Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-16 / 346. szám, szombat

oe. O w Z> a£ > o z 0 1 UJ ISI LO U» 1X1 > ö —I < B_ o > oc M ég a hivatalos útikalauzok ls I Aphrodite szigeteként emlegetik, mert a legenda szerint délnyugati part­ján a festői Pathosz közelében emelke­dett ki a tenger habjaiból a szerelem és a szépség istennője. Romantika és valóság Cipruson sok mindenre a romantika nyomta rá bélyegét. Ám a külföldieket nem a romantika vonzza, különösen nem korunkban. A külföldi látogatók zöme nem az „Aphrodité-sziklát", nem is a famagustai „Othello-tornyot" kere­si. Ezeket nem jelzik zászlócskák a szi­getország térképén. A zászlócskák egé­szen mást jeleznek, olyanok, mint ami­lyen a londoni parlament épületén, vagy Westminster fölött leng. Ezekkel Jelzik az ún. szuverén brit bázisokat — nagykiterjedésű vidékeket, amelyek együttvéve a szigetország 99 négyzet­mérföldnyi legjobb termőföldjeit fog­lalják el. A helyi lakosságtól masszív drótkerítések „védik". Mindenütt tila­lomtáblák: „Tiltott övezet. Angol tulaj­don". A „szuverén" brit támaszpontokat jelző zászlócskák azonban ma már nem a britek mindenhatóságát jelképezik, ám mégis arra figyelmeztetnek, hogy nyolc évvel Ciprus függetlenségének elismerése után még mindig veszély le­selkedik a ciprusiak önállóságára. Ciprus népe — görögök és törökök — évszázadokon át idegen hódítók igáját nyögték. Elnyomóik között voltak az egyiptomi fáraók, a hettiták, az asszí­rok, Makedóniai Nagy Sándor, Orosz­lánszívű Richárd, a velencei kalmárok és a török janicsárok ... Negyvenezer szurony szegeződött a ciprusi nép mel­lének, amikor Makariosz 1959-ben, más­fél évvel a függetlenség hivatalos ki­kiáltása előtt aláírta a londoni—zürichi egyezményt. A ciprusiak igazságtalanoknak és jogtalanoknak tekintik e szerződéseket, mert „Jogot" adnak a volt gyarmattar­tónak, hogy „szuverén" bázisok formá­jában területei lehessenek a szigetor­szágban, s ezeken teljes ellenőrzést gyakorolhasson. Görögök és törökök Nicosiára, a fővárosra inkább illik a Leucosia elnevezés. Többnyire fehér-ró­zsaszínű alacsony emeletes házai van­nak, az utcák keskenyek, jóformán jár­dái sincsenek. Délután egy és négy óra között sziesztáznak — ilyenkor az üz­letek százai bezárnak. Az emberek ebé­delnek, pihennek, s kl hogy tud, mene­kül a hőségtől. Leginkább kávéházak­ba. Ilyenkor a legbiztosabb az utcai közlekedés. Ciprus az autóbalesetek számát tekintve ugyanis világméretben a harmadik helyen áll. Az ember azt hinné, a szigetország úszik a zöldben. Tévedés. A Nicosiából Famagustába vezető úton mást nem lá­tunk, mint kiszikkadt síkságot, a hát­térben meg kopár hegyeket és dombo­kat. ENSZ-csapatok ellenőrző pontja. „kéksisakosok", őrtornyok, homokzsák­torlaszok ... Ciprus körül szelíd a tenger. Szemet gyönyörködtető látvány. Azt mondaná az ember görögül: „endakszi", ami any­nyit jelent, minden rendben van. Pe­dig... Azzal az eltökélt szándékkal Jöttünk Ciprusra, hogy megtudjunk valamit Dervish Kavazoglu sorsáról. Kavazog­lu a legutóbbi moszkvai diákfórum küldötte volt, s amikor bizonyos nem­zetközi körök minden eszközzel egymás ellen uszították a ciprusi görögöket és a törököket, ő tüntetően bizonyította a ciprióták barátságát, amikor török lé­tére