnak indul, ha arra szükség van, csakhogy segítsen. A mentési munkákban mindig élen jár. Kiássa a kocsit a hóból, este átázva, átfázva, fáradtan, piszkosan érkezik, kora reggel pedig már megint úton van. Elgondolni is rossz, mit kezdenének nélküle a falubeliek? Dehát minek törnék ilyesmin a fejüket, hiszen Krahulec elvtársnak esze ágában sincs kereket oldani. Nehéz sora ellenére is elégedett. Nem ügy, mint azok, akiknek mindig valami másra fáj a foguk. Mert bizony ilyenek is akadnak errefelé. Csakhogy ezeket nem a benszülöttek között kell keresnünk, hanem az idetelepültek között, akik bírósági büntetésük letöltése után az erdőbe jöttek új életet kezdeni. Ez így rendjén is van, feltéve, hogy megbecsülik magukat. Aki azonban nem így gondolkodik, annak meggyűlik a baja a törvénnyel. Hiába igyekszik Ilyenkor átlógni az illető a határon. Hiszen a lengyel határőrök sem ismerik a tréfát az Ilyesmiben. Szó nélkül visszadobják a szökevényeket , csehszlovák területre, ahol a ml határőreinkkel találják magukat szemben. Ezért nem csoda, hogy alig akad valaki, aki ilyen kalandba bocsátkozna. KÖD ELŐTTEM KÖD UTÁNAM Ezen a téren a könnyelmű, meggondolatlan fiatalok vezetnek. Nehéz volna gúzsba kötni őket, mert míg meg nem égetik magukat, nem igen hagynak fel esztelen terveikkel. Az Orlické Záhoíí-1 fakitermelő üzem brigádmunkásai között sok a nő. Jó részük lengyel állampolgár. Szorgalmasak,

1 jókedvűek. Az arcukra van írva, hogy elégedettek a munkával és a keresettel is. Szinte hihetetlen: mégis rossz fát tettek a tűzre. Esténként, munka után gálába vágták magukat és köd előttem, köd utánam... — bottal üthették a nyomukat. Reggel pedig, mintha mi sem történt volna, álmosan ugyan, de ott dolgoztak az erdőben a többiek között. Hova tűntek majdnem minden éjszaka? MatuSek elvtársnak annak idején éppen elég bosszúságára szolgált a megállapítás: Engedély nélkül Jártak át a határon. Tudja, a honvágy és a fiúk riem a legjobb tanácsadók — utal fegyelmezetlenségükre. Persze határőreink ezeknek a kilengéseknek is Idejében véget vetettek, csakhogy, mint az időnként előforduló, többékevésbé lényegtelen összegekre rúgó árucsempészésnek. Az így szerzett haszon semmiképpen sem ér fel a kockázattal, de hát köztudomású, hogy a lengyel vodkának, cigarettáknak, tűz kőnek, sőt a kötött holminak is elég híve akad nálunk. Odaát viszont nem vetik meg kitűnő sörünket és divatos keretű szemüvegeinket, zippzárainkat. patentjainkat, vagy akár ceruzáinkat. Ezzel magyarázható a csempészés és az üzérkedés, melynek egyesek, akárcsak a szerencsejátéknak, képtelenek ellenállni. A határsértések azonban nem tűrhetők. Erélyes megakadályozásuk a csehszlovák és a lengyel biztonsági szervek közötti szoros együttműködés, kölcsönös megértés és baráti segítség jóvoltából nem ls túlságosan igényes feladat. V

idáman folyik a beszélgetés a kellemes környezetben. Megoldódnak a nyelvek, se szeri, se száma az igaz históriáknak, vidám és izgalmas eseteknek. Hirtelen füttyszó, majd kutyaugatás hallatszik a távolból. Bilek őrmester lassan közeledik Árras kutyájával, a vendéglőhöz. Letelt a szolgálata. Őrségváltás. Miután átadta a pórázt társának, fagyos kezét melengetve elfoglalja helyét a kályha mellett. Jaroslav Gurin őrmester lépteinek zaja rövidesen már csak a távolból hallatszik. Alakja eltűnik a ködös éjszakában. KARDOS MÁRTA Csak félgőzzel OLCSÓ JAVÍTÁS • KICSI AZ ÉRDEKLŐDÉS * VAGY TALAN NEM TUDNAK RÓLA? Túlzás nélküli állítás, hogy a verebélyl mezőgazdasági erőgépeket javító, korszerű műhelyben csak félgőzzel dolgoznak. A mezőgazdasági üzemek részéről mintha csökkent volna a gépek javítása iránti érdeklődés. A már két éve működő Verebélyi Mezőgazdasági Gépjavító Üzemben (nyitrai járás) az idén megközelítőleg csak négyezer motort javítanak meg, holott ennek a kétszeresére, sőt szükség esetén, két műszak beiktatásával, a három-, négyszeresére is képesek. A szóban forgó üzem az összes hazai gyártmányú kerekes traktorok javítását vállalja, méghozzá kedvezményes áron, mégis kevés a rendelés. Keressük az okot A gépjavító üzem szempontjából csakis úgy tűnhet a dolog, hogy a mezőgazdasági üzemek a gépek javításán takarékoskodnak. Ugyanis a kész motorok raktáron állnak, várják a cserét, ami bizony eléggé vontatottan megy. Hogy a folyamat a kívánatosnál lassúbb, az több okkal magyarázható. Először is napjainkban a gépek javítása megoszlik az egyes intézmények között. Vállalkoznak rá a traktorállomások, sok gazdaságnak, kiváltképpen a nagyobbaknak saját műhelyük van, ahol még a főjavítást is helyben végzik el. (Hogy sokba kerül, ebben az esetben tekintsünk el tőle). így aztán az újonnan alakított, olcsóbban dolgozó, korszerű fölszerelésű műhelyekben kevesebb a munka. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tavalyihoz képest megdrágult a javítás, pl. a Zetor-Super 50-es traktor főjavítása 1800 koronával többe kerül. Ide kívánkozik még az is, hogy az új irányítási rendszer bevezetésével a mezőgazdasági üzemek a szokottnál valóban jobban takarékoskodnak. Ez ellen persze senkinek sem lehet kifogása. A lényeg az, hogy a takarékosság ne lépje túl az ésszerűség határát, nehogy drágább legyen a leves, mint a hús. Mert elvégre az aggregát módon dolgozó műhelyekben a javítási ár nem haladja túl a tavalyelőtti árak szintjét, sőt kedvező esetekben még annál ls alacsonyabb. Miért dolgozhatnak olcsóbban? Aki meglátogatja a javító üzem műhelyeit, saját szemével meggyőződhet róla. A munka kimondattan gyári jelleget ölt. A javítandó motorok szalagon haladnak egyik mestertől a másikhoz. A teljésen elemeire szétszedett, a fürdőkben tisztára mosott motor a szalag végén egy üzemképes egységet alkot. Ilyen beállítású munkával sem a helyi műhelyek, sem a traktorállomások nem képesek fölvenni a versenyt. A verebélyi gépjavítóban az idén — bár csak félgőzzel dolgozik — az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység 120 000 koronát tesz ki, míg a helyi jellegű műhelyekben ennek csak a feléről lehet sző. Ebből ered az olcsó munka és ezért kaphatnak kedvezményt a rendelők. Rudolf Mokrka, az üzem igazgatója mondja, hogy jövőre, ha sikerül 80 százalékra biztosítani a munkát, 20 százalékos kedvezménnyel dolgozhatnak. A gyakorlatban ez annyit jelent (vegyük példaként a már említett Zetor-Super 50-es traktort, amiből a legtöbb van), hogy a mezőgazdasági üzemek a főjavításért, az államilag megszabott 13 000 korona helyett csak 10 400 koronát kell fizetnie. Ugyanakkor jó minőségű, szavatolt és gyors munkával szolgálták ki a gazdaságot. Ha viszont nem sikerül 80 százalékra biztosítani a munkát, akkor is olcsóbb a javítás, csakhogy nem húsz százalékkal, hanem a helyzettől függően 10—15 százalékkal. Boszorkányos gyorsaság A mezőgazdasági üzem számára a szavatolt és olcsó munkán kívül sokat jelent a gyorsaság is. Ha például a motor kicseréléséről van szó, nem tart tovább négy óránál, s a gép Ismét üzemképes. így van ez más alkatrészek kicserélésével is. A traktoros, akárcsak a gyors cipőjavítóban a rászorult mégvárhatja „portékájának" regenerálását. Márpedig vetés, aratás vagy betakarítás idején ez sokat jelent. Sőt, a nyári időszakban, egészen október végéig 5 százalékkal olcsóbban javítják meg a gépet, amit a javító a téli munkatorlódás elkerülése végett vezetett be. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy kívánságra háznál ls elvégzik a javítást, ilyenkor azonban a szokottnál 3,5 százalékkal többet számítanak a munkáért. Hogy a javításra szoruló gép milyen mértékben amortizálódott, az nem számít, a lényeg, hogy ne hiányozzanak róla alkatrészek (mert ilyenkor még drágább a javítás), és ne legyen megrepedve a hengerfej. Az sem számít, ha a mezőgazdasági üzem előzőleg nem kötött szerződést a javításra. A javítóüzemnek annyi a tartaléka, hogy a munkát bármikor vállalja, és amit nem javítanak a saját • műhelyeikben, azokból az alkatrészekből ls bőséges tartalékuk van raktáron. Ugyanis a verebélyihez hasonló gépjavító üzemek egymás között kooperálnak és a javítási központba adják le csere szempontjából az elkészített alkatrészeket. A verebélyi üzemet illetően úgy áll a dolog, hogy a nyitrai járásban 6 képviseli a központot. A javítás árnyoldala Szó V0)t róla, hogy a gép; állapota nem akadálya a javítás végrehajtásának, egy hátránya azonban mégis van, drágítja a munkát. Mokrka elvtárs nem szívesen beszél róla, de tény, hogy az ún. „batyuban" hozott motorok megjavítása sokkal többe kerül, s a többletet a kedvezményre szánt összegből íedezik. Az idén közel félmillió koronát adtak ki erre a célra. Ha a mezőgazdasági üzemek idejében javíttatták volna traktoraikat, ennyivel még olcsóbb lehetett volna a munka. Ebből természetesen kitűnik, hogy nem érdemes halogatni a Javítást, elvégre mégis a mezőgazdasági üzemek fizetnek rá, mert kisebb kedvezményben részesülnek. Befejezésül még csak annyit: e cikk megírásával nem a rendelők kioktatása volt a célom, hanem inkább az, hogy az érdeklődők tudtára adjam a Verebélyi Mezőgazdasági Gépjavító Üzem létezését. Bizonyára vannak gazdaságok, amelyek eddig nem tudtak róla és szükségük van olyan üzemre, amely Jól, gyorsan és jótállással dolgozik. BENYUS JÓZSEF Az idén rendkívül megnfitt a Magas-Tátra látogatottsága. Eddig 1 800 000 ember látogatta meg, ami az elmúlt húsz esztendő rekordja. Képünkön: ÚtátrafOred, a Magas-Tátra egyik leglátogatottabb üdülő belye. (CTK — J. Valko felv.)