Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-16 / 346. szám, szombat

DIVAT EGY SZABÁSMINTA ALAPJAN HÁROMFÉLE MELLÉNYT IS KÉSZÍTHETÜNK Télen munká­ba, iskolába és otthon egyaránt hasznát vesszük az ujjatlan vagy a jő meleg ujjas mellénynek. Ré­gi kabátból vagy bármilyen ma­radék anyagból megvarrhatjuk, sőt szükség ese­tén vatelinnal kibélelhetjük. A szokásos módon készít­sünk elöl és há­tul kissé kar­csúsított szabásmintát. Ha a mellényt csak darabokból tud­juk megvarrni, készítsünk prin­cessz-vonalú szabásmintát. Ezt íektessük rá a kimosott, kiva­salt (esetleg űjj anyagra, és szabjuk ki a mellényt. 1. Ezt a csinos, ujjatlan mel­lénykét blúzzal, pulóverrel és rakott szoknyával viseljük. Bak­fis lányoknak iskolába nagyon jól megfelel. 2. Az ujjas mellényt munká­ban és otthon egyaránt visel­hetjük. A zsebek a karcsúsító tűzésbe vannak bedolgozva. Egy­szerű selyembéléssel kibélelhet­jük. 3. Ezt a kiskabátszerű ujjas mellényt kosztümkabát gyanánt is viselhetjük, színben hozzá il­lő szoknyával. A fázósak vate­linnal is kibélelhetik. A kezdő háziasszonyoknak gyakran okoz bosszúságot a rizsfőzés. Nehezen tudják elta­lálni a főzéséhez szükséges víz­mennyiséget vagy a főzés mód­ját, s így a rizs összetapad, ahelyett, hogy a szemek szépen külön maradnának. Természete­sen sok múlik azon is, hogy milyen minőségű a rizs. Kezdő háziasszonyoknak azt ajánljuk, vásároljanak osztályon felüli vagy I. osztályú rizst, ennek a főzése kevesebb problémával jár. A rizst főzés előtt forró, majd hideg vízzel alaposan mossuk meg. Előfordul, hogy a rizsnek petróleumra emlékeztető, külö­nös szaga van. Ennek oka rend­szerint az a nyomdafesték, amellyel a rizseszacskók felira­tát nyomják. Ilyen esetben több­ször forrázzuk le a rizst főzés előtt. Rizst legkorszerűbben és leg­gyorsabban gőznyomásos kukta­Mit süssünk karácsonyra? DIŰS RUDACSKÁK. 25 dkg darált diót, 25 dkg cukrot, egy egész to­jássárgáját összegyúrjuk, ízlés szerint fahéjjal fű­szerezzük (esetleg szeg­fűszeggel), lh cm vastag­ságúra kisodorjuk, két ujjnyi szélességű rudakat vágunk belőle, majd lisz­tezett tepsiben, lassú tűz^ nél megsütjük (inkább csak szárítjuk). Ha ki­hűlt, fehér mázzal vonjuk be, ami a következőkép­pen készül: 2 tojásfehér­jéből, X citrom levéből s annyi cukorból, amit ez felvesz, öntetet keverünk. Egészen simára kell ki­kevernll Ezzel bevonjuk a fazékban főzhetünk. A kuktába tegyünk egy kevés olajat, ezen addig forrósítsuk a rizst, míg „tükrösen áttetsző" lesz. Aztán sózzuk meg, s annyi vizet önt­sünk rá, amilyen űrtartalmú volt az edény, amelybe a meg­tisztított rizst tettük. Erre a cél­ra legmegfelelőbb a mércével ellátott műanyag-pohár, ame­lyen külön jelölés van a rizsre is. Ha ezt az edényt tele tesz­szük rizzsel, akkor tele pohár vizet öntünk rá; ha félig, akkor fél pohár vizet öntünk a rizs­re. Azután a kuktát jól lezár­juk, s a forrástól, vagyis a sí­polástól számítva néhány per­cig főzzük a rizst. Ez a főzési mód azért előnyös, mert nem ég oda, nem keverhetjük meg, nagyon gyorsan elkészül, s a szemek szépen külön maradnak. TÉM GONDOK Faluhelyen úgyszólván min­denütt szénnel vagy fával fűte­nek. Tehát a falusi háziasszo­nyoknak sokkal több gondot okoz a fűtés, mint a városiak­nak, hiszen a városi lakások többségében központi fűtés van. Ezért most elsősorban a falusi háziasszonyoknak szeretnék ta­nácsot adni. 1 Hogy a fűtés minél mi­• • nél kevesebb piszokkal járjon, mindig csak akkor szed­jük ki a hamut, amikor már teljesen kihűlt. Ugyanis a me­leg hamu rászáll a bútorokra, ágyneműre, szőnyegre. O Mindig reggel készítsünk be a kályhába; hogy mire délután hazajön a család mun­kából, Iskolából, egy gyufa­gyújtással tüzet gyújthassunk, s ne kelljen a hideg lakásban sokáig fagyoskodnunk. •3 Ha a kéményt tisztítják, ne égjen a kályhában vagy a konyhai tűzhelyben a tűz. Kéménytisztításkor ajánla­tos a kályhacső köré nagyon jól kifacsart, nedves ruhát te­kerni, így a résen nem szállhat ki a korom. A tűzhely minden ajtaja zárva legyen! /I A tűzhelynek csak akkor van jó huzatja, ha a ké­ményt és a kályhacsöveket rendszeresen tisztítjuk. C Ha a kályhának nincsen jó huzatja, nem haszno­sítja jól a tüzelőt, s a lakásban széngáz keletkezik. Í Éppen ezért ne sajnáljuk a fáradságot és a kiadást sem. Ha nem tudjuk kellőkép­pen megjavítani a régi kályhát, vegyünk inkább újat. "T A fűtés ideje alatt több­' • szőr is szellőztessük ki a helyiséget, még akkor is, ha nem érzünk széngázszagot. Ugyanis az égés nagyon sok oxigént von el a levegőből. Az oxigénhiányos levegőben meg­fájdul a fejünk, esetleg hány­ingert is kaphatunk, p Ne valljuk azt a nézetet, hogy: „Kár a jó meleget kiengedni". Néhány perces szel­lőztetés után a szoba Ismét ha­mar felmelegszik. 9 A szeneskamra lehetőleg • a lakás közelében legyen. Így a szénbehordás nem olyan fárasztó. Ha módunk van rá, készítsünk be egyszerre több tüzelőt. •1 Aprófából ajánlatos na­gyobb mennyiséget készí­teni előre, hogy a begyújtáskor ne legyen fennakadás. rudacskákat, és meleg sü­tőben megszárítjuk. PUNCSTORTA TEJSZÍNHABBAL Ezt a tortát ls készít­hetjük kész piskótalapból. Ebben az esetben egy vas­tagabb és egy vékonyabb tortát veszünk. A nagyobb tortát 3 részre vágjuk, a kisebbet pedig apró da­rabokra vagdalva egy por­celán tálba tesszük. A fel­vagdalt piskótát jó erős rummal leöntjük, és állni hagyjuk. Közben a felvá­gott tortalapokat finom sárgabaracklzzel véko­nyan megkenjük. Azután rárakjuk a rumban ázta­tott, felvagdalt piskóta­darabokat, s a tortalapo­kat egymásra helyezzük. A tetejét keményre fel­vert tejszínhabbal díszít­jük. Nagyon ízletes és könnyen elkészíthető. CITROMTORTA 6 tojásbői a szokásos mödon gömbölyű formá­ban piskótatortát sütünk. Ha kihűlt, három részre vágjuk, és megmosott cit­rom lereszelt héjával be­hintjük a lapokat, egy­másra helyetzzük, s kissé állni hagyjuk. (A friss tészta átveszi a citrom­olaj kellemes illatát.) Az­után a reszelt citromot leszórjuk róla, és a kö­vetkező krémmel meg­töltjük a tortát: 3 tojás­fehérjét 20 dkg cukorral habüstben vagy mély por­celán tálban gőz fölött habosra verünk, cseppen­ként hozzáadjuk egy fél citrom levét, és kihűtjük. Azután 15 dkg vajat ha­bosra keverünk, és ap­ránként hozzákeverjük a tojáshabot. Előfordulhat, hogy a krém a citromlé­től megtúrósodik. Ebben az esetben gyenge gőzön addig kevergessük, amíg a krém kisimul. A torta tetejét citrommázzal von­juk be. SZÉPSÉGÁPOLÁS 1967. XII. 17. Ha a karácsony előtti sok munka miatt nincs Időnk fodrászhoz menni, vagy nem akarjuk eltéko­zolni időnket az órákig tartó várakozással, mossuk meg otthon a bajunkat. Fejmosáshoz a jól bevált samponok bármelyikét használhatjuk. A hajmosáshoz lágy vízre van szük­ségünk. A meszes víztől a haj szürke lesz. Ahol a víz nem eléggé lágy, bóraxszal meglágyíthatjuk. Hajmosás közben alaposan masszírozzuk meg fejünk bőrét, ez serkenti a bőr vérellátását. — Talán még a mosásnál is fontosabb az öblítés. Hajunkat több­ször egymás után alaposan öblítsük le. Az öblítő­vízbe tehetünk néhány csepp citromlevet. A szőkék öblítéshez használhatnak kamillafőzetet. Rövid vagy félrövid bajból nem művészet szép fri­zurát fésülni. Ehhez azonban szükséges, hogy meg­felelő irányban csavarjuk fel a hajunkat. Ha válasz­ték van a hajunkban, mindig ettől jobbra és balra kezdjük a csavarást. Ha nincs, akkor hátrafelé csa­varjuk a hajat a fejünk tetején, oldalt pedig letelő haladó Irányban, kisebb tincseket csavarunk fel egy­más után. — Hajcsavaráshoz nagyon Jó a világos sör vagy a citromlé. Ettől szebbek a hullámok. A bajunkat tökéletesen meg kell szárítanunk, mi­előtt kiszednénk belőle a csavarókat. Ha nincs haj­szárítógépünk, mossuk meg este a hajunkat, csavar­juk be, azután meleg kendővel jól kössük be a fe­jünket s hagyjuk benn a csavarókat reggelig, míg a haj tökéletesen megszárad. A kifésülést bontófésüvel kezdjük, majd nylonke­fével keféljük jól hátra, s azután kezdjük fésülni belőle a kívánt frizurát. Ha készen vagyunk, meg­felelő távolságból lakkozzuk be a hajunkat. A lak­kot sohase permetezzük túlságosan közelről a ba­junkra, mert ettől páncélszerüen megkeményedik, összetapad, s a fürtök vége iándzsaszerűen hegyes lesz. Ha tartós hullám van a bajunkban, használjunk nagy hajcsavarót. A (ima hajat tetszés szerint nagy vagy középnagyságú csavarókra csavarhatjuk. Az egészen rövidre nyírott frizurát nem szükséges be­csavarni, elég, ha a nedves hajból kézzel hullámo­kat formálunk, és 1—2 csipesszel megerősítjük, amíg megszárad. " PRAGAI LEVÉL " Tomboló város December 9. — páratlan szombat. Éppen ezért szabad szom­bat is. Reggel kilenc óra. Finom, vékony hótakaró borítja a régi prágai házak kúpcserepeit és a panelháznak lapos tetőit. Az apró hó még egyre hull. Valóságos idill, bizonyára láttak már ilyet. Aki valahon­nan felülről tekint alá az első hóba öltözött, száztornyú városra, elfogódva szemléli. Nyugalom, varázs; már csak a Mozart-zene hiányzik. S ha még felcsendül a Loreto ha­rangjátéka, az ember úgy érzi magát odafönn a Hradzsin­ban, mintha más évszázadba került volna. Ám odalenn ... Ám odalenn, a központban tombol a városI Már a városba vezető főutakon kezdődik. Más napokon a gépkocsik in­kább kifelé tartanak a városból, vagy a városba igyekvők száma azonos a kifelé törekvőkével, ezen a karácsony előtti szabad szombaton azonban mindenki a városba tart. Az em­ber azt hihetné, hogy az egész köztársaság. A Moldva part­fán sorban állnak az autóbuszok; vannak itt kirándulók LitoméHcéről és Mostból, VlaSimból és Jindfichúv Hradecről, Svitavyból és Rakovníkból. Egész földművesszövetkezetek és üzemek érkeznek, mert mindenki úgy véli, hogy kará­csonyi ajándékot legjobban a fővárosban vásárolhat. Délelőtt tíz óra. A városban a hó elkásásodlk, az autók mtnden sarkon súrolták egymást. A járdákon a hó már olyan akár a kocsonya, vagy a lekvár. Hogy ml folyik, azt leheletlen leírni — azt látni kell. Erhber ember hátán, lök­dösődnek, próbálnak kitérni egymásnak ... Próbálnak kitérni... Már amennyiben sikerül. De itt le­hetetlen mozdulni, nem még kitérni. Az ember már a t85­novi állomás környékén is csak nehezen mozoghat, a vasúti kocsik az emberek százait öntik kl magukból, főként fáradt falusi asszonyokat nagy táskákkal. Azt hiszik szegénykék, hogy Prágában pirosabb a jonatánalma, és ízletesebb a cso­koládémáías zselécukorka. Karácsonyi kollekció mindenütt van elég, valahány falusi kereskedésben, de hát: — Tet­szik tudni, asszonyság, mi Prágából hoztunk kollekciótI Az emberek nem lépésben járnak. Ügy ugrálnak valahogy, mint a verebek. Deciméterenként haladnak. Az ember úgy érzi, hogy csak billeg. Ha felülről nézem az embereknek ezt a nyüzsgését, úgy tűnik, mintha odalenn kocsonya, vagy dzsem reszketne, s az emberfejek cseresznyeszemek vol­nának. Türelmetlenség. — Hogyan juthatok el, kérem a Fehér hattyúba és a Gyermekáruházba? — Odanézz, amott a kira­katban van ... Ne akarjon az utcáról idejekorán eljutni a vonatra vagy az autóbuszra. Az út, amelyet máskor öt-tíz perc alatt meg­tesz, most legalább fél óráig fog tartani. Ha itt-ott egy-egy naiv lélek gyorsabban akar haladni, igyekezete meddőnek bizonyul. Az egyetlen lehetőség, ha az ember lelép a ko­csiútra, annak a veszélynek téve kl magát, hogy elüti az autóbusz, vagy megbírságolják. Gyalogjárónak lenni ebben a városban valóságos büntetés. A tömeg^ verébléptei a járdán váratlanul teljesen meg­szűnnek. Állunk. — Mi történik? — Épp az a baj, hogy semmi se történik. Semmi és senkt se mozdul, mindenki áll. Az egész járda ugyanis valahogy önműködően sorba állt mandarinra a közeit gyümölcsbolt előtt. Aki pedig to­vább akar jutni, törjön keresztül a tömegen ... Tizenegy óra. A tömeg egyre sűrűbb lesz. Elárasztja a Pfikopyt és a felásott Vencel tér járdáit. Az átjárókban, amelyek ideiglenesen kötik össze Prága legnagyobb terét az utcákkal, egy pillanatra sem szűnik a forgalom. Az em­berek dobozokat és csomagokat, repedésig tömött táskákat cipelnek. A táskákban, zsebekben, keblekben és mellények­ben rejtegetett pénztárcákból kireppennek a banklegyek, és milliókká gyűlnek az áruházak pénztáraiban. Mindebbe beleharsog a vezetékes rádió, amely minden nagyobb üz­letben működik. Hellyel-közzel még karácsonyi énekeket ts játszanak a hangulat emelésére és tőként a zaj növelé­sére. — Karácsony előtt soha senki többé ide nem csábítI — jelenti ki egy agyonizzadt asszonyka a Divatáruházban, mert képtelen eljutni a pulthoz, hogy egyáltalán szót érthessen a lábbelit cipelő elárusító kisasszonnyal. — Megyünk ha­za! — szól határozottan nem kevésbé izzadt társnőjéhez, míg egy karácsonyi dalt éneklő gyermekhang arról bizony­kodik, hogy nem mennek haza, hanem „Együtt mennek Betlehembe". Akármerre megyünk, ilyesféléket hallhatunk: „Még nincs ... még nem kaptam ... kellene még ..." Vagy: „Ne taszigáljon! Még néhány hajszás, ideges és bosszankodásteli nap ka­rácsonyig, a nyugalom, béke és családi boldogság ünne­péig ... — Én taszigálom? Taszigálja a fene! Ne járjon az embe­rek feje tetején! Micsoda?! Hogy légcsavart vegyek a fe­jemre? Tisztelt uram, ne szemtelenkedjék! Múlt szombaton és vasárnap rozoga kocsiban fehér sza­kállas Mikulás járta be Prága utcáit. Nyomtatott meséket osztogatott és meghívókat az óvárosi vásárcsarnokba (egyébként semmi különöset nem kínáltak ottl). Ügy lát­szik, ma már a szentek is foglalkoznak gazdaságtannal. Egy másik fennkölt hármas — Mikulás, ördög és an­gyal — motorizáltan, sőt hogy úgy mondjam menetoszlop­ban érkezett. Megállt Prága valamennyi fő útkereszteződé­sén, ahol az irányjelző lámpákon kívül a közlekedési rend­őr éber szeme őrködik, a forgalmat irányítva s bírsággál sújtva azokat, akik úgy vélik, hogy az út csak számukra épült. (Elég gyakran vélekednek így a prágai taxisofőrök.) Hát ez a mi közlekedési hármasunk fekete Volgán érkezeit a mikulási afándékkal, s a zacskó édességen kívül, amelyet a Mikulás nyújtott át, működésbe lépett az ördög is, s a szolgálatot teljesítő rendőr kabátját seprőjével alaposan kiporolta /állítólag nem mindennapi igyekezettel és kedv­vel). A taxisofőrök azzal a kívánsággal fordultak a rend őreihez, hogy az eddiginél nagyobb megértést tanúsítsanak fáradságos hivatásuk iránt. Jóllehet aznap minden útke­reszteződésen megállították a forgalmat, egyetlenegyet sem bírságoltak meg közülük. Agyonhajszolt, zsúfolt, Ideges, tomboló a karácsony előt­ti Prága. Igazán nem lesz már rossz, ha az év vége felé az üzleteken megjelenik a „LELTÁROZÁS" felirat. Akkor aztán arra is jut majd idejük az embereknek, hogy a smíchovl Néprajzt Múzeumban megtekintsék a köztársaság valameny­nyi sarkából odagyűjtött betlehemeket. Akkor lesz igazán „Békesség a jóakaratú embereknek".

Next

/
Thumbnails
Contents