megölelte görög honfitársát. Fél­évvel a moszkvai ifjúsági találkozó után a ciprusi Larnacába vezető úton Dali falu közelében egy nádasból gép­pisztolysorozat ért egy autót. A két utas — a török Dervish Kavazoglu és a görög Kosztasz Misaulisz hátulról kapta a golyót, amikor szakszervezeti gyűlésre sietett. Daliba feltétlenül el kellett mennünk. A falu vegyes lakosságú. Fehérre me­szelt házak, éjjel-nappal zárt ablakok. A lakószobák mellett mindjárt mező­gazdasági épületek. Cipruson egyszerű szokásdk uralkod­nak. Esténkint minden férfi, aki egy cseppet is ad a méltóságára, -betér a kávézóba. Méregerős kávé, egy kis brandy... A kávéház kulturális köz­pont, vitaklub és egy kicsit vásárhely is. Este értünk Daliba. Ösi szokás szerint mindjárt körülvettek és meghívtak minket a kávézóba. A főtéren az egyik kávézó a Szent Andron egyházközségé, a másik meg a szakszervezeti művelő­dési otthoné. Daliban másképp élnek a görögök és a törökök, mint Leucosiá­ban, Famagustában, ahol elkülönülnek egymástól, s a helyi viszonyoknak meg­felelően mutatják ki ellenségeskedésü­ket. Talán az egyetlen helység a sziget­országban, ahol a törökök és a görögök úgy élnek ma is, mint évtizedeken át. Az egész estét a kávézóban töltöttük. Jöttek-mentek a vendégek, rendelget­tek, közel-keleti billiárdot, nardát ját­szottak ... Nem tudtuk megkülönböztet­ni ki a görög, és ki a török. A falun túl két temető. Egy hegy alatt a muzulmán temetőben napfénytől kifakult virágok között egy lap hirdeti: Dervish Kavazoglu. Daliban mindenki szerette őt. — Jóformán nem volt szabad perce. Vidám, higgadt, zenekedvelő, gyerek­szerető, nőtlen szép férfi volt — mond­ja Musztafa, Kavazoglu kebelbarátja. — Sokszor tréfálkozott, hogy nincs ideje megnősülni. Állandóan úton volt. Ami­kor a szélsőségesek a muzulmán iskolá­ból elűzték a tanítót, Dervish a szom­széd faluból hozott egy tanítónőt. Kavazoglu bátor volt. Tudta, hogy a török szélsőségesek életére törnek, de ciprusi hazafisága mindennél erősebb volt. Csak egy utat ismert, s ezen bát­ran ment a halálba. Hívja az 5151-et A ciprusiak sokáig békében megfér­tek egymással. Ha normális demokrati­kus viszonyok uralkodnának, minden viszály elkerülhető lenne. Az új köztár­saság haladó irányban kezdett fejlőd­ni, még pedig olyan gyorsan, hogy ez meghökkentette a nyugati kormánykö­röket. Ezért adták ki a jelszót: meg kell állítani ezt a folyamatot. De hogyan? A legegyszerűbbnek nemzetiségi viszály szítása látszott. Az enozisz, a görög anyaországgal való egyesülés jelszava még a gyarmati rendszer elleni szabadságmozgalom idején született meg. Akkor a ciprusi görögök fontos fegyvere volt az angol leigázók ellen. Ha azonban különféle­képpen értelmezik a jelszót. A nemré­gen menesztett Grivasz tábornok pél­dául Görögország és Ciprus azonnali egybeolvadását sürgette. Kérdés, kivel egyesüljön a szigetország? Anyaország­gal-e, avagy mostohával, azzal a Görög­országgal, amelyben fasiszta katonai junta ragadta magához a hatalmat? Az ötezer kéksisakos ENSZ-katonán kívül angol csapatok, sőt görög és tö­rök alakulatok ts tartózkodnak, illetve tartózkodtak a szigetországban, a mi önmagában is veszélyt jelent, de a leg­álcázottabb ellenséges tevékenységet az amerikaiak folytatják. A