Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-20 / 350. szám, szerda

A

Z ISKOLAÜGY azzal, hogy alap — Illetve felsőfokú képzést ad az Ifjú nemzedéknek, messzemenően befolyásolja a társadalom fejlődését, mégpedig nemcsak gazdasági téren. A művelődés, az oktatás legfőbb pozitívuma, hogy felszabadítja az ember intellektuális erőit, nemesebb gondolkodásúvá teszi és felkelti benne a továbbtanulás és a kulturális élet igényét. S minthogy az iskola nemzedékről nemzedékre emeli az értelmi és kulturális szinvonalat ennek természetes következményeképpen erősen befolyásolja a társadalom szellemi légkörét, az emberi kapcsolatokat, a kulturális és tudományos előrehaladás mértékét 6s ütemét. Mindez kihat a társada(HtlIIIHIItlilllllHlllilllllllllllíllllllllllllllílllllllltlIiinillllllllllllll! rQlményei között majd érvényesüljön. S ezt még megnehezíti az a tény, hogy — mint Ismeretes — iskoláink 1970-ig új koncepciót kapnak. E

Z HALASZTHATATLAN feladat, mert soha nem tapasztalt ütemben fejlődik a technika, a termelés, változik az ember szerepe a társadalomban, növekszik a tudományos ismeretek sokasága. Rohamosan gyarapszik azon Ismeretek mennyisége Is, amelyeket a fiataloknak az Iskolában kell elsajátítaniuk. S ma ott tartunk, a pedagógustársadalom legégeNem topoghatunk egy helyben lom egészére, tehát a gazdasági élet alakulására ls. Az Iskola nemcsak tanít, de nevel is. Erkölcsileg és ideológiailag formálja az Ifjú nemzedéket, — amelyik előbb-utóbb a helyünkre lép, — s ezáltal a társadalom eszmei és politikai stabilitását ls befolyásolja. Különösen jelentős az iskola szerepe napjainkban, amikor az új tudományos-műszaki forradalom egyre nagyobb teret hódít, amikor mindjobban érvényesül a tudományos szakirányítás. De még ennél ls Inkább növekszik fontossága a jövőre vonatkozóan. Többek között már azért is, mert a műveltség a munkatermelékenységre ls kihat. Hiszen nem elég, ha a dolgozók szakmai szempontból felkészültek hivatásuk teljesítésére, e szakismeretek sikeres kamatozásához a szellemi, a kulturális felkészültség is szükséges. Az általános alapműveltség ma már természetes dolog és rohamosan emelkedik a főiskolát végzett egyének száma. Mindez a gazdasági élet vetületeiben úgy mutatkozik meg, hogy a műveltség első ízben számottevő arányban befolyásolja a nemzeti jövedelem nagyságát. Csaknem minden országban megpróbálták már kimutatni, milyen arányban részesedik a műveltség a nemzeti jövedelem előállításában. A Szovjetunióban például megállapították, hogy a nemzeti jövedelem 23 százalékban a műveltség növekedésének köszönhető. Az USA-ban hasonló eredményre jutottak. Ezek az adatok nem száz százalékosak, annyi azonban bizonyos, a műveltség növekedésének gazdasági következményei vitathatatlanok. A szellemi színvonal emelkedése a műszaki haladás és a társadalom általános fejlődésének egyik döntő tényezője. Ennek tudatában és szellemében kell tehát oktatásügyünk jövőjével foglalkoznunk. Legutóbb a Nemzetgyűlés kulturális bizottsága a „Gondolatok az iskolaügy fejlesztéséről 1980-ig" című tanulmány alapján iskoláink jövőjéről tárgyalt. Az Iskolaügy szakaszán ez az első jövőbe pillantó tanulmány — bár még távolról sem mindent felölelő — amelynek kidolgozásában a pedagógia, a szociológia, a pszichológia és az ökonómia tudományos és kutató munkásai vettek részt, cseh és szlovák részről egyaránt. Nem volt könnyű dolguk. Az előttünk álló 13 év fejlődésének felvázolásához nagyon kevés és eléggé homályos adatt állott csak rendelkezésünkre. Különben sem egyszerű feladat 10—15 évre előre meghatározni, hogyan neveljük az ifjúságot, hogy a jövő ismeretlen kötőbb problémája, hogy az évezredek alatt felhalmozódott ismeretgazdagságából gyorsítsák meg és mélyítsék el az ismeretek elsajátításának folyamatát anélkül, hogy a gyermekek szervezetét túlterhelnék vagy hogy az ismeretek felszínesek legyenek. A megoldás még nem tisztázott, az egyik javaslat a tananyag csökkenését, a másik a kötelező iskolalátogatás meghoszabbítását szorgalmazza. A szerkezeti módosítások egyelőre a pedagógiai kutatás tárgyát képezik. A tanítókkal beszélgetve többen a tartalmi átépítés mellett emeltek szót, azzal, hogy már az iskolában úgy kell beléjük oltani a fiatalokba a tanulási vágyat, hogy az iskola elvégzése után is rendszeresen gyarapítsák ismereteiket és ki kell fejleszteni bennük a képességet, hogy a tanultakat az életben sikeresen alkalmazzák. Ha a fentebb említett tanulmány anyagába beletekintünk, rájövünk, hogy az iskolaügy fejlődésének útja problémákkal szegélyezett. Valamennyit még felsorolni sem engedi e cikk terjedelme. Meg kell azonban mégis említenünk, hogy például tavaly Szlovákiában a másodfokú alapiskolákban a tanerők 35,7 százalékának még nem volt meg a teljes szakképesítése, amit pedig semmilyen jószándék nem pótolhat. Feltétlenül gyors intézkedést követel a két, illetve három műszakos oktatás is, ami Csehországban a tanulók 25 százalékát, Szlovákiában több mint a felét érinti, köztük a magyar iskolák tanulóit is. Az Iskolaügyi Minisztérium reálisan felmérve a helyzetet 1980-ig javasolja a többműszakos oktatás teljes felszámolását. Külön problémát jelentenek a kisiskolák, ahol összevont osztályokban folyik a tanítás. A szlovákiai tanulók 26,9 százaléka osztott, vagy osztatlan kisiskolákban szerzi Ismereteit. Nem kell bővebb magyarázat annak igazolására, hogy ezek a kisiskolák sem pedagógiai, sem gazdasági szempontból nem hatékonyak. Arra viszont büszkék lehetünk, hogy az alapiskolák végzett tanulóinak 85 százaléka — ez az országos átlag, a magyar tannyelvű iskolákban még nem sikerült ezt az átlagot elérni — tovább folytatja tanulmányait. Ezzel szorosan összefügg az a követelmény, hogy a középiskolák fejlesztése során a kor igénye szerint építsük át az általános és szakközépiskolákat. A legtöbb bírálat az általános középiskolákat éri. A főiskolák részéről az a vád ellenük, hogy a diákokat nem készítik fel kellőképpen a főiskolai tanulmányokra, holott ez lenne a fő feladatuk. A szülők és a végzett növendékek azt hozzák fel az általános középiskolák ellen, hogy nem ad semmilyen szakképesítést, nehéz az elhelyezkedés azoknak, akik nem mennek főiskolára. Ez az elégedetlenség magyarázza, hogy az utóbbi Időben gyakran halljuk emlegetni a régi gimnáziumokat. Akik azonban a gimnáziumok visszaállításában látják a megoldást, nem gondolnak arra, hogy ez az Iskolatípus semmi esetre sem felelne meg a ma és a holnap követelményeinek, arról nem ls beszélve, hogy önmagában az elhelyezkedés kérdését sem oldaná meg. M

EGFONTOLANDÓ az is, — az illetékesek már foglalkoztak vele — milyen szerepet vállalhatnának a középfokú szakiskolák a fiatalok főiskolára történő felkészítésében. Hiszen a fiúk többsége a szakiskolákból jelentkezik a főiskolákra, annak ellenére, hogy ez az iskola az utolsó évfolyamban eléggé gyakorlati beállítá sú, mivel középkádereket nevel. Kérdés, szükség van-e erre Ilyen formában és mértékben a jövőben is? A tanoncnevelés a jövőben az elméleti felkészítés fokozásával, univerzális szakágazatok kialakításával és új ipari tanulóintézetek létesítésével tökéletesedik. A főiskolák szakaszán a kö vetkező években a mennyiség helyett a minőség kerül az érdeklődés középpontjába. Emellett a tudományos-műszaki fej lődésre való tekintettel a hallgatók számának növekedésével is feltétlenül számolnunk kell annak ellenére, hogy a népgazdaság pillanatnyilag a feltételezettnél szerényebb igényekkel lép fel. A szakértők ezt mindenképpen átmeneti jelenségnek tartják. Az iskolaügy fejlesztése, korszerűsítése magától értetően jelentős anyagi áldozatokkal Jár. Előzetes becslések szerint például az 1971—1980-as években csupán a főiskolai beruházásos építkezésekre több mint 8 milliárd koronára lesz szükség, az 1966-os árszintet véve alapul. A nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó első és második ciklusú iskolák építésére pedig több mint 23 milliárd koronát kell befektetnünk. Ezzel viszont végre megoldódna mind a kisiskolák, mind a váltásos tanítás problémája. A

Z ISKOLAÜGY fejlesztése, mind a vele kapcsolatos igényeket, mind kihatását tekintve, az egész társadalom ügye, érdeke. Olyan feladat, amelyet nem lehet máról holnapra megoldani, hanem csakis komoly tudományos ada tokra épült elemzés segítségével és az összes rendelkezésre álló erők mozgósításával lépésről-lépésre, felelősséggel teljesíteni. Az első lépés már megtörtént. Most a pedagógiai tudomány és kutatás dolgozóira hárul, hogy a következő lépéshez a talajt előkészítsék. Nem topoghatunk egy helyben és tudnunk kell merre visz az út. SKALINA KATALIN Segédanyag előadóknak A Népművelési Intézet és a Szocialista Akadémia űj magyar nyelvű kiadványai Ebben az évben a Népművelési Intézet és a Szocialista Akadémia Ismét több előadói segédanyagot jelentetett, Illetve jelentet meg. A napokban Karel Macha: Dogmatizmus és antidogmatizmus, Jura/ Zoara: Nemzetek és nemzetiségek, Juraf CeCetka: A falu kor. szerüsítésének kérdése és ifjú nemzedékünk, valamint Mózsi Ferenc: A műveltség és művelődési igény néhány időszerű kérdése Dél-Szlovákiában című müve került az olvasókhoz. A két utóbbi a népművelési Intézet és a Szocialista Akadémia 19. kiadványaként egy füzetben jelent meg. CeCetka írása a szocialista falu kialakulását és ennek problémáit, Mózsi Ferenc írása a csehszlovákiai magyar diákok helyzetét és tanulási lehetőségeit elemzi. Az említett művek mindegyike korszerű ismeretanyagot tartalmaz és kitűnő segédanyag. Karel Macha és Juraj Zvara tanulmányával azért foglalkozunk mégis részletesebben, mert mindkét kiadvány olyan adatokat tartalmaz, amely tudtunkkal magyarul most jelenik meg először. Karel Macha: A dogmatizmus és antidogmatizmus című értekezésében mindenekelőtt arra próbál feleletet adni, hogy kl a dogmatikus és mit értünk dogmatizmuson. Egyebek között elmondja, hogy egyesek szerint a dogmatizmus bizonyos gondolkodási rendszer, illetve gondolkodási folyamat, amely néhány, viszonylag kevés alaptételből, vagy alapigazságból indul ki és nem lépi túl ezek kereteit. A szót sokan tágabb értelemben olyan rendszer 'tlfejezőjeként használják, amely csak bizonyos politikai vagy ideológiai irányzatot képvisel. Ha azonban a fogalmat konkréten akarjuk megérteni, akkor az általános meghatározásokat el kell különíteni a dogmatizmus sajátos megnyilvánulásaitól. „Mindenekelőtt — Írja — meg kell különböztetnünk az Igazi dogmatizmust attól, amit néha csak annak neveznek, ami azonban a valóságban csak a dogmatizmus karikatúrája. Helytelen volna, ha úgy képzelnénk el, hogy a dogmatizmus csupán idézetek szajkózását, Sztálin személyének dicsőítését, csak a filózofiai tételek magyarázatában megnyilvánuló tompaságot jelenti. A problémának ennél mélyebb gyökerei vannak". Macha Dogmatizmus és antidogmatizmus című dolgozatában ezeket a gyökereket tárja fel és a dogmatizmus természetrajzát írja meg. Fejtegetései érdekesek, tanulságosak. JuraJ Zvara: Nemzetek és nemzetiségek című munkája folytatása és kiegészítője annak a nagysikerű műnek, amelyet a szerző A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában címen 1965-ben a Politikai Könyvkiadónál jelentetett meg. Juraj Zvara új művében megismétli az előbbi munkájában vázolt néhány alaptételét és elmondja, hogy bár a csehszlolllllllllllliillilllllllllillllllllllllíllllllllllllllllllillllllllllllillllllllllll Rose Mary Bemutató a Kosicei Állami Színházban Karel Smaiík, prágai rendezőt hívta vendégül a Kosicei Állami Színház, hogy tizenkilenc év elmúltával felújíthassa Rudolf Frlml, cseh zeneszerző — egykoron oly népszerű — nagyoperettjét, a Rose Maryt. Frlml fülbemászó melódiái ma ls szívesen kínálják magukat — a bökkenő a porlepte, csupán Igénytelen Időtöltést nyújtó naiv történet, aranyásó és Indián romantikájával, erőltetett, erősen reklámlzű divatbemutatókkal és sok sok közhellyel. S ezért már elöljáróban vitatható: Időszerű és indokolt-e — a Jóvalta igényesebb, korszerűbb és tartalmasabb musical korában — a Rose Mary ? A rendezés — minden lényegesebb aktualizáló Igyekezet helyett — ezúttal elsősorban látványosságra törekedett, külsőségekre, hatástkeltő fényjátékokra, tarka és zsúfolt színpadra helyezte a fő súlyt. Véleményünk szerint ezáltal ártott az előadásnak: elaprózza, vontatottá teszi, megfosztja folyamatosságától. További hibának róható fel, hogy behatóbb elemzés nélkül válogatta meg — az operett és az opera tagjaiból — a szereplőket, akiknek zöme nem tudta kikerülni a „könnyű műfaj" legveszélyesebb buktatóit. A túlságosan dekoratív és szlmetrlkus díszletek közé sűrített — Inkább revüre emlékeztető — előadáson csupán Cséfalvay Katalin Rose Mary szerepében, valamint Ladislav PaCaf (Herman) és Bozena Hanáková (Jane) elevenítettek fel Igazi operettfigurákat. Cséfalvay Katalin üdén, mértéktartóan formálja meg a „vadnyugat leányát", óvakodik mindennemű túlzástól és kellemesen ls énekel. „Telitalálatnak" azonban csupán a Hanáková—Paőaj szubrett-táncoskomlkus pár bizonyul: mindketten kitűnően mókáznak, hibátlanul énekelnek és táncolnak. M. Hájek (Maion), K. Marecek (Jim) és E. Smáliková (Wandaj túlzott drámaisága (az operettegyüttes tagjai) nem Illeszkedett bele az operett légkörébe. Összegezve: érzésünk szerint — ha mér a Rose Mary mellett döntött is a színház dramaturgiája — szerényebb keretek között, kisebb monumentalitással, de körültekintőbb hozzáállással Jobb, feltétlenül egységesebb előadást lehetett volna produkálni. TÄNZER IVAN váklal magyar nemzetiségűek szociális struktúrája az utóbbi években lényegesen megváltozott (1937-ben a magyar nemzetiségűek 68 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott, s az iparban dolgozók száma nagyon kevés volt) a két nemzethez — a csehekhez és a szlovákokhoz — viszonyítva ezen a téren még mindig jelentős az eltérés. Az 1961-es adatok szerint a magyar nemzetiségű dolgozóknak csak 18 százaléka Ipari munkás. A többi építkezéseken és mintegy 50 százalék a mezőgazdaságban dolgozik. A tényekből Zvara azt a következetetést vonja le: „hogy még mindig nem küszöböltük kl teljes mértékben az 1945—49-es évek következményeit és, hogy a magyar nemzetiségnek viszonylag kevés az értelmiségi dolgozója és általában az alkalmazottak száma. Főleg a főiskolát végzett technikai és természettudományi értelmiség hiányzik." Könyvének A nemzetiségi viszonyok megoldásának csehszlovák modellje című fejezetében a CSKP nemzetiségi politikáját elemzi és leszögezi, hogy az SZKP 1950-ben lezajlott IX. kongresszusa következtetéseivel kapcsolatban a CSKP Központi Bizottságának 1963. decemberében megjelent határozata: 1. elítéli a Csehszlovák Köztársaság és Magyarország között az 1946—1948-as években lezajlott lakosságcsere módszereit és az olyan akciókat, mint a reszlovakizálás stb. 2. megállapította, hogy akkor hibákról és magyarellenes megnyilatkozásról volt szó, amelyek a párt belső életébe is bekerültek; 3. megállapította, hogy a párt ezen kérdésekhez való viszonyának kidolgozása nemcsak Szlovákia Kommunista Pártjának ügyét képezte, hanem az egész CSKP feladata volt. Zvara kifejti azt is, hogy miután a kérdések tisztázódtak — a nemzetiségekkel kapcsolatban a párt mindenütt olyan politika érvényesítését követelte, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a nemzetiségek úgy érezzék magukat, mint saját hazájukban. A nemzetiségi viszonyok elmélete és értelmezése fejlődésének néhány kérdése a szocializmusban című fejezetben a szerző a nemzetekre és nemzetiségekre vonatkozó régebbi és újabb meghatározásokat Ismerteti. A magyar, a lengyel és az ukrán nemzetiségüekről ezeket írja: „Ezekből az egységekből a fejlődés során bizonyos különleges etnikai egységek alakultak ki. Tehát az adott esetben olyan különleges etnikai egységekről van szó, amelyeket mint anyagi, szellemi és nyelvi speciális közösségeket határozhatnánk meg, amelyek viszont még nem olyan sziiárdak, mint a nemzet. Ezenkívül nem is irányulnak és nem is haladnak — úgy tűnik — valamilyen új nemzet kialakítása felé". Zvara szerint a nemzetiségek fejlődését jelenleg három tényező (az egységes csehszlovák államközösség, az anyanemzet kultúrája, és a nemzetiségi kultúra) határozza meg. Ebben a viszonylatban „Arra kell törekednünk, — írja — hogy a nemzetiségek élete teljes mértékben kifejlődhessék és ne csak a cseh, illetve a szlovák kultúra és irodalom, valamint a külföldről behozott irodalom alapján, hanem a saját kulturális alkotások s a nemzetiségek nyelvén kifejtett népművelési tevékenység fejlesztése alapján". A konkrét adatokra épülő, végig tárgyilagos, következetesen a párt irányvonalához igazodó marxista szellemű mű nagyszerű segédanyag mindazoknak, akik azon fáradoznak, hogy megoldják a problémákat, mélyítsék a nemzetek és nemzetiségek barátságát és tökéletesítsék népeink gazdasági és kulturális életét. Az említett kiadványok csu- filSff pán sokszorosítva jelentek meg és nem kerülnek üzleti forgalomba. A járási népkönyvtárak- 1987. ban, a járási művelődési otthonokban és a társadalmi szerve- 2®. zetek járási titkárságain azonban mindenütt beszerezhetőek. BALÁZS BÉLA ^