Teleftea Ora leleplezése szerint az amerikai nagykö­vetség állandóan kémtevékenységet fejt ki, és mintegy 1500 amerikai vett részt a washingtoni külügyminiszté­riumnak alárendelt két rádióközvetítő­állomás és egy lehallgató központ épí­tésében. A hírhedt 6. amerikai flotta főhadiszállása is Cipruson van. A nyáron tömegével koboztak el amerikai fegyverszállltmányokat. Érde­kes dokumentum akadt a kezembe. A leucosiai nyugatnémet nagykövetség FOB 195 számmal adta ki, s a lipcsei szimfonikus zenekar vendégszereplő tagjai körében terjesztették. Ezt olvas­tam: „Kedves hazánkfiait E levélben fel­hívjuk figyelmüket arra a tényre, hogy Ciprus — szabad ország. Ha nem kí­vánnak hazatérni, forduljanak a meg­adott címekre. Biztosak lehetnek ben­ne, hogy oltalmunkra és segítségünkre számíthatnak". Alatta két telefonszám következett —' a nyugatnémet nagykövetségé és... az amerikai nagykövetségé: 5151, Tertssos­street. Rossz cím. Az amerikai nagykövetség falai mögött fegyverzik fel Ciprus és a szabadság ellenségeit. Itt nem alszanak. Lehet, hogy bármikor ezen a számon, az 5151-en várnak olyan közlést, amely, újabb tragédiákat jelezhet: „Az operá­ciót előkészítettük. Kezdjük". A z atomkorszak, a televízió és a sugárhajtású repülőgépek világa nem kedvez nekik. A gyar­mati uralom évtizedei alatt valósággal irtották őket. Ennek ellenére Afrika minden falujában és vá­rosában megtalálhatók. Nevezik őket varázslóknak, csodadoktoroknak, kuruzslóknak, ördögűzőknek, va­jákosoknak és egyszerűen csak boszorkányoknak. S az afrikai kontinensen, ahol százezer emberre ha jut egy orvos, nincs ebben semmi érthetetlen. Találkoztam a ghanai Lartehben egy vajákos „is­tennővel", aki gyógyítási eredményeit illető kételyei­met imigyen oszlatta el: „Tudja, mi már akkor is gyógyítottunk, amikor a fehér ember még azt sem tudta, hogy Afrika létezik. S azokban az időkben sem halt meg Afrikában több ember, mint manapság." Ebben rengeteg az igazság. Az afrikai ördögűzés és az ezzel egybekötött ku­ruzslás legkevesebb húszezer évre tekint vissza. Min­dent összevetve az európai orvostudomány legfeljebb valami kétszáz éves. Larteh ma is ugyanolyan fontos gyógyító központ Ghanában, mint ötszáz évvel eze­í lőtt lehetett. A korszerűen felszerelt accrai kórház­ban ha az orvosok végleg lemondanak egy betegről, hozzátartozói Lartehbe viszik, ahol gyakran meggyó­gyítják. Lehet, hogy szerepe van ebben az egész­séges hegyvidéki klímának is. A megmentett embert azonban ez nem befolyásolja különösebben. Gyó­gyulását természetfeletti erőknek tulajdonítja. S eze­ket az erőket csak Nana istennő és tanítványai isme­rik. Jól felszerelt patikájuk is van. A patikus húsz éven át tanulta mesterségét Ghana-szerte híres csodadok­toroktól. Az accrai gyógyszertárakban immár ott láthatók a polcokon a Magyarországról, Angliából, Svájcból és Nyugat-Németországból importált gyógy­szerek mellett a lartehi vajákosok semmivel sem alábbvaló orvosságai is. Ezek a gyógyfüvekből ké­szült kotyvalékok pillanatok alatt megszüntetik a fog­. fájást, elmúlasztják a gyomorrontást, vérzést állítanak el és megszüntetik az impotenciát. A varázsló rendelőt nyit .* Természetesen az afrikai ördögűzés is haladni kí­ván a korral. Még megérjük, hogy a varázsló rendelőt nyit és bekapcsolódik a kórházak és a klinikák min­dennapi munkájába. Európai szakértők szerint ebben az elképzelésben semmi fantasztikus nincs. Ma már nem arról folyik a vita az orvostudományi folyóiratok hasábjain, hogy mennyire hasznos, (vagy káros az afrikai vajákosok tevékenysége, hanem sokkal inkább azon, hogyan lehetne ezek tevékenységét beilleszteni a modern gyógyítás kereteibe. Az a nézet már a múlt­té, hogy az afrikai varázsló a társadalomra nézve feltétlenül káros és felszámolandó elem. A kérdés inkább az, hogy elfogadhatók-e számunkra teljesen tudomónytolan hókuszpókuszaikkal egyetemben az afrikai csodadoktorok. Mert számukra semmi különös nincs a túlvilági szellemekkel való mindennapos AFRIKAI ÖRDÖGŰZŐK AFRIKAI VARÁZSLÓ érintkezésben. Ezek az emberek úgy társalognak régen elporladt őseikkel, mint mi asztalszomszédunk­kal. Számukra a túlvilág, a föld ismeretlen mélysége - kézzelfogható valóság. Sok hűhó semmiért ­mondja ki az ítéletet az ember. Az afrikai azonban hisz az ördögűző szertartásokban. A számára ért­hetetlen szertartások, a félelmetes tűztánc, a birka­áldozat, még bizonyosabbá teszi azt, hogy a varázsló meg fogja gyógyítani. Hisznek a gyógyulás lehetősé­gében, s a vajákosok szerint ez már fél siker. Ha ehhez hozzászámítjuk a gyógyfüvek általunk is el­ismert gyógyító erejét, az afrikai csodadoktor titka sokkal érthetőbbé válik számunkra is. Milliomos „csodadoktor" Ismerek afrikai „csodadoktort", akinek hét felesé­ge, huszonöt gyereke, két autója és három háza van. A kuruzslás egyáltalán nem rossz mesterség Afriká­ban. Dél-Afrikában olyan híre van egy Kotso Sethunt­sa nevű kuruzslónak, mint felénk a legnevesebb szív­sebésznek. Irnl-olvasni nem tud, de kitűnően ismeri a füvek gyógyító erejét, a kuruzslás minden titkát. „Klinikáján 1 1 tizenhat felesége látja el az ápolónői teendőket. Fő tevékenységi területe a házassági ta­nácsadás, a születéskorlátozás és a meddő nők ter­mékennyé tétele. Olyan orvossággal is szolgál, amely „visszatéríti feleségéhez az elhidegült férjet". Ezrével járnak hozzá. Nemcsak afrikaiak, hanem európaiak is. Ez utóbbiak még a faji megkülönböz­tetés törvényeit is készek áthágni, hogy segítsen ba­jukon a fekete ördögűző, aki mellesleg Dél-Afrika talán egyetlen fekete milliomosa. Negyvenegy farm­ja, nyolc nagykereskedése, négy amerikai luxusko­csija és ki tudná felsorolni, mi mindene van. Mel­lesleg szigorú elvei is vannak. Csak készpénzfizetés ellenében gyógyít. Érdekes viszont, hogy fizetést csak a meggyógyult embertől fogad el. Gyógyszertárában a következő, nagy népszerűségnek örvendő szerek kaphatók: polipzsír, amelyet a dél-afrikai bányászok használnak balesetek megakadályozására, oroszlán­vizelet szívroham ellen, denevérzsiradék álmatlanság gyógyítására. Hogy csak párat említsek a sok ezer közül. Kenyai csodadoktorok egy csoportja elhatározta, hogy az európai kollégákhoz hasonlóan társaságot alapít és bejegyezteti magát a kormánynál. Az ér­dekesnek ígérkező kezdeményezés azon bukott meg, hogy a kormány meg akarta adóztatni az exportra is termelni akaró vajákosokat. S ez az, amit egy ördögűzésben megőszült afrikai sem tud elviselni. ÉLIÁS BÉLA RIPORTJